Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-22 / 250. szám
Cf )> I HEG KMtrktp 1972. OKTOBER 22., VASÄRNAP Petőfi nyomdokait kutatta A jubileumot már nem élte meg Utoljára Kecskeméten találkoztam vele 1971. nyarán. Sovány arcéle és mosolygós tekintete örökös ellentmondást tükrözött. Szigorú önfegyelem és derűs, bizakodó kedély ötvöződött egyéniségében. Talán azért is szerették és tisztelték őt olyan sokan még azok közül is, akiknek tudományos téren „Szellemi beruházás” Százhalombattán mintegy háromezren építik, illetve — legyünk egészen pontosak — építik tovább az ország két —■ legjelentősebbek között említhető — üzemét, a Dunai Kőolajipari Vállalatot és a Duna- menti Hőerőművet. Az építkezéseken uoigozók iskolai végzettségéről 1970-Den egy íei- mérés készült s eszerint 54 százalékuk nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát. Meglehetősen nagy a mun- kaerumozgás az építkezéseken, sajnos ezzel párhuzamosán ez az arány nem javul, sőt romlik. A városi Barátság művelődési ház vezetosege évente felvette a kapcsolatot a vállalatokkal: hívják tel a dolgozóik Ügyeimét az esti tanulási, to- vaobtanulási lehetőségekre. Ez a fáradozás eredménytelen maradt, az iskola hasonjó felhívására is rendkívül gyér volt a jelentkezés. A művelődési ház az idén az eredményes Toina megyei tapasztalatokat és a Népművelési Intézet kiadványait felhasználva, s egy ide vonatkozó munkaügyi miniszteri rendeletre hivatkozva ismét megkereste a 12 generálkivitelező vállalat központját, küldjenek minél több dolgozót az úgynevezett magánvizs- gára előkészítő tanfolyamra! Ébresszenek kedvet dolgozóikban a tanfolyam ránt! Az eredmény? Négy vállalat összesen 18 dolgozója beiskolázását kérte a 7. osztályba. Egy vállalat — miként válaszából kitűnik — úgy gondolta, nem veszi igénybe ezt a lehetőséget. Hét vállalat hallgatott, válaszra sem méltatta a művelődési ház felhívását, pedig azt és a további szervezést támogatta a Dunai Kőolajipari Beruházás szak- szervezeti intéző bizottsága is. A művelődési ház vezetősége a rendszeres tanulásból kimaradt dolgozók részére egy 16 előadásból álló ismeretterjesztő sorozatot indított. Az előadások az 5. és 6. osztály tananyagát ölelik fel, s az előadások három és fél hónap alatt lezajlanak. Az általános iskola biztosította az előadókat — pedagógusokat —, a művelődési ház előlegezte a költségeket. (Ezt később a vállalatoknak kell megtéríteniük.) A meglepetés azonban csak ezután következett. Az első előadáson összesen öten jelentek meg! Volt olyan vállalat, ahonnan nyolc munkást vártak, de egy sem jött el. A létszám az állandó, folyamatos szervezés ellenére sem növekedett lényegesen. Mindössze hat újabb munkást sikerült megnyerni az ügynek, igaz, olyan vállalatoktól, amelyek nem reagáltak a felhívásra! Nem kell talán hangsúlyozni, hogy a szervezők, az ügyet szívükön viselők s nem elsősorban az ablakon kidobott pénzt, a szervezésre fordított időt sajnálják. Azt sajnálják, hogy ennyire közönyösek a vállalatok vezetői saját munkásaik sorsa iránt, hogy ennyire elhanyagolják a „szellemi beruházást”. Takács Péter nem egyszer meggyűlt vele a bajuk. Mert kemény ellenfél volt Mezősi Károly, a neves Petőfi-kutató. .Soha nem hajolt meg semmiféle tekintély előtt. Mint mindig, akkor is sietett, mert rengeteg a dolga. Amióta nyugdíjas lett, még több. Most érik be munkája gyümölcse, könyvet ír, tudományos dolgozatokat publikál. Végre van ideje azzal foglalkozni, amit legjobban szeret. ígérte, hogy majd anyagot