Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-19 / 273. szám
8 ”"'&C£rlap 1972. NOVEMBER 19., VASÁRNAP A lovak felkapaszkodtak a Csere-partra, a szekérderékban asszonyok ültek, özvegy Magyar Lajosné széthúzta egy résnyire a nagykendőjét, s lenézett a falura. Csak egyszer haza érjünk már, moccant volna a szája beszédre, de az asszonyok mozdulatlan dermedtségben kuporogtak mellette. Hiába való itt minden szó, a szél elkapja az ember hangját, s levágja a kerekek alá. Az újtelep ritkás villanylámpasora egy kilométerre sincs már, és a temetőtől az út valamivel jobb, a rohanó szelet is akadályozzák a házak, a fák. A szélről eszébe jutott a távvezeték zúgása, a távvezetékről a madár, amelyik délelőtt ott verdesett a drótok között, mígcsak a sok szikra közül le nem zuhant a földre. Összeszaladtak az asszonyok, mindenki sajnálta a szép madarat, senki sem akadt, aki azt mondta volna, úgy kell neki, minek szállt a drótok közé. Hallotta valamikor gyerekkorában, hogy beteg madarat szájból kell itatni, hát megpróbálta életre kelteni, de nem sikerült. Még ki is nevették érte, hogy itatja a döglött madarat, hiába. Kár volt azért a gyönyörű állatért, soha nem látott még ilyen színpompás tollú madarat. Ha nem szégyellte volna, el hozza haza, de így csak otthagyták egy répalevélcsomó tövében. Nehéz ez a dermedtség, ez a munka ilyen sárosszeles hidegben, de érdekes, hogy mindig történik valami. Ma is itt van ez a madár! Miért röpült neki a rengeteg drótnak, épp ott, ahol az asz- szonyok répát ástak? Ha egy kilométerrel arrább száll a távvezetéknek, észre sem veszi senki. így meg mennyien sajnálták! Majdhogynem elsiratták, eltemették. Mint egy embert. Szépen pusztult el. Mert megfoghatta valna egy kóbor kutya, vagy róka is valahol, téli dermedtségében. Ez annál sokkal szebb halál volt. Ha már egyszer el kell pusztulni, az sem mindegy, hogyan. elemerült a gondolataiba, I) észre sem vette, hogy a faluba értek, s a szekér megállt a ház előtt. Álom és ébrenlét határán motyogott maga elé tovább, a kocsis szólt hátra, hogy hazaért, szálljon le. Alig bírt feltá- pászkodrii, elgémberedett lábába, derekába sehogy sem akart visszatérni az élet. Borzasztó nehéz volt leszállnia a szekérről. Az asszonyok utána dobták a kis zsákban a néhány répát, amit céklának hozott haza. Markolta volna a zsák száját, de nem volt ura a kezének, az ujjai- ra fagyott sár, mint egy páncélkesztyű, megbénította. A csizmájával tolta a répát a hídlás alá, ott legyen, ne a sárban, az úton, míg érte jön valaki a házból. A kiskapu kilincsét könyökkel nyomta le, az udvar mély sarát kerülgetve cammogott a házajtóig. Halaszthatatlanul kívánta a lavór meleg víz sí- mogatását bokája körül, az előszoba fogasán meg beleütközött egy fenyegetően meredő kőkemény viharkabátba. Bosszantotta, hogy idegen van a házban. Belép sárosán, ösz- szefagyottan közéjük, s a lánya majd úgy csapja össze a kezét, mintha nem tudná, répaásásból október vége felé így szoktak hazajönni... A színészkedés arra való, hogy a vendég azt higgye, ők az istennek sem akarják engedni a tsz-be az anyjukat, de nem lehet neki parancsolni. Keserűen felsóhajtott. Csak lenne egyszer békesség rontó, erős akarata, hogy kimondaná, itt hazudnak. Este ők állítják be fél hatra csörgőre az órát. Csörög az óra, ébresztő, neki, ha enni akar, muszáj mindennap menni a munkaegységért. N égyen voltak a szobában. Lánya, vasúti altiszt veje az asztal mellett ültek, vacsoráztak, levest kanalaztak. Unokája hasalt a tűzhely melletti heverőn, zsebrádiót szorított a füléhez, loboncos-bo- zöntos nagy fejét úgy lóbálta a zene ütemére, hogy nevetség volt nézni. A vendég a tisztaszobából áthozott széken ~XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV ERDOS ISTVÁN: Német Miska bácsi KÉSŐ ŐSZ Tenkács Tibor rajza A\V\\\\>\\XV\\V\\\\\\\\\\>\\\\\\\\\V<\\\Vv^^^^ IVO ANDRIC: I Tutaj a Drinán Párái a víz, leheletétől ködük a völgy. Kioltva már a tűz a tutajon. A meredek hegy ködlő tetejéről kiáltás szólít valakit. Az egyenetlen időközökben, a hívó hangra ahogy figyelek, oldódni kezd belőlem a hideg, feledvén, ki vagyok s honnan jövök, megadással nyugvásba révedő, és amikor már-már azt hiszem, végképp elnémult, hirtelen hallszik a hívás. Korholom magam: Aludj, nem neked szól. Te, aki feledted magad, mért hogy te virrassz itt és rémüldözz egy ismeretlen idegen hang miatt. Am némi csend után — ennyit vár, aki vár, szólal a hang, és újra meg újra szól. De hallom, mind távolodik a rengetegben. S ezt gondolom: nemsokára túl jut á sziklaóriáson, és mást ver föl álmából, alvó vadat vagy csüggeteg visszhangot csupán. S én álomba merülhetek. És alhatom. Dudás Kálmán fordítása A Nobel-díjas Ivó Andric nyolcvan éves. Az évforduló alkalmából a jugoszláv kritika ünnepi méltatásaiban behatóan foglalkozik az író fiatalkori lírájával, a mély gondolatiságával. ívXXSXXXXXX'^XXXV.XXXXXXXVCKXSXSX^XXSXXXXXXXXXV.XXVvXXXVCvXXXX'.SXXXXXXXNXSXXXXV^.XVvvC V^XXXXXVVVXVVVVXXVXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX — ÉS AKKOR él kellett határoznom, hogy véget vetek ennek. Másképp még a legmézesebb álmában is arra gondol az ember, hogy végül majd úgyis M kell kelni az ágyból. És ez már előre megfájdítja a fejet, a hasat, a derekat, néha még a fogat is. Kell az nekem — gondoltam — miközben felhőfilceken jártam, kell az nekem, hogy e jó puhaságot azzal az elképzeléssel rontsam el, hogy milyen nehéz lesz majd kicammogni a fürdőszobába, ott belenézni a tükörbe, és arra gondolni: mi minden vagyok, és — főleg! — mi minden nem? ... így tehát — miközben a filc repülni kezdett velem olyan szférák felé, hol batiszt- köd várt rám —, nemcsak azt határoztam el, hogy majd elhatározok valamit, hanem leszögeztem, hogy nem ébredek fel. Mindez egy kút- mélységig érő szöggel történt, amelyet azonban egy Ms fanyél tartott, amit könnyen forgathattam. Jól a kezemhez simult a nyél, különben képtelen lettem volna a leszögezésre. Miután végrehajtottam e műveletet, Mosit félrehúztam a batiszt- ködöt, és engedtem, hogy jöjjenek előbb a kutyusok, majd aztán a gyerekek. Nem mondom azt, hogy csupa szép srác jött, bár voltak köztük pelyhes, szőke tündérek és fekete szemű, kis rózsasándorok. Akadtak azonban csúnyácskák, pápaszemesek. Bábel külsejű, kis félszegek is a fiúk és leányok seregében. De mind, akik csak voltak — a szépek és a csúnyák, a betyárok és könyvmolyok — élénk vidámsággal csimpaszkodtak a nyakamba, aminek én megörültem, persze, úgy, hogy o szívemre ugrani készülő infarkt megszégyenülten osont vissza barlangjába. Az egyik fiúcska — szavaiból úgy vettem ki, hogy Jonathámnak hívják — még arra is figyelmeztetett, hogy én tulajdonképpen mindenki nagyapója vagyok. Ezt nem értettem pontosan, a lényeg azonban az volt, hogy köny- nyebb lett a lélegzetem. És miután megfogadtam magamnak, meg a gyerekseregnek is, hogy többé nem dohányzom, kaptam tőlük — jutalmul — egy gyönyörű, fehér tajtékpipát, amelyre rögtön rágyújtottam. Pöfékelve húztam a fejemre a másik szép ajándékot, egy hímzett hálósipkát, és új — ideiglenes nevemet, frissen szabadultak áhítattal szavalták azt a „Dekadencia” című verset is, amelyet én írtam abban a pillanatban, és amelynek egy óriási zászlón megjelenő szövege arra bíztatta őket, hogy tiszteljék a neuraszténiát. Mellem alól víg luftballonként felemelkedő szívvel integettem a tömegnek, a zászlónak és magamnak is, aki ott lépdeltem a tömött sorok egyikében. Ha nem lett volna boldogságom már amúgyis fo- kozhatatlan, most tovább fokozódhattam volna. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxv.xxxxxxxxv^xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxv ANTAL GABOR: Álommonoióg XXXXXXXXXXXXXVvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXWXXXXXXXXXXXNXSXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' az Eleket. Most már Elekként lépdeltem újabb rétegek irányába... FOKOZHATATLAN BOLDOGSÁG volt túl lenini azon, hogy most alszom, aztán majd fölébredek. Megálltam a láthatatlan lépcsősor láthatatlan pihenőféléjén, és élveztem a szemem elé táruló látványt. Nagy tömegek vonultak fel a látvány fehér szélű keretében, és hevesen elhajított bilincseik biztosan hatalmas zörgéssel estek volna le, ha ott, ahová kerültem, lehetett volna hely fülsértő zajok számára. Ezért aztán Mozart-melódiák zenéjére hullott alá a sok bilincs, s ezekből egy idő múlva fügefák lettek. A tömegek egy része Babits-verseket recitált, a költőnek abból a korszakából, amelyet „Swinbume-korszak”-nak szoktak nevezni. És a kínzó eszköztől Külön örömöt jelentett az is, hogy sem az emelvényen, sem a későbbi stációkon nem csengett a telefon, és a rádió sem mondott be egyetlen hírt sem. Mindezt onnan tudom olyan jól, hogy élesen hallottam nem csengeni a telefont, és talán még ennél is pontosabban nem-szól- ni a rádiót. Ha másból nem, e jelzésekből is tudnom kellett, hogy végre tényleg sikerült megszöknöm onnan, ahol a telefon és a rádió olyan kérdéseket tett fel, amelyekre nem tudok, s néha nem is akarok — válaszolni. NEM VOLTAK HÍREK, itt csak egy illatos kéz volt, amelynek kecses ujjai szorgalmasan simogattak, és kivettek az agyamból egy meglehetősen rozsdás forgókészüléket. Nyilván ezért volt az, hogy a képek most már megálltak bennem. Ennek különben legfőbb ideje volt, mert egy olyan lány jött szembe velem, aMt Aragon és Eluard közösen írtak. A lány térdéből virágok nyíltak, barna szemében őzikék, s haja szurokszálaiból villamos szikrák ugrándoztak. Beszívtam a képet, mint a Váci út fulladozója a Tátra levegőjét, és éreztem, hogy e jóga kivarázsolja belőlem minden porszem- nyi maradékát régi terheimnek. Az őzikés lány pedig — aki most már valahol a rekeszizom környékén tanyázott — nemhogy megrótt volna e könnyűségért, inkább azt állította, hogy nincs még valaki, aki any- nyi felelősséget viselne az emberekért — és külön őérte is — mint éppen én. Szavai átfénylettek hasam falán, és most — hogy még jobban megvilágosodtak körülöttem a dolgok — felfedeztem egy bejáratot. Szép bejárat volt, hívogató. Egy gőzfürdőbe vezetett, amely évszázadok mocskától — a legkülönbözőbb szégyenfoltoktól — tisztította meg a pácienseket. Én is beültem az egyil medencébe. A forró víz vérré vált ereimben, és fölös kilóim úgy máll- tak szét, mint jégkrém a gáztűzhelyen. Csakhamar izmos, zömök, kefehajú férfi telepedett le mellém udvariasan bemutatkozott: a Nép Fia ő. Dicsérni akartam derekassá- gáért és sok másért is, ám a Nép Fia megelőzött és oly hévvel sorolta fel jótulajdonságaimat, hogy talán nem is a fölcsapó gőztől lettem piros, hanem szavaitól. — Elég! Elég! Nem szeretem, ha dicsörgetnek! — kiáltottam fel, és e büszke gesztusomért most már talán nem is jogtalanul dicsért meg egy szikár alak, aki a forró vízben sem vetette le evikke- rét és kis kecskeszakái lát. A jövevény egész közel jött hozzám és egyik karjával a Nép Fiát, a másikkal engem átölelve, azt magyarázta, v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ ült, az ablak előtt. Csend volt. Olyan csend, amin érezni lehet, éppen abbahagyták a beszédet. A sáros csizmáját nézték félreérthetetlenül. A lánya felugrott az asztaltól, megfogta elgémberedett kezét, és mint egy bűnjelet emelte meg a vendég felé, és kezdte mondani a maga mentségét, anyja erőszakosságát. — Hogy azért a harmincnegyven forintért képes, édesanyám ... Mossa meg a kezét, édesanyám, forró vízben, szappannal. Itt a lavór, tegye rendbe magát, hamár... Nem lehet magának parancsolni. A fiatalasszony a vendégére mosolygott, aztán hogy az anyja nemet intett a kézmosásra, és mutatta, hogy a meleg víztől a hideg ütne a kezébe, széket húzott a tűzhely mellé, kibontotta az anyját kályhacső keménységű csizmájából, nagykendőből, ködmönből, leültette, hadd áztassa a lábát. A vendég öregember volt. Fehér bajúszos, szép arcú. Örökhagyó, gazdag nagyapa, szája körül biztonságérzettel, mosolygott. Nyerges-hegyes orra szigorúvá tette még a mosolygását is, vízkék szeme kidülledt, ahogy mereszt- gette az öregasszony felé. Magyarné sziszegve merítet- i te lábát a forró vízbe, rettenetes fáradtsága mázsás súllyal szorította a székhez, legszívesebben azon nyomban elaludt volna, de tartani kel- ! lett magát. — A céklának való répa a zsákkal meg kint maradt az árokban. Ügy össze fagyott a kezem, hogy nem bírtam behozni — mondta, és mutatta könyökig sáros kezét. — Édesanyám! Ha azt a zsákot elviszik — pattant fel a fiatalasszony, de az ura egy ! pillantására elcsendesedett, ; odament a fia mellé, a heve- ' rőre ült, megpaskolta a fiú ‘ arcát. — Lacikám, hozd be azt a j répát, még mielőtt elviszi va- ; laki! — Ki olyan, bolond!? — vá- ■ laszolt a fiú, és nyugodtan ( hallgatta tovább a rádiót. i — Behozom én —ugrott fel \ a vendég fiatalosan, s már for- 1 dúlt is az ajtó felé. U grott a_ házigazda is, visszatéssékelte a helyére, majd maga indult a zsákért dühösen. — Ejnye, Lacikám — mondta a fiatalasszony —, édesapád loltfáradtan jön haza a vasútról, te meg erre sem vagy képes, hogy ennyit segíts? A húszéves unoka felült, negvonta a vállát, egy orkán- Izsekit vett magára. A kony- íaszekrényhez lépett, elhúzta jz üvegajtót, a rózsás bögre ilól kivett egy húszast, s el- nenőben a vendéghez fordult. — Maga meg, öregúr, szállón le arról a hülyeségről, íogy elveszi a nagyanyám, írti? Ilyen cirkuszba én nem negyek bele. Becsapta maga mögött az ij tót. Az anyja riadtan kiabált itána. — Neked éhhez semmi kö- :öd nincs, kisfiam. Az öregasszony a tűzhely nellett tágra nyílt szemmel lézett hol a lányára, hol az iregemberre. Az öregember kucsmáját gyürögette a két érdé között, és a fiú után bénult, mintha kemény nézésével visszaparancsolhatná a jajkeverőt. Özvegy Magyar Lajosné le- nosta kezéről a sarat, s még iltében forró víziét öntött a öbbihez a lavórba. Elviselhe- etlen volt a csönd, mígnem az regasszony sziszegése lassan >eszélgetési alapot teremtett. V lánya mellé lépett, megsi- nogatta a haját. — Jólesik a forró víz, édesanyám? — Jól — mondta Magyarné — és szemébe próbált nézni a anyának, de az nem állta a teli ntetét, másfelé fordult. F elbátorodott az öregember az időiközben visszatért házigazda jelenlététől, megköszörülte a torkát. — Ami azt illeti, Erzsó, hát' n azért vagyok itt, hogy megérjelek. Két éve özvegy va- ;yok, te meg kilenc éve. Ügy ;ondoltam... Az öregasszony nem tudott anyára, vejére nézni. Ügy öndolták. Ügy gondolják. Jind, úgy gondolják. Legyen alu csúfja hatvannégy éve- en. Szeretett volna védekezé- ül az ura emlékére gondolni, le alig sikerült felidézni maiban egy mosolyát, tekintett A lánva mohó kövér arca szemét, ha lehunyta. Az öregember arról beszélt, minden megvan az ő portáján, ami egy komplett kis háztáji gazdasághoz kell. Magyarné csak szófoszlányokat hallott, nem volt már dermedt, görcsbe fagyott a keze, lóba, de a legbelül elöntötte valami nagy fojtó hidegség, eltompult, majd megfulladt tőle. Pince, szőlő, tehenek, libák, végvásznak... A lánya bólogatott a súlyos beszédre, a veje folytatta a félbeszakadt vacsorát. — Fázok — nyögte maga elé az öregasszony, és vacogni kezdett a foga. A hangos kocogásra a házigazda felnevetett, prüszkölve köpte szét a szótrágott babszemeket. Az öregasszony könyörögve nézett körül, kit hívhatna segítségül. Azt akarta mondani, hagyjatok lefeküdni már, hagyjatok pihenni, de nem jött hang a szájára. Csak ült ros- kadt vállakkal, lehajtott fejjel. Aztán váratlanul a tarka tollú madár jutott eszébe; a szerencsétlen pusztulása. — Mondjon már valamit Albert bátyámnak, édesanyám! A lánya állt mellette, álno- kul simogatta a haját, újra meg újra sürgette: — Mondjon már valamit, na. Szólaljon már meg, édesanyám! Z sebkendőt vett elő, megtörölte arcát, szemét, érezte, hogy a sírás visszaadta az erejét. Legalább tudja most már, mi történik vele, mit kell csinálnia. Kö- nyörgött a nyugalomért. — Egy munkaegységet kerestem máma is ebben a borzasztó szélben! Megmosott kezére nézett. Jó volt a tisztaság pillanatnyi öröme, de újra csak a répalevelek hűvös, hideg nyirkosságát-érezte tenyerében.. Az..asz<i szonyokra gondolt, akik egész nap mellette hajlonganak, hallani vélte a kések zuhanását a répafejekre. Milyen jó ülés esik a fonnyadó répalevélcso- mókon, milyen jó a bizalmas beszélgetés az asszonyokkal. És a munka ... Amíg az ember csak mozdítani tudja a kezét, a munka mellette marad, hoz valami szépséget. Örült neki, hogy eszébe jutott ez a dolog. Mert akárhogy is lesz, aki dolgozni szeret, nem maradhat egyedül.
