Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-03 / 208. szám

1972. SZEPTEMBER 3., VASÁRNAP PEST »itt K^iirtap Állandó tüdőszűrő-állomás Gödöllőn Megépült Gödöllőn a városi tüdőgondozó Intézet toldalék- épülete, de berendezése és felszerelése még hetekig el­tart. Idekerült ugyanis a vá­ros állandó tüdőszűrő-állomá­sa, amelynek készülékeit nagy gonddal és sok munkával kell beépíteni. A város egészségügyi ellá­tása szempontjából jelentős új intézmény megnyitására november elején kerül sor. A tokaji napja a vásáron A szombaton kilencedik napja nyitva tartó nemzetközi szőlészeti és borászati kiállí­tásnak és vásárnak eddig har­mincezer látogatója volt. Szombaton a Cooptourist szer­vezésében népes francia, olasz és NSZK-beli turistacsoportok keresték fel a kiállítást, amely­nek ezen a napon szovjet és csehszlovák szakembérvendé- gei is voltak. A vásáron min­dennap megrendezik egy-egy borvidék napját,f szombaton Tokajhegyalja kerül sorra, en­nek a vidéknek az italaiból rendeztek borkóstolót a vásár vendégei számára. A Panamát is Kubikosmúzeum i Csongrád város emléket ál­lít hajdani nincstelenjeinek, a föld nélküli szegényparasztok­nak. A legutóbbi tanácsülésen hozott határozat szerint ku­bikosmúzeumot létesítenek, összegyűjtik a kubikosok éle­tére vonatkozó írásos doku­mentumokat és az olyan régi vándorúinkon elmaradhatat­lan talicskát, ásót és a suba­gyékényt, amelyet a földre terítettek és azon aludtak. A feljegyzések szerint a csong­rádi kubikosok bejárták ke­nyérkereső útjaikon az egész országot,* sokan dolgoztak Ausztriában, Hollandiában, egyesek pedig részt vettek a Panama-csatorna építésében. A kubikosmúzeum létreho­zásához a csongrádi születésű dr. Eke Károly, a rádió mun­katársa, 5'ezer forintot aján­lott fel a városnak. Hajnali várakozók A hajnal nemcsak a harmat kicsapódásának ideje, hanem a zsúfolt vonatok indulásának és érkezésének is. A pályaud­varok csúcsforgalmának idő­szaka is. A lekéső Gödöllőn, a vasútállomáson minden mozgásban van. Ro­hannak az emberek. — Egy percem van — lihegi egy fiatalember a pénztárnál ■—, engedjenek emberek, en­gedjenek, lekésem a vonatot, műszakba megyek, engedje­nek — odatolakszik, de vala­ki félrelöki. — Talán azt hiszi, hogy mi rózsafüzért morzsolgatni jöt­tünk ide, mi is lekössük. De elérik, felugranak a moz­gó vonatra. Egy ősz hajú, de még nem nagyon öreg férfi nevet: — Lekésik? Nem hogy örül­nének neki. — Hozzám for­dul: — Ugye, maga is lekés­te? Ez a legjobb, már egy hete minden vonatot lökések. Ez a jó, itt üldögélni a pádon, néha bemenni a söntésibe egy pofa sörre. Csak az asszony ki ne jöjjön... Az asszony, az a pokol, mindig ordítja: már megint nem szálltál fel egy vonatra se, már megint nem mentél dolgozni ... Bedülöngél a söntésbe. Az egyik vasúti tiszt azt mondja: — Ismerjük ezt az embert, de hát mit csinálhatunk. A sok rendes munkásember kö­zött ilyenek is akadnak. j olvas, ugyanúgy, mint én, az is lakatos, az is a Ganz-ban, írja: Balogh Dénes. A tolakodók A váróteremben asszonyok gyerekekkel. Szép, szőke, di­vatosan öltözött asszony há­roméves fiával foglalatosko­dik. — Jó vagyok nálad, kis- anyám — ül le mellé egy rö­vid hajú, csaknem kopasz fia­talember, kopott zakóban, de fehér ingben és nyakkendő­ben. — Menjen a fenébe —- mor­dul rá a szép szőke asszony társa, aki az anyja lehet —, menjen, menjen, mert rendőrt hívok, vagy felpofozom. A fiatalember meglepetten távozik. — Ha utazunk, mindig ez van — mondja a szőke fiatal- asszony. — A múltkor egy feltűnően elegáns úr ült le mellém, játszani kezdett a kis­fiámmal, csokoládét adott ne­ki. Szóval nagyon kedves volt. Aztán felajánlotta, hogy elvisz kocsival, várni kellett volna még a vonatra fél órát, gondoltam, milyen kedves. Hát aztán majdnem megjár­tam, pontosan az ellenkező irányba akart menni, mint ahova én mondtam. Kiáltozni kezdtem, erre megijedt és ki­rakott a kocsiból. Az olvasó bevezettem a napi elszámolást, átrendeztük a raktárakat, egy csoportba soroltuk az egy tí­pushoz tartozó alkatrészeket. Két hónap alatt a januári 5,5 milliós lemaradásból kétmil­liót ledolgoztunk. X. Y.: „Nagy áldozattal jár az ingázás. Nyolcéves kislá­nyom, 15 éves fiam van. Ami­óta utazgatok, a gyerekek rosz- szabbul tanulnak, a fiam 4,8- ról 3,3-ra esett vissza. Jobb, ha nem foglalkozom a gyerekek­kel, úgy sincs elég türelmem.” X. Y.