Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-07 / 237. szám
4 "“kJCÍtÍoP 1972. OKTOBER 7., SZOMBAT Pest megye az utolsó helyen A fiatalok é a kultúra FILMEN A BOB HERCEG Keleti Márton rendezésében tv-film készül a Bob herceg című operettből. A címszereplő: Nagy Gábor. A képen: forgatják az egyik jelenetet. Tengeri szirén és ősosztriga Új látványosság a Börzsöny Múzeumban November 30. A TIT országos küldöttgyűlése Javában folynak a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat VI. országos küldöttgyűlésének előkészületei. Már sor került a megyei küldöttértekezletekre — október 31-ig mindenütt megrendezik a tanácskozást. Az országos 'küldöttgyűlés a tervek szerint november 30- án, délután 2 órakor ül össze, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, és december 2-án fejezi be munkáját. Az ülés résztvevőinek száma 350 fő lesz, közülük 300 a megyékben megválasztott küldött, s ötven a meghívott vendég. Jelen lesz a tanácskozáson több külföldi — a szovjet, a mongol, a bolgár, a román, a lengyel, a jugoszláv az NDK- és a csehszlovák — testvérszervezet delegációja is. Az utóbbi években a munkások szociális ellátottsága kedvezően alakult megyénkben. A bérek jelentősen emelkedtek, egyre-másra adtak át a megye területén különböző szociális jellegű intézményeket. Ezzel szemben — a legutóbbi felmérés alapján — Pest megye még mindig az utolsó helyen áll kulturális ellátottság szempontjából. Vajon ez milyen következményekkel jár, a munkásfiatalok szórakozási, művelődési lehetőségeit mennyiben befolyásolja? Erről beszélgettünk Szabó Ferenccel, a KISZ Pest megyei bizottságának munkatársával, aki évek óta szívügyének tekinti munkásfiatalok kulturális helyzetének javítását. • Először a lehetőségekről, az adottságokról kérdezném. — Pest megyében jelenleg 193 művelődési ház működik. Ez a szám önmagában még semmit nem mond, viszont az már igen, hogy a művelődési házaink kétharmad része teljesen alkalmatlan szórakozás, vagy művelődés céljaira. Ezer; az esetleges felújítás sem változtatna, úgy sem felelne meg a követelményeknek. Könyvtárhálózatunk kiépített, de a könyvállomány összetételét tekintve ugyancsak az országos átlag alatt vagyunk. Pest megye az egyetlen, amelynek nincs önálló színháza; igaz, a Déryné Színház évente 120 előadást tart megyénkben. A megyei színház hiányát pótolhatná a főváros, azonban a szervezett színházlátogatások még csak szórványosak. Véleményem szerint, amikor a KISZ- szervezetek kulturális munkájáról, a fiatalok szórakozási lehetőségeiről beszélünk, ezekről a tényekről nem szabad megfeledkeznünk. • Az ifjúsági szervezet hogyan kíván változtatni a jelenlegi helyzeten? — Nemrég foglalkoztunk a Pest megyei üzemekben a fiatalok kulturális életével. A tapasztalatok nem egyértelműen negatívak. Az azonban tény, hogy a KISZ-szervezet sehol sem tudott önmaga különleges eredményeket felmutatni. Köztudott, hogy az üzemekben a kulturális élet gazdája elsősorban a szakszervezet. Azokon a helyeken, ahol a szak- szervezet és a KISZ együttműködött, igenis pezsgő kulturális élet alakult ki. Jó példaként három legnagyobb vállalatunkat említeném: a Csepel Autógyárat, a Nagykőrösi Konzervgyárat és a Dunakeszi JárSzegény II, Lajos alkalmatlan az uralkodásra, mint tudjuk, talán nem is emlékeznénk rá, talán Szomory sem írt volna róla darabot, ha történetesen nem éppen királykodása alatt veszítjük el a Csatát — így a nagy Cs-vel — Mohácsnál. Szomoryt nem a jelentős Csata, hanem a jelentéktelen király érdekli. Pontosabban: nem a történelem, hanem saját életérzése izgatja. Szomory, a század első évtizedeinek pesti polgára szomorú, még szomorúbb 1922-ben, amikora darabot írja, amikor bizony a hozzá hasonló liberális polgárok féltek. Szomory szorongását rávetíti II. Lajosra, aki pontosan ugyanolyan tehetetlen és alkalmatlan szerepére négyszáz évvel korábban, mint a liberálisabb pesti polgárok négyszáz évvel későbben. Ennek a szegény, finom érzésekkel teli, álmodozó, pumű javítót. — Ugyancsak je- lantős a fejlődés az ifjúsági kiubmozgglom terén. Az utóbbi években többszörösére emelkedett az üzemi ifjúsági klubok száma. Jelenleg 25 ifjúsági klub működik a Pest megyei üzemekben, és ezek felszereltsége is jónak mondható. — Lényegesen rosszabb a helyzet a műkedvelő csoportokkal. Gyakran nem a fiatalok igényei szerint alakulnak ezek a csoportok, így nem lehet csodálkozni, hogy rövid életűek. • Mit tart az ifjúsági szövetség legfontosabb feladatának, hogy a fiatalok művelődési lehetőségei kiszélesedjenek? — A munkásfiatalok nagy része nem lakóhelyén dolgozik: a fővárosba például tízezer fiatal jár be naponta. Szabad idejüket azonban ők is lakóhelyükön töltik el. A budai járásban egy érdekes kezdeményezés született: az elmúlt hónapokban úgynevezett bejáróklubokat hoztak létre. Az itteni tapasztalatokat felhasználva, megyeszerte szeretnénk hasonló — a bejáró fiatalok igényeinek megfelelő — klubokat alakítani. Természetesen ezzel még nem oldunk meg minden gondot. A legfontosabb az lenne, ha megyénk közművelődési politikája mielőbb ifjúságcentrikussá válna. Ismételten szeretnénk a szakemberek, az illetékesek figyelmét felhívni, hogy a művelődési intézmények, szórakozóhelyek rendszeres látogatóinak több mint 70 százaléka fiatal. A. É. ha fiatalembernek a legnagyobb gondja önmaga, saját szellemi és fizikád léte. Egyiket sem tudja „újratermelni*, mert a viszonyoknak és környezetének börtönében raboskodó, kiszolgáltatottságán változtatni nem tudó árnyékember. Szomory szereti és szánja II. Lajost, szívből kívánja, hogy ne pusztuljon el, hogy emberi — királyi? —életet élhessen. Mert ez a király érez és szelleme van. De mit kezdjen vele? Mit, amikor a török ellen kellene hatalmas, jól szervezett sereget szerveznie, összefognia az egymás utálatában élő országnagyokat és a karokat-rendeket. S mivel II. Lajosnak semmi köze hozzájuk, menekül tőlük, mert..., mert II. Lajos finom, emelkedett szellemű polgár. Ez a szalon történelmi dráma az író szappanbuboréka, mert sem Mohács idején, sem MÚZEUMLÁTOGATÁSRA ritkán szakíthatok időt, de ha már múzeumi hónap az október, mégiscsak illik legalább egyet felkeresni. Amúgy is régen jártam benne, belépek hát a szobi Börzsöny Múzeumba. Jól elrendezett régészeti kiállítását már ismerem, de a természettudományi új. Most látom először két helyiségét. Az egyikben pompás lepkegyűjtemény, akárha élne valamennyi, kitterjesztett szárnyuk tarkasága annyira eleven. Üveg alatt legalább húszfajta gyönyörködtet gombostűhegyen. Ki hinné, hogy ilyen sokféle pillangó röpdös a Börzsöny vidékén. 1922-ben, sem ma nem hiteles. Ellenben hosszú, s mivel egyetlen dramaturgiai poénre épül — amit előre tudunk —, vagyis arra, hogy Szapolyai János cserben hagyja a magyar seregeket, azért, hogy vereséget szenvedjenek, a király elbukjon, s ő, Jankó gróf lehessen a király. Ez a személyes pri- vatizálgatás a történelemben csupán Szomory darabjában döntő. A rendező Ádám Ottó, a háttérből előre hozza a történelmet, annyira, amennyire lehet. Nádornak, prímásnak, kancellárnak, országbírónak, püspöknek, ninciusnak szán szerepet, Lajos köré történelmi tablót fest, s a díszlettervezővel, Szinte Gáborral, megállapodott, hogy monumentális díszlet-„freskókkal”, Munkácsy eredményeit is felhasználva, történelmiesítsék —ahogy lehet — Szomory életérzésének megnyilvánulásait. Ádám mindezt legragyogóbb színpadi érzékével és tudásával teszi, annyi energiával, amivel talán a mohácsi csatát is megnyerhettük volna. Az eredmény: a színészek invenciózus játéka, Mialkovsz- ky Erzsébet fantáziadús, ihletett • pillanatokban tervezett jelmezeiben, Petrovics Emil szép zenéjével. Huszti Péter Lajos királya önvizsgálatban jártas, intelligens fiatalember, aki rossz korban született, helyét nem találja. Almási Éva Mária királynéja érettebb és uralkodásra tudatosabb, de merevebb és zártabb figura. Koltai János mint Szapolyai, mértéktartóan céltudatos; s ő és a rendező formált ebből az alakból színpadi lényt. Cs. Németh Lajos bohóca, Juhász Jácint Tomoryja említésre méltó alakítás ebben a lélektani drámában, amelynek főhőse nem II. Lajos, hanem Szomory Dezső, aki megsajnálta saját magát, és Ádám Ottó. aki a jobb sorsra érdemes írónak jobb sorsot szánt. Berkovits György MERT NINCS ITT egyetlen máshol honos, igaz viszont, hogy ennek a környéknek pillangósokasága, de az állatvilága sem mutat fel semmi különlegességet. Habár a rovargyűjteményben látható apró szarvasbogárral eddig még nem találkoztam. Felvilágosítanak azonban róla, hogy a törpe szarvasbogár önálló, külön válfaja a termetesnek és másfelé is található. Borz is. Csak éppen ritkán tekint múzeumi tárlóból ilyen szép gereznája az emberre. A másik helyiségben öt-hat dioráma a Börzsöny vidékén előforduló madarakat, négylábúa- kat, vízi lényeket mutatja be természetes életkörülményeik között. Lombos faágon ül, tá- togó csőrrel a kuvik, szinte a hangját is hallani, annyira élethű kitömött, tollas bőre. Cinke, harkály, fácán, ki győzné íelsorolni. Emitt a zsombé- kon élénkzöld gyík oson. A fejétől a farkáig lehet vagy 30 centi. A vízi életet bemutató dioráma alján több rák is, mintha ollójától ellentétes irányban éppen járna a víz és a felette úszó halak alatt. KIFELE MENET veszem csak észre az ajtó előtt látható nagy mészköveket, amik nem is azok. Az egyik egy maróműt meszesen fehérlő kövesült maradványa, a másik a néhány éve a zebegényi ásványbányádból előkerült tengeri szirén csontozata. Aztán micsoda jól megtermett, kővé vált kagyló! A magyarázótábla elárulja: ősosztriga. Akkora az öble, akár egy levesestányéré. Nos, ha százévezredekkel ezelőtt, amikor tenger hullámzott errefelé, már ember is élt a partján, egyet ha kihalászott, jóllakhatott tőle. Persze, háromnégy citrom levét ráfacsarhatta. De ugyan termett-e ezen a tájon azidőtájt citrom? Remélhetőleg. Különben még az ősembernek is aligha ízlett volna az ősosztriga. Sz. E. FELVESZÜNK gyakorlott női szabót részlegvezető és szabász munkakörbe Vác, Széchenyi utcai női (lakossági) méretes részlegünkbe. Jelentkezés: Nagymaros, Rákóczi u. 14. Telefon: 16. „DUNAKÖRNYÉKE” HISZ Egységes műveltség ■mj jfent divatossá vált U kétféle műveltségről, vagy még pontosabban egymással szembe ál- i lított kultúráról és civilizá- I cióról beszélni. A kultúr- sznobok pedig egyenesen kettéhasadt tudatot emlegetnek, mintha a világ kétféle embertípusra vált volna: egyesekre — a kevesekre —, akik elsajátították és őrzik az emberiség gazdag kulturális örökségét és másokra, akik „csak” szaktudással rendelkeznek. Mondani sem kell, hogy ilyen szélsőséges eseteket nagyítóval kell keresni, továbbá, hogy az emberiség kulturális örökségébe nemcsak az eposzok, a drámák, a szobrok és a képek tartoznak, hanem a kőtábláktól a papírig fejlődött technika eszközei és eljárásai csakúgy, mint a szobrok vagy a művészi épületek és készítésmódjuk — tehát a szakismeretek is. A kultúrának és a civilizációnak a polgári eszmevilágból eredő szembeállítását az emberiség története cáfolja. Az egyetemes kultúrgyara- podás fejeződik ki a civilizációnak egy-egy korszakban elért fokában. T ermészetesen lehetnek és vannak is különbségek az emberek műveltségében kortársak között is. Ezek a különbségek részben természetesek, részben elfogadhatatlanok. Természetes, hogy nem egyforma az