Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-26 / 279. szám

1978. NOVEMBER 86.. VASÁRNAP PEST MEGYEI K/Círiap Társulások — borügyben Együtt jövedelmezőbb a szőlő Jogi és pénzügyi akadályok Legutóbb a televízióban lát- I hattunk-hallhattunk élénk eszmecserét arról, vajon mi­lyen helyzetben van a ma­gyar szőlőtermesztés, illetve merre célszerű a jövő útját keresgélni? Dömötör József j például, a Borgazdasági Válla­latok Trösztjének Vezérigaz­gatója azt mondta a tv nyil­vánossága előtt, hogy meg­akadályozandó holmi — úgy­mond — „népi kohók” építése, vagyis az a termelőszövetke- i zeti hajlam, amely feldolgo- i zók emelésével kívánja saját | hatókörén belül jövedelme­zőbbé tenni a szőlészetet-bo- ( rászatot. Pest megye: 50 ezer hold szőlő Gondolom, a dányi Magvető Termelőszövetkezet, amelynek ilyetén törekvéséről — jól ki­kalkulálták ugyanis, hogy a feldolgozó mennyivel tenné nyereségesebbé az ágazatot — | a közelmúltban riportot ír­tam, nem fogadja jó szívvel a vezérigazgató intelmeit. Mégis, ha csakugyan az a helyzet, hogy állami tulajdonban levő földolgozók kihasználatlanul állnak, úgy valóban célsze­rű olcsóbb módozatokat ke­resgélni. Vagyis, kézenfekvő: találjon jobban egymásra a termelő és a boripar, tehát a felvásárló-feldolgozó vállalat. Való igaz, éppen a Borgaz­dasági Vállalatok Trösztje az, amely a monopolhelyzetben levő felvásárló nagyvállala­tok közül elsőként igyeke­zett az efféle együttműködés­nek teret nyitni. (A tsz-kong- resszuson például dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter köve­tendő példaként említette a bőripart ebben a törekvésé­ben.) Pest megyében is beszámol­hattunk már bizonyos kezdeti eredményekről. Verdon Já­nos, a Közép-magyarországi Pincegazdaság Budafoki Üze­mének felvásárlási osztályve­zetője úgy fogalmaz e téma­körről, hogy üzemük Pest megyében már hosszabb idő óta kereste a szorosabb gaz­dasági együttműködést. — Megvizsgáltuk eddigi kap­csolatainkat, amelyeket mi sem tartottunk minden tekin­tetben megfelelőnek. Igen sok elemzést, számítást végez­tünk, s a megyében sok ter­melőszövetkezeti vezetővel tárgyaltunk. 1971 nyarán si­került a nagykátai és a ceg­lédi járásban megállapodnunk 26 szőlőtermelő nagyüzemmel. Ebben segítségükre volt a Dél-Pest megyei Mezőgazdasá­gi Szövetkezetek Területi Szö­vetsége, valamint a megyei párt- és tanácsi szervek is. Természetesen ők is abból indultak ki, ami az említett televíziós vita legfőbb téma­köre volt: a szőlőtermesztés pillanatnyi helyzetéből. Hozamok az országos átlag alatt Sajnos, a második ötéves terv telepítései sem váltották be a hozzájuk fűzött reménye­ket. Pest megyében az utóbbi két évtizedben a szőlőtermesz­tés hozamai az országos át­lagtermés alatt maradtak, így sok gazdaság még az egyszerű újratermelés fedezetét sem kapja vissza termésének érté­kesítésekor. Mindebből követ­kezően jelentős a bevételki­esés, ami egy újabb oka lehet a terhek és előnyök közös vállalásának a termelő és a feldogozó kapcsolatában. En­nek egyik jele. hogy a pince- gazdaság az idei szüretben a rossz minőség következményei­romlik, a beteget a süketség fenyegetheti. — Mit lehet tenni a zajár­talom ellen? — A halláscsökkenés nagy­mértékben függ az egyén ér­zékenységétől, hajlamától. Ezért rendkívül fontos, hogy a zajártalmat idejében felfe­dezzük, s a dolgozót eltávolít- suk a zajos munkahelyről. Mi vizsgálataink eredményeit, s javaslatunkat az üzemorvos­sal közöljük, aki a helyi sájá- tosságok ismeretében intéz­kedik ... De mindennél fon­tosabb a megelőzés: hogy a dolgozók megértsék, a zajvé­dő eszközök egészségüket vé­dik. Tudniuk kell, hogy a halláscsökkenés sem kezelés­sel, sem műtéttel nem javít­ható, s egyetlen hallókészü­lék sem pótolja a fület. A fül­védők, a füldugók, a svéd vatta bevált védőeszköz, ezzel élni minden munkásnak sa­ját érdeke. A panaszok A zajjal foglalkozó riport- sorozatom írása közben a Technika Házában „zajszim- poziont” rendeztek svéd, osztrák, magyar előadók rész­vételével. Az alábbiakban a tanácskozáson elhangzott ér­tékes gondolatokról számolok be: Minél nagyobb az intenzi­tás, annál zavaróbb a zaj. A környezeti alapzajszintek tíz decibellel való túllépése ese­tén a hangzavar már bizto­san nem viselhető el. A zaj* védelemnek három fő lehe­tősége van: a hangforrás ki­küszöbölése, a hang tovater­jedésének korlátozása és a hallószervek egyéni védelme. Mindhárom módszer a gyakor­latban is jól használható, pél­dául: ha az asztal sima le­plezése helyett fésű alakú éle­ket képeznek ki, akkor az »gyengstő gyalúgépek zöreje bökken, vagy: egy nagyüzem fczerszámélező műhelyébe há­rom fűrészlapélesítő auto­matát szekrényszerkezettel határoltak el, s jók a tapasz­talatok az egyéni védőeszkö­zöket illetően. Dr. Kurtzer Rezső, a buda­pesti VIII. kerületi Tanács vb Üzemi Szakrendelő Inté­zetének orvosa elmondotta, hogy a svéd vatta hangcsilla­pítása átlagban harmincöt decibel, vagyis nagy zajban is a megengedett szint alá csökkenti a zörejeket. Svéd számítás szerint egy dolgozó évi vattaszükséglete 15 koro­na, ez a védekezés tehát gaz­daságos is, nem beszélve ar­ról, hogy az ember értéke felbecsülhetetlen. Azért is vé­deni kell a munkásokat, mert a zaj nemcsak halláscsökke­nést okoz, hanem neuralgiai, keringési, emésztési panaszo­kat is. Érthető hát, hogy a szakemberek így fogalmaz­nak: „a zaj nem más, mint az urbanizáció — a túlnépesedés és az iparosodás rákfenéje”. A környezet Igen, maga az urbanizáció is, a város is zajforrás. Dü­börögnek a teherautók, döm­perek, zajonganak az autók, a motorok, idegtépő az iasz- f altfúrók pufogása, a tej es- ládák csapódása, a kukaedé­nyek csörömpölése. Még a la­kások építésénél sem veszik kellően figyelembe a hang- szigetelést, idegesít a szom­széd átordító tv-je, rádiója. Több városi gócponton a zaj eléri a 85—90 decibelt, amely már egy zajos munkahelynek felel meg. És így a zajártalom új fejezetéhez értünk: a dol­gozó nyolc órát hangzavar­ban tölt, ezután otthon ki szeretné pihenni a fáradal­makat, de gyakran „ nem a csend várja. A zajvédelem tehát komplex feladat. A szakemberek felemelik intő szavukat: csökken az emberiség hallóképessége, s ha környezetünk nem válik csöndesebbé, akkor az em­beriség a iassú megsüketülés felé halad. Egy zajkutató: „Tennünk kell valamit, mert a zaj tönkreteszi a társada­lombeli életet!” Fóti Péter nek egy részét átvállalta, és­pedig oly moaon, hogy emelte az alacsonyabb cukortartalmú szóló és must árát. — Olyan kooperációt, olyan együttműködést kellett megte­remteni, amely mindkét félnek többet nyújt az eddigieknél. Az osztályvezető „konkrétu­mai”: 1971 nyarán megalakult a Tápió menti Szőlő-Borgazda­sági Társulás, 14 tagszövetke­zettel, valamint a Csemő- i Nyársapáti Szőlő-B'irgazdasági \ Társulás, 12 tagszövetkezettel. A boripar az év végén árkiegé- j szítést adott, ami a két társa- j Ságnak együttesen 2,5 millió forint többletnyereséget jelen­tett. Bár zömében tömegbort adó szőlőkről van szó, kivá­logatták és külön kezelték a palackozásra érdemesített bo­rokat, amelyeket a budafoki üzem palackoz. Közös veszteségviselés A közelmúltban a Technika Házában egész napos tanács­kozáson vitatták meg — az Agrárgazdasági Kutató Intézet rendezésében — a különféle társulások jövőjét, a kibonta­kozás akadályait. Ott is sok szó esett mind a jogi, mind a pénzügyi fékekről. Természe­tes, hogy ezek a megyebeli erő­feszítéseket is akadályozták. Verdon János: — Többször jutottunk arra a gondolatra, hogy a jelenlegi körülmények még nem mindenben teszik lehetővé az együttműködést. Igen sok akadály merült fel, főleg a nyereség elszámolása­kor, amit azonban a tagszövet­kezetek vezetőivel együtt si­került elhárítani. Ma már büszkén említhetjük, hogy mindkét társaság él és műkö­dik, sikerült a társasági szer­ződéseket az 1970. évi 19. szá­mú törvényerejű rendelet és a 14/1971. sz. pénzügyminiszte­ri rendelet alapján megköt­nünk. Nincs akadálya annak, hogy a szőlőt a vertikális fo­lyamatban úgy vigyük el az értékesítésig, hogy valameny- nyi tag szövetkezetnek többet jelentsen, mint az egyszerű áruértékesítési szerződés. A közös gazdálkodó tevékenység nyereségéből a tagok a szer­ződésben meghatározott mó­don részesülnek és az esetle­ges veszteséget is közösen vi­selik. Mi ez a „meghatározott mód”? Közismert, hogy igen sok vitának volt már alapja: milyen arányban történjék a részesedés, a nyereség fölosz­tása? Nos, a társaság tagjai a nyereség 50,5 százalékát az anyagi hozzájárulás, 49,5 szá­zalékát pedig a társaság ren­delkezésére bocsátott szőlő, must vagy bor értékének ará­nyában osztják fel egymás kö­zött. A társaság öttagú szakbi­zottságot hívott életre, amely dönt a különféle tennivalók­ban, így megállapítja az érté­kesítendő borok árát is. A tár­saság vagyonának nyilvántar­tásával és a számviteli elszá­molással a budafoki üzemet bízták meg, s az egymással szembeni kötelezettségek el­számolásának ellenőrzésére intéző bizottság alakult. Az idei, visszatérítendő többletről, persze, még korai lenne szólni, de végül is az effajta szövetkezés egyik lé­nyege: miként hat vissza az értékesítés, a nagyobb jöve­delmezőség a szőlőtermesz­tésre? Ma ötezer hold ültet­vényen gazdálkodik a két tár­saság, s máris körvonalazód­tak — egyelőre csak ilyen óvatosan fogalmazok — bizo­nyos elképzelések az ültetvé­nyek cseréjére, új telepítések­re. Ez lesz majd a legfőbb bi­zonyság a vertikális kapcsola­tok kézzelfogható hasznára. Keresztényi Nándor V» ^ •*%- *>* *<%^ JA* t r. * • '..s',-r ^ ; •, Öreg parasztház Kisoro- i szí főutcáján. Utcai front­ján rendelő, udvari részé­ben orvoslakás. A bejárat mellett felirat: rendelési idő mindennap 14—16 óráig, szombaton de. 8—10-ig. Kisoroszi mindössze néhány éve kapott saját orvost. Az­előtt a dunabogdányi, majd a visegrádi doktor gyógyí­totta a falu népét — heten­ként háromszor. Jöttek eső­ben, hóban, ha befagyott a Duna, még a jégen is át­keltek. Hetenként három­szor. De jaj volt akkor, ha zajlott a Duna. És jaj volt éjszaka, vasárnap, ünnep­napokon. A várószobában minden szék foglalt. Sok az idős beteg, legtöbbjük injekcióra vár. Egy-két fiatal lány is akad, pirosló orruk csalhatatlanul jelzi a diagnózist: nátha a ja­vából. Itt nincs sorszám, de vita sincs: mindenki türelme­sen vár a sorára. Nyílik a rendelő ajtaja, vé­konyka öregasszony lép ki, ke­zében kötényre való orvosság. Az egyik lábát kicsit húzza. — Mi