Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-01 / 232. szám

6 “"xJCíriap 1972. OKTOBER 1., VASÁRNAP Peil megyei í aranaoiaóo fáóolz 39. A TAPIÓ VÖLGYE Kanyarog a Tápió szelíden, hol átbúvik az országút alatt, hol elszökik tőle messzire, alig lehet sejteni, merre folydogál. Községeket szel át vagy hatá­rukban húzódik el, de min­denképpen megkeresztelte őket kúria romjai nem sokat árul­nak el régi szépségükből — a községhez tartozó Csehország- telephez azonban kőnél-ércnél maradandóbb hiedelem tapad, hogy e hely a XV—XVI. szá­zadban idevetődött husziták alapítása. A kúria dolgozószobája a tápiószelei fceumban. Blaskovich Mú­. vizével. így keletkezett a bo- i kornyi Tápió melléknevű — ‘ úgy is mondhatnék: vezeték­nevű — község, közelebb-távo- labb egymástól, szerteszórtan a Tápió völgyében. Itt van mindjárt az Árpád- ■ kori Bicske nemzetség ősi fészke: Tápióbicske, első urai­ról 1250-ből, magáról a’falu­ról Villa Bikchey néven 1275- ből szólnak az oklevelek, őr­hegye erődített középbronzkori településnek bizonyult, Török­völgye alighanem a községet porig pusztító török hódolt- ' ságra utal. Görgey Arthúr tá­bornok 1849. április 4-én este 9 órakor keltezett jelentése., pedig az isaszegi csatát meg­előző tápióbicskei diadalról számol be, amelyben az egye­sült honvédseregek páratlan hősiességgel győzték le Jella­sics tüzérséggel megerősített, csaknem húszezernyi hadát s ahol Földvári Károly őrnagy, fergeteges csaták bajnoka, a vörössapkás 3. zászlóalj bálvá­nyozott hőse, a bicskei ütközet ; irtózatos golyózáporában, zász­lót lengetve, elsőnek ugratott a Tápió hídjára, s vörössapká­saival utat tört Damjanich és Klapka csapatainak. ’ Aztán keresztbe-kasul járom az ősi Kartal család hajdani birtokait: az 1217-ben először Sag néven említett Tápióságot, s feljegyzem, hogy a Zsiger- puszta mellett levő romot a hagyomány Árpád-kori várnak tartja, a tudomány viszont az ugyanitt feltárt újabbkőkori leletek és a Cimbalomrét-dűlő- ben kiásott bronzkori csontvá­zak, edények nyomán a tele­pülés ősrégi eredetéről adott bizonyságot. Az Ybl Miklós tervei szerint épült Keglevich­INGATLANOK ADÁSA ÉS VÉTELE ügyében keresse fel az alábbi kirendeltségeinket: Szentendre, Kossuth Lajos u. 36. Érd, Diósdi u. 34. Dunaharaszti, Dózsa Gy. u. 1. SZENTENDREI VAROSGAZDALKODASI VAUALAt SZENTENDRE, Ady Endre u. 5. Fotó: Csobaji Előd Kartal-ősök ülték meg a honfoglalás után először az 1271-ben Zecheu néven fel­jegyzett, ma Tápiószecső tele­pülését, Kartali Tamás a XIII. században már a de Zechew — vagyis: szecsői — előnevet vi­selte. A Tápió-parti lapályon fekvő község a XV. században vásártartási jogot kapott, s mezővárosként szerepelt, s ha mostani sajátosságait akarnám előszámlálni, akkor két dolgot említhetnék. A jelentős ered­ményeket felmutató művelő­dési központ fontos munkate­rülete a magyar folklór hagyo­mányainak ápolása, Röpülj páva-köre a művelődési házak együttesei között-országos ran­gú. Nem ilyen örvendetes az az adalék, hogy Tápiószecsőn találjuk a környék — Nagy- káta után — legnépesebb ci­gánytelepülését. A „ciganoló- gia” ma annyira fellendült, hogy szinte divatnak nevez­hető. A szecsőieknek azonban égető napi probléma: mert a szorgalmasan dolgozó cigány lakosság mellett ődöngő dolog- talanok szociális, kulturális és morális felemelése nem köny- nyű, de mind sürgősebb, kény­szerítő feladat. A Kartal-nemzetség birto­kolta a monori járáshoz tarto­zó Tápiósülyt is, amelynek né­pe 1263 körül Úza fia Ferenc uraságnak robotolt. A XV. szá­zadban SEWL—SYWL ortog­ráfiával említett Súlyból a tö­rök pusztítás után jószerint csak egy torony maradt meg, valamivel több, mint a XIII. században Saap néven emle­getett és a XVI. század végén pusztává porlott Sápból. Ha a história dátumait néz­zük, akkor felfigyelhetünk rá, hogy Werbőczi István, aki Tá- piószentmártont már 1513-ban donációba kapta II. Ulászlótól, az 1514-es parasztháború és az 1526-os mohácsi vereség után 1528-ban Tápiógyörgyét és Tápiószelét is megkaparin­totta, nyilván a szörnyű és tra­gikus történelmi események­ben szerzett bokros érdemei­ért. Tápiógyörgyén, amely már a jászsági fekete földekkel hatá­ros, bár Gyewrgye elnevezését csak 1520-ból ismerjük, a kör­nyék egész sor helyneve viszi képzeletünket' az ezeréves múltba. Nagymegyer, Kisme­gy er, Nagypáskom, Kispáskom, Urbárium a história és a job­bágygazdálkodás emlékeit ve­rik fel, Borjúhalom, Görbe­szék, Fáradttanya, Kétkürtös- tanya, Rókalyuk, Dögház, Po- csogós, Szőröspuszta hajdan- korok köznapjainak hagyomá­nyaira emlékeztetnek. Tápioszele _ 1347-ben: ze­le, a járás jelentős ipari cso­mópontja. A Kohászati Gyár­építő Vállalat gyáregysége, az Állami Pénzverő éremszerelő üzeme máris sok száz dolgozót foglalkoztat, az Országos Ag robotanikai Intézet pedig t fajtagyűjtési, fajtafenntartás' tudományos kutatás és a nem­zetközi magcsere egyik fóku­sza. Ami Tápiószelén a maga nemében egyedülálló élmény: az a hajdani Blaskovich-kú- riában létesített lakásmúzeum, amelynek 7 termében egy XIX. századi kisnemesi otthon keretei között, a két Blasko- vich-fivér, az 1960-ban elhunyt György és az 1965-ben elhalá­lozott János által gyűjtött bú­torokat, festményeket, grafiká­kat, plasztikákat, iparművé­szeti- és ötvösremekeket, ke­rámiákat, porcelánokat láthat­juk. Két Rembrandt rézkarc, holland kismesterek, olaszok és a magyar művészek közül Barabás, Lotz, Székely Berta­lan, Réti és mások alkotásai díszítik a ragyogóan tiszta, íz­léses múzeumot, amelynek csak az a baja, hogy Tápiósze­lén méltatlanul kevés látoga­tója akad. Tápiószentmártonhoz — ta­lán fontosabbakat megelőz­ve — óhatatlanul két gondo­lat társul. Itt találták meg 1923-ban a szkíta arany- szarvast, amely előkorunk gyönyörű remeke, s nem te­het róla, hogy a hazai fasisz­ták egyik hordája a művészi formájú plasztikát rövid idő­re jelvényének bitorolta. És itt fejlesztette ki egy Ernő nevű másik Blaskovich a legna­gyobb magyar magánménest, itt született 1874. március 17- én minden idők legnagyobb magyar versenylova: a Kin­csem, amely négy éven át 54 versenyben 54 győzelmet ara­tott. A kitűnő angol telivér, mint tenyészkanca, jeles iva­dékok sorát hozta világra, de utódjai közül egy sem tudta túlszárnyalni. Fontosság, főleg időszerű­ség sorrendjében előrevehet­nénk most Tápiószentmárton két jó eredményeket felmuta­tó mezőgazdasági termelőszö­vetkezetét, de az embert von­zalmai, érdeklődési körei ve­zérlik ... Fejezzük be hát ba­rangolásunkat a járás kultu­rális és művelődési életében nagy hatású művelődési köz­ponttal, amely a megyében elsőnek alkalmazott közmű­velődési társulással munkájá­nak rendkívüli hatósugarat te­remtett. A helyi gazdálkodó egységek, főleg a két téesz megemelte az állami költség- vetés keretét, s hogy a pénz jó helyre kerül, azt magam is láttam, amikor végigtapasz­taltam a művelődési központ székházában lévő nagyszá­mú szakkör, külön kiemelve a remekül dolgozó fotósok, fil­mesek, magnósok, saját mű­hellyel rendelkező kerámiku- sok okos, élénk tevékenysé­gét. Ha ezekhez hozzáveszem a régészkedőket, a honismere­ti kutatókat, a néprajzosokat, s az ismeretterjesztés községi és tanyai fáklyahordozóit — akkor azt kell mondanom: szinte elképzelhetetlen, hogy Tápiószentmárton 6900 lako­sából hogyan lehet a kulturá-- nak ekkora szikrafergetegét kicsiholni. Békés István Nemzetközi szakszervezeti tanácskozás Október 2. és 7. között Bu­dapesten tanácskozik a Textil-, Ruházat- és Bőripari Szakszer­vezetek Nemzetközi Szövetsé­gének elnöksége, adminisztra­tív bizottsága, pénzügyi és el­lenőrző bizottsága, valamint a textilipari szakmai bizottság. A tanácskozás napirendjén a nemzetközi szövetség munká­jával, tevékenységével össze­függő több téma szerepel. Egyebek között értékelik a nemzetközi szövetség titkársá­gának legutóbbi — 1971-ben Berlinben tartott — ülése óta kifejtett tevékenységét; meg­vitatják a nemzetközi munka­ügyi hivatal számára a textil­iparról készülő memorandu­mot; értékelik a nemzetközi szövetség keretében működő szakmai bizottságok munká­ját, s egyben meghatározzák a további feladatokat. NÖVEKVŐ EXPORT Sikeres kooperációk Négy esztendő alatt több mint a két és félszeresére nö­velte kiviteléit az Irodagép és Filmtechniikai Vállalat. 1968- ban exportja négymillió ru­belt tett ki, az idén pedig 11 millióra rúg. A dinamikus fej­lesztés legfőbb forrása — ter­mészetesen a gyártási feltéte­lek megteremtésén, így a töb­bi között a nagykőrösi egység jeléntős bővítésén túl — a szakosítási szerződjek megkötése, s a kooperá­ció bővítése volt. A vállalat tevékenysége jó példája annak, miként lehet viszonylag nem nagy befekte­tésekkel kelendő árukat kínál­ni a felhasználóknak. így pél­dául szedőírógépekből és fénymásológépekből idén há­rommillió rubel értékben szál­lítanak szovjet megrendelésre, s már most biztosra vehető, hogy jövőre e termékekből nö­velhetik eladásaikat. Mód nyílik a forgalom bő­vítésére a pénztárgépek gyár­tásánál is, s itt jól kamatozó­nak bizonyult a nyugatnémet Anker céggel kialakított koo­peráció. Idén már 2Ö0 gépet expor­tálnak — ezek Anker-alfcatrészek ösz- szeállitásával készülnek —, jö­vőre pedig a kivitel számítá­sok szerint eléri a félmillió nyugatnémet márkát. Egy má­sik kooperációs szerződés az automatikus szedőírógépek fejlesztésére és külföldön való értékesítésére vonatkozik, s e gépekből 1973-ban már ötve- net exportálnak. A pályakezdők közérzete1 Fiatalok. Telve tervekkel, vágyakkal és nagy-nagy aka­rattal. Tenni valamit, amivel leadhatják a voksukat a fel­nőttek társadul mában: itt va­gyunk, felnőttünk, fogadjatok be magatok közé. Bizonyítani akarnak: megérettek az önál­ló, egész embert kívánó fel­adatok elvégzésére. Ez legfőbb jellemzőjük. A fogorvos A bagi fogorvosi rendelő messzire esik a falu központ­jától. A kátyús földút göd­reiben eső után még napokig megáll a víz, a sár. A tanács vezetői jobb szerették volna, ha valahol a központban sike­rül a házvásár rendelőnek, or­voslakásnak, de a meglevő pénzből csak itt kapták sza­bad házat. Csendeden kopogtatok a rendelő fehér ajtaján. Fiatal, fehérköpenyes lány nyit ajtót. — A doktornőt keresi? öt perce nincs, hogy kiment az állomásra — mondja s az aj­tóra függesztett papírlapra mutat: „Vízhiány miatt ma 11-ig tart a rendelés.” -r- Ha siet, talán még eléri az állo­máson. Várnak vagy félszázan a fél­tizenkettes vonatra. Találomra megszólítok egy idősebb asz- szonyt: — Dr. Veres Ildikó fogorvost keresem... — Ott van, kék kosztüm­ben — mutat egy távolabb ál­ló, barna hajú, komoly arcú lányra. A beszélgetést a megszokott kérdéssel kezdem. — Miért éppen Bagót vá­lasztotta? — Vártam ezt a kérdést — gondolkozik hangosan. — Pesti lány vagyok, ott is meghirdet­tek néhány állást, de elsőként ide jelentkeztem. Szeretem a vidéki életet, a vidéki embere­ket. És ami nem közömbös egy _pályakezdő számára: nem egy fogorvos vagyok valame­A rabló és a klarinétos Ökoicscpóssal búcsúzott Mózer István 29 éves vecsési segédmunkás ezt a napot is fröccsözéssel kezdte a lőrinci Béke téren. Ezt követően elin­dult albérletet keresni Pócel- re, Rákoskeresztúrra, ahol ugyan lakást nem talált, ital­boltot viszont többet is. Az es­ti órákban a Ferihegyi repü­lőtér közelében, egy szórakozó­helyen kötött ki. Itt megismer­kedett L. Mihály klarinétossal, aki elmondta ivócimborájá­nak, hogy éppen állást keres. Mózer István nyomban felajánlotta segítségét, s együtt indultak útnak ál­lást keresni budapesti szó­rakozóhelyeken. L. Mihályt azonban sehol ’em engedték klarinétozni. így aztán továbbra is csak az ivás- ’ul tölthettek el idejüket. A Véső esti órákban Mózer al­kalmi ismerősével egvütt Ve- csés felé vette az irányt, s jóllehet a részegségtől alig tudtak járni, gyalogosan meg­tettek 10—15 kilométert. A vecsési állomás közelé­ben a segédmunkás meg­unta a sétát, s elhatároz­ta : megszabadul barátjá­tól. Nem akart azonban üres kéz­zel távozni, ezért egy ököl­csapással leütötte a klariné­tost. A földre zuhant ember karjáról letépte karóráját, majd elmenekült... A hamar született barátság tehát rablás­sal fejeződött be, amelynek tettesét a rendőrség néhány nap múlva elfogta, majd bíró­ság elé állította. A bíróság súlyosbító körül­ményként értékelte az erősza­kos bűncselekmények elsza- oorodottságát. s Mózer Istvánt 2 évi börtönbüntetésre ítélte, és három évre eltiltotta a köz­ügyektől. Az ítélet jogerős. lyik pesti rendelőben, hanem a fogorvos, Bagón. Ez nemcsak önállóságot jelent, hanem a szakma sokrétűségét is. A fő­városi rendelők egyre inkább specializálódnak, van, aki csak fogat húz, van, alá töm, vagy fogat pótol. Itt mindent csinál­ni kell. Ez benne a jó. Rövid időn belül nagy tapasztalatra tehet szert az ember. Persze, az önállóságnak hátránya is van. Nincs kitől tanácsot kér­ni. És a feladatkör is szerte­ágazóbb: a fogászati munkától az anyagbeszerzésig, beleértve az iskolafogászat megelőző te­vékenységét is. A hét hat nap­ján rendelek, egy napra átla­gosan huszonnégy páciens esik. Nem kis feladat. Néha alig fér bele a hatórás rende­lési időbe. Nem is lenne sem­mi baj, ha itt, helyben lakhat­nék. Ami lerontja a közérze­tem, az éppen.ez. A napi majd négyórás utazás. Ezt az időt sokkal hasznosabban is eltölt- hetném. — Ha tudta, hogy nincs la­kás, miért vállalta el? — Az elődöm fogtechnikus volt a faluban. Az övé volt a rendelőhöz tartozó szolgálati lakás is. Arra számítottam, hogy azt én is megkapopi- Nem így történt. A falu idő­közben második orvosi körze­tet is kapott. Minden azon múlott, lesz-e lakás az új or­vosnak. Hogy én mikor ka­pok? Nem tudom, tréfának szánták, vagy komolyan gon­dolják, amit mondtak: majd, ha férjhez megyék. A népművelő Iglói Sarolta huszonnégy évével az új erdőkertest klub­könyvtár vezetője. Amióta (havi ezerhatszáz forintért) elvállalta a munkát, megtelt élettel a ház, A tágas előcsar­nokban felállított játékasztalt gyakran körülállják a fiatalok, s a könyvtárban is akad min­dig könyvek között válogató fiatal vagy felnőtt. Pedig vol­taképpen ezekben a napokban telik meg igazán tartalommal a klubkönyvtár élete: kezdőd­nek az ismeretterjesztő elő­adások, megkezdi munkáját az ifjúsági akadémia, most szer­vezik az angol és német nyelv­tanfolyamot, s a szüret befe­jezése után Boccaccio-műsort próbál az irodalmi színpad. S ha mindez nem töltené ki Iglói Sarolta napjait, kitölti azt a tanulás: szeptember elseje" óta újra diák, a népművelés- könyvtárszakot végzi. — A közérzetem? A közel­múltban a Tolcsvav együttest hívtam meg a klubkönvvtár- ba. Ezerháromszáz forintot ráfizettem. Kudarc? Kétségte­len. De tanulság is. Ma rrfár a könnyűzenei . hangversenyek csak ritkán kifizetődők. De ha már ez sem hoz pénzt, akkor micsoda? A klubkönyvtár évi rezsije több. mint hatvanezer forint. Az állami támogatás nedig mindössze évi hetven­ötezer, de ebből az összegből kell gyarapítani a könyvtárat is. De hogyan? Erre a hoffvan- ra várják már régóta a választ a nánművelők. de világos és '‘gvértelmű feleletet ódéi a nem kaptak. A közművelődés I pénzbe kerül. Nem is kevésbe. I Egy klubkönyvtár pedig nem rendelkezik olyan nagy terem­mel, amely alkalmassá tenné haszonnal záruló programok rendezésére. A tanítónő Amikor Szabó Olgát bemu­tatják a vérségi iskolában, akaratlanul is megkérdezem: — Nem találkoztunk mi már valahol? Megrázza a fejét. — Ezt sokan kérdezték már a Ki mit tud óta ... Elnézését kérem, hogy nem ismertem fel benne azonnal az idei Ki mit tud szavalóver­senyének győztesét. De a kép­ernyőn, ünnepi ruhában, egé­szen másként hatott, mint most itt, a vérségi iskola fo­lyosóján. — Negyedik hete tanítok, de csak hét napja költöztem ide Szegedről... — mutatja be derűs arccal csöppnyi birodal­mát, amelyet az iskola emele­tén kapott. Modem, piros-fehér festett bútor, alacsony heverő, , még alacsonyabb asztal, felfújható műanyag karosszék, a falon két keménykalap és egy citera. — A könyvtáram még nincs itt — mondja-szinte mentege- tődzésképpen. Pedig sok szép verseskötetem van ... S hogy a versekre kerül a szó, megkérdezem: — A győzelem után nem gondolt arra, hogy felvételiz­zen a Színművészetire? — A középiskola után két­szer megpróbáltam. Akkor nem sikerült. Az a vágyam se, hogy felvegyenek népmű­velő-könyvtár szakra. így ke­rültem a jászberényi tanító­képzőbe. Ott szerettem meg a pedagóguspályát. S amit az ember megszeret, azt örömmel csinálja. Tanítónőnek tanul­tam, az is maradok. Rám bíz­ták a harmadik osztályt. És testnevelést tanítok a felső ta­gozatban. Egy hónap múlva elkészül itt, szemben az isko­lával a klubkönyvtár. Az ifjú­sági klubot én vezetem majd.' Miért cseréltem volna fel a már meglevő bizonyosat azért, aminek pillanatnyilag még tel­jesen bizonytalan lenne a ki­menetele. — Nagyszerűen szavalt a kamerák előtt — vetem közbe. — Szeretem a verset. 1967- ben Kazinczy-díjat kaptam.' Egy évvel később az országos középiskolai szavalóversenyt nyertem meg, aztán első let­tem, aranyérmes a főiskolai fesztiválon. De vajon ennyi elégséges ahhoz, hogy jó szí­nésznő váljon belőlem? — A közérzete tehát jó, mert úgy érzi, megtalálta a helyét... — Pillanatnyilag a jónál is jobb. A nyáron Olaszország­ban jártam a Ki mit tud-osok- kal. Decemberben, lesz az es­küvőm. Legkésőbb tavaszig kapok itt egy két szoba össz­komfortos lakást. És a fizeté­semre sem panaszkodhatom. Ezemvolcszáz az alap, hozzá kétszáz területi pótlék és havi huszonnégy túlóra, ami több, mint négyszáz forint. Kíván­hat többet ennél egy pálya­kezdő fiatal? Prukner Pál

Next

/
Thumbnails
Contents