Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-24 / 277. szám

2 ntctr. 1972. NOVEMBER 24., PÉNTEK FÓKUSZ Birmingham A LONDONI Times és a Birmingham Post nemrég megjelent magyar oldalainak jóvoltából Angliában országos érdeklődés fordult a magyar gazdasági napok felé, amelyek hétfőn kezdődtek meg Bir­minghamben, Anglia második legnagyobb városában. A RENDEZVÉNYEK soro­zatának előmozdítója a Ma­gyar Kereskedelmi Kamara volt Eddig 1967 óta 13 ország 21 nagyvarosában népszerűsí­tették a magyar exportot kar­öltve a helyi keresKedelmi ka­marákkal. A rendezvénysoro­zatban szemináriumokat ren­deznek, és támpontokat adnak a jövendő kereskedelmi part­nereknek. A magyar szakem­berek, akik a fellobogózott Strathallan Hotelben rendez­ték be központjukat — arra hívták fel az angol partnerek figyelmét, hogy a brit—ma­gyar kereskedelmi forgalom még nem tükrözi a magyar gépipar növekvő arányát a megváltozott magyar ex­portszerkezetben. Amellett, hogy magyar szempontból ne­gatív a kereskedelmi mérleg, a rendezvényt különösen idő­szerűvé teszi, hogy Anglia ja­nuár elsejétől tagja lesz a Kö­zös Piacnak, ami további ked­vezőtlen befolyást gyakorolhat az angol piacra. A BRIT gazdasági szakem­berek és vállalkozók körében érdeklődést keltett, hogy a birminghami, valamint a Lon­donban szerdától párhuzamo­san folytatódott szeminárium­sorozat szigorúan üzletszerű volt-Az érdeklődők, akik ma­guk is kifejthették vélemé­nyüket — jelentős beléptidíj befizetése mellett már hóna­pokkal előbb lefoglalták he­lyeiket a Birminghamben programra tűzött 22 előadás­ra és a 11 londoni szeminá­riumra. Olyan előadókat hall­gathattak meg, mint dr. Bet- lej Sándor, a kohó- és gépipari miniszter helyettese és Kallós Ödön, a Magyar Kereskedel­mi Kamara elnöke. A BIRMINGHAMBEN tar­tózkodott magyar személyek listájának élén dr. Házi Ven­cel londoni nagykövet állt. A sok száz iparágnak otthont adó egymilliós város vendége volt dr. Újházi László keres­kedelmi tanácsosunk és dr. Gerendás István, az MTESZ elnökségének tagja is. A MAGYAR ELŐADÁSOK felölelték az autóbuszgyártás, a szerszámgépipar, a fémipar, a híradástechnika, a közúti szállítás témáit. Különös ér­deklődés nyilvánult meg Ang­liában aziránt, hogy mi a fő álláspontjuk a magyar szak­embereknek az ipari jogvéde­lemben, a szabadalmak for­galmazásában, az ipari koope­rációban és a piackutató te­vékenységben való együttmű­ködés iránt. Londonban gyógyszeripari előadást is mű­sorra tűztek. A BIRMINGHAM POST idézte Kallós Ödönnek, a Ke­reskedelmi Kamara elnöké­nek szavait: „Magyarország bővíteni akarja kereskedelmi forgalmát Angliával és első­sorban a közép-angliai nehéz­ipari körzettel.” A lap sze­rint „még soha nem fordult elő, hogy kelet-európai ország Londonon kívül ilyen becsvá­gyó vállalkozást kezdeményez­zen”. A LONDONI GUARDIAN is beszámolt az eseményről, és megállapította, hogy a magyar részről előterjesztett elképze­lések célja a közös piaci ren­delkezések megkerülése. „Ma­gyarország kitartó kampányt vív az Angliával folytatott ke­reskedelmének bővítéséért.” A BIRMINGHAMI és lon­doni magyar gazdasági napok tegnap fejeződtek be. A. B. T. CSÜTÖRTÖKÖN NELLO CELIO svájci elnök és Gräber külügyminiszter Bernben fo­gadta a hadászati fegyver- rendszerek korlátozásáról tár­gyaló szovjet és amerikai de­legáció vezetőjét. CSÜTÖRTÖKÖN KÉTNA­POS rrragánlátogatásra Lon­donba érkezett Jack Lynch, az ír köztársaság miniszterel­nöke. Rendkívüli minisztertanács Sa'gonban Harctéri jelentések (Folytatás az 1. oldalról.) keretében ez volt a negyedik és egyben a leghosszabb talál­kozójuk. A tárgyalófelek kö­zötti megállapodás értelmében a tanácskozás témájáról egyik fél sem nyilatkozott. Fél órával a csütörtöki' Kis­singer—Le Dúc Tho-találkozó megkezdése előtt érkezett Pá­rizsba Nguyen Phu Dúc, Thieu saigoni elnök különleges ta­nácsadója és személyes meg­bízottja. Feladata — nyugati hírügynökségi jelentések sze­rint — az, hogy a helyszínen kísérje figyelemmel a VDK és az Egyesült Államok kép­viselői bizalmas megbeszélé­seinek alakulását. Ziegler, a Fehér Ház szóvi­vője sem nyilatkozott Kissin­ger és Le Dúc Tho megbeszé­léseinek alakulásáról. Csak annyit mondott, hogy az ame­rikai nemzetbiztonsági főta­nácsadó naponként jelentést küld Párizsból a Camp Da- vid-i elnöki üdülőbe. Jelezte, lehetséges, hogy Nixon Thieu kérelmére hamarosan fogadja a saigoni elnök különmegbí- zottját a tárgyalások meneté­nek megvitatására, de — mint mondotta —, „az ügyben eddig semmiféle konkrét döntés nem született”. Kissinger és Le Dúc Tho hétfőtől csütörtök estig össze­sen 19 és fél órát konzultált. Az Egyesült Államok és a VDK megbízottainak csü­törtöki találkozója után Le Due Tho, a VDK Párizsban tárgyaló küldöttségének kü­lönleges tanácsadója és Xuan Thuy, a küldöttség vezetője konzultációt folytatott Nguyen Thi Binh asszonnyal, a DIFK Párizsban tárgyaló küldöttsé­gének vezetőjével, és a kül­döttség többi tagjával. Henry Kissinger, az ameri­kai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója a csütörtöki bi­zalmas megbeszélés után a párizsi amerikai nagykövet­ségre kérette Nguyen Phu Dúcot, a saigoni elnök külön­leges külpolitikai tanácsadó­ját, aki délelőtt érkezett a francia fővárosba. Az ameri­kai főtanácsadó a bizalmas megbeszélések előrehaladásá­ról tájékoztatta Thieu megbí­zottját. William Porter, a párizsi Vietnam-értekezleten részt vevő amerikai küldött­ség vezetője este szintén fel­kereste Kissingert. Thieu saigoni elnök csütör­tökön reggel rendkívüli mi­nisztertanácsot hívott össze — jelentették jól értesült forrás­ból. Saigoni megfigyelők feltéte­lezik: Thieu azért hívta össze a kormány tagjait, hogy meg­vitassa velük a vietnami ren­dezésről folyó tárgyalások kü­lönböző aspektusait. A B—52-es óriás bombázók szerda déltől csütörtök hajna­lig tizenkét egymást követő hullámban támadták a VDK déli területeit, jelentette be Saigonban egy amerikai kato­nai szóvivő. Dél-Vietnamban a repülő­erődök 1 (»bevetésben bombáz­ták Quang Tri körzetét, a központi fennsíkot és Saigon környékét. A déli országrészben a fel­szabadító erők folytatták ösz- szecsapásaikat a saigoni re­zsim egységeivel a Pleiku és a kambodzsai határ között lévő Than An város környékén, Saigontól északra, valamint a Mekong deltájában. Időközben a kambodzsai né­pi felszabadító erők elfoglal­ták a kambodzsai főváros és Takeo tartományi székhely közötti főútvonal csaknem száz kilométeres szakaszát — kö­zölték szerdán a Phnom Penh-i katonai parancsnokságon. Az első munkaülés (Folytatás az 1. oldalról.) arról, hozzanak-e létre mun­kacsoportokat, bizottságokat, illetve egyéb kisegítő szerve­ket. Több küldött annak a vé­leményének adott hangot, hogy az ilyen bizottságok leg­feljebb csak adminisztratív- technikai jellegű kérdésekkel foglalkozzanak. Tötterman finn nagykövet elnöki jelölését a csütörtöki ülésen számos ország nagykö­vete támogatta, így a Szovjet­unió képviselője is. A részve­vők egyelőire nem foglalkoztak azzal a kérdéssel, legyen-e a tanácskozásnak alelnöke. Lamissé argentin tábornok- elnök szerdai sajtóértekezle­tén méltányolta és az „ország politikai jövőjének alakulása szempontjából pozitív hozzá­járulásnak minősítette Juan Perón ex-elnök magatartását” s értékelte azt az „érettséget, melynek az argentin nép ta­nújelét adta a visszatéréssel kapcsolatban”. Ezzel utalt ar­ra, hogy a 77 éves politikus csaknem két évtizedes távol­iét útáni megjelenése Argen­tínában nem idézett elő kü­lönösebb nyugtalanságot az országban. CSAK RÖVIDEN... SUHARTO indonéz elnök, Adam Malik külügyminiszter társaságában csütörtökön hi­vatalos látogatásra Rómába érkezett. Párizs, Bées, Bem és Brüsszel után az olasz főváros az ötödik állomás nyugat-európai kőrútján. JOSZIP BROZ TITO ju­goszláv köztársasági elnök Valentyina Ty ereskovát, a szovjet nöbizottság elnökét, az első női űrrepülőt, a szalag­gal ékesített jugoszláv zászló­renddel tüntette ki. A BANZER-KORMÁNY csü­törtök reggel ostromállapotot rendelt el Bolívia egész terü­letére. Zamora belügyminisz­ter azzal indokolta a lépést, hogy nyílt összeesküvést lep­leztek le. DOM MINTOFF máltai mi­niszterelnök a parlamentben tartott beszédében követelte az ország alkotmányának fe­lülvizsgálatát. Hangsúlyozta, hogy az Anglia által 1964-ben az országra kényszerített al­kotmány nem felel meg a mál­tai nép érdekeinek. A KNDK ÉS' A DÉL-KO­REAI VÖRÖSKERESZT csü­törtöki családegyesítéssel fog­lalkozó ülésén Szöulban a fe­lek megegyezitek abban, hogy Panmindzsonban a két ország határán közös testületet hozr nak létre. AZ ECUADORI haditenge­részet szerdán ismét elfogott hat amerikai halászhajót. A két ország „halháborújának” eme legújabb csatája föltehe­tően ugyanazzal végződik, mint az előzők: akik nem ve­szik figyelembe, hogy Ecuador 200 mérföldben szabta meg felségvizeinek határát, bünte­téspénzt fizetnek, és — rako­mányuk elkobzása után —sza­badon engedik őket. AZ OLASZ—OSZTRÁK ha­tár és Vipiteno között a Bren- ner-hágón több száz teherau­tó vesztegel. Az ok ezúttal a vámtisztek általános sztrájkja. Lanusse, aki 300 külföldi újságíró előtt beszélt, egy kérdésre válaszolva azt mond­ta, hogy „szívesen rázna ke­zest Juan Perónnal”, Közölte továbbá, hogy az 1969 óta érvényben levő ost­romállapotot feltehetőleg a jövő hónap elején feloldják, s annak a reményének adott hangot, hogy az 1973 tavasszal megrendezésre kerülő általá­nos választások, amelyek polgári kormányzatnak adják át a hatalmat, békés légkör­ben kerülnek majd lebonyolí­tásra. Lanusse Perónról Európa évtizede- ELLENGŐZZEL? „Az európai enyhülés és a minden irányban kibonta­kozó kelet-nyugati párbe­széd kilátásai jobbak, mint bármikor a II. világháború befejezése óta” — állapítot­ták meg alapvetően derülá­tó fejtegetéseikben az ame­rikai lapok vezércikkei és vezető publicistái Brandt kancellár választási győ­zelmének másnapján, a SALT-megbeszélések máso­dik fázisának megnyitása napján, és az európai biz­tonsági értekezletet előké­szítő tanácskozás megnyitá­sának előestéjén. A lapok főcímei már azt az Európa irányában tör­ténő súlyeltolódást tükrözik, amelyre az amerikai kor­mánypolitikában diplomá­ciai megfigyelők számíta­nak, a feltételezett és re­mélt vietnami békerende­zést követően. Az európai és általában a kelet—nyu­gati tárgyalási témákat boncolgató vezércikk- és kommentárcímek is ezt a hangulatot tükrözik: „Euró­pa éve” (Evening Star), „Németország a békére sza­vaz” (Washington Post), „Európa, kilátásai — job­bak” (Christian Science Mo­nitor), „A hidegháború után” (New York Times). A kommentárok mind­azonáltal óva intik a köz­véleményt a túlzott várako­zásoktól, attól, hogy 1972- nek, a „nyitás évének” lát­ványos eredményeihez ha­sonló gyors előrehaladásra számítson akár a SALT-tár- gyalások most indult má­sodik fordulóján, akár az európai biztonsági értekez­leten, illetve a kölcsönös haderőcsökkentésről a jövő év elején meginduló „pár­huzamos” tárgyalásokon napirendre kerülő „min­den eddiginél bonyolul­tabb és vitatottabb problémákat” illetően. A konzervatív washingtoni Evening Star a várható ne­hézségekre utalva hangsú­lyozza, hogy realisztikusabb „Európa évtizedéről” mint „Európa évéről” beszélni. Joseph C. Harsch, a Christian Science Monitor cikkírója viszont azt hang­súlyozza, hogy 27 évvel a II. világháború befejezése után a béke A a szilárdabb, mint bármely évben azóta, hogy Európában elhallgat­tak az ágyúk. Rámutat, hogy a II. világháború óta egy nemzedék felnőtt „nagy háború nélkül” és a „máso­dik generáció kilátásai job­bak, mint az elsőé voltak 1945-ben”. Az „optimista hullám­nak” máris erősödő hang­erővel ellengőzt iparkodnak adni az amerikai hideghá­borús körök ismert képvi­selői. A Frédoms Founda­tion nevű hidegháborús szervezet, amely kiterjedt propagandakampányt foly­tat a SALT-megállapodások ellen, ezen a héten a penn­sylvaniai Valley Forge- ben rendezett „atlanti kon­zultációt”. Ennek ürügyén a szónokok — közöttük Dean Rusk, volt külügyminiszter — a legmélyebb nyugtalan­ságuknak adtak hangot az európai párbeszéddel kap­csolatban, amely szerintük „a NATO és az USA euró­pai szerepének aláásásával fenyeget”. A tanácskozáson olyan, a szocialista országok szövetségi rendszerének „fellázítását” célzó „ellenté­mák” napirendre tűzését szorgalmazták, amelyektől az enyhülés folyamatának lefékezését remélik. Lanusse argentin köztársasági elnök sajtóértekezleten nyilatkozott Perón volt elnök hazai látogatásáról. Allende útgca előtt Néhány nap múlva indul nagysza­bású külföldi kőrútjára ALlende, Chi­le köztársasági elnöke. A körút teljes programja — mint ezt Almeyda chi­lei külügyminiszter egy nyilatkozatá­ban elmondotta — még nem alakult ki teljesen. Annyi máris bizonyos, hogy a Chilei Köztársaság elnöke megjelenik New Yorkban, az ENSZ székhelyén és a Szovjetunióban. — A latin-amerikai országok közül biztos úticélnak tekinthető Kuba és Mexi­kó, de egyes kombinációk szerint le­hetséges, hogy Allende Peruba is el­látogat. A köztársasági elnök útjának elő­készítését kísérő találgatások szük­ségszerűen mindenekelőtt azzal fog­lalkoznak, hogy az ENSZ székhelyén Allende találkozik-e majd amerikai politikusokkal és ha igen, milyen szinten. Akárhogyan is alakuljon az elkö­vetkező napokban a chilei államfő útiprogramjának végső formája — annyi bizonyos, hogy Allende olyan időpontban indul el, amelyet a chilei népi egység kormányának megszi­lárdulása jellemez! 1970, Allende megválasztása és a népi egység, az Unidad Popular megalakulása óta Chile a földkerek­ség egyik legjelentősebb politikai kí­sérletének színhelye. Ez az egyetlen kapitalista ország, amelyben marxis­ta-szocialista államfő vezetése alatta kommunistákra és a szocialistákra épülő népi egységkiormány van ha­talmon. A chilei politikai fejlődés je­lentőségét a szó negatív értelmében aláhúzta, hogy az amerikai politika — a legnagyobb trösztök „közvetíté­sével” — már az elnök hivatalba lé­pése előtt megindította az aknamun­kát az Unidad Popular kormánya el­len. Az első roham kudarca után az Unidad Popular az ország legna­gyobb természeti kincsét, a rezet ki­csavarta az amerikai trösztök kezé­ből, földreformot hajtott végre, és államosítási programjával megsze­rezte a gazdaság stratégiai pozícióit. A második szakaszban 1971 áprilisa és 1972 szeptembere között sokolda­lú támadás bontakozott ki az Unidad Popular kormánya ellen. E támadás­nak három frontja volt. 1. Az ame­rikai politika a réz világpiaci árának leszorításával és a nemzetközi hite­lek felmondásával igyekezett gyen­gíteni az Unidad Popular helyzetét. 2. A törvényhozásban számszerű többségben lévő ellenzék (a több frakcióra bomló kereszténydemokra­ta párt és a tőle jobbra álló, élesen reakciós nacionalista párt) egész sor provokációs hadmozdulatot hajtott végre, és különösen a városi közép­rétegeket tüzelte harcra az Unidad Popular kormánya ellen. 3. Rendkí­vül komoly károkat okozott az ultra­bal (a MTR nevű szervezet és egyes szocialista párti csoportok) dema­góg politikája. Az ultrabal nyomás hozzájárult ahhoz, hogy a földreform és az államosítások helyes politikáját bizonyos pontokon torz és túlzó mó­don hajtsák végre, s a középrétege­ket ezzel is a jobboldal karjaiba lök­jék. • A Chilei Kommunista Párt és Allen- de vezetésével a szocialista párt többsége mindent elkövetett e „csú­szás” megakadályozására és követke­zetes harcuk eredménye lett 1972 szeptemberében a kormány átszer­vezése. Erre az eredményes politikai akcióra válaszolt októberben a chilei reakció azzal az elkeseredett sztrájk- és tüntetésrohammal, amely — úgy látszott — polgárháborús helyzetet akart teremteni az országban. A jobboldal e támadásának stratégiai célja az volt, hogy a törvényes kor­mányt lelökje a legalitás útjáról, szükségintézkedésekre, kényszerítse — és ezzel kiprovokálja a hadsereg kormányellenes beavatkozását. A chilei hadsereg, amely történél; me során néhány rövid epizódtól el­tekintve mindig kitartott a törvényes kormány mellett, és a szó jó értel­mében „professzionista” hadseregnek minősült — nem engedett a provo­kációknak. A hadseregnek ezt az el­határozását megkönnyítette, hogy az Unidad Popular kormánya a válság csúespóntján is a legszigorúbban ki­tartott a törvényes módszerek alkal­mazása mellett. A krízis így azzal ol­dódott meg, hogy a hadsereg három vezetője belépett a kormányba — élükön Pratts tábornok, volt vezér­kari főnökkel, aki a belügyi tárcát kapta. Ezzel a hadseregnek a kor­mány iránti lojalitása és hűsége szi­gorú szervezeti formát öltött, s e lé­pés egyben a reakció általános tá­madásának gyors összeomlását is je­lentette. Természetesen nem lehet azt állíta­ni, hogy a nagy társadalmi átalaku­lások korát élő Chilében a belpoliti­kai feszültség véglegesen megoldó­dott volna. Az új kormánnyal mind a jobboldali ellenzék, mind pedig az ultrabal demagógok elégedetlenek. Pratts tábornok azonban első televí­ziós beszédében világosan kijelentet­te, hogy a fegyveres erők képviselő az elnöki hatalom megszilárdítására léptek be a kormányba, amelynek programja változatlan marad. S vál­tozatlan az is — hangsúlyozta^ az ú; belügyminiszter —, hogy Chilében a fegyveres erők az alkotmányos kor­mány ellenőrzése alatt állnak! Mind­ez azt eredményezte, hogy az Unidad Popular kormánya megerősödve és megszilárdulva nézhet szembe az el­következő hónapok gazdasági és po­litikai küzdelmeivel. Remélhető, hogy Allende elnök külföldi útja nemzet­közileg is tovább stabilizálja a kor­mány pozícióit.

Next

/
Thumbnails
Contents