Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-26 / 279. szám
4 1972. NOVEMBER 26., VASÁRNAP PES 7 AI I (, sMiriap Óra az aulában Elmélet és gyakorlat a nagykátai gimnáziumban A minap kezembe került egy szép kivitelű iskolai tájékoztató. Címlapján a nagyká- tai Damjanich János Gimnázium és Mezőgazdasági Szakközépiskola jelvénye, a főépület perspektivikus rajza és növények: szegfű, gyümölcsök, zöldségek, szőlő, színpompás ábrázolásban. — Az elsős tanulók részére I megvan a lehetőség a gépjárművezetés elsajátítására, j Ehhez van egy régi típusú ! GAZ-kocsink, melyet az új I gápjárműrendelkezés érteimé- I ben le kell adnunk ... Leadjuk, szívesen.. Csak kapjunk helyette újat. Forgatom a kis könyvecskét. Fényképek. tematikák, nyelvtanulási lehetőség és szakkörök, a tantárgyak felsorolása. kollégiumi ellátás. Csupa szép jeleit és jövő... Kísérletező diákok A tájékoztatóban leírtak is— rneretépen kerestem föl az iskola vezetőit. A főbejárat mögött ért az első meglepetés: húsz-harminc diák ült a büfé előtti térségben, szorgalmasan hajoltak a jegyzetek, könyvek fölé, lesték az előadó tanár szavait. — Az aulában valóban tanítási óra alatt „zavarta” a diákokat — mondja Kada Aladár igazgató. — De hogy az elején kezdjem, a tájékoztató- J ból „kimaradt” gondokat, örömöket sorolnám. Mert mindkettőből van bőven. — Az 1950. szeptember elsején kezdődött gimnáziumi oktatási formát az 1959/60-as tanévben, országos jelentőségű kísérlet részeként mezőgazdasági szakközépiskolai oktatással bővítettük, majd 1963- ban kertészeti tagozat kezdte meg működését. Három évvel ezelőtt — a kezdeményezést továbbfejlesztve — kertészeti oktatást vezettünk be. Ennek lényege, hogy új tantárgyak, új ismeretek elsajátításával (gyümölcs-, zöldség-, dísznövénytermesztés, mezőgazdasági géptan, stb.) a tanulók a képzési szaknak megfelelő érettségi vizsgát tehetnek. Jövő májusban érettségiznek azok a fiatalok, akik három évvel ezelőtt e szakközépiskolai oktatásban kezdték tanulmányaikat. Mindhárman negyedikesek Szili Szabolcs az igazgatói szobába invitál három diákot. Egy gimnazistát: Kovács Beát, egy „régi típusú oktatási formát gyakorló” fiatalembert: Kozenchy Tibort és egy általános kertészeti tagozatost: Kollár Máriát. Mindhárman negyedikesek... Kovács Beatrix: — A gimnáziumi tanulmányok mellett gyakorlati foglalkozásként a dísznövénytermesztést választottam. Az iskola üvegházában rengeteg dísznövényt tanulmányozhatok, mégis hiányos j az ismeretem. Ebből a tantárgyból ugyanis nincs tankönyv! Jegyzetek alapján pe- I dig... szóval néhéz ... A gimnáziumban kémia-bioló- j gia szakos vagyok. Kitűnően fölszerelt a kémiaszertár, s a kísérletek szemléltetéséhez megfelelő anyag áll rendelkezésünkre. A jövő? Talán Szeged, a József Attila Tudományegyetem. Végső célom a katedra. Kozenchy Tibor: — Elsős koromban magam sem tudtam, mit kezdek a mezőgazdaságban. Évek során szerettem meg a szarvasmarha-tenyésztést; hasznosságával és nehézségével együtt. Az ide vonatkozó legutóbbi kormányhatározat sokat segít mind a tanulásban, mind gyakorlati munkánkban. A Szentlőrinckáta melletti Fe- renc-tanyán korszerűen gépesített üzemben, igazi „életkörülmények” között sajátíthatom el a jövőmet jelentő szak- j mát. I Kollár Mária: — Az új típusú oktatás sokban különbözik a régitől. Például, több új szaktárgyat kell tanulnunk, s a négyből érettségin kettőt lehet választani. Én a szőlő- és gyümölcstermesztést választottam. Az ismeretanyag zsúfolt, terjedelmes tankönyvekből kell tanulnom. Viszont a munkaszervezés című tantárgyból nincs tankönyv, pedig ez érettségianyag! Kötelező óraszámunk 37, hetenként egy nap a gyakorlat. Felszerelésünk, gépparkunk hiányos. (Szili Szabolcs: — Marika a hagyományos Bereczki Máté- pályázaton tavaly a szőlő- és gyümölcstermesztésről írott pályamunkájával II. helyezést ért el; A kiváló botanikus emlékére minden évben megyei szintű emlékversenyt hirdetünk.) Mégis: optimisták Az iskola vezetői a gondok ellenére optimisták. A 445 tanuló nevében is elmondták: az iskolában végzett diákok egyetemi vagy főiskolai felvételi vizsga esetén több pontot szereztek, mint amennyit vittek a szigorú bizottság elé. A Művelődésügyi Minisztérium elismeri iskolájukat, s a megye vezetői kiemelt feladatuknak tekintik problémáik megoldását. A korszerűen berendezett kollégiumban 125 fiatal talált otthonra. Hamarosan megjelenik az iskolai újság első száma. S az utánpótlás biztosítása érdekében a környékbeli általános iskolák végzős tanulóit meghívják az iskola gyakorlóterületére, üvegházába. A tanárok messzi vidékre elutaznak, hogy toborozzák azokat a fiatalokat, akik élethivatásuknak tekintik a nagyüzemi mezőgazdasági munkát az iskola nyújtotta szinten. A jól képzett agrárszakemberekre nagy szükség van hazánkban. B. I. Játsszunk zenét! Hangversenysorozat — diákoknak Az Országos Filharmónia ifjúsági bérleti hangverseny- sorozatot indít Dabason. A sorozat elsp hangversenyére Játsszunk zenét címmel november 26-án, vasárnap délelőtt kerül sor. A műsorban fellép Werner Mária (ének), Löte Enikő (zongora) és Káté László (hegedű). Ezt követően kerül majd sor A menüettől a valcerig című hangversenyre, amelyen a Musica Humana kamarazenekar játszik. A sorozat harmadik előadásának keretében Donizetti: A csengő című operájának keresztmetszetét mutatja be Lukin László vezetése mellett Erdész Zsuzsa, ötvös Csaba és Bordás György. A záróhangversenyt Kodály Zoltán emlékének szentelik: a postás szimfonikus zenekar mutat majd be Kodály-műveket. Jti Ej t Ej Ilii El 2 MEG Heinrich Schütz, a német barokk zene kimagasló egyénisége, kora legnagyobb egyházi muzsikusa. Az utókor mostohán bánt alkotásaival; madrigáljai, passiói, kantátái halála után szinte teljesen feledésbe merültek. Bizonyára még nagy utódja, Bach — akinél pont egy évszázaddal előbb született — sem ismerte műveit. Napjainkban is ritkán tűzik műsorra alkotásait. A FILHARMÓNIÁT illeti az elismerés, hogy e művek megismertetését elősegítette: négy hangversenyből álló sorozatot rendezett Schütz halálának 300. évfordulója alkalmából. Kedden este a Zeneakadémián a sorozat harmadik koncertjén Schütz muzsikája Bach-mű- vekkel párosulva szólalt meg. És hogy e muzsika iránt mégis van érdeklődés, azt a zsúfolt nézőtér igazolta. Bach orgonára írott nagyszabású Esz-dúr preludium és fugá-ját Lehotka Gábor adta elő azzal a mély belső átéléssel, tökéletes zenei megformálással, amelyet minden koncertjén tapasztalhattunk. A hangverseny további részében a nagyszerű Liszt Ferenc Kamarakórust hallhattuk, Párkai István vezényletével. Az együttes, amely egyaránt otthonosan mozog a legrégebbi és a legújabb muzsika területén, nagyszerű stílusárzékkel, szép hangzással szólaltatta meg Bach: Sei lob und preis című motettáját. Schütz Német Mag- nificatja a mester legutolsó alkotása. A kórus itt még fokozta előző teljesítményét; a kettős karra írott fájdalmas, nosztalgikus, majd pedig elevenen szárnyaló mű komoly követelményeket ró előadóira. Párkai István nagyszerű betanító és dirigensi munkáját dicséri e darab előadása ugyanúgy, mint az ezt követően megszó- ' laló Schütz: Musikalische Exe- quien (zenei gyászszertartás). A háromrészes mű utolsó két részét szintén kettős kórus szólaltatja meg, az énekkarhoz hét szólóénekes és orgonakíséret társul. A nagyszabású mű előadása szólista és együttes számára egyaránt hatalmas feladat. Drámai erő és lirikus nosztalgia, bibliai fájdalom és fann- köit öröm hangulatai váltakoznak a műben. A SZÓLISTÁK KÖZÜL kiemelkedett Fülöp Attila muzikalitása, szép, hajlékony dallamformálása, Marczis Demeter erőteljes szép baritonja és az egyik megbetegedett szólista helyét átvevő Bikfalvy Júlia szépen csengő szopránja. A többi szólista, Rosner Melánia Németh Zsuzsa, Keönch Boldizsár és Komádi Gerzson k kulturált, szép énekléssel, érzékenyen alkalmazkodó együttes munkával oldották mef szólamaikat. Lehotka Gábor £ vokális művek előadásánál kísérőként is közreműködött -nagyszerű kísérőerényekről tét tanúbizonyságot. Korda Agnes Százhetven éves a Nemzeti Múzeum Tegnap volt százhetven éve, | épület is történelmi jelentő- hogy 1802-ben Széchényi Fe- j ségű lett — lépcsőin Petőfi renc megalapította a Magyar j Sándor szavalta el 1848. már- Nemzcli Múzeumot. Hazánk- | cius 15-én a Nemzeti dalt. ban ez az impozáns épület ' Az épület őrzi patináját, ma adott otthont elsőízben nemzeti is a főváros — s az egész or- értékeinknek. Később maga az j szág — egyik ékessége. — Sikeres érettségi vizsga után továbbtanulhatnak, vagy kertészeti üzemekben, vállalatoknál részirányító munkakörökben (brigád-, telepvezető stb.) helyezkedhetnek el. Szili Szabolcs igazgatóhelyettes: — Előnyös, hogy a környéken jól működő és gépesített nagyüzemek segítenek a gyakorlati munkában. Sok segítséget kaptunk a Kertészeti Kutató Intézettől, a Kertészeti Egyetemtől, a tápiószelei Agrobotanákai Kutató Intézettől, s nem utolsósorban a Művelődésügyi Minisztériumtól és a megyei tanács mezőgazdasági osztályától. Iskolánknak 10 holdas gyakorlóterülete, bemutató telepe, kb. 700 négyzetméteres alapterületű üvegháza van. Géppark, szertárak, laboratóriumok — a gyakorló, kísérletező diákok igényét elégítik ki. A GAZ-t e'viszik Az iskola kiét vezetője néhány percnyi szünetet tart. Talán azon gondolkodnak ezek után, hogyan is kezdjék a problémák sorolását: mert a fentebb leírtak tények. És tények azok a gondok is, amelyekről Rada Aladár így beszél: — Nyolc gimnáziumi és nyolc szakközépiskolai osztály van — kilenc tanteremhez! Sovány vigasz, hogy szükségképpen a két előadóteremben s a tornateremben is tarthatunk órákat. És, amint látta, az aulában... Az osztályok vándorolnak ... Bővítés, bővítés! Nincs KISZ-terem, szükség lenne egy legalább 35 személyes autóbuszra, korszerű gépekre és persze: pénzre. Van egy mikrobuszunk — ki- lencszemélyes. Vannak elavult, kiselejtezett mezőgazdasági gépek — ezeken lehetetlen gyakorolni. A megyei tanács 1971-ben 150 ezer forintot adott, dicséretes dolog. —A távolabb lévő mezőgazdasági üzemekbe vonattal, autóbusszal visszük a diákokat. Utazás oda, utazás vissza, és csupán 1—2 óra áll a tanulók rendelkezésére, hogy gyakorolni tudják a különböző szakmák fortélyait... Nary a zaj a gyárakban, Szemekben: puffan a kalapács, csikorog a fúró, sír az esztergakés, rezonálnak a lemezek, csattan a vetélő, dübörögnek a motorok, zúg a kompresszor, dong a sajtológép. A fül állja a hangzavart — egy darabig. Es az ember nemcsak süketebb lesz a zajban, de egész személyisége változik — és nem előnyére. ZAJ Dong a sajtológép, a munkásnő: „többször idegesen jövök be, vagy a munkaelosztásnál leszek ideges”, csattan a vetélő, a fonónő: „annyira megszoktam a zajt, hogy nem is érzem”, puffan a kalapács, a lakatos: „a mi szervezetünk belefásult, belefáradt a hangzavarba”, dübörögnek a motorok, a motorbejárató: „néha remeg még az épület is”, rezo- nálnak a lemezek, s a betanított munkás: „erősnek, élesnek találtam a hangot”. Pest megyében huszonkét zajos üzem van, kétezren-két- ezer-ötszázan dolgoznak hangzavarban. Nyolcvan decibel alatt zajkárosodás nem lehet — olvasható a szakirodalomban. De sok helyen a zaj ennél nagyobb. A munkásvédelem A Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár kistarcsai gyárában 98 decibelt is mértek, a Csepel Autógyár fékpad üzemében száz körűire lendült ki a mutató, a dunakeszi házgyárban a munkásoknak 104 decibel erősségű zajt kell elviselniük. Egyáltalán mit lehet tenni a zaj ellen? — tegyük fel ezt a kérdést az illetékeseknek. Papp József, a MÁV dunakeszi járműjavítójának munkavédelmi felügyelője ezt mondja: — A KPM vasúti főosztálya négy helyen mérette a zajt, a szekrényfeszítő műhelyben, a szekrényváz műhelyben, a kompresszorházban s a festékfújó műhelyben. Eddig is tudták, hogy zajos az üzem, a mérések is igazolták. Gyökeres változást csak a munkafolyamatok megváltoztatása hozna, de ez nem megy egyik napról a másikra. A zaj foglalkozási ártalom, de nagyothallóról nem tudok. Kurucz Attila, a Magyar Hajó- és Darugyár váci telepének szakszervezeti titkára: — Általában csak az egyéni védőeszközök jöhetnek számításba, a fülvédő kagyló, a svéd vatta. Ezeket nem egyformán viselik el az emberek, az egyik az egyikre, a másik a másikra esküszik. A szakszervezet biztosítja a védőeszközöket, s ellenőrizzük használatukat. Simon Ferenc, a Csepel Autógyár munkavédelmi felügyelője: — Hiányoznak a jó gépi megoldások, és sokszor a dolgozók öntudata is. A munkavédelmi felügyelő két tűz között van, kiharcol egy drága védőberendezést, aztán senki sem használja. Nagy Lajos, a Csepel Autógyár szakszervezeti bizottságának szervező titkára: — A zaj mindig probléma volt a gyárban, a forgácsolóban, az alkatrészüzemben, a a fékpad műhelyben nehezen viselhető el a hangzavar. Mi állandóan keressük a jobb megoldásokat. Eredményeink is vannak, a komresszorház rekonstrukciójakor gondoltak egy zajszigetelt tartózkodóhely építésére. De a megoldás nem megy egyszerre, mert a vállalatok anyagi helyzetével reálisan kell számolni. A kutatás A zaj ellen pedig szükséges védekezni, együtt a konstruktőrnek, a műszaki szakembernek, az építőnek, a munkás érdekét képviselő szervezetnek s magának a dolgozónak is. I — Egyáltalán mit lehet tenni a zaj ellen? — tettük fel a kérdést Monori Jenőnek, a SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutatóintézet főmunkatársának. — Nem is kevés a lehetőség, több építészeti megoldás kínálkozik: a nagytermekét leválasztják, a zajforrást a leválasztott vagy másik helyiségbe helyezik át, ismeretesek a hangelnyelő anyagok és szigetelők. Ügy is csökken a zaj, ha a gépet „árnyékolják”, vagyis valamilyen anyagot állítanak a hang útjába, a hatás hasonló, miként a száj elé tett papírlap is csökkenti a beszéd erősségét. — A gépkonstruktőrökre is sok feladat vár, például kevésbé rezonáló alkatrészeket kellene a berendezésekbe tervezni, a műanyagok is csökkenthetik a zajt. A technológiák megváltoztatása is eredményekre vezet, közismert példa, hogy a szegecselésnél jóval csendesebb a hegesztés, a ragasztás. — Zajcsökkentő lehet a munka- és üzemszervezés is, csak egy módszerről szólnék: a termelésbe beiktatott zajpihenők elősegítik a hallószervek regenerációját. A néhány perc, csendes helyen töltött idő, a későbbi jobb munkaeredményekben kamatozhat, s az emberek egészségének védelmét eredményezi. Bár az intézet