baj van magával, Ju­ci néni? — kérdezik a többiek. — A lábam fáj, kedveseim. Minden reggel térdig szorítja a görcs a lábaimat. Injekciót kapok rá, de úgy csíp, hogy lépni is alig bírok utána. Jaj nekem, inkább cipelnék na­ponta egy nagy háti fát, mint ezt az injekciót kiálljam... — Nagy szó ám kérem, hogy végre saját orvosa van a falu­nak! — fordul hozzám egy idős férfi, sötétkék hajósegyenruhá­ban. — Méghozzá olyan, akihez éjfélkor-hajnalban bárki be­csengethet — toldja meg a zöldségbolt vezetője. — A felesége meg valóságos angyal — fűzi tovább a szót egy szemüveges asszony. — Ügy injekciózik, hogy meg sem érzi az ember. Tán még a doktor úrnál is jobban. Hiába, női kéznek való munka az — tisztázza önmagával a kérdést a hajós. „Rendelési idő minden­nap délután 14—16 óráig." Elméletben. A gyakorlat­ban mindaddig, amíg beteg van a váróban. Most például háromnegyed ötkor távozik az utolsó. Az orvos házaspár elrakja a műszereket, kezet mos. és be­felé invitál. Átmegyünk egy fűtetlen szobán, dr. Gáti János dolgozójába. A szobák tágasak, j de mintha zsúfoltak lennének. Persze, mert a bútorok a fal­tól 30—40 centivel beljebb áll­nak. — Vizesek a falak — mutat körbe a doktornő —, a meny- nyezet is repedezik: öreg már ez a ház. Ízes beszédük ismerősen cseng a fülembe. Csak nem alföldiek? — A feleségem gyulai, én Debrecenben születtem. Ide Békés megyéből jöttünk, a gyerekek miatt: közelebb a fő­városhoz. Közelebb, de faluba — mondja nyomatékosan a doktor. — Gyerekkorom óta falusi orvos akartam lenni. Olyan, aki név szerint ismer mindenkit, s a betegségnek nemcsak a tüneteit tudja, de a kiváltó okát is. Tanító ko­romban is arról álmodoztam a tanyasi iskolában, milyen szép lesz, ha majd a gyerekek megismernek az utcán: ott megy a doktor bácsi. Gáti Jánost nem kényez­tette a sors. Szülei korán magára hagyták, nagyany­ja erszényéből mindössze két polgárira futotta. 1945 januárjában — ti­zenöt és fél évesen — kato­nának jelentkezett a ma­gyar demokratikus hadse­reg 181111-as gyalogzászló­aljába. Akkora lehetett, mint Vány a, az ezred fia, mégis felvették. Éppen úgyl mint néhány nappal később a Magyar Kommunista Pártba. Debrecenben estek át a kiképzésen, és Magyamád- aljánál a tűzkeresztségen. Innen a szovjet csapatok­kal vonultak végig Auszt­rián, rendfenntartó megbí­zatással. A győzelem híre Grazban érte alakulatukat. Később visszajöttek Ma­gyarországra, s Orosházán szolgált, határvadász-zász- lóaljnál. Innen szerelt le 1947. december 31-én. Ti­zennyolc éves volt, kiszoí- gált frontkatona... — A hadseregtől kaptam egy nadrágot, hogy civilbe bújhassak — emlékezik a dok­tor. — Egy nap azt olvastam a Békés megyei Népújság­ban, hogy felvételt hirdetnek a dolgozók tanítóképzőjébe, Gyulára. Ez kell nekem, gon­doltam, e2 már egy lépés az orvosi pályához. így kerültem Gyulára. Hajnalonta négy órát kapáltam, hogy megke­Szovjet, jugoszláv és román turisták hazánkban A napokban 15 csoportban több mint 500 szovjet turista érkezik 1—1 hetes magyaror­szági látogatásra. A vendégek Ezüstérmes Pest megyei borok A Bulgáriában rendezett idei nemzetközi borversenyen egyetlen Pest megyei gazdaság vehetett részt: az újhartyáni Keselyhegyi Szakszövetkezet. Nemrég megtörtént az ered­ményhirdetés, amely szerint az újhartyániak mindkét be­nevezett fehér bora ezüstér­met nyert a zsűritől. Leningrádból, Volgográdból, Tallinnból, Rigából, Kijevből és Jerevánból érkeznek. November 28—30 között, Jugoszlávia nemzeti ünnepén különbuszokkal közel ezer jugoszláv turista érkezik 3 napra Budapestre, egy-egy csoport pedig Pécsre és Keszt­helyre látogat. A napokban 20 csoportban több mint 800 román turista érkezik Budapestre 3—3 napos látogatásra. A vendégek prog­ramjában rövid vidéki kirán­dulás is szerepel. Valameny- nyi csoport az IBUSZ szer­vezésében látogat hozzánik. ÉS MINDENNAPOK ressem a legszükségesebbekre valót. Itt ismerkedtem meg a feleségemmel, aki a pártbi­zottságon dolgozott. 