Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-18 / 272. szám

"l0K^£irktp 1972. NOVEMBER 18.. SZOMBAT fJSJkusz Az európai együttműködésről A MOSZKVAI Izvesztyija szerdai számában Vlagyimir Oszipov, a lap kommentátora az európai országok gazdasági együttműködése kérdéseinek szentelt cikkében megállapít­ja: jelenleg megvan minden lehetőség ahhoz, hogy Euró­pa — a kollektív biztonság megszilárdításának útján ha­ladva — az eddiginél sokkal azonosabb és sokrétűbb gazda­sági együttműködés tartós tör­ténelmi szakaszába lépjen. A CIKKÍRÓ rámutat, hogy ilyen feltételek mellett a Kö­zös Piacnak az 1957-ben, vagy­is a hidegháború csúcspontján aláírt római szerződésben ki­jelölt célkitűzésed már nem fe­lelnek meg sem a mostani realitásoknak, sem a jövő táv­latainak, sem pedig maguknak a nyugat-európai országok ér­dekeinek. Ez az igazság egy­re szélesebb körben terjed a nyugat-európai országok üzleti és politikai köreiben. Túlzás lenne azonban azt gondolni, hogy mindenki! ezt az állás­pontot vallja. Egyes befolyá­sos londoni körök a Kelettel való kereskedelmet még min­dig igyekeznék a Nyugat olyan „ajándékának” feltün­tetni, amely viszonzás a szo­cialista országok bizonyos po­litikai engedményeiért. Az ál­landó európai szembenállás — a földrész két tömbre való megosztottságának hívei meg­találhatók más nyugati fővá­rosokban is. MAGÁTÖL értetődik, hogy igazán nagy jövője a konti­nensen csak az egész Európá­ra kiterjedő gazdasági együtt­működésnek van, amely nem ismer határokat és diszkrimi­nációkat. A Szovjetunió éppen ezért helyteleníti a zárt gazda­sági csoportosulások politiká­ját. Feltételezzük, a Közös Piac tagországainak üzleti kö­rei a realizmus elegendő ér­zékével rendelkeznek ahhoz, hogy ne támasszanak további nehézségeket a Szovjetunióval és más szocialista országokkal való gazdasági kapcsolatok fejlesztésében. Teljesen nyil­vánvaló, hogy most, amikor erősödik a békére és a feszült­ségre irányuló tendencia kon­tinensünkön, különösen fontos, hogy Európában sehol — sem gazdasági, sem politikai, sem katonai területen — ne tegye­nek olyan lépéseket, amelyek ezekkel a tendenciákkal ellen­tétesek — írja befejezésül a lap. PÉNTEKEN ZÁRT ÜLÉ­SEN folytatódott Kuwaitban 11 arab ország hadügy- és kül­ügyminisztereinek szerdán megkezdett értekezlete. Buenos Aires Perón hazatért Juan Perón, az 1955-ben ka­tonai puccsal elűzött argem Indulás előtt a bérelt Alitalia gép lépcsőjén búcsút int Rámának a pénteken Buenos Airesbe hazatért Juan Perón. tin elnök, különrepülőgépen, pénteken megérkezett hazájá­nak fővárosába. A Buenos Aires melletti repülőteret 35 000 katona és rendőr vette körül tankokkal és páncélau­tókkal. Az Ezeiza repülőtérre csupán 300 vezető peronistát engedtek be a hatóságok, az odaigyekvő tömegeket a rend­őrök könnygázzal és vízágyúk­kal oszlatták szét. Néhány órával Perón haza­érkezése előtt 60 tengerész tiszthelyettes fellázadt a hadi- tengerészet Buenos Aires-i mérnökiskolájában és elindul­tak a repülőtér felé, a rendőr­ség azonban lefegyverezte őket. Egyes hírek szerint a felikelők ellenálltak és egy sze. mély életét vesztette. Juan Perón csütörtökön, a késő esti órákban hagyta el az „örök várost”, Rómát, és gépe egyórás dakari műszaki pihe­nő után folytatta útját Buenos Aires felé. Perón olaszországi tartózko­dásának krónikájához tarto­zik még, hogy az Olasz Neo­fasiszta Párt vezetőjétől, Luigi Turchitól emlékérmet ka­pott... Katonai harckocsik tartóztatják fel Buenos Aires légikikötőjében vezérük fogadására készülő perónista tüntetőket. N0V0JE A szovjet-alán kapcsolatokról A Novoje V rém ja — a leg­tekintélyesebb szovjet külpo­litikai hetilap — pénteki szá­mában a szovjet—albán kap­csolatok javítását sürgeti és felveti a diplomáciai kapcso­latok felújításának gondolatát. A moszkvai hetilap emlé­keztet rá, hogy a diplomáciai viszony megszakadásához a két ország kapcsolatainak 1960. ban kezdődött rosszabbodása vezetett. „A tapasztalatok azonban megmutatták, hogy ez a szocialista országok közötti természetellenes állapot nem felel meg sem Albánia, sem pedig a Szovjetunió érdekei­nek, s objektíve kárt okoz a szocializmus ügyének.” „Nyil­vánvaló, hogy a közvetlen két­oldalú kontaktusok helyreál­lítása jelentős mértékben elő­segítené, hogy a szovjet—al­bán viszonyt megszabadítsák a sok lerakodott salaktól és fo­kozatosan visszatérjenek a két ország együttműködéséhez.” A Novoje Vrémja rámutat, hogy szovjet részről nem ez az első kezdeményezés a két or­szág kapcsolatainak javításá­ra. A SZKP Központi Bizott­ságának 1964 októberi plénu­ma óta a Szovjetunió nemegy­szer megerősítette készségét a kapcsolatok rendezésére, s er­ről a törekvéséről biztosítot­ta Albániát az SZKP XXIV. kongresszusának beszámolója is. ALI BHUTTO, pakisztáni elnök csütörtökön kilátásba helyezte, hogy Pakisztán ha­marosan elismeri a Bangla Desht. Szovjet-amerikai környezetvédelem Saint Louis-Lsningrád 30 KONKRÉT TERV A környezetvédelemről lét­rejött szovjet—amerikai meg­állapodásnak megfelelően a két ország megegyezett 30 konkrét terv realizálásában, s közülük egyesek végrehaj­tása már idén megkezdődik. Erről nyilatkozott az Izvesz­tyija szerdai számában Jurij Izrael, a megállapodás alap­ján létrehozott kétoldalú ve­gyes bizottság szovjet tago­zatának koordinátora. A szeptemberben Moszkvá­ban megtartott bizottsági ülé­sen a felek megegyeztek ab­ban, hogy Saint Louis-t és Leningrádot választják a lég­köri szennyeződések kutatási tárgyául. Nagy figyelmet szentelnek a vízszennyeződés megelőzésének. A Szovjet­unióban a kutatások színhe­lye a Bajkál-tó lesz, az Egye­sült Államokban pedig a Nagy tavak egyike, feltehető­leg a Michigan és a Tahoe. A Szovjetunió véleménye szerint ebben a fontos munkában minden államnak részt kell vennie. A szovjet és amerikai szak­értők különös gondot fordíta­nak a mezőgazdasági kárte­vők elleni közös harcra, a me­zőgazdasági vegyszerek alkal­mazásának korlátozására. A városi környezet javításának érdekében tanulmányozzák a várostervezési módszereket, a levegő tisztítását, a zaj elleni küzdelmet, zöldövezetek lé­tesítését. Az együttműködés egy további területe a ter­mészetvédelmet, rezervátu­mok létesítését foglalja magá­ban. Az alapszerződés és Európa N yilatikozatok és kommen­tárok özöne üdvözölte és értékelte már, az el­lenzék, a bonni uniópártok oldaláról támadások sora kí­sérte a két német állam alap- szerződésének parafálását. A megjegyzésözönben, az érté­kelő szavak százezrei között volt egy rendkívül tárgyila­gos, nyílt mondat. A bonni tárgyalóküldöttség vezetője, Egon Bahr, a kanoellári hi­vatal államtitkára mondta — miután leszögezte, hogy a két német állam párbeszéde néhány nap híján, két év alatt vezetett el az alapszerződés ratifikálásáig: — „A szerző­dés nem azért jött létre, mert a két állam kormánya ezt így akarta, (hanem azért, mert szükségük van rá a két állam­ban élő embereknek.” Más­ként is ki lehet ezt fejezni — úgy, hogy azt mondjuk: a tör­ténelmi szükségszerűség vitte el az eredményig a tárgyalá­sokat, az európai realitások, közöttük a két német állam fejlődési útjának realitása ve­zetett az alapszerződéshez. P ersze, igaz az is, hogy a Német Szövetségi Köz­társaságban, évtizedeken át fenn lehetett tartani a hi­degháborús légkört. Keresz­ténydemokrata kormányok és hozzájuk húzó jobboldali saj­tószervek hosszú esztendőkön keresztül egyszerűen nem vet­tek tudomást a szocialista né­met állam létéről és fejlődésé­ről, később meg, a lebecsülés öntelt mozdulatával, idézőjel­be tették a Német Demokrati­kus Köztársaság nevét. Évti­zedek teltek, a szocialista né­met állam belső ereje és nem­zetközi tekintélye szüntelenül nőtt, de a szövetségi köztársa­ság közéletében — ha egyre elszigeteltebben is — konokul hangoztatták egyesek taga­dó álláspontjukat. S ha las- san-lassan csak történelem- könyvekben találkozni Walter Hallstein nevével, még egy éve is volt olyan nyugatnémet po­litikus, aki a maga jobboldali álláspontját azzal is aláhúzta, hogy újra felemlegette az egye­düli képviselet jogát hangoz­tató, képtelen Hallstein-dokt- rinát... M ost pedig, az alapszerző­dés aláírásának más­napján, a bonni kanr cellár sajtóértekezletén azt mondta: az alapszerződés CSAK RÖVIDEN... CSÜTÖRTÖKÖN, évek óta első ízben — Portugália ENSZ- képviselője asztalhoz ült gyar­matai afrikai szomszédaival, az etióp, a libériái, a Sierra Leone-i és guineai küldöttel. A húsz percig tartó találkozóra a Biztonsági Tanács soros el­nökének, a guineai küldöttnő­nek a rezidenciáján került sor. A FELSŐ-SZILÉZIAI Lenin szénbányában eddig ismeret­len okból tűz keletkezett és 61 bányász életveszélybe került. A mentési munkák nyomban megkezdődtek s 54 bányászt sikerült kimenteni. 7 bányász azonban életét vesztette. Len gye! mozaik A lengyel—magyar HALDEX részvénytársaság a legutóbb aláírt megállapodás értelmé­ben a Katowice melletti Mic- halkowiceben új kömnyűhul- ladók-feldolgozó üzemet épít. Az üzem Lengyelország leg­nagyobb ilyen jellegű létesít­ménye lesz. Évi termelése kb. 375 ezer köbméter zúzalékot tesz majd ki, amit a szénkiter­melés közben összegyűlt hul­ladékból állítanak elő és az építészetben hasznosítanak. Az üzemet, melyet lengyel vállalatok építenek fel, 1974 végén adják át rendeltetésé­nek. A szükséges gépeket és berendezéseket magyar gyárak szállítják. Tranzisztoros újdonságok A sosnoweci (Lengyelország déli része) Julian Grabowiecki nyug­díjas tanító a környék fiataljait is megnyerte eredeti hobbija számára. Egy közönséges fészerben modellező műhelyt és házi hajógyárszerü- séget rendezett be. Elég primitív körülmények között, szép számú fiúcsapat építi „mestere” irányításával a történelmi tankok, mozdo­nyok, hajók modelljeit .. • Utoljára, az Októberi Forradalom 55. évfordulóján a sosnoweci „hajógyáriak” a híres Auróra páncélos hű mását engedték vízre. Nyolc főváros építészei Varsóban 7 baráti főváros építészcsoportja — Moszkva, Kijev, Berlin, Belgrád, Budapest, Prága, Szófia — és 3 lengyel építészcsoport dolgozik együtt Varsó legnagyobb lakónegyede koncepciójának kidolgozásán. Ez a Goclaw lakónegyed 200 ezer lakost fogad majd be. Külön e célra létrehozott versenybíróság választja ki a leg­jobb elképzelést, emellett szóba jön a legjobb és legérdekesebb megoldások (pl. közlekedési vagy energetikai) felhasználásá­nak lehetősége is, másik alkotócsoport tervéből is. llymódon ez a nemzetközi építészeti együttműködés a varsói városnegyed építésének további szakaszain is tovább folyik. A lengyel elektronikád ipar modem gyártási programot tűzött ki maga ©lé a követke­ző évre. A rádiókészülékek esetében csak tranzisztoros készülék gyártását tervezik, a sztareo- készüiékek gyártását, vala­mint a főleg turisták és gép­kocsi tulajdonosok számára készült készülékek további méretcsökkenését valósítják meg. •Ezenkívül az ipar új tele­víziótípusokat készít elő. Ezekben a tranzisztorok 70%- ban helyettesítik a lámpákat. Még ebben az évben megkez­dik a szovjet licencre gyár­tott Rubin 707—P színes vevő- készülék előállítását. Az elkövetkező évben a ter­vek szerint megkezdik a vi­zuális magnetofon szériagyár­tását. Ezután pedig olyan vi­zuális kazettás magnetofonok jelennek meg, amelyek színes kép rögzítésére alkalmasaik. A Julian Grabowiecki irányításával épített modellek a sosnoweci fiatalok számára nem csak érdekes elfoglaltságot és hasznos időtöl­tést jelent, hanem sajátos történelmi szemléleti leckét is. Grabowiecki mester már a harmadik nemzedékkel foglalkozik je­lenleg sajátos házi hajógyárában. Tanítványainak az elődjei már a szakiskolát, technikumot, sőt az egyetemet is elvégezték azóta. Mér­nökök, technikusok, tengerészek lettek. Gyermekkori kedvtelésük most egész életük munkája, érdeklődésük középpontja lett. Bizonyára hasonló út vár a nyugdíjas sosnoweci pedagógus házi műhelyének jelenlegi szorgoskezű modellezőire is. megszületése után arra szá­mít, hogy a világ államainak: többsége hamarosan rendezi kapcsolatait a Német De­mokratikus Köztársasággal. Amikor pedig a négy nagyha­talomnak a két német állam ENSZ-felvételét támogató nyi­latkozata nyilvánosságra ke­rült, a New York-i ENSZ-pa- lotában már felkészültek a nagy terem új ülésrendjére — hiszen a két német állam kül­döttségének érkezése idején új ülésrend szerint ülnek majd a tagállamok küldöttei... Megkezdődött a találgatás ar­ról is, vajon mikor kerül sor a parafálás után az aláírásra ... E rre a kérdésre még hoz­závetőlegesen pontos vá­laszt is csak november 19-én lehet adni — akkor, ami­kor a Bundestag-választás eredményét ismeri már az ENSZ és a világ. Mert, ha a jelenlegi szociáldemokrata­szabaddemokrata koalíció akárcsak egyfőnyi többséggel is rendelkezik a bonni parla­mentben, még ebben az évben sor kerülhet az aláírásra, eset­leg úgy, hogy az ünnepi aktus­nak az NDK miniszterelnöke és az NSZK kancellárja lesz a főszereplője. Ám, ha novem­ber 19-én az uniópártok, a CDU—CSU szerzi meg a több­séget, új helyzet áll elő. Az ellenzéki vezetők nyilatkozatai nem világosak ugyan (egyelő­re csak a bajor CSU utasítot­ta el egészében az alapszerző­dést. Barzel, az ellenzék kan­cellárjelöltje csak a választás után mond végleges véle­ményt), de a jobboldali sajtó és a Springer-konszem hangja sejteni engedi a CDU—CSU- taktika fő vonásait. A z ellenzéki álláspont első tétele: az alapszerződés és a hamarosan bekövet­kező ENSZ-felvétel „a német megosztottság jogszerinti meg­erősítése”. Mintha az elmúlt huszonhárom év, a két német állam párhuzamos, ellentétes irányú fejlődése, azaz a való­ság bármiféle megerősítésre szorulna. A taktikai elképzelés másik tétele: esetleges győzel­me esetén az ellenzék „megkí­sérel javítani a jelenlegi szer­ződésszövegen”. Mintha el­képzelhető lenne, hogy a két esztendeig tartó kemény tár­gyalásokon a kompromisszu­mok lehetséges határáijí el­ment Német Demokratikus Köztársaságra ilyen fenyege­téssel hatást lehetne gyakorol­ni! Egyébként, ami a kompro­misszumokat illeti, az NSZK által tett megfelelő engedmé­nyeknél többet más kormány­tól sem kívánt volna az NDK; az alapszerződésnek éppen az az egyik jellemzője, hogy nem kíván egyik féltől sem elvi, ideológiai, meggyőződésbeli ál­láspontról való lemondást. A két német állam alap- szerződése — együtt a szovjet—NSZK és a len­gyel—NSZK szerződéssel — a békés egymás mellett élés szo­cialista politikájának érvényre jutását és a Szövetségi Köz­társaság kormányának való­ságérzékét fejezi ki. Két füg­getlen, szuverén és különböző társadalmi rendben élő állam kötött megállapodást; az NDK és az NSZK huszonhárom hi­degháborús év után jószom­szédként élhet együtt. Ugyan­abban a hónapban, amikor az alapszerződésre odakerült a két tárgyalóküldöttség veze­tőjének kézjegye, Helsinkiben megkezdődik az európai biz­tonsági értekezletet előkészítő tanácskozás. A földrész ne­gyedszázadnál hosszabb idő óta megoldatlan problémája volt az egykori, az éppen száz éve, Bismarck által megteremtett német birodalom helyén lét­rejött két német állam egy­máshoz való viszonya. Az alap- szerződéssel végleg a megvaló­síthatatlan ábrándok közé kell sorolni azt az elképzelést, hogy a b.ismarcki konstrukció — amelyet a történelem, a máso­dik világháború eredménye­ként széttört —, valaha is újra összeilleszthető. A földrész békéje a realitások elismeré­sén, tiszteletben tartásán is alapszik. A realitás, a törté­nelmi fejlődést foglalta meg­állapodás-paragrafusokba a két német állam alapszerződé­se, tehát Európa békéjének szolgálatában született. Gárdos Miklós Az Auróra miniatűr változata A HALDEX új üzemet épít

Next

/
Thumbnails
Contents