Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-24 / 277. szám
2 ntctr. 1972. NOVEMBER 24., PÉNTEK FÓKUSZ Birmingham A LONDONI Times és a Birmingham Post nemrég megjelent magyar oldalainak jóvoltából Angliában országos érdeklődés fordult a magyar gazdasági napok felé, amelyek hétfőn kezdődtek meg Birminghamben, Anglia második legnagyobb városában. A RENDEZVÉNYEK sorozatának előmozdítója a Magyar Kereskedelmi Kamara volt Eddig 1967 óta 13 ország 21 nagyvarosában népszerűsítették a magyar exportot karöltve a helyi keresKedelmi kamarákkal. A rendezvénysorozatban szemináriumokat rendeznek, és támpontokat adnak a jövendő kereskedelmi partnereknek. A magyar szakemberek, akik a fellobogózott Strathallan Hotelben rendezték be központjukat — arra hívták fel az angol partnerek figyelmét, hogy a brit—magyar kereskedelmi forgalom még nem tükrözi a magyar gépipar növekvő arányát a megváltozott magyar exportszerkezetben. Amellett, hogy magyar szempontból negatív a kereskedelmi mérleg, a rendezvényt különösen időszerűvé teszi, hogy Anglia január elsejétől tagja lesz a Közös Piacnak, ami további kedvezőtlen befolyást gyakorolhat az angol piacra. A BRIT gazdasági szakemberek és vállalkozók körében érdeklődést keltett, hogy a birminghami, valamint a Londonban szerdától párhuzamosan folytatódott szemináriumsorozat szigorúan üzletszerű volt-Az érdeklődők, akik maguk is kifejthették véleményüket — jelentős beléptidíj befizetése mellett már hónapokkal előbb lefoglalták helyeiket a Birminghamben programra tűzött 22 előadásra és a 11 londoni szemináriumra. Olyan előadókat hallgathattak meg, mint dr. Bet- lej Sándor, a kohó- és gépipari miniszter helyettese és Kallós Ödön, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke. A BIRMINGHAMBEN tartózkodott magyar személyek listájának élén dr. Házi Vencel londoni nagykövet állt. A sok száz iparágnak otthont adó egymilliós város vendége volt dr. Újházi László kereskedelmi tanácsosunk és dr. Gerendás István, az MTESZ elnökségének tagja is. A MAGYAR ELŐADÁSOK felölelték az autóbuszgyártás, a szerszámgépipar, a fémipar, a híradástechnika, a közúti szállítás témáit. Különös érdeklődés nyilvánult meg Angliában aziránt, hogy mi a fő álláspontjuk a magyar szakembereknek az ipari jogvédelemben, a szabadalmak forgalmazásában, az ipari kooperációban és a piackutató tevékenységben való együttműködés iránt. Londonban gyógyszeripari előadást is műsorra tűztek. A BIRMINGHAM POST idézte Kallós Ödönnek, a Kereskedelmi Kamara elnökének szavait: „Magyarország bővíteni akarja kereskedelmi forgalmát Angliával és elsősorban a közép-angliai nehézipari körzettel.” A lap szerint „még soha nem fordult elő, hogy kelet-európai ország Londonon kívül ilyen becsvágyó vállalkozást kezdeményezzen”. A LONDONI GUARDIAN is beszámolt az eseményről, és megállapította, hogy a magyar részről előterjesztett elképzelések célja a közös piaci rendelkezések megkerülése. „Magyarország kitartó kampányt vív az Angliával folytatott kereskedelmének bővítéséért.” A BIRMINGHAMI és londoni magyar gazdasági napok tegnap fejeződtek be. A. B. T. CSÜTÖRTÖKÖN NELLO CELIO svájci elnök és Gräber külügyminiszter Bernben fogadta a hadászati fegyver- rendszerek korlátozásáról tárgyaló szovjet és amerikai delegáció vezetőjét. CSÜTÖRTÖKÖN KÉTNAPOS rrragánlátogatásra Londonba érkezett Jack Lynch, az ír köztársaság miniszterelnöke. Rendkívüli minisztertanács Sa'gonban Harctéri jelentések (Folytatás az 1. oldalról.) keretében ez volt a negyedik és egyben a leghosszabb találkozójuk. A tárgyalófelek közötti megállapodás értelmében a tanácskozás témájáról egyik fél sem nyilatkozott. Fél órával a csütörtöki' Kissinger—Le Dúc Tho-találkozó megkezdése előtt érkezett Párizsba Nguyen Phu Dúc, Thieu saigoni elnök különleges tanácsadója és személyes megbízottja. Feladata — nyugati hírügynökségi jelentések szerint — az, hogy a helyszínen kísérje figyelemmel a VDK és az Egyesült Államok képviselői bizalmas megbeszéléseinek alakulását. Ziegler, a Fehér Ház szóvivője sem nyilatkozott Kissinger és Le Dúc Tho megbeszéléseinek alakulásáról. Csak annyit mondott, hogy az amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó naponként jelentést küld Párizsból a Camp Da- vid-i elnöki üdülőbe. Jelezte, lehetséges, hogy Nixon Thieu kérelmére hamarosan fogadja a saigoni elnök különmegbí- zottját a tárgyalások menetének megvitatására, de — mint mondotta —, „az ügyben eddig semmiféle konkrét döntés nem született”. Kissinger és Le Dúc Tho hétfőtől csütörtök estig összesen 19 és fél órát konzultált. Az Egyesült Államok és a VDK megbízottainak csütörtöki találkozója után Le Due Tho, a VDK Párizsban tárgyaló küldöttségének különleges tanácsadója és Xuan Thuy, a küldöttség vezetője konzultációt folytatott Nguyen Thi Binh asszonnyal, a DIFK Párizsban tárgyaló küldöttségének vezetőjével, és a küldöttség többi tagjával. Henry Kissinger, az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója a csütörtöki bizalmas megbeszélés után a párizsi amerikai nagykövetségre kérette Nguyen Phu Dúcot, a saigoni elnök különleges külpolitikai tanácsadóját, aki délelőtt érkezett a francia fővárosba. Az amerikai főtanácsadó a bizalmas megbeszélések előrehaladásáról tájékoztatta Thieu megbízottját. William Porter, a párizsi Vietnam-értekezleten részt vevő amerikai küldöttség vezetője este szintén felkereste Kissingert. Thieu saigoni elnök csütörtökön reggel rendkívüli minisztertanácsot hívott össze — jelentették jól értesült forrásból. Saigoni megfigyelők feltételezik: Thieu azért hívta össze a kormány tagjait, hogy megvitassa velük a vietnami rendezésről folyó tárgyalások különböző aspektusait. A B—52-es óriás bombázók szerda déltől csütörtök hajnalig tizenkét egymást követő hullámban támadták a VDK déli területeit, jelentette be Saigonban egy amerikai katonai szóvivő. Dél-Vietnamban a repülőerődök 1 (»bevetésben bombázták Quang Tri körzetét, a központi fennsíkot és Saigon környékét. A déli országrészben a felszabadító erők folytatták ösz- szecsapásaikat a saigoni rezsim egységeivel a Pleiku és a kambodzsai határ között lévő Than An város környékén, Saigontól északra, valamint a Mekong deltájában. Időközben a kambodzsai népi felszabadító erők elfoglalták a kambodzsai főváros és Takeo tartományi székhely közötti főútvonal csaknem száz kilométeres szakaszát — közölték szerdán a Phnom Penh-i katonai parancsnokságon. Az első munkaülés (Folytatás az 1. oldalról.) arról, hozzanak-e létre munkacsoportokat, bizottságokat, illetve egyéb kisegítő szerveket. Több küldött annak a véleményének adott hangot, hogy az ilyen bizottságok legfeljebb csak adminisztratív- technikai jellegű kérdésekkel foglalkozzanak. Tötterman finn nagykövet elnöki jelölését a csütörtöki ülésen számos ország nagykövete támogatta, így a Szovjetunió képviselője is. A részvevők egyelőire nem foglalkoztak azzal a kérdéssel, legyen-e a tanácskozásnak alelnöke. Lamissé argentin tábornok- elnök szerdai sajtóértekezletén méltányolta és az „ország politikai jövőjének alakulása szempontjából pozitív hozzájárulásnak minősítette Juan Perón ex-elnök magatartását” s értékelte azt az „érettséget, melynek az argentin nép tanújelét adta a visszatéréssel kapcsolatban”. Ezzel utalt arra, hogy a 77 éves politikus csaknem két évtizedes távoliét útáni megjelenése Argentínában nem idézett elő különösebb nyugtalanságot az országban. CSAK RÖVIDEN... SUHARTO indonéz elnök, Adam Malik külügyminiszter társaságában csütörtökön hivatalos látogatásra Rómába érkezett. Párizs, Bées, Bem és Brüsszel után az olasz főváros az ötödik állomás nyugat-európai kőrútján. JOSZIP BROZ TITO jugoszláv köztársasági elnök Valentyina Ty ereskovát, a szovjet nöbizottság elnökét, az első női űrrepülőt, a szalaggal ékesített jugoszláv zászlórenddel tüntette ki. A BANZER-KORMÁNY csütörtök reggel ostromállapotot rendelt el Bolívia egész területére. Zamora belügyminiszter azzal indokolta a lépést, hogy nyílt összeesküvést lepleztek le. DOM MINTOFF máltai miniszterelnök a parlamentben tartott beszédében követelte az ország alkotmányának felülvizsgálatát. Hangsúlyozta, hogy az Anglia által 1964-ben az országra kényszerített alkotmány nem felel meg a máltai nép érdekeinek. A KNDK ÉS' A DÉL-KOREAI VÖRÖSKERESZT csütörtöki családegyesítéssel foglalkozó ülésén Szöulban a felek megegyezitek abban, hogy Panmindzsonban a két ország határán közös testületet hozr nak létre. AZ ECUADORI haditengerészet szerdán ismét elfogott hat amerikai halászhajót. A két ország „halháborújának” eme legújabb csatája föltehetően ugyanazzal végződik, mint az előzők: akik nem veszik figyelembe, hogy Ecuador 200 mérföldben szabta meg felségvizeinek határát, büntetéspénzt fizetnek, és — rakományuk elkobzása után —szabadon engedik őket. AZ OLASZ—OSZTRÁK határ és Vipiteno között a Bren- ner-hágón több száz teherautó vesztegel. Az ok ezúttal a vámtisztek általános sztrájkja. Lanusse, aki 300 külföldi újságíró előtt beszélt, egy kérdésre válaszolva azt mondta, hogy „szívesen rázna kezest Juan Perónnal”, Közölte továbbá, hogy az 1969 óta érvényben levő ostromállapotot feltehetőleg a jövő hónap elején feloldják, s annak a reményének adott hangot, hogy az 1973 tavasszal megrendezésre kerülő általános választások, amelyek polgári kormányzatnak adják át a hatalmat, békés légkörben kerülnek majd lebonyolításra. Lanusse Perónról Európa évtizede- ELLENGŐZZEL? „Az európai enyhülés és a minden irányban kibontakozó kelet-nyugati párbeszéd kilátásai jobbak, mint bármikor a II. világháború befejezése óta” — állapították meg alapvetően derülátó fejtegetéseikben az amerikai lapok vezércikkei és vezető publicistái Brandt kancellár választási győzelmének másnapján, a SALT-megbeszélések második fázisának megnyitása napján, és az európai biztonsági értekezletet előkészítő tanácskozás megnyitásának előestéjén. A lapok főcímei már azt az Európa irányában történő súlyeltolódást tükrözik, amelyre az amerikai kormánypolitikában diplomáciai megfigyelők számítanak, a feltételezett és remélt vietnami békerendezést követően. Az európai és általában a kelet—nyugati tárgyalási témákat boncolgató vezércikk- és kommentárcímek is ezt a hangulatot tükrözik: „Európa éve” (Evening Star), „Németország a békére szavaz” (Washington Post), „Európa, kilátásai — jobbak” (Christian Science Monitor), „A hidegháború után” (New York Times). A kommentárok mindazonáltal óva intik a közvéleményt a túlzott várakozásoktól, attól, hogy 1972- nek, a „nyitás évének” látványos eredményeihez hasonló gyors előrehaladásra számítson akár a SALT-tár- gyalások most indult második fordulóján, akár az európai biztonsági értekezleten, illetve a kölcsönös haderőcsökkentésről a jövő év elején meginduló „párhuzamos” tárgyalásokon napirendre kerülő „minden eddiginél bonyolultabb és vitatottabb problémákat” illetően. A konzervatív washingtoni Evening Star a várható nehézségekre utalva hangsúlyozza, hogy realisztikusabb „Európa évtizedéről” mint „Európa évéről” beszélni. Joseph C. Harsch, a Christian Science Monitor cikkírója viszont azt hangsúlyozza, hogy 27 évvel a II. világháború befejezése után a béke A a szilárdabb, mint bármely évben azóta, hogy Európában elhallgattak az ágyúk. Rámutat, hogy a II. világháború óta egy nemzedék felnőtt „nagy háború nélkül” és a „második generáció kilátásai jobbak, mint az elsőé voltak 1945-ben”. Az „optimista hullámnak” máris erősödő hangerővel ellengőzt iparkodnak adni az amerikai hidegháborús körök ismert képviselői. A Frédoms Foundation nevű hidegháborús szervezet, amely kiterjedt propagandakampányt folytat a SALT-megállapodások ellen, ezen a héten a pennsylvaniai Valley Forge- ben rendezett „atlanti konzultációt”. Ennek ürügyén a szónokok — közöttük Dean Rusk, volt külügyminiszter — a legmélyebb nyugtalanságuknak adtak hangot az európai párbeszéddel kapcsolatban, amely szerintük „a NATO és az USA európai szerepének aláásásával fenyeget”. A tanácskozáson olyan, a szocialista országok szövetségi rendszerének „fellázítását” célzó „ellentémák” napirendre tűzését szorgalmazták, amelyektől az enyhülés folyamatának lefékezését remélik. Lanusse argentin köztársasági elnök sajtóértekezleten nyilatkozott Perón volt elnök hazai látogatásáról. Allende útgca előtt Néhány nap múlva indul nagyszabású külföldi kőrútjára ALlende, Chile köztársasági elnöke. A körút teljes programja — mint ezt Almeyda chilei külügyminiszter egy nyilatkozatában elmondotta — még nem alakult ki teljesen. Annyi máris bizonyos, hogy a Chilei Köztársaság elnöke megjelenik New Yorkban, az ENSZ székhelyén és a Szovjetunióban. — A latin-amerikai országok közül biztos úticélnak tekinthető Kuba és Mexikó, de egyes kombinációk szerint lehetséges, hogy Allende Peruba is ellátogat. A köztársasági elnök útjának előkészítését kísérő találgatások szükségszerűen mindenekelőtt azzal foglalkoznak, hogy az ENSZ székhelyén Allende találkozik-e majd amerikai politikusokkal és ha igen, milyen szinten. Akárhogyan is alakuljon az elkövetkező napokban a chilei államfő útiprogramjának végső formája — annyi bizonyos, hogy Allende olyan időpontban indul el, amelyet a chilei népi egység kormányának megszilárdulása jellemez! 1970, Allende megválasztása és a népi egység, az Unidad Popular megalakulása óta Chile a földkerekség egyik legjelentősebb politikai kísérletének színhelye. Ez az egyetlen kapitalista ország, amelyben marxista-szocialista államfő vezetése alatta kommunistákra és a szocialistákra épülő népi egységkiormány van hatalmon. A chilei politikai fejlődés jelentőségét a szó negatív értelmében aláhúzta, hogy az amerikai politika — a legnagyobb trösztök „közvetítésével” — már az elnök hivatalba lépése előtt megindította az aknamunkát az Unidad Popular kormánya ellen. Az első roham kudarca után az Unidad Popular az ország legnagyobb természeti kincsét, a rezet kicsavarta az amerikai trösztök kezéből, földreformot hajtott végre, és államosítási programjával megszerezte a gazdaság stratégiai pozícióit. A második szakaszban 1971 áprilisa és 1972 szeptembere között sokoldalú támadás bontakozott ki az Unidad Popular kormánya ellen. E támadásnak három frontja volt. 1. Az amerikai politika a réz világpiaci árának leszorításával és a nemzetközi hitelek felmondásával igyekezett gyengíteni az Unidad Popular helyzetét. 2. A törvényhozásban számszerű többségben lévő ellenzék (a több frakcióra bomló kereszténydemokrata párt és a tőle jobbra álló, élesen reakciós nacionalista párt) egész sor provokációs hadmozdulatot hajtott végre, és különösen a városi középrétegeket tüzelte harcra az Unidad Popular kormánya ellen. 3. Rendkívül komoly károkat okozott az ultrabal (a MTR nevű szervezet és egyes szocialista párti csoportok) demagóg politikája. Az ultrabal nyomás hozzájárult ahhoz, hogy a földreform és az államosítások helyes politikáját bizonyos pontokon torz és túlzó módon hajtsák végre, s a középrétegeket ezzel is a jobboldal karjaiba lökjék. • A Chilei Kommunista Párt és Allen- de vezetésével a szocialista párt többsége mindent elkövetett e „csúszás” megakadályozására és következetes harcuk eredménye lett 1972 szeptemberében a kormány átszervezése. Erre az eredményes politikai akcióra válaszolt októberben a chilei reakció azzal az elkeseredett sztrájk- és tüntetésrohammal, amely — úgy látszott — polgárháborús helyzetet akart teremteni az országban. A jobboldal e támadásának stratégiai célja az volt, hogy a törvényes kormányt lelökje a legalitás útjáról, szükségintézkedésekre, kényszerítse — és ezzel kiprovokálja a hadsereg kormányellenes beavatkozását. A chilei hadsereg, amely történél; me során néhány rövid epizódtól eltekintve mindig kitartott a törvényes kormány mellett, és a szó jó értelmében „professzionista” hadseregnek minősült — nem engedett a provokációknak. A hadseregnek ezt az elhatározását megkönnyítette, hogy az Unidad Popular kormánya a válság csúespóntján is a legszigorúbban kitartott a törvényes módszerek alkalmazása mellett. A krízis így azzal oldódott meg, hogy a hadsereg három vezetője belépett a kormányba — élükön Pratts tábornok, volt vezérkari főnökkel, aki a belügyi tárcát kapta. Ezzel a hadseregnek a kormány iránti lojalitása és hűsége szigorú szervezeti formát öltött, s e lépés egyben a reakció általános támadásának gyors összeomlását is jelentette. Természetesen nem lehet azt állítani, hogy a nagy társadalmi átalakulások korát élő Chilében a belpolitikai feszültség véglegesen megoldódott volna. Az új kormánnyal mind a jobboldali ellenzék, mind pedig az ultrabal demagógok elégedetlenek. Pratts tábornok azonban első televíziós beszédében világosan kijelentette, hogy a fegyveres erők képviselő az elnöki hatalom megszilárdítására léptek be a kormányba, amelynek programja változatlan marad. S változatlan az is — hangsúlyozta^ az ú; belügyminiszter —, hogy Chilében a fegyveres erők az alkotmányos kormány ellenőrzése alatt állnak! Mindez azt eredményezte, hogy az Unidad Popular kormánya megerősödve és megszilárdulva nézhet szembe az elkövetkező hónapok gazdasági és politikai küzdelmeivel. Remélhető, hogy Allende elnök külföldi útja nemzetközileg is tovább stabilizálja a kormány pozícióit.
