Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-19 / 273. szám

2 •fop 1973. NOVEMBER 19., VASÁRNAP f[<)]kusz A légi odisszea után A LEo CiOuiil amerikai repdlőgéprablási dráma nyo­mán az amerikai és a kuoai kormány kölcsönösen jelezte, hoigy kész tárgyalásokat kez­deni a légi és tengeri kalóz­kodás hatékonyabb elriasztása érdekében. A két ország kö­zött több mint egy évtizede nincs diplomáciai kapcsolat. A' Nixon-kormányzat eddig ugyan nem adta érdemi jelét, hogy hajlandó lenne feladni a szocialista Kuba elszigetelé­sére irányuló diplomáciai vesztegzár politikáját, de a Southern Airlines DC—9-es gépének múlt hét végi, csak­nem tragédiába torkolló cuisszeája után, erősödő bel­politikai nyomás alá került, hogy enyhítsen eddigi merev Kuba-ellenes politikáján. ENNEK első jele volt, hogy a hét elején a külügyminisz­térium szóvivője „méltá­nyolta”, hogy a kubai ható­ságok „szívélyes segítőkészsé­ge és együttműködése” le­hetővé tette az elrabolt gép biztonságos leszállását Ha­vannában. Előzőleg a flori­dai Orlandó repülőtéren a géprablók által ismét fel­szállásra kényszerített DC— 9-es futóművének gumiabron­csait FBI-ügynökök szétlőt­ték. A megdühödött géprab­lók rálőttek a másodpilótára, majd felszállásra kényszerí­tették az első pilótát, aki cso­dával határos bravúrral tud­ta csak a sérült kerekű gé­pet repülősebességre felgyor­sítani, majd pedig a havannai repülőtéren a betonra terí­tett habrétegre épségben „le­fektetni”. L. PATRICK GRAY, az FBI igazgatója azóta közölte, hogy személyesen adott utasítást a kerekek kilövésére, hogy ily módon akadályozza meg a gép felszállását. Az FBI akciója körül egyre nagyobb vita vi­harzik. Az amerikai légifor­galmi pilóták szövetségének elnöke, John O’Donnel „sú­lyos felelőtlenségnek” bélye­gezte az FBI elhamarkodott és 34 ember életét legközvet­lenebbül fenyegető „értelmet­len akcióját”. A pilótaszövet­ség elnöke országos, sőt vi­lágméretű pilótasztrájkot he­lyezett kilátásba... ELSŐSORBAN a belpoliti­kai nyomásnak tulajdonítha­tó, hogy a bírálatok kereszt­tüzébe került Nixon-kormány szerdán tovább lépett a kubai hatóságok együttműködési készségének puszta „méltány­lásán”. Charles Bray kül­ügyi szóvivő kijelentette: „Az a benyomásunk, hogy most ta­lán új alap van eszmecsere felújítására a géprablások kérdéséről.” A szóvivő arra utalt, hogy a legutóbbi 2—3 év folyamán az amerikai ér­dekeket képviselő havannai svájci nagykövetség közvetí­tésével folytatott üzenetvál­tások nem vezettek eredmény­re a géprablók kiadásáról. Az amerikai kormány ugyanis egyoldalúan hivatkozik a ré­gi kiadatási egyezményre, ugyanakkor a maga részéről nem volt hajlandó a floridai bázisra támaszkodó ellen for­radalmár és bűnöző ele­mek KubaTellenes tengeri és légi kalózkodásának megféke­zését a kölcsönösség alapján kezelni. WASHINGTONBAN nagy érdeklődést keltett, hogy a ku­bai kormány a havannai rá­dióban sugárzott nyilatkoza­tában szerdán készségét fe­jezte ki a tárgyalásokra, an­nak megakadályozása céljá­ból, hogy közönséges bűnö­zők kubai területen próbálja­nak menedéket találni. A KUBAI NYILATKOZA­TOT követően, mint a New York Times csütörtökön je­lentette, egy mértékadó ame­rikai kormánytisztviselő nyo­matékosan hangsúlyozta: Wa­shington kész „közvetlen tár­gyalásokra” is, ha kubai rész­ről erre hajlandóságot mutat­nak. A CBS diplomáciai tu­dósítója viszont rámutatott, hogy a Nixon-kormány to­vábbra sem hajlandó a diplo­máciai kapcsolatok normali­zálására Kubával... Le Due Tho, a Párizsban tár­gyaló VDK-delegáció különleges tanácsadója — Hanoiból útban Pá­rizsba — Moszkvában. Képünkön: Le Dúc Thót a vnukovói repülőté­ren O. Rahmanyin, az SZKP KB osztályvezetőjének első helyettese fogadta (balról). A. Kissinger, Nixon elnök nem­zetbiztonsági főtanácsadója az újabb amerikai—VDK tárgyalás előtt Camp David-i nyaralójában kereste fel az elnököt. Kissinger Párizsba érkezését mára várják. Képünkön: Kissinger a megbeszé­lés után helikopterrel távozik Camp Dávidból. A hét krónikája Fegyvernyugvdsm várva Bombarekord — Tervek az elleaörzésröi - „Népszavazás” az NSZK-baa Iráay: Helsiaki és Beat - Közel-keleti ENSZ-évierduió — Kuwaiti kételyek A világ ezekben a napok­ban a Német Szövetségi Köz­társaságra is figyel, hiszen a vasárnapi törvényhozási vá­lasztások nemcsak a nyugat­német belső hatalmi harcot döntik el, hanem kihatnak Európa politikai fejlődésére is. Ugyanakkor pedig bizonyos értelemben valóságos népsza­vazásnak is tekinthető: akar­ja-e a nyugatnémet választó­testület többsége a két német állam közti kapcsolatok józan, méltányos rendezését nemzet­közi jogi alapon, a már elké­szült alapszerződés segítségé­vel? — így lehetne ennek a „népszavazásnak” a kérdését megfogalmazni. Kár lenne jósolgatni, talál­gatni, hiszen már hétfőn reg­gel megtudjuk az eredményt. London egyik legnagyobb buk­méker- (fogadási) irodájában ké­szült a felvétel: a nyugatnémet vá­lasztások előtt így. áll a fogadás a Brandt—Barzel-„mérközésre”. Változatlanul Vietnamra irá­nyul a világ figyelme, az em­beriség türelmetlenül várja, mikor üt végre a fegyver­nyugvás ideje, hiszen a vietna­mi—amerikai megállapodás már idestova négy hete készen van, csak az aláírás hiányzik. Vagy még újabb tanácskozá­sokra, további alkudozásokra kerül sor? Ilyen érzést kelt so­kakban, hogy Kissinger Pá­rizsba készülődik, ahová már megérkezett Le Due Tho, a VDK küldöttségének különle­ges tanácsadója. Vietnami részről eleve kizárták annak lehetőségét, hogy a Le Dúc Tho—Kissinger tárgyalásokba bekapcsolódjék Thieu képvise­lője is. Ez a nyilatkozat, per­sze, közvetve megerősíti a sej­tést, hogy az USA és a VDK különleges megbízatású kép­viselői viszont valóban tár­gyalni fognak. A négyes konfe­rencia (a VDK, a DNFF, az USA és a saigond rezsim dele­gációinak tárgyalássorozata) már a 167. ülésnél tart, de itt még mindig semmi eredmény — látszik, hogy a diplomáciai küzdelem súlypontja a bizal­mas vietnami—amerikai talál­kozókra terelődik át. A jövő hét csütörtökje az Egyesült Ál­lamokban nemzeti ünnep, a négyes konferencia így a kö­vetkező ülését csak november 30-án tartja. Addig eredmé­nyes lesz a Le Dúc Tho—Kis­singer kontaktus? Sok diplo­máciai megfigyelő válaszol Pá­rizsban igennel erre a kérdés­re. Közben Vietnamra tovább hullanak az amerikai bombák. Sőt! A hét hozta a gyászos re­kordot: amerikai források sze­rint az egy napon ledobott rob­banóanyag mennyisége soha­sem volt ekkora, mint a hét elején. Felvetődik a kérdés: Hétfő: Moszkvába érke­zett a Todor Zsivkov ve­zette bolgár párt- és kor­mányküldöttség — Az Olasz Szocialista Párt kongresz- szusán a „középbal” felújí­tásának programja győzött. Kedd: Az ENSZ közgyű­lése felszólította Portugá­liát: vonja ki csapatait af­rikai gyarmatairól — Ro­gers amerikai külügymi­niszter Washingtonban Da- jan izraeli hadügyminisz­terrel tárgyalt. Szerda: Le Due Tho, a párizsi vietnami delegáció különleges tanácsadója út­ban a francia főváros felé Moszkvába érkezett — Ku- waitban megkezdődött 11 arab ország külügy- és had­ügyminisztereinek értekez­lete. Csütörtök: Az NDK és Pakisztán között diplomá­ciai kapcsolat jön létre — Az európai szabadkereske­delmi társulás, az EFTA, utolsó miniszteri tanácsülé­se Becsben. Péntek: Cedenbal, a mon­gol párt első titkára Ha­vannában tárgyal Fidel Castróval — Nyilatkozatok egy esetleges kubai—ameri­kai megállapodásról a repü­lőgép-eltérítések megakadá­lyozására. Szombat: A nyugatnémet választási kampány hajrá­ja — Szuharto indonéz el­nök, aki a hét első napjai­ban Párizsban tárgyalt, be­fejezte ausztriai látogatá­sát. Hivatalos, baráti látogatáson a Szovjetunióban tartózkodott a bolgár párt- és kormányküldött­ség. Vezetője, Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt KB első titkára, a Bolgár Államtanács elnöke (balról) kitüntetést ad át Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának a bolgár küldött­ség tiszteletére adott vacsorán. Helsinkiben ismertették a sajtó képviselőivel az európai biztonsági értekezletet előkészítő tanácskozás technikai előkészületeit. Képünk az egyik tolmácsfülkéből készült. A háttérben a gyűlésterem. A hatalmas hatszögletű asztal mellett ülnek majd a részt vevő országok fődelegá­tusai és helyetteseik. A második sorban a tanácsadók és szakértők kapnak helyet. miért ez az embertelen pusztí­tás a háború végén? Kézen­fekvő a felelet: az USA az „erő helyzetéből” akar tár­gyalni, „keménységet” mutat engedmények kicsikarása vé­gett. De lehet egy kiegészítő magyarázat is: üzlet, méghoz­zá véres, kegyetlen üzlet ez, mert azzal, hogy felhasználó­dik tömérdek hadianyag, újabb fegyvereket és hadianyagot rendelhet majd az amerikai ál­lam a hadiipar tőkéseinél. Ka­pitalista logika ez, idegen tő­lünk, s el is borzaszt. Közben egyre több szó esik a világban arról, hogy a ké­szülő vietnami fegyverszüne­tet — hogyan és kik ellenőriz­zék. Indonéziát úgy emlegetik, mint a valószínűleg négy or­szág szakértőiből álló bizott­ság egyik tagját. Szuharto tá­bornok, Indonézia elnöke min­denesetre a hét elején Párizs­ban járt — igaz, elsősorban az indonéz külkereskedelmi kap­csolatok bővítése céljából —, s kíséretének tagjai kapcsolatot találhattak a Vietnam-konfe- rencia részvevőivel is. Ami magát a fegyverszüneti ellen­őrző bizottságot illeti, olyan találgatásokat olvasni, hogy összesen kb. 5000 szakértő helyszíni munkájára lesz szük­ség, két szocialista ország és két tőkésország egyenként 1250 —1250 embert adnának talán e bizottságba. A várakozás hangulata nyomta rá bélyegét az elmúlt hétre: nemcsak az újabb viet­nami—amerikai találkozót, nem csupán az NSZK-válasz- tásokat előzte meg az érdek­lődés, hanem természetesen a jövő hét nagy eseményét; az európai biztonsági értekezlet sokoldalú előkészítő munkájá­nak helsinki kezdetét. A finn kormány kiküldte a meghívó­kat és szerdán Dipoliban, a helsinki műszaki egyetem if- jainak híres otthonában, eb­ben a kisebbfajta építészeti csodában, összeülnek 30-nál több európai ország Helsinki­ben akkreditált diplomatái. (A jövő héten pedig folytatódnak a szovjet—amerikai SALT-tár- gyalások Genfben a rakéta­fegyverek korlátozásáról.) A Közel-Keleten szintén vá­rakozást érezni. Az ENSZ köz­gyűlése nemsokára hozzálát a közel-keleti dosszié megvita­tásához. A jövő héten lesz a Biztonsági Tanács nevezetes határozatának ötödik évfordu­lója.' amely Izraelt a megszállt területek kiürítésére először szólította fel. Az izraeli szán­dékokra Dajan hadügyminisz­ter washingtoni látogatása de­rít fényt: Dajan újabb fegyve­reket kér az Egyesült Álla­moktól, azon a címen, hogy Izrael biztonságához további garanciákra van szükség, mi­előtt Tel Aviv bármilyen kompromisszumos megoldásba belemenne. A hadügyminisz­ter washingtoni utazását az az izraeli aggodalom is indokol­ja, hogy Nixon a választások után bizonyos fokig szabad ke­zet kapott az USA közel-kele­ti politikájának meghatározá­sára, mi több: módosítására is. 11 arab ország hadügy- és külügyminiszterei Kuwaitban napokon át tárgyaltak egysé­ges diplomáciai tervekről, il­letve azok alátámasztására kö­zös katonai tervekről is. Az ér­tekezlet csak tanácskozó jelle­A stratégiai fegyverek korlátozá­sáról szóló szovjet—amerikai tár­gyalások második szakaszára meg­érkezett Genfbe az amerikai dele­gáció. Képünkön: Gerard Smith, a delegáció vezetője nyilatkozik a sajtónak a genfi repülőtéren. Kuwaitban megkezdődött az arab országok kül- és hadügymi­nisztereinek értekezlete. Képün­kön: az értekezlet elnöke, Szabali kuwaiti hadügyminiszter megnyit­ja a tanácskozást. Mellette Mah­moud Kiad, az Arab Liga főtitká­ra. gű volt, a határozatai csak az egyes arab kormányok jóvá­hagyása után érvényesülhet­nek. A kairói sajtó minden­esetre kétkedő hangon írt az értékedet várható eredmé­nyeiről, s kételyeit arra Ella­pozta, hogy 6 arab ország kép­viselői hiányoztak, a jelenvol­tak viszont igen-igen eltérő véleményeket hangoztattak. Pálfy József Részlet a Szovjetunió Nagy Hon­védő Háborúja történetéből: „1942. október közepén a németek a gyári negyedben legalább nyolc hadosztályt vontak össze. Itt akarták a fő csapást mérni ránk. Október 14. nehéz nap volt a város védői számá­ra. A német szárazföldi alakulatok reggel közvetlenül a légierő erős bombázásai után támadásra indul­tak. Egyik támadóhullám a másikat követte." A sztálingrádi csata e nehéz nap­jairól írta Vaszilij Grosszman író, egykori haditudósító közvetlenül Gurtyev ezredes szibériai alakulatai­nak súlyos harcai után: A Guirtyev-féle hadosztály szibé­riai ezredei éjszaka foglalták el a vé­delmi vonalat. Egy hatalmas gyár látványa sohasem tájkép, de amit a hadosztály katonái láttak ezen az ok­tóberi reggelen, az borzalmas volt. Hatalmas műhelyek hevertek ro­mokban, összegörbült sínek csil­logtak a hajnali harmattól, mindenütt rozsdás vasak hever­tek, kiégett vasúti kocsik, acélosz­lopok hegyei, s az éjszakai szél re­ménytelenül kergette a gyárudvar vörös salakját, szénporát. A gyárké­ményeket szitává lyukasztották a né­met gránátok. Az aszfaltozott gyár­udvaron hatalmas bambatölcsérek sötétlettek. „Hátunk mögött Oroszország sorsa volt... X A harminc év előtti sztálingrádi ellentámadás megindításának emlékére a Szovjetunióban november 19-ét a tüzérség és rakéta­csapatok napjává nyilvánították. A hadosztály azt a parancsot kap­ta, hogy az utolsó emberig védelmez­ze a gyárat. Hátunk mögött a sötét és hideg Volga hömpölygött. Igen, hátunk mögött csak a Volga jeges árja és Oroszország sorsa volt. Egy hónap alatt a németek 117 tá­madást intézte a szibériai hadosztály ezredei ellen. A frontnak voltak olyan pontjai, ahol a németek harminc-negyven méterre közelítették meg vonalain­kat, a szibériaiak látták arcúikat, té­pett köpenyüket, hallották kiáltásai­kat, fenyegetéseiket, nevetésüket, s miután a németek eltakarodtak, a hadosztályra ismét a zuhanóbombá­zók és a nehéztüzérség tüze zúdult. Rettenetes nap volt, amikor a né­met páncélos- és gyalogoserők 23- szor indultak támadásra. És a szibé­riaiak 23-szor visszaverték őket, egy körülbelül másfél kilométer hosszú­ságú frontszakaszon. A csatazajjal az egész emberiséget meg lehetett volna süketíteni, a tűzzel egy egész államot el lehetett volna hamvasztani és megsemmisíteni. De az emberek cso­dálatosképpen nem törtek meg, ideg­zetük nem roppant össze, nem vesz­tették el önuralmukat. Szinte úgy érezték magukat, hogy mások lettek. A csendes percekben az emberek a föld alatti fürdőkben mosakodtak, étkeztek. Makarevics és Karnauhov, a két ezredparancsnok, aki több he­tes szafkállával inkább falusi postás­ra hasonlított, mint katonára, fárad­hatatlanul buzdítottak és irányítot­tak, még arra is telt erejükből, hogy szétosszák az omszki, tyumenyi, to- bolszki vagy krasznojarszki falvakból érkező leveleket, az újságokat, gúny­neveket adtak a német hatcsöves ak­navetőknek és zuhanóbombázóknak. Itt mindenki hős volt. Hősök voltak a szakácsok, akik a tenmitbombák robbanása közben a krumplit tisztí­tották. Hősök az egészségügyiek, akik biztonságukkal mit sem törődve a legnagyobb tűzben is fáradhatatla­nul kötözték a sebesülteket. A huszadik napon a németek döiv tő rohamot indítottak a gyár ellen. A roham előkészülete szinte példát­lanul áll a hadtörténelemben. Tizen­nyolc órán át működött a légierő, a tüzérség és működtek az aknavetők. Három nap és három éjjel egyetlen füstfelhő, lángtenger és dübörgés volt az egész környék. Ebben a támadásban a németek erejük maximumát adták. Ez volta legnagyobb csapás a fő irányban. Ezt követően a német nyomás ereje ha- nyatlani kezdett. Három német had­osztály, a 94., a 305. és a 389. harcolt a szibériaiak ellen. A 117 gyalogsági támadás 5 ezer német katona életébe került. A szétlőtt páncélosokból kö­rülbelül 2 ezer tonnányi ócskavas he­vert a gyár előtt. Megszámlálhatatla­nul sok lövedék, akna és repülőbom­ba zuhant a gyár udvarára, az épü­letekre. A szibériai hadosztály kibír­ta ezt az emberfeletti nyomást. Egy tapodtat sem hátrált a védelmi vo­naltól, egyetlen egyszer sem tekintett hátra, mert mögötte már csak a Vol­ga, az ország sorsa volt.

Next

/
Thumbnails
Contents