Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-14 / 217. szám

I PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XVI. ÉVFOLYAM, 217. SZÁM 1972. SZEPTEMBER 14., CSÜTÖRTÖK Elegendő a munkáskéz Nagyüzemi zöldségtermesztést terveznek Csemőben Félmillió pecsenyecsirkét nevel az Új Élet Tsz '■ A gyenge -talajminőségű cse- möi határban sokkal nehezebb eredményesen gazdálkodni, mint a jobb földeken. Ezt ér­zik a csemői Üj Élet Tsz-ben is, ahol Kollár János elnökkel beszélgettünk a termelőszö­vetkezetben folyó munkákról. Náluk a szüretet nem a sző­lőszedés jelenti elsősorban, hi­szen mindössze harmincnégy hold szőlőjük van. Sokkal in­kább a negyvenholdas paradi­csomtábla ad munkát a na­ponta ott hajladozóknak. Sze­rencsére, nincs munkaerő­gondjuk, így rendben folyik a paradicsomszedés. A tanulók szívesen jönnek segíteni, a gazdaság jó kapcsolatot tart a környékbeli iskolákkal. Közepes paradicsomtermesz­tésre számítanak, s a leszedett mennyiség nagyobb részét, a konzervgyárral kötött szerző­dés értelmében, feldolgozásra szállítják, a többit a MÉK-nél ■ értékesítik. ; Újdonság a tsz gazdálko­dásában: az idén nyolc­van holdon termelnek zöldbabot. Ekkora területen- még sohasem termett zöldbab Csemőben. Két szakaszban vetették, így két részben zajlik le a beta­karítás is. AZ első termés már a konzervgyárba került. Kon­zervgyári célra nemesített hol­land fajtával próbálkoztak az idén, magyar gyártmányú gép prototípusával szedik. Eddigi tapasztalataik szerint, a gép bevált, érdemes volt megvásá­rolni, annál is inkább, mert a Konzervipari Tröszttel közö­sen viselték a vételi költsége­ket. , Csemő távlati fejlesztési tervében szerepel egy négyszáz holdas, korszerű, nagyüzemi zöldségkerté­szet. Ennek előkészítésével az Űj Élet Tsz foglalkozik, elgondo­lásait jelenleg a megyei ta­nács tanulmányozza. Abból indultak ki, hogy a homoktalaj alkalmas a nagy­üzemi zöldségtermesztésre, ha más kedvező feltételekkel' is párosul. A célnak megfelelő, négyszáz holdas tábla rendel­kezésre áll. Terep- és vízren­dezési tervét elkészítették, gazdaságossági számításokat végeztek. Tulajdonképpen az idei negyven hold paradicsom és a nyolcvan hold zöldbab termesztése is a kitűzött cél elérését szolgálta. Ha jóvá­hagyják a terveket, száz hold­ra emelnék a zöldbab terüle­tét, háromszáz holdon pedig — teljesen gépesítve — kon­zervgyári felhasználásra ke­rülő paradicsomot termeszte­nének. A tsz másik fő bevételi for­rása a baromfitenyésztés. Ebben az évben több mint száz vagon csirkét és puly­kát értékesítenek. Eredetileg százkilencvenkét- ezer csirke felnevelését ter­vezték, végül kettőszázhar- mincháromezret fogadtak ed­dig, mint naposcsibét, és száz­ötvennyolcezer darabot adtak el, mint pecsenyecsirkét. összességében félmillió csir­két nevelnek fel az idén, és kilencