Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-02 / 207. szám

4 "“K/űrlap 1972. SZEPTEMBER 2., SZOMBAT Gyömröi műteremlátogatás P. Szabó Edit és ifj. Pál Mihály szobrai SZABÓ EDIT Debrecenben szü­letett, jelenleg Gyömrőn él. Fér­je: ifj. Pál Mi­hály, aki szintén szobrász. Szabó Edit az­óta rajzol, amióta magára eszmélt. Diplomáját a Képzőművészeti Főiskolán szerez­te. Több szobra áll köztéren. Kis­várdán a Szarvast, Budapesten, a Közlekedési Mú­zeum előtt Jedlik Ányos portréját, Veresegyházon a színházat jelképe­ző női figuráját állították fel. Az idén Derkovits­ösztöndíjasként mívódíjat kapott. Szabó Edit művészete zárt Világ. A visszafogottan egy­szerű formáktól fokozatosan jutott el a bonyolultabb és hevesebb szobrászati alakzat­rendszerig. Az archaizáló mér­téktartást hellenisztikus indu* lat váltotta fel. Századunk nyelvén szól. Hosszú ideig ér­dekelte a fekvő figura prob­lémája, a horizontális terjesz­kedés, melyben a nyugalom nyugalmát, a félszegség mél­tóságát mintázta (Álló lány). Az álló mozdulatban az egy­nemű statikát, a vízszintes mozgás sokrétűségében a len* dületet, az átlós irányokkal a heroikus mozgáseredőket vizs­gálja. Ez utóbbi az a komplex alakzat, melyre rátalált, s az asszonytesttel szimbolizált Tengert is e szobrászati for­mulára bízza. Kedvelt témái: Szirének, Fekvő nő, Niobe, Flóra — s j mindez alkalmas arra, hogy plasztikailag fejthesse ki elra­gadtatott vallomását a termé­szet és a test szépségéről. E heves élmény nem forró és szilaj gesztusokban jut kifeje­zésre, hanem mértéktartó for­mai önfegyelemben. Szabó Edit művészetének alapjai szilárdak. Ez a biztos kiindulás további terveihez. IFJ. PÄL MIHÁLY minisz­tériumi ösztöndíjjal hamaro­san Itáliába indul, hogy a klasszikus anyag elmélyült ta­nulmányozása sorún tisztázza saját szobrászi teendőit. Erőssége a kidolgozás. Min­P. Szabó Edit: Ülő nő den alkotásán ez látszik: a tö­kéletesség igénye, a megmun­kálás pontossága. Minded tech­nikai felkészültségével páro­sul. Az indítást édesapja, id. Pál Mihály gyömrői szobrászmű­Ifj. Pál Mihály: Kalapos fej Kovács Ferenc felvételei. helyében kapta. A Művészeti Gimnáziumban Martsa István, a Képzőművészeti Főiskolán Szabó István tanítványa volt. Megtanulta tőlük, amit szob­rásznövendék egyáltalán meg­tanulhat: a mesterséget. Ez­után következett csak az igazi munka; önálló törvényeket alakítani. Látványos csapko­dás és indokolatlanul gyors iram helyett szívós, de állan­dó plasztikai térnyerésre tö­rekedett. Az emberi arcról az ő vé­sője mindig magatartást olva­sott le, nem elégedett meg a hangulatok expresszív rögzíté­sével. A Kalapos fejen derű és méltóság honol, Ansermet- portréján a zenévé dúsított élet, Bocskay István arcmá­sán a sűrű és felhígulást nem engedélyező népvezéri el­szántság. Miután hosszú ideig a magányos figurát a nyuga­lom és dinamika különböző helyzetében vizsgálta, az utób­bi években azt tűzte ki célul, hogy szobrászilag határozza meg két test eltérő mozgás- rendszerének szerves kapcso­latát. Az Áldozatban még a párhuzamosságot figyelte, a mozdulatok rokonítását vé­gezte, a Fekvőkben már a döntő szempont az indulati egyeztetés. Vonzódik a muzsikához. Ré­gen zongorázott, s így a váci zeneiskola megrendelését a si­ker reményében vállalhatta. A fadombormű