Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-25 / 252. szám

K^Cívlap 1972. OKTOBER 25., SZERDA FÓKUSZ Hat nap — Itáliából GIULIO ANDREOTTI olasz miniszterelnök és Medici kül­ügyminiszter kedden a kora délutáni órákban érkezett hat­napos hivatalos látogatásra a szovjet fővárosba. Minthogy a két ország viszonylatában több éve nem került sor ilyen ma­gas szintű találkozóra, a láto­gatást Moszkvában élénk ér­deklődés előzte meg. A KÉT ORSZÁG kapcsola­tait Moszkvában általában ki­elégítőnek értékelik, azzal a megjegyzéssel, hogy a szov­jet—olasz kapcsolatok fejlő­dése a hatvanas évek végén — elsősorban a Fiat—Zsiguli kooperáció eredményeként — bekövetkezett ugrásszerű ja­vulás után, a kereskedelmi- gazdasági együttműködés vo­nalán lelassult. Az utóbbi há­rom évben például lényegé­ben stagnált az árucsere­forgalom. Jövőre, a szovjet földgázszállítások megkezdésé­vel ismét javulás várható, de szovjet vélemény szerint ko­moly fejlődést csak akkor le­het elérni, ha az üzleti kap­csolatok fejlődése politikai ösztönzést kap. NYILVÁNVALÓ, hogy a po­litikai kapcsolatok fejlődése szovjet—olasz viszonylatban elmaradt a szovjet—francia, vagy a szovjet—nyugatnémet viszonyhoz képest. Szovjet részről az európai enyhülés és a gazdasági együttműködés kérdéseit elválaszthatatlanok- nsk tekintik. OLASZORSZÁG és a Szovjetunió elvben egyetért az európai biztonsági konferen­cia összehívásának kérdésében és az enyhülést érintő kérdé­sekben is, de csak a közvet­len tárgyalások adhatnak vá­laszt arra a kérdésre, hajlan­dó-e az olasz fél az eddiginél építőbb szerepet ' betölteni’SS; európai földrészen. A LÄTOGATÄS alkalmá­ból az olasz sajtóban számos cikk jelent meg a szovjet- olasz politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok alaku­lásáról. EZEK A KAPCSOLATOK a legkülönbözőbb formákban öl­tenek testet. Nápolyban nem­rég nagy sikerrel zajlott le a Szovjetunió hete, Sorentóban pedig szovjet filmhetet ren­deztek. Különösen élénk és rendszeres a kulturális együtt­működés a testvérvárosok, Nápoly és Baku, Kijev és Fi­renze, Palermo és Tbiliszi, Odessza és Genova között. AZ OLASZ üzleti és poli­tikai körök leginkább reáli­san gondolkozó része megérti, hogy a Szovjetunió és Olasz­ország gazdasági és kereske­delmi együttműködésének le­hetőségei még távolról sin­csenek kimerítve, és tisztá­ban van azzal, hogy ez az együttműködés nem fejlődhet elszigetelten, a politikai kap­csolatoktól függetlenül, s ép­pen a jó politikai kapcsolatok szolgáltathatják az ilyen együttműködés hosszú távú és tartós alapját. NYIKOLAJ POZSOGIN, a moszkvai Pravda római tudó­sítója megállapította: Olasz­ország azok közé az európai országok közé tartozik, ame­lyek az elsők között törték át a Szovjetunióhoz fűződő gaz­dasági és egyéb kapcsolatok útjába emelt gátakat. AZ ÚJFASISZTÁK kivéte­lével Olaszországban gyakor­latilag senki sem vonja két­ségbe annak szükségességét, hogy szilárdabb kapcsolatokat kell teremteni a Szovjetunió­val, és a szocialista közösség más országaival. AZ OLASZ KÖZVÉLE­MÉNY széles rétegeiben erő­södik a meggyőződés, hogy Olaszország tevékeny részvé­tele az enyhülési folyamat­ban és az európai biztonsági rendszer megteremtésében elő­mozdítaná kapcsolatainak to­vábbi bővülését és erősítését a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. A. B. T. Szétküldik a meghívókat november 22-ére (Folytatás az 1. oldalról) helyéül szolgált földrész, a mi tágabb hazánk szavatolt nyu­galomban élhessen, meg kell valósítani a kollektív bizton­ság rendszerét. Ehhez kell az egyetemes konferencia. A kon­ferenciához pedig az előkészí­tés. 1966 júliusában javasolta a Varsói Szerződés politikai ta­nácskozó testületé hivatalo­san is egy ilyen rendszer meg­teremtését. 