Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-03 / 208. szám
1972. SZEPTEMBER 3., VASÁRNAP PEST »itt K^iirtap Állandó tüdőszűrő-állomás Gödöllőn Megépült Gödöllőn a városi tüdőgondozó Intézet toldalék- épülete, de berendezése és felszerelése még hetekig eltart. Idekerült ugyanis a város állandó tüdőszűrő-állomása, amelynek készülékeit nagy gonddal és sok munkával kell beépíteni. A város egészségügyi ellátása szempontjából jelentős új intézmény megnyitására november elején kerül sor. A tokaji napja a vásáron A szombaton kilencedik napja nyitva tartó nemzetközi szőlészeti és borászati kiállításnak és vásárnak eddig harmincezer látogatója volt. Szombaton a Cooptourist szervezésében népes francia, olasz és NSZK-beli turistacsoportok keresték fel a kiállítást, amelynek ezen a napon szovjet és csehszlovák szakembérvendé- gei is voltak. A vásáron mindennap megrendezik egy-egy borvidék napját,f szombaton Tokajhegyalja kerül sorra, ennek a vidéknek az italaiból rendeztek borkóstolót a vásár vendégei számára. A Panamát is Kubikosmúzeum i Csongrád város emléket állít hajdani nincstelenjeinek, a föld nélküli szegényparasztoknak. A legutóbbi tanácsülésen hozott határozat szerint kubikosmúzeumot létesítenek, összegyűjtik a kubikosok életére vonatkozó írásos dokumentumokat és az olyan régi vándorúinkon elmaradhatatlan talicskát, ásót és a subagyékényt, amelyet a földre terítettek és azon aludtak. A feljegyzések szerint a csongrádi kubikosok bejárták kenyérkereső útjaikon az egész országot,* sokan dolgoztak Ausztriában, Hollandiában, egyesek pedig részt vettek a Panama-csatorna építésében. A kubikosmúzeum létrehozásához a csongrádi születésű dr. Eke Károly, a rádió munkatársa, 5'ezer forintot ajánlott fel a városnak. Hajnali várakozók A hajnal nemcsak a harmat kicsapódásának ideje, hanem a zsúfolt vonatok indulásának és érkezésének is. A pályaudvarok csúcsforgalmának időszaka is. A lekéső Gödöllőn, a vasútállomáson minden mozgásban van. Rohannak az emberek. — Egy percem van — lihegi egy fiatalember a pénztárnál ■—, engedjenek emberek, engedjenek, lekésem a vonatot, műszakba megyek, engedjenek — odatolakszik, de valaki félrelöki. — Talán azt hiszi, hogy mi rózsafüzért morzsolgatni jöttünk ide, mi is lekössük. De elérik, felugranak a mozgó vonatra. Egy ősz hajú, de még nem nagyon öreg férfi nevet: — Lekésik? Nem hogy örülnének neki. — Hozzám fordul: — Ugye, maga is lekéste? Ez a legjobb, már egy hete minden vonatot lökések. Ez a jó, itt üldögélni a pádon, néha bemenni a söntésibe egy pofa sörre. Csak az asszony ki ne jöjjön... Az asszony, az a pokol, mindig ordítja: már megint nem szálltál fel egy vonatra se, már megint nem mentél dolgozni ... Bedülöngél a söntésbe. Az egyik vasúti tiszt azt mondja: — Ismerjük ezt az embert, de hát mit csinálhatunk. A sok rendes munkásember között ilyenek is akadnak. j olvas, ugyanúgy, mint én, az is lakatos, az is a Ganz-ban, írja: Balogh Dénes. A tolakodók A váróteremben asszonyok gyerekekkel. Szép, szőke, divatosan öltözött asszony hároméves fiával foglalatoskodik. — Jó vagyok nálad, kis- anyám — ül le mellé egy rövid hajú, csaknem kopasz fiatalember, kopott zakóban, de fehér ingben és nyakkendőben. — Menjen a fenébe —- mordul rá a szép szőke asszony társa, aki az anyja lehet —, menjen, menjen, mert rendőrt hívok, vagy felpofozom. A fiatalember meglepetten távozik. — Ha utazunk, mindig ez van — mondja a szőke fiatal- asszony. — A múltkor egy feltűnően elegáns úr ült le mellém, játszani kezdett a kisfiámmal, csokoládét adott neki. Szóval nagyon kedves volt. Aztán felajánlotta, hogy elvisz kocsival, várni kellett volna még a vonatra fél órát, gondoltam, milyen kedves. Hát aztán majdnem megjártam, pontosan az ellenkező irányba akart menni, mint ahova én mondtam. Kiáltozni kezdtem, erre megijedt és kirakott a kocsiból. Az olvasó bevezettem a napi elszámolást, átrendeztük a raktárakat, egy csoportba soroltuk az egy típushoz tartozó alkatrészeket. Két hónap alatt a januári 5,5 milliós lemaradásból kétmilliót ledolgoztunk. X. Y.: „Nagy áldozattal jár az ingázás. Nyolcéves kislányom, 15 éves fiam van. Amióta utazgatok, a gyerekek rosz- szabbul tanulnak, a fiam 4,8- ról 3,3-ra esett vissza. Jobb, ha nem foglalkozom a gyerekekkel, úgy sincs elég türelmem.” X. Y.-nak súlyos gyomorfekélye volt, áthelyezésekor befeküdt a kórházba, megműtötték. Azt mondta: egészségesen szeretne munkába állni. X. Y. munkába állt, keserű ember lett, elmondja: „Ügyesek” a központi vezetők, olyan helyzetet teremtettek, hogy leváltaniuk sem kellett, önmaga mondott le. Kezükben az írás, bárki kutatja az X. Y.-sztorit, már az elején sorompóba ütközik, hiszen önmaga állította ki saját bizonyítványát. De senki se higgyen ennek a felmondó levélnek, nem volt más választása. X. Y. birtokon kívül került, semmit sem bizonyíthat, hiszen az okmányok irodájában maradtak, lehet, hogy meg is semmisítették azokat. Például: a termelési tanácskozások jegyzőkönyveit. Minden negyedévben összehívta a munkásokat, de ha a központban azt mondják, hogy ő csorbította az üzemi demokráciát, akkor biztosan így volt. — Szervezetlenség, anar- -hia? Lehet tervet teljesíteni anarchiában? Mi -pedig kielégítettük az igényeket. És milyen segítséget kaptunk a központból? Semmilyet. Képtelenek megszervezni a gyárak közötti kooperációt. Ügy döntenek, hogy fogalmuk sincs a helyi viszonyókróL És hát elveszett ötmillió forint. Mindenki megkérdezheti: és a többi gyárban mennyi volt az állás? Én nem mondok többet, tessék csak megtudakolni... Nem tárgyaltául a titkárral? Más se állt volna szóba vele — a helyemben. Elmondom a történetét. Egy tsz-ben volt vezető, egyszer csak a tagság kijelentette: többé nem teheti be ide a lábát. Űj hely kellett neki, új pozíció, hát hozzánk küldték titkárnak. Én kértem, egyelőre ne szóljon az ügyekbe, hiszen nem ismeri az ipart. Az első ténykedése az volt, hogy fizetésemelést kért, any- nyit, hogy többet keresett volna, mint én. Aztán a prémiumosztásnál kiderült, hogy az egész pereputtyát „díjazta”, ezután én nem tárgyaltam vele. Ez igaz. A vagány A központban azt mondják, hogy X. Y. nem fogalmaz pontosan. Először is: egy kilométeres körzetben nem volt kukoricaföld, a telken nem egy sufni állt, hanem egy jó kis épület. X. Y.-nak nem kellett hősi tettet végrehajtania. Bizonyára X. Y. személyi ellentétekre hivatkozik — várhatóan arra, hogy a főmérnöknek csak technikuma van, ő pedig mérnök — ez azonban nem igaz. X. Y. alkalmatlan a vezetésre és kész. X. Y. kisebb beosztásban dolgozik a vállalati központban, azt mondja, öreg ő már á harchoz. A vállalat vezetői pedig örülnek, hogy N.-ben egyre lobban megy a munka. Ez X. Y. lebukásának igaz története. Fóti Péter Aszódon is nagy forgalom, ember, ember hátán. Néhány nagy kamasz támaszkodik az oszlopoknak. — Hová? — kérdezem. — Be Pestre, a vakáció utolsó napjai ezek, ki kell használni. — Azért keltek hajnalban? — Azért, hogy legalább két- három moziba elmehessünik, és sétálhassunk egy darabig a körúton. Sétálgatok. Ügy tűnik, felfigyelhettek rám, hogy semmi dolgom, mert egy bőr- lemberdzsekis férfi kísér a tekintetével, majd utánam jön és megszólít. — Ügy látom, egyívásúak vagyunk. — Lehet. Attól függ, mire gondol. — Üzletre. — Az jó — mondom —, ebben van egy kis gyakorlatom. — Arany... — Gyűrűt mutat, brillel. — Háromezer. — Háromszáz — mondom. — Maga ért a dolgokhoz — mondja fintorogva —, hát ez mennyit ér magának — és egy turfszelvényt vesz ki á zsebéből. — Mivel ez lefutott futam — mondom szemrebbenés nélkül —, magának kellene fizetni, hogy átvegyem. — Dörzsölt vagy, az én emberem — tér át a tegezésre. — Most már mehetünk egy pofa sört bekapni, a többit megbeszéljük, a sört te fizeted, persze, előlegként. — Nem iszom — mondom —, arcidegzsábám van, annak kimondottan rosszat tesz a sör és ez a szöveg ... A „hordár öregasszony cipel hatalmas kosarat.- Segítek neki. — Köszönöm, fiatalember. Milyen rendes, nem úgy mint a többi fiatal, azok át se adják a helyüket, nemhogy se- gíténének. Bólogatok, cipelem a kosarat. — Tudja, a fiamhoz és a menyemhez megyek, viszek egy kis hazait. Ilyenkor hajnalban szeretek utazni, nincs meleg. Bólogatok, cipelem a kosarat. — Na, adja ide, mert elfárad. — Á — mondom —, dehogy. S mit visz a kosarában? — Mit viszek? — Igen, hogy ilyen nehéz? — Cserepeket, sok-sok cserepet, a Barnáknak, hogy/ virágot ültessenek bele, - hogy valami zöld legyen abban a városi lakásban. Feladom a vonatra a kosaI rat. Visszabaktatok. Húsz év körüli nő perdül elém, két méterről rizlingillattal áraszt el. — Maga a hordár, ugye? Itt az én cuccom is, hozza -r- és tele szájjal röhög. — Százas — mondom. — Mi? Strici vagy? — s fenyegetően közeledik. — Nem — válaszoltam —, szegény beteg ember vagyok, aki már hajnalban elszédül a rizlingszagtól. — Na, akkor gyere, igyál, hogy ne csak a szagától szédülj el, fizetem. — Nem iszom, mondom, fontos küldetésem van. — Mi...? — Be szeretném záratni a hajnali restiket. Berkovits György PÉCEL, ÖRKÉNY, HALÁSZTELEK Új szakmunkásjeíöHek a mezőgazdaságnak Nagy útra indultak falújukból azok a 14—15 évesek, akik — mint minden más nebuló — most ültek be az őket paraszti mesterségre okító iskolába. Mint kell megművelni a földet — erről már odahaza is tapasztaltak e&yet-mást, de mire az út végére érnek, s ennek három év múlva lesz az ideje, már azt is tudják majd, hogyan kell a szakosodott szocialista gazdaságban dolgozni oly szakértelemmel, hogy kezük munkája nyomán egyre több haszon teremjen. Szakmunkások lesznek ezek a gyerekek, mezőgazdasági szakmunkások. Ostorantennák A budaörsi Vegyes Ktsz új megrendelést kapott, 5000 darab üvegszálas gépkocsi-ostor- antennát készítenek a RA- VILL-nak. Az antennákon a hibák kiküszöbölése érdekében több módosítást is végrehaj(Gábor Viktor felvétele.) tottak. A gyártmányok már nevet is kaptáik. A Kapós nevű ostorantennának három és fél méteres, a Kerka nevűnek pedig egy méter húsz centis a csatlakozó vezetéke. TAPIOSZELE Jelvények 43 millióért Egy év alatt hárommillió jelvényt gyártani 43 millió forint érétkben — nem kis feladat. Az Állami Pénzverde tápió- szelei üzemének ez a feladata ebben az esztendőben. 1968-ban, amikor az üzemet megnyitották, senki nem gondolt ilyen eredményekre. Igaz, akkor mindössze negyvenen dolgoztak itt. Ma háromszor ennyien, százhuszan. Zömmel nők, tápiószeleről és környékéről. A jelvénykészítés érdekes, szép feladat. Még akkor is, ha itt csak a munkafolyamat egy részét végzik. A tűket készítik, forrasztják a jelvényekre. Itt folyik ezenkívül a mű- gyantázás és a csiszolás is. Egyszóval a tápiószelei üzemben nyerik el a jelvények végleges arculatukat. Sok ügyességre van szükség ehhez a munkához. A szelei asszonyokban, lányok- bán van tehetség a jelvénykészítéshez. Erről tanúskodnak a szép jelvények, amiket a szocialiita brigádok tagjai részére készítettek, a különféle sportjelvények — egyebek között amit az olimpikonok kaptak elindulásuk előtt a magyar sportszervektől — a ’ közlekedési vállalatok sapkarózsái. Négy esztendővel ezelőtt kezdetleges munkafeltételek között dolgoztak. Ma egyre szebbé, korszerűbbé válik az üzem. Tavaly fürdőt, öltözőt építettek. Van már kultúrtermük is. ' A korszerű termelési feltételeket szolgálja a néhány hét múlva munkába álló savazó- üzem. Tervezik, hogy ide helyezik a bizsuüzem egyes részlegeit. Ez.számos újabb helyi kalehetőséget jelent. munK. Z. Másfélszáz elsős birkózik az iparosodott parasztmesterséggel az Örkényi és a biatorbágyi szakmunkás- képző iskolában. Növénytermesztő gépésznek készülnek- A Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztériumhoz tartozik ez a két intézmény, a szomszédos me-, gyékbői is .fogadnak tanulókat. Azután van a megyében két saját iskolája is. Az öregebb tanodában — Pécelen — a ba- rofnfi-, szarvasmarha- és sertéstenyésztő szakmák rejtelmeivel ismerkednek meg a tanulók : százegyen iratkoztak be ide. Üj osztály a sertéstenyésztőké. Egyre több a gyárhoz hasonlatos, iparszerűnek nevezett sertéstelep, kell hát a szakember is, afféle mun- káskanász, aki járatos a tartástechnológiában csakúgy, mint a műszaki berendezések kezelésében. Üjabb iskola — már az épü^ letet tekintve — a kertészeké. Tavaly települtek át Pécelről Halásztelekre. A beiratkozok száma: 91. Két évig általános kertészképzést kapnak, majd a harmadik évben szakosodnak zöldség-, gyümölcs- vagy szőlőtermelőnek. Minden bizonynyal igen jó helyük lész itt, hiszen hamarosan átköltözhetnek ideiglenes szállásukról — a helyi tangazdaság KlSZ-tá- borában laktak ideiglenesen — az új kollégiumba. A mezőgazdasági szakmunkásképző iskolákban kiváló tanárok tanítják mesterségre' a fiatalokat. De öreg hiba lenne, ha az új szakmunkás, kertész, gépész, állattenyésztő otthon azt a megjegyzést nyelhetné: „Látod, fiam, hiába tanultál, csak azt csinálod a tsz-ben is, mint akinek nincs mestersége.” Mert előfordult ilyen, sajnos, nem egy. Akad vezető, aki még azt az értéket is rest kamatoztatni, amit pedig nem is maga fektetett be. Nem két krajcár egy szakmunkás kiképzése: pénz az állaimnak, szülőnek, fáradság a mesterségével ismerkedő fiatalnak. De talán az idei elsőévesek, s azok is, akiknek utolsó éve telik a szakmunkás-bizonyítványig — talán közülük már senki nem jár így. A. Z. Balaton Őszi nyaralók f^íSítv. A Balatonon befejeződött a főidény. A szeptember 1-től életbelépett díjkedvezmények hatására az utószezonban sem csökkent az érdeklődés a nyaralóhelyek iránt. Szombaton is élénk volt a víkendforgalom. A nyaraló tulajdonosokon kívül tömegesen utaztak a tópartra olyanok is, akik több napra béreltek helyet a 20— 25 százalékos kedvezményes áron. Változatlanul nagyszámban érkeznek a magyar tengerhez külföldi turisták, különösen Ausztriából, az NDK-ból és Lengyelországból keresi fel sok turista a balatoni üdülőhelyeket. Tízhónapos, ingyenes művezetőképző tanfolyamra jelentkezhetnek legalább ötéves szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező kőműves, ács-állványozó vagy vasbetonszerelő szakmunkások. Hathónapos gépkezelőképző tanfolyamra 18—45 éves férfi segédmunkások jeletkezhetnek. A tanfolyam helye; Cegléd. Kezdete: 1972. október 2. A tanfolyam ideje alatt jó kereseti lehetőség. Munkásszállást és ebédet adunk. Különélési pótlékot és utazási hozzájárulást fizetünk. Minden héten szabad szombat. A tanfolyam befejezése után kötelező szakmai gyakorlat nincs. Az érdeklődők levelezőlapon kérjenek részletes tájékoztatót. &ÁCS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT Kecskemét, Klapka u. 34. Észreveszek egy férfit, olvas a várócsarnokban. — Mit olvas? — Lázár Ervin: A fehér tigris. Tudja, utazok, oda egy óra, vissza a munkahelyemről, egy óra. Várakozás, miegymás, szóval legalább három óra utazás. Legalább tudok olvasni ez alatt az idő alatt. — Hol dolgozik, mi a szakmája? — A Ganz-MÁVAG-ban lakatos vagyok. Ha olvasok, nem is veszem észre, hogy utazok. — Felugrik, indul a vonata. — Várjon, a neve? — Teljesen mindegy, mondhatom a szaktársamét is, az is