Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-25 / 278. szám

1972. NOVEMBER 25., SZOMBAT '“kMúíop 3 dr. Mihály fi Ernőtől Pénteken a Mező Imre úti temetőben nagy részvéttel kí­sérték utolsó útjára dr. Mi- hályfi Ernőt, a Magyar Nem­zet főszerkesztőjét, országgyű­lési képviselőt, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának és a Haizafias Népfront Országos Elnökségének tagját, a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság alalnökét. A végtisztességadás- ra a gyászolók sokasága gyűlt egybe. A temető díszravatalo­zójában a kegyelet koszorúi­val. virágaival övezett kopor­sónál díszőrséget álltak az El­nöki Tanács, az országgyűlés, a Hazafias Népfront, az ' Or­szágos Béketanács, a Magyar Újságírók Országos Szövetsé­ge, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság a Magyar Nemzet szerkesztősége, valamint az evangélikus egyház képviselői. Az elhunyt családtagjain kívül ott volt politikai, társadalmi életünk számos ismert szemé­lyisége, I A ravatalnál elsőként az El­nöki Tanács és az országgyű­lés nevében dr. Ortutay Gyula, az Elnöki Tanács tagja, aka­démikus mondott búcsúbeszé­det, Méltatta Mi'hályfi Ernő politikai, erkölcsi állhatatos­ságát, hűségét, amely nemze­dékünk nehéz, annyi váltor zást hordozó korszakaiban is változatlan maradt. Sarlós István, a Népszabad­ság főszerkesztője, a Hazafias Népfront, az Országos Béke­tanács és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság nevében szólt a ravatalnál. — Élete és munkássága a Történelmi Emlékbizottság megalakulásától összefonódott a nemzeti egység gondolatá­val, azzal az eszmével és cél­kitűzéssel, amely ma is élteti a Hazafias Népfrontot. A Szov­jetunió iránti barátsága vitte őt már a megalakulás napjai­ban a Magyar—Szovjet Baráti Társaság soraiba. Dr. Káldy Zoltán, a déli evangélikus egyházkerület püspöke, a magyarországi evangélikus egyház nevében búcsúzott az elhunyttól, az evangélikus egyház legmaga­sabb világi tisztét betöltő or­szágos felügyelőtől. A sírnál Rajcsányi Károly főszerkesztő-helyettes mondott beszédet a Magyar Nemzet munkatársai, a Lapkiadó Vál­lalat dolgozói nevében. Ezután a munkás gyászindu­ló hangjai köziben engedték le a koporsót a sírba. Fiatalok a tanácsokban Közösen a közösség érdekében Baráti beszélgetésre hívta össze tegnap délután a Haza­fias Népfront és a KISZ bu­dai járási bizottsága a járás fiatal községi tanácstagjait. Részt vett a találkozón Len­gyel Sándor, az MSZMP járási bizottságának titkára, Varga Ferenc, a járási hivatal el­nöke és Bodor Zoltán, a nép­Új gyár, új módszerek Beszélgetés az ÉVIG ceglédi gyárának igazgatójával Ott voltam az üzemavatón. S most, mikor ismét látom az ÉVIG új ceglédi motorgyárát, minden ugyanolyan, mint ak­kor, az ünnepségen. A szak­nyelv azt mondja: folyamatos a termelés. Nem bukkannak elő váratlan hibák, elégedet­tek az emberek Európa gépei­vel — hiszen mindenhonnan érkezett Ceglédre berendezés — s naponta hatszáz motor készül az október végén . át­adott gyárban. Áz üzem- , és munkaszervezésiről beszéltem Kovács Károllyal, az ÉVIG ceglédi gyárának igazgatójá­val az új, minden igényt ki­elégítő, korszerű üzem kap­csán. • Sok vezető vallja, hogy addig nem lehet munka- és üzemszervezésről beszélni, amíg a műszaki-technikai színvonal elavult, s így a szervezési kér­déseket ismét pénzkérdésekké igyekeznek váltani, ön ezzel a 130 millió forintért épült motor­gyárral minden lehetőt megka­pott ahhoz, hogy megvalósítsa a korszerű munka- és üzem- szervezést. Elt-e ezzel a lehe­tőséggel? — Abból indultunk ki — már a tervezés időszakában —, hogy egy zái*t egységű üzem álljon rendelkezésünkre, s így különálló lehessen a már Cegléden régóta működő, el- avultabb üzemektől. S ez nemcsak a gyártás, hanem a termelésirányítás szempontjá­ból sem közömbös. Így egy kü­lönálló üzemben teljesen fo­lyamatos termelést valósíthat­tunk meg. Az üzemrendezés­nél a gépeket úgy helyeztük el, hogy a vonalban a műve­letek sorrendisége érvénye­süljön. S ami a legfontosabb: az üzemen belül hagyományos anyagmozgatás nincs. • Ilyen rendszerű „mozgó raktár”, mint amilyet itt felsze­reltek, tudtommal az országban csak egy gyárban működik, a Magyar Vagon- és Gépgyár egyik üzemében. Milyen elő­nyöket jelent a konveyor a szervezésnél? — öntvények, huzalok, kü­lönböző anya gok érkeznek a gyárba Csepelről, Olaszor­szágból, sorolhatnám tovább a gyárakat és az országokat... Sajnos, a magyar szállítók nem szállítanak olyan óramű pontossággal, hogy a gépko­csiról már a mozgó raktárba, az üzembe kerüljenek az al­katrészek — azaz rögtön a termelésbe. A konveyomak pe­dig tulajdonképpen ez az igazi, s óriási haszna. Jelenleg azonban nagy rizikó volna le­mondani a raktározásról, így az első művelet helyére tar­goncák, emelők viszik az anyagot, s csak a gépek kö­zötti anyagn^zgatás történik a konveyoron. Á mozgó raktár négy napnak megfelelő anyag- mennyiséget tud befogadni. A kidolgozott anyagellátási mo­dellünknél, figyelembe véve a kereskedelmi ellátottságot, a rendelések gépi úton történ­nek. A nehezen beszerezhető alkatrészekből nagyobb a készlet, a könnyen megkaipha- tóból kisebb — de sajnos ez is mindig változik, úgyhogy ál­landóan sakkoznunk kell. A fejlett országokban nyolcna­pos anyagkészlettel megoldják a folyamatos termelést. Itt hiába munka- és üzemszerve­zés, ha nincs máshol! Két hó­napnak megfelelő anyagkész­letről kell gondoskodnunk, mert nem vállalhatjuk azt a kockázatot, hogy leálljon a gyár. Éves szinten a veszte­ség csak milliókban mérhető a felesleges raktározással, a hosszú előrendelésekkel. • Tehát egy ilyen korszerű üzem modern üzemvezetésre ad lehetőséget. A technológiai változások mennyire változtat­ták meg a vezetési módszert? — A hagyomány: minden műveletre utalvány, papír, ki­vét, betét — rengeteg admi­nisztrációs munka. Itt egy té­telben bizonyos normatíva alapján bekerül az üzembe az alkatrész. Közbeeső papír­munka nincs. A beérkező anyagok és a kiszállított gépek képezik az elszámolás alap­jait. A dolgozók teljesítmény­bérben dolgoznak, de az el­számolás nem egyéni, hanem a kiszállított jó motorok darab­számától függően a kollektíva kapja a bért. Mit akartunk ez­zel elérni? Hogy az emberek ne csak a saját munkaterüle­tükért feleljenek, ha kell, se­gítsék a másikat is, érezzék inkább magukénak az egész üzemet, s az egész kollektíva fogjon össze. Ennek az elszá­molási rendszernek köszönhető az önmeózás bevezetése is, hi­szen minden dolgozónak érde­ke, hogy rossz darabot ne ad-, jón tovább, hiszen akikor a fe­lesleges munka után, a végén, a kész motornál úgyis rájön­nek a hibára. Adminisztrációs munkát, munkaerőt spóroltunk meg az intézkedéssel, melyet a technológiának köszönhetünk. Számszerűen körülbelül 20 százalékot emelkedik így a ter­melékenység, ha a munkaerőt bele sem számolom. Ebben a gyárban az éves termelési ér­ték egy emberre vonatkoztat­va 655 ezer forint. Az egész gyár mutatójának körülbelül a háromszorosa. • Ezzel áttértünk az admi­nisztrációs munkára. Milyen szervezési intézkedések valósul­nak meg ezen a területen? — Az adatelőkészítés, a fel- ! dolgozás gépesítése nagy segít­séget jelent. Elkészítettük az éves termelési modellt min­den kismotor-típusra. Az átál­lásokat egyik típusról a má­sikra matematikailag optima­lizáltuk, s meghatároztuk, mi után mit a leggazdaságosabb gyártani. Egy jó és egy rossz átállás között 50—60 százalé­kos az időkülönbség. Mint mondtam, kidolgoztuk az anyagellátási modellt, a ren­delések gépi útm történnek. Az adminisztráció könnyítése egyelőre annyi, hogy a mun­kát kevesebben elvégezhetik. A számítógépek hatásaként a modellek pontos, következetes betartása, sajnos, csak a jövő­ben valósítható meg, amikor szállítóink, rendelőink is ugyanolyan pontosan és követ­kezetesen dolgoznak, mint a számítógépek. Ekkor azonban az irodai munka gépesítése fel­mérhetetlen hasznot hozhat. • Uj üzem, új vezetési mód­szerek, új elszámoltatási rend­szer. Mit nyújtanak ezek az itt dolgozóknak? A korszerű ter­melésnek és szervezésnek, s emberi oldalról van-e kára? — Nálunk van. De nem ahogy elképzeli. A többi gyá­runkban, ahol például a kézi szerszámokat csinálják, irigy­kednek a motorüzemiekre. Mindenki szeretne itt dolgozni. A munkakörülmények kifo­gástalanok, nincs idegeskedés, s nem szabtuk olyan szorosra sem a normát, hogy a mozgó raktárak lehetetlenné tennék az időnkénti néhány perces pihenést. Ott a hamutartó min den dolgozó mellett. Az üzem egy normális munkafegyelmet kíván, de a termelést nem úgy kívánjuk fokozni, hogy senki se tudja kifújni magát. A gé­pek biztosítják a figyelmetlen­ség elkerülését, mert rögtön jeleznek, ha valami hiba van így a minőséget is tartják. Jö­vő januártól bevezetjük a „Dolgozz hibátlanul” mozgal- I mat, melynek már három éve I tart az előkészítése. Az új üzemben 75 fizikai dolgozóra 5 adminisztrátor jut, a régi munkahelyeken 640 fizikai munkásra 140 irodai dolgozó. Az ÉVIG részletesen kidol­gozta a munka- és üzemszer­vezés intézkedési tervét. A gyáregységek feladata: tovább javítani a munkaszervezést. A központ pedig igyekszik ezt lehetővé tenni az üzemszerve­zés hatékony fejlesztésével. Mint az MSZMP KB mosta­ni határozata leszögezi, ter­jeszteni kell az üzem- és mun­kaszervezés tapasztalatait, módszereit, dolgozni kell ezek mihamarabbi gyakorlati meg­valósításán. Ennek során gátat kell vetni az adminisztratív létszám egészségtelen duz­zasztásának is, erre történtek intézkedések az ÉVIG ceglédi gyárában. Tamás Ervin Ékes János felvétele front megyei bizottságának munkatársa is. A tavalyi választásokon a járásban összesen 120 fiatal tanácstagot választottak meg — mondotta bevezető elő­adásában Szviatovszki András járási KISZ-titkár —, jelen­tősen megfiatalodtak tehát az előző időszakhoz képest a tanácsok, s ez munkájuk elő­nyére vált. Ez a bizalom, amely a fiatal tanácstagok személyén keresztül a fiata­loknak szólt, egyúttal komoly felelősséget is jelentett, je­lent mindennapi tevékenysé­gükben. Elég csak utalni ar­ra, hogy a tanácsoknak jelen­tős ifjúságpolitikai feladataik vannak, s a fiatal tanácsta­goknak fontos szerepük le­het abban, hogy ezek hogyan valósulnak meg. Az eltelt másfél év elégséges idő már ahhoz, hogy végzett munká­ról, eredményről lehessen be­számolni. S a válaszok nem késtek. Már az, hogy egymás után emelkedtek szólásra a fiata­lok, egymás után sorolták vá­lasztókörzetük, községük ered­ményeit s még inkább gond­jait, bizonyította: ezek a fia­talok, akik erre a beszélgetés­re eljöttek, valóban érzik a közösség ügyéért vállalt fele­lősségüket. Választóim szá­mon kérik, hogy mit tettem eddig — mondotta Nagy Ba­lázs pilisvörösvári tanácstag —, tehát tenni, cselekedni kell! Markos István pilis- szentiváni tanácstag elmon­dotta: négyen vannak fiata­lok a tanácsbán, s körzetük­ben három hét alatt készült el 200—200 méter járda, tár­sadalmi segítséggel. Útépítés­ről, tehát eredményről szá­molt be Szabó Klára is Érd­ről, de nem hiányoztak a gondok sem. Nem szívesen engedik el a munkahelyükről a fiatalokat, ha tanácsülésre mennek, nem ritkán a tanács vezetői köny- nyelmű, teljesíthetetlen ígé­reteket tesznek, holott — s ezt hangoztatta Nagy István­ná érdi, Gáspár László bu­dakeszi, Rásonyi Győzőné pi­lisvörösvári, Túrák Mária tárnoki tanácstag — a válasz­tók megértik az őszinte szót, még akkor is, ha nemet kell néha mondani. Az igények nagyok, a pénz mindig kevés, de ebbe ilyen könnyen bele­nyugodni nem lehet. A társa­dalmi összefogás nagy erő, számtalan példa bizonyítja ezt. Erről beszélt a többi kö­zött felszólalásában a járási hivatal elnöke és a népfront megyei bizottságának munka­társa is. A budai járásban a társadalmi munka értéke egy év alatt 9 millió forintról 25 millió forintra nőtt, s ebben, a mozgósításban jelentős szere­pük volt a fiatal tanácsta­goknak is. A közösségért vég­zett munka nehézségeiről, s egyben szépségeiről szólt Fel­földi István és Szilágyi Ró­bert érdi, Skopkó Józsefné zsámbéki és Molnár László nátyi tanácstag. Utaltak arra, hogy ez a tanácskozás hasznos volt, segítséget nyújt továb­bi munkájukhoz. Évente leg­alább egyszer szeretnénk meg­ismételni — ígérte összefogla­lójában Inzsel Ottó járási népfronttitkár. D. G. Következetes munkáspolitika H osszú időre megszabja a feladatokat az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi állásfoglalása, amely a X. pártkongresszuson hozott határozatok immár kétéves ta­pasztalatait elemezte, értékel­te. A végrehajtást dinamikus fejlődés és nagy eredmények kísérik, de esetenként objektív okok és szubjektív hibák is gátolják. A szerteágazó elem­zést, az árnyalt értékelést négy oldalon, s összesen — ahogy valaki kiszámolta — 1314 sorban közölték a napilapok. Feldolgozása a mélyebb össze­függések s az első hallásra ki­ragadott részletek megértése, a végrehajtásban érdekelt ál­lami, párt- és társadalmi szer­veknél csakúgy, mint az olva­sók körében hosszabb időt igényel. A mélyenszántó politikai ál­lásfoglalást, az intézkedések és tennivalók szerteágazó sorát szerves egésszé ötvözi az egy­séges szemlélet, a következe­tes politika, • az elvi alap, amelynek gyökerei a több mint 15 évvel ezelőtti, az ellenfor­radalom leverését közvetlenül követő időszakra nyúlnak visz-, sza. Szervesen ebből következ­tek a X. pártkongresszus nagy jelentőségű állásfoglalásai is. Nincs és nem lehet szó te­hát a X. pártkongresszuson jó­váhagyott politika korrekció­járól. A kiigazítások csak az irányvonaltól való eltérésre, a gyakorlat, a végrehajtás eset­leges hibáira vonatkoznak. A Központi Bizottság mos­tani állásfoglalásából is­mét félreérthetetlenül kicsendül, hogy a párt politi­kája következetes munkáspoli­tika. Mert a társadalmi fejlő­dés fő ereje, a töretlen haladás biztosítéka a politikailag tisz­tán látó, a forradalmi gondol­kodású, s a tettekben, a társa­dalmi aktivitásiban is élenjáró munkásosztály. „A mukásosz- tály magatartása, munkája, fegyelme, szemlélete, a szocia­lista munkaverseny és a bri­gádmozgalom példája kihat az egész társadalomra, városban és falun egyaránt” — olvas­hatjuk a Központi Bizottság állásfoglalásában. Ez a, mun­kásmagatartás, munkásszemlé- let, munkáspélda vörös vonal­ként húzódik végig a KB-hatá- rozat sok megállapításán, elvi alapot, osztályálláspontot szol­gáltatva napjaink új és bonyo­lult kérdéseinek megítéléséhez. Érthető módon a munkás- osztály a legszervezettebb, a modem technikát kiszolgáló rétegei, az állami nagyüzemek munkásai élenjáró szerepet töltenek be a termelésben és a politikai, társadalmi munká­ban egyaránt. Társadalmunk e legöntudatosabb része el­évülhetetlen érdemeket szer­zett a hatalom megszerzéséért és • megszilárdításáért folyó küzdelmekben, és sok áldoza­tot hozott a szocialista társa­dalom gazdasági létalapjainak megteremtésében, fejlesztésé­ben. Természetes tehát az is, hogy a Központi Bizottság no­vember 14—15-i ülésén beha­tóan foglalkoztak az állami nagyüzemek munkásainak gondjaival, helyzetük javításá­val. E munkásrétegeket köz­vetlenül érinti a hatá­rozat, amikor felszólítja a gazdasági irányítószerveket, hogy „külön vizsgálják meg és kísérjék figyelemmel az or­szág ipari termelésének jelen­tős részét előállító legnagyobb 40—50 állami vállalat tevé­kenységét, és amelyiknél ez szükséges, külön intézkedéssel biztosítsák a megfelelő mun­kához szükséges feltételeket. Az általánostól eltérő megol­dást kell kidolgozni és alkal­mazni annak a több ezer dol­gozót foglalkoztató 8—10 nagy- vállalatnak a korszerűsítésére, amelyeknél a termelési struk­túra szükséges átalakításához saját erőből nem biztosíthatók az anyagi eszközök.” Az intézkedések, a további elemzésre váró feladatok egész sorát említi a határozat. Kö­zöttük szerepel a fejlődést leg­inkább szolgáló üzemek mun­kaerőgondjainak megoldása, a létszámmegtakarításra ösztön­ző bértömeg-gazdálkodássá, kapcsolatos kísérletek bátorí­tása, a szakmai bérek országos táblázatának kidolgozása a nagy- és kisüzemek, valamint az állami, a szövetkezeti és a magán szektor közötti bérfe­szültségek felszámolása. Végül, de nem utolsósorban az intéz­kedések közt szerepel az álla­mi ipar munkásainak és mű­vezetőinek kiemelt, központi béremelése. Mindez, bár fontos, mégis a KB legutóbbi nagy jelentőségű állásfoglalásának csupán egyik vetülete, metszési pontja. Te­gyük nyomban hozzá: az is csak vázlatosan. Még hosszá ideig, sokféle oldalról és szem­szögből szükséges tanulmá­nyozni a KB megállapításait. Természetes, hogy első hallás­ra az áremelések akadtak fenn az emlékezet hálóján. Jóllehet, nehéz, sőt lehetetlen megérte­ni néhány tucatnyi nyomtatott sort az 1314-ből kiragadva. A tejtermékekre például az ál­lam tarthatatlanul. sokat ráfi­zet: a 3,60-as tejre 3,60-at, az 5 forintos vajra pedig 6 forin­tot. S az is könnyen feledésbe merül, hogy az áremelésekre legérzékenyebben reagáló réte­geknél annak hatását szociál­politikai intézkedésekkel ellen­súlyozzák. Érdemes továbbá arra a megállapításra is emlé­keztetni, hogy hatósági áreme­lésre 1976-ig nem kerül sor, s a piaci árak maximális stabi­lizálására pedig határozott in­tézkedéseket hoznak. A bejelentett áremelések annak a felelősségteljes politikának a részét ké­pezik, amely több mint 15 év óta a nép javát, az életszínvo­nal emelését, a társadalmi köz­érzet javítását célozza. Vég­eredményben bármilyen para­dox módom is hangzik, a meg­dolgozott forintok értékállósá­gát, a kiegyensúlyozott áruel­látást szolgálja a cigaretta és az égetett szesz árának emelé­se, azzal, hogy pénzügyi fede­zetet teremt az 1973. évi költ­ségvetés rendkívüli bér- és szociális kiadásaihoz. Azok a megújuló erőfeszíté­sek, amelyek a KB ülése nyo­mán a hatékonyság emelésé­re, a termelés korszerűsítésé­re. szerkezetének javítására, költségeinek csökkentésére irányulnak, beérlelik majd gyümölcsüket, s hozzájárulnak a zavartalan áruellátáshoz, az árszínvonal stabilizálásához, sőt esetenkénti csökkentéséhez. E feladatok megoldásának fő bázisa az ipar, legfőbb társa­dalmi ereje pedig a munkás- osztály. A munkásosztály élen­járó kezdeményezései, fegyel­mezett, öntudatos napi munká­ja. társadalmi kisugárzása a népgazdaság fejlődését, az egész nép, a parasztság, az ér­telmiség javát is szolgálja. CIKKÜNK NYOMÁN Felújítják a postát Kemencén Lapunk október 3-i számá­ban megjelent Kemence baj­ban van című cikkünkkel kap­csolatban levelet kaptunk a Budapest-Vidéki Postaigazga­tóság vezetőjétől, Nagy Béláné- tól, aki a következőkről érte­síti szerkesztőségünket: „A postaépület ügyében idő­közben igazgatóságunk megál­lapodást kötött a kemencei községi tanáccsal. A megálla­podást ez év október 20-án jó­váhagyás végett megküldtük a váci járási hivatal igazgatási osztályának. A jóváhagyás megtörténte után igazgatósá­gunk a postaépületet átveszi a községi tanácstól, és 1973-ban felújítja ’azt. A felújított pos­taépületben biztosítani tudjuk a postahivatal dolgozói szá­mára a jobb munkafeltétele­ket is.”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents