Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-24 / 277. szám

PEST ll£C 1972. NOVEMBER 21., PÉNTEK scfCí,vSap A pedagógusokon és az iskolákon a sor Tanácskozóit az érdi gimnázium tantestülete Az állami oktatás felülvizsgálatára hozott párthatá­rozatot, az oktatás fejlesztésére vonatkozó KB-határo- zatot, az országos közoktatáspolitikai aktívaértekezle­tet, majd a megyei pártbizottságok közoktatással fog­lalkozó üléseit követően és azokhoz kapcsolódva, no­vember 21-én, kedden az egész országban, valamennyi alsó- és középfokú oktatási intézményben a tantestü­letek megvitatták a határozatokat. Egygyökerű problémák Magunk is részt vettünk ez értekezletek közül az egyiken 02 érdi Vörösmarty gimná­ziumban. S e tantestületi ta­nácskozásról szóló beszámo­lónkban, úgy gondoljuk, ak­kor érzékeltetjük legjobban az országszerte megtartott ülések jelentőségét, ha az ott ismer­tetett, s megvitatott általános témákról, az ott megismert konkrét, helyi gondok és ered­mények tükrében tájékozta­tunk. Az elhangzottakhoz való hűség is ezt kívánja — hiszen az érdi gimnázium értekezle­tén mind a 14 felszólaló az is­kola sajátosságai kapcsán szólt a határozat általános témájá­hoz. A település és a középiskola speciális egygyökerű problé­máinak közepébe vágott az ér­tekezlet előadója, Dizseri Sán­dor igazgató csakúgy, mint a hozzászóló Varga László tápár, amikor arról szóltak, hogy az 1964-ben alapított gimnázium akkori pedagógusai közül ma csak négyet találunk a tanári karban; hogy a ma is nagyszá­mú bejáró tanár csupán a bu­szon értesül arról, miként vé­lekedik középiskolájukról az érdiek java része; hogy az ál­talános iskolákból a legjobb tanulókat inkább a fővárosi „élgimnáziumokba” küldik; hogy a rengeteg gonddal küz­dő, tipikus agglomerációs tele­pülésről a tanulók nagy része kedvezőtlen otthoni körülmé­nyekből, hátránnyal indul a középiskolába; hogy sok diá­kot csak azért íratnak be hoz­zájuk, mert munkavállalásra még nem alkalmasak; hogy ezért is magas a bukások szá­ma, a kimaradás aránya — volt olyan évfolyam, amelyből négy év alatt egy osztálynyi tanuló, s'olyan osztály, amely­nek négy esztendő alatt a fele lemorzsolódott. 21°/o a felsőoktatásban E helyi, visszahúzó sajátos­ságról el nem felejtkezve tár­gyalták meg, miként teljesíti gimnáziumuk két fő feladatát, a továbbtanulásra való előké­szítést, valamint a tovább nem tanulók orientálását, előképzé­sét a munkavállalásra? S továbbtanulóik számba­vétele, nemcsak a buszon hall­ható előítéleteket oszlatja el, hanem a fiatal gimnázium jó fejlődéséről győz meg. Diák­jaik 27 százaléka kerül egye­temre, főiskolára, — ez meg­haladja a megyei átlagarányt. Megállapították: ahhoz, hogy a továbbtanulók száma ezután is növekedjék, a tanulószobák, szakkörök, a „Studium genera­le” munkáján kell javítani el­sősorban. (Varga László tanár: „Jó volna a szakmunkáskép­zőkbe való iskolázást is bele­érteni, amikor a továbbtanu­lásról beszélünk.”) A gimnázium másik fő fel­adata: a tovább nem tanulók leikészítése, irányítása a kü- tnböző munkaterületekre. A személyiség fejlődét ét gátolja Az eddigi oktatásnak tán legkirívóbb hibája az, amelyet a maximalizmus és a lexika­iizmus szavakkal jelölhetünk: s még nagyobb baj az, hogy az effajta túlterhelés gátolja a személyes érdeklődésnek, az önálló tanulás képességének kibontakozását, az egyéni meg­ismerést — lényegében a sze­mélyiség fejlődését. (A túlter­helésről szólva Pluhár Ilona diák elmondta, hogy a negye­dikeseknek nanonta délután 4 óráig kötelező