1969. március 17- én pedig elhangzott a konfe­renciára szólító budapesti fel­hívás. Sok mindennek kellett történnie ahhoz, hogy ez a NATO által eleinte fanyalogva fogadott, oly sokáig halogatott javaslat a szó szoros értelmé­ben lebírhatatlan realitássá váljék. És jó arra gondolni, hogy a nagy célért vívott küzdelem­ből erejéhez mérten, a mi ha­zánk, a mi diplomáciánk is ak­tívan kivette a részét Ceausescu Brüsszelben Nicolae Ceausescu román állam­fő és felesége kedd délután meg­érkezett Brüsszelbe. A román ven­dégeket a repülőtéren Baudoin király, Fabiola királyné és a belga kormány tagjai fogadták. A Ro­mán Kommunista Párt Központi Bizottságának főt!kára, a Román Szocialista Köztársaság államtaná­csának elnöke hazánk területe fö­lött átrepülve táviratban üdvözöl­te Kádár Jánost, az MSZMP KB első titkárát és Losonczi Pált, az Elnöki Tanács elnökét. Heinemann Londonban Heinemann nyugatnémet elnök hivatalos látogatásra Londonba ér­kezett. Kissinger újra otthon Kissinger hazaérkezett hatnapos saigoni tárgyalásairól és azonnal a Fehér Házba hajtatott, hogy be­számoljon Nixon elnöknek és Ro­gers külügyminiszternek (balol­dalt.) CSAK RÖVIDEN... A NYUGATI HÍRÜGY­NÖKSÉGEK jól értesült bej­rúti körökre hivatkozva ''azt jelentették, hogy izraeli repü­lőgépek kedden délelőtt a Szí­riái főváros, Damaszkusz kör­nyékét bombázták. ÜJABB HÁROMNAPOS tár­gyalási fordulót kezdett ked­den délután Bonnban Kohl és Bahr államtitkár, az NDK és az NSZK alapszerződésének megkötéséről. A tory-álom Oszipov, a TASZSZ tudó­sítója felkérte a nemzetközi Lenin-békedíjas Gordon Shaffert, az európai bizton­ságért és együttműködésért küzdő angol bizottság elnö­két, hogy az európai bizton­sági és együttműködési ér­tekezlet gyakorlati előkészí­tése kapcsán ismertesse az angliai politikai helyzetet. Gordon Shaffer emlékez­tetett arra, hogy Lord Car­rington hadügyminiszter nemrégiben Blackpoolban, a konzervatív párt évi kon­ferenciáján ismét állást foglalt amellett, hogy a ki­bővített Közös Piac kere­tei között hozzák létre „az európai védelmi közössé­get”, majd ezt követően „az egyesített európai nukleá­ris erőket”. Mint ismeretes, Anglia ilyenfajta lépések segítségével szeretné visz- szatéríteni Franciaországot a NATO integrált katonai szervezetébe, amelyből an­nak idején kilépett. A feszültség enyhülésé­nek szabotálása — muta­tott rá Gordon Shaffer — távolról sem új politika a konzervatív párt vezetőinél. Lord Carrington, még mi­előtt aláírták volna Angliá­nak a Közös Piachoz való csatlakozásáról szóló szer­ződést, nyíltan hirdette azt a régi tory-álmot, hogy ki kell dolgozni a NATO „eu­rópai nukleáris stratégiá­ját”. Ami Heath miniszterel­nököt illeti, ő már a hat­vanas evek elején — ami­kor tárgyalásokat folytatott Angliának a Közös Piac­hoz való csatlakozásáról —, az egyesült angol—francia nukleáris erők megterem­tésének terveiről beszélt. és Helsinki Október 17-én az alsóház ülésén pedig teljes egészé­ben helyeselte Lord Car­rington indítványait. Ilyen körülmények kö­zött nincs mit csodálkozni azon, hogy a tory-kormány rendkívül kényszeredetten egyezett bele abba, hogy részt vesz Helsinkiben az európai értekezlet megtar­tásával kapcsolatos sokol­dalú előkészítő találkozón. A tory-kormány csupán a 1 lakosság csaknem egyhan- \ gú követelésének nyoma- , sara szánta rá magát erre | a lépésre — mondotta Gor- . don Shaffer. j A tory-kormány ugyan­ilyen hűvösen fogadta a | stratégiai fegyverzet korlá­tozásáról szóló szovjet— amerikai egyezményt. Az angol nép döntő több­sége elutasítja az „európai nukleáris erők” megterem­tésének és a NATO kato­nai ereje növelésének ter­veit, amelyeket értelmetlen, sőt öngyilkos terveknek te­kint. Az angolok mind na­gyobb számban támogatják azt a követelést, hogy mi­előbb meg kell tartani az . európai értekezletet. A | Munkáspárt évi konferen- j ciája nemrégiben egyhan- j gúlag határozatot fogadott el, amely magában foglalta ezt a követelést. Valamivel előbb ugyanilyen határoza­tot fogadott el a brit szak- szervezetek kongresszusa. Mint Gordon Shaffer megjegyezte: figyelemre méltó, hogy mindkét hatá­rozatot olyan küldöttek ter­jesztették elő, akik részt vettek az európai bizton­ságért és együttműködésért küzdő társadalmi erők brüsszeli közgyűlésén. /P« ». r# p lörökországbar A szófiai repülőté­ren happy enddel ért véget a géprablás! dráma. Az utasok haza is tértek Tö­rökországba és mint képünkön is látható, a szörnyű órák utár ooldogan üdvözlik családtagjaikat. A mogadishui békeegyezmény fényei és árnyai A moszkvai Pravda hétfői számában Korovikov, a lap mogadishui tudó­sítója kommentárt fűz az Uganda és Tanzánia között szeptemberben kitört háborús konfliktus rendezéséhez. Az Uganda és Tanzánia közötti konfliktus rendezésére létrejött megállapodás az erősödő afrikai egység nagy sikere, a független afrikai államok érettségének bizonyítéka — írja a tudósító. Az afrikai egységszervezet titkárságának határozott intézkedései, egész sor afri­kai államfő erőfeszítései előmozdították a háború lángjának elfojtását. A mogadishui gyezmény megmutatta, hogy Afrikában az egység és a béke erői elég erős pozíciókkal rendelkeznek és képesek gátat vetni olyan vesze­delmes összeütközéseknek, amely a fiatal afrikai államok fejlődését fenye­getik. Az egyezmény ismételten igazolta az a'rikai egységszervezet élet- képességét és az afrikai államközi ügyekben betöltött szerepének jelentő­ségét. A tudósító rámutat arra, hogy a konfliktus rendezése megfelel Tan­zánia és Uganda érdekeinek, csapást mért az imperialista ügynökök terveire, megmutatta, hogy az imperialista bérencek egyre nehezebben tudnak vi­szályt támasztani az afrikai államok között, egyre nehezebben tudják érvé­nyesíteni az oszd meg, és uralkodj elvén alapuló régi politikájukat. A kelet- ázsiai feszültség enyhülése hozzájárul a kontinens nemzeti felszabadító és antiimperialista harcának további kibontakozásához is — állapítja meg Korovikov. Amin ugandai elnök az 1969. évi forradalom 3. év­fordulója alkalmából ren­dezett szomáli ünnepségek befejeztével vasárnap ha­zautazott. Elutazása előtt kijelentette, hogy bízik a békében és tiszteletben kí­vánja tartani a két ország külügyminisztere által Mo- gadishuban október elején aláírt békeegyezményt. Gyilkosságoktól, bebörtönözések­től és erőszakos cselekmények soro­zatától megfélemlített Uganda képe bontakozik ki az AP amerikai hír- ügynökség kenyai tudósítójának a száműzetésben élő ugandaiaktól nyert értesülései alapján küldött terjedelmes helyzetkép jelentéséből. A száműzetésben élők tanúsága sze­rint — noha ezeket a híreket eddig semmilyen hivatalos forrásból nem erősítették meg — Idi Amin ugan­dai elnök hatalomra kerülése óta, 21 hónap alatt, becslések szerint 3 ezer katonát és mintegy ezer pol­gári személyt gyilkoltak le. Emellett több ezerre tehető azoknak a száma, akiket ilyen vagy olyan módon ret­tegésben tartanak, vagy akik bör­tönben sínylődnek. Amin gyors ütemben szabadul meg az ország ér­telmiségétől, a különböző vallási és törzsi alapokon szerveződő ellenzéké­től, akiket potenciális veszélynek tart katonai rezsimjére. Az elnöknek az a szándéka, hogy a jövőbeni esetle­ges ellenzék bármiféle lehetséges magvát is kiirtsa, igen közel áll a teljes megvalósításhoz. M’ndazonáltal a felszínen majd­nem normálisnak tűnik az élet Kam- palában, visszavonták a kormányhi­vatalok elé kivezényelt katonai ala­kulatokat és lebontották az úttorla- szokat is. Az országból menekülni kényszerült lakosok ugyanakkor az ugandai muzulmán kisebbség vezető szerepére épített diktatúra által szétzilált országról rajzolnak képet. Az Amin által kiutasított nem ugandai állampolgárságú ázsiaiak távozásával üzletek százai zárták be az ajtóikat, emiatt hiány mutatkozik fogyasztási cikkekben a sótól a cuko­rig, a cipőtől a fogpasztáig. A mene­kültek ezzel kapcsolatban elmond­ták, hogy az egyik 15 ezer lelket számláló városban mindössze 10 üz­let van nyitva. Az ázsiai illetőségű üzletemberek kiutasításával több mint 75 ezer afrikai maradt munka nélkül. Az üzleti élethez majdnem hasonló nehézségekkel küzd az oktatás, mint­hogy a tanárok többsége szintén a kiutasítás sorsára jutott. Ennek kö­vetkeztében sok iskolát bezártak, vagy csak 50 százalékos kapacitással folyik a tanítás. Sok ipari üzemben megbénult a munka, vagy rövid időn belül le kell állni a termeléssel, minthogy a műszaki gárda legjava távozott vagy távozik. S így a meg­hibásodott gépeket sem képesek szakszerűen megjavítani. Az országban uralkodó közbizton­ságról szomorú kép bontakozik ki a menekültek elbeszéléseiből. Mint mondották, sok faluban csak asz- szonyok és gyermekek maradtak, mert a férfiakat a katonák elhaj­tották, s aki tudott, az őserdőbe me­nekült. Az új rendelkezés, amely le- tartóztatási parancs nélküli őrizet­bevételre hatalmazta fel a hadsere­get, csak szentesítette a már amúgy is kaotikus közbiztonsági állapoto­kat. A katonai kémszolgálat titkos hálózata aláásta a hadsereg fegyel­mét. A katonákat felbujtották, hogy feletteseik megkerülésével panaszai­kat személyesen Aminhoz juttassák el. A 11 ezer főnyi hadseregnek egy jelentős, 3500 katonát számláló részét a Felső-Nilus nyugati folyása mentén élő idegen törzsek tagjaiból verbu­válták. A menekültek szerint a had­sereg egységei szörnyű kegyetlenke­déseket vittek végbe egyes törzsek között, a módszerek — megcsonkí­tások, megbecstelenítések — a leg­vadabb képzeletet is felülmúlják. A biztonsági erők közül két egység hajtja végre a főbb kivégzéseket, & katonai rendőrség mintegy 200 em­berből álló úgynevezett közbizton­sági egysége, valamint az elnök sze­mélyes testőrsége. A hadseregből menesztették a keresztény vallású tiszteket, és őket az Aminhoz hű mo­hamedánokkal helyettesítették. A mohamedán befolyás jelei egyéb­ként nem hiányoznak a televízióból sem, amely az ugandai lakosok dön­tő százaléka számára érthetetlen nyelven — arabul sugározza híreit. A tudósító jelentése szerint a me­nekültek két csoportban, Tanzániá­ban és Kenyában telepedtek le. Tanzániában főleg Obote hívei ta­lálhatók, ez a nagyobb csoport. A ke­nyai hatóságok a menekülteknek megtiltottak mindenféle politikai jellegű tevékenységet, így az itt élők megpróbálnak a normális élet keretei között gyökeret verni. Mint az egyik menekült találóan rámuta­tott: „Azok, akik harcolni akarnak, Tanzániába mentek, akik pedig a maguk életét akarják élni, Kenyá­ban kerestek menedéket”. Az ugandai rádió közle­ményben jelentette be, hogy Idi Amin elnököt kór­házba szállították. Orvosat véleménye szerint Amin• nak „teljes nyugalomra van szüksége". A közle* mény nem közölte, miben betegedett meg az ugandai államfő. Alacs B. Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents