Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-24 / 226. szám

PES1 MKCYBI

8

kJCÍvIup

1972. SZEPTEMBER 24., VASARNAP

KOVÁCS IMREs

TIZENNÉGY FEHÉR ING

*V\\\\\ví

1

ERDÉLYI JÓZSEF:

Epereső

Szőlő, gyümölcsös nem járt a cselédnek, hanem a hosszú cselédház előtt fehér és feketeeperfa állt hosszú sorban: csak az illette őt.

Mikor megért az eper, innen-onnan a ládákból ágylepedő került, durva kendervászon és itt is, ott is, az áldott, terhes fák alá terűit; felmászott egy-egy béres vagy kocsisné, megrázta a roskadó ágakat, s a lepedőre zöld levélfelhőkből fekete-fehér mézeső szakadt.

Megosztoztak az epren a cselédnők, eper s kenyér lett aznap az ebéd; igy élt minálunk, Ökrösi-Bátorban, abban a szent magyar királyi korban; kedvére dúskált, egyszer minden évben, az uraság ingyen fái eprében, J

feketében-fehérben a cseléd... á

£\XVvXXXXX\XVvWXXXXXXXX'CX.\XVxXXXV<XX’^XXXXXXXWXXVxXXXVyXXXxNSXXXXXVÍX'SXXXXXXXXXX\á

Leányfej

Őrhd\

Kis őrház, ahol éldegélek,

Az utasaim mind szegények: Kolduskopott, szürke napok,

Miként az ikrek, mind egyformák, Egymást testvérül megcsókolják,

S folytukban nem vernek habot.

Fut az élet a rengő sínen, Felszállásra nem vágyik ínyem Én már örökre maradok.

Fut az élet a rengő sínen,

Mint a lámpát feltartom szívem És üdvözlöm a vonatot.

Hajós Éva monotípiája

ERICH KÄSTNER;

Az új mama

lassította lépteit és azzal a lassú méltósággal sétált az egykori tüzérlaktanya előtt álló szilfák alatt, mint ebéd után a pesztonkák. Ott, ahol bal kéz felől kezdődnek a veteményes kertek és a virágárusbódék, megállt. Kicsit eljátszadozott a kerítéseken áthajló nyírfaágakkal, letépett belőlük kettőt és a kocsiba fektette, azután szedett hozzá néhány szálat az út mentén virító százszorszépeikből, s folytatta útját a Szt. Pauli-te- metőig.

F

ent a negyedik táblában, ahol az utolsó évek sírhantjai sorakoznak egy dombon, magasan az elmúlt évtizedek számtalan sírkeresztje fölött, kinyitotta az

zölte a gyermeket. Marlene észre sem vette. Letérdelt, eltávolította a sírról a száraz gallyat meg a hervadt virágokat, hogy a kriptára helyezhesse a két nyirfaágat és a százszorszépeket. Utána kiemelte a kocsiból a babáját, Florfinát és a sírboltra ültette. „Oszvald meg ott ül a porolón”, mondta, „emlékeztess rá, hogy később érte menjünk. Különben egész éjjel kint marad és sírni fog. Talán még szívbajt is kap . félelméj>en. Üljél szép nyugodtan!”

F

eketeruhás férfi és nő haladt el az úton. Talpuk alatt csikorgott a kavics.

Marlene végigsimított Florfi- na kóchaján, majd megrázta a

M

arlene az ölébe ültette Florfinát, és megkérdezte: „Nem vagy nagyon fáradt?” Aztán elnézett a város fölött, majd félhangon folytatta: „Meséljek neked valamit, talán a kis Márta történetét, aki mindig egyedül volt? A kis Mártának ugyanis meghalt az édesanyja. Ezért egy napon elhatározta, hogy meglátogatja. Megtakarított pénzéből vett magának egy repülőgépet, amelyet egy nagy ágyú csövébe dugtak Márta bent ült a gépben egy hátizsákkal, melyben tej volt meg kétszersült. És egy doboz csokoládé a mamája számára..i Aztán elsütötték a nagy ágyút, és a repülőgép egyenesen az

FALU TAMÁS:

küldte már azt az asszonyt is. Már háromszor volt itt, egyszer meszelni. Piros ridikülje van, a szája is piros, de még a körme is. A haja pedig, mint az arany. Festi a haját

— Idevalósi? — kérdezte Marika.

— Igen. Volt annak már ura, de otthagyta, mert nem tudtak kijönni.

Marika rám nézett. Ha ez ugyanaz az asszony, akiről évekkel ezelőtt egyszer már annyit beszélt a falu, akkor rég rossz. Két gyerekkel hagyta ott a férjét, az estéit a vasúti vendéglőben szokta tölteni.

— Az a fontos, hogy szeressék egymást — mondta nagymama. Mintha a gondolataimra felelt volna. — Elmegyünk innét Eladjuk a házat. Másutt veszünk, messze, közelebb Pesthez, hadd kezdjenek új életet.

— Kinek a nevén lesz a ház? — kérdezte Marika.

— Azt akarják, hogy az asszony nevén legyen.

—• Nehogy a nevére írassa! Kisemmizi, mindenéből kiforgatja az a nő.

— Hát, ha csak ez kell a boldogságukhoz... Meddig húzhatom én még? Hiszen elütöttem a nyolcvanat is — mondta egykedvűen a nagymama. — Azért jó lenne még élni. Kitartani. Mi lesz ezzel a gyerekkel, ha meghalok? Senkije nincs. Aztán a kőtség! Fizetheti a százalékot a házra.

Mintha hirtelen elúnta volna a társalgást

— Mi lesz magával egy idegen faluban? — próbálta lebeszélni Marika a költözésről. — Mégiscsak itt élte le az életét Itt mindenki ismeri, baj esetén van hová és kihez fordulni.

— Arról én nem tehetek, lányom. Ha egyszer el kell menni. Milyen megye az a Pest megye? Ott is emberek élnek, vagy mi. Azt csinálom, ami jó a fiamnak. Mit csinálhat az öreg?... Na, gyertek, fogunk egy csirkét. Elviszitek, majd megfőzöd aztán.

Jólesett az udvarra kimenni. Odakinn felfrissültünk a kora estében. Az elvonuló csorda után a lassan elülő porfelhőben fű- és tej szag úszott. Szelíd füstöket pipáltak a kémények, vacsora főtt az otthonokban. A fiatal estét telihold koronázta növekvő fénnyel, még árnyéktalanul. Zajok támadtak és háltak el, vonatfütty, messzi ének, traktorzúgás, amely megfért a közeli halastavak mentén teljesen eluralkodó, mindegyre átha- tóbb békakoncerttel, s a tücskök egyhúrú muzsikájával.

Ideje volt már hazamennünk.

Soha nem látja rossz kedvűnek senki, egykori lánytársai sem látták sírni soha. igaz, azok közül mar kevesen élnek. Hetvennégy éves korában magához vett egy másik öregasszonyt, aki nála töltötte, ágyhoz kötve a hatvanötödik születésnapját Ágyba vitte neki az ennivalót, mosott, takarított rá. Tejen nevelt malacokat tartott, kendermagos tyúkjain fénylett a toll. Akkor még eljárögatott a tsz-be dolgozni.

Nyári estéken olykor nagy talicska zöld lucernával tért haza, és nem engedte, hogy segítsenek neki. „Bírom én...” Egy alkalommal így találkoztunk össze, már néhány nap óta otthon voltunk, tőle pár utcányira. Letette a talicskát, elébem állt: Na, te híres! Már el sem jössz a nagymamához, de föl vitte az isten a dolgodat. Aztán jobbfelől — tréfából, persze — úgy képen vágott, hogy könnyes lett a gyengébbik szemem.

Egyik karomon elférne, olyan kicsike. Súlyra is mennyi lehet? Negyvenöt kilónyi? Tiszta fekete ruhájában, fekete kendőjében, kicsi arcával valamilyen madárra emlékeztet Őszülő családapa létemre úgy álltam előtte, mint egy kisfiú. A feleségem nevetett, milyen buzgón ismételgetem: „Megyünk, nagymama, megyünk, holnap lesz a napja.”

Nem nagymamánk pedig — nagyszülői ágon is csak meszi- sziről rokon. A nagymama nevet a falu adta rá. Először a gyerekek nevezték így. Közülük is azok a lelencgyerekek, akik régebben nála éltek, némelyik évekig. Kilenc ilyen gyereke van. Felnőttek azóta, s néha írnak: „Kedves, Nagymama...” A postás is örül ezeknek a leveleknek.

Tegezi a fél falut. Az elnököt olykor úgy leteremti a közgyűlésen, hogy az csak vigyorog, mint a pap kutyája, s váltig ismételgeti: jól van, mama, csak hagyja már abba. Mamának szólítja, mert ahhoz már öreg, hogy a nagymama szót a szájára vehesse. A népek meg komolyan tapsolnak a mamának, s nem irigylik a vidámságát, hanem éppen, hogy csodálják.

