Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-25 / 252. szám
K^Cívlap 1972. OKTOBER 25., SZERDA FÓKUSZ Hat nap — Itáliából GIULIO ANDREOTTI olasz miniszterelnök és Medici külügyminiszter kedden a kora délutáni órákban érkezett hatnapos hivatalos látogatásra a szovjet fővárosba. Minthogy a két ország viszonylatában több éve nem került sor ilyen magas szintű találkozóra, a látogatást Moszkvában élénk érdeklődés előzte meg. A KÉT ORSZÁG kapcsolatait Moszkvában általában kielégítőnek értékelik, azzal a megjegyzéssel, hogy a szovjet—olasz kapcsolatok fejlődése a hatvanas évek végén — elsősorban a Fiat—Zsiguli kooperáció eredményeként — bekövetkezett ugrásszerű javulás után, a kereskedelmi- gazdasági együttműködés vonalán lelassult. Az utóbbi három évben például lényegében stagnált az árucsereforgalom. Jövőre, a szovjet földgázszállítások megkezdésével ismét javulás várható, de szovjet vélemény szerint komoly fejlődést csak akkor lehet elérni, ha az üzleti kapcsolatok fejlődése politikai ösztönzést kap. NYILVÁNVALÓ, hogy a politikai kapcsolatok fejlődése szovjet—olasz viszonylatban elmaradt a szovjet—francia, vagy a szovjet—nyugatnémet viszonyhoz képest. Szovjet részről az európai enyhülés és a gazdasági együttműködés kérdéseit elválaszthatatlanok- nsk tekintik. OLASZORSZÁG és a Szovjetunió elvben egyetért az európai biztonsági konferencia összehívásának kérdésében és az enyhülést érintő kérdésekben is, de csak a közvetlen tárgyalások adhatnak választ arra a kérdésre, hajlandó-e az olasz fél az eddiginél építőbb szerepet ' betölteni’SS; európai földrészen. A LÄTOGATÄS alkalmából az olasz sajtóban számos cikk jelent meg a szovjet- olasz politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok alakulásáról. EZEK A KAPCSOLATOK a legkülönbözőbb formákban öltenek testet. Nápolyban nemrég nagy sikerrel zajlott le a Szovjetunió hete, Sorentóban pedig szovjet filmhetet rendeztek. Különösen élénk és rendszeres a kulturális együttműködés a testvérvárosok, Nápoly és Baku, Kijev és Firenze, Palermo és Tbiliszi, Odessza és Genova között. AZ OLASZ üzleti és politikai körök leginkább reálisan gondolkozó része megérti, hogy a Szovjetunió és Olaszország gazdasági és kereskedelmi együttműködésének lehetőségei még távolról sincsenek kimerítve, és tisztában van azzal, hogy ez az együttműködés nem fejlődhet elszigetelten, a politikai kapcsolatoktól függetlenül, s éppen a jó politikai kapcsolatok szolgáltathatják az ilyen együttműködés hosszú távú és tartós alapját. NYIKOLAJ POZSOGIN, a moszkvai Pravda római tudósítója megállapította: Olaszország azok közé az európai országok közé tartozik, amelyek az elsők között törték át a Szovjetunióhoz fűződő gazdasági és egyéb kapcsolatok útjába emelt gátakat. AZ ÚJFASISZTÁK kivételével Olaszországban gyakorlatilag senki sem vonja kétségbe annak szükségességét, hogy szilárdabb kapcsolatokat kell teremteni a Szovjetunióval, és a szocialista közösség más országaival. AZ OLASZ KÖZVÉLEMÉNY széles rétegeiben erősödik a meggyőződés, hogy Olaszország tevékeny részvétele az enyhülési folyamatban és az európai biztonsági rendszer megteremtésében előmozdítaná kapcsolatainak további bővülését és erősítését a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. A. B. T. Szétküldik a meghívókat november 22-ére (Folytatás az 1. oldalról) helyéül szolgált földrész, a mi tágabb hazánk szavatolt nyugalomban élhessen, meg kell valósítani a kollektív biztonság rendszerét. Ehhez kell az egyetemes konferencia. A konferenciához pedig az előkészítés. 1966 júliusában javasolta a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületé hivatalosan is egy ilyen rendszer megteremtését. 1969. március 17- én pedig elhangzott a konferenciára szólító budapesti felhívás. Sok mindennek kellett történnie ahhoz, hogy ez a NATO által eleinte fanyalogva fogadott, oly sokáig halogatott javaslat a szó szoros értelmében lebírhatatlan realitássá váljék. És jó arra gondolni, hogy a nagy célért vívott küzdelemből erejéhez mérten, a mi hazánk, a mi diplomáciánk is aktívan kivette a részét Ceausescu Brüsszelben Nicolae Ceausescu román államfő és felesége kedd délután megérkezett Brüsszelbe. A román vendégeket a repülőtéren Baudoin király, Fabiola királyné és a belga kormány tagjai fogadták. A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főt!kára, a Román Szocialista Köztársaság államtanácsának elnöke hazánk területe fölött átrepülve táviratban üdvözölte Kádár Jánost, az MSZMP KB első titkárát és Losonczi Pált, az Elnöki Tanács elnökét. Heinemann Londonban Heinemann nyugatnémet elnök hivatalos látogatásra Londonba érkezett. Kissinger újra otthon Kissinger hazaérkezett hatnapos saigoni tárgyalásairól és azonnal a Fehér Házba hajtatott, hogy beszámoljon Nixon elnöknek és Rogers külügyminiszternek (baloldalt.) CSAK RÖVIDEN... A NYUGATI HÍRÜGYNÖKSÉGEK jól értesült bejrúti körökre hivatkozva ''azt jelentették, hogy izraeli repülőgépek kedden délelőtt a Szíriái főváros, Damaszkusz környékét bombázták. ÜJABB HÁROMNAPOS tárgyalási fordulót kezdett kedden délután Bonnban Kohl és Bahr államtitkár, az NDK és az NSZK alapszerződésének megkötéséről. A tory-álom Oszipov, a TASZSZ tudósítója felkérte a nemzetközi Lenin-békedíjas Gordon Shaffert, az európai biztonságért és együttműködésért küzdő angol bizottság elnökét, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet gyakorlati előkészítése kapcsán ismertesse az angliai politikai helyzetet. Gordon Shaffer emlékeztetett arra, hogy Lord Carrington hadügyminiszter nemrégiben Blackpoolban, a konzervatív párt évi konferenciáján ismét állást foglalt amellett, hogy a kibővített Közös Piac keretei között hozzák létre „az európai védelmi közösséget”, majd ezt követően „az egyesített európai nukleáris erőket”. Mint ismeretes, Anglia ilyenfajta lépések segítségével szeretné visz- szatéríteni Franciaországot a NATO integrált katonai szervezetébe, amelyből annak idején kilépett. A feszültség enyhülésének szabotálása — mutatott rá Gordon Shaffer — távolról sem új politika a konzervatív párt vezetőinél. Lord Carrington, még mielőtt aláírták volna Angliának a Közös Piachoz való csatlakozásáról szóló szerződést, nyíltan hirdette azt a régi tory-álmot, hogy ki kell dolgozni a NATO „európai nukleáris stratégiáját”. Ami Heath miniszterelnököt illeti, ő már a hatvanas evek elején — amikor tárgyalásokat folytatott Angliának a Közös Piachoz való csatlakozásáról —, az egyesült angol—francia nukleáris erők megteremtésének terveiről beszélt. és Helsinki Október 17-én az alsóház ülésén pedig teljes egészében helyeselte Lord Carrington indítványait. Ilyen körülmények között nincs mit csodálkozni azon, hogy a tory-kormány rendkívül kényszeredetten egyezett bele abba, hogy részt vesz Helsinkiben az európai értekezlet megtartásával kapcsolatos sokoldalú előkészítő találkozón. A tory-kormány csupán a 1 lakosság csaknem egyhan- \ gú követelésének nyoma- , sara szánta rá magát erre | a lépésre — mondotta Gor- . don Shaffer. j A tory-kormány ugyanilyen hűvösen fogadta a | stratégiai fegyverzet korlátozásáról szóló szovjet— amerikai egyezményt. Az angol nép döntő többsége elutasítja az „európai nukleáris erők” megteremtésének és a NATO katonai ereje növelésének terveit, amelyeket értelmetlen, sőt öngyilkos terveknek tekint. Az angolok mind nagyobb számban támogatják azt a követelést, hogy mielőbb meg kell tartani az . európai értekezletet. A | Munkáspárt évi konferen- j ciája nemrégiben egyhan- j gúlag határozatot fogadott el, amely magában foglalta ezt a követelést. Valamivel előbb ugyanilyen határozatot fogadott el a brit szak- szervezetek kongresszusa. Mint Gordon Shaffer megjegyezte: figyelemre méltó, hogy mindkét határozatot olyan küldöttek terjesztették elő, akik részt vettek az európai biztonságért és együttműködésért küzdő társadalmi erők brüsszeli közgyűlésén. /P« ». r# p lörökországbar A szófiai repülőtéren happy enddel ért véget a géprablás! dráma. Az utasok haza is tértek Törökországba és mint képünkön is látható, a szörnyű órák utár ooldogan üdvözlik családtagjaikat. A mogadishui békeegyezmény fényei és árnyai A moszkvai Pravda hétfői számában Korovikov, a lap mogadishui tudósítója kommentárt fűz az Uganda és Tanzánia között szeptemberben kitört háborús konfliktus rendezéséhez. Az Uganda és Tanzánia közötti konfliktus rendezésére létrejött megállapodás az erősödő afrikai egység nagy sikere, a független afrikai államok érettségének bizonyítéka — írja a tudósító. Az afrikai egységszervezet titkárságának határozott intézkedései, egész sor afrikai államfő erőfeszítései előmozdították a háború lángjának elfojtását. A mogadishui gyezmény megmutatta, hogy Afrikában az egység és a béke erői elég erős pozíciókkal rendelkeznek és képesek gátat vetni olyan veszedelmes összeütközéseknek, amely a fiatal afrikai államok fejlődését fenyegetik. Az egyezmény ismételten igazolta az a'rikai egységszervezet élet- képességét és az afrikai államközi ügyekben betöltött szerepének jelentőségét. A tudósító rámutat arra, hogy a konfliktus rendezése megfelel Tanzánia és Uganda érdekeinek, csapást mért az imperialista ügynökök terveire, megmutatta, hogy az imperialista bérencek egyre nehezebben tudnak viszályt támasztani az afrikai államok között, egyre nehezebben tudják érvényesíteni az oszd meg, és uralkodj elvén alapuló régi politikájukat. A kelet- ázsiai feszültség enyhülése hozzájárul a kontinens nemzeti felszabadító és antiimperialista harcának további kibontakozásához is — állapítja meg Korovikov. Amin ugandai elnök az 1969. évi forradalom 3. évfordulója alkalmából rendezett szomáli ünnepségek befejeztével vasárnap hazautazott. Elutazása előtt kijelentette, hogy bízik a békében és tiszteletben kívánja tartani a két ország külügyminisztere által Mo- gadishuban október elején aláírt békeegyezményt. Gyilkosságoktól, bebörtönözésektől és erőszakos cselekmények sorozatától megfélemlített Uganda képe bontakozik ki az AP amerikai hír- ügynökség kenyai tudósítójának a száműzetésben élő ugandaiaktól nyert értesülései alapján küldött terjedelmes helyzetkép jelentéséből. A száműzetésben élők tanúsága szerint — noha ezeket a híreket eddig semmilyen hivatalos forrásból nem erősítették meg — Idi Amin ugandai elnök hatalomra kerülése óta, 21 hónap alatt, becslések szerint 3 ezer katonát és mintegy ezer polgári személyt gyilkoltak le. Emellett több ezerre tehető azoknak a száma, akiket ilyen vagy olyan módon rettegésben tartanak, vagy akik börtönben sínylődnek. Amin gyors ütemben szabadul meg az ország értelmiségétől, a különböző vallási és törzsi alapokon szerveződő ellenzékétől, akiket