Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-22 / 250. szám

1972. OKTOBER 22., VASÄRNAP PBST MBCVKI \JCivtap EREDMÉNYES ÖT ESZTENDŐ A segítség házhoz jön BEDOLGOZÓK Pest megye minden száz la­kosából tizenhét betöltötte a hatvanadik évet, s az idősek tábora esztendőnként egy, másfél százalékkal bővül. Több, mint tízezren vannak olyanok, akik a szociális gon­doskodás valamelyik formá­jára rászorulnak, s bár hat­hatós intézkedések bizonyít­ják a társadalom áldozatkész­ségét, a segítséget várók szá­ma nem csökken, sőt növek­szik. Ennek oka a többi kö­zött az a pozitívum, hogy mind a hivatalos, mind a társadalmi szervek egyre inkább fölkutatják a gon­dokkal küzdő idős embe­reket, de ugyanakkor az is, hogy növekszik a magukra maradt öregek csoportja, akik ellátá­sukról, otthonuk rendben tar­tásáról nem, vagy csak alig képesek gondoskodni. Hiz az igény hívta létre a szociális gondozónői hálóza­tot, s éppen öt esztendeje, hogy Vácott ennék az áldo­zatos munkának az első vál­lalója megkezdte működését. Napjainkban már tíz gondo­A Kőbányai Sörgyár váci kirendeltségén is elkelne a munkaerő. Különösen rako­dókra lenne szükségük. Olyan krónikus a rakodómunkások hiánya, hogy a kirendeltség kénytelen a vevőkkel elvégez­tetni a szállítást fuvartérítés ellenében. A 160 ezer hektoliteres évi forgalom jelentős részét ennek segítségével bonyo­lítják le. Idén a váci gyáregység csaknem 97 ezer hektoliter sört értékesített (a statisztika még csak augusztus végéig készült el). Az előirányzott mennyiség­nél csaknem ezer hektoliterrel többet szállítottak a megren­delőknek. A főidény június­ban kezdődött, s a váciak di­csérete: fennakadás még a nagy melegek idején sem volt. A kirendeltség látja el sörrel a szentendrei, a balassagyar­zónő tevékenykedik, akik nemcsak állásuknak, hanem hivatásuknak is tekintik ezt a munkát. Cegléden 48, Gödöl­lőn 43, Nagykőrösön 35, Vá­cott 28 idős ember élvezi a házhoz jött segítséget, míg a községekben, Érden, Veres- egyházon, Nagykátán, Duna- harasztin, Ráckevén és Duna­keszin teremtődött meg a gondozónői munka feltétele. A tíz hivatásos házi szociális gondozónő 240 öreg ember mindennapjait teszi könnyeb­bé, ugyanakkor nagy segítsé­get nyújtanak a társadalmi szervezetek, a Vöröskereszt aktívái, de a gyárak szocia­lista brigádjainak tagjai, s több úttörőcsapat fiataljai is. A megyében összesen 1500 rászoruló idős férfihez vagy nőhöz kopogtatnak be rendszeresen a társa­dalmi aktívák, s nyújtanak segítséget szemé­lyes dolgaik intézéséhez épp­úgy, mint a lakás, a hóz rend- bentartósához, napjainkban pedig a télre való felkészü­léshez. mati, a rétsági, s természetesen a váci járást. Az új kirendeltség tavaly májusban „nyílt”, korsze­rű NDK-beli berendezé­sekkel. Naponta az automata gépsor 420—430 hektoliter sört fejt palackokba. Ószi bárányok Megszűnt a báránynevelés idényjellege a Kiskunság ju- hászataiban: megjelentek az első őszi bárányok. Az év vé­gi szaporulatból csaknem 30 ezret értékesítenek külföldön. A folyamatos elletéssel lehető­vé vált a keresett magyar bá­rányok állandó jelenléte a külföldi piacokon. Most az igény jóval nagyobb a kíná­latnál: a francia, az olasz és a görög piacokon hiánycikk a magyar bárány. Az Ipari Szövetkezeti Tör­vény 26. §-áaak 1. bekezdése így hangzik: „A bedolgozó tag a közös munkahelyen kívül, a szövetkezet vagy a saját ren­delkezése alatt álló termelő- eszközökkel vesz részt a kö­zös munkában." A bekezdéshez fűzött ma­gyarázat leszögezi: „Ipari szövetkezeteknél elsősorban a tevékenység jellege (például háziipari és népművészeti te­vékenység) indokolja a tagok tömeges