Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-19 / 273. szám
2 •fop 1973. NOVEMBER 19., VASÁRNAP f[<)]kusz A légi odisszea után A LEo CiOuiil amerikai repdlőgéprablási dráma nyomán az amerikai és a kuoai kormány kölcsönösen jelezte, hoigy kész tárgyalásokat kezdeni a légi és tengeri kalózkodás hatékonyabb elriasztása érdekében. A két ország között több mint egy évtizede nincs diplomáciai kapcsolat. A' Nixon-kormányzat eddig ugyan nem adta érdemi jelét, hogy hajlandó lenne feladni a szocialista Kuba elszigetelésére irányuló diplomáciai vesztegzár politikáját, de a Southern Airlines DC—9-es gépének múlt hét végi, csaknem tragédiába torkolló cuisszeája után, erősödő belpolitikai nyomás alá került, hogy enyhítsen eddigi merev Kuba-ellenes politikáján. ENNEK első jele volt, hogy a hét elején a külügyminisztérium szóvivője „méltányolta”, hogy a kubai hatóságok „szívélyes segítőkészsége és együttműködése” lehetővé tette az elrabolt gép biztonságos leszállását Havannában. Előzőleg a floridai Orlandó repülőtéren a géprablók által ismét felszállásra kényszerített DC— 9-es futóművének gumiabroncsait FBI-ügynökök szétlőtték. A megdühödött géprablók rálőttek a másodpilótára, majd felszállásra kényszerítették az első pilótát, aki csodával határos bravúrral tudta csak a sérült kerekű gépet repülősebességre felgyorsítani, majd pedig a havannai repülőtéren a betonra terített habrétegre épségben „lefektetni”. L. PATRICK GRAY, az FBI igazgatója azóta közölte, hogy személyesen adott utasítást a kerekek kilövésére, hogy ily módon akadályozza meg a gép felszállását. Az FBI akciója körül egyre nagyobb vita viharzik. Az amerikai légiforgalmi pilóták szövetségének elnöke, John O’Donnel „súlyos felelőtlenségnek” bélyegezte az FBI elhamarkodott és 34 ember életét legközvetlenebbül fenyegető „értelmetlen akcióját”. A pilótaszövetség elnöke országos, sőt világméretű pilótasztrájkot helyezett kilátásba... ELSŐSORBAN a belpolitikai nyomásnak tulajdonítható, hogy a bírálatok kereszttüzébe került Nixon-kormány szerdán tovább lépett a kubai hatóságok együttműködési készségének puszta „méltánylásán”. Charles Bray külügyi szóvivő kijelentette: „Az a benyomásunk, hogy most talán új alap van eszmecsere felújítására a géprablások kérdéséről.” A szóvivő arra utalt, hogy a legutóbbi 2—3 év folyamán az amerikai érdekeket képviselő havannai svájci nagykövetség közvetítésével folytatott üzenetváltások nem vezettek eredményre a géprablók kiadásáról. Az amerikai kormány ugyanis egyoldalúan hivatkozik a régi kiadatási egyezményre, ugyanakkor a maga részéről nem volt hajlandó a floridai bázisra támaszkodó ellen forradalmár és bűnöző elemek KubaTellenes tengeri és légi kalózkodásának megfékezését a kölcsönösség alapján kezelni. WASHINGTONBAN nagy érdeklődést keltett, hogy a kubai kormány a havannai rádióban sugárzott nyilatkozatában szerdán készségét fejezte ki a tárgyalásokra, annak megakadályozása céljából, hogy közönséges bűnözők kubai területen próbáljanak menedéket találni. A KUBAI NYILATKOZATOT követően, mint a New York Times csütörtökön jelentette, egy mértékadó amerikai kormánytisztviselő nyomatékosan hangsúlyozta: Washington kész „közvetlen tárgyalásokra” is, ha kubai részről erre hajlandóságot mutatnak. A CBS diplomáciai tudósítója viszont rámutatott, hogy a Nixon-kormány továbbra sem hajlandó a diplomáciai kapcsolatok normalizálására Kubával... Le Due Tho, a Párizsban tárgyaló VDK-delegáció különleges tanácsadója — Hanoiból útban Párizsba — Moszkvában. Képünkön: Le Dúc Thót a vnukovói repülőtéren O. Rahmanyin, az SZKP KB osztályvezetőjének első helyettese fogadta (balról). A. Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója az újabb amerikai—VDK tárgyalás előtt Camp David-i nyaralójában kereste fel az elnököt. Kissinger Párizsba érkezését mára várják. Képünkön: Kissinger a megbeszélés után helikopterrel távozik Camp Dávidból. A hét krónikája Fegyvernyugvdsm várva Bombarekord — Tervek az elleaörzésröi - „Népszavazás” az NSZK-baa Iráay: Helsiaki és Beat - Közel-keleti ENSZ-évierduió — Kuwaiti kételyek A világ ezekben a napokban a Német Szövetségi Köztársaságra is figyel, hiszen a vasárnapi törvényhozási választások nemcsak a nyugatnémet belső hatalmi harcot döntik el, hanem kihatnak Európa politikai fejlődésére is. Ugyanakkor pedig bizonyos értelemben valóságos népszavazásnak is tekinthető: akarja-e a nyugatnémet választótestület többsége a két német állam közti kapcsolatok józan, méltányos rendezését nemzetközi jogi alapon, a már elkészült alapszerződés segítségével? — így lehetne ennek a „népszavazásnak” a kérdését megfogalmazni. Kár lenne jósolgatni, találgatni, hiszen már hétfőn reggel megtudjuk az eredményt. London egyik legnagyobb bukméker- (fogadási) irodájában készült a felvétel: a nyugatnémet választások előtt így. áll a fogadás a Brandt—Barzel-„mérközésre”. Változatlanul Vietnamra irányul a világ figyelme, az emberiség türelmetlenül várja, mikor üt végre a fegyvernyugvás ideje, hiszen a vietnami—amerikai megállapodás már idestova négy hete készen van, csak az aláírás hiányzik. Vagy még újabb tanácskozásokra, további alkudozásokra kerül sor? Ilyen érzést kelt sokakban, hogy Kissinger Párizsba készülődik, ahová már megérkezett Le Due Tho, a VDK küldöttségének különleges tanácsadója. Vietnami részről eleve kizárták annak lehetőségét, hogy a Le Dúc Tho—Kissinger tárgyalásokba bekapcsolódjék Thieu képviselője is. Ez a nyilatkozat, persze, közvetve megerősíti a sejtést, hogy az USA és a VDK különleges megbízatású képviselői viszont valóban tárgyalni fognak. A négyes konferencia (a VDK, a DNFF, az USA és a saigond rezsim delegációinak tárgyalássorozata) már a 167. ülésnél tart, de itt még mindig semmi eredmény — látszik, hogy a diplomáciai küzdelem súlypontja a bizalmas vietnami—amerikai találkozókra terelődik át. A jövő hét csütörtökje az Egyesült Államokban nemzeti ünnep, a négyes konferencia így a következő ülését csak november 30-án tartja. Addig eredményes lesz a Le Dúc Tho—Kissinger kontaktus? Sok diplomáciai megfigyelő válaszol Párizsban igennel erre a kérdésre. Közben Vietnamra tovább hullanak az amerikai bombák. Sőt! A hét hozta a gyászos rekordot: amerikai források szerint az egy napon ledobott robbanóanyag mennyisége sohasem volt ekkora, mint a hét elején. Felvetődik a kérdés: Hétfő: Moszkvába érkezett a Todor Zsivkov vezette bolgár párt- és kormányküldöttség — Az Olasz Szocialista Párt kongresz- szusán a „középbal” felújításának programja győzött. Kedd: Az ENSZ közgyűlése felszólította Portugáliát: vonja ki csapatait afrikai gyarmatairól — Rogers amerikai külügyminiszter Washingtonban Da- jan izraeli hadügyminiszterrel tárgyalt. Szerda: Le Due Tho, a párizsi vietnami delegáció különleges tanácsadója útban a francia főváros felé Moszkvába érkezett — Ku- waitban megkezdődött 11 arab ország külügy- és hadügyminisztereinek értekezlete. Csütörtök: Az NDK és Pakisztán között diplomáciai kapcsolat jön létre — Az európai szabadkereskedelmi társulás, az EFTA, utolsó miniszteri tanácsülése Becsben. Péntek: Cedenbal, a mongol párt első titkára Havannában tárgyal Fidel Castróval — Nyilatkozatok egy esetleges kubai—amerikai megállapodásról a repülőgép-eltérítések megakadályozására. Szombat: A nyugatnémet választási kampány hajrája — Szuharto indonéz elnök, aki a hét első napjaiban Párizsban tárgyalt, befejezte ausztriai látogatását. Hivatalos, baráti látogatáson a Szovjetunióban tartózkodott a bolgár párt- és kormányküldöttség. Vezetője, Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt KB első titkára, a Bolgár Államtanács elnöke (balról) kitüntetést ad át Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának a bolgár küldöttség tiszteletére adott vacsorán. Helsinkiben ismertették a sajtó képviselőivel az európai biztonsági értekezletet előkészítő tanácskozás technikai előkészületeit. Képünk az egyik tolmácsfülkéből készült. A háttérben a gyűlésterem. A hatalmas hatszögletű asztal mellett ülnek majd a részt vevő országok fődelegátusai és helyetteseik. A második sorban a tanácsadók és szakértők kapnak helyet. miért ez az embertelen pusztítás a háború végén? Kézenfekvő a felelet: az USA az „erő helyzetéből” akar tárgyalni, „keménységet” mutat engedmények kicsikarása végett. De lehet egy kiegészítő magyarázat is: üzlet, méghozzá véres, kegyetlen üzlet ez, mert azzal, hogy felhasználódik tömérdek hadianyag, újabb fegyvereket és hadianyagot rendelhet majd az amerikai állam a hadiipar tőkéseinél. Kapitalista logika ez, idegen tőlünk, s el is borzaszt. Közben egyre több szó esik a világban arról, hogy a készülő vietnami fegyverszünetet — hogyan és kik ellenőrizzék. Indonéziát úgy emlegetik, mint a valószínűleg négy ország szakértőiből álló bizottság egyik tagját. Szuharto tábornok, Indonézia elnöke mindenesetre a hét elején Párizsban járt — igaz, elsősorban az indonéz külkereskedelmi kapcsolatok bővítése céljából —, s kíséretének tagjai kapcsolatot találhattak a Vietnam-konfe- rencia részvevőivel is. Ami magát a fegyverszüneti ellenőrző bizottságot illeti, olyan találgatásokat olvasni, hogy összesen kb. 5000 szakértő helyszíni munkájára lesz szükség, két szocialista ország és két tőkésország egyenként 1250 —1250 embert adnának talán e bizottságba. A várakozás hangulata nyomta rá bélyegét az elmúlt hétre: nemcsak az újabb vietnami—amerikai találkozót, nem csupán az NSZK-válasz- tásokat előzte meg az érdeklődés, hanem természetesen a jövő hét nagy eseményét; az európai biztonsági értekezlet sokoldalú előkészítő munkájának helsinki kezdetét. A finn kormány kiküldte a meghívókat és szerdán Dipoliban, a helsinki műszaki egyetem if- jainak híres otthonában, ebben a kisebbfajta építészeti csodában, összeülnek 30-nál több európai ország Helsinkiben akkreditált diplomatái. (A jövő héten pedig folytatódnak a szovjet—amerikai SALT-tár- gyalások Genfben a rakétafegyverek korlátozásáról.) A Közel-Keleten szintén várakozást érezni. Az ENSZ közgyűlése nemsokára hozzálát a közel-keleti dosszié megvitatásához. A jövő héten lesz a Biztonsági Tanács nevezetes határozatának ötödik évfordulója.' amely Izraelt a megszállt területek kiürítésére először szólította fel. Az izraeli szándékokra Dajan hadügyminiszter washingtoni látogatása derít fényt: Dajan újabb fegyvereket kér az Egyesült Államoktól, azon a címen, hogy Izrael biztonságához további garanciákra van szükség, mielőtt Tel Aviv bármilyen kompromisszumos megoldásba belemenne. A hadügyminiszter washingtoni utazását az az izraeli aggodalom is indokolja, hogy Nixon a választások után bizonyos fokig szabad kezet kapott az USA közel-keleti politikájának meghatározására, mi több: módosítására is. 11 arab ország hadügy- és külügyminiszterei Kuwaitban napokon át tárgyaltak egységes diplomáciai tervekről, illetve azok alátámasztására közös katonai tervekről is. Az értekezlet csak tanácskozó jelleA stratégiai fegyverek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai tárgyalások második szakaszára megérkezett Genfbe az amerikai delegáció. Képünkön: Gerard Smith, a delegáció vezetője nyilatkozik a sajtónak a genfi repülőtéren. Kuwaitban megkezdődött az arab országok kül- és hadügyminisztereinek értekezlete. Képünkön: az értekezlet elnöke, Szabali kuwaiti hadügyminiszter megnyitja a tanácskozást. Mellette Mahmoud Kiad, az Arab Liga főtitkára. gű volt, a határozatai csak az egyes arab kormányok jóváhagyása után érvényesülhetnek. A kairói sajtó mindenesetre kétkedő hangon írt az értékedet várható eredményeiről, s kételyeit arra Ellapozta, hogy 6 arab ország képviselői hiányoztak, a jelenvoltak viszont igen-igen eltérő véleményeket hangoztattak. Pálfy József Részlet a Szovjetunió Nagy Honvédő Háborúja történetéből: „1942. október közepén a németek a gyári negyedben legalább nyolc hadosztályt vontak össze. Itt akarták a fő csapást mérni ránk. Október 14. nehéz nap volt a város védői számára. A német szárazföldi alakulatok reggel közvetlenül a légierő erős bombázásai után támadásra indultak. Egyik támadóhullám a másikat követte." A sztálingrádi csata e nehéz napjairól írta Vaszilij Grosszman író, egykori haditudósító közvetlenül Gurtyev ezredes szibériai alakulatainak súlyos harcai után: A Guirtyev-féle hadosztály szibériai ezredei éjszaka foglalták el a védelmi vonalat. Egy hatalmas gyár látványa sohasem tájkép, de amit a hadosztály katonái láttak ezen az októberi reggelen, az borzalmas volt. Hatalmas műhelyek hevertek romokban, összegörbült sínek csillogtak a hajnali harmattól, mindenütt rozsdás vasak hevertek, kiégett vasúti kocsik, acéloszlopok hegyei, s az éjszakai szél reménytelenül kergette a gyárudvar vörös salakját, szénporát. A gyárkéményeket szitává lyukasztották a német gránátok. Az aszfaltozott gyárudvaron hatalmas bambatölcsérek sötétlettek. „Hátunk mögött Oroszország sorsa volt... X A harminc év előtti sztálingrádi ellentámadás megindításának emlékére a Szovjetunióban november 19-ét a tüzérség és rakétacsapatok napjává nyilvánították. A hadosztály azt a parancsot kapta, hogy az utolsó emberig védelmezze a gyárat. Hátunk mögött a sötét és hideg Volga hömpölygött. Igen, hátunk mögött csak a Volga jeges árja és Oroszország sorsa volt. Egy hónap alatt a németek 117 támadást intézte a szibériai hadosztály ezredei ellen. A frontnak voltak olyan pontjai, ahol a németek harminc-negyven méterre közelítették meg vonalainkat, a szibériaiak látták arcúikat, tépett köpenyüket, hallották kiáltásaikat, fenyegetéseiket, nevetésüket, s miután a németek eltakarodtak, a hadosztályra ismét a zuhanóbombázók és a nehéztüzérség tüze zúdult. Rettenetes nap volt, amikor a német páncélos- és gyalogoserők 23- szor indultak támadásra. És a szibériaiak 23-szor visszaverték őket, egy körülbelül másfél kilométer hosszúságú frontszakaszon. A csatazajjal az egész emberiséget meg lehetett volna süketíteni, a tűzzel egy egész államot el lehetett volna hamvasztani és megsemmisíteni. De az emberek csodálatosképpen nem törtek meg, idegzetük nem roppant össze, nem vesztették el önuralmukat. Szinte úgy érezték magukat, hogy mások lettek. A csendes percekben az emberek a föld alatti fürdőkben mosakodtak, étkeztek. Makarevics és Karnauhov, a két ezredparancsnok, aki több hetes szafkállával inkább falusi postásra hasonlított, mint katonára, fáradhatatlanul buzdítottak és irányítottak, még arra is telt erejükből, hogy szétosszák az omszki, tyumenyi, to- bolszki vagy krasznojarszki falvakból érkező leveleket, az újságokat, gúnyneveket adtak a német hatcsöves aknavetőknek és zuhanóbombázóknak. Itt mindenki hős volt. Hősök voltak a szakácsok, akik a tenmitbombák robbanása közben a krumplit tisztították. Hősök az egészségügyiek, akik biztonságukkal mit sem törődve a legnagyobb tűzben is fáradhatatlanul kötözték a sebesülteket. A huszadik napon a németek döiv tő rohamot indítottak a gyár ellen. A roham előkészülete szinte példátlanul áll a hadtörténelemben. Tizennyolc órán át működött a légierő, a tüzérség és működtek az aknavetők. Három nap és három éjjel egyetlen füstfelhő, lángtenger és dübörgés volt az egész környék. Ebben a támadásban a németek erejük maximumát adták. Ez volta legnagyobb csapás a fő irányban. Ezt követően a német nyomás ereje ha- nyatlani kezdett. Három német hadosztály, a 94., a 305. és a 389. harcolt a szibériaiak ellen. A 117 gyalogsági támadás 5 ezer német katona életébe került. A szétlőtt páncélosokból körülbelül 2 ezer tonnányi ócskavas hevert a gyár előtt. Megszámlálhatatlanul sok lövedék, akna és repülőbomba zuhant a gyár udvarára, az épületekre. A szibériai hadosztály kibírta ezt az emberfeletti nyomást. Egy tapodtat sem hátrált a védelmi vonaltól, egyetlen egyszer sem tekintett hátra, mert mögötte már csak a Volga, az ország sorsa volt.