potenciális veszélynek tart katonai rezsimjére. Az elnöknek az a szándéka, hogy a jövőbeni esetleges ellenzék bármiféle lehetséges magvát is kiirtsa, igen közel áll a teljes megvalósításhoz. M’ndazonáltal a felszínen majdnem normálisnak tűnik az élet Kam- palában, visszavonták a kormányhivatalok elé kivezényelt katonai alakulatokat és lebontották az úttorla- szokat is. Az országból menekülni kényszerült lakosok ugyanakkor az ugandai muzulmán kisebbség vezető szerepére épített diktatúra által szétzilált országról rajzolnak képet. Az Amin által kiutasított nem ugandai állampolgárságú ázsiaiak távozásával üzletek százai zárták be az ajtóikat, emiatt hiány mutatkozik fogyasztási cikkekben a sótól a cukorig, a cipőtől a fogpasztáig. A menekültek ezzel kapcsolatban elmondták, hogy az egyik 15 ezer lelket számláló városban mindössze 10 üzlet van nyitva. Az ázsiai illetőségű üzletemberek kiutasításával több mint 75 ezer afrikai maradt munka nélkül. Az üzleti élethez majdnem hasonló nehézségekkel küzd az oktatás, minthogy a tanárok többsége szintén a kiutasítás sorsára jutott. Ennek következtében sok iskolát bezártak, vagy csak 50 százalékos kapacitással folyik a tanítás. Sok ipari üzemben megbénult a munka, vagy rövid időn belül le kell állni a termeléssel, minthogy a műszaki gárda legjava távozott vagy távozik. S így a meghibásodott gépeket sem képesek szakszerűen megjavítani. Az országban uralkodó közbiztonságról szomorú kép bontakozik ki a menekültek elbeszéléseiből. Mint mondották, sok faluban csak asz- szonyok és gyermekek maradtak, mert a férfiakat a katonák elhajtották, s aki tudott, az őserdőbe menekült. Az új rendelkezés, amely le- tartóztatási parancs nélküli őrizetbevételre hatalmazta fel a hadsereget, csak szentesítette a már amúgy is kaotikus közbiztonsági állapotokat. A katonai kémszolgálat titkos hálózata aláásta a hadsereg fegyelmét. A katonákat felbujtották, hogy feletteseik megkerülésével panaszaikat személyesen Aminhoz juttassák el. A 11 ezer főnyi hadseregnek egy jelentős, 3500 katonát számláló részét a Felső-Nilus nyugati folyása mentén élő idegen törzsek tagjaiból verbuválták. A menekültek szerint a hadsereg egységei szörnyű kegyetlenkedéseket vittek végbe egyes törzsek között, a módszerek — megcsonkítások, megbecstelenítések — a legvadabb képzeletet is felülmúlják. A biztonsági erők közül két egység hajtja végre a főbb kivégzéseket, & katonai rendőrség mintegy 200 emberből álló úgynevezett közbiztonsági egysége, valamint az elnök személyes testőrsége. A hadseregből menesztették a keresztény vallású tiszteket, és őket az Aminhoz hű mohamedánokkal helyettesítették. A mohamedán befolyás jelei egyébként nem hiányoznak a televízióból sem, amely az ugandai lakosok döntő százaléka számára érthetetlen nyelven — arabul sugározza híreit. A tudósító jelentése szerint a menekültek két csoportban, Tanzániában és Kenyában telepedtek le. Tanzániában főleg Obote hívei találhatók, ez a nagyobb csoport. A kenyai hatóságok a menekülteknek megtiltottak mindenféle politikai jellegű tevékenységet, így az itt élők megpróbálnak a normális élet keretei között gyökeret verni. Mint az egyik menekült találóan rámutatott: „Azok, akik harcolni akarnak, Tanzániába mentek, akik pedig a maguk életét akarják élni, Kenyában kerestek menedéket”. Az ugandai rádió közleményben jelentette be, hogy Idi Amin elnököt kórházba szállították. Orvosat véleménye szerint Amin• nak „teljes nyugalomra van szüksége". A közle* mény nem közölte, miben betegedett meg az ugandai államfő. Alacs B. Tamás