1950 de­cemberében összeházasodtunk, s a következő februárban meg­kaptam a tanítói oklevelet meg a kinevezést — tanyasi iskolá­ba. Gáti doktoréknak kér gyermekük van. A lányui egészségügyi szakgimnáziu­mot végzett, csecsemőgon­dozónő Vácott. A fiúk or­vosnak készül, harmadéve: medikus Szegeden. Diák­szállóban lakik, 800 forin­tot fizetnek érte a szülei ha­vonta. Négyszáz forinto: ösztöndíját is meg-meg- toldják egy kis hazaival. — Mindent, amit azóta el­értem, a feleségemnek köször, hetek — mondja Gáti dokto — Ö biztatott, hogy tanulja tovább az orvosi egyeteme: Szegedre mentünk, kaptuti. egy kis szobát a nős hallga­tók diákszállójában, én tanul­tam, a feleségem a megye pártbizottságon dolgozott. A fizetéséből meg az ösztöndí­jamból éltünk. Egyetlen ru­hám volt, és ketten ettünk egy ebédet a menzán. Aztán jöt­tek a gyerekek, s garzonlakás: kaptunk Üj-Szegeden. Estén­ként, ha a kórbonctani bifláz­tam, a feleségem a gyerekek?: apportírozta: „csendesebben. apuka tanul...” A konyhaasztalon méte­res szalámirúd, mellette csomagolópapír: készül a „pakk" a fiúnak. A kislány nemrég jött haza, bújik a kályhához: kicsit átfázott a kompon. A rendelőben csengő ber­reg: ijedt fiatalasszony áü az ajtóban. Hiába a tetrán, a prompcillin, a férjének sehogy sem megy 39 fok alá a láza. Dr. Gáti János kabátot, táskát vesz, és indul. — Sok a fekvő betegük? A doktornő ujjain számol­ja: pontosan tudja, hiszen férjének ő az asszisztense, sóit — félállásban — házibeteg- ápoló. — Néhány hűléses beteg, és idős ember itt is, Duna- bogdányban is. A férjem ugyanis körzeti orvos: Kis- oroszin kívül Dunabogdány egy része is hozzá tartozik. Reggel 7 órakor ott kezdjük a rendelést mindennap. Aztán végigjárjuk az ottani fekvő­betegeket, utána sietünk ha­za. Gyorsan összeügyeske­dem az ebédet, eszünk és kezdődik a délutáni rende­lés. Este aztán ki-ki megy a dolga után; én a fekvő bete­geimhez, a férjem meg, aho­vá hívják. — Hogyan lett a pártmun­kásból — főasszisztens? — A diploma után a fér­jemet előbb Szabolcsba he­lyezték, aztán visszakerültünk Békésbe. Ott végeztem el a kétéves általános rendelőin­tézeti asszisztensképzőt. — Ki vezeti a háztartást? A doktornő nevet: — Magad uram, ha szolgád nincs! A lányom is segít, ha itthon van. A házimunkával nincs baj, inkább a kocsi­mosás ellen szoktam lázon- gani néha. Van egy jó öreg Moszkvicsunk, s ilyen sáros vidéken sűrűn elkél rajta a „szépségápolás”. Kitör belőlem a női szoli­daritás: — Ez talán inkább férfi­munka ... — A férjem két éve mun­kásőr, a szakmával is illik lépést tartania, sok az elfog­laltsága. — ön viszont, úgy tudom, tanácstag is ... Nem válaszol, mosolyog. Dr. Gáti János körzeti or­vos és dr. Gáti Jánosné fő­asszisztens november 7-én 100—100 forint fizetéseme­lést kapott. A papirt be­tették az íróasztalfiókba, oda, ahol Katalin asszony Munkás-Paraszt Hatalo­mért Emlékérmét őrzik. Nyíri Év* Orvos a szigeten

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents