Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-23 / 276. szám
1973. NOVEMBER 23., CSÜTÖRTÖK PEST HEGYEI \JCirlap A KB-hataroz a pártbizottságok napirendjén i A Központi Bizottság november 14—15-i határozatát és az ebből adódó feladatokat az elmúlt napokban kibővített ülésen tárgyalták meg az MSZMP Budapesti Bizottsága, a megyei pártbizottságok, valamint a fegyveres testületek pártbizottságai. Az üléseken részt vetlek és felszólaltak a Politikai Bizottság és a Központi Bizottság megjelent tagjai. Ezekben a napokban kerül sor a határozat és a feladatok ismertetésére a járási, városi és kerületi bizottságok kibővített ülésein. Előadás a politikai akadémián . Az MSZMP Központi Bizottságának Politikai Akadémiáján szerdán, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában Nemeslaki Tivadar, a Központi Bizottság tagja, a SZOT titkára előadást tartott A szocialista munkaverseny szerepe és jelentősége a gazdasági építőmunkában címmel. Gazdaságos termelés A haszon: alku tárgya Hi elégíti ki a területi igényeket? Egy KISZ-titkár vesszőfutása Lezárták az ügyet — Várják gyógyulását ! Múlt év tavaszán újsághirdetés jelent meg a napilapokban: a Pest megyei MÉK pénzügyekben jártas, jól gépelő munkaerőt keres. A hirdetésre egy fiatalasszony jelentkezett, gimnáziumi érettségivel, gyors- és gépíróiskolával és kálász könyvelői tanfolyammal. Agócs Sándomé, a Pest megyei MÉK-nél pénzügyi előadó lett. Munkatársai hamar megkedvelték, lelkesen, jól, pontosan dolgozott. Kilenc hónappal később soronkívül felvették a pártba. Űj munkahelyén bekapcsolódott a KISZ- mumkába is. Ebben nagy gyakorlata van, 12 éve KISZ-tag, három évig pedig a budapesti ifjúgárda parancsnoka volt EGYHANGÚLAG Nem sokkal azután, hogy párttag lett, a vállalat vezetői javasolták, vegye át a KISZ- munka irányítását. Agócs Sán- dorné örömmel újságolta közvetlen munkatársainak a hírt, ahogy ő mondja: „a kitüntetést”. Kollégái megpróbálták lebeszélni: „egy fiatalasszony, aki ráadásul családanya is (kisfia, Péter, most 5 éves) szabad idejében foglalkozzon a családjával”. A fiatalasszony azonban hajthatatlan volt, a tagság a javaslatra egyhangúlag KISZ-titkárrá választotta. Akkor körülbelül húsz KISZ- tagot tartottak nyilván a vállalatnál. Néhány hónap alatt a létszám 34-re emelkedett. Jól sikerült balatoni kirándulás — a családtagokat is meghívták —, tartalmas, de vidám taggyűlések, társadalmi munka -jelezte, hogy a vállalatnál fellendült a KISZ-élet. . A KISZ-titkár közvetlen főnöke és a munkatársai nem nézték jó szemmel a társadalmi munkát. Agócsné szerint ennek oka a féltékenység. Attól tartottak, nemcsak KISZ- vezető, hanem pénzügyi osztályvezető szeretne lenni. Megjegyzésekkel, intrikákkal és a kollektívából való kiközösítéssel reagáltak munkájára. A bomba akkor robbant, amikor Agócsné egy hétre a KISZ megyei vezetőképző táborába ment. Miután a táborból visz- szatért, már teljes volt az egyetértés munkatársai között: napokig senki sem szólt hozzá. Két hónappal ezelőtt idegösszeomlással kórházba került. Még most is betegállományban van — az egyik baj után jön a másik. VÉLEMÉNYEK A kórházban sok látogatója volt. A KISZ-esek rendszeresen felkeresték, az igazgató, a párttitkár és a személyzeti osztályvezető is ott volt a betegágyánál. Virágot kapott, sok- sok fehér és rózsaszín szegfűt. A járási KISZ-bizottság is hiányolta a KISZ-titkárt, hiszen nagy tervei voltak, és most minden félbemaradt. Szvia- tovszky András, a KISZ Budai Járási Bizottságának titkára szerint Agócsné az egyik legjobb KISZ-titkár a járásban. Lukács Imrénének, a vállalat személyzeti osztályvezetőjének véleménye: Agócsné jó munkaerő, szorgalmas és kiváló KISZ-vezető. A vállalat vezetői most nagy gondban voltak, úgy döntöttek, Agócs Sándomé kérésére, hogy új munkahelyet kell találniuk számára. Olyan munkakörbe helyezik majd — mondták —, ahol munkatársai megengedik” neki, hogy társadalmi munkát végezzen. Eddig a történet. Így mesélte el Agócsné, Szviatovszky András, a járási KISZ-titkár és Lukács Imréné, a vállalat személyzeti osztályvezetője. A „KOLLÉGÁK” Agócsné munkahelyén, a pénzügyi osztályon, szívélyesen fogadtak., Miután megmondtam jövetelem célját — Agócs Sándornéról szeretnék véleményt hallani — dermedt csend lett: — Erről csak a főnők nyilatkozhat. Hajagos Antal, a pénzügyi osztályvezető: nem volt a szobában. Vártam. „Már elindult a masilk osztályról, már jön.” De nem volit szerencsém, halaszthatatlan munkája akadt, így vártam tovább. Aztán végre hozzám fordult: — Nem olyan egyszerű véleményt mondani Agócsnéról. Amikor idekerült hozzánk, szorgalmas volt, érdeklődő, és nagyon elégedettek voltunk munkájáiml. Aztán egyik napról a másikra megváltozott, csökkent a munkalendülete. A légkör is megromlott az osztályon, fogalmam sincs róla, hogy miért. Agócsné nagyon sokat hiányzott, egyszer szabadságra ment, máskor a fia lett beteg, aztán, KlSZ-tábor- ba utazott. — Kaphatnék adatokat arról, hogy mennyit mulasztott Agócsné az elmúlt félévben? — Sajnos, ezzel nem szolgálhatok. Agócsnét kéthónapos betegsége alatt, egyetlen közvetlen munkatársa, dr. Rácz László látogatta meg a kórházban. Hajagos Antal: — Én küldtem Rácz kartársat, hogy az osztály nevében látogassa meg. Rácz László: — A nyáron én is kórházba kerültem és egyedül Agócsné látogatott meg. Most viszonoztam kedvességét, és köszönöm a vezetőimnek, hogy lehetővé tették; bemenjek Agócsnéhoz a kórházba. Veim Ferencnétöl, az egyik kolléganőjétől, kérdeztem: — Miért nem beszéltek Agócsné- val? — Én nem mondok semmit, nincs véleményem. Agócsné közvetlen főnöke Fekete Imréné, a csoportvezető: — Én csak egyetlen tényt tennék hozzá a főnök szavaihoz, és ezt is csak azért, hogy jobban megismerje Agócsnét, Képzelje el, a nyár elején kivette az évi szabadságát, és elment a férjével üdülni. Milyen nő az, aki nem gondol arra, hogy ötéves fia bármikor beteg lehet, és arra kell majd a szabadság? — Ön sem beszélt Agócsné- val? — Amikor nyáron szabadságon voltam, Agócsné megsértett a hátam mögött, de nekem visszamondták. Akkor határoztam el, hogy, bár a munkájában továbbra is messzemenően támogatom, dg mindenféle személyes kapcsolatot megszüntetek vele. SZERETETTEL VÁRJÁK! A pénzügyi osztályon haragszanak Agócsnéra. De még így sem tudtak ellene konkrét tényeket felhozni. Agócs Sándorné két héttel ezelőtt mondta: Ügy érzem, a vállalat vezetői mellettem állnak. Agócsnét saját kérésére másik osztályra helyezték. A pénzügyi osztályon is lezárták az ügyet, a kedélyek megnyugodtak. Agócsnét szeretettel várják az új munkahelyén, várják, hogy mielőbb meggyógyuljon. A vállalat vezetői tehát — a lehetőségekhez képest — intézkedtek. Figyelembe vették, hogy Agócs Sándomé régi főnöke idős, nyugdíj előtt álló ember, nehezen alkalmazkodik, maradi nézeteivel nem tudja összeegyeztetni, hogy lehet valaki jó anya, szorgalmas munkatárs és energiájából még társadalmi munkára is futja. A vezetők azonban azt sem tűrték, természetesen, hogy egy fiatal munkatársukat indok nélkül bántsák, kiközösítsék. Agócsnénak néhány ember szeszélye miatt nem kell az álláshirdetéseket böngésznie, és a Pest megyei MÉK-nél nem választanaik új KISZ-tit- kárt. Árokszállási Éva A Pest megyei Építőipari és Mezőgazdasági Gépjavító Szövetkezeti Közös Vállalat (rövidítve a kiskunlacházi ÉG- SZÖV) szakemberei sokféle munkát elvégeznek. Az idén 130 millió forintért kazánt szerelnek, gyártanak, öntödéket javítanak; 75 milliót várnak a magas- és mélyépítőktől; harminc milliót a szakipari munka ad, a bádogosok, asztalosok, szigetelők stb. tevékenysége; kilencvenöt millió forintért központi fűtést, vízhálózatot szerelnek. Vajon e sokféle feladat mind nyereséget hoz a vállalatnak? — erről kérdeztük dr. Sándorfi Lászlót, az ÉGSZÖV igazgatóját. — Az építőipari munkák közül azok a veszteségesek, amelyek a maximált árkategóriába tartoznak. Vállalatunkat elsősorban mezőgazdasági feladatok segítésére hozták létre, ezt adókedvezményekkel támogatták, de a beruházások száma csökkent, más partnerek után kellett nézni, ám a különböző tárcáknak végzett fejlesztés után nagyobb a befizetendő adó. E tény befolyásolja munkánk eredményességét. • A maximált árkategóriájú munkák veszteségesek. Az ilyen vállalat csak áralkudozásból szerez nyereséget? — A maximált árú munkákat nem saját fejlesztési alapból finanszírozzuk, például az algyői olajfinomító építése állami nagyberuházás, itt meghatározzák az árat, a bruttó haszonkulcsot — ez még az adónkat sem fedezi. Tény, hogy az ilyen szövetkezeti közös vállalat 80—90 százalékban inkább szabad áras munkákat vállal, a többi feladatokat csak elbírja, s a veszteséget máshonnan egyensúlyozza ki. O Nem is szívesen vállalják a kötött árú megrendeléseket. Ez azonban feszültség forrása, hiszen a területi vezetők elvárják, hogy vegyék ki részüket a helyi építési gondok megoldásából. — A tanács igényli, hogy segítsük az iskolabővítéseket, a lakásépítést. Elvárják ezt tőlünk, hiszen egy hárommillió forintos beruházásért az ÉVM- vállalatok nem vonulnak ki, hiszen náluk más az adókulcs, az elszámolási rendszer is, ők a nyereség után adóznak. A helyzet kényszerít: a járás területén végzünk maximált áras munkákat, máshol azonban nem szívesen vállalunk ilyeneket, mert a veszteség 11 százalékos. • A nagy építőipari kereslet, s a kisebb kínálat lehetővé teszi, hogy az áralkudozásoknál kihasználják a helyzetet, s így jussanak nyereséghez? Ülésezett a megyei tanács vb (Folytatás az 1. oldalról) rehajtása a sok bonyolult szabályozó miatt — sajnos, ezek intézése gyakran, emiatt elhúzódik. A községi tanácsok jól élnek megnövekedett hatáskörükkel. Különösen jó a szabálysértési, gyámügyi, ipari, kereskedelmi hatáskör érvényesítése. A járási hivatal a szövetkezetek állami felügyeletét húsz mezőgazdasági, tíz ipari és négy fogyasztási szövetkezetben látja el. Jelentősen javult a szövetkezeti demokrácia, a testületek szabályszerű ténykedése, a nem mezőgazdasági ipari tevékenység gyakorlása, a munka- és balesetvédelmi, a panaszügyek intézése. Baj, hogy néhány ktsz vezetési színvonala még alacsony. A pilisi Üj élet tsz öntödei, az üllői, sülysápi ÁFÉSZ gebines fuvar- és ablaktisztító részlege törvénysértő módon dolgozott. Ezek megszüntetését a járási hivatal már elrendelte. A megyei végrehajtó bizottság megállapította, hogy a járási hivatal rövid idő alatt magas színvonalra emelte a munkát, majd egy évtizedes mulasztást pótolt. Jó a kapcsolata a járási pártbizottsággal és a tömegszervezetekkel. Tervszerű és elemző a munkája. Bár sok az eredmény, még baj van a szemlélettel Az MSZMP Központi Bizottságának határozata óta a megyében is sokat változott a nők helyzete. Már a határozat megjelenése előtt az országos átlag fölött volt a foglalkoztatott nők aránya, ez a határozat végrehajtása óta tovább növekedett. Ez részben a megye ipari fejlődésével, új ipartelepek alakulásával függ ösz- sze. Mind az állami, mind a szövetkezeti szektorban nagyobb arányban emelkedett a nő-, mint a férfidolgozók száma. A munkaképes korú nőknek 70 százaléka dolgozott 1971-ben, ez az országos átlagnál mintegy négy százalékkal magasabb. Csupán a távolabbi településeken okoz még ma is gondot a helyi tanácsoknak ä háztartásban élő nők elhelyezése. Az óvodák, a bölcsődék, a kollégiumok bővülésével, újak létrehozásával további munkaerő-felszabadulással lehet számolni azokban a községekben, városokban is, ahol már eddig is sokat tettek a nők helyzetének könnyítéséért. így például a rohamosan növekvő Százhalombatta női lakosainak elhelyezkedési, munkalehetőségéről mielőbb gondoskodni kell. Egyenlőség? A határozat megvalósulásáért valamennyi üzem, szövetkezet, intézmény sokat tett. Megyénkben példamutató az az összefogás, ahogyan az óvodák építéséért, az iskolái' rendbehozásáért összefogtak a szervezetek és a lakosság jó része. Számos gyár, üzem közbenjárására a gyár mellett üzletet, szolgáltató egységeket nyitottak, a helyi termelőszövetkezetekkel együttműködve burgonya, hagyma, gyümölcs nagybani beszerzését biztosították a nők számára. Orvosi megelőző vizsgálatokat tartottak. Fel sem lehetne sorolni mindazt, amit a dolgozó nők helyzetének köny- nyítéséért vállaltak. Ezeknek mind anyagi, mind erkölcsi értéke óriási jelentőségű. Ugyanakkor megállapította a megyei tanács végrehajtó bizottsága, hogy továbbra is harcolni kell a maradi szemlélettel. Negyvenhárom szervezetben vizsgálták meg, mi történt a határozat végrehajtásáért. Jelentős azon üzemeknek a száma, amelyeknél ma sem kapják meg a nők az egyenlő munkáért járó egyenlő bért. Az azonos képzettséget, azonos szolgálati időt figyelembe véve is sok helyen ma is hátrányos helyzetben vannak a nők. A többi között például a Csepel Autógyárban a férfi technológusok alapbére 2000, a nőké csupán 1800 forint. A Pest megyei Műanyag- ipari Vállalatnál, Solymáron, a férfi osztályvezetőik 4200, a nők 3600 forintot kapnak. A Ganz Műszerművek gödöllői gyárá- -ban a férfi technikusok 2800, a nők 2550 forintos alapbért kapnak. Mindenütt számos magyarázatot találnak a különbségre, de véletlenül sem alakul úgy a helyzet sehol sem, I hogy a nők bére meghaladná a férfiakét. A zömmel nőket foglalkoztató ágazatokban, így például a textiliparban, a kereskedelemben a központi keret segítségével az átlagnál nagyobb mértékű bérszínvonal-növekedést tettek lehetővé. Két esztendő alatt a Váci Kötöttáru- gyárban 12,3, a Gyapjúmosó és Szövőgyár budakalászi gyárában 10,3 százalékos a bérszínvonal emelkedése. Továbbtanulás Továbbra is megoldásra vár a rövidített munkahétre való áttérés, különösen azokon a helyeken, ahol sok nő dolgozik. Csökkenne a fluktuáció, ha ez megoldódna a kereskedelemben, a szolgáltatás különböző területein dolgozók körében, az államigazgatásban és így tovább. A vállalatok többsége segíti a nők továbbtanulását, szakmai továbbképzését. A Május 1 Ruhagyár ceglédi telepén 78, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál 40 nő vesz részt szakmai tanfolyamon. Élen jár a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat és a Nyugat-Pest megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat is a nők továbbképzésében. Az előbbi vállalatnál 132, az utóbbinál 62 nő tanul. Az eredmények ellenére is hangsúlyozta a megyei végrehajtó bizottság, hogy nem mindenütt támogatják a nők tanulását, de sokszor maguk a dolgozó asszonyok, épp családi körülményeik miatt, nem vállalják a továbbtanulást. Javításra vár meg a nők vezető posztra állítása is. Kétévenként A megyei tanács végrehajtó bizottsága valamennyi tanácstól megkívánja, hogy legalább kétévenként vizsgálják meg, valamennyi érintett szervezettel egyetemben, hogyan hajtják végre a KB határozatát. Felhívta a figyelmet arra, hogy a nők helyzetének köny- nyítése azért is társadalmi ügy, mert összefügg valameny- nyi üzem, intézmény további fejlődésével, éppen ezért nem kampányfeladat, hanem szoros tartozéka mindennapi tennivalóiknak. Sági Ágnes — Tapasztalatom szerint 1972-re az építési kapacitás majdnem meghaladja az igényt, egyszerűen nincs konjunktúra. Sőt: nálunk bizonyos kapacitáscsökkentést is végre kell hajtani. De a szabadáras munkák árát ez a helyzet még nem befolyásolta, a plusz terhek átháríthatok a megrendelőkre. Az árat azonban nekünk is szabályosan kell képezni, a kivitelező és megrendelő a haszonkulcsban állapodhat meg. 9 A liaszonkulcs nagyságáért folyik tehát a vita. — Csak a hasznon lehet alkudozni. Mi törekszünk 5—12 százalékos eredmény elérésére. Vállalati átlagunk: 7,6. Mindig tizenkét százalékot kérünk, igyekszünk erkölcsösen az átlagosnak megfelelő haszonhoz jutni. Ez szabályszerűen alku tárgya. O A jól sikerült alku, a nagy százalék nem fedi-e el, hogy gazdaságtalan termeléssel is eredményhez, nyereséghez lehet jutni? — A tízszázalékos haszon átlagos szervezettséget, technológiai fegyelmet igényel, és jön a nyereség. Szervezési problémák, anyagellátási gondok csökkentik az eredményt, ha az átlagosnál jobban szervezünk, gépesítünk, szállítunk, ez javíthat a haszonkulcson: ez maximum 2—3 százalékot emelhet, a gazdaságtalan munka 5—6 százalékot is elvihet. Tehát a jó alkuhoz jó munkavégzés is szükségeltetik. • Mit tesznek azért, hogy a jó alkuhoz jó munkavégzés társuljon? — Ahol jól megy a munka, ott a vezetők jól szerveznek, ahol nem, ott lecseréljük az irányítókat, hiszen minket nem finanszíroz senki. Ahhoz, hogy itt jól menjen a „bolt”, sokat kell dolgozni. A vezetőket a realizált nyereség szerint premizáljuk, az eredmény után. Két üzemet fel kellett számolni, mert laza volt a bérgazdálkodás, árbevételük a tervnél kisebb volt. Meghatároztuk feladatukat: nem vállalhatnak építőmesteri munkát, csak szerelést. A veszteséges üzemből a háromnegyed év végére nyereséges lett. • Milyen módszerekkel korszerűsítik az üzem- és munkaszervezést? — Központilag szerezzük be az anyagot, méghozzá nagykereskedelmi áron, ez önmagában 17 százalékos nyereséget jelent. (Idei nyereségtervünk: 22,5 százalék!) Központi bér- gazdálkodást vezettünk be, meghatározzuk, hogy milyen körülmények között, milyen béreket tartunk gazdaságosnak — a törvényes keretek között. Az építőipari gépeket központilag irányítjuk. Ellenőreink járják a munkahelyeket, s ha valahol álló gépeket látnak, más feladatokra irányítják a berendezéseket. Az üzemegységeket terheli a gépek időarányos amortizációja, ha három hónapig végzik ugyanazt a feladatot, ez az összeg természetesen nagyobb, mintha egy hónap alatt befejeznék — ezért a telepek sietve jelentik: nem kell már a gép. Ezek a módszerek a jobb gépkihasználást eredményezik. • Mi a közös vállalat legnagyobb gondja? — A forgóalaphiány. A létrehozó termelőszövetkezetek várják a nyereséget, a közös vállalkozásoknak pedig a nyereségből lehetne felduzzaszta- nia forgótőkéjét, hiszen hitelhez nem jutunk. Ez ma még szinte feloldhatatlan ellentmondás. A gazdaságos munkára pedig törekedni kell, ez egész népgazdaságunk érdeke, e tényt így szögezik le az MSZMP KB november 14—15-i ülésének határozatában: „A feladat... a gazdaságos cikkek termelésének növelése, és a nem gazdaságos cikkek termelésének további, gyorsabb ütemű csökkentése.” Főtt Péter