kutatási eredményeit jól hasznosítják a gyakorlatban, de még erőteljesebb aktivitásra lenne szükség. Néhány gyár — például a Vörös Csillag Traktorgyár — nagy feladatokkal bízza meg a szakembereket, az érdeklődés azonban még nem kielégítő. A zajra figyelő vállalatok közé tartozik a Beton- és Vasbetonipari Művek is, amely jól együttműködik az intézettel: sokrétű fejlesztési munkában kérik ki a szakemberek véleményét. A fejlesztés Rövid időre szakítsuk meg vizsgálatunkat, s menjünk el a Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyárába, ahol négyszáz millió forintos beruházással korszerű munkahelyet teremtettek. — Milyen az új gyárban a technológia? — kérdeztük Bálint István igazgatót. — Valóban korszerű, nagy teljesítményű gépeket kaptunk, sajnos, a zajszint azonban nem lett kisebb. Egyébként ez nemcsak nálunk van így, hanem az egész világon. Általában a csendesebb technológia drágább, s gyakran a minőség is rosszabb. Tűrhető zajszint alá talán nem tudunk jutni, e nagy beruházás után újabb pénzt nem kérhetünk. De mégis tenni kell valamit: arra gondoltunk, hogy az aknák fölé hangelnyelő kupolákat kellene szerkeszteni. Reméljük, ez az elképzelésünk mihamarabb megvalósul. Egyébként: az épületelemgyártásnál a vibrátoros technológia korszerűsítésére széles körű vizsgálatokat folytat a SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutatóintézet. A jövő évben várható, hogy a BVM- mel együttműködve modellkísérletekkel, vizsgálat alá veszik egy új tömörítési technológia kialakításának lehetőségeit. Az ellenőrzés Most pedig térjünk vissza alapkérdésünkhöz: egyáltalán mit lehet tenni a zaj ellen? Dr. Medgyesi Péter, a Pest megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás munkahigiénikusa válaszol: — Az első fokú hatóságnak a zajmérési adatokat leadják, ők határozattal elrendelhetik a zajcsökkentő műszaki megoldások bevezetésének kötelezettségét, vagy a dolgozók egyéni védelmét fültokkal, fül dugóval, svéd vattával. — Nagyon fontos a dolgozók szemléletének megváltoz tatása, hogy megértsék: bizto sítottak a zajvédő eszközök csak használják azokat. A gyá rak vezetői igyekeznek a lehe tőségeken belül mindent meg tenni a zaj ellen. Erre is vaj jó példánk. — A MAHART Ha jó javít Üzemigazgatóság dunaharasz ti üzemében megállapítottál hogy a darabolóműhelyben zajszint meghaladja a megen gedett határértéket. Az üzem vezetővel, az üzemorvossé megbeszélték a dolgozók alap szűrését és kártérítését, j vállalat központja elrendelt egy hallásvizsgáló műszer, a audiméter beszerzését. A üzemorvos a munkába lépői nél és a dolgozóiknál rendsze résén vizsgálatokat végez. . váci textilgyárak közösen vé sároltak egy ilyen berendezés — Mi is javasoljuk, hogy gyárak — külön-külön vág együtt — vásároljanak ilye műszereket, hogy teherment« síteni lehessen a ' budapes központi rendelőintézetet. Az orvoslás A Pest megyei Közpon Rendelőintézetben audiológi vizsgálatokat is végeznek. I a beteg bemegy egy kis szí bába, hallgatót tesznek a fi lére, a műszer mély, majd m; gas hangokat ad, s a vizsga egy gomb megnyomásával je zi, hogy mikor hallja a duri zsolást, a sípolást. Dr. Draskovich Éva főorvo asszony vezeti az audiológi vizsgálatokat: — A zajos munkahelyek« dolgozókat folyamatos han hatás, vagy impulzusszerű z rej éri. A terhelés károsítja fület, s a műszerek mag frekvenciákon kimutatják halláscsökkenést, anélkül, ho. ezt a munkás önmaga észr vénné. Még jól érti a beszédi de esetleg a csengőt már ne hallja, s ha idejében nem f dezzük fel a halláscsökkené a további zajban a fül tóval Koncertkrónika Schütz—Bach-sst