ad a közelgő Petőfi jubileumi évre. Aztán egy hónap sem telt bele, kaptuk a hírt: Dr. Mezősi Károly történész, irodalomtörténész, egyetemi magántanár, nyugalmazott múzeumigazgató, az Országos Petőfi Emlékbizottság tagja 64 éves korában elhunyt. Csak most kezdjük felmérni, mit is alkotott volna, ha nem távozik el ilyen hirtelen könyvei, köteteket kitevő jegyzetei, kéziratai mellől. Tudós típus volt, de ő sem született tudósnak, csak azzá vált. Csongrádon, majd Félegyházán jár iskolába, 21 éves, amikor megszerzi Szegeden a történelem—magyar tanári oklevelet és a bölcsészdoktori címet. Két évig a bécsi Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként történeti kutatásokat végez, az Alföld török uralom utáni időszakának települési, gazdasági és társadalom-történeti viszonyai érdeklik. Rövidesen tanítóképzői majd gimnáziumi tanár és igazgató Kiskunfélegyházán. Első tudományos dolgozatai is e városhoz kötődnek. Fokozatosan fordul azután figyelme a félegyházi születésű Móra Ferenc, majd Petőfi felé. Levéltári kutatási során egyre gyakrabban talál eredeti, addig ismeretlen, Petőfire és családjára vonatkozó okmányokat. Kénytelen látni, hogy bármilyen nagy is az irodalma Petőfi életének, valójában még rengeteg a feltáratlan, ismeretlen adat. S még több a száj- hagyományokra, késői visszaemlékezésekre támaszkodó, hitelesnek tartott, de valójában kétes értékű életrajzi leírás. Lassan életcéljává, örökös szenvedélyévé és hivatásává válik, hogy felderítse ezeket az ismeretlen tényeket és felleb- bentse a fátylat számos Pető- fi-titokról. Számos Ilyen tárgyú cikket publikál majd megjelenik Petőfi a Kiskunságban című könyve, mely szintén forrásmunkájává válik a kutatóknak. Tíz évig, 1952-től 1962-ig volt a félegyházi Kiskun Múzeum igazgatója, s ez alatt az idő alatt kötetekre menő Pe- tőfi-dokumentumot gyűjtött össze. Nemcsak a félegyházi emlékeket kutatta, de bejárta az ország majd minden levéltárát, sőt a bécsi levéltárakat is, ahol Petőfire vonatkozó leveleket, iratokat talált. Módszeréhez tartozott a korabeli helytörténeti környezeti viszoModern, új szervizünkben személygépkocsik kis- és középjavítását, teljes szervizét, hatósági műszaki vizsgára való előkészítését VÁLLALJUK „BÉKE” AUTÓSZERVIZ ÖRKÉNY (az E 5-ös főútvonal mellett). nyok leírása is. Nagyon tanulságos e módszeréről vallott véleménye: „Aki Petőfi-életrajzot akar írni, annak azt a környezetet, társadalmat, azokat a gazdasági, politikai viszonyokat is meg kell ismernie, amelyben a költő és családja élt.” Az egyedüli megbízható forrásnak ilyen szempontból a levéltári emlékeket tartotta. „Lassan jöttem rá magam is — írja egy helyen —, hogy így lehettem Pe- töfi-kutató, aki lényeges kérdésekhez hozzászólhat. Hosszú évek levéltári kutatásai kellettek ehhez.” Több mint ötszáz cikket, tanulmányt írt Petőfiről, a költő egyéniségéről, sorsáról, a műveit meghatározó gazdasági és társadalmi körülményekről szüleinek hányt-vetett életéről, a gyarapodó és vállalkozásaiba belebukó Petrovics árendásról, s külön tanulmányt Petőfi anyjáról. Ezeket az írásokat gyűjtötte össze és rendezte sajtó alá Mezősi Károly a Közelebb Petőfihez című kötetében, melynek megírására a Szépirodalmi Kiadó kérte fel. Az anyag együtt volt, az előszó is félig készen, amikor — fél órája még a Petőfi gyermek korát idéző tanulmány volt a kezében — szíve felmondta a szolgálatot. Felesége és hűséges munkatársa, Oroszt Irma fejezte be a kéziratok gépelését. e Nem érezte, hogy fárad, ez a munka soha nem esett nehezére. öt esztendeig — nyugdíjazásáig — a Pest megyei Múzeumok igazgatója volt% Nagyon megbecsülték és később is igényt tartottak tudományos munkásságára. Egyik előadásán, Dömsödön, 1970. március 15-én mondotta: „ Tulajdonképpen a Petőfi-kutatás nem más, mint a költő emlékének szívünkben hordozása. A kutató ezt viszi magával, ahol csak megfordul, róla emlékezik.” Mindvégig Petőfit hordta szívében. Pótolhatatlan veszteség, hogy nem tudta kincseit úgy széjjelosztani, hogy ő is velünk maradhasson még nagyon hosszú ideig. F. Tóth Pál Abony ’72 Falusi zeneiskolák országos találkozója A falusi zeneiskolák országos találkozóját október 24—25— 26-án rendezik meg Abonyban. A háromnapos eseménysorozat a Gyulai Gaál Miklós Általános Iskolában tartandó, Népdal a gyermekrajzokban című kiállítás megnyitásával veszi kezdetét, amelyre 24-én, délután 17 órakor kerül sor. Ezt követi a gazdag hangverseny a Petőfi Művelődési Ház színháztermében, amelyen Győré Pál, a nagyközségi tanács vb- titkára mond köszöntőt. Másnap délelőtt 9.30 órai kezdettel kerül sor a falusi zeneoktatás irányítóinak tanácskozására a nagyközségi párt- bizottság székhazának előadótermében. Itt Hargitai Károly- ilak, a Pest megyei Tanács vb művelődésügyi osztálya vezetőjének megnyitó szavai után Péter Miklós, a Művelődésügyi Minisztérium művészetoktatási osztályának főelőadója tart előadást a falusi zeneoktatás jelenlegi helyzetéről és feladatairól. A korreferátumokat kőMonumentális művészet Pest megyében öt esztendővel ezelőtt érdekes kiadványt jelentetett meg a Pest megyei Népművelési Tanácsadó. A gondosan szerkesztett kötetben azokat a szobrokat és épületdíszítö alkotásokat mutatták be, amelyek felállítására a felszabadulást követő két évtizedben került sor Pest megye településein. Húsz év — harmincnyolc alkotás, ez volt a mérleg öt esztendővel ezelőtt. Az azóta eltelt negyedannyi idő alatt újabb negyvenöt alkotás került a megye tizenhat helységének terére, új középületébe, illetve a Szentendrei Szobor- kertbe. Érthető tehát, hogy ez az ugrásszerű változás újabb kötet megjelentetését tette szükségessé, amelyben az elmúlt öt évben felállított alkotások bemutatására vállalkozott a Pest megyei Népművelési Tanácsadó. „Az építészet szellemében fogant társművészet, a szabadtéri monumentális szobrászat Pest megye életében egyre nagyobb jelentősétget kap” — írja a kötet bevezető tanulmányában Petényi Katalin művészettörténész, s ez így igaz. A megye művészetpártoló szándéka sok alkotás megszületését, a megyében történő elhelyezését tette lehetővé. Még olyan országos jelentőségű művekét is — gondoljunk például Barcsay Jenő két éve elkészült, harminchárom négyzetméteres mozaikjára —, amelyek felállítására vagy beépítésére egyelőre még nem kerülhetett sor. Amelyek mar állnak vagy beépítésre kerüiwitt, szeooe, tartalmasabbá teszjK eleiünket. EmlitsuK. csaK például Csikai Marínnak a váci Kossuth téren felállított Fekvő nó című kőszobrát, Kiss Istvánnak a megyei partbizottság előtti teret díszítő Éneklők című szoborkompozícióját, Somogyi Árpád nagykőrösi Fel- szabadulási emlékművét, Goldman György vecsési Munkás- figuráját, gondoljunk a szoborportrék közül Varga Imre Ady-jára (Ráckeve), Vitt Tibor Szőnyi István-jára (Ze- begény), Kisfaludi Stróbl Zsig- mond Kossuth-jára (Dabas) vagy Pátzay Pál Nyisztor György-éré (Gödöllő). Es az épületdíszítő alkotások sorában is olyan kitűnő műveket láthatunk, mint Gorka Lívia Zodiakus jegyek-je (Gödöllő), Makrisz Zizi Erdő-je (Érd) vagy Rózsa Péter Tanácsköztársasági domborművé a me gyei tanács épületében. Kár, hogy az egyik legfrissebb alkotás, Somogyi József ceglédi Dózsája már nem kerülhetett be a kötetbe. Reméljük azonban, hogy öt esztendő múlva a Pest megyei Népművelési Tanácsadó ismét rákényszerül egy harmadik kötet megjelentetésére, mert annyi új mű kerül ezután is Pest megyébe. — P — vető viták után, 16.30 órakor ismét a művelődési ház színházterme várja az érdeklődőket, a Pest megyei állami zeneiskolák növendékeinek hangversenyére. Október 26-án, délelőtt 9.30 órakor ünnepséget tartanak az abonyi Bihari János Állami Zeneiskola fennállásának 20. évfordulója alkalmából a nagyközségi tanács dísztermében. Az országos találkozón 14 megye összesen 31 falusi zeneiskolája képviselteti magát. A vendéglátó Pest megyéből a házigazdákon — az abonyiakon — kívül a ceglédi, dunakeszi, érdi, monori, nagykőrösi, szentendrei, szobi és a váci zeneiskolák tanárai és növendékei vesznek részt a zenei találkozón. MA: Petőfi-műsorok Tápiószecsőn „Nagyüzem” lesz ma a tápió- szecsői Damjanich Művelődési Házban. Délután itt rendezik meg a Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója tiszteletére meghirdetett megyei szavalóverseny helyi selejtezőjét. Este 19 órai kezdettel pedig a művelődési ház irodalmi színpada mutatja be két Pető- fi-emlékműsorát. Az egyiknek szerzője Bicskei Gábor, címe: Kemény szél fúj, a másikat Ofella Sándor, a művelődési ház igazgatója állította össze, Fényesebb a láncnál a kard címmel. Kamerával — Petőfi nyomában Érdekes filmet forgat a kecskeméti filmstúdió stábja. Petőfi születésének 150. évfordulója alkalmából nyomon követik a költő alföldi útját. Felkeresik Bács-Kiskun megyében azokat az ismert helyeket, ahol született és élete során gyakran megfordult. A filmben a fiatalok idézik fel a költőt, úgy, ahogy ma él az emlékezetükben. Árnyas ligetek - zöld erdők KÖRNYEZETVÉDELEM ÉS TÁRSADALOM AZ EMBER fis KÖRNYEZETE olyan kölcsönhatásban vannak egymással, amelynek megbomlása súlyos következményekkel járhat elsősorban az emberre. A rohamos ipari fejlődés, a nagy léptekkel haladó városiasodás, a mezőgazdaságban felhasznált vegyszerek, az egyre gyorsuló civilizáció, minden hasznosságuk mellett, egyre érezhetőbb biológiai ártalmakkal járnak együtt. Az utóbbi időkben jelentkező környezeti ártalmak — a smog, a nagyvárosok minden határon túlmenő levegőszennyeződése, a folyók és tengerek élővilágának mértéken felüli pusztulása, a nagyvárosok zajártalmai — komolyan veszélyeztetik az ember egészségét. A szív és érrendszeri, a neurotikus megbetegedések elterjedése, közvetve, vagy közvetlenül a környezet negatív változásaira vezethetők' vissza. Mindezek a jelenségek arra kényszerítik a felelősöket, sőt a társadalmat, hogy a környezetvédelem kérdéseivel állami — tudományos és társadalmi oldalról behatóan foglalkozzanak. Az emberi civilizáció elképzelhetetlenül gyors fejlődése, semmiképpen nem fordulhat a visszájára, és nem lehet az azt létrehozó ember ártalmára. Éppen ezért ma már sem a gazdaság fejlesztésénél, sem a város és tájfejlesztésnél, sem más az ezzel összefüggő területeken nem lehet figyelmen kívül hagyni a környezet alakulásának kérdéseit. A környezetvédelem problémaköre azonban nagyon összetett. Abból a nézőpontból pedig megkülönböztetett, hogy milyen fejlettségű országról van szó. Másként jelentkezik a kérdés az iparilag legfejlettebb, másként a közepesen fejlett és ismét másként a fejletlen országokban. Másként