Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-23 / 276. szám
4 K^ÜrSap 1972. NOVEMBER 23., CSÜTÖRTÖK A múzeumi Deákvári lemaradás? HETI FILMSZEMLE Könyvespolc Vercors, Faulkner, Iskola a telepen — Hogy lehet egy tizenöt tantermes, modern iskolában huszonnyolc osztályt, 893 gyermeket oktatni? — kérdeztük Hajdú Józseftől, a váci Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatóhelyettesétől. — Csak egyféleképpen, ahogy mi csináljuk. A 15 tanteremhez még nyolcat alakítunk ki napközis-foglalkoztatókból, természettudományi előadókból és szertárakból. Az így nyert összesen 23 osztályban— az alsótagozatosok váltakozó, két műszakos oktatásával — már elfér a 28 osztály. Csakugyan modem iskola ez. Jártunk a tantermekben: a szertárakból átalakított, valóban nagyon szűk szükségtan- termekben is, ahol csak igen kis létszámú tanulócsoportokat oktathatnak; ellentétben a természettudományi előadókból kialakított, tágas osztály- termekkel, ahol viszont ugyancsak népes osztályokat találunk. A szertárak nagy részéből a szemléltetőeszközöket máshová, padlásfeljárókba, szekrényekbe zsúfolták. Mivel a napközisfoglalkoztatók többségét ugyancsak tanteremmé alakították, a napközis gyerekek nagy része rendes tanteremben, iskolapadok közt tölti a nap másik felét. A zsúfoltságból adódóan — bár itt négy napköziscsoport, és négy tanulószoba is működik — negyven napközibe jelentkező gyermeket él kellett utasítanunk a tanév elején. Jártunk az eredetileg csak melegítésre, tálalásra szolgáló konyhában, ahol két asszony hónap sikere Pest megyében 40 ezer látogató Minden eddiginél mozgalmasabbnak, eredményesebbnek bizonyult az idei — immár hagyományos — múzeumi hónap. Mint a központi múzeumi igazgatóság most elkészült statisztikája tanúsítja, októberben összesen 385 kiállítás nyílt meg, S így több mint százzal haladták túl a tavalyi tárlatok, bemutatók számát. A múzeumi hónap során vidéken 5tl, Budapesten 22 új állandó kiállítást avattak. Nagy az időszaki kiállítások száma is, ebből vidéken 118, Budapesten 45 nyílt Ugyanakkor 49 vándor- kiállítást is megtekinthettek az érdeklődők. Különösen élénk visszhangot váltott ki a Baranya megyeiek rendezésében lebonyolított „Természetlátás, alkotás” című didaktikai kísérleti kiállítás, amely a modern művészetek látásmódjába, a térábrázolás, a színalko- ' tás rejtelmeibe kalauzolta az érdeklődőket. ^Vidéken a most beérkezett adatok egyértelmű tanúsága szerint a legtöbb látogatója a Csongrád megyei kiállításnak Volt: 84 ezer. őket Baranya megye 65 ezer és Pest megye 40 ezer főnyi látogatója követi. A francia, az észak-amerikai és a dél-amerikai irodalom egy-egy jellegzetes íróegyéniségének művészetéből ad ízelítőt új kiadványai között az Európa Könyvkiadó, részben a népszerű Zsebkönyvek sorozat révén. A TENGER CSENDJE A címadó kisregényen kívül ä kötet még három művet tartalmaz. Az első — amelyet tv- játékból is ismerünk — hőse az északi országokat megszálló fasiszta haderő egy német tífeztje, házigazdái — a történetet elbeszélő nagybácsi és unokahúga — egyetlen szót sem szólnak hozzá. így tiltakoznak a megszállás jogtalansága és a fasizmus ellen. A tiszt pedig naponta belátogat hozzájuk és választ nem várva folytonosan beszél, beszél. Finoman, művelten és lelkesen, telve idealizmussal és reménnyel, hogy az új Németország testvéri egységbe olvasztja Európát. S hogy ezért érdemes elviselni a háborút. De egy ízben Párizsba utazik. A néhány napos ott-tartózko- dás összetöri. A francia nép szenvedése megtanítja arra, mit jelent valójában a fasizmus. És frontszolgálatra jelentkezik. A második írás — Amerre a szél fúj? címmel — a francia ellenállási mozgalom két alakját ábrázolja. Mindketten egy elvet vallanak, mégis roppant távolság választja el őket egymástól. A politikai széljárás, s reagálásuk, magatartásuk szerint hol ellenségek, hol barátok, hol segítik, hol támadják egymást, a végső összecsapásig, amikor egyikük tudatosan vállalja a szenvedést, a kínzást, amit a másik mér rá. S nem a kínzó a győztes, hanem a megkínzott. A harmadik kisregény címe: Clémentine. A francia regényírók gyakran visszatérő figurája: a felmagasztosult prostituált. Vercors nőalakja azonban nem rutinosan felvázolt séma: minden ízében emberi. A nyomorgó család lesüllyedt lánya a fasiszta lágerben meg- | találja élete célját: erőt, szere- tetet ad a szenvedőknek. A béke azonban összetöri. Hiába kap kitüntetést, nem tud mit kezdeni az életével. Visszacsúszik oda, ahonnan elindult, és börtönbe kerül. A negyedik regény, a Sylvia a leghosszabb és egyben a legizgalmasabb írása a kötetnek. Hősnője rókából válik asz- szonnyá Albert Richwick birtokán. Az alapötlet bizarr, s nem is lenne több ennél, ha az író nem tenné Sylvia önálló, gondolkodó lénnyé válásának folyamatát az ember sűrített fejlődéstörténetévé. Mindent összevéve: Vercors gondolatokban gazdag, meseszövésében rendkívül érdekes kötet. Megérdemli az olvasó figyelmét, tetszését. A fordítás feladatát Eckhardt Ilona, Hegedűs Zoltán, Kárpáthy Csilla és Rubin Péter látták el kitűnően. VAD PÁLMÁK Két regényt fog át a tragikum feszes, kérlelhetetlenül szorító pontjával Faulkner, ez a nagy amerikai íróművész. Szabályosan váltakozva követik egymást a fejezetek, egyik a címadó, másik Az öreg című regény már korábban megjelent, s egy ártatlanul börtönre ítélt félvér arab szökésének történetét beszéli el a folyamóriás Missisipin, az „öreg”-en, megrázó drámaisággal. Később ezt az írását „ellenpontozásul” összekötötte a „Vad pálmák”- kal. Két hőse, Harry és Charlotte — megállíthatatlanul halad zordon végzete felé. Harry, a fiatal orvos az elnyomorító szegénység, kisszerűség, Charlotte az olajozottan sírna polgári életforma, a szünkítő szabályosság elől menekül. Egymásért, tudatosan vállalják a nyomort, a társadalmi kiközösítést, hogy megmaradhassanak küzdő, áldozatot hozó örök szerelmeseknek. Faulkner világának vonzása, külön egének-földjének, levegőjének hatása olyan erős, hogy ebben az atmoszférában mindent igaznak érzünk. Komor szenvedélyessége nemcsak alakjait hatja át, hanem Egy régi kis iskolából, és három üvegfolyosóval összekötött négy-négy tantermes, emeletes szárnyból tevődik össze: az osztályok mellé természet- tudományi előadókat, műhelyeket, napközit, szertárakat is terveztek az épületekbe. A három szárny 1959—1969 között épült fel egymást követően. Ahogy a DCM, azaz deákvári lakótelep, meg a KISZ- és OTP-lakásokból kialakult telep, s a Gombási úti lakótelep is növekedett. Csakhogy az iskolaépítés soha nem követte időben a lakásépítést: így zsúfolódik most 28 tanulócsoport, 893 gyerek. most 400-nál több személyre főz. A politechnikai műhelyekben, ahol naponta az első órákra állították be a foglalkozásokat, és később a gyerekek a satuval felszerelt munkaasztalokon ebédelnek... A folyosón kialakított szükség- tornateremben. Havasi László tornatanár: — Az iskolához, méretéhez, létszámához 36x27, de legalább 26x16-os tornaterem kellene. Ez 11x6 méteres. Itt mozogni alig lehet, az alacsony helyiségben kevés a levegő, a kövön tornászni veszélyes. Mindennek ellenére A váci. deákvári Petőfi Sándor Általános Iskolában — ahol a diákok döntő többsége fizikai munkások gyermeke — nincs lemorzsolódás: e tanévre is csak egy túlkoros tanulót mentettek fel. A továbbtanulási arány igen magas: a tavaly végzett három nyolcadikos osztály mintegy 60 százaléLopez lenyűgözi az olvasót is, aki sokáig nem tud az olvasmány erős sokkhatása alól szabadulni. Emberábrázoló képessége bámulatos! A két regény összeötvözése talán csak szeszély, új kísérlet. Az új Faulkner-kötet B. Nagy László kitűnő fordításában jelent meg. A MEXIKÓI Regény vajon ez a könyv, amely a volt spanyol köztársaság volt harcosának jegyzetei alapján készült? Regény bizony, méghozzá a legnagyobb képzeletű író, a Történelem diktálta tollba Pérez Lopeznek. A fiatal dél-amerikai származású spanyol, aki családjával együtt Franciaországban élt, átlépi a spanyol határt, hogy a köztársaságért harcoljon. Kalandvágy vezette? Vagy igazságérzete? Maga sem tudja. De ez nem is fontos, hiszen az igazságérzet kerekedik felül. Lopez anélkül, hogy a leírt tényeket egyetlen szóval is magyarázná, indokolná, vagy egyetlen mondattal elmélkedne afölött, hogy mi miért történik, s miféle indulatok mozgatják — rendkívüli plaszticitással érteti meg velünk, mit jelentett Spanyolországnak, a spanyoloknak és az egész világnak a polgárháború. S milyen erkölcsi és harci erőt képviselt a forradalmi elv jegyében összeforrt, ezerszínű, ezernyelvű Nemzetközi Brigád, amelynek tagja volt. „A mexikói” az úgynevezett egyszerű fiatalemberek közé tartozott; amit tudott, arra a kenyérkereset kényszere, az élniakarás tanította meg. Bátor és vakmerő, de mindig józanul, a cél érdekében. Van szíve, de sohasem érzeleg. Es mégis: csupasz és prózai tény- közlése mély benyomást keltve tárja ki az emlékek kapuját. Teljes hitelességgel idézi fel a spanyol nép forradalmának éveit és a világ minden tájáról segíteni odasereqlett katonák emberfeletti küzdelmét. Az érdekes könyv Szabó Árvád kötéstervével és borítójával. Szoboszlai Margit jó fordításában jelent meg. Barát Endre ka középiskolába ment... A kapott kép teljességéhez hozzátartozik még, hogy az alsó tagozatban egy új, igényes, minőségi oktatási formának adtak helyet: két osztályban is megvalósították az egész napos iskolát. Itt az oktatást, az ismétlést, a leckekészítést és a játékot, a szabad mozgást egybeötvözik, illetve egész napon át, gyakran várakoztatják. Ez a normál tantermek mellett sok felszerelést és egy-egy kisebb napközishelyiséget is igényel: a zsúfoltság ellenére megteremtették hozzá a lehetőséget. Az iskolaéretlen elsősök magas száma sürgette kezdeményezésüket ... S merít még nem általános, említést érdemel az is, hagy a zsúfoltság ©Heinére különhelyiséget biztosítottak a gyermekkönyvtárnak. Mégis várnak a busszal? Jártunk a tantermekben, a konyhában, a tornateremben, s azután tudakoltuk meg Hajdú József igazgatóhelyettestől: mitől várják a helyzet javulását, a zsúfoltság csökkenését? — Egy tornatermet, konyhát, étkezőt és központi kazánházat magábanfoglaló új épülettől, valamint egy másik iskola építésétől. De pillanatnyilag egy iskolabusz beállítása is sokat segítene: ugyanis több más váci iskola tanulóink egy részét fogadni tudná, a szülők azonban csak akkor engedik él a gyéreteket, ha járművet is biztosítanak. E rövid távú megoldásról, az iskolabusz beállításáról kérdeztük először Povázsai Sándort, a Váci Városi Tanács művelődésügyi osztályának vezetőjét. S megtudtuk, hogy, ha a deákvári iskolában tovább fokozódik a zsúfoltság, akkor csakugyan intézkedni fognak e tekintetben. Percek alatt tisztázódott, hogy a zsúfoltság megállapításában eltér a véleményünk. Igaz, ekkora zsúfoltsággal, ha Vácott nem is, de országszerte rengeteg helyen találkozhatunk: köztük a deákvári helyzet még nem is oly kirívó... Csakhogy azokban az iskolákban többnyire arról van szó, hogy ott még nem sikerült előrehaladniuk. A váci, Gábor utcai iskolában, roskatag épületében is sok szükség- tantermet, egészében elégtelen helyzetet találunk. De a közeljövőben a régi helyébe tizenhat tantermes, új iskola épül, előrelépnek tehát. A deákvári lakótelepi iskolában viszont egy már kialakított, jó helyzetben, egy korszerű épületben kellett visszalépni; az egyszer már megvalósított pedagógiai elveket kellett feladni; a már meglévő napközisfoglalkoztatókról, szakszertárakról, természettudományi előadókról kellett lemondani. A végső megoldás Ezután tértünk rá beszélgetésünkben a hosszabb távú megoldásra: — A Petőfi Sándor Általános Iskola egyik, Bácskai úti épületét társadalmi munkában két tanteremmel bővítik. 1975-re felépül az iskola mellett egy tornatermet, konyhát, ebédlőt, központi kazánházat megábanfoglaló épület. A következő ötéves tervben, a Gombási úti részen 16 tantermes, új iskolát kap a telep. Ezenkívül még lehetséges, hogy azt az összeget, amely egy — a város bármely részén felépíthető — négy tantermes iskolára máris a tanács rendelkezésére áll, ugyancsak a DCM melletti lakótelepen gyümöl- csöztetiik. Ügy véljük, hogy az utóbbi lehetőség, a telepi beruházás lenne mindenképpen indokolt. De az összes idevonatkozó tervet tekintve, ekként gondolkodunk: a deákvári iskola zsúfoltsága, csak akkor szűnik meg, ha az elképzelések gyors ütemben válnak valóra; úgy, hogy utólérik a laltásépítést. Különben a jelenlegi helyzet — ha egy időre meg is oldják — mindig újra előáll! PaJanyi Anna A fekete város Bessenyei Ferenc, Szirtes Adám és Máté Erzsi a Fekete város egyik jelenetében. Nagyon kérem azokat, akik e film műsorrakerülése ellen berzenkedni kezdenének, mondván: De hiszen csak az imént láthattuk Mikszáth Kálmán kitűnő regényének adaptációját a tv képernyőjén — tegyék fékre rosszallásukat. Mert az ugyan igaz, hogy a Zsurzs Éva rendezte alkotást a televízió mutatta be, nem is régen, és így netán félő, hogy a mozikban nem vált majd ki megfelelő érdeklődést. De az is igaz, hogy általában nem így szokott történni, ha egy- egy tv-filmből mozifilm lesz (lásd csak a legfrissebb példát: a Jó estét nyár, jó estét szerelem a filmszínházakban éppolyan közönségsiker volt, mint a képernyőn). S ha valaki azt véli, még túlságosan emlékszik a tv-változat Fekete városára, annak őszintén ajánlom, nézze meg a filmet újra a moziban. Merőben új élményben lesz része. Hogy miért? Két-három ok eléggé nyilvánvalóvá teszi ezt az újdonságélményt. Elsőnek mindjárt az, hogy a filmet a képernyőn fekete-fehérben láttuk — pedig színesben készült. S az operatőr, Czabarka György, ráadásul úgy fényképezte színesre ezt a filmet, hogy a színeknek: nagyon fontos dramaturgiai szerepet biztositott. Aztán: mivel a televízióban folytatásokban láttuk a filmet, egy-egy rész között alaposan leszállt a figyelem, a benyomások intenzitásának görbéje a nézőkben. Darabokra szabdalt élményeket kaptunk, noha az egyes részek igyekeztek önállóan is kerekké formált epizódokat nyújtani (ez a dramatizáló- forgatókönyvíró Thurzó Gábor érdeme). Most, hogy a Fekete várost egyvégtében nézhetjük végig, kiderül, hogy tulajdonképpen nagyon szigorúan szerkesztett, végig feszültségekkel teli, izgalmas film. amelynek nagy íve le tudja kötni a figyelmünket, noha már láttuk részletekben. Ű; összefüggéseket, új dráma: csomópontokat fedezünk fel, a jellemek új tulajdonságait — s ez már a harmadik okhoz is tartozik, nevezetesen ahhoz, hogy most a mozikban majd még jobban érezhetjük, menynyire kivételesen jól sikerült ezt a regényt az író szándékainak, mondanivalójának maximális tiszteletbentartásá- val filmre vinni. Kevés regényt filmesítették meg eny- nyire az eredetihez hűen, mind szellemében, mind stílusában, mind hőseiben. Ezért mondom, hogy ne tessék berzenkedni, amiért a Fekete város most a mozik műsorán is szerepei. Anna ezer napja Anglia, a XVI. század közepe táján, VIII. Henrik uralma idején. A királynő, Boleyn Anna, aki miatt Henrik elvált első feleségétől, Aragóniái Katalintól (pontosabban, amikor a pápa nem engedélyezte a válást, Henrik külön egyházat hozott létre, s mint annak az anglikán egyháznak a feje, azt csinált aztán, amit akart, függetlenülve Rómától és a pápától) — nos, ez a Boleyn Anna most a londoni Tower foglyaiként arra vár, hogy — tízévi házasság után, melyben csak egy leányt (a későbbi I. Erzsébet királynőt) meg egy holtan született fiúcskáit tudott adni Henriknek — a király jóváhagyja a halálos ítéletet, s kivégezzék. 'Ebben a szituációban indul a íilm, Charles Jarrot rendező nagyszabású történelmi show-ja. A továbbiakban pedig párhuzamosan idéződik elénk — a király és Boleyn Anna visszaemlékezéseiből — az előzmény: hogyan is találkozott egymással Henrik és Anna, s hogyan „váltott át” Anna nővéréről, Maryről, korábbi szeretőjéről a fiatalabbik lányra a szoknyapecéf király, hogy lett Annából királyné, s hogyan lett Anna kegyvesztett, nem is csak azért, mert nem sikerült fiúutódot szülnie Anglia trónjára, s nem is csak Kuprin Klasszikus elbeszélése nem először ihleti meg a filmművészetet. A kitűnő orcsz író erőtől duzzadó, szép írásának balladás légköre, realizmusának erőteljes színei valóban igen alkalmasak is a filmfeldolgozásra. A főszereplők árnyalt jellemrajza, s a múlt századi orosz falu képe, ehhez járuló babonák, a vakhit, a félrevezetettség riasztó azért, mert házasságtöréssel és vérfertőzéssel vádolták, hanem főként azért, mert Henrik már a következő asszony, a fiatal, csinos Jane Seymur körül legyeskedett, s emiatt, meg politikai okokból is, jól jött Anna leifejeztetése. A kétrészes színes angol film történetét nem árt kissé összefoglalni, ugyanis meglehetősen szerteágazó, s az angol történelem e korszakában nem éppen járatlanokat is alaposan megdolgoztatja. Holott elsődleges célja egyáltalán nem az volt, hogy történelmi elemzést nyújtson egy zavaros korról és egy szeszélyesen zsarnoki királyról. Inkább a lélektaninak szánt, die a szándéknál sokkal tovább nem jutó alakábrázolásra próbált koncentrálni a film, de ebből csak annyi valósul meg, amennyit a Henriket játszó Richard Burton színészi ereje, valósággal a film egésze ellenére, megvalósítani képes. Ugyanilyen módon emlékezetes Irene Papas Aragóniái Katalinja, s a Boleyn Annát játszó Genevieve Bujold alakítása. Rajtuk kívül a film nem több, mint a szokásos színes, látványos, pazar kiállítású történelmi filmek többsége — ráadásul nem is a java többsége. szja megnyílván ulá sai rendezőáleg- színészileg egyaránt hálás feladatot jelentenek. Ez a most bemutatott szovjet—ukrán film, Borisz Ivcsenkó rendező munkája, stílusosan, hitelesen viszi filmszalagra a méltán híres elbeszélést. Kiemelkedő színészi teljesítmény a címszereplő Ludmilla Csurszina játéka. Takács István Ebéd a satupadon
