Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-08 / 238. szám

1972. OKTOBER S„ VASÁRNAP

P EST MtCVtl

'K-f&rttm

Kitüntették IlKu Pál művelődésügyi minisztert

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa llku Pál művelődésügyi miniszternek a művelődésügy területén kifejtett munkássága elismeréséül, 60. születésnapja alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. AI kitüntetés átadásánál jelen volt Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkáIlku Pált bensőséges ünnepségen köszöntötték a Művelődésügyi Minisztériumban is.

D/OSD

Épül az OTP-lakótelep

Fokozódó érdeklődés tapasztalható a főváros és Érd közé ékelődő településen a telkek, illetve az építkezési lehetőségek iránt.

A hatvanas években esztendőnként 20—25 házat építettek fel,

ám többségüket — kivéve az ún. gyári lakótelepet — hagyományos családi házként, a közművek egy részét nélkülözve. Fordulatot hozott, hogy az Országos Takarék- pénztár Pest megyei Igazgatósága lakótelep létrehozását határozta el, s az ott felépülő otthonokat a lehetőségekhez mérten már városi

Mindig az ember

XT özhely. Talán ezért fe- ledkeznek meg köny- nyen róla. Holott újra meg újra igazolódik, hogy a legkorszerűbb technológia, technika alkalmazása esetén iá a főszerep az emberé marad. Minden tekintetben. A főszereplő sűrűn mégis mellékalakká válik, mintha a gép, a berendezés „meghosszabbított’’ része lenne. Néhány esztendeje még kemény harcot kellett vívni e nézet ellen a Dunai Kőolajipari Vállalatnál is. Itt, anol valóban modern a technika, ahol leginkább az ember szemére, eszére van szükség az automatikák, a műszerek kezeléséhez, figyeléséhez, akadtak, akik úgy gondolták, a „tartozék”, az ember szerepe, nem lényeges. Tükröződött e felfogás a hangnemben, a munka megszervezésében éppúgy, mint az életkörülményekben. Ma, amikor fokozatosan az elektronikus számítógép veszi át az olajváros negyvennél’ több termelőegységének összehangolt irányítását, mind a gazdasági vezetés, mind a pártbizottság természetesnek tartja a legkisebb termelő vagy kiszolgáló csoportnál is annak az elvnek az érvényesítését, hogy — amint azt a beszélgetés során megfogalmazták — a legautomatizáltabb termelés sem kisebbíti az ember jelentőségét.

Igaz, az elv gyakorlati valóraváltása nem ment és ma sem megy könnyen. A középvezetők, a pártalap- szervezetek hatósugarában még sok mindenen javítani kell ilyen tekintetben is, ám az a fontos, hogy — amint elhangzott — most már egy irányba fúj a szél. Azaz nincs, nem lehet vita azon, mi a fontóssági sorrend.

H kos gondolatok sorát citálhatnánk a termelés humanizációjának fontosságáról, ember és technika viszonyáról, a munka eszközétől, tárgyától való elidegenedésről, hiszen mindezeknek tekintélyes irodalma van, világszerte gyorsan növekszik a munkapszichológia és munka- szociológia tekintélye. A sok-sok okos gondolat — vagy legalábbis azok lényege — nem ismeretlen a munkahelyeken, márcsak azért sem, mert a termelés emberi tényezőire párt- és kormányhatározatok sokasága hívta fel nyomatékosan a figyelmet, így legutóbb a párt Központi Bizottságának 1971 decemberében tartott ülése. Szó sincs tehát arról, hogy a gondokat a tájékozatlanság okozza, nagyon is jól tudják az" érintettek, mit kellene tenni. A hibás gyakorlat elterjedtségét az magyarázza, hogy a vezetés általános megítélésében, tevékenysége eredményeinek mérlegelésében még mindig huszadrangú az, mit tettek vagy nem tettek az emberek főszerepéért.

A számonkérés még ma is — s a tervutasításos

rendszerben végképp ez volt a helyzet — termelési eredményekre, nyereségre, műszaki fejlesztésre, piacbővítésre, gyártmánykorszerűsítésére vonatkozik, s mellékmondatokban tér ki arra, ami a lényeg lenne: az emberekre. Tény, hogy csapnivaló gazdasági munka közepette nagyon keveset ér a dolgozók problémáinak tiszteletben tartása, ám a jó eredmény, a kellő nyereség sem ad alapot az emberi tényezők lebecsülésére. Sok helyen hallani ugyanis, hogy „jól keresnek nálunk a munkavállalók, megtalálják a számításukat”, s ezzel mintha a teendők be is fejeződnének. S ezért hat azután meglepetésként, amikor a szép pénzt zsebretevők is vándorbotot fognak, kilépnek. Ki, mert ugyan megfizették őket, de ezen túl semmi nem kötötte őket a gyárhoz, a vállalathoz, a közösséghez.

Ma még kivétel inkább, mint szabály, ahogy például az Egyesült Izzó váci gyárában a termékösszetétel változását, az új részlegek fölállítását végrehajtották. Azzal kezdték, amivel kell: az emberekkel. Részletes, átgondolt terv készült, s ennek segítségével valamennyi csoport tudta, miként módosul teendője az új helyzetben, mi az, amit a zökkenőmentes átmenet érdekében magának a csoportnak, s mi az, amit a vezetésnek tennie kell. Mivel a gyár minden második dolgozóját érintette az átállás, senki nem remélhette, hogy egyéni problémák nélkül végbemegy. Volt s van is gond — műszakbeosztással, bérrel, betanulási idővel —, de ahogy azt a pártbizottság, meg a szakszervezeti bizottság titkára fogalmazták, a közösség egésze tudta, merre kell mennie. Tudta, mert annak idején a változásokat nem közölték, hanem megbeszélték az emberekkel. Azaz, •ahogy jogos is, nekik adták a főszerepet.

papjainkban, az üzem- és munkaszervezési teendők összegezésével, az intézkedési tervek jóváhagyásával új feladatsor végrehajtását kezdik meg a vállalatok. Aggodalomra ad okot, hogy a kelleténél me- gintcsak kisebb szerep jutott azoknak, akik majd végrehajtják a papírra írt elképzeléseket, megintcsak fordított a sorrend: gépek, berendezések, technológiák, s végül az ember. Holott a szervezés nem más, mint a termelő egyén tevékenységének megszervezése, a kollektíván belüli munka- megosztásba való beillesztése.

Egyszeregy?

Igen. Ám aki nem tanulja meg a vezetésnek ezt az egyszeregyét, nem adja meg mindenkor az embernek a főszerepet, alkalmas-e arra, hogy másoknak a leckét ő szabja meg?

Mészáros Ottó

színvonalú ellátással adják majd el jövendő tulajdonosaiknak.

Az építkezés előrehaladtával szükség volt a járulékos beruházások fejlesztésére is, de ezek anyagi fedezetét a község — szerény forrásaiból — képtelen volt előteremteni. Márpedig a csatornázás, a víz- és villanyhálózat kiépítése, s nem kevésbé a terep- rendezés késedelme a lakások átadását is veszélybe sodorhatja, holott érthetően az a cél, hogy a lakók mielőbb beköltözhessenek, hiszen legtöbbjük hosszú évek óta vár a saját otthonra. A közelmúltban a községi tanács erőfeszítései eredménnyel jártak. Jövőre

2,5 millió forintot kitevő

megyei támogatást használhatnak fel

a lakótelep járulékos munkáinak elvégzéséhez, s így tervszerűen folyhat tovább az építkezés.

A legkisebb szervezeti egység

Egy kocsival többet...

Acélkonténer

Angliába

Jól sikerült a harmadik negyedév a Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregységében. Tíz nappal korábban teljesítették a három hónapra előirányzott tervet, s a többletteljesítés eléri az öt százalékot. Az augusztus közepén kezdődött munkaversenyben a festőműhely vállalta, hogy minden két munkás (párosával festenek) egy oldalkocsival többet ad tovább naponta, mint eddig.

Az itt dolgozók jobb munkája azt is lehetővé tette, hogy más műhelyekben is emeljék a munka mennyiségét és javítsák a minőséget.

Ebben a negyedévben készült el az ACTS konténer prototípusa és megkezdték a legújabb áruszállító kis konténer sorozatgyártását. Ebben a három hónapban a konténerműhely 40 konténerrel többet gyártott, mint az tervében szerepelt. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Volvo cégnek

egy hónappal előbb szállították le a kért mennyiséget.

Az év utolsó negyedében új tartály készül Vácott, s elkészítik az S—20—S—8-as

konténerek prototípusát. Az ezer darabos angol megrendelésre készülő acélkonténerek gyártásában részt vesz a nemrégen alakult ifjúsági brigád is.

KGST-fanácskozás

Szombaton befejezte munkáját a KGST szénbányászati állandó bizottságának biztonsági és munkaegészségügyi kérdésekkel foglalkozó 4. számú tudományos műszaki tanácsa. Az ülés október 3. és 7. között Harkányban zajlott le. A jegyzőkönyv ünnepélyes aláírására szombaton este Pécsett, a Mecseki Szénbánya Vállalat székházában került

Október 12—13:

Országos tanácskozás a szocialista iiazafiságrói

Már hagyomány, hogy évről évre október hónapban országos tanácskozást rendeznek Egerben a szocialista ha- 7/ifiságról. Az idén ismét sor kerül erre a fontos tanácskozásra, amelyet ezúttal „Hazafias, honvédelmi nevelés és a tömegtájékoztató eszközök” címmel rendez meg Eger város tanácsa, a Honvédelmi Minisztérium, a Művelődés- ügyi Minisztérium és a Magyar Írók Szövetsége, október

12—13-án, a városi tanács dísztermében.

Már a kommunisták szövetsége első szervezeti szabályzata foglalkozott a pártcsoporttal, mint szervezeti alapegységgel. Marx, Engels és Lenin nagy gondot fordított a kommunisták szervezettségére, összehangolt tevékenységére. Részletesen kifejtették gondolataikat a pártsejtek, pártcsoportok jelentőségéről, helyéről, szerepéről és feladatairól.

A klasszikusaink által megfogalmazott követelményeket pártunk is jól alkalmazta az illegalitás éveiben és jól alkalmazza a szocializmus építésének körülményei között is. Annak ellenére, hogy a mai pártcsoportok nem azonosak a klasszikusaink által megfogalmazott csoportokkal, pártsej- tekkel, igen jelentős helyet, szerepet töltenek be a párt szervezeti életében: A pártcsoport az egyik legalkalmasabb forma a kommunisták világnézeti, politikai, erkölcsi nevelésére, konkrét pártmunkával való ellátására, a szervezeti életbe való aktív bevonásukra. A pártcsoport adja a legnagyobb lehetőséget működési területén a problémák, gondok feltárására, a legkonkrétabb feladatok meghatározására, a dolgozók alkotó kezdeményezéseinek kibontakoztatására, a párt politikájának hatékony érvényesítésére a párttagok és párton kívüliek körében.

A pártcsoportok biztosíthatják a leginkább a pártonkí- vüliek párttaggá nevelését, a káderutánpótlást; nagy szerepük van a tagság és a párton- kívüliek mozgósításában, a párthatározatok, a feladatok végrehajtásában. A pártcsoportok tölthetik be legjobban a jelzőrendszer szerepét a pártvezetőség és a párt felsőbb szervei között, s tevékenységük helyes megszervezésével növelhetik az alapszervezeti munka színvonalát, hatékonyságát. Természetesen ezeknek a lehetőségeknek kihasználása nemcsak a pártcsoportokon, hanem valamennyi pártszerv tevékenységén, elsősorban az alapszervezeti vg^etpr ség tevékenységén múlik.

A párt X. kongresszusának határozata az alapszervezeti pártmunka javításáról, s a Politikai Bizottság 1972. március 21-i határozata a helyi pártszervek (járási, közbeeső pártbizottságok, csúcsvezetőségek) munkamódszerének, munkastílusának, önállóságának növeléséről kimondja, hogy tovább kell erősíteni a pártcsoportok tevékenységét.

Rendszeresen

Pest megyében is rendkívül fontosnak tartjuk a pártcsoportok munkájának fejlesztését. Meggyőződésünk, hogy az 1351 alapszervezetben működő mintegy 3700 pártcsoport helyes irányításával segítjük a kongresszusi határozatok végrehajtását. Nemcsak a párt- csoportok száma, hanem a párttagok szakmai, általános és politikai műveltsége is bizonyítja, hogy képesek feladatuk magasabb szintű ellátására. Felméréseink szerint a pártcsoportbizalmiak 9,4 százaléka egyetemi, főiskolai, 23,8 százaléka középiskolai, 44,7 százaléka általános iskolai végzettséggel rendelkezik; e tisztségviselőknek mindössze

22.1 százaléka nem végezte el az általános iskolát, örvendetes, hogy a pártcsoportbizalmiak 16,1 százaléka különböző szintű pártiskolát végzett, és

63.2 százaléka hosszú évek óta tölti be ezt a tisztséget. Ugyancsak érdemes megemlíteni, hogy a bizalmiak 45,5 százaléka fizikai munkás, 34,9 százaléka adminisztratív beosztott, 9,5 százaléka vezető állású párttag.

Annak ellenére, hogy a pártcsoport nem választott testület, nem önálló párt- szerv, hanem az alapszervezet legkisebb szervezeti egysége — döntési, határozathozatali és hatásköri joggal nem rendelkezik, feladatait a párt- vezetőség határozza meg —, igen jelentős funkciót lát el. Tapasztalataink szerint — főleg a X. kongresszus óta — a pártcsoportok igyekeznek feladataikat a helyi sajátosságoknak megfelelően, s önállóan ellátni. A budai, a da- basi járásban, Cegléden, s másutt is egyre több az olyan pártcsoport, amely keresi a

A csoportok szerepe

magasabb szintű pártcsoportmunka megvalósításának új módszereit. Az üzemek, hivatalok, intézmények pártcsoportjainak többsége havonta rendszeresen tart pártcsoport- értekezletet. Ezeken az értekezleteken a pártesoportbi- zalmi tájékoztatja a pártcsoport tagjait a legfontosabb eseményekről, a soron következő feladatokról, illetve a pártcsoport tagjai számolnak be megbízatásuk teljesítéséről.

örvendetes az is, hogy egyre több azoknak a pártcsoportoknak a száma (Vác üzemeiben, a Csepel Autógyárban, a Pestvidéki Gépgyárban, a Dunakeszi Járműjavítóban, a Mechanikai Művekben, a hernádi Március 15 Tsz-ben), amelyek rendszeresen foglalkoznak pártcsoport- értekezleten a termelés, a munkaverseny kérdéseivel, a pártoktatás megszervezésével, a párthatározatok ismertetésével.

Nem általános még, de mindinkább több az olyan pártcsoport, amely önálló munkaprogram alapján dolgozik. A Mechanikai Művek, az ÉVIG ceglédi gyára, s a ceglédi Gépjavító Vállalat pártcsoportjai például munkaprogramjukban sok esetben személyenként határozzák meg a feladatokat.

Sok helyütt pártcsoport- naplót vezetnek. E naplóban rögzítik a személy szerinti pártmegbizatásokat, s a pártcsoport tagjainak észrevételeit, javaslatait. Pártvezetőségeink többsége rendszeresen tanulmányozza a naplóban történt bejegyzéseket.

Néhány páiíesoportban a -Tíágnevélési terveket a pártvezetőségek a pártcsoportokra építik, így a vezetőség, illetve a taggyűlés döntése előtt a pártcsoport vitatja meg a felvételt kérő alkalmasságát, s az együttes véleményt a pártvezetőséghez továbbítják.

Jó lenne, ha ez a módszer a pártvezetőségeknél és párl- csoportoknál általánossá válna.

Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a tartalmas párt- csoportmunka csak ott alakulhat ki, ahol a járási közbeeső pártszervek, s az alapszervezeti vezetőségek intenzív segítséget adnak, s ahol a pártcsoportbizalmi rátermett, politikailag érett, s kellő élet- tapasztalattal és emberismerettel rendelkezik.

r

Érteni a lényeget

A pártcsoportmunka értékelésekor az eredmények mellett beszélni kell a hiányosságokról is. Néhány helyen még most is előfordul — főleg mezőgazdasági munkahelyek pártszervezeteinél —, hogy a vezetőségek nem törődnek kellőképpen a párt- csoportok munkájával. Az ilyen pártcsoportoknál nem nyilvánítanak véleményt, nincs lehetőség a javaslatokra, nem érvényesül a bírálat és nincs kezdeményezés.

Tapasztalataink szerint a hibák fő forrása abban van, hogy az alapszervezeti vezetőségek és a pártcsoportok — esetenként a közbeeső pártszervek — nem értik a párt- csoportmunka lényegét, jelentőségét, a pártcsoportok: helyét és szerepét az alap- szervezeti munkában. 'Ehhez kapcsolódik, hogy a pártcsoportmunka módszereit sem ismerik. Így történhet meg, hogy egyes pártvezetőségek ötletszerűen foglalkoznak a pértcsoportok életével, s a munka formálissá válik.

Néhány helyen a gyenge munka a pártcsoport helyének, szerepének, jelentőségének helytelen felfogásával függ össze, és sokszor megtörténik az hogy nem hívják össze a pártcsoportbizalmiakat tájékoztatásra, feladatmeghatározásra, véleménycserére. Vannak olyan pártszervezetek is, amelyekben egész évben nem tartanak pártcsoport-értekez- letet. A közbeeső pártszervek közt is akad olyan, amelyik nem tanácskozik rendszeresen a pártcsopoirtbizalmiakkal. Ilyen esetekben a pártcsoporr tok magukra maradnak.

A pártmunka folyamatosságáért

Az alapszervezeti pártélet erősítése, fejlesztése, a X. kongresszus határozatainak végrehajtása megköveteli, hogy a pártcsöportok megfeleljenek az eléjük állított követelményeknek. Rendszeresen kell a pártcsoport-értekezleteket tartani, hogy a pártmunkában folyamatosság legyen a két taggyűlés közötti időszákiban.

Az értekezletek fő feladata, hogy a pártcsoportok elvégezzék a tájékoztatásból reájuk háruló feladatokat, s gondoskodjanak arról, hogy a vezetőségi ülések állásfógla- lásait, döntéseit és határozatait a pártcsoport tagjai megismerjék. A pártcsoport tagjait a taggyűlésekre fel kell készíteni, s különösen nagy gondot kell fordítani az éwégi beszámoló taggyűlések előkészítésére. El kell érni azt, hogy a pártcsoport tagjai véleményt mondjanak és javaslatot tegyenek a taggyűlés szervezeti és tartalmi kérdéseinek kialakításához.

A pártcsoport-értékezletnek be keil töltenie szervező és mozgósító szerepét, úgy is, hogy pontosan jelölje meg tagjainak egyéni teendőit. Igen fontos, hogy a pártcso- p őrt - értekez 1 etek folyamatosan foglalkozzanak területükön a termelési, hivatali feladatok végrehajtásának értékelésével, a gondok, problémák feltárásával, a munka javítására tett intézkedések, javaslatok érvényre juttatásával.

Figyelembe véve a pártcsoportok nagy számát, a pártcsoportmunka fejlesztésében a legnagyobb feladat nem a megyei és járási pártbizottságokra hárul, hanem a közbeeső pártbizottságokra és a csúcsvezetőségekre, s nem utolsósorban az alapszervezeti vezetőségekre. A közbeeső pártszervek működési területükön negyed- vagy félévenként hívják össze a párt- csoportbiizalmiakat, s beszéljék meg a párt, illetve a párt- csoport előtt álló feladatokat, a feladatok végrehajtásának módszereit. Szervezzenek tapasztalatcseréket, s évente egyszer készítsenek átfogó elemző értékelést a pártcsoportok munkájáról. Határozzák meg az alapszervezeti vezetőségek, s a pártcsoportok legfontosabb tennivalóit. A közbeeső pártszervék választott testületének tagjai vegyenek részt gyakran párt- csoport-értekezleteken, és tanácsaikkal, javaslataikkal segítsék a pártcsoportokat.

A legképzettebbeket

Az alapszervezetek pedig gondoskodjanak arról, hogy a legképzettebb, legrátermettebb és legpéldamutatóbb párttagok kerüljenek a pártcsoportok élére. Havonta rendszeresen tartsanak párt- csoportbizalmi-értekezletet, amelyen a legfontosabb feladatokat tűzzék napirendre. A pártvezetőség rendszeresen kérje a pártcsoportolk véleményét, javaslatait a legfontosabb kérdések eldöntése előtt.

A megyei, járási pártbizottságok és apparátusaik az

alapszervezeti munka javításának, a pártcsoportélet fejlesztésének érdekében rendszeresebbé tették a helyszíni ellenőrző és segítő munkát. Tapasztalataikat a különböző titkári értekezleteken ismertetik. Ezenkívül a járási PTO- vezetőknek, a közbeeső párt- bizottsági és csúcslitkár oknak évente háromnapos, az alapszervezeti titkároknak pedig egyhetes tanfolyamon kell részt venniük.

Arató András — Piszter István