Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-12 / 241. szám
PEST HEG ^/Ciriap 1972. OKTOBER 12., CSÜTÖRTÖK Befejeződött az országgyűlés őszi ülésszaka Dr. Szekér Gyula felszólalása A mezőgazdasági termelésnek az utóbbi évtizedben lezajlott gyors fejlődése — parasztságunk szorgalmas munkájára támaszkodva — a mezőgazda- sági termelőerők hatékonyságával, az új technikával és technológiával kapcsolatos, amely a termelési viszonyok forradalmi változása nyomán bontakozott ki — kezdte felszólalását dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter, majd méltatta a kemizálás és a gépesítés jelentőségét. — Népgazdaságunk igen nagy erőfeszítéseket tesz a mezőgazdaság kemizálásáért. Az 1950—1975 közötti 25 évben a vegyipari beruházások egyharmad részét, körülbelül 25 milliárd forintot fordítunk a mezőgazdaság kemizálására. Négymillió fonna műtrágya — A mezőgazdasági terméshozamok nagymértékű emelésének legfontosabb eszköze a műtrágyázás. A szerves trágya mennyisége hazánkban már egy évszázada azonos szinten van, felhasználását javítani lehet, de ez kevés lenne az élelmiszerbázis növeléséhez. Következésképpen csakis műtrágyázással növelhetjük gyorsan és nagymértékben a talaj termőképességét. — Az időjárás viszontagságainak kitett növénytermesztés korábbi, igen nagy mértékű termésingadozása csökkent, sőt az utóbbi évek tapasztalatai szerint jórészt megszűnt. A terméseredmények a műtrágya-felhasználással nagyjából arányosan emelkedtek. Az MSZMP Központi Bizottságának 1960 júniusi — a vegyipar fejlesztésére vonatkozó — határozata nyomán a második és a harmadik ötéves tervben végrehajtott nagyarányú műtrágyagyári rekonstrukciók, valamint új gyárak építése révén érhettük el azt, hogy az idén 1965-höz képest háromszor, 1960-hoz viszonyítva pedig hatszor annyi műtrágyát használhattunk fel. Ez évben kereskedelmi súlyban kifejezve — 4 millió tonna műtrágyát használ fel a magyar mezőgazdaság Minden remény megvan arra, hogy a nagy adagú műtrágyázás széles körű elterjesztésével, a technológiai fegyelem javulásával néhány év múlva országosan is elérhetjük a ma élenjáró gazdaságaik eredményeit. — Vegyiparunk felkészült erre a feladatra. Összehasonlításként említem meg, hogy a negyedik ötéves terv időszakában annyi műtrágyát használ fel mezőgazdaságunk, mint amennyit a felszabadulásunk óta. 1970-ig eltelt 25 évben együttesen felhasznált. Vegyszer a növényvédelemben — A kártevők és a kórokozók, valamint a gyomok által okozott kár két évtized alatt felére, 1972-ben mintegy 4 milliárd forintra csökkent. A nagyarányú fejlődésre jellemző, hogy ez évben már a mezőgazdaságilag megművelt terület 60 százalékán használtaik növényvédő szert; egyes területeken két és több alkalommal is — mondotta a miniszter. — Népgazdaságunk igen sokat áldoz a vegyszeres növényvédelemre. 1972-ben például 25 millió dollárért vásárolunk növényvédő szereket a hazai termelésen és a szocialista importon felül. Ennek köszönhető, hogy az utóbbi években már egy hektár mezőgazdaságilag megművelt területre jutó növényvédőszer- felhasználásunk eléri, vagy megközelíti a gazdaságilag fejlett nuunnt-európai országok hasonló adatait. — Mezőgazdaságunk az idén 270 féle növényvédő szert használ fel. Ezek az anyagok egyáltalán nem veszélytelenek az emberi és állati szervezetre. 1971-ben hat halálos, 65 enyhe lefolyású baleset történt növényvédő szerekkel. Nagyon sok tennivaló van még tehát az egészségvédelem, a baleset- védelem, de a környezetvédelem területén is. — A korszerű állattakarmányozás elképzelhetetlen a vegyipar sokoldalú közreműködése nélkül. Megközelítő számítások szerint a korszerű keveréktakarmány-ellátás következtében mintegy félmillió tonna abrakmegtakarítást értek el mezőgazdasági üzemeink 1970-ben. — A kémia vívmányaival is korszerűsített takarmánygazdálkodás következtében csökkent a fajlagos takarmányfelhasználás. A 10 évvel ezelőtti 5—5,5 kilogrammal szemben az állami gazdaságok egy kilogramm élősúly-ráhiz- lalására sertésnél 4,5 . kilogramm, baromfinál 3 kilogramm abraktakarmányt használnak fel az idén. Jelenleg a nagyüzemi baromfiállomány keveréktakarmány-ellátottsága 100 százalékos, a sertésállományé pedig megközelíti azt. — Egyre jobban terjed a műanyag fóliák mezőgazdasági és kertészeti felhasználása. A műanyag fólia felhasználása a kertészetben négyzetméterenként 18—20 forint többleteredményt hoz a fólia nélküli műveléshez képest. Terjed a műanyag öntözőcső is. A mező- gazdaság eddig 2500—3000 kilométer PVC-műanyag csövet épített be az öntözőberendezésekbe. Műanyagfogyasztásunk mintegy 20 százalékát az élelmiszer-gazdaság használja fel. Tizenháromszor több villamos energia — A mezőgazdaság gépesítésével igen megnőtt a mezőgazdaság villamosenergia- és üzemanyagigénye is — folytatta felszólalását dr. Szekér Gyula. — Az 1960. évi egy főre jutó kilowattóráról 1971-re 13szorosára, 650 kilowattórára nőtt a mezőgazdaságban felhasznált villamos energia. — Az idén mezőgazdaságunk benzinből, gázolajból, valamint tüzelőolajból egymillió tonnát használ fel. Hét évvel ezelőtt, 1965-ben, egész népgazdaságunk használt fel annyi üzemanyagot, amennyit mezőgazdaságunk ez évben. — Az eredmények ellenére itt is vannak gondok. A tüzelőolaj csak bizonyos körzetekben kapható. Sürgetni kell a telepeket. A nagy volumenű mezőgazdasági fogyasztás miatt a termelőszövetkezeteknek maguknak is több gondot kell az üzemanyagok tárolására fordítani. — Az elmúlt évtizedben a vegyi anyagokat előállító üzemekben is igen jelentős fejlődés ment végbe. A II. ötéves terv időszakában lényegében földgáznyersanyagra állítottuk át nitrogénműtrágya-gyárainkat, az épülő üzemeket pedig már eleve földgáznyersanyag felhasználására terveztük. A legnagyobb beruházás: Pét — Egyre nőtt az üzemek mérete is. A felszabadulás után létesített első nitrogénműtrá- gya-igyáruinkban, a Borsodi Vegyi Kombinátban, a termelés alapüzemének kapacitása napi ötven tonna volt, a Péti Nitrogénművek most épülő műtrágyagyárában hússzor akkora, napi 1000 tonna kapacitású ammóniaüzem létesül. Az iparág feladatairól szólva dr. Szekér Gyula hangoztatta: — Minden erőnkkel azon leszünk, hogy IV. ötéves tervünk legnagyobb, 9 milliárd forintos beruházását, a Péti Nitrogénművek több mint egymillió tonna műtrágyát kibocsátó üzemét határidőre megépítsük. E gyár üzembe helyezésével lehetőség nyílik arra, hogy 250 kilogramm hektáronkénti nitrogén, foszfor, kálium műtrágyahatóanyagot adjunk a mezőgazdaságnak, ami azt jelenti, hogy hazai termeléssel tudjuk megvalósítani mezőgazdaságunkban a nagy adagú műtrágyázást. E gyár üzembe helyezésével nagy lépést teszünk előre a komplex műtrágyák gyártásában. 1976-r a összes hazai műtrágyatermelésünk több mint egyharmada komplex műtrágya lesz. — Az eddiginél erőteljesebben kell foglalkoznunk a növényvédő szerek hazai előállításával. E területen jobban ki kell használni a szocialista munkamegosztás előnyeit. — Mezőgazdaságunk dolgozói eredményesen teljesítették az eléjük tűzött feladatokat, azokat, amelyeket pártunk és kormányunk határozott meg számúikra. Mi, az ipar irányítói, vezetői és dolgozói ezután is tőlünk telhetőén támogatjuk munkájukat — mondta befejezésül dr. Szekér Gyula. Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter mindenekelőtt azokra a képviselői észrevételekre reagált, hogy a tárca alakítson ki olyan fejlesztési koncepciót, amely figyelemmel van a termelőszövetkezetek eltérő sajátosságaira, különösképpen a kedvezőtlen adottságú téeszek helyzetére. Kiemelte, hogy a tárca fejlesztési politikájában előtérbe állítják a húsipar, a tejipar beruházásainak, a betakarító gépek parkjának bővítését és a szállító-kapacitás fejlesztését. Rámutatott azonban arra is, hogy nemcsak az új beruházások jelenthetnek megoldást, hanem — különösképpen a negyedik ötéves terv időszakában — a korszerűsítések is. Egyetértőleg szólt arról a jogos igényről, hogy a közgazdasági környezet, ezen belül a szabályozó rendszer viszonylag stabil legyen, enélkül ugyanis elképzelhetetlen a legtöbb termelési ág fejlesztése hosszú időre szóló, hosz- szú idő alatt visszatérülő befektetésekkel. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy időszakonként — a fejlődés követelményeinek megfelelően, az elérendő célok érdekében — változtatni is kell a közgazdasági szabályozókon. Példaként említette meg a kormánynak a szarvasmarhatenyésztés fejlesztése érdekében hozott határozatát. — Fontos feladatnak tekintjük — mondta —, hogy a különböző termelési ágazatok fejlesztése közötti összhang megteremtését a közgazdasági környezet, a szabályozó rendszer alakításával is elősegítsük. Sok múlik természetesen magukon a termelő üzemeken, az ő kezdeményezőkészségükön, hajlandóságukon is. Ez o készség ugyanis a vertikális kapcsolatok erősítésének, hatékonysága növelésének fontos tartaléka. Száműzni kell a gyakorlatból a presztizsféltést, a tartózkodást még a legész- szerűbb kapcsolatok kialakításától is. Ilyen vonatkozásban sokat segíthetnek az érdekvédelmi szervezetek, a TOT és a termelőszövetkezetek területi szövetségei. Kitért arra is a miniszter, hogy bizonyos értelemben egészséges jelenség a mezőgazdasági üzemek közötti, eltérő fokú fejlettség. Sőt; ez követelmény is a rendelkezésre álló anyagi erőforrásoknak az eddiginél hatékonyabb felhasználása szempontjából. Mindamellett a MÉM már tett intézkedéseket a differenciáltság mérséklése, a szabályozó rendszer ilyen értelmű továbbfejlesztése érdekében. 1973-tól életbe lép az az adórendszer, amely a kedvezőtlen termőhelyi adottságú termelőszövetkezetek földadómentességének fenntartása mellett differenciál a téeszek között adófizetés szempontjából is. Természetesen figyelemmel lesznek arra, hogy a magasabb színvonalon gazdálkodó téeszek ne veszítsék el érdekeltségüket lehetőségeik minél jobb kihasználásában. Megemlítette, hogy eredményesek voltak a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemek támogatására hozott intézkedések. A racionális földhasználatról szólva megemlítette, hogy azokon a helyeken, ahol nem lehet mezőgazdasági ágazattal gazdaságos termelést megvalósítani, ott megoldás lehet az erdőtelepítés, vagy pedig a terület üdülőhellyé fejlesztése. Egyetértéssel fogadta a miniszter az élelmiszergazdaság ipari hátterének fejlesztésével kapcsolatos képviselői észrevételeket. Megemlítette, hogy a mezőgazdasági gépek alkatrészellátásának korábban meglehetősen nyomasztó gondját lényegében sikerült megoldani. Aláhúzta a vegyi anyagok és a műanyagok használatának, kellő mértékű ipari előállításának, valamint a növénytermesztés úgynevezett zárt technológiai rendszerének fontosságát. A zárt technológiai rendszer tekintetében már eddig is jó eredmények születtek, például a kukoricatermesztésben, s e módszerek meghonosítása ígéretes lehet a lucerna, a cukorrépa, a dohány, a szója és a rizs termesztésében is. Az állattartással kapcsolatosan rámutatott, hogy a baromfitenyésztésben sikeresen vizsgázott technológiákhoz hasonló tenyésztési rendszert lehet megvalósítani a sertésnevelésben és a szarvasmarha-tenyésztésben is. Dr. Dimény Imre a szőlő- és gyümölcsültetvények fenntartásával, illetve létesítésével kapcsolatban aláhúzta: a megfelelő faj-, illetve fajtaszerkezet kialakítása fő feladat, a termelés fejlesztéséhez, a gazdálkodás színvonalának emeléséhez elengedhetetlenül szükséges ágazatban dolgozók munkakörülményeinek javítása, a megfelelő szakember-utánpótlás és a fiatalok munkába állítása a mezőgazdasági üzemekben. Válasza végén a miniszter hangsúlyozta: a MÉM a Belkereskedelmi Minisztériummal együtt tett már intézkedéseket az olcsó és a napi ellátás szempontjából fontos, több felszólaló által hiányolt töltelékáruk forgalmának növelésére. Mintegy ezer üzletben végzett vizsgálat tapasztalatai alapján intézkedtek, hogy a forgalmat legalább 60 százalékban a kilogrammonként 40 forintnál olcsóbb töltelékárukból biztosítsák. Arról is említést tett dr. Dimény Imre, hogy konzervgyáraink jelenleg tizenkétféle bébiételt állítanak elő, s ezeknek megfelelő kereskedelmi térítése legalább olyan fontos, mint a gyermek- és csecsemőtápszerek kellő mennyiségű és minőségű biztosítása. Napirenden van egyébként a diabetikus ételek és italok gyártásának fejlesztése is. Parlamenti jegyzet MAJD HARMINC FELSZÓLALÁS és a szünetekben folytatott nagyon élénk vita jelezte: fontos kérdést tárgyalt az országgyűlés októberi ülésszaka. A magyar élelmiszer-gazdálkodás helyzete valamilyen formában mindenkit érint és érdekel. Győré Sándort, az abonyi Ságvári Termelőszövetkezet elnökét, Pest megye 9-es választókerületének , képviselőjét a miniszteri beszámoló Győré Sándor két momentuma ragadta meg leginkább. — Jó volt hallani, hogy a továbbfejlődésnek nem az egyedüli módja a beruházás. Vannak gazdaságok, köztük a mi termelőszövetkezetünk is, amelyek pillanatnyilag nem rendelkeznek olyan pénztartalékkal, hogy a legkorszerűbb követelményeknek is megfelelő tehenészetet rendezzenek be. A meglévők, lényegesen kevesebbe kerülő korszerűsítéssel még legalább nyolc-tíz évig hasznosíthatók. A másik dolog, ami megragadta a figyelmemet, s talán ezzel kellett volna kezdenem: most már itt, a parlamentben, a miniszter elvtárstól hangzott el, hogy mielőbb sort kell keríteni a termelőszövetkezeti parasztság nyugdíjkorhatárának új megállapítására. TERMÉSZETESEN nemcsak a miniszteri beszámolót kisérte nagy figyelemmel Győré Sándor, hanem a képviselőtársak felszólalásait is. — Nekem különösen dr. Baskay Tóth Bertalannak a szókimondó, ízes hozzászólása tetszett. Nagyon őszintén beszélt a gazdaságosságról s egyik összetevőjéről: az üzemgazdászok valóban üzemgazdászok, ne pedig operatív irányítók légyénél:. A ma gyakorlata még az, hogy üzemgazdászaink a folyamatos elemző és tervező munka helyett jobbára területvezetői, sőt nem egy esetben brigádvezetői feladatokat végeznek. A beszélgetésbe bekapcsolódik Ihászi József, a dabasi járási pártbizottság első titkára, a megye 14-es választókerületének országgyűlési képviselője. — NAGYON EGYETÉRTEK Győré Sándor és dr. Baskay Tóth Bertalan véleményével, mint ahogy egyetértettem a miniszteri beszámolóval is. Dr. Diméhy Imre jelentése híven tükrözte a magyar mezőgazdaság megtett útját, fejlődését. Szívesen hallgattam volna részletesebb beszámolót az elkövetkező évek perspektíváiról is, különösen a gazdaságok kiegészítő üzemági tevékenységéről, értékeléséről. A mi járásunkban, ha nem hoztak volna létre kiegészítő üzemeket a gazdaságok, a 4—4,5 aranykoronás földeken nem tudtak volna megoldani olyan nagy beruházásokat, mint amilyenek megszülettek és amelyeket terveznek ezután is. Kalmár János, a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzemi Vállalat főmérnöke, a megye 26-os választókerületének képviselője abban egyetért Ihászi Józseffel, hogy azokban a gazdaságokban valóban szükség volt a kiegészítő üzemágak létrehozására, amelyek nagyon gyenge természeti adottságokkal rendelkeznek, de... — Nem egy olyan gazdaságot ismerek, ahol megítélésem szerint kiegészítő üzemágak nélkül is jól elboldogultak volna. S ha már ennél a témánál tartunk, hadd tegyem szóvá: nem értem, miért ítélik meg másként például az üzembiztonságot, a munkavédelmet vagy éppen a munkásvédelmet egy kiegészítő üzemben, mint egy Kalmár János ipari üzemben? Például amíg a gyárban a szakszervezet nyomban vétót emel a túlóráztatások ellen, addig a kiegészítő üzemekben nem ritka a tizenkét-tizennégy órás munkaidő sem. Félreértés ne essék, nem a mező- gazdasági tevékenységre gondolok elsősorban, amely bizonyos értelemben kötve van az érés, a betakarítás meglel.etősen szűk időszakához és az időjárás alakulásához, bár megfelelő gépesítéssel ott is elképzelhető, hogy váltott műszakokban Dr. Dimény Imre válasza