a tanulószoba; utána otthon még öt órát ké­szülnek a másnapi órákra. Ez­által éppen az igényesebb diákoknak semmi idejük nem marad sportra, művelődésre, emberi kapcsolatokra, otthoni tevékenységre.) A tanácskozá­son e témával, s a tervezett tananyagcsökkentéssel kapcso­latban Lénárt Gábor tanár felhívta a figyelmet: a felső- oktatási intézményekben is csökkenteni kellene a felvételi követelményeket. l Oktatásunk másik fő hibá­ja — hogy osztályzat-közpon­tú. A diákokat az öt jeggyel értékelik, öt rubrikába ska­tulyázzák. „Ez az értékelési rendszer a tanulmányi átlag növelésére ösztönöz csupán, és nem honorálja kellően az egyes területeken kiemelkedő tanulókat... nem veszi tekin­tetbe személyiségüket. Szük­séges leszögezni, hogy az osz­tályozás az értékelésnek csu­pán egy, méghozzá elég sze­gényes módja” — hangzott el az igazgatói beszámolóban. De mitől várható a megoldás? Ügy tűnik, Varga László ta­nár javaslata — hogy ,a diá­kok gyűjtsék össze, az első­ből a másodikba, és tovább a negyedikbe vigyék magukkal az. érdemjegyek helyett osz­tott pontokat —, tán inkább jellemezné ez a tanulókat az eddigi átlageredménynél... Rend és demokratizmus Bizonyos vita bontakozott ki az érdi gimnázium tantes­tületi értekezletén a demok­ratizmus, különösen a tanár­diák kapcsolatának, érintke­zésének kérdésében. „Tanár, s diák viszonya ne a három lé­pés távolság porosz szemlélete szerint alakuljon! A gyere­kekkel való kapcsolatot ne a háborúskodás jellemezze!” — hangoztatta több tanár. Más pedagógusok viszont szóvátet- ték: a tanár közvetlepsége alkatán, is múlik — annak a pedagógusnak, kinek a ter­mészete tartózkodóbb, ne en­nek, alapján ítéljék csak meg. (A két kívánság: a rend és a demokratizmus összeegyeztet­hető.) Közösségi életre, hazafiság- ra, szocialista világnézetre nem lehet akváriumban ne­velni, ahogyan az e témákról való szólás 6em lehet steril, mentes az érzelmi töltéstől, s az állásfoglalástól — hangzott el újból, s újból az értekezle­ten, többek között Zsoldos Lajos párttitkár felszólalásá­ban. (Eddig sem akváriumban neveltek azért, ötven diákjuk úttörő-ifivezető. A .tanulók pedagógus-szakköre az óvo­dák játékellátására indított akciót. A negyedikesek erdé­lyi é^ felvidéki körutakon a magyar múlt emlékeivel, s a szomszéd baráti népekkel is­merkedtek. Falaik közül in­dult el műsorával a bukovi­nai székelyek asszonykórusa.) A pedagógus munkája lel­kesebb, egyénisége vonzóbb lesz, ha eloszlatja az órák­nak az értekezleten sokat fel­hányt unalmát — ez azonban önművelés és korszerű to­vábbképzés kérdése is. Az igény erre magukban a taná­rokban kell hogy feltámad­jon — de a lehetőséget (az anyagit, az időbelit és a ka­matoztatásét) o társadalom­nak kell megadni rá. Feltárandó energiák „Most a határozatok egysé­ges értelmezése és végrehaj­tása a feladat. Társadalmunk­nak marxista világnézetű, kommunista meggyőződésű, önáűló munkára képes, jól fel­készült szakemberekre van és lesz még inkább szüksége. Ezért jövőnk építésének, szak­emberképzésünknek kulcskér­dése a szocialista közoktatás magasabb szintre emelése.” — Ez az MSZMP KB november 14—15-i ülésének állásfoglalá­sa az állami oktatásról. Az egységes értelmezés és a végrehajtás témájához kap­csolódott az értekezleten Len­gyel Sándornak, a budai járá­si pártbizottság titkárának felszólalása, aki hangsúlyozta, hogy a tennivalók nagy része az iskolákra, a pedagógusokra vár: lényegében az iskola és önmaguk rejtett energiáinak feltárásáról van szó. Padányi Anna Befejeződött a