Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-08 / 238. szám
1972. OKTÓBER 8., VASÁRNAP 7 HNIKÄ ír E HETI TUDOMÁNY ♦ TECHNIKA ÖSSZEÁLLÍTÁSUNKBAN AZ IPAR ÜJ- f DONS AGAIRÓL SZÁMOLUNK BE OLVASÓINKNAK. Egyszerre kilenc merítőkanál A hatalmas korongon ki- ' lene merítőkanál mélyeszti acélfogait a földbe — így működik az ER—100 típusú ma- tótárcsás exkavátor. Az ER— 100-as a nem érckitermelő fejtéseken, a töltések, gátak és duzzasztók építésénél ugyanúgy megtalálható, mint a közlekedési vagy ipari jellegű építkezéseken, de különféle anyagok rakodására is használható. Az exkavátor mozgó részét az állandóan forgó tárcsa mélyeszti a kitermelendő anyagba, amely ezután először a munka-, majd a kimeneti szállítószalagra kerül. A szállítószalagok másodpercenként 4,5 méteres sebességgel mozognak. A lánctalpas exkavátor forgó padozata teljes fordulatot is tehet. A gép teljesítménye óránként 360—550 köbméter. Hogyan lesz a cementből beton? A portlandcementet 1824- ben egy angol kőműves, Joseph Aspdin találta fel. Az oltott mész és az agyag keverékét kiégetve olyan poranyagot kapott, amely vízzel ösz- szekeverve kőszerű tömeggé szilárdult a levegőn. Ez az anyag olyan színű volt, mint az angliai Portland városkörnyékén bányászott építőkő, ezért nevezte el Aspdin port- landcementnek a találmányát. A cement az elmúlt közel másfél évszázad alatt szédületes karriert futott be. Többnyire nem tisztán, hanem töltőanyaggal homokkal és kaviccsal összekeverve alkalmazzák, amikor is ez a keverék fokozatosan keményedik meg, és a betonnak nevezett mesterséges kővé alakul át. Az a gondolat, hogy a követ és a fémet egyesíteni kellene, még a 19. század elején felvetődött, de a vasbeton alkalmazása csak a portlandce- ment előállítása után kezdett elterjedni. A „titokzatos" klinker A cementgyártás során a részben mésztartalmú, részben agyagtartalmú nyersanyagokat hatalmas forgó csőkemencékben un. klinkerré égetik, majd a kemény anyagot igen finomra őrlik. Az őrlés finomságának a cement- gyártásban döntő fontossága van: 1 kg cementliszben néhány száz milliárd klinker- szemcsének kell lennie. Sokáig senki sem tudta, hogy a klinkerből őrölt por miért keményedik meg, ha vízzel elegyítik. A cementkutatás hosszú évtizedek óta fáradozik azon, hogy ezt a kérdést tisztázza. Mindenekelőtt meg kellett vizsgálni azokat a folyamatokat, amelyek a cement ásványi alkatelemeiben végbemennek, amikor a kiindulási anyag klinkerré, majd kész építőanyaggá alakul át. Kémiai módszerekkel a kérdést nem .lehetett teljesen tisztázni, de a "polarizációs — Ipari televízión keresztül figyelik az automatizált cementgyár vezérlőtermében a klinkerképződés kényes folyamatát. Fő a biztonság mikroszkóp segítségével végzett ásványképződési megfigyelések sem vezettek eredményre, mert a cement és a víz „házasságakor” keletkező ásványok olyan kis méretűek, hogy a hagyományos mikroszkóppal nem figyelhetők meg. Csak az utóbbi másfél évtizedben vált lehetővé, hogy egyrészt az elektronmikroszkópiái, másrészt a röntgenog- ráfiai szerkezeti vizsgálatokkal betekinthessünk a cement ásványtanába. A klinkerképződés folyamatát már aránylag korán sikerült megismerni, mivel az égetéskor keletkező klinker- ásványok viszonylag nagy méretűek. Megállapították, hogy a kiindulási ásványokból — a mészkő kalcitjából és a különféle agyagásványokból — az égetés során vízvesztéssel teljesen új ásványok keletkeznek, a kovasavnak, az alumíniumnak és a kalciumnak bizonyos vegyü- letei. Segít az elektronmikroszkóp A cementkutatásban csak az ötvenes években következett be újabb fordulat, amikor angol tudósoknak először sikerült felfedezniök, hogy a megkeményedett cementben egészen apró méretű, új kristályok keletkeznek. Az elektronmikroszkóppal kimutatott első cementásvány a mineralógusok régi esmerő- se volt. Kristályszerkezete azonosnak mutatkozott a to- bermorit ásványéval, amely nevét onnan kapta, hogy először Mull skót szigeten, Tobermory tengerpartján bukkantak rá. A tobermorit felfedezését azután a cementásványok egész sorának azonosítása követte. A cement megkötéséért azonban elsősorban a tobermorit „felelős”, a létrejött cement térfogatának ugyanis mintegy 50 százalékát az teszi ki. Megnyugtató módon leszögezhették tehát, hogy a cement megkötése folyamán a klinkerkristályok vízfelvétel közben új kristályos ásványokká alakulnak át, miközben a cement megszilárdul. Azokat az erőket, amelyek e megszilárdulás közben hatnak, csak legújabban sikerült tisztázni. Kiderült, hogy a tobermorit legdöntőbb tulajdonsága az, hogy kristályai rendkívül kis méretűek: tű vagy lap alakú kristályainak átmérője csupán mikronos nagyságrendű. így 1 köbcentiméter tobermorit kristálynak a felülete több millió (!) négyzetcentiméter; e rendkívül nagy fajlagos felület a magyarázata annak, hogy a tobermorit kristálykák oly nagy tapadóerőt fejtenek ki. A felületi molekularétegek hatalmas vonzereje hatására a tobermorit kristálykák szorosan egymáshoz vagy az egyéb cementásványok és adalékanyagok szemcséihez tapadnak. A cementgyártás technológiája — ha alapjaiban nem is sokat változott az idők folyamán — a berendezések töké- letésítésével és a műszerezettség fokozásával ugyancsak sokat fejlődött, ami fontos feltétele a minőség biztosításának és fokozásának. Száz ember helyett — egy gép A Szovjetunió földmunkagépeket előállító üzemei közül a Taskenti Exkavátorgyár az egyik legnagyobb kapacitású, csupán a képen látható „E —304—V” típusú lánctalpas exkavátorból évi 1200—1600 darabot állít elő. E jól bevált géptípus száz csatornaáső munkás tevékenységét pótolja. Merítőkanala 0,4 köbméter befogadóképességű. Néhány apró szerelési átalakítással a gépet buldózerként és autódaruként is lehet használni. Sziklás, valamint laza, ingoványos talajon egyaránt jól megállja a helyét. Széles lánctalpai következtében csupán 200 gramm a talpak egy négyzetcentiméterére eső fajlagos nyomása. A mérnökök tovább dolgoznak a géptípus tökéletesítésén. Teljesítményének növelésén és irányítószerkezetének korszerűsítésén, automatizálásán fáradoznak. Ismeretes, hogy a biztonsági övék nem valami népszerűek a magasban dolgozó munkások körében, amiből igen sok súlyos baleset származik. Az idegenkedés egyik oka az, hogy a biztonsági övék akadályozzák őket a mozgásban. A munkavédelmi szakemberek világszerte olyan megoldások kialakításán fáradoznak, amelyekkel szemben kisebb az ellenszenv. Ezek egyike a képen látható „Manloc” elnevezésű angol biztonsági berendezés. Elsősorban acélszerkezetek építői számára készül. Az igen erős anyagból való derékövhöz nagy ívben, hátul csatlakozik az 1,80 cm hosszú sodrott acélkötél, mely 130—140 kg súly hirtelen rántását is biztonsággal kibírja. A kötelet elcsúsztatható bőrburkolat védi az acéltartók élén való megsérüléstől, elnyíródástól. önzáró, automatikus szerkezettel kapcsolódik a biztonsági berendezés a gerenda csavarlyukaiba; itt a rögzítést végző rúgós keresztzárat a pisztolyszerű nyúlvány „ravasza” hozza működésbe. A bekapcsolási művelet egy mozdulattal, félkézzel végezhető. A derékövön bekapcsolható tartófülek is helyet kaptak, ahová a munkás a szerszámait teheti. HOL A HIBA Az anyaghibák — belső repedések, öntési légzárványott stb. — időben történő felderítése elsőrendű gazdasági és biztonsági érdek. Ha a megmunkálás során vagy azután derül ki egy munkadarabról, hogy anyaghibás, sok energia és idő vész kárba. Még jobbik eset, ha kiderül, a rejtett hiba ugyanis később még súlyosabb következményekkel is járhat. De az eredetileg hibátlan anyagból készült tárgyban később is bekövetkezhetnek elváltozások az elhasználódás, az anyag kifáradása, vagy nem várt túlterhelés következtében. A rendszeres műszeres ellenőrzés feladata, hogy mindezeket időben feltárja. Korszerű hibakereső műszerek csupán egy-két évtizede állnak a technika rendelkezésére. Kezdetben a meglehetősen terjedelmes és költséges üzemű röntgensugaras vizsgálóberendezés volt az egyedüli belső anyaghiba felderítő eszköz, amelyet később a sokkal könnyebben kezelhető ultrahangos készülék váltott fel. A képen ez utóbbi műszertípus legkorszerűbb változata látható, az angol gyártmányú „Sonatest TE—9” modell. Nem nagyobb egy középméretű táskarádiónál (215x125x260 mm), súlya 3,2 kg (a táplálására szolgáló kis nikkcl-kadmium akkumulátor nélkül). A készülék hatósugara acélban 3—13 mm-ig terjed, egyéb fémeknél jóval mélyebben fekvő hibákat is felderít. A vizsgálat eredménye a kalibrált képernyőn jelenik meg, a szakember számára sok mindent elárulnak a kis hordozható készülék mérési adatai. Alumínium szalag - olcsóbban Az alumínium szalagnak öntecsből (alumínium tömbből) „klasszikus” módon való kihengerlése munka- és energiaigényes feladat. Tetemes hőmennyiség szükséges az öntecsek fel- melegítéséhez és sok elektromos energia a több fokozatban végzett hengerlés! munkához. Szovjet szakemberek kidolgozták az alumínium új, öntecs nélküli hengerlési technológiáját, ami sokkal gazdaságosabbá teszi a szalag- és lemezelőállítást. A felolvasztott (vagy a kohóból még olvadtan kikerülő) fémet egy különleges tárolóedénybe, az űn. mixerbe engedik, ahol a hőmérsékletét adott határok között tartják. Innen az alumínium a csapolónyíláson keresztül egy lefolyócsatornába jut. majd onnan egy elosztódobozba. Ez utóbbi szorosan illeszkedik az áramló vízzel intenzíven hűtött kristályosító hengerekhez. A hengerek közül 0,6—1 méteres percenkénti sebességgel távozó, egy méter széles és tíz milliméter vastag alumínium szalagot tekercselő berendezés csavarja kb. hat tonna súlyú kö- tegekbe. Az így készült alumínium szalag kristályszerkezetét, szilárdságát és felületi minőségét tekintve semmivel sem rosz- szabb, mint az öntecsből készített társa. Fülhallgató rádió Űjra divatba jön a rádió őse: a fülhallgató, de készülék nélkül. Japánban olyan kihúzható teleszkópantennával felszerelt fülhallgatós rádiót gyártanak, amely tökéletes ultrarövid, sztereóvételt biztosít.