három részre ta­golódik: kórusrészletre, hang­szeres figurára és a szakrális zene szobrászi idézésére.. Kisplasztikáinak is fő eré­nye a szabatosság. A Március a fiatalság és a forradalom közös lobogását hordozza, az Isis az egyiptomi méltóság nagyvonalú sűrítése. Merre vezet művészi kibon­takozásának további útja? A tárgyilagos szemlélő csak any- nyit válaszolhat; képzeletének nagyobb bátorsága szükséges ahhoz, hogy utolérje kidolgo­zásainak állandó komolyságát. Losonci Miklós Kulturális napok Bányász kulturális napok kezdődtek Pécsett a meszesi bányász lakónegyed József At* tila művelődési házában, Dombay Győző festőművész kiállításának megnyitásával. Ezt követően hangversenyek, fotó- és képzőművészeti tárla­tok, irodalmi estek szerepel­nek a kulturális hetek műso­rában. 3emutatja alkotásait többek között a zentai mű­vésztelep képzőművész cso­portja. A szocialista brigádo­kat mozgósítja a bányatörté­neti szellemi vetélkedő. Több helyen is fellép a Bulgáriából érkező jamobli néptáncegyüt­tes. Nagy érdeklődésre számít­hat a Mecsek táncegyüttes és az Állami Bábszínház előadá­sa. Lenau­iilésszak Sárospatakon, a Rákócziak ősi várának lovaglótermében szeptember 4-én, hétfőn nyí­lik meg a Nemzetközi Lenau Társaság tudományos ülés­szaka. A társaság 1964-ben alakult meg Ausztráliában, azzal a céllal, hogy a Lenau- emlékeket felkutassa mind­azokban az országokban, ahol a költő élt és alkotott. Az idei ülés azért lesz Magyaror­szágon, mert Nicolaus Lenau gyermekéveit nevelőapjánál, Tokajban töltötte és közép­iskolai tanulmányai során az ötödik-hatodik osztály anya­gából a sátoraljaújhelyi pia­rista főgimnáziumban vizs­gázott. A négynapos ülés­szakra tizennégy országból mintegy száz vendéget vár­nák. Bejelentette részvételét dr. Fred Sinowatz osztrák kultuszminiszter, a nemzet­közi Lenau-társaság elnöke is. A tanácskozás idején a ha­zai és külföldi vendégek fel­keresik Tokaj községet, ahol megtekintik a költő életét bemutató kiállítást, majd emléktáblát avatnak annak a háznak falán, melyben Lenau gyermekéveit töltöt­te. SZEPTEMBER 14-17 Művészeti napok Dunakeszin Az idén is megrendezik a már hagyományos dunakeszi művészeti napokat, amelynek soha ilyen gazdag programja nem volt, mint ebben az esz­tendőben. A megnyitó ünnep­ségre szeptember 14-ént dél­után három órakor kerül sor a József Attila Művelődési Központban, ahol Józsa Kál­mán, a Váci Járási Hivatal el­nökhelyettese nyitja meg a dunakeszi üzemek kiállítását. Ezt követően délután négy órakor kerül sor Gebora Lász­ló és Rózsa Péter közös tárla­tának megnyitójára. Másnap, szeptember 15-én, délelőtt a községi Petőfi Sán­dor Művelődési Házban szin­tén kiállítás nyílik: Tóth Béla szobrász, Péter Zsuzsa szob­rász és Kovacsik Pál ötvös­tárlata. Ezt követően a nagy­község üzemeiben rendeznek irodalmi bemutatókat. Első­ként a Talajjavító Vállalatnál a dunakeszi Radnóti Miklós színpad mutatja be Lengyel József: Ézsau mondja című drámai oratóriumát, majd pe­dig a konzervgyárban a Cse­pel Utcaszínház lép dobogó­Miskolcra látogattak az IFLA tanácskozásának részvevői A Könytáros Egyesületek Nemzetközi Szövetsége (IFLA) budapesti tanácskozásán részt vevők hatvantagú csoportja pénteken Miskolcra látogatott. A több mint nyolc országból érkezett vendégek megtekintették a közel­múltban megnyílt 125 ezer kötetes II. Rákóczi Fe­renc megyei könyvtárat, ahol dr. Pusztai Béla, a Bor­sod megyei tanács elnökhe­lyettese fogadta és köszöntöt­te őket. Tájékozódtak a sza­badpolcos kölcsönzési rend­szerről, valamint azokról a szolgáltatásokról, amelyekkel a tudományos kutatást, az audio-vizuális nyelvtanulást is lehetővé teszi a könyvtár. A küldöttség ellátogatott a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem könyvtárába is. itt elsősorban a szakkép­zéshez nyújtott könyvtári segítséget tanulmányozták. Megtekintették az úgynevezett „műemlék könyvtárat”, ahol több mint másfél ezer kötet, a hajdani Selmecbányái akadé­mia által használt tan- és szakkönyveket, köztük számos ritkaságot őriznek. KAPUNYITÁS Immár harmadszor nyitotta meg kapuit a nyíregyháza- sóstói nemzetközi művésztelep, amely az idén tíz külföldi és néhány magyar festő- és gra­fikusművészt lát vendégül egy hónapon át. A művészek el­látogatnak ipari és mezőgaz­dasági üzemekbe, megismer­kedhetnek a megye és környé­ke — Nyírbátor, Vaja, Tokaj, Sárospatak, Felső-Tisaa vidé­ke — műemlékeivel. ra Tisztogatási akció efmÖ programjával. Délután a ház­gyárban szerepel a mágócsi művelődési ház színpada, Ion Baiescu: Az eltűnt értelem nyomában című művét mutat­ják be. A Mechanikai Labora­tóriumban, majd pedig az Alagi Állami Tangazdaságban, a dunakeszi Radnóti Miklós Színpad ismétli meg műsorát. A hűtőházban a HVDSZ He­vesi Sándor színjátszó együt­tese Tennessee Williams: Be­szélj, mint az eső, hadd hall­gassalak című művét mutatja be. A járműjavítóban a győri Arrabóna művészeti együttes A reneszánsz tarka alvilága című produkciójával lép szín­padra. Délután öt órakor a tanácsháza udvarán a duna­keszi körzeti állami zeneiskola tanárai és növendékei adnak hangversenyt, majd pedig es­te hétórai kezdettel író—olva­só találkozót rendeznek a ta­nácsteremben Sánta Ferenc író és Bata Imre irodalomtör­ténész részvételével. A szombati program már reggel fél nyolckor a Piacté­ren folytatódik, ahol a Csepel Utcaszínház ismétli meg mű­sorát. Fél tizenkettőkor a gimnáziumban, a budapesti Orfeo Stúdió Vursli című pro­dukcióját mutatja be. Dél­után a tanácsháza udvarán folytatódik a program, ame­lyen a Csepel Utcaszínház, a dunakeszi Radnóti Miklós Színpad, a győri Arrabóna művészeti együttes, a HVDSZ Hevesi Sándor színjátszó együttese, a budapesti Orfeó Stúdió, a mágócsi művelődési ház színpada és a tatabányai népház együttese szerepel. A szeptember 17-i, vasárna­pi programot a pesterzsébeti Csili Astra bábegyüttesének Játsszunk bábcirkuszt című produkciója nyitja meg. Dél­után a váci Musica Humana zenekar és az Országos Szé­chenyi Könyvtár kamarakóru­sa ad hangversenyt a tanács­háza udvarán. Ezt követően a Radnóti Miklós Színpad mu­tatja be Gyökerek című pro­dukcióját Uray György ren­dezésében. A négynapos prog­ram este fél nyolckor Kárpá- thy Zoltán pantominművész Sámán mime című műsorával fejeződik be. P. P. Könyvespolc Szovjet szerzők művei E hetek könyvtermésében több szovjet szerző műveivel is találkozunk, köztük már klasszikusnak számító, ismert alkotókkal, de olyanokkal is, akikkel ezúttal ismerkedik ma­gyar nyelven az olvasó. Regények, elbeszé­lések, válogatott ínűvek hagyták el a nyom­dát az Európa Könyvkiadó gondozásában. Messzi utca A Világirodalom Remekei negyedik soro­zatának legújabb kötete — Messzi utca ösz- szefoglaló címmel — négy kisregényt tartal­maz. Négy, valóban remek kisregényt. Az első ANDREJ PLATONOV: DZSÁN című nagy elbeszélése. Hőse, Nazar Csagata- jev* sikeresen elvégezvén a moszkvai közgazda­ságtudományi főiskolát, visszamegy szülőfalu­jába. Ha ugyan egyáltalán falunak nevezhető az a település, amely a húszas években, vala­hol az Amu Dar ja deltája körzetében küszkö­dik a mostaha természettel — a fullasztó ázsiai klímával, terméketlen sivatagi homok­kal, vadállatokkal. Az a keverék nomád nép — török, üzbég, kazah, perzsa, kurdszármazék, mely „dzsán”-nak nevezi magát — mire Na­zar visszatér, új és új helyre vándorol a vég­telen sztyeppén. Az éhség és a szomjúság űzi és egy idegen „megbízott”, aki Afganisztánba tereli az alig félszáz lelket számláló és a nél­külözés miatt akaratát, szinte létének tudatát is elvesztő „népet”, hogy eladja rabszolgának. Nazar önfeláldozóan, végtelen szenvedések között próbálja megmenteni a dzsánokat, köz­tük anyját, aki nem éri meg a vándorút vé­gét, nem jut el az Uszty-Urt völgyének édes- vizű menedékébe. A taskenti pártbizottság ex­pedíciója és Nazar, s egy Aldim nevű kislány hősies helytállása segítette életben maradni a „dzsán” népet, hogy azután ismét eltűnjön, szerteszéledjen a végtelen sivatagban. Platonov szívfájdítóan szép, drámai külte- tésű Írását VERA PANOVA: MESSZI UTCA című műve követi. A kötet címadó kisregénye finom és bensőséges líraiságával ragad meg bennünket. Szerjozsa, egy három-négy éves kisfiú öntudatra ébredését, a tárgyakkal, a természettel, a világgal, az emberi kapcsola­tokkal való ismerkedését követjük a regény lapjain. Szerjozsa félárva, apja meghalt a há­borúban, fiatal, szép anyja újból férjhez megy. A kisfiú érzéseit, gondolatait rendkívüli ér­zékenységgel, mégis markáns erővel idézi fel az írónő. Megrendítően hiteles annak a belső folyamatnak az ábrázolása, hogyan jut el Szer­jozsa a gondtalan gyermeki boldogságtól a tu­datosan átélt és nyomaiban örökre megmara­dó emberi fájdalomig. LILLI PROMET: KI TERJESZTI A POLITIKAI VICCEKET? — ezt a különös címet viseli az észt írónő re­génye. A fasiszta megszállás alatt németeket kiszolgáló észt rendőrök és kémek ádáz és eredménytelen harcot vívtak a németellenes tréfák terjesztőivel. Senki sem árulja el, kitől hallotta a Hitlert és a fasimust gúnyoló vicce­ket. De ezek terjednek, sokasodnak, átjárják a nép minden rétegét. Kitűnően rajzolja meg az írónő alakjainak egyéni sorsát, egyben megmutatja, hogy a magánéletbe való begubózás, a közöny, a „minden mindegy, csak élni hagyjanak” alap­állása az oka annak, hogy az ellenállás, a gyű­lölet jórészt kesernyés tréfálkozásokban füs­tölög el. VASZILIJ BIKOV: AZ ÜT VÉGÉN című regénye zárja le a kötetet. Tömör, nagy­szerű mű ez, első sorától az utolsóig feszült drámaiság tölti meg. Cselekménye szikáran egyszerű. Két partizán elválik a csoporttól, hogy élelmet szerezzen a többinek. Ütjük a vakító hóban, égető fagyban, egymáshoz való viszonyuk a szörnyű megpróbáltatások között, s végül csapdába esésük — ennyi a történet. Mély emberismeret, tévedhetetlenül pontos lélekábrázolás a jellemzői ennek a jelentős, súlyos és nemesveretű írásnak. A kitűnő műveket avatott fordítók — Ke­lemen Sándor, Nikodémusz Elli, Karig Sára, Nagy Elek — tolmácsolják magyar nyelven. Iván hajója „Iván hajója” vontatóhajó, s a Volgán telje­sít szolgálatot. Iván Trofimics, a kapitány Bo­risz Vasziljev regényének főhőse, háborút járt ember, bal lábába szilánkot kapott, sántasága miatt botot használ. Egész világa a hajó, mű­helye és otthona is. Feleségétől elvált, csak fia látogatása miatt keresi fel a parti lakótelepen hajdani házát. Élettársa a hajó női matróza, Jelenka. A hajó másodkapitánya egy gátszakadás­nál súlyosan megsérül. Helyébe a fiatal, ho­mályos múltú Szergej kerül. A fiatalember élelmes, céltudatos és gátlástalan: Iván helyé­re tör a hajón és Jelenka szívében. Mindezt eléri, méhozzá olyan ügyesen, hogy Iván tű­nik fel haszonlesőnek, hazugnak, az állam pénzével könnyelműen sáfárkodónak. Borisz Vasziljev története meglehetősen di­daktikus, méghozzá átlátszóan az. A jól meg­rajzolt szereplők az olvasó által a már előre tisztán látott utat járják be. A két férifi és Je­lenka kapcsolatából hiányzik az igazi feszült­ség, holott magában rejti a drámaiság lehető­ségét. A jó és hiteles életanyagot nem forrasz­totta össze igazi regénnyé az írói élmény. Hernádi László fordítása hibátlan. Gyárfás Gábor kötésterve szintén, de védőborítója si­vár és jellegtelen. Biok válogatott müvei Szinte az irodalmi műfajok összessége — vers, széppróza, színmű, tanulmány, kritika, önéletrajz, napló, levelezés — szerepel abban a válogatásban, 'amely Alekszandr Blok, a századvégi és a huszadik század hajnala nagy orosz költőjének életművét foglalja egybe. A szimbolizmus képviselőjeként indult — a magány szorongása, misztikus han­gulatok, sejtelmek, káprázatok uralták líráját. Majd az ínséges falvak, kopár puszták hátterére vetítve, a szegények s elnyomottak életét bemutatva, a részvét s együttérzés megindító poémáit alkot­ta meg. Később, mint a Tizenketten című, mozgósító erejű hatalmas költeményében (eposznak i§, balladának is nevezhetjük) a Nagy Októberi Forradalom szenvedélyes hitvallója­ként és hirdetőjeként, a világbéke látomásos hírnökének mutatkozik meg. önéletrajzában s naplójában is az a meg­értő humanizmus, lángoló indulat fűti, mint verseiben. Zseniálisan meglepő és merész megállapításai valósággal az önálló gondolko­dás, az ember öntudatra ébredésének örökér­vényű tézisei. Színpadi jelenetei — a Komédiásdi szelle­mi bűvészmutatványa, amely a reális esemé­nyeket a képzeltekkel vegyíti; A rózsa és a kereszt, mely a történelmi erők és az emberi érzelmek, erények és bűnök összecsapását idé­zi fel — szintén érdekes dokumentumai e ka­landos szellemű költő viharos áradású tehet­ségének. Korának művészi és politikai mozgalmai, világnézeti áramlatai s egyéni válságai mu­tatkoznak meg a „költő rendeltetéséről”, a „szimbolizmusról”, a „cári uralom végnap­jairól” stb. írott cikkeiben. A kötet kiegészí­tői azok a levelek, amelyeket a költő többek között szüleihez s Belijéhez, Meyerholdhoz, Jeszenyinhez, Ahmatovához, Lunacsarszkij- hoz ír. Biok műveinek válogatása Pór Judit, a pon­tos jegyzetek közlése Bakcsi György érdeme. A népes, kitűnő műfordítógárda tagjai közül hadd említsük meg a versek ihletett átültetője, Lator László nevét. Barát Endre

Next

/
Thumbnails
Contents