KGST-bizottság ülése Élelmiszer­prognózis 1985-ig Csütörtökön délelőtt tartot­ta utolsó megbeszélését a KGST élelmiszeripari állan­dó bizottságának 18. üléssza­ka, s délután a SZOT-szálló- ban a tagországok delegációi­nak vezetői aláírták az ülés­szak munkáját, az állandó bi­zottság és munkacsoportjai­nak tevékenységét értékelő, a következő ülésszak tenni­valóit meghatározó jegyző­könyvet. Az ülésszakot V. Sopov bolgár földművelésügyi és élelmiszeripari miniszter,i a bizottság elnöke zárta be. A KGST-országok élelmi­szeripara most először ké­szített közös prognózist: egyez­tették, s meghatározták 1985-ig a tagországok élemiszer-szük- ségletét. Különös gonddal fog­lalkozott az ülés az élelmi­szeripari gépgyártás helyze­tével. A bizottság javaslatot készített azoknak a gépek­nek a gyártásszakosítására is, amelyeket egyelőre még tőkés piacról kell beszerezni. A bizottság budapesti ülé­sén részt vevő küldöttségek vezetőit . csütörtökön fogadta Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese. A megbeszé­lésen jelen volt dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter, az ülés­szak házigazdája, a magyar küldöttség vezetője. Úttörők országos parlamentje Csütörtökön Székesfehér­várott megnyílt a IV. orszá­gos úttörőparlament. Az or­szág több százezer úttörőjét, kisdobosát 240 küldött kép­viseli a tanácskozáson. Az úttörőparlament ünnepélyes megnyitóján részt vett töb­bek között Herczeg Károly, az MSZMP Fejér megyei Bi­zottságának első titkára, Szűcs Istvánná, a KISZ Központi Bizottságának titkára, Szabó Ferenc, a Magyar Úttörők Or­szágos Szövetségének főtitká­ra, továbbá a megyék és a főváros úttörővezetői. Az ülést Herczeg Károly nyitotta meg, majd Székes- fehérvár KISZ-fiataljai kö­szöntötték a tanácskozó paj­tásokat. A IV. országos úttörő­parlament vitaindító előadá­sát Szabó Ferenc tartotta. ÉRTEKEZLET ÉRTEKEZLET UTÁN Keqyérgon dók — múlt időben? BONTJÁK A KEMENCÉKET - A TÚLPARTRÓL NEM KELL MÁR Társadalmilag szükséges Tegnap a szentendrei járási hivatal tanácstermében meg­beszélést tartottak a járás és a város élelmiszerboltjainak ve­zetői s a sütőipar illetékesei, Nem első eset ez az eszmecse­re, az utolsó október végén volt, de a helyzet azóta sem gokkal javult. Nincs mindenhol kenyér, ahol van, öreg, nem szál­lítanak időben a pékségek — panaszolják a boltve­zetők. A pilisszentkereszti üzlet dol­gozója elmondta az értekezle­ten, hogy gyakorta súlyhiá­nyos a kenyér, címkével sincs ellátva mindegyik. Leányfalu élelmiszerüzletében sem örül­nek a vásárlók a friss kenyér­nek. November 5-én hiába várta két óráig a szállítmányt a boltvezető, gépkocsijába ül­ve más községek üzleteiből vá­sárolta össze a felesleges mennyiséget, hogy a falube­liek ne maradjanak az ünnep­re kenyér nélkül. Pomázon a megrendelt mennyiség 45 szá­zalékát kapták csak meg no­vember 5-én, így a község la­kói Csillaghegyre, Óbudára mentek kenyérért. Szentend­rén is baj volt a kenyérellá­tással, a boltvezetők telefonál­tak az üzembe, s ott mindig azt a választ kapták, „elindult a szállít­mány”, de az üzletbe sok­szor csak délutánra ért ki. Két hete, hogy Tahitótfalun megtörtént a műszaki átadása az új sütőüzemnek — azóta javult a kenyérellátás. A pa­naszokra azonban így is oda­figyelt a Pest megyei Tanács 1. számú Sütőipari Vállalatá­nak igazgatója, Bényi Zsig­mondi — A pomázi kis sütőüzem 13 mázsa kenyeret állít elő. Szentendrén az elavult magyar kemencéket a jövő héten bont­juk, s jövőre korszerű lengyel automata kemencék sütik a kenyeret. Tahitótfalun a ka­pacitás napi 80 mázsa. Szent­endrén míg az építés tart: 40 mázsa. Ezenkívül még néhány kisebb péküzem működik a járásban, úgyhogy nem a ka­pacitással van baj. A város és a járás átlagos napi kenyér- szükséglete 150—160 mázsa. Szállítóeszközeink is van­nak, így inkább munka­erőgondjaink s a fegyelmi problémák zavarják a zök­kenőmentes áruellátást. Igyekszünk javítani a helyze­ten. Most már a túloldalról — Vácról — nem kell kenyeret szállítani a szentendreieknek, ez könnyíti a dolgukat. Azon vagyunk, hogy péksütemény­nyel s választékos pékáruval is ellássuk a lakosságot A ke­nyér minőségére, azt hiszem, ritkán lehet kifogás. Vizsgála­taink szerint ugyanis az itt sü­tött kenyerek ízesebbek, szeb­bek, mint másutt T. E. E redetileg arról kezdtük a beszélgetést a nagy- kátai járás néhány pártalapszervezetének titká­rával, hogy mernek-e büsz­kélkedni az üzemek, ä közsé­gek eredményeikkel — s ki­derült: alig —, de végül is a Központi Bizottság legutóbbi határozatánál kötöttünk ki, nevezetesen annál a gondnál, hogy az emberek többsége csupán azt fogadja el szüksé­gesnek, ami őt előnyösen érinti, minden mást rossznak, fölöslegesnek, szükségtelen­nek tart. Persze, némileg le­egyszerűsítve, tehát éleseb­ben hangzik így a megfogal­mazás, de tény, hogy köz- gondolkozásunk — ma még — nehezebben ismeri fél a társadalmi érdeket, ha az a csoportérdekek ellenében ér­vényesül, s könnyebben tu­domásul veszi ennek ellenke­zőjét. Sokaknak tehát — nyersen fogalmazva — azt a leckét adja fel a Központi Bizottság november 14—15-i ülésén el­fogadott határozat, hogy ves­sék össze a különböző érde­keket, s a legfontosabbat, a társadalmit, érvényesítsék.' Ez egyszerű akkor, ha kivá­lasztjuk az állami ipar mun­kásainak és művezetőinek béremelésére vonatkozó ha­tározatszakaszt, ám bonyo­lultabb, ha — tegyük fel — az áremelések szükségessé­gét kívánjuk magunk előtt igazolni. Lássuk gz első ese­tet. A március 1-től érvényes központi bérintézkedés — az átlagosan nyolcszázalékos többlet megadása — Pest me­gyében az állami ipar mint­egy 58 ezer dolgozóját érin­ti. A munkások átlagkerese­te a megye állami iparában tavaly 1958 forint volt, azaz a nyolc százalék 157 forintra rúg fejenként. Társadalmilag szükséges intézkedés ez? Ter­mészetesen, hiszen csakis így biztosítható azoknak az aránytalanságoknak a foko­zatos fölszámolása, amelyek az állami ipar és az egyéb iparterületek bérei között lét­rejöttek. Aligha akadna va­laki is, aki ezt helyteleníte­né, ám rögtön fordul a koc­ka, ha a tej és a tejtermékek, a cigaretta árának fölemelé­se kerül szóba. Holott általá­ban és elvben itt is tudomá­sul vették az emberek, hogy értékarányos árakra kell tö­rekedni, ám, ha a saját pénz­tárcába nyűi, vág-e törek­vés, egyszeriben odalesz az igen? H ogyan van ez? Hogyan csináljuk, hogy két fej­jel gondolkozunk, ítél­kezünk? Visszatérve a nagy- kátai beszélgetéshez, a részt­vevők egyike tapintott rá a leglényegesebb mozzanatra, amikor azt mondta: a közeli hetekben felépült, átadásra került Nagykátán egy szol­gáltatóház, egy GELKA-szer- viz. Csak ez utóbbi nyolcmil­liónál többe került. Az em­berek bólintottak. Na, végre, ez is van. S mi — mondta a titkár — újra meg újra elfe­ledkezünk arról, hogy meg­magyarázzuk, megértessük minden ilyen dolognál: mi­ből van! Miből? Az államháztartás bevéte­lei és kiadásai mi tagadás ritkán témák a baráti eszme cserékben. A Központi Bi­zottság határozatának azt i részét például, hogy „a rögzí tett fogyasztói árak egy ré szénéi a rendkívül magas ál lami ártámogatás a költség vetésben fokozódó feszültsé get okoz”, minden bizonnyá nem gondolja végig az ál lampolgár úgy, mint a köz gazdász, a politikus. Termi szétesnek veszi ezt az ártó mogatást — legyen szó aká kenyérről, húsról, vasúti kö:: lekedésről —, s véli, nem a ő gondja, miből teremti el az állam az ártámogatásho szükséges milliárdokat. Hói ott nagyon természetes igaz ság az, hogy amit sűrűn har goztatunk, s amit ismételte aláhúzott a Központi Bizot ság mostani határozata: e. osztani csak azt lehet, am. megtermeltünk, s a kibocsú tott pénznek megfelelő áru fedezettel kell rendelkeznie Ez olyan társadalmi szük­ségesség, ami alól nincs, nem is lehet kivétel, s ha mégis, azért maga a társadalom fi­zet nehéz árat. Tagadhatatlan, hogy nap­jainkban még azok vannak többségben, akik kétféle fej­jel gondolkoznak, akik még nem kapcsolják össze az. ami elválaszthatatlanul ősz szetartozik: az egyéni és i közös boldogulás, gyarapodó azonosságát. A társadalon nem élhet másként, maga­sabb színvonalon, mint aho­gyan azt gazdasági növeke­dése, nemzeti jövedelmének bővülése lehetővé teszi. Ha az egyik oldalon Idád, akkor a másikon bevételeit kell nö­velnie, s ha csupán azt néz­zük, hogy a nyugdíjasoknak, járadékosoknak, ösztöndíja­soknak adott, a családi pót­lókhoz és gyermekgondozási segélyhez hozzátett havi öt­ven forint évente 1,8 mil- liárddal emeli a költségvetés terheit, akkor talán abba is bepillantottunk, hogy — amint az a határozatban áll — „a tej és tejtermékek fo­gyasztói ára emelkedésének részbeni ellensúlyozásául” kifizetendő ötven forintokat mennyire nem egyszerű elő­teremteni ! P edig ez csak egyetlen intézkedés. A társadal­milag szükséges teen­dők láncolatát nem lehet — súlyos hiba volna — meg­bontani, s kiválogatni a „ne­kem előnyös”, a „nekünk jó” láncszemeket. Vannak dol­gok, mozzanatok, amelyek nem aratnak tapsot, de szük­ségesek, azaz végső soron ér­dekeinket szolgálják. Ott vé­gezve, ahol kezdtem, a nagy- kátai beszélgetésnél: nincs abban semmi baj, hogy job­ban akarunk élni. Csak lel­jük meg hozzá a forrást, a mibőit, a társadalmilag szük­ségeset. Mészáros Ottó Vasúti Diesel-körforgalom a Balaton mentén A Tapolca és Balatonede- rics közötti pályaszakaszt fel­újították, s átadták a forga­lomnak. Ezentúl a magyar tenger körüli 244 kilométer vasúti pályán gyorsabb, na­gyobb terhelésű vonatok jár­hatnak : megvalósult a korsze­rű Diesel-közlekedés. Az 1973-as idegenforgalmi szezonban olyan menetren­det készítenek, amely szerint rövidebb idő alatt, kényelme­sebben juthatnak el az uta­sok a fürdőhelyekre. Üj vo­natokat is terveznek, amelyek az ország nyugati részéből közvetlenül a déli partra, s a déli országrészből, Pécs kör­nyékéről, az északira közle­kednek. A szomszédos orszá­gokból expresszvonatok ér­keznek majd rendszeresen a tóhoz. Az új közlekedési rend ■ azt is jelenti, hogy a gőzmozdo­nyok kiiktatásával eltűnik a tó partjáról a vasúti füst, tisztábbak lesznek a fürdőhe­lyek. KNEB-\izsgálat A Központi Népi Ellenőrzé­si Bizottság decemberben megvizsgálja: hogyan hajtják végre a lakosság részére vég­zett ipari, kereskedelmi és áruszállítási szolgáltatások fejlesztésére hozott kormány­határozatokat, s hogy a jobb ellátás érdekében milyen to­vábbi intézkedések szüksége­sek. A felmérést Bács, Bor­sod, Komárom, Nógrád, Pest, Somogy, Szabolcs, Vas, Zala megyében és a fővárosban végzik, az 1970—75-ös felada­tokra, fejlesztési célokra ki­terjedően.

Next

/
Thumbnails
Contents