Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-14 / 243. szám
1972. OKTÓBER 14., SZOMBAT ^kMítUmp 3 TOBORZÓ Tudják miért... Hozzájárulás — albérlethez Szervezik a mintavállalatot A minap avatták az új cérnázóüzemet a Hazai Fésűs- fonó- és Szövőgyár kistarcsai üzemében. A televízió is bemutatta a korszerű gépeket, a vezérigazgató nyilatkozott: drágábban modernebb felszerelést vehettek volna, de nem érte volna meg, mert nem termelne annyival többet, mint amennyivel többet kellene fizetni érte. Minden fillér számít partnerük, a hódmezővásárCegléd közlekedésfejlesztése Akadály: a kisvasút KEVÉS A JÓ ÚT - ÚJ BUSZPÁLYAUDVAR * Az üzemben mindenki büsz- 'ke az új cérnázóra. Arra, hogy saját harmincmilliójukból építették fel és rendezték be. Arra, hogy csodaszép a csarnoka és a 150 ember számára épült öltözője, fürdője. Arra, hogy jván egy Ids fülke, ahol kávét főznek a fáradtabbak felfrissítésére, mint ahogy másutt csak az irodákban szokás. Büszkék arra, hogy a régi öltözőben, mosdóban ezután jobban elférnek, azt is felújítják majd. örülnek annak, hogy olyan törzsgárdatagok kerültek az új gépek mellé, mint Bacsa La- josné, aki huszonnégy esztendeje tette be először a lábát a gyárba és olyan fiatalok, mint Kun Mária KISZ-titkár, aki 1966-ban szinte gyerekként kezdte ezt a pályát. Akkor mutatták meg nekem az üzemet, amikor még csak néhány gép állt a csarnokban, de ezeken már termeltek. Ahogyan egy gépet felszereltek, ■máris napi 122 kilogramm cérnát készítettek rajta. Így gazdaságos. Nem várhatták meg az avatást, mert nincs elfecsérelni való pénzük. Itt még a fillérekre is ügyelnek. Emberséggel [ Nagy Gyuláné, aki szárítógépen dolgozik, pártcsoportbi- zalmi, mondta el: egy időben sokat mérgelődtek a szállítókocsik miatt: kevés volt belőlük, állniuk kellett emiatt. A gyár vezetői célprémiumot tűztek ki azért, hogy a tönkrement, félredobott kocsikat gyáron belül kijavítsák. Köny- nyítettek is a munkán, sok pénzbe sem került. Ilyen belső szervezéssel gyakran segítenek a gondokon. Szükség van a sok ötletre, szervezésre, mert az régi elv a gyárban, hogy nem kívülről várják elsősorban a megoldásokat. Tudnak-e erre több példát mondaná? Csak győzze hallgatni a látogató. Rékás elvtársnő, aki ugyan nyugdíjas, épp ott jártunkkor jegyezte fel: kinek mennyi burgonyára, hagymára, paprikára, őszibarackra van szüksége. Hogy ez nem éppen termelési probléma? Látszólag az sem, hogy helyben megoldják a fogászati rendelést, ne kelljen Budapestre utazni miatta. A gyár mellett üzlet segíti a vásárlást, bővítették a községi húsboltot. Nem termelési feladat, hogy az egyedülálló asz- szonyok gyermekeit Siófokon ingyen üdültették. Vagy, hogy egy szobával bővült az óvoda. Az üzemi étkezőből aki akar, vacsorát vihet haza. Annak is igaza van, aki azt mondja, hogy ehhez semmi köze a termelésnek, de még inkább igaza van annak, aki azt állítja, hogy nagyon is sok az összefüggés az ilyen intézkedések és a termelés között. A dolgozók hetven százaléka asszony és három műszakban dolgoznak. Milyen nagy köny- nyebbség, hogy a valkói termelőszövetkezet olcsóbban és házhoz szállítja a télirevalót, vagy hogy műszak után nem kell otthon főzni! S ha valakinek fáj valamije, ott az orvos helyben. Méghozzá a nőknek nemcsak rákszűrést, hanem bőr-, ortopéd-, vérnyomás-, hallásszűrést is rendeznek. El lehet olvasni a jegyzőkönyveket, amelyek rögzítik az intézkedéseket, egy-egy párt- határozat megvalósításának út- ját-módját. Jobb azonban meghallgatni, mit mondanak az emberek. A szárítóban mesélték, hogy nyáron 40—45 fokos melegben folyt róluk a víz, hiába működtek a ventillátorok. Werner Jánosné, az igazgató és Fabók János csúcs- párttitkár órákat töltött közöttük. Mindenki megjegyezte, hogy így mégiscsak könnyebb tűrni a rosszat. Azt is említették, hogy nemrégiben mérgelődtek, amiért pihés, mocheres szállal kellett bajlódniuk az előfonódéban. Az üzemrész vezetője, Szilágyi Rezső beszerzett olyan készterméket, amit az ő fonalukból exportra gyártottak és megmutatta a műhelyben. Ezután mindenki szívesebben kínlódott a nehéz fonallal, mert értelmesebbé tették számukra a munkát. Együtt élve a gyárral Apróságok sorát figyelhetjük meg, amelyek végül is indokolják, miért tartozik az ott dolgozóknak majdnem fele a törzsgárdához. Olyanok, mint maga Fabók János is, aki mindössze húszéves volt, amikor felvették a gyárba. Ez volt élete első munkahelye, innen vitték katonának is. 1955- ben választották meg először párttitkámak. Egyik nap vele jártuk az üzemeket, rövid időre szabva ott~tartózk adásunkat. Végül is órák teltek el, amíg a gyár végére jutottunk. Minden gépről volt mondandója és minden emberről. így ismertem meg Takács László- nét, aki szántén a törzsgárdához tartozik, szókimondó asz- szony. Csépán Istvánnét, aki szintén nagyszerű ember. Baranyai Istvánná a válogatóban szintén remek munkás. „Nagyszerű”, „remek”, „derék”, „rendes” ... csak ezeket a jelzőket hallottam azon a napon. Szembetűnő a gyárban az is, hogy az irodában dolgozók csakúgy, mint a gépek melletti munkások, ismerik üzemük gondjait. Húszán ültünk együtt egy délelőtt a kultúrteremben, a gazdaságpolitikai agdtációról beszélgettünk. Volt ott karbantartó, dolgozó a szárítóból vagy a fonodából, szakszervezeti felelős és pártcsoportbi- zalmi, KISZ-bizottsági titkár és előfonoda-vezető, igazgatónő és éjszakai műszakról érkező munkásnő. Valamennyien ugyanazokat a gyári gondokat feszegették. Mert hiába gondoskodnak oly sok szeretettel a munkásokról, teremtenek szinte családi légkört, az országos gondokat ök sem tudják kapun kívül rekeszteni. Ilyen a többi között, amiről Kovács Istvánná országgyűlési képviselő, a csomagoló csoportvezetője, Gombos Sándor- né személyzeti vezető, Elekes Péter szakszervezeti felelős beszélt: a munkaerőhelyzet. A közelben például nyáron kezdett épülni a Munkaruházati Vállalat óriási raktára. Csábítja az embereket, hogy ott mindig szabad szombat van. Közel van a főváros is és millió munkaalkalmat kínál: egy műszakban, több pénzért! Lehet ezzel versenyre kelni!? Ezenkívül készülnek a következő évre, sok kiváló munkásuk megy majd nyugdíjba, helyettük újak kellenek. Járják a környék iskoláit, beszélnek a nyolcadikosokkal; jöjjenek, érdemes! Járják a környék falvait, albérleti hozzájárulást is fizetnek ... Mégis: az új cérnázóhan 74, a régi üzemben 24 munkás hiányzik. Az első félévben 98 kilépőjük volt, hetvennégyen jöttek. Egy kilépővel napi 200 kilogramm fonal vész el. Az. újak betanítása is tetemes összeg, pedig szeretettel foglalkoznak velük. Néha gond van a munka- fegyelemmel is. Akik nem kötődnek még annyira a gyárhoz, olykor műszak befejezése előtt ott tolonganak húszasával is a kapu előtt. A minőséget nem régen kifogásolta helyi gyár. Akkor megvizsgálták, milyen szervezéssel, intézkedéssel, szüntethetnék meg a kifogásokat. Somhegyi József- né, a fonodái alapszervezet titkára mondotta: egy bizottsággal ő is lenn járt Hódmezővásárhelyen. A munkamegbeszélés mellett jó barátságot kötöttek az ottaniakkal. A gyártmányok minősége azóta javult, másfél hónapja kifogás sincs. Napirenden: • •• // a |ovo Antal Pál, a csúcsvezetőség termelési felelőse már nem a múlt. és a jelen gondjairól be- ,szél, hanem a jövőre készül. A gyár központja, illetve a minisztérium