bedolgozói foglalkoz­tatását.” Tehát.: bár helyenként van rá példa, a bedolgozói rend­szert mégsem szociális okok­ból vagy karitatív szándékkal hozták létre, hanem azért, mert így kívánta a szövetke­zet tevékenységének jellege. Rongyszőnyegtől — az eredményhirdető tábláig A Budai Járási Háziipari Szövetkezet több mint húsz esztendeje, 27 taggal alakult, Budaörsön. Alapítói varrni tudó, kézimunkázni szerető háziasszonyok voltak, akik egy kis kereset reményében kívánták pénzre váltani kéz­ügyességüket. Vállalkozásukat sokáig „rongyszövetkezetnek” nevezte a köznyelv, célzás­képpen. arra, amit csináltak: ipari textilhulladékból készí­tettek rongyszőnyegeket, szatyrokat, maradék fonálból sízoknikat, kesztyűket kötöt­tek. Természetesen — kézzel. Ez volt a múlt És a jelen? Budaörs szívében, néhány lépéssel a gyógyszertár mö­gött, takaros irodaház magas­uk: a szövetkezet központja. Varró Károly elnök okleve­lekkel „tapétázott” falú iro­dájában tájékoztat a szövet­kezet életéről: — Taglétszámunk 2000 fő, ebből 450-en a központi üzem­ben, 1550-en otthon tevékeny­kednek: ők a bedolgozók. Egyévi termelési értékünk — ha úgy tetszik: árbevételünk — 100—104 millió forint; az összes kifizetett bér 27 millió forint. Elsősorban bér- és munkaigényes cikkekkel fog­lalkozunk. Tevékenységünk két fő ágazatra oszlik: házi­ipari jellegű — ezen belül textil-, bőrdíszmű- és kötött­árutermelő —, és elektromos­vasipari tevékenységre. Mi készítjük például a sportpá­lyák eredményhirdető tábláit, az autóventillátorok motor­ját; továbbá tévé-csatornavál- tókat az Orionnak, telefonfi­gyelő egységeket a Telefon­gyárnak, különböző alkatré­szeket a Budapesti Postaigaz­gatóságnak — bérmunkában. E bérmunkák az éves terme­lési értékünk 35 százalékát teszik ki. Bedolgozóink zömét a tex­tilipari ágazatban foglalkoz­tatjuk. Női fehérneműket ké­szítenek, amelyeknek 70 szá­zaléka exportra kerül. A bőr­díszműáruknak 80 százalékát szállítjuk külföldre. Bedolgo­zók készítik a műanyag bébi­nadrágokat is, mégpedig 2,6 millió darabot évente. Kötött­áruink részint a központi üzemben, automata gépeken részint otthon, kézi gépeken készülnek, évi 6 millió forint értékben. — A bedolgozók havi kere­seti lehetőségének felső hatá­rát nemrég emeltük 2500 fo­rintra. Három éve rezsitérí­tést is biztosít számukra a szövetkezet; havi munkabé­rük 15 százalékát kapják a bedolgozó tevékenységgel kapcsolatos költségek — fű­tés, világítás, gépkopás, mun­karuha-vásárlás stb. — fede­zésére. Csupán a rezsitérítés összege kétmilliót tesz ki évente. Lehetőség — és valóság Einsteinnek igaza volt: min­den relatív. Ha a budai he­gyek csúcsáról nézünk le a budaörsi Máriavölgybe, bizo­nyára völgynek látszik. Ne­kem viszont, aki a község kö­zepétől kapaszkodom fölfelé a cipőtalpnyi ösvényen, torkom­ban dobog a szívem, mire el­érjük a 11-es számú házat. Útközben elhagyott borospin­céket és lakott barlanglaká­sokat látok. Szicíliai táj: ko­pár sziklafalak, meredek-ho­mokos partoldalak, zörgősre szikkadt fű, a kiskertekben kötélen száradó fehérneműket lobogtat az októberi szél. A 11-es számú házban sok apró lakás, az utolsó a Vé- ghéké. Végh Jánosné há­rom éve tagja a szö­vetkezetnek, ebből csaknem kettőt betegállományban töl- i tött. Tüdőgyulladással kezdő­dött, s végül kivették a fél ve­séjét. Hét gyermek állta kö­rül a Korányiban a beteg­ágyát ... A frissen meszelt, tiszta nagykonyhában beszélgetünk. — Most még tiszta — mutat körbe —, az első nagy esőig. Akkor kezdhetjük elölről a gipszelést-meszelést. Rossz az ereszcsatorna, ide, meg a nyá­rikonyhába állandóan befolyik I az eső. A hegyoldalról lezúdul a szél, a falak nedvesek, ta­valy hatvan mázsa tüzelőt fű­töttünk el. Még szerencse, hogy 15 mázsát a szövetkezet­től kaptunk, segélyképpen. Sápadt, szőke kisfiú hallgat­ja a szót: az ikrek után ő a legkisebb. — Nagyon nehéz ám, egy keresetből, kilenc embernek. Pedig a férjem vállalata is, a szövetkezet is segít. Bár úgy bírnék dolgozni, mint a beteg­ségem előtt: havonta 1300— 1400-at is megkerestem. Most csak erőltetem a munkát: a műtéttől gerincferdülést kap­tam, nem bírok sokáig ülni. Állva viszont nem lehet szaty­rot neccelni. Már a kislányt is kivettem a nyolcadik osztály­ból, hogy a vízhordásban, be­vásárlásban segítsen. Félek a téltől: tüzelőnk még nincs, a nagykonyhába kellene egy olajkályha, de a férjem 2200 forintos keresetéből, meg a családi pótlékból nem bírom az árát összespórolni. Ha leg­alább OTP-re adnák!... A bedolgozó — nem dolgozó? — Előfordul, hogy akadozik az anyagellátás — mondja Varró Károly őszintén. — Hol a szerelési anyagok késnek, hol a pvc-fóliát kell visszakül­deni, mert nem felel meg a szabványnak, s ilyenkor leél1 a munka. Mikor aztán megjön az anyag, a bedolgozóknak se éjielük, se nappaluk, mert a szállítási határidőket be kel! tartani, különben jön a köt­bér! Dr. Botka Jenő. a Pest me­gyei KISZÖV pénzügyi osz­tályvezetőié egyéb problémá­kat tesz szóvá: — A bedolgozó éppolyan szövetkezeti tag, mint aki a központi üzemben dolgozik. Mégis, egy sereg hátrány éri. A szövetkezeti tagokat például éppúgy megilleti évente egy­szer az 50 százalékos vasúti kedvezmény, mint a szervezett ipari munkásokat. A bedolgozó szövetkezeti tagoknak nem jár. De nem jár nekik gyermek- gondozási segély sem! Az SZTK-biztosítás előnyei is csak azt a bedolgozót illetik meg, akinek havi keresete meghaladja a 250 forintot. Ha egy hónapig nincs munkája, vagy ennél kevesebbet keres — ez pedig előfordul! —, ak­kor nincs SZTK-ja. Ugyanez van a lakbér-hozzájárulással- ha a bedolgozó keresete nem éri el a 250 forintot, nem kap lakbér-hozzájárulást. | Hogy tartja a közmondás: j szegény embert még az ág is húzza?! Csak egészség legyen Somogyi Sándor (a képen) 1965 óta tagja a szövetkezet­nek. A pvc-bébinadrágok mű­anyag patentját sorjázza, és csomagolja zacskókba. A zacs­kókat is maga készíti. Szerszá­ma egy kis-olló, ezzel vágja körbe a patentról a fölösleges „kinövéseket”, meg a ragasz­tópapír csíkjait a zacskókészí­téshez. — Kérem, én csípő-, térd- és bokaficammal, nyolc hó­napra születtem. Vattában tar­tottak, hogy megmaradjak. Akkoriban ezt a bajt operáció­val még nem tudták gyógyí­tani, így aztán nem segített rajtam senki. — Azelőtt apámmal éltem, segített, amit tudott, 1300— 1400 forintot is megkerestem havonta. Most egyedül va­gyok: apám nyolcvan éves, visszament a szülőföldjére, anyám mellett akar majd pi­henni ... Tavaly fél évet vi­déken töltöttem, a nővérem­nél, ezalatt semmit sem ke­restem. Januárban jöttem vissza, a legrosszabbkor: a szövetkezet új telephelyet épí­tett, a műanyag-fröccsöntő gé­peket áttelepítették, s bizony, időbe telt az üzembe helyezé­sük. Nem volt elég anyag, jó, ha háromszázat megkerestem havonta. Most bőven van mun­ka, a szabadságpénzzel, meg a rezsitérítéssel Í200-ra is fel­megy a pénzem. „Nekem találták ki" Mészáros Ezékielné pvc-he- gesztő, tíz éve egyedül neveli a kislányát. Azt mondja, ezt a szövetkezetei neki találták ki. — Az óvodában mindig ő volt az első: kis sámlin ülve Várta a többieket. Csak a sep- retlen hó világított az utcán, mikor elindultunk. Hányszor elvágódtam vele a csúszós úton, azt hittem, szétmegy a térdem. Ö meg kacagott, tap­solt örömében: „Anyukám, még egyszer!” Egy szomszédasszonytól hal­lott először a szövetkezetről, meg a műanyaghegesztésről. Amint együtt volt a 8000 fo­rintja — ennyibe kerül a he­gesztőgép és az árnyékoló fémketrec —, azonnal jelent­kezett. — Igaz, hogy tíz órát is dol­gozom naponta, de magam osztom be az időmet. Akkor kelek, főzök, fekszem, amikor jólesik. A 2500 forint megvan havonta. A gverektnrtással együtt kettőnknek elés. Las­sacskán a lakást is szépen be­rendezem . .. Es akimk nincs tőkéje? — Mi van azzal, akinek nincs 8000 forintja hegesztő­gépre, vagy ennek duplája, kö­tőmasinára? Agulár Tibor, a Pest megyei KISZOV párttitkára válaszol: — Ha futja a szövetkezet nánzéböl, akkor vesz néhány berendezést, és kiadja a be­dolgozóknak; ha nem, akkor csak olyan munkával tudja őket foglalkoztatni, amihez nem kell költséges terme1ő- eszköz: sorházassal. neccelés- sel, és ... — És amivel nem lehet jól keresni. A műanyagpatent- sorjázásért darabonként 1 fil­lér a munkabér. — Az esetek többségében az ilyen, szakértelmet nem igény­lő munkákba az egész család besegít: a férj, a nagyobb gye­rekek. Így emelkedik valamit a kereset. Egy bizonyos: a há­ziipari szövetkezet csak úgy marad versenyképes a kor­szerű nagyiparral, ha növeli a hatékonyságot: ezt pedig a be­dolgozói darabbérek csökken­tésével, vagy alacsony szinten tartásával éri el. A bedolgo­zást — sajnos —, minden fó­rum úgy tekinti, mint kereset­kiegészítést. Pedig, az esetek többségében nem az. A csők. kent munkaképességű ember­nek, a sokgyermekes anyának — létkérdés. Az bizony: létkérdés. És így kellene kezelni! Nyíri Éva és továbbítója a Hazafias Népfront. Országos, megyei, járási és falusi szer­vezetei útján felszínre hozza az egyé­nek és a közösség véleményét Nem kell azt hinni a környezetvédelem és a tájfejlesztés kérdésében sem, hogy csak a szakvélemény az elfogadható véle­mény, s a laikus véleménye pedig fi­gyelmen kívül hagyható. A szocialista társadalom, a szocialista demokrácia egyik lényege, hogy az emberekről vé­leményük meghallgatása nélkül ne döntsünk. S az embereknek igen is van jó és helyes véleményük, ha nem is szakemberek. A NÉPFRONT V. KONGRESSZUSA után kialakultak és jelenleg is alakul­nak a környezetvédelmi és tájfejlesz­tési munka társadalmi jellegű szerve­zeti formái. Az országos elnökség mel­lett neves, a kérdést jól ismerő szak­emberekből és népfrontaktivistákból álló környezetvédelmi munkaközösség alakult. E munkaközösség programjá­nak lényege az, hogy miként tudja a népfront a társadalmi erők felhaszná­lásával, a maga sajátos eszközeivel, a környezetvédelem ügyét hatékonyan szolgálni. Emellett szükségesnek tartja a munkaközösség egy olyan — kör­nyezetvédelmi adattár elkészítését, amely hazánk történelmileg is neveze­tes és jellegzetes tájegységeit foglalja magába, s annak minden jellemzőjét tartalmazza, hogy ezek védelméről ki­emelten lehessen gondoskodni. A fon­tos kérdések sorába tartozik még, hogy a városokban, falvakban alakuljanak ki közparkok, ligetek, játszóterek, ame­lyek a lakóhelyet széppé és kedvessé teszik s emellett felüdülést nyújtanak a lakosságnak. A későbbiekben szük­ségessé válik, egy a népfront országos tanácsa által összehívott környezetvé­delmi konferencia megtartása is. Ezen a környezetvédelem, a tájfejlesztés tár­sadalmi vonatkozású kérdései kerülné­nek napirendre. A környezetvédelem társadalmi vo­natkozású koncepciói tehát a népfront keretei között öltenek testet. A KÖRNYEZETVÉDELEM KÉRDÉ­SEI a társadalmi vonatkozásokat ille­tően is, túlmutatnak az ország hatá­rain. Ugyanis a környezetvédelem nem lehet egyetlen ország, vagy csak né­hány ország ügye. Különösen a