fest a dolog a szocialista és a kapitalista társadalmakban is. a tett és a teendő intézkedések és a megítélések oldaláról. S nemcsak a jelenről van szó. hanem a jövőről is. Hiszen az ember egyik alapvető kötelessége, hogy környezetét, az őt körülvevő természet kincseit, annak állat- és növényvilágát fenntartsa és megőrizze az eljövendő nemzedék számára. MAGYARORSZÄG, mint ismeretes, a közepesen fejlett országok közé tartozik, gazdaságilag. Társadalmilag a legfejlettebb rendszerben, a szocializmus rendszerében élünk. Azt építjük. Ez az utóbbi körülmény meghatározza viszonyunkat a környezetvédelemhez. Fejlődésünk jelenlegi szakaszában már érezhetőek a környezeti ártalmak. Nagyvárosaink — főleg Budapest levegője erősen szennyezett. A nagy víz- fogyasztó ipari üzemek szennyvize pusztítja a folyók és más vizek élővilágát. A robbanó motorok nagymértékű és gyors terjedése és a belőlük távozó égéstermékek nemcsak az emberekre ártalmasak, a városokban levő amúgy is kevés növényt is pusztítják. A mezőgazdaságban a nem kellő körültekintéssel alkalmazott vegyszerek megbontják a biológiai egyensúlyt. A városok utcáin felhalmozódó hulladék, a szemét nemcsak a város képét rontja, hanem egészségtelen is. Sajnos több fát pusztítunk ki, mint amennyit ültetünk. Városaink és falvaink kevés kivételtől eltekintve, nem kellő gonddal foglalkoznak az utcák fásításával, a lakóhely parkosításával. Kevés a szemet gyönyörködtető, felüdülést teremtő virág — díszbokor az utcákon és a köztereken. A modern, de sajnos sokszor sivár és nyomasztó új lakótelepek környéke is sok helyen nélkülözi a zöldet. NEM VÉLETLEN tehát, hogy főleg a nagyvárosi ember — ha csak teheti — szabad idejében menekül a természetbe. Ezért is nő hamarosan a hétvégi telkek száma, lassan és fokozatosan kialakul egy bizonyos kertkultúra. A népfront támogatásával kertbarát körök alakulnak a városok környékén. Az egyén és a társadalom is kezdi érezni, hogy kapcsolatait ismét szorosabbra kell fűznie a természettel. Mert az ember nem választható el a természettől, annak része. Alakítója, formálója és viszont. Hazánkban is egyre jelentősebb állami intézkedések történtek és történnek még a jövőben a környezet védelmére. Továbbá tudományos kutatások is folynak a környezeti ártalmak kivédésére. Mind ez azonban nem elegendő, ha a környezetvédelem ügye mellé nem sorakoztatjuk fel a társadalmat. A környezetvédelemhez és a tájfejlesztéshez, a táj megóvásához, a tudományos eredmények alkalmazásához meg kell adni a kellő súlyú társadalmi alátámasztást. Ez a megtisztelő feladat a Hazafias Népfront feladata. A HAZAFIAS NÉPFRONT, mint a magyar társadalom legnagyobb tömeg- mozgalma és tömörülése, a legalkalmasabb arra, hogy a benne tömörült osztályokat, rétegeket, szervezeteket — a környezetvédelem ügye mellé állítsa. Megadja a kormányzati szerveknek azt a társadalmi támaszt, amit az emberek együttérző, egyet akaró jószándéka jelent ebben a kérdésben is. Bátran kimondhatjuk tehát, hogy: társadalmi támogatás nélkül nem lehet hatékony környezetvédelem! A környezetvédelmet gazdaságpolitikai kérdésnek kell tekinteni. A termelés^ tevékenység az ugyanis, amely ma elsősorban veszélyezteti, vagy helyesen alkalmazva jól, hasznosan alakítja a tájat, a környezetet, melyben az ember él és tevékenykedik. A táj alakításában, a termelési tevékenység szervezésében nélkülözhetetlen a társadalmi vélemény, a társadalmi közreműködés. Ennek a társadalmi véleménynek, egyrészt ihletője, másrészt összegyűjtője