A számomra emlékezetes találkozás után másnap csakugyan elmentünk hozzá. Az ember szívét elszorítja valami, ha belép egy ilyen öregek lakta portára. Már a kerítés is szívfáj- dító. Korhadt, szétmálló deszkák.

Belépsz a kapun, és látod: fű nőtte be az udvart. Szemközt, a kútnál, disznóparéj tanyázik, távolabb innét összedőlt tyúkól. Mögötte karónyi törzsű, csenevész szilvafa, semmi, kis ágain ülnek meg a tyúkok, azok a szép, fényes tollú tyúkok éjszakára. A dűledező fészerben elképzelhetetlen mennyiségű a lom. Rozsdaette vasekék, egy hajdanvolt szecskavágó barnálló csontváza, szúette vendégoldalak, magától eltört szekértengely, feneketlen kosár, széthányt szalma- és törekcsomók szürkülnek.

Maga a ház, amúgy tágas lenne. De fedelén az öreg cserepek közül ki kellene cserélni legalább a törötteket. És hát a hajdan egyenes tetőgerinc meghajlott máig, nyeregforma mélyedés van a közepén, megnyergelte, maga alá betörte azt is az idő. A ház előtti kiskertben elvadult minden. Más volt az régen, más...

Nagymama két férjét eltemette időnap előtt. Egyetlen igazi gyereke, Miska fia, mihelyt felcseperedett, elment a faluból. Azelőtt hazajárt, de már régen nem jön. Régebben, ha vett valamit, hazaküldte, gyűljön idehaza. Másfél évig, amíg bányában dolgozott, apródonként három öltözet új ruhát és tizennégy egyforma, fehér inget küldött, mind új, még nem sokszor volt rajta egyik sem. Ezt az asszonyok beszélgetik a kútnál, akiknek nagymama sok mindent elmond.

Alighogy leültünk benn a házban, mindjárt asztalhoz invitált nagymama:

— Äitök tojást, ha megvárjátok, míg megfőzöm, fogok egy csirkét. Vagy inkább el viszitek magatokkal? No, jó.

— Mi újság máskülönben, hogy van nagymama?

— Egy kis baj van. Odalettek a libáim.

Bő beszédűen, a tőle megszokott, mosolygásra ingerlő szófordulatokkal elmondta, hogy világos nappal ellopták három szép, tavalyi libáját.

— Szaladok gyorsan a rendőrért, jaj, csak benn találjam, mert egyedül van itt, ő a körzeti rendőr. Szerencse, hogy benn . volt, aludt, szegény, a rossz vaságyon. Keltem, keltegetem, hogy jöjjön hamar megfogni a tolvajt. Cihelődik ott nekem, ásítva kérdi, kire gyanakszom, hát mondom a Seresnére, ott látták ólálkodni. Akinek az a három vaddisznó fia van? — kérdi a rendőr gyerek, és mindjárt azt mondja, nem ér rá, értekezletre kell neki menni. Csak nem félsz tőlük fiam? — mondtam neki, hát itt vagyok én is, elkísérlek én!

— Meglettek a libák?!

— Azok meg. Csakhát elkéstünk. Mind a háromnak el volt vágva a nyaka, úgy hajították fel az ólpadlásra őket.

— Hát a rendőr?

— Felvette a jegyzőkönyvet. A végin oldalba böktem: na, gyere, ne állj már itt, te szakaszvezető, legalább segíts meg- kopasztani a dögöket...

Nevettünk. Mindig szívesen hallgatjuk a nagymamát, most is, míg a szavait figyeltük, lassan elmúlt az a szorongás, amit a sötét szobában éreztünk. Odakinn sütött a nyári nap. Benn sötét nyirkot lehelt a szoba vályogfala. Fejünk fölött az alacsony mestergerenda annyira meghajlott már, hogy féltünk szinte: most szakad majd ránk mindenestől. A tenyérnyi ablakon alig jött be valami fény, mintha már este, de legalábbis alkonyat lett volna.

— Mikor jön haza a Miska? — kérdezte a feleségem.

— Most már nemsokára kiszabadul — mondta a nagymama, és egyikünkre se nézett. — Bezárták, pedig nem volt bűnös. A többiek, az urak, csupa iskolázott urak, keverték bele a bajba. Mert ő intézte a munkások vonatbérletét, azok meg ott a pénztárnál eltökintették a jegyek árát, ez meg, szegény, csak vitte, hordta nekik a pénzt. Mit tudom én, két évig, vagy még tovább. De szeretik ám ott benn is nagyon. Elvégez az mindent szó nélkül. És hát, ha be is van zárva, csak a bányába jár dolgozni azért. Mert oda kérte magát. Szénhöz. Az ám! Szénhöz.

Már alig láttuk a szemeit, parányi csillogást láttunk csak, csepp hunyorgást, s fátyoltalan, érdes tónusú hangját hallottuk. Hallgattuk majdnem dicsekvően büszke szavait a fiáról, akit szeretnek „ott is”. Ránéztem aztán Marikára, hogy az arcáról próbáljam leolvasni a véleményét. Egy időben sokat beszéltünk Miskáról, akit ő csak az életben egyszer látott, én pedig egyszer sem. Sose jött ki neki a lépés. Dolgozott, mint a barom, de a rossz cimborák miatt mindig üres volt a tárcája. Ivott is. A nagymama, igaz, sokat mesélt róla, de hát az csakugyan mese volt. Nem volt igaz a tizennégy fehér ing, a három öltözet új ruha. Meg amit annyit emlegetett: a pénzküldemények. Mielőtt börtönbe került, egyszer-kétszer küldött pénzt.

— Hanem most, ha kiszabadul, megnősül ám! — újságolta ftagymama lámpagyújtás közben. — Megírta levélben és elr--------í I nyolcéves Marlene a ^ A szomszédos Merck-ház ^ udvarán éppen a poroló

^ tetejére ültette Oszvald nevű ^ babáját, hogy megszokja a ^ magasságot — modern babák- ^ nak nem szabad szédülniük, ^ hiszen könnyen megeshet, ^ hogy repülőgépen is kell utaz- £ niuk — amikor megjelent kis- ^ húga, Pony, és így szólt: „Gye- í re azonnal haza. Megjött az f új mamánk.” Marlene biccen- ^ tett és felrázta a babakocsi £ párnáit. Pony pedig sarkonfor- ^ dúlt, végigbaktatott az udvar ^ hepehupás kövezetén és el- ^ tűnt a kapualjban.

^ A Merck-gyerekek kíván- ^ csian vették körül Marlenet. ^ AZ egyik fiú megkérdezte: ^ „Mi a neve?” Vagyis az új í mamának.

y

^ „Azt hiszem, Stampfer kis- ^ asszony”, felelte a kislány. 4 „Buta beszéd”, jegyezte meg g Herta, „ha ő az új anyátok, ^ akkor természetesen Nieritz- ^ nénak hívják, ugyanúgy, mint 2 az apádat.

y

„Jaj de hülye vagy!” mondata a Merck-fiú, „az apát nem «hívják Nieritznének!” És elő- í renyújtott kezével láthatatlan «keresztet akart rajzolni nővé- ^ re homlokára, ostobasága je- ^ léül. De a lány a kezére ütött, ^ mire a fiú is rávágott és meg- ^ kezdődött a Merck-gyerekek ^ szokásos civakodása, amibe a | többiek is beleavatkoztak. ^ Marlene pillanatok alatt ma- ^ gára maradt. Fogta babakocsiját és elindult a kapu irányárba.

fejét, mintha valamire válaszolna, s azt mondta: „Stampfer kisasszonyt most Nieritznének hívják és azt hiszi, hogy ezzel már az anyánk lett. Micsoda ötlet, mi? Mintha odamennék Merckékhez és azt mondanám: Jó napot, mától kezdve a lányuk vagyok és Marlene Merck a nevem. Érted? Nahát. Még neked is furcsa, pedig csak egy baba vagy. Csak apa nem érti meg.”

egyik kripta nyikorgó rácsát, erőlködve maga után húzta a három lépcsőn a babakocsit. A sövény mellé állította, leült a kis zöld padra és a sírok, a keresztek, az urnák, majd az angyalok fölött lenézett a tornyaival lila ködben úszó városra,

Ekkor arra jött az egyik öregasszony, aki a sírokat ápolta és a virágokat öntözte, s kedves fejbólintással üdvöO

szvald a poroló tetején ijedtében hanyattvágódott és a kövezetre pottyant. Ott feküdt égnek emelt karokkal. Testi épségében ezért szerencsére nem esett kár, hiszen rongybaba volt.

Az utcán Marlene óvatosan körülnézett, majd elindult a házfalak mentén és gyorsan befordult babakocsijával az egyik mellékutcába. Itt meg-