-nak súlyos gyomorfe­kélye volt, áthelyezésekor be­feküdt a kórházba, megműtöt­ték. Azt mondta: egészségesen szeretne munkába állni. X. Y. munkába állt, keserű ember lett, elmondja: „Ügye­sek” a központi vezetők, olyan helyzetet teremtettek, hogy le­váltaniuk sem kellett, önmaga mondott le. Kezükben az írás, bárki kutatja az X. Y.-sztorit, már az elején sorompóba üt­közik, hiszen önmaga állította ki saját bizonyítványát. De senki se higgyen ennek a fel­mondó levélnek, nem volt más választása. X. Y. birtokon kívül került, semmit sem bizonyíthat, hi­szen az okmányok irodájában maradtak, lehet, hogy meg is semmisítették azokat. Például: a termelési tanácskozások jegyzőkönyveit. Minden ne­gyedévben összehívta a mun­kásokat, de ha a központban azt mondják, hogy ő csorbítot­ta az üzemi demokráciát, ak­kor biztosan így volt. — Szervezetlenség, anar- -hia? Lehet tervet teljesíteni anarchiában? Mi -pedig kielé­gítettük az igényeket. És mi­lyen segítséget kaptunk a köz­pontból? Semmilyet. Képtele­nek megszervezni a gyárak kö­zötti kooperációt. Ügy dönte­nek, hogy fogalmuk sincs a he­lyi viszonyókróL És hát elve­szett ötmillió forint. Mindenki megkérdezheti: és a többi gyárban mennyi volt az állás? Én nem mondok többet, tessék csak megtudakolni... Nem tárgyaltául a titkárral? Más se állt volna szóba vele — a helyemben. Elmondom a történetét. Egy tsz-ben volt ve­zető, egyszer csak a tagság ki­jelentette: többé nem teheti be ide a lábát. Űj hely kellett ne­ki, új pozíció, hát hozzánk küldték titkárnak. Én kértem, egyelőre ne szóljon az ügyek­be, hiszen nem ismeri az ipart. Az első ténykedése az volt, hogy fizetésemelést kért, any- nyit, hogy többet keresett vol­na, mint én. Aztán a prémium­osztásnál kiderült, hogy az egész pereputtyát „díjazta”, ezután én nem tárgyaltam ve­le. Ez igaz. A vagány A központban azt mondják, hogy X. Y. nem fogalmaz pon­tosan. Először is: egy kilomé­teres körzetben nem volt ku­koricaföld, a telken nem egy sufni állt, hanem egy jó kis épület. X. Y.-nak nem kellett hősi tettet végrehajtania. Bi­zonyára X. Y. személyi ellen­tétekre hivatkozik — várha­tóan arra, hogy a főmérnök­nek csak technikuma van, ő pedig mérnök — ez azonban nem igaz. X. Y. alkalmatlan a vezetésre és kész. X. Y. kisebb beosztásban dolgozik a vállalati központ­ban, azt mondja, öreg ő már á harchoz. A vállalat vezetői pedig örülnek, hogy N.-ben egyre lobban megy a munka. Ez X. Y. lebukásának igaz története. Fóti Péter Aszódon is nagy forgalom, ember, ember hátán. Néhány nagy kamasz támaszkodik az oszlopoknak. — Hová? — kérdezem. — Be Pestre, a vakáció utolsó napjai ezek, ki kell használni. — Azért keltek hajnalban? — Azért, hogy legalább két- három moziba elmehessünik, és sétálhassunk egy darabig a körúton. Sétálgatok. Ügy tűnik, fel­figyelhettek rám, hogy sem­mi dolgom, mert egy bőr- lemberdzsekis férfi kísér a te­kintetével, majd utánam jön és megszólít. — Ügy látom, egyívásúak vagyunk. — Lehet. Attól függ, mire gondol. — Üzletre. — Az jó — mondom —, eb­ben van egy kis gyakorlatom. — Arany... — Gyűrűt mu­tat, brillel. — Háromezer. — Háromszáz — mondom. — Maga ért a dolgokhoz — mondja fintorogva —, hát ez mennyit ér magának — és egy turfszelvényt vesz ki á zsebé­ből. — Mivel ez lefutott futam — mondom szemrebbenés nélkül —, magának kellene fizetni, hogy átvegyem. — Dörzsölt vagy, az én em­berem — tér át a tegezésre. — Most már mehetünk egy pofa sört bekapni, a többit megbe­széljük, a sört te fizeted, per­sze, előlegként. — Nem iszom — mondom —, arcidegzsábám van, annak kimondottan rosszat tesz a sör és ez a szöveg ... A „hordár öregasszony cipel hatalmas kosarat.- Segítek neki. — Köszönöm, fiatalember. Milyen rendes, nem úgy mint a többi fiatal, azok át se ad­ják a helyüket, nemhogy se- gíténének. Bólogatok, cipelem a kosa­rat. — Tudja, a fiamhoz és a menyemhez megyek, viszek egy kis hazait. Ilyenkor haj­nalban szeretek utazni, nincs meleg. Bólogatok, cipelem a kosa­rat. — Na, adja ide, mert elfá­rad. — Á — mondom —, de­hogy. S mit visz a kosará­ban? — Mit viszek? — Igen, hogy ilyen nehéz? — Cserepeket, sok-sok cse­repet, a Barnáknak, hogy/ vi­rágot ültessenek bele, - hogy valami zöld legyen abban a városi lakásban. Feladom a vonatra a kosa­I rat. Visszabaktatok. Húsz év körüli nő perdül elém, két méterről rizlingillattal áraszt el. — Maga a hordár, ugye? Itt az én cuccom is, hozza -r- és tele szájjal röhög. — Százas — mondom. — Mi? Strici vagy? — s fe­nyegetően közeledik. — Nem — válaszoltam —, szegény beteg ember vagyok, aki már hajnalban elszédül a rizlingszagtól. — Na, akkor gyere, igyál, hogy ne csak a szagától szé­dülj el, fizetem. — Nem iszom, mondom, fontos küldetésem van. — Mi...? — Be szeretném záratni a hajnali restiket. Berkovits György PÉCEL, ÖRKÉNY, HALÁSZTELEK Új szakmunkásjeíöHek a mezőgazdaságnak Nagy útra indultak falújuk­ból azok a 14—15 évesek, akik — mint minden más nebuló — most ültek be az őket pa­raszti mesterségre okító isko­lába. Mint kell megművelni a földet — erről már odahaza is tapasztaltak e&yet-mást, de mire az út végére érnek, s en­nek három év múlva lesz az ideje, már azt is tudják majd, hogyan kell a szakosodott szo­cialista gazdaságban dolgozni oly szakértelemmel, hogy ke­zük munkája nyomán egyre több haszon teremjen. Szak­munkások lesznek ezek a gye­rekek, mezőgazdasági szak­munkások. Ostorantennák A budaörsi Vegyes Ktsz új megrendelést kapott, 5000 da­rab üvegszálas gépkocsi-ostor- antennát készítenek a RA- VILL-nak. Az antennákon a hibák kiküszöbölése érdekében több módosítást is végrehaj­(Gábor Viktor felvétele.) tottak. A gyártmányok már nevet is kaptáik. A Kapós ne­vű ostorantennának három és fél méteres, a Kerka nevűnek pedig egy méter húsz centis a csatlakozó vezetéke. TAPIOSZELE Jelvények 43 millióért Egy év alatt hárommillió jelvényt gyártani 43 millió fo­rint érétkben — nem kis fel­adat. Az Állami Pénzverde tápió- szelei üzemének ez a felada­ta ebben az esztendőben. 1968-ban, amikor az üzemet megnyitották, senki nem gon­dolt ilyen eredményekre. Igaz, akkor mindössze negyvenen dolgoztak itt. Ma háromszor ennyien, százhuszan. Zömmel nők, tápiószeleről és környékéről. A jelvénykészítés érdekes, szép feladat. Még akkor is, ha itt csak a munkafolyamat egy részét végzik. A tűket készí­tik, forrasztják a jelvényekre. Itt folyik ezenkívül a mű- gyantázás és a csiszolás is. Egyszóval a tápiószelei üzem­ben nyerik el a jelvények végleges arculatukat. Sok ügyességre van szük­ség ehhez a munkához. A szelei asszonyokban, lányok- bán van tehetség a jelvényké­szítéshez. Erről tanúskodnak a szép jelvények, amiket a szocialiita brigádok tagjai részére készí­tettek, a különféle sportjelvé­nyek — egyebek között amit az olimpikonok kaptak elin­dulásuk előtt a magyar sport­szervektől — a ’ közlekedési vállalatok sapkarózsái. Négy esztendővel ezelőtt kezdetleges munkafeltéte­lek között dolgoztak. Ma egyre szebbé, korszerűb­bé válik az üzem. Tavaly fürdőt, öltözőt épí­tettek. Van már kultúrtermük is. ' A korszerű termelési felté­teleket szolgálja a néhány hét múlva munkába álló savazó- üzem. Tervezik, hogy ide helyezik a bizsuüzem egyes részlegeit. Ez.számos újabb helyi kalehetőséget jelent. mun­K. Z. Másfélszáz elsős birkózik az iparosodott parasztmes­terséggel az Örkényi és a biatorbágyi szakmunkás- képző iskolában. Növénytermesztő gépésznek készülnek- A Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisz­tériumhoz tartozik ez a két intézmény, a szomszédos me-, gyékbői is .fogadnak tanuló­kat. Azután van a megyében két saját iskolája is. Az öregebb tanodában — Pécelen — a ba- rofnfi-, szarvasmarha- és ser­téstenyésztő szakmák rejtel­meivel ismerkednek meg a ta­nulók : százegyen iratkoztak be ide. Üj osztály a sertéste­nyésztőké. Egyre több a gyár­hoz hasonlatos, iparszerűnek nevezett sertéstelep, kell hát a szakember is, afféle mun- káskanász, aki járatos a tar­tástechnológiában csakúgy, mint a műszaki berendezések kezelésében. Üjabb iskola — már az épü^ letet tekintve — a kertészeké. Tavaly települtek át Pécelről Halásztelekre. A beiratkozok száma: 91. Két évig általános kertészképzést kapnak, majd a harmadik évben szakosodnak zöldség-, gyümölcs- vagy sző­lőtermelőnek. Minden bizony­nyal igen jó helyük lész itt, hiszen hamarosan átköltözhet­nek ideiglenes szállásukról — a helyi tangazdaság KlSZ-tá- borában laktak ideiglenesen — az új kollégiumba. A mezőgazdasági szakmun­kásképző iskolákban kiváló tanárok tanítják mesterségre' a fiatalokat. De öreg hiba len­ne, ha az új szakmunkás, kertész, gépész, állattenyésztő otthon azt a megjegyzést nyel­hetné: „Látod, fiam, hiába ta­nultál, csak azt csinálod a tsz-ben is, mint akinek nincs mestersége.” Mert előfordult ilyen, sajnos, nem egy. Akad vezető, aki még azt az értéket is rest kamatoztatni, amit pe­dig nem is maga fektetett be. Nem két krajcár egy szak­munkás kiképzése: pénz az állaimnak, szülőnek, fá­radság a mesterségével is­merkedő fiatalnak. De talán az idei elsőévesek, s azok is, akiknek utolsó éve telik a szakmunkás-bizonyít­ványig — talán közülük már senki nem jár így. A. Z. Balaton Őszi nyaralók f^íSítv. A Balatonon befejeződött a főidény. A szeptember 1-től életbelépett díjkedvezmények hatására az utószezonban sem csökkent az érdeklődés a nya­ralóhelyek iránt. Szombaton is élénk volt a víkendforgalom. A nyaraló tulajdonosokon kí­vül tömegesen utaztak a tó­partra olyanok is, akik több napra béreltek helyet a 20— 25 százalékos kedvezményes áron. Változatlanul nagy­számban érkeznek a magyar tengerhez külföldi turisták, különösen Ausztriából, az NDK-ból és Lengyelor­szágból keresi fel sok turista a balato­ni üdülőhelyeket. Tízhónapos, ingyenes művezetőképző tanfolyamra jelentkezhetnek legalább ötéves szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező kőműves, ács-állványozó vagy vasbetonszerelő szakmunkások. Hathónapos gépkezelőképző tanfolyamra 18—45 éves férfi segédmunkások jeletkezhetnek. A tanfolyam helye; Cegléd. Kezdete: 1972. október 2. A tanfolyam ideje alatt jó kereseti lehetőség. Munkásszállást és ebédet adunk. Különélési pótlékot és utazási hozzájárulást fizetünk. Minden héten szabad szombat. A tanfolyam befejezése után kötelező szakmai gyakorlat nincs. Az érdeklődők levelezőlapon kérjenek részletes tájékoztatót. &ÁCS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT Kecskemét, Klapka u. 34. Észreveszek egy férfit, olvas a várócsarnokban. — Mit olvas? — Lázár Ervin: A fehér tig­ris. Tudja, utazok, oda egy óra, vissza a munkahelyemről, egy óra. Várakozás, miegy­más, szóval legalább három óra utazás. Legalább tudok ol­vasni ez alatt az idő alatt. — Hol dolgozik, mi a szak­mája? — A Ganz-MÁVAG-ban la­katos vagyok. Ha olvasok, nem is veszem észre, hogy utazok. — Felugrik, indul a vonata. — Várjon, a neve? — Teljesen mindegy, mond­hatom a szaktársamét is, az is

Next

/
Thumbnails
Contents