Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-08 / 238. szám
6 PEST »Itt* 'dCít'lap 1972. OKTOBER 8., VASÄRNAP CSOBÁNKAI KÉRDŐJELEK (1.) Az egyemberes szövetkezet Érdemes e gazdálkodni? A falu főterén, ahol a szürke buszok megfordulnak, cse- nevész dinnyéket árul egy asszony. Forintért méri kilóját, lékelés nélkül. Lékelve nem adja. Kopott, kis öreg- anyó gusztálja a portékát, hümmög maga elé, indul tovább. — Kevés dinnye jó már ilyenkor — mondom neki, mert egyfelé tartunk. — Nem is az — mondja —, hanem hogy drága. — Én egy forintért láttam kiírva. — Ügy-úgy. Valamikor magamnak is termett. Megvénültem, nem bírok én már a földdel vesződni. A gyerekek meg nem azért adják a forintokat, hogy elprédáljam. Az öregek és a föld Rovom a domboldalra kapaszkodó utcákat, bebámulok a kertekbe, semerre egy lélek. Fanyar szél sompolyog a fák alatt, az ébredő erdők ásítását hozza. Szép a falu. S az isten tenyerében sem volna különb helye. Körül a zöld hegyek domborulatai, napfényfürösz- tötte, sárgás-rózsaszín sziklák. Arra tart az öregapyó, már egészen aprónak látom, borzas, fekete madárnak. Megállók a helyi szakszövetkezet elnökének háza előtt. Hahó! — kiáltok. Belépni nem merek, mert a kerítésnél ugyan csak kisebb puli viny- nyog-hörög mérgesen, de odább hosszú láncon fehér komondor áll szobormereven. „Pestre ment az elnök — mondták nekem —, de lehet, hogy mielőtt visszajön, az irodába, hazaugrik ebédelni.’’ S ‘hogy miért keresem égre-föld- tre? Néhány hete a járási hiva- jialban cseppet várakoznom ^kellett. Unalmamban egy tsz- ekről szóló statisztikai kimutatást kezdtem böngészni. Egy- szercsak leesett az állam, skis időbe telt, amíg ellátott számat megint becsuktam. „Havasi ■Gyopár Szakszövetkezet, Cso- bánka — olvastam. Dolgozó dogjainak száma: 1.” — Ki ez az egy tag? — kér- (dem az illetékes előadót. : — A szövetkezet elnöke. — Az eset kuriózum — .mondja a járási hivatal mező- gazdasági osztályvezetője. — •Legfeljebb érdekes lehet, de nem általánosítható. Az említett gazdaság területe 455 k'a- tasztrális hold, ebből a közös művelésű 316 hold. Az egy dolgozó tag mellett, mintegy hatvan tagja van, akik nem tevékenykednek a közösben, s van 17 alkalmazottjuk. Jobbára a kő- és murvabányájuk jövedelméből élnek. Szeret- tnénk meggyőzni a tagokat, hogy ilyen feltételek között soha nem bontakozhatnak ki, egyetlen járható út: csatlakozni egy erős tsz-hez. — Bízik a meggyőzés sike- • i'ében ? j — Tavaly nem tudtuk dűlőA TV Képcső- és Alkatrészgyár FELVESZ (két műszakra) — női betanított munkásokat — férfi forgácsoló szakmunkásokat és — betanított munkásokat Jelentkezés a felvételi irodán: VÁC, HONVÉD UTCA 21-23. Felveszünk bolti eladókat kistarcsai munkahelyre. Kezdőket betanítunk. Jelentkezés: Vác és környéke Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat (munkaügy) Vác, Április 4. tér. 12. re vinni a dolgot. Nem volt meg a tagok kétharmados szavazattöbbsége. — Mit gondol miért nem? — Az öregek ragaszkodnak a földhöz. Uggyel-bajjal megművelik saját tagsági gazdaságukat, s valamivel mégiscsak hozzájárultak a családi költségvetéshez. Biztonságban érezhetik magukat a fiatalokkal szemben, akik már nem törődnek a földdel. Kettős gazdálkodás Miféle teremtménye is gazdasági életünknek a szakszövetkezet? Hivatalosan: jogi személy, vállalati gazdálkodást folytat, ha jövedelme nem osztható fel. Kettős gazdálkodási formát ötvöz egybe. Egyik része a tagi gazdaság. Ezt a tagok önállóan művelik meg, azt termesztenek benne, amit akarnak. A másik része a közös. A szak- szövetkezet általában gépi szolgáltatásokat végez térítés ellenében tagjainak. A termény értékesítését — a tagi gazdaságból származót is — közösen megszervezhetik. A járást hivatal osztályvezetője mondja: — Az az ideális, ha a szakszövetkezetben úgy irányítják a gazdálkodást, hogy ezzel egy későbbi tsz alapját teremtsék meg. A területi tsz-szövetség munkatársa szerint: — A szak- szövetkezet klasszikus szövetkezési forma — hiszen tsz-eink már-már vállalati, gazdálkodást folytatnak — szocialista szektora a mező- gazdaságnak. Az a kevés magyar, aki ebben a faluban élt, nagyobbrészt az iparban dolgozott. A földművelők inkább a szer- bek, svábok voltak, noha ez utóbbi nemzetiség tagjai közül sokan a környék kőbányáiba is eljártak. A helyi szlovákok közül pedig az erdei munkások kerültek ki. Amikor jöttek az új telepesek, azok egyre-másra az iparban keresték a megélhetést. Az ötvenes évek elején tsz alakult. Föloszlott. A jobb földek az állami gazdasághoz kerültek. Régi sérelem ez. Ezután alakítottak szakszövetkezetei. A község, a szakszövetkezet jövendőjéről a tanácselnököt faggatom, ö mondja: — Községünk a főváros vonzásába tartozik, üdülő övezet. Távoli fejlesztési tervünk tizenöt-húsz esztendőre meghatározza teendőnket. Számos turista jár itt át nap| ról napra. Keresik a telkeket az emberek. — Szép. De én ma nápolyit ebédeltem. A kocsma zárva, a boltban semmi jobbfajta ennivaló. — Sajnos a terv csak terv, a pénzünk meg kevés. Minél inkább az üdülést, pihenést szolgája Csobánka. annál inkább fejlődnie kell. Közművek, járda. Egyelőre még van állami tartalékterületünk parcellázásra, de ha elfogy a belterületi telek, elapadt a pénzforrásunk. A tanácsi kezelésben levő murva- és kőbányákat átadtuk a szakszövetkezetnek. (Helyben vagyunk.) — Minek fejében? — Nincs minek fejében. Azóta, 1965-től a szakszövetkezet ebből él, ezért nincs deficitjük. Csobánka ebből egy fillér hasznot nem lát, a bányák épphogy a szövetkezet alkalmazottjait látják el. Nincs ez így jól, tudom. Egyesülni Pomázzal? A Havasi .Gyopár elnöke bizalmatlan ember. Megbízó levelet kér, majd biztosít afelől, hogy temérdek dolga van. Határozott, energikus embernek tűnik, és rosszkedvűnek. Hosszasan társalgunk, úgy látszik megfelejtkezett az elfoglaltságról. — Honnan került ebbe a pozícióba? — A MESZÖV-től. Akkoriban még oda tartoztak a szakszövetkezetek. Felkértek, vállaljam el ezt a munkát. Hoztam magammal egy csomó pénzt a gazdaság megsegítésére. — Mit talált itt? — Bizonytalanságot. Állandóan csereberélték a földeket, az emberek egyszerűen nem voltak hajlandók dolgozni. Akkor kalapból kisorsoltuk a parcellákat, kinek-kinek annyit, amennyire igényt tartott. A parlag eltűnt. — S a közös? — Elég nehezen fejlődött, de j 1965 óta eredménnyel zártunk j minden évet. Vásároltunk traktort, kombájnt, cséplőgépet, műtrágyaszórót, rendre- sodrót, bálázót. A tagoknak 220 forintért szántunk, kívülállóknak 300-ért Amióta egy kicsit jól állunk, azóta minden erővel igyekeznek megszüntetni a szövetkezetei. Legutóbb a pomázi Petőfi Tsz-szel akartak bennünket egyesíteni. — Most például megtiltották a vetést! Pedig takarmánygabonát termesztenek, búzát keverve árpával, s ehhez nem kell minősített vetőmag. „Ha nem oldják fel a tilalmat, akkor elvetünk, aztán majd utólag vitatkozhatunk”. — Mit lát a jövőben? — kérdem az, elnököt. — Feldúlták a jövőnket. A területet ismét rendezik, a táblában nem lehet tagi érdekeltség. — A mezőgazdasági bevételek? — Mínuszban leszünk. — Érdemes egyáltalán gazdálkodnak? — Nem. Van 130 hold erdőnk, csak a költség, semmi hozam, meg a vadkár, kézből etethetjük a vadmalacokat. Van 40 hold rétünk víz alatt, 10 hold vízmosás, egy csomó nádas, kiöregedett gyümölcsös. — Végül is: helyesli az egyesítést? — Mint magánember, igen. Mint szövetkezeti elnök, nem. A tagságnak ez nem érdeke, öregek már. (A cikk befejező részét keddi számunkban közöljük.) Apor Zoltán Perben, haragban... Panasznap a bíróságon Néhányan már reggel nyolc órakor leülnek a folyosó sokat koptatott székeire, táskából, retikiilből, gyűrött nylonzacskóból előveszik sokat hajtogatott irataikat. A várakozás percei alatt szóba elegyednek egymással, történeteket mesélnek. Van, aki félrehúzódva hallgat, szé- gyenlá ügyét, amely ide kényszerítette. Kilenc órakor már sokan vannak, a portásfülkénél átveszik a sorszámokat, sorbaállnak a tárgyalóterem előtt. Pestvidéki Járásbíróság, panasznap. Félfogadás reggel kilenc órától délután négyig. Adósság, rágalmazás, kakasper naszos férfi 18 baromfiját megette a szomszéd kutyája. A tulajdonos háborog az eseten, de azon méginkább, hogy a szomszéd nem akarja fedezni a kárt. A bíróság intézkedése nyomán az adós bizonyára hajlandó lesz vállalni végre a felelősséget — kutyája helyett. A következő tanácskérő kétgyermekes anya, munkásnő. A tárgyalóteremben a járásbírósági fogalmazó az első papírt fűzi az írógépbe. Az első panaszos érdi asz- szony, dúl-fúl a méregtől, amikor előadja sérelmének fura történetét. Májusban, egy vasárnap, érdi házukban összejött a nyolctagú család, ott volt sógora, nővére férje is. Beszélgettek, aztán mindenki ment a dolgára. Nemrég azonban „legorombító” levél érkezett az asszony nővérétől, amiért azon a vasárnapon „részegen meztelenkedett” térje előtt. Ezt állítja ugyanis most a sógor, s terjeszti is mindenfelé. „Egy szó sem igaz az egészből — kesereg az asszony —, de engem azóta naponta megver a férjem ...” A panaszos a családi béke helyreállítása érdekében rágalmazásért akarja perelni sógorát. — Becsületsértési, rágalma- zási ügyekben gyakran intézkedünk — mondja a fogalmazó. — Az ügyek egy részének „komolyságára” jellemző egyébként, hogy sok feljelentő nyomban eláll szándékától, amint megtudja: a per megindításakor 60 forintos illetékbélyeget kell leróni... Hetvenéves néni panaszkodik unokájára, egy házban laknak. „Azt mondja, nekem semmihez nincs közöm abban a házban. Gorombán beszél velem, éppen csak megtűr. Pedig papír sprint,..” Az iratok szerint a néni a házas ingatlannak fele részben tulajdonosa, fele részben pedig haszon- élvezője, ezzel a goromba unoka is tisztában lehet. „Csak valami felszólítási papírt kérnék, hogy ne beszéljen így velem ...” — sírja el magát, a bíróság azonban a tiszteletlen magatartás dolgában nem intézkedhet. A nagymamának egyetlen szomorú lehetősége marad: életveszélyes fenyegetéseiért feljelentheti unokáját a rendőrségen. A következő idős asszony fiára panaszkodik. Tavaly adta kölcsön megtakarított négyezer forintját, s a fiú nem hajlandó visszafizetni az összeget. Az anya egyedülálló, jövedelme nincs. Megértést, segítő- készséget a bíróság ez ügyben sem ítélhet meg, a fiút, mint adóst — fizetési meghagyással — kötelezheti a kölcsön megadására. Ha 15 napon belül nem fizet, a határozat jogerős lesz. S akkor az anya kérheti a végrehajtást fia ellen — a mindennapi kenyérért. Kakasper következik. A paSzázhalombattán, albérletben laknak, kilenc négyzetmeteres szobában. Az asszony saját pénzéből toldozással, foldozás- sal próbált emberibb környezetet teremteni a lyukas tetejű, rozzant kis lakban, amelynek havi béreként a főbérit 300 forintot követel. A magas összeg miatt indokolt a panasz: a jogszabályok lehetővé teszik, hogy az albérlő akár perrel is követelje a lakbér csökkentését. — A főváros körüli településeken lakók szociális gondjai tükröződnek a bírósági ügyekben is — jegyzi meg a fogalmazó. — Van, aki a monopolhelyzetet élvező és azt gátlástalanul kihasználó szobakiadók ellen élni próbál a törvény adta lehetőségekkel, a többség azonban fizet, örül, ha lakásr hoz jut. Segíteni az elesetteken Modern, új szervizünkben személygépkocsik kis- és középjavítását, teljes szervizét, hatósági műszaki vizsgára való előkészítését VÁLLALJUK „BÉKE” AUTÓSZERVIZ ÖRKÉNY (az E 5-ös főútvonal mellett). Amíg az egyik panaszos irat- kötegeinek rendezgetésével néhány perces szünetet enged, a fogalmazóval, dr. Nedeczky Zsuzsannával beszélgetünk. — Mióta foglalkozik panaszügyekkel? — Márciusban kerültem a Pestvidéki Járásbíróságra. Közvetlenül az egyetem után pályáztam meg az állást, februárban avattak doktorrá. Amíg a bírói szakvizsgát leteszem, fogalmazóként dolgozom, ennek a munkának egy része a panaszok intézése. Ma egy bírónő szakmai irányításával két fogalmazó intézi a panaszokat. — Milyen jellegű ügyekkel fordulnak meg itt a legtöbben? — Sokan gyermektartásdíj megállapítását, felemelését vagy éppen megszüntetését kérik, gyakran igényelnek segítséget h szülői tártásdíjjal kapcsolatos ügyekben is. Többen fordulnak hozzánk végrehajtási kérelmekkel. Nem kevés intéznivalót adnak a fizetési meghagyások. Van, aki alig ismert emberek kezesének vállalkoznak, s aztán kellemetlen meglepetésként éri, amikor a nem fizetők adósságát levonják fizetéséből. Jelentkeznek válóperes, gyermekelhelyezési ügyekben. A becsületsértés, rágalmazás, könnyű testi sértés is a mindennapos esetek közé tartozik, akárcsak a tulajdon- közösség megosztásával, a tulajdonjog megállapításával kapcsolatos kérelmek, panaszok. — Az eddigi legfurcsább ké relem? — Egy nagyon mérges gyógy szergyűjtő bácsi le akart mon dani magyar állampolgárságé ról, mivel nem kapta meg £ kért gyógyszert az SZTK-ban Hát igen, akadnak furcsa ügy felek is. Például az a néni, ak minden héten mást akar feljelenteni valamiért. Egyszer aztán maga helyett szomszédján küldte be, aki viszont — meglepetésére — őt jelentette fel Érden egyébként ismerünk olyan utcát, ahol szinte mindegyik lakó perben áll egymással. — Hálás vagy hálátlan feladatnak tartja munkáját? — Né lepődjön meg, ha azt mondom: mi, fogalmazók, örömmel vállaljuk ezt a feladatot. Nem csupán azért, mert a bírói gyakorlat előtt sok tapasztalatot szerezhetünk, hanem azért is, mert szerencsétlen sorsú, elesett embereken segíthetünk. S a panaszosok között mégiscsak ők van. nak többségben. Elkergetett férj, fizetőképtelen tolvaj Kopog tovább az írógép. „Három hónapra lecsukták a veit férjemet, és addig egy fülért sem fizetett gyermektartásra” — panaszolja egy középkorú asszony. „Most tudtam meg, hogy börtönbe került a volt férjem. Az egyik gyerekünket a tizenhat éves élettársánál hagyta, de én elhoztam onnan, szeretnék gyermekelhelyezési kérelmet beadni. A másik gyerek után pedig szeretnék levonatni tartásdijat a rabkeresetből” — mondja egy fiatalasszony. „Válni szeretnék” — jelenti be egy fiatalember, s tárcájából már veszi is elő a 300 forintos illetékbélyeget. A válás j indoka? „Apósom elkergetett a ( háztól és a feleségem nem jött utánam”. S az asszony beleegyezik-e a válásba? A fiatalember vonogatja a vállát: „Honnan tudjam, még nem szóltam neki...” „Házsártos az asszony, se- hogysem jövünk ki egymással” — hozakodik elő egy hasonló ügyben érkező férj. „Állandóan féltékenykedik, veszekszik, már rögtön az esküvő után elkezdte. Nyolc hónapja nem is beszélünk egymással”. Ez az első házassága? — kérdezi a fogalmazó. „Igen”. És a feleségének? „Az ötödik ..." Kopog tovább az írógép. Idős asszony sír a fogalmazó íróasztala előtt. Egy házban lakik fia feleségével. A fiú nemrég elköltözött a lakásból. „Mert már ő sem bírta elviselni azt az asszonyt. Ivott, elköltötte a fiam keresetét, az meg hiába verte. Most meg engem sanyargat, nincs abban a házban egy percnyi békesség sem. Legalább csendháborí- tásért büntetnék meg...” Az ügyből per lesz. S mint a nap folyamán a többi kisjövedelmű, nyugdíjas panaszos, ai idős asszony is szegénység bizonyítványt kap majd a tanácstól, hogy a tárgyaláson pártfogó ügyvéd képviselje érdekeit — díjmentesen. Aztán panaszt tesz egy férfi tizenhétezer forinttal adós apósa ellen, egy férj a lakásuk egy részét önkényesen leválasztó felesége ellen. Egy fiatalember az iránt érdeklődik: a bíróság nem tudná-e megtudakolni külön élő feleségétől; akar-e válni vágj sem. Ö ugyanis nem akar. Egy meglopott nyugdíjas panaszolja, hogy a tolvaj a bírósági ítélet ellenére sem fizeti vissza az éltulajdonított összeget, egy asszony egy per kapcsán hamis tanúkat akar leleplezni. S kopog tovább az írógép. A sorszámok már hatvanná! kezdődnek. A várakozók a folyosón szóba elegyednek egymással, történeteket mesélnek. Van, aki félrehúzódva hallgat, szégyenli bűnét, amely ide kányszerítette. Megszokott kép a Pestvidéki Járásbíróságon, panasznapon, reggel kilenc órától délután négyig. Szitnyai Jenő
