Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-18 / 272. szám

MOHOB •’VIDÉKI XIV. ÉVFOLYAM, 272. SZÄM 1972. NOVEMBER 18., SZOMBAT Átadták a vízmüvet Vecsés után Ecseren is működik az ivóvízhálózat Ecser nagy eseményére ke­rült sor a napokban: átadták az oly nagyon várt községi'víz­műhálózatot. Ezzel Vecsés után Ecser a második községe a monori járásnak, amely tiszta, egészséges ivóvizet biztosít la­kóinak. A vízmű ünnepélyes átadá­sán részt vett Bata János or­szággyűlési képviselő, Pőlin- ger Ferenc, a járási pártbizott­ság titkára és Solymosi Ja- kabné megyei tanácstag. Ott volt továbbá a munkát kivi­telező Dabasi Vízmű társulás, az Országos Vízműshálózat, a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság, valamint a me­gyei tanács és a XVII. kerületi tanács illetékes osztályának képviselője. A vízműhálózatot Gutái Pál, Ecser község ta­nácselnöke vette át. Ez alka­lommal röviden ismertette az elképzeléstől a megvalósításig, eltelt időszak fontosabb állo­másait, egyben köszönetét mondott, a megyei, a járási párt- és tanácsi szerveknek, a különböző vízügyi egységek­nek, a hálózat építésében ta­núsított őszinte segítséget nyújtásukért. A kiépített vízvezeték hossza 14 és fél kilométer, gyakorlatilag az egész köz­séget — beleértve a vas­úton túli új telepet is — behálózza. Átlagosan 150 méterenként ut­cai közkifolyók és tűzcsapok találhatók, (ötvenhárom a közkifolyó kutaknak a száma.) A községben 1967-ben vető­dött föl reális igényként a víz­mű megépítésének szükséges­sége. A megbeszélésekből el­határozás született az ivóvíz­társulás létrehozására. S egy Eddig harmincötén jelentkeztek Újabb bedolgozási lehetőség a sülysápi asszonyoknak Ismert tény: Budapest kör­nyékén, az úgynevezett agg­lomerációs körzetben szá­mottevő ipartelepítésre nincs lehetőség. Így hát nem csoda, ha más járásokhoz hasonlóan, a monori járás községeiből is több tízezerre tehető a na­ponta Budapestre ingázók száma. A bejárók, különös­képpen a bejáró asszonyok egyik problémája viszont az utazással eltöltött jelentős idő. Igaz — s ez nem mond ellent a fentieknek — mégis egyre több azoknak a lányok­nak, asszonyoknak a száma, akik helyben találnak mun­kaalkalmat. Sülysápon például a papír­ipari és gobelinrészleg biztosít tisztes jövedelmet szép számú bedolgozónak. S örömmel mondhatjuk, né­hány hónap óta egy varró- részleggel is bővült e lista, ugyanis a Budapesti Pannó­nia Háziipari Szövetkezet sülysápi telephellyel egy be­dolgozó hálózatra épülő rész­leget nyitott. A felhívásra ez idáig harmincötén jelentkez­tek, bár száz a tervezett végső létszám. így további felvételi lehetőség van, s nemcsak a sülysá­pi, hanem a környező községekből jelentkezőket is örömmel várják. S amint a részlegvezető el­mondotta, megrendelés, mun­ka van b.őven, pillanatnyilag jelentős exportmegrendelést kell teljesíteniük. A részleg fő profilja egyéb­ként sokféle blúz, kötény, bébidoll és hálóingekből te­vődik össze. Természetesen a bedolgozó mindenkor kiszab­va, előkészítve kapja az anya­got, így a munkához mind­össze egy varrógépre, no meg bizonyos alapfokú szakmai is­meretekre van szüksége. Fon­tos még: havi 600 forintos alsó termelési érték mellett a bedolgozót már ugyanazok a szociális és egyéb más jutta­tások illetik meg, mint álta­lában a szövetkezeteknél, ktsz-nél dolgozókat. (jandó) Éjszakai ellenőrzésen „Éjjeliőr” a váróteremben—Egy csendes éjszaka Gyömrő, éjszaka 11 óra. Csukódik a GAZ gépkocsi aj­taja, s máris elindulunk. Utunk első állomása a vas­útállomás váróterme. A „csö- vezők” kedvelt pihenőhelye ez a jól fűtött helyiség. Most is alszanak négyen a pádon. Amikor felébresztik az egyiket és megkérdezik, miért nem ment haza, ezt mondja: éjjeliőr vagyok a vasas ktsz- ben. Látszik rajta, hogy ittas. Amikor előkerül a személyi igazolvány, kiderül, nem is ott dolgozik... Lekéste az utolsó vonatot, aztán itt pi­heni ki „fáradalmait”. N. J. is jóízűen alszik. Da­dogva adja elő, hogy Tatabá­nyán dolgozik a bányában, lakhelye Vasad. — A szüléimhez jöttem ha­za, ott vannak a gyerekeim is. A feleségemtől elváltán élünk, a gyerekeket a szüleim nevelik. — Miért nem megy akkor „haza”? — kérdezi a járőr. — Nem akarom ilyen későn már felzavarni... — hangzik a nem éppen meggyőző vá­lasz. A rendőr felszólítja, azon­nal induljon. R. már régi ismerős. Csak­nem minden éjszaka itt al­szik ... A Halászként felé robo­gunk. Most zárt be. Az ajtón vérző fejű fiatalergber támo­lyog kifelé. Mellette áll ba­rátja, annak mondja: „na­gyon megvertek, csak nem tudom kicsoda ...” Egymást támogatva indulnak haza­felé ... Végigmegyünk a Táncsics utcán. Több, erősen ittas em­berrel találkozunk. Az csak „természetes”, hogy a kerék­párosok kivilágítatlanul köz­lekednek. Befejezzük a körsétát. Csen­des éjszaka volt a mai — mondja Nemes Árpád főhad­nagy. Soha ne legyen moz­galmasabb. Ebben megegyez­tünk- g. j. 1,4 KÖNYV A monori járás egy lakosára 1,4 könyvtári könyv jut. Ez annyit jelent, hogy jelenleg a könyvtárak 108 ezer kötettel rendelkeznek. Ezért a IV. öt­éves tervben tovább fejlesztik a könyvállományt, szinte va­lamennyi községben. újabb dátum: 1969. június 20-i tanácsülés már határozatában döntött a szervezés beindításá­ról. Még ez évben megtartot­ták az alakuló közgyűlést, el­fogadva a társulás alapsza­bály-tervezetét, megválasztva a felelősségteljes munka tiszt­ségviselőit. S ezzel lényegében a gyakorlati rész, a megvaló­sítás kezdődött el. De mennyibe is került Ecser- nek a vízműhálózat kiépítése? A község vízvezetékét a buda­pesti hálózatra kapcsolták, s ezzel a megoldással pénzt ta­karíthattak meg. Ám így is 7 milliós összegről van szó, amely végül is 6 millió forint­ra csökkent. Az egymilliós csökkenés a munkát kivitelező dabasi társulás engedménye, amelynek dolgozói egyéb­ként határidő előtt másfél hónappal korábban befe­jezték a munkát. A községi tanács egymillió 600 ezer forinttal, a Közép-Duna­völgyi Vízügyi Igazgatóság egymillió 300 ezer forinttal já­rult az építési költségekhez. Ä megmaradó összeg a község gazdasági egységei, valamint a lakosság által befizetett pénz­összegből tevődik ki. A lakosság szemszögéből igen kedvező, családon­ként mindössze 3500 fo­rintos a hozzájárulás, s ez az összeg 10 év alatt kerül befizetésre. A lakosság nagy örömmel fogadta a vízhálózat üzembe helyezését. Igaz, ma még egye­lőre csak az ötvenhárom utcai közkifolyó biztosít egészséges ivóvizet. Most már azonban semmi akadálya annak, hogy a jövő év kora tavaszán az ecseri lakásokba is folyamato­san bekössék a vizet. Mindez széles körű társadal­mi összefogással, a lakossággal egyetértésben válhatott csak valóra. S mint Polinger Fe­renc, a járási pártbizottság tit­kára hangsúlyozta: erre az ecseri példa igen jó példa, s követendő! Jandó István Gyümölcsfa-telepítés idején Javában tart a gyümölcs­fák őszi ültetési szezonja. De most lehet ültetni gyökeres szőlőt, ribizlit és egrest is. Bár biztos statisztika nincs, de a látottakból ítélve, évről évre többet ültetnek. Nem­csak új gyümölcsösök telepí­téséről, hanem a kiszáradt, elöregedett fák pótlásáról is gondoskodni kell. Természe­tes, hogy a fák ültetéséhez elsősorban fák, mégpedig megbízható, jó minőségű oltványok kellenek. És vannak-e? Az elmúlt években több községben volt falerakat, pél­dául Vecsésen, Üllőn, Mono- ron, Pilisen, Gyömrőn és a sülysápi részen. Egyes köz­ségekben az akkori földmű­vesszövetkezetek, a mai ÁFÉSZ-ek elődjei azt is megtették, hogy összeírták boltjaikban, kinek, milyen és mennyi fa kell. S ezek alap­ján megrendelték, meghozat­ták a csemetéket. Most mindebből járásszer- te csak a kereslet és az igény maradt meg, mert a lerakatok, faiskolák egymás után megszűntek. Nem volt rájuk szükség? Hihetetlen: a monori piacon saját szemem­mel láttam, hogy egy kocsi­rakomány gyümölcsfát két óra alatt szétkapkodtak. Gyömrőn van talán a járás egyetlen valamire való lera- kata. Ez is azonban csak ne­hezen megközelíthető helyen, a külső Mendei úton. Állító­lag Pilisen is van még egy gyümölcsfalerakat. Vannak itt-ott próbálkozá­sok, például Gombán láttam, hogy a tsz zöldségboltjában árultak — írdd és mondd — háromfajta fát. Szakszerűtlen tárolással, a fészer alatt. Va­lószínű másutt is található ilyenféle, de ez nem meg­nyugtató és főleg nem jó megoldás. És a nagyközsé­gek? Vonaton és buszon hordják sokan a fát Pestről, vagy összeállnak többen, és autót fogadva Ceglédről és ki tudja még honnan ... Érthetetlen, hogyan alakul­hatott ki ilyen helyzet. Vál­toztatni kell rajta. Tudom, idén már késő. Ha intézked­nek is, csak jövő évre, re­mélhetőleg tavaszra lesz fo­ganatja. De jobb későn, mint soha. Kovács György Fejlődő és kihaló szolgáltatások Közgyűlés a járási szolgáltató ktsz-ben A Monori Járási Szolgáltató Ktsz Gyömrőn tartott köz­gyűlésén a III. negyedévi mér­leget ismertették a vezetők a tagság előtt. Elsőként Fodor Mihály, a szövetkezet elnöke summázta az esztendő elmúlt időszaká­nak eredményeit: jól dolgoztak, a nyereség több mint egymillió, a tavaly ilyenkori nyereség­nél százezrekkel több. Ez persze, nem jelenti azt, hogy gond nélkül telt el a három negyedév. Voltak — és vannak is — megoldásra váró feladatok, ezeket Gattyán László főkönyvelő ismertette. Az árutermelő részlegek munkáját nagyban hátráltatja, hogy nincs műszaki vezetőjük, akinek egyik feladata lenne a munkavállalás, a partnerek felkutatása. így fordulhatott elő, hogy a gyömrői asztalosrész­legnél be kellett szüntet­niük a fatömegcikk-ter­melést, rossz volt a nyersanyag, ez a termék ráfizetéses. Az áruter­melő részlegek főként a KERIPAR-nak szállítanak. Üj megrendelők kellenének — felkutatásuk is a megoldandó gondok közé tartozik. A szolgáltatások bővítésére, hálózatfejlesztésre lenne szük­ség mihamarabb. Vannak kihalóban levő szolgáltatások — például a cipőjavítás — amit egyre kevésbé igényel a lakos­ság. A fodrászat viszont fejlődik, korszerűsítésre lenne szükség jó néhány részlegnél. A tapasztalat az, hogy «pok olyan új szolgáltatási ág kelet­kezett az utóbbi időben, ame­lyet szívesen vesznek igény­be az emberek. A monori já­rásban sem ártana bevezetni ezeket — nem lennének ráfi­zetésesek. A közgyűlés utolsó napiren­di pontjaként a szövetkezet új, most belépő tagjait fogadták és köszöntötték a régi tagok. (k. zs.) SÜLYSÁP Leltárhiányok A múlt év hasonló idősza­kához képest az ÁFÉSZ-rwSl je­lentős mértékben romlott a vagyonvédelmi helyzet. A leltárhiányok összege csaknem kétszeresére növeke­dett. A 14-es számú tej- és kenyérboltbam Dobos Ferenc- né üzletvezető működése alatt 69 ezer forint leltárhiány adó­dott. Az üzletvezetőt leváltot­ták és kötelezték a leltárhiány teljes egészének megfizetésére, Nagy sikerrel szerepelt Pé­teriben november 6-án a fő­városi Holdfény beategyüt- tes. A hét végén, vasárnap, is­mét ők szolgáltatják a zenét a 6—11-ig tartó táncesten. MONOR Kiállítási terem A Monori Nagyközségi Ta­nács végrehajtó bizottsága ha­tározatot hozott, mely szerint a Vigadó Étterem feletti nagy­termet ismét a járási művelő­dési ház rendelkezésére bo­csátja. A tél folyamán újra megrendezik itt a Nagy István képzőművészcsoport tagjainak kiállítását. Ügyeletes orvos Gyömrőn, Mendén és Péte­riben: dr. Halmai Géza (Gyömrő), Monoron, Monori- erdőn, Gombán, Bényén és Káván: dr. Bathó László (Mo- nor, Bocskai u.), Maglódon és Ecseren: dr. Pápes Tibor (Maglód), Pilisen, Nyáregy­házán, Csévharaszton és Va­sadon: dr. Csanálosi József (Pilis, Rákóczi u. 63.), Süly­sápon és Üriban: dr. Sas János (Űri), Üllőn: dr. Koncz Lajos, Vecsésen: dr. Tury Ist­ván tart ügyeletet vasárnap. — Ügyeletes gyógyszertár Monoron a főtéri, Vecsésen a János utcai. — Beteg állatok bejelentése a monori járás területén szom­baton 12-től 19 óráig, va­sárnap reggel 8-tól 13-ig és délután 15-től 19 óráig Mo­noron, a főtéri gyógyszertár­ban. Egy szurkoló levele — az üllői labdarúgókról Kiállításra készülnek A monori dísz- és röpga- lambtenyésztők gyűlést tar­tottak. Elhatározták, hogy 1973. január 19—21. között tartandó országos galambkiál­lításon 20 galambal képvisel­teti magát az egyesület. Dön­töttek arról is, hogy az or­szágos galambkiállítás után, azaz január végén Monoron is megrendezik a helyi kiál­lítást, melyre a környező vá­rosok galambegyesületeit is meghívják. A helyi kiállítás sikere érdekében háromtagú szervező bizottságot választot­tak. Amikor idegenben játszik a csa­pat bajnoki mérkőzést, kicsit szo­rongva várjuk az eredményt, a „hírhozóktól”. Az elmúlt bajnoki idényben szinte minden alkalom­mal vereséggel tért haza Üllő lab­darúgó-csapata. Az idén azonban valami egészen érdekes dolog tör­ténik. Már harmadszor győzedel­meskedtek idegenben. Pedig nem is akármilyen ellenfelekkel szem­ben. Az SZTK, a Pilisi KSK és a nemrég legyőzött Isaszeg, a me­gyei bajnokság élmezőnyéhez tar­tozó csapatok. Nagy öröm ez a ha­zai szurkolók számára. Kicsit két­kedve fogadtuk az idény elején az edző, Kövér János szavait, amikor HAJÓSÉLET Fekete István, aki a Rékai János Hajózási Szakiközépis­kolában érettségizett, most a nyugat-németországi Regens- burgtól a szovjetunióbeli Rei­nig kikötőig a vizek ország- útját járja. — Hány évig kellett tanul­ni á hajózási iskolában? — tettem fel a kérdést. — Ügy mint bármelyik gimnáziumban, vagy szakkö­zépiskolában, négy évig. De sokkal nehezebb volt, mert a gimnáziumi tantárgyakon kí­vül hajóépítéstan, hajógéptan, hajóvillamosságtan és üzem­gazdaságtan tantárgyak is szerepelnek. — És a gyakorlati oktatás? — Gyakorlati óránk heten­ként két nap volt az Óbudai Hajógyárban. A végzős hall­gatók az érettségi mellett a hajógéplakatos, hajómotor- szerelő képesítést is megsze­rezték, ezeket a szakmákat bármelyik vállalat és üzem is elfogadja. Fekete István első útja Bu­dapesttől a nyugat-németor­szági Regensburg volt az Eger nevű, 1600 lóerős voratatóha- jón. Milyen érzés volt először a vizek országútján járni? — Semmi különös — volt az egyszerű válasz. — Ugyanis a gyakorlati órákon a Dunán is jártunk. Egyszer mint gépke­zelő, bent a hajó gyomrában, máskor a fedélzeten, külön­böző manővereket elsajátítani. Akik a hajózási iskolát elvé­gezték, beoszthatok lakatos­nak, motorszerelőnek, matróz­nak — köznyelven mondva ha­jóslegénynek — is. Fekete Istvánnak a második útja már nehezebb is volt mint az első, mert Budapest­től Szovjetunióig hajózott. Az út húsznapos volt és mint matróz teljesített szolgálatot. A szolgálat a hajón mindenki részére hat óra, a többi pihe­nés, de előfordult, hogy ez­alatt sikálták a fedélzetet és a hajó korlátjait mázolták, fes­tették. A hajón vasfegyeüem van, egy ember, a hajó parancsno­ka irányít, s a kiadott paran­csot végre kell hajtani. Nem ritka az 500—600 tonnás rako­mány — plusz a hajó súlya, tartani kell az irányt, kerül­ni a zátonyokat, a kötelek nem ereszkedhetnek meg a vontató és az uszály között. A hajón minden parancs-, illet­ve vezényszóra megy, bizony előfordult, hogy az egész éj­jelt a fedélzeten kellett tölte­ni. — Az iskola hallgatói közül voltak-e régi ismerősök? — Nemigen. Pest megyéből rajtam kívül még Biator- bágyról, Dunakesziről. Nóg- rádverőcéről és Ceglédről volt egv-egy hallgató. — Hogyan gondolta, hogy ilyen fárasztó és az otthontól hetekig távoltartó szakmát vá­laszt magának? Ráadásul ví- zenjárót, hiszen itthon, Mono­ron még paták sincsen, nem hc-gy folyó volna. — Már gyerekkoromban szerettem úszni, szerettem a vizet, a tiszta levegőt, mert itt, a vizek országútjáin igazán egészséges a levegő. — És a jövő? — Tovább akarok tanulni, képezem magam, mert szeret­nék tengeri hajókkal is járni. Vitéz Imre nyilatkozatában Jó helyre tippelte csapatát. Neki lett igaza! Az el­múlt évben megismerte játékosait és bízott bennük. Tehát nem alap­talanul Ígérgetett! A csapat tagjai pedig segítettek, hogy a tervekből valóság legyen. Olyannyira, hogy jelenleg a bajnoki tabellán az el­sők között vannak. Ha volna rá lehetőség, szívem szerint a csapat minden egyes tag­ját külön-külön kiemelve dicsér­ném. Talán akkor járok legköze­lebb az igazsághoz, ha egységében, az egész kollektívát illetem dicsé­rő szavakkal. Sokat dolgoznak az edzéseken, fegyelmezettek a mér­kőzéseken és játszanak. Nincs el­veszett labda, nincs előre lefutott mérkőzés. Bizonyítja ezt a három rivális elleni idegenbeli győzelem. A szurkolók egy része az NB Ill-ról álmodik. Lehet, hogy meg­valósul, hiszen sok a kitűnő lab­darúgó az üllői együttesben, de ne legyünk telhetetlenek. A község csapata most azt a futballt játssza, amit szeret a szurkoló. Támadnak és gólt lőnek. Ezt pedig szépen le­het bemutatni akár még évekig is a megyei bajnokságban. Pesti Imre MŰSOR MOZIK Gomba: Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében. Gyömrő: Jelenidő. Maglód: Sípoló macskakő. Mende: Forrófej. Mo* nor: Vér és liliom. Nyáregyházai A pap felesége. Pilis: A lovakat lelövik, ugye? Tápiósáp: A lova­kat lelövik, ugye? Űri: A betyár­kapitány kincse. Üllő: A holnap lovasai. Vasad: Tudom, te vagy a gyilkos. Vecsés: Átutazóban Moszk­vában. Éjszakai előadás: Gleopát- ra I—II. KIÁLLÍTÁS Gyömrő, művelődési ház: len­gyel grafikai kiállítás, nyitva na­ponta délután 15.30-tól este 20 óráig. BALOK Monor, járási művelődési ház, 18-tól 23 óráig: táncest, játszik a Florida együttes, Sülysáp, művelő­dési ház, 18 órától 02-ig: Erzsébet- bál, játszik a Negró együttes, Üllő: művelődési otthon, 17-től 22 óráig: ötórai tea, játszik a Golf együt­tes, Gyömrő, művelődési ház: mag­nósklub, beat-vetélkedő.

Next

/
Thumbnails
Contents