Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-19 / 273. szám
1972. NOVEMBER 19., VASÄRNAP PEST MEGYEI ^Mirkip 7 Többcélú rakodógép A földmunkák gépesítése terén egyre újabb eredményeket mutat fel a szüntelenül fejlődő technika. A talaj egyenget és, az árokásás, a külszíni fejtés és sok más földmunka gépei emelkedő számban, növekvő teljesítményekkel könnyítik meg az ember munkáját, teszik feleslegessé az izomerőt. A képen látható szovjet gyártmányú bulldózer 300 lóerő teljesítményű, erre szerelték fel a négy tonna súlyú tolókást, amely kb. 35 cm mélyen vághat bele a talajba. A bulldózervezető hidraulikus „izmok” segédletével mozgatja a súlyos géprészeket; a tolókést kb. 85 cm-rel tudja a talajszint fölé emelni. A talaj egy engetésen kívül még sokféle munkára alkalmazható a gép, a bozótirtástól és fadöntéstől a romeltakarításig. E HETI TUDOMÄNY- TECHNIKA ÖSSZEALLItA- SUNKBAN AZOKKAL AZ ÖRlAS GÉPEKKEL KÍVÁNJUK MEGISMERTETNI OLVASÓINKAT, AMELYEK A LEGNEHEZEBB FIZIKAI MUNKÁKTÓL MENTESÍTIK AZ EMBEREKET. Önjáró talaj tömítő önjáró talajtömítö berendezést terveztek a Grúz Hidrotechnikai Kutatóintézetben ön- lözőcsatornák kialakítására. A gép percenként 96 ütést mér a talajra, ami egyenlő egy másfél tonnás acéltömb fejtésével kétméteres magasságból. Ez a nagy nyomás kisajtolja a 170 cm széles csatornát a talajban, annyira tömörítve, hogy még acéléket is nehéz beleverni. Egy ilyen öntözőcsatorna 7—8 évig szolgál, a vizet alig-alig engedi át, ezért nagyon gazdaságos. A szakemberek kiváló minősítést adtak a gépnek, sőt egy olasz mezőgazdasági folyóirat „a gépesített földművelés csodájának” nevezte. Az így épített öntözőcsatornák negyvenszer olcsóbbak a hagyományos módszerrel épített csatornáknál. Az önjáró talajtömítö gépet repülőterek, utak, földgátak építésénél is sikerrel alkalmazhatják. A kézi légkalapácsok működését mindenki ismeri: ezeket a szerszámokat az ipar különböző ágazataiban, valamint az építkezéseken használják. A légkalapácsok konstrukciója egyszerű, viszonylag könnyű súlyuk ellenére jelentős teljesítményt képesek kifejteni. Alkalmazásuk több évtizedes gyakorlata ellenére lényeges hiányossága a zaj és az erős vibráció. A hasonló típusú szerszámokkal hosszabb ideig dolgozók foglalkozásukból eredő betegségeket kaphatnak. Hogyan lehet elkerülni ezt? Bár ipari szakemberek nagyszámú csoportja és tudományos kutatóintézmények is komolyan foglalkoznak a fenti probléma megoldásával, a pneumatikus szerszámok továbbra is vibrációt okoznak, és kimerítik a munkásokat. A vibráció elleni küzdelem tehát egyáltalán nem bizonyult könnyűnek. Vibráció alatt az emberben rázkódás érzetét keltő mechanikus rezgéseket értünk. Ügy tartják, hogy a vibrációnak nevezhető rezgéstartomány meglehetősen széles, 12-től 8 ezer Herzig terjed. A vibráció érintés útján vagy közbeeső közeg (víz, levegő stb.) segítségével jut az emberhez. A tudósok véleménye szerint a vibrációt valamennyi emberi szövetben, különösen pedig a bőrben nagy mennyiségben található „vibroreceptorok” érzékelik. A vibráció iránt azonban az ideg-, valamint a szívás a véredényrendszer a legérzékenyebb. A kutatók kimutatták, hogy munka közben a szervezet nem szokja meg az erős vibrációt. Hosszadalmas hatása után csökken az ember munkaképessége, szervezete hosz- szabb pihenést igényel. A fáradtságérzet, a „nehéz” fej- és az izomfájdalmak néha több mint egy napig megmaradnak Éppen ezért tiltották meg például a Szovjetunióban az erős vibrációval járó munkahelyeken a 18 évnél fiatalabb, a szív-, illetve véredényrendsze- ri betegségben, az aktív tuberkulózisban és a központi idegrendszeri rendellenességekben szenvedők alkalmazását. De hogyan is lehet felvenni a harcot az álnok vibrációval? A kutatók szerint a legfontosabb szerepet a vibráló szerszámok — légkalapács, fúró vagy szegecselő — fogantyúja játssza. Ügy kell a fogantyúkat kialakítani, hogy az ember — kézben tartva azokat —né erezzen állandó rázkódást. Sikerült is gumifonatok felhasználásával készült kötések segítségével ilyen fogantyút konstruálni. Az új típusú nyél minden különösebb nehézség nélkül összekapcsolható a szerszámmal, és ami a fő: a vibrációt az egészségvédelmi norma alá szorítja. Természetesen ez az újíítás még korántsem jelent teljes győzelmet a vibráció felett. A kutatók nagyobb teljesítményű, negyven kilogrammos erőhatásokra tervezett készülékek vibrációmentesítésén dolgoznak. BU£LDOZÜIt Századunk„góliátjai” .— ...... ... .-•.... m Az izomerővel végzett fizikai munka gépesítéssel való felváltása bonyolultabb feladat, mintsem gondolnánk. Rendszerint többféle gép beszerzését teszi szükségessé és a gépesítési munka jó megszervezését. A gépek üzemének gazdaságossága ugyanis nagymértékben függ a kihaszvMtsági fokuktól. Az egyik legnehezebb fizikai munka a rakodás, amely világszerte tele van ellentmondásokkal: nem egy kikötőben a vállukon súlyos terheket cipelő rakodómunkások mellett ia legkorszerűbb gépek is megtalálhatók. De nem kell olyan messzire mennünk, az építkezéseken nálunk sem ritkaság a kézi erővel téglákat rakodó munkások látványa a hatalmas toronydaruk árnyékában. A többféle gép beszerzésének elkerülésére újabban többcélú gépeket szerkesztenek a konstruktőrök. Egy ilyen látható a képen, a Lvovban készült önjáró rakodógép. Az 5 tonna teherbírású gépnek kiváló manőverező és terepjáró képessége van, és cserélhető munkaeszközök segítségével bármilyen áru pl. homok, oszlopok, hordók — rakodására alkalmas. Szükség esetén villás emelőtargoncaként is használható, vagy emelőkarral felszerelve daruként is dolgozhat 4,5 méter emelési magasságig. présszerszstaba Az exkavátorok a technika „góliátjai”, a ma ismert legnagyobb gépkomplexumok. Szerkesztésüknél jóformán csak a szerkezeti anyagszilárdság az egyedüli „ellenfele” a mérnöki fantáziának, méreteik, teljesítményük felső határa ugyanis nincs megszabva: minél nagyobb kapacitásúak, annál gazdaságosabban dolgoznak. Az exkavátorok legismertebb munkaterülete a külszíni bányaművelés, ahol rendszerint az a feladatuk, hogy eltávolítsák a kisebb-nagyobb vastagságú fedőréteget, majd kitermeljék a szenet, ércet, kavicsot stb. Napjainkban nem egy olyan exkavátor dolgozik a világon, amelynek 50—100 ezer tömörköbméter a napi teljesítménye, de már a 200 ezer köbméteres marókerekes kotró tervei is készen állnak. Az exkavátor „lelke” a hatalmas forgó marótárcsa, amelynek kemény vágóélű „puttonyai” kétirányú mozgást végezve vájnak bele a megmozgatandó rétegbe. Szállítószalagokon, rakodószalagokon, surrantókon vezet tovább a kitermelt anyag útja a tehervagonokig, vagy a lerakodóhelyekig. A legújabb konstrukciók marófejeit már olyan szerkezettel is ellátták, amely esős, téli időben előmozdítja a tapadó anyagok kiürítését. Egy-egy „góliát” energiaszükséglete egy kisebb település áramellátására is elegendő lenne. Diesel-motoros „erőmű” látja el energiával a hatalmas gépkomplexumokat. Óriás áuruh Harc a vibráció ellen Emberi erő nélkül Egyetlen gombnyomás és megmozdul a több tonna súlyú 'cellulóztekercs. Óriás daruk segítik az emberek munkáját Lengyelországban, Gdynia kikötőjében. Első ránézésre nehéz lenne megmondani, hogy mit ábrázol ez az érdekes felvétel, hiszen ritkán nyílik rá alkalom, hogy egy teniszlabdagyártó óriás gép szétnyílott présszerszámába betekinthessen az ember. A teniszlabdák méretét, súlyát és minőségét szigorú előírások szabályozzák. A kedvelt játék e fontos kelléke sima felületű, üres gumilabda, gyapjas behuzattal; átmérője 6,35— 6,67 cm, súlya 56,70—58,47 gramm; 2,54 méter magasról kemény talajra leejtve 1,34—1,47 méter magasra kell visszapattannia (20 C fok hőmérsékleten). A gumilabdát két félből alakítják ki króm bevonatú lágyacél formákba való öntéssel. Utána a két felet bevonják a külső gyapjas réteggel, és összeragasztják őket a képen látható polírozott alumínium formákban. A forma 36 üreges labdahelyet tartalmaz. Az elkészült labdák hibátlanságát hidraulikus nyomású készülékben vizsgálják felül. Számos angol cég világhírnévre tett szert a teniszlabdák előállítása terén.