emberek képessége, érdeklődése, különböző foglalatosságot folytatnak. Ám elfogadhatatlanok az olyan különbségek, amelyek a társadalom osztálymegoszlásából erednek és a tulajdonosmunkavégző ellentétét, a kizsákmányolást akarják fenntartani. Márpedig a műveltség monopóliuma ezt a célt szolgálja. Ezért az egységes műveltség célja a haladást, a valóban demokratikus társadalmi fejlődést. a szocializmust szolgálja. Amikor a felszabadulás után iskolarendszerünket átalakítottuk, a fő cél éppen az volt, hogy a műveltséghez mindenki hozzáférjen. Az általánosan kötelező iskola egységes műveltségi alapot adott mindenkinek, és megnyílt az út a középfokú és főiskolai, egyetemi tanuláshoz a munkások és parasztok tömegeinek gyermekei, sőt a felnőttek előtt is. S nemcsak megnyílt, hanem szorgalmaztuk is, hogy éljenek vele I skolarendszerünk ezután alapjaiban megfelelt a várakozásnak. Az idő azonban halad, a tudományok, a szakterületek fejlődtek, s ma nagyobbak a műveltségi igények is. A mai ember — márcsak a televízió révén is — sokkal több hírt és újdonságot fogad be a világból, s hogy ezeket helyére tudja tenni, több ismeretet, nagyobb tájékozottságot, műveltséget igényel. Elérkezett az idő, hogy továbbfejlesszük helyes alapokon haladó oktatási rendszerünk munkáját. Ez a felismerés vezette a Magyar Szocialista Munkáspártot arra, hogy alapos vizsgálatok után a Központi Bizottság megtárgyalja az állami oktatás helyzetét és határozatot hozzon a továbbfejlesztésre. A határozat részletesen kitér az oktatás egész területére és valamennyi fontos kérdésére. Egyik célja éppen az, hogy az egységes műveltség megalapozását, kialakítását erősítse. Ez ma főként minőségi feladatokat jelent. Az általános iskolában például — amely szervezetileg eleve ezt a célt szolgálja — a színvonal egységes, magasabb szintre történő fejlesztését tűzi ki célul. Ismert, hogy a magasabb iskolába — így általánosból középiskolába, vagy onnan egyetemre — azonos érdemjeggyel kerülő tanulók gyakran nagyon különböző eredményt mutatnak fel. Ezt a különbséget csak az egységesebb képzési színvonallal lehet csökkenteni. De nemcsak ezen a téren — s ezen belül az iskolák felszereltségében, az oktatók munkájának színvonalában — van mit tennünk az egységes műveltség megalapozásáért. Ennek a célnak nem mond ellent a szakképzés — így a szakközépiskolai, vagy a szakmunkás- képzés — színvonalemelési igénye. Az oktatás tartalmát és módszereit kell fejleszteni, hogy még képzettebb szakemberek kerüljenek ki az oktatás műhelyeiből, olyanok, akik egyszersmind általánosan tájékozottak. az új ismeretek befogadására nyitottak. Ilyenformán az egységes műveltség igénye szemléleti igény is. Olyan általános ismeretek és tájékozottság kialakítását feltételezi, amely a dolgozók egységes megítélését teszi lehetővé, a társadalom felfogásbeli, tudati egvségét erősíti. A z egységes műveltség jelszavában tehát az általánosan művelt ember, mint egyéni cél és érdek találkozik az.együttélő emberek, a társadalom közös érdekével. Németh Ferenc Előzzük meg a patkány- és egérkártételeket, az általuk okozott fertőzéseket! A falánk rágcsálók behatolnak a tárolókba és raktárba, s nagy károkat és fertőzésveszélyt okoznak terményekben és élelmiszerekben. A Fővárosi Takarító Vállalat . (Budapest V., Károlyi Mihály u. 12.) olyan módszereket és csalétkeket alkalmaz a patkány- és egérirtásban, amelyek figyelembe veszik a rágcsálók tulajdonságait, szokásait és ezáltal teljes sikerhez vezetnek. A fertőző betegségeket terjesztő és egyéb egészségártalmakat kiváltó rágcsálók ellen kérje a FŐVÁROSI TAKARÍTÓ VÁLLALAT segítségét: szolgáltatásai szakszerűek, hatékonyak, megbízhatóak. Fővárosi színházi esték If I A TAC riDAlV SZOMORY-BEMUTATO 11. LlUUij Mii ALI A MADÁCH SZÍNHÁZBAN