mintavállalatnak jelölte ki a kistarcsai üzemet. A Szervezési Kutató Intézet mérnökei, valamint külföldről érkező szakemberek már 1973-tól kutatják a fésűsfonó szervezeti, termelési tevékenységét. Azt, hogyan lehetne még gazdaságosabban, jobban termelni. Itt kísérleteznek, hogy azután valamennyi hasonló gyárban átvehessék a tapasztalatokat. Sok millió forintot fordítanak erre a tanulmányra. Hogyan lesz, mint lesz, a vezetők feje már fő az újabb gondoktól. Hogyan szereznek tudomást a gyár munkásai, hogyan vélekednek majd minderről? Megindul az üzemen belüli szokásos gépezet; párt- és gazdasági csatornákon egyaránt. Egészen le a pártcsoportokig. Egészen le a brigádok tagjaiig. Huszonkilenc brigádot készítenek majd fel és törődnek azzal, hogy valamennyi dolgozó értse, tudja: mit miért tesznek. Minden ember fontos itt. Minden ember tud segíteni valamiben. A sok név, a sok adat között ez a tapasztalat vert gyökeret bennem. Annyira, hogy szinte hihetetlen számomra, ebben a gyárban miért küzdenek munkaerőhiánnyal. Annyi érv, jó példa szól mellettük, lehetetlen, hogy ne jusson el a hírük legalább a környék falvaiba, ahonnan a jövő törzsgárdájának kialakulását várják. Sági Ágnes Tanácskozásra hívta össze az MSZMP Gödöllői Járási Bizottsága és a MÉSZÖV a gödöllői járás általános fogyasztási és értékesítési szövetkezeteinek vezetőit. A Kartalon tartott megbeszélésen részt vett Gabányi Lajos, az MSZMP Pest megyei Bizottságának gazdaságpolitikai osztályvezetője. A megbeszélés az ifjúság- és a nőpolitikái párthatározat végrehajtásáról, a szövetkezetek üzem- és munkaszervezési feladatairól, valamint a munkaversenyről folyt. Vitaindítójában Varga László, az aszódi ÁFÉSZ igazgatósági elnöke beszámolt a járás szövetkezeteiben a nők és az ifjúság helyzetéről végzett felmérés tapasztalatairól, Hoffmann Zoltán, a MÉSZÖV szaktitkára pedig a belső igazgatási rendszer korszerűsítése, a munka- és üzemszervezés problémáit taglalta. A korszerűsítés célja — mondotta — a munkatermelékenység növelésével egyidőbcn, az ellátás és a gazdálkodás hatékonyságának fokozása. Ez komplex szervezési feladatokat igényel. A járás öt fogyasztási szövetkezete közül az Tavaly készítették el az UVATERV mérnökei Pest megye 15 éves közlekedésfejlesztési tervét. E koncepció azonban csak irányelv lehet, mely főbb gondokkal, tennivalókkal számol. Ezért nemrégiben a megye legnagyobb városának, Ceglédnek tanácsa is elkészítette közlekedésfejlesztésének tervezetét az elkövetkezendő időre. Cegléd fontos vasúti csomópont: keleti irányban Záhony felé, déli irányban Szegedre .futnak itt keresztül a szerelvények ezrei. Ezért már a korábbi években újjászületett a pályaudvar, s a vágányokat is kicserélték — sőt az Utasellátó éttermet is létesít a közeljövőben a város vasútállomásán. A korszerűsítéssel nemcsak meggyorsult a forgalom, hanem kulturáltabbá vált az utazás is. Ugyanakkor azonban Cegléden két vasútvonal is át- kacskaringózik, keresztbe szeli az utcákat: Hantházára és Ve- zsenyre vezet e vonatok útja —, mely akadályozza a korszerű közúti közlekedés kialakítását, s komoly baleseti veszélyt rejt magában. A vasútvonalak megszüntetése csak egyféleképpen lehetséges; ha a Cegléd— Vezseny közötti utat korszerűsítik, kiszélesítik. Cegléd járási székhely, 11 településsel. Elengedhetetlen a gyors, biztonságos út a város és a járás települései között. Jelenleg azonban sok a panasz, kevés út kiépített, az ösz- szekötő utak rossz állapotban vannak. Nem kedvezőbb a helyzet a város belterületén sem. Az úthálózat 119,9 kilométer — ebből csak 38 kilométer mondható kielégítőnek. A fő forgalmi utak közül a 4-es számú a városközpontban már ma sem képes a forgalmat levezetni, ezért egyirányúsították a központ utcáinak közlekedését — és ez a város közlekedését hátráltatja. A helyi tömegközlekedést napi nyolcvan autóbuszjáratpárral a Volán 20-as számú vállalat önálló főnöksége bonyolítja le. Egy hónapban csaknem 50 ezren veszik igénybe az autóbuszokat. Üj pályaudvar építésére lenne szükség, mely legalább 14 állomáshellyel rendelkezne. Probaszódi, a gödöllői és a túrái — kísérleti jelleggel — a második félévben már új igazgatási rendszerrel működik. Ellátási körzetüket gazdasági alapegységekre osztották, s ezek felelős vezetőinek a hatékonyságtól függő anyagi ösztönzőket állapítottak meg. Máris leszűrhető az a tapasztalat, hogy a korszerű igazgatási rendszer többirányú szakmai felkészültséget követel e decentralizált — 20—30 milliós forgalmat bonyolító — alapegységek vezetőitől. A nagyobb önállóság és a fokozott felelősség lehetővé is teszi, s egyben igényli is a személyi képességek érvényesülését, ami közvetve kihat a jövedelmek alakulására is. Egy másik tapasztalat: a munka- és üzemszervezés komplex feladatköréből kissé egyoldalúan emelik ki helyenként az ellátási hálózat irányításának megváltoztatását, háttérbe szorul viszont a szervezés egyik legfontosabb eleme: a munkahelyi — a bolti — munkaszervezés javítása. Például az üzleten belüli anyagmozgatás korszerűsítése, a raktározás és az áruszállítás zavaró tényezőinek kiküszöbölése, a szociális körülmények javítása. 1 léma az is, hogy ma csak egy I korszerű ÁFOR-állomás áll a gépkocsi-tulajdonosok és a motorkerékpárosok rendelkezésére — a városban csaknem ezer autós, s ezer motoros van | —, igaz, az újabbat már tervezik a 311 számú főút mellett. Azonban indokolt lenne egy korszerű szervizállomással is gazdagítani az üzemanyagtöltő helyeket. A városi tanács részletes tervet készített az utak jobbá tételére, a közlekedés meggyorsítására, újabb utcák kiépítésére. 1973—74-re várható, hogy megépül az M 4-es autópálya két forgalmi nyomvonala, mely az északi ipartelep mellett vezet majd el, 1974—80 között pedig a 4-es számú főút átkelési szakaszát helyezik át a Felszegi és a Széchenyi útra — s a jelenlegi két nyomvonal mellé újabb kettőt építenek. Befejeződött az egri fórum Tanácskozás a szocialista hazaüságról Egerben pénteken befejeződött a szociálisa liazafiság kérdéseivel foglalkozó országos tanácskozás. A második napi vitában a hozzászólók kiemelték: szocialista hazafiság nem létezhet szociaUsta világnézet, a szocialista hazához való tudatos kötődés nélkül. A szocialista hazaszeretet lényegében azonosul a szocialista társadalmi rend szeretetével. Felhívták a figyelmet arra, hogy a szocialista hazafiságra nevelésben a pedagógusok jól hasznosíthatják a marxizmus—leninizmus útmutatásait Egyöntetű álláspont alakult ki a tanácskozáson arról, hogy a fegyveres szolgálat fontosságának tudatosítása elválaszthatatlan része a hazafias-honvédelmi nevelésnek. A kétnapos tanácskozás pénteken az elnöklő Dobozi Imrének, a Magyar írók Szövetsége főtitkárának zárszavával ért véget, aki hasznosnak és eredményesnek ítélte az egri tudományos fórumot. T. E. Új munkásnemzedék v. A gyári kommunisták, a pártszervezetek, a szilárd munkáskoilektí- vák általában megkülönböztetett figyelmet fordítanak a munkába lépő fiatalokra, fogadtatásukra, beilleszkedésükre, segítségükre. Az igazi munkássáválás azonban hosszú folyamat, a tényleges beilleszkedés sokkal több, mint passzív ottlét, mint a régi és az új munkások „békés” egymás- mellettisége. Mai munkásifjúságunknak nagy értéke a korábbi nemzedékeknél magasabb iskolai végzettsége, a társadalmi és világpolitikai kérdések iránti őszinte érdeklődése. Ugyanakkor gyakran hiányos társadalompolitikai, állampolgári jártassága, üzemi tapasztalata. A politikai nevelőmunka szempontjából fontos sajátosság, hogy a mai fiatalok csaknem kivétel nélkül szakmunkásként lépnek a munkásosztály soraiba, s a 20—24 éves munkások 30 százaléka érettségizett. Ugyancsak segíti a nevelőmunkát, hogy ifjú munkásaink nagy többségükben munkásszülők gyermekei. A gyári pártszervezeteknek magasfokú következetességgel és céltudatossággal kell munkálkodniuk azon, hogy az új, magasabb szakmai ismeretekkel rendelkező generációkban kialakuljanak az előző munkásnemzedékek kiváló tulajdonságai: a munka- szeretet, a szakmai igényesség, a magasabb műveltség megszervezésének vágya, az osztályszolidaritás, a politikai érdeklődés és tettre- készség. A kommunisták tehát a szó teljes értelmében legyenek ott minden egyes munkahelyen, ahol fiatalok vannak. Bátorítsák és erősítsék a pártszervezetek a fiatal munkások beilleszkedését egyengető tekintélyes munkásembereket, álljanak mögöttük, ha igényeket támasztanak, ha fegyelmeznek. Ugyanakkor határozottan lépjenek fel a parancsolgatás, a lekezelés, a bizalmatlanság minden megnyilvánulása ellen. Az életkor nem érdem, de nem is hátrány. A fiatal munkások körében gyakori tárna az egyenrangúság. Nyíltan és világosan kell erről is beszélni a fiatalokkal. Az egyenlő jognak és megbecsülésnek az egyenlő munl^a az alapja. E rősítsék a pártszervezetek a fiatal munkásnemzedékekben a szókimondást, a lustaság és a tehetetlenség elleni fellépést, fokozzák az egészséges türelmetlenséget és a tett- rekészséget. Lépjenek fel a szakmai önképzés, a tanulás lebecsülésénck-akadá- lyozásának minden megnyilvánulása ellen. Álljanak ki határozottan és megalkuvás nélkül a tanulni akaró, a műszaki-technikai kérdések iránt érdeklődő, újító munkásfiatalok mellett. Teremtsenek olyan gyári légkört, amely nem tűri meg az igénytelenséget, a gondolati elzsíroso- dást, a szakmai-közéleti közömbösséget. Ha kell, nyílt fórumon utasítsák el az őszintétlenséget és az iszá- kosságot. A ma munkába lépő fiatal munkásnemzedékek központi helyet foglalnak el a korunkban kibontakozó tudományos-technikai forradalomban. A műszakitechnikai megújulás alapvető tényezője a szakismeret. Nagyobb határozottsággal és meggyőzőbb erővel szóljunk arról, hogy a szakmunkás a tudományos és technikai forradalom legfőbb letéteményese. N agyon fontos, hogy a gyár tapasztalt munkásai, idős, harcokban megedzett kommunistái minél többször találkozzanak a fiatalokkal. Vegyenek részt gyűléseiken, alaposan ismerjék meg álláspontjukat, segítsék, bátorítsák az ifjú kollektívák öntevékenységét. Segítsék elő, hogy a gazdasági vezetők bátran léptessék elő, bízzák meg nagyobb feladatokkal az arra érdemes fiatalokat. Álljanak ki a pártszervezetek a munkás- fiatalok, ifjúsági brigádok kezdeményezései, társadalmi munkavállalásai mellett. Ugyanakkor lépjenek fel a fiatalok lelkesedésével, ambíciójával, tettrekészségével visszaélő magatartás és a társadalmi munka lejáratása ellen. A gyári életben is csak a reális megítélés, az ifjú munkásnemzedék iránti — kiérdemelt — bizalom és a fokozott felelősség lehet célravezető. Társadalmi- gazdasági-történelmi céljaink alapvető letéteményese a magasfokú politikai, közéleti és szakmai műveltséggel rendelkező, a világ dolgaiban eligazodni tudó, szilárd erkölcsű, korszerűen gondolkodó és cselekvő munkás. E tulajdonságok céltudatos erősítése a gyári pártszervezetek igazi, forradalmi küldetése. Ágoston László Napirenden: az üzem- és munkaszervezés T * * AFESZ-vezetők tanácskozása Kartalon
