Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-18 / 272. szám
1972. NOVEMBER 18., SZOMBAT f'fc-.'j í IIIECihl w / . Es a női egyenjogúság? A MEGOLDÁS: LÉPÉST TARTANI A világon több mint 500 millió nő dolgozik. Ez azt jelenti, hogy az emberiség fenntartásához szükséges javak egyharmadát — nők állítják elő. A nők problémája tehát — az egész emberiség ügye. A helyzetük javítására, gondjaik enyhítésére tett intézkedések egyben az adott társadalom politikai-gazdasági fejlettségét is fémjelzik. ' A herceghalmi Állattenyésztési Kutató Intézet 262 dolgozója közül 126: nő Nincs az intézeti bérlistának olyan kategóriája — a kisegítőtől a tudományos munkatársig —, amelyben nőket ne találnánk. Még vezető beosztásban is akad kettő belőlük — 13 férfi mellett.., Huszonháromból nyolc Ha csak a statisztikát néznénk, bizony furcsa képet kapnánk a női egyenjogúságról. Mert tény, hogy 23 férfival szemben a női tudományos munkatársak száma csupán 8; hat kiemelt mérnök közül öt férfi és csak egy a nő; az I. kategóriájú tudományos ügyintézők aránya 13:2 a férfiak javára — és így tovább. Ám, ha azt vizsgáljuk: megkapják-e a nők a képzettségüknek, szakmai gyakorlatuknak megfelelő helyet az intézetben, akkor be kell látnunk, hogy az arányok — sajnos — reálisak. A legnagyobb gond ugyanis a nők továbbképzése, szakmai fejlődése, a tudományos kutatásokban dolgozóké épp úgy, mint az adminisztrátoroké, gyors- és gépíróké. A szakmai ismeretek állandó gyarapítása, a lépéstartás a technikai-tudományos fejlődéssel, minden szakmában több erőfeszítést igényel a nőktől, mint a férfiaktól. Érthető, hiszen a gyermekszülés és -gondozás, 'a bevásárlás és a háztartásvezetés terhe — minden eddigi könnyítés, országos intézkedés ellenére — még mindig elsősorban az anya, a feleség vállát nyomja. A Herceghalmon dolgozó nőknek pedig kétszeresen nehéz a helyzetük, hiszen még olyan kereskedelmi-szolgáltató hálózat sem áll rendelkezésükre, mint a kisközségek lakóinak. Panaszok Bizonyítékul hadd idézzem néhány intézeti dolgozó nő sorait, amelyek az ÁKI Híradó — az intézet üzemi lapja — augusztusi számában láttak napvilágot. Dr. Klosz Tamásné herceg- halmi lakos ezt írja: „...Nagyon rossz a zöldségellátás Herceghalomban. Nem kapható elég gyümölcs és nincs választék; a minőséget nem is említem. Nem megfelelő a tojás-, a hús- és a tejéllátás... Nincs lehetőség a különféle javíttatásokra: harisnya-szem- felszedésre, cipő- és ruhanemű-javíttatásra és egyéb olyan szolgáltatásokra, amelyek a mindennapi élethez tartoznak, de miattuk Pestre beutazni igen drága lenne...” „Hiányolom, hogy nincs bisztró. Szombaton és vasárnap semmiféle étkezési lehetőség nincsen... Sajnos, fodrászhoz is Biatorbágyra vagy Bicskére kell mennünk” — írja Bogdán Edit. Pozsonyi Tiborné 'a húsellátást teszi szóvá, és azt, hogy kevés a kenyér is olykor. Majd így folytatja: „Jó lenne valami lehetőségről gondoskodni a gyógyszerek beszerzésére is. Gyakran megtörténik, hogy mire a gyermeknek be tudom szerezni a gyógyszert (Pesten vagy Biatorbágyon), addigra vagy jobban van, vagy teljesen kimeríti a betegség.” A panaszok olvastán az ember ezt gondolja: itt nem fejlődik, nem változik semmi? Aztán továbblapoz, és Lányi Istvánná kétgyermekes édesanya, herceghalmi lakos sorait olvassa: „1968 óta lakom Herceghalomban. Félig elkészült épületek, földutak, este teljes sötétség, kezdetleges vegyesbolt az istálló végében — ez volt akkor. Azóta rengeteg változás történt. Elkészültek az épületek, mindenütt betonút van, ostornyeles világítás. Megnyílt az élelmiszerüzlet, zöldségesrészleggel. Űj posta létesült, saját körzeti orvosunk van. Nagyon szép eredmények ezek 2—3 év alatt egy település fejlődésében. , Amit megtehettek — Az asszonyoknak igazuk van, panaszaik reálisak — szögezi le SzuTomi Antal tenyésztési főosztályvezető, az intézet párttitkára. — Amit lehet, igyekszünk is orvosolni. Elintéztük például, hogy Bábolnáról hetente friss tojást és baromfit szállítsanak az igénylőknek. A kísérleti gazdaságból befőzni való gyümölcsről gondoskodtunk a dolgozóknak. Az orvosunk felesége — egyébként asszisztens — másodállásban elvállalta, hogy lakásán házipaitikát rendez be a legszükségesebb gyógyszerekből. Rugalmas és körültekinftő munkaszervezéssel az intézet vezetése bevezette a szabad szombatokat oly módon, hogy évente minden dolgozónak csupán öt szombatot kell munkában töltenie. — Sájnos, bizonyos panaszok orvoslása meghaladja az erőnket vagy nem tartozik a hatáskörünkbe — veszi át a szót Molnár Miklósné szb-tag, a tenyésztési főosztály laboratóriumainak vezetője. — Az élelmiszerbolt nyitva tartási ideje nem alkalmazkodik a szabad szombatok miatt megnyúlt intézeti munkaidőkhöz: korábban bezár. Ezen mi nem tudunk változtatni, mint ahogy azon sem, hogy áruválasztéka, -ellátása nem elégíi ki az igényeket. Ehhez mi is csatlakozunk, hiszen beláthatják: egy kutatóintézet mégsem nyithat fodrászüzletet, patyolatfiókot vagy cipő javító részleget! Amit lehetett, a vezetőség megtette: az ÁFÉSZ-tól saját kezelésbe vette az intézeti büfét, aminek azóta lényegesen megjavult az áruellátása. Erőfeszítések — E sondok ismeretében jobban érthetővé válik, milyen erőfeszítéseket követel az itt dolgozó nőktől a szakmai-politikai továbbképzés — tér vissza eredeti témánkhoz Szúrom! Antal. — Mindez szóba is került azon a márciusi taggyűlésünkön, amelyen a járási pártbizottság felkérésére az itt dolgozó nők helyzetéről felmérés tapasztalatait elemeztük. Ugyanott elhatároztuk, hogy munkaidő-kedvezmény- nyel segítjük a továbbtanulni kívánó dolgozókat, illetve, minél több szakmai továbbképzési lehetőségről gondoskodunk — munkaidőben. — Mi valósult meg az elhatározásból? — Munkaidő-kedvezményt nyújtunk mindazoknak, akik jelentkeztek a Műszaki Egyetemen szervezett laboránsképző tanfolyamra; sőt, azoknak, akik jó eredménnyel végeznek, megtérítjük majd a 800 forintos tandíjat! Két dolgozónknak ugyancsak munkaidő-kedvezményt adtunk az intenzív nyelvtanfolyam elvégzéséhez. Intézetünkben kéthónapos számítástechnikai tanfolyamot szerveztünk, munkaidőben, s örömmel látjuk, hogy a hallgatók fele — nő. Ezzel, persze, korántsem merítettünk ki minden lehetőséget. . — Abban az év eleji felmérésben az állt — hozom szóba —, hogy „az itt dolgozó nők véleménye szerint a nőknek sokkal többet kell „bizonyítaniuk”; jobban megbírálják rátermettségüket, hosszabb ideig kell várniuk, míg elérik ugyanazt a besorolást, fizetést, mint az ugyanolyan adottságú féí- fiak”. Milyen bizonyítékkal támasztották ezt alá? Eleve előnnyel — Én például a saját esetemmel — mondja Nagy Zoltánná kiemelt mérnök —, de meg kell mondanom: ez régebben történt. 1957-ben kerültem az intézetbe, három olyan férfi kollégával, akivel egy évfolyamon végeztünk a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Egyszerre lettünk gyakornokok, de utána, „egy lépéssel” mindig megelőztek: előbb lettek gyakornokból tudományos segédmunkatárssá, majd abból tudományos munkatárssá, mint én. ök már szépen felfelé haladtak a „ranglépcsőn”, amikor én még laboránsként mosogattam. — Volt ávfolyamtársai? — Egy kategóriával fölöttem vannak a besorolásban — ők ugyanis tudományos munkatársak, én pedig kiemelt mérnök vagyok —, de fizetésem, a nyelvpótlékkal együtt annyi, mint az övék. — Az áv eleji félmárás szerint a nődolgozók átlagbére elmaradt a férfiakétól — vetem közbe. — Ez megint a szakképzettségre vezethető vissza — mondja Molnár Miklósné. — A férfiak átlagbérébe beszámít a 13 vezető — tudományos főmunkatárs — fizetése is; a nőkét viszont „lehúzza” a betanított laboránsok, a kezdő adminisztrátorok és a kisegítők — takarítónők, konyhai dolgozók stb. — alacsonyabb keresete. — Egyébként a béremeléseknél a nők nem szenvednek semmiféle hátrányos megkülönböztetést — szögezi le a párttitkár. — Mivel magyarázza akkor, hogy — ismét csak a felmérés tanulsága szerint — például a tudományos munkatársi beosztásban dolgozó nők átlagfizetése 1971 januárjában 7 százalékkal volt alacsonyabb a férfiakénál, ugyanaz év decemberében pedig — a béremelési intézkedések hatására — három százalékkal? — A férfiak magasabb képzettségével, hosszabb szakmai gyakorlatával. Legtöbbjük már eleve így került ide, s előnyüket a nők jó része nem tudta behozni. Ez megint csak a továbbképzés fontosságára figyelmeztet. Nyíri Éva Román ifjúsági delegáció Pest megyében A KISZ Központi Bizottságának meghívására román ifjúsági delegáció tartózkodik hazánkban Calolica Vasile- vel a Román KISZ KB szervezési osztálya helyettes vezetőjével az élen. A küldöttség tagjai: Cimpiav Valér, a KISZ básztríca megyei első titkára és lrodiu Veronica, a pitesti Petrolkémiai Vállalat KISZ -bizottságának titkára. A vendégek csütörtökön és pénteken Pest megyében tettek látogatást. Elöljáróban a KISZ Pest megyei Bizottságán Fodor László első titkár tájékoztatta őket a KISZ-munka időszerű kérdésedről, majd a delegáció Százhalombattán tett látogatást, ezután pedig a dabasi járásba utazott. Acélháló A Dunakeszi Házgyárban Kellner István szélesháló-liegesztő gép mellett dolgozik. Ez a gép készíti a vasbeton elemekhez szükséges hálószerkezetet. Kellner István tagja az ifjúsági brigádnak, mely november 7-én elnyerte a szocialista brigád címet. Ékes János felvétele Változó gyártmánystruktúra \ Gazdaságos termékeket „A termelési hatékonyság növelésének egyik kulcskérdése a gyártmánystruktúra-vál- toztatás, azaz a gazdaságosabb termésszerkezet kialakítása.” Olvashatjuk, hallhatjuk naponta. A megyében is több helyen — például az Irodagéptechnikai Vállalat nagykőrösi telepén ily módon próbálják tovább javítani a jövedelmezőséget Mit jelent és miért épp most vált időszerűvé a termékszerkezet javítása? Külső és belső feltételek Ügy foglalhatnánk össze: mert most értek be ennek belső és külső feltételei. Mint köztudott, ma már hazánkban kimerültek a termelés növelésének extenzív lehetőségei, azaz, nincs több munkaerő-tartalék, a termelés intenzíven pedig csak az eddiginél észszerűbb gazdálkodással növekedhet. Mégis, hogyan fokozhatja egy gyár a produktumát azonos létszám mellett? Vagy úgy, hogy korszerűbb gépeket, automatákat, automatasorokat helyez üzembe, vagy pedig a legfontosabb, legkifizetődőbb termékéből a többi — esetleg kevésbé jövedelmező cikk — rovására növeli a gyártást. És mi lesz az „elsorvasztásra ítélt” termékek sorsa? Ha van olyan hazai vállalat, amely készít ilyen cikket, megnövelheti termelését, amely gazdaságosabbá válik ezáltal. (Egy-egy termék előállítási költsége két részre oszlik: állandó pl. világítási és változó, pl. anyagköltségre. Ha mondjuk kétszeresére nő a termelés, csak a változó költség nő kétszeresére, az állandó költség ugyanannyi marad, tehát az egy termékre jutó előállítási költség csökken.) A vállalatoknak ezért az az előnyös, ha minél nagyobb sorozatokat gyárthatnak. Ha nincs más hazai vállalat, amely ugyancsak készíti az adott cikket, akkor olyan külföldi partnert kell keresni, amelyik vállalja, hogy Magyarország igényeit is kielégíti az adott termékből. Tulajdonképpen ez a szakosítás lényege is. Új tartalmú együttműködés És máris elérkeztünk a struktúraváltozás külső feltételéhez. A gyártásszakosítás Tsz és szakszövetkezetek egyesülése Alelnök - a háztájira Áll a kísérleti lakótelep Örkényben Pest megye egyik legkisebb termelőszövetkezete volt az Örkényi Haladás. Mindössze 1070 holddal rendelkezett és dolgozó tagjainak száma alig érte el 'a hatvanat — két esztendővel ezelőttig. Akkor egyesült vele a szomszédos Táborfalva tsz-e, a Május 1. Most már tehát két falu határában nyúlik el a földje, de még így sem lett sokkal nagyobb, mindössze 1709 katasztrális holdon dolgozik a két tsz-ből eggyé lett Haladás 95 munkaképes tagja. Az egyesüléskor a bizalom Nádaski Pálban, a Haladás elnökében összpontosult. Az elnök be is váltotta a személyéhez fűzött reményeket, mégpedig annyira, hogy az idén elnyerte a Haladás a kormány vándorzászlaját. Táborfalvi csatlakozás A tsz sikerének szintén szerepe lehetett abban, ’ hogy a táborfalvi Petőfi Szakszövetkezet is csatlakozni akart a Haladáshoz. Közgyűlése még a tavasszal — 13 ellenszavazattal — így is határozott. Azután a Haladásé is igent mondott. Ebben az esztendőben még a két szövetkezet külön gazdálkodik, de a múlt héten már megtartották az első együttes közgyűlést, amelyen megválasztották a vezetőséget. A megnagyobbodott szövetkezet elnöke is Nádaski Pál lett. Megerősítette a közgyűlés alelnöki tisztében Sztancsik Józsefet, és ugyancsak alelnökké választotta Markó Jánost, a Petőfi mostani elnökét. Különleges feladata lesz: ’a tagok háztáji gazdaságának ügyeivel kell foglalkoznia. A Haladásban eddig is nagyon komolyan vették a házitáji gazdálkodást. Ellátta a tsz műtrágyával, növényvédő szerrel, alomszalmával, táptakarmánnyal és minden egyébbel, sőt, még szakmai tanáccsal is a tagjait. Évente 5—6 millió értékű háztáji baromfi, hízott marha, sertés meg gyümölcs és spárga értékesítésében is segített tagjainak. Gépesíteni a takarmánytermesztést Az újabb egyesülés után további 2200 holddal növekszik a Haladás területe és 258 fővel a tagjainak száma. Csakhogy ezek közül 78 nyugdíjas, illetve járulékos, és magas koruk miatt még ennél is többen készülnek ez év végén nyugalomba vonulni. így azután, vajon elég lesz-e a munkaerő a 3909 holdas gazdasághoz? — Igen — felel erre a kérdésre Nádaski elnök. — Nálunk a kaszálás, kapálás már megszűnt, egyedül a rakodáshoz kell még kézi erő — egyelőre. Fokozatosan azt is gépesítjük, a nyáron vettünk egy rakodógépet és szállítószalagot. E hó végén kerül sor a Haladás Örkényi szakosított tehéntelepének műszaki átadására, az istálló azonban már nem üres, használható. Állami támogatással, de minden hitel igénybevétele nélkül építette meg a Haladás, 15 millió forintba került. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által rendelkezésre bocsátott típusterv 'alapján épült a zárt, kötetlen tartásra berendezett, egyenként 18 férőhelyes, 18 boxból álló tehéntelep. Itt próbálják ki ezt a típust először az országban, miként az Alfa Malic svéd licence alapján Ausztriában gyártott legkorszerűbb fejőberendezést is. — Növendéket és a hízókat számításba véve átlag 800 szarvasmarha tartására kell berendezkednünk — mondja az elnök. — Sok takarmányra van szükségünk, 1200 holdon kifejezetten csak takarmány- növényt termesztünk. Jövőre a takarmánytermesztés teljes gépesítését tervezzük, egymillió 200 ezer forintért megvásároljuk a még szükséges gépeket. Van 400 hold legelőnk és 150 hold rétünk. Ebből a tehéntelep szomszédságában kétszáz, illetve 70 holdat egymillió forintból öntözőberendezéssel látunk el. A többire is sor kerül a közeljövőben. Sz. E. alapja a termékszerkezet-változás. A KGST-tagországok — köztük Magyarország — iparának jelenlegi termelési struktúrájára rányomta a bélyegét az 1950-es évek elejének autarchiára — önellátásra — törekvő gazdasági politikája. Iparunk, és a többi ország ipara is megpróbált minden szükséges cikket saját maga előállítani, ami csak a minőség és gazdaságosság rovására valósulhatott meg. Később, a szocialista országok felismerték az együttműködésben rejlő gazdasági előnyöket és — akkor még a mostaninál lassúbb ütemben ugyan, de — megkezdődött a gyártásszakosítás, azaz egy- egy fontos termékből az az ország látta el a többit is, amelyik a leggazdaságosabban állította elő. Az utóbbi években meggyorsították ezt a folyamatot az integrációs törekvések. A szocialista integráció komplex programja alapján a KGST- tagállamok közötti együttműködés új tartalmat kap, elsősorban azzal, hogy nagyobb szerepe lesz az országok közötti kooperációnak és gyártásszakosításnak, a műszaki tudományos együttműködésnek, a közös kutatásnak és tervezésnek, általában a ha- tékonyab munkamegosztásnak. A szakosítás révén, most is sok az olyan termék, amelyet már nem magunk gyártunk, hanem más szocialista országoktól kapunk, a többi között személygépkocsikat. A gyártmánystruktúra-válto- zás tehát, tulajdonképpen a gyártmányskála szűkítését jelenti, azt, hogy kevesebb féle termékből, a korábbinál sokkal nagyobb sorozatot készítenek, e cikkekből esetleg más országok igényeit is ellátják. Például a Magyar Gördülőcsapágy Művek 444 féle csapágyat készít, mindből exportál is, ugyanakkor a többi szocialista országból több árufélét vásárolunk. A struktúraszűkítéssel persze együtt jár, hogy nő az importálandó termékek köre. De még mindig jobb olcsón vásárolni, mint drágán előállítani. Mind több licencet A struktúraátalakítás során — és különösen a legutóbbi négy évben — mind gyorsabban nő a licencvásárlások száma. Az 1950—70-es időszakban összesen vett licen- ceknek mintegy 50 százalékára 1968 után kötöttek szerződést. Tavaly például a gépiparban már 37 licencet vásároltak a vállalatok, de ez még mindig elmaradt a nemzetközi szinttől. Pedig a külföldi gyártmány- és gyártás-- fejlesztési eredmények átvé-* tele nemcsak gazdaságosabbá teszi a termelést, és nemcsak szélesebb szocialista és tőkés piac megszerzésére nyújt módot, hanem ugrásszerű változást eredményez a termelési és a fogyasztási struktúrában is. Czibor Valéria