ben­nünket körülvevő, szocialista orszá­gokkal kell megteremteni e kérdések­ben a sokoldalú kapcsolatokat. Ezen kívül hazánk környezetvédelmi tevé­kenysége kapcsolódik az ENSZ környe­zetvédelmi munkájához is. Végső so­ron tehát, mint azt az ENSZ környe­zetvédelmi felhívása is megfogalmazza — az ezzel foglalkozó szervezeteknek összehangolt, hatékony és dinamikus szerepet kell játszaniuk a környezet védelmének és javításának ügyében. Annál is inkább így van ez, mivel van olyan ország, mint az Amerikai Egyesült Államok, amely tudatosan rombolja és teszi tönkre a VDK terüle­tét és tervszerűen pusztítja annak lakos­ságát. Az amerikai hadsereg olyan ne­gatív és veszélyes környezetpusztítást visz végbe Vietnamban, amely nem­csak a jelenleg ott élő nemzedékeket, hanem a jövő nemzedékeit is súlyosan veszélyezteti. Az intenzív gyomirtó sze­rek (herbicidek) tömeges bevetése, a vízrendszerek szisztematikus rombolá­sa, az ún. meteorológiai háború, túl a hagyományos fegyverek alkalmazásán, hosszú időkre megbontja az ott élő emberek és a természet évmilliók alatt kialakult egyensúlyát. A környezet tönkretételének ez a legveszedelmesebb és legembertelenebb — tudatos és mélységesen rosszindulatú módja. A gazdasági fejlődés, a városiasodás, a föld természeti kincseinek felelőtlen pazarlása stb. maga is elég gondot okoz. A háborúk pedig tovább súlyos­bítják ezeket a gondokat. A rousseau-i vissza a természethez nem járható út. A maga korában sem igen volt az. A meglevő természeti ér­tékek megóvása, a természeti javak ésszerű felhasználása, a tájfejlesztés­nek az emberi igényekkel való össze­hangolt munkája a szükséges és a jár­ható út. A tudomány ezt ma már fel­ismerte, s komolyan figyelmeztet arra, hogy ha e vonatkozásban nem tesznek az államok és a társadalmak komoly és határozott lépéseket, a természet kincsei száz év leforgása alatt kime­rülnek. Az ipari fejlődés és a civilizá­ció visszaesik. S csak szegény országok lesznek a földön. A SZOCIALISTA TÁRSADALOM és állam, valamint a világ haladó gondol­kodói azt vallják, hogy az emberi kul­túra nem pusztulhat el, mert megvan­nak a módjai az ártalmak csökkenté­sének és kivédésének, az energia ész­szerű felhasználásának és a megfelelő környezeti körülmények teremtésének. A környezetvédelem, a tájfejlesztés ügye összetett problémakör, igen sok­ágú, de végső soron mégis egy ügy: a társadalom ügye. Különösen szocia­lista társadalmakban az. A szocialista társadalomban megvan a lehetősége, hogy központi állami intézkedésekkel átgondoltan és tervszerűen folytassunk környezetvédelmet. S az állami intéz­kedések mögé oda állítsuk a nélkülöz­hetetlen társadalmi támogatást. S ezen az úton változtassuk az emberek ilyen irányú negatív szemléletét. Többek között olyanokat, hogy a gyárakban nincsen a dolog azzal el­intézve, ha az üzem súlyos milliókat fizet ki büntetés címén, mert a vizet szennyezi, s ez még mindig olcsóbb, mint a derítő rendszereket megépíteni. Mert nem a büntetés a lényeg, hanem az, hogy a folyó élővilága pusztul ki. S végső soron ez az egész társadalom kárára van. Ilyen és ehhez hasonló esetekben szükséges a társadalom egy­séges fellépése. Ebben a munkában a Hazafias Népfrontnak megkülönbözte­tett és sajátos szerepe van. Az álta­lunk végzett környezetvédelmi társa­dalmi munka, mintegy koncentráltan fejezi ki azt a gondolatot, hogy minden ember elidegeníthetetlen joga, hogy ő és utódai olyan környezetben éljenek, amely megfelel az ember és a termé­szet örök harmóniájának. Antalfia Jenő Kirendeltség — hektoliterekkel Sörben nem volt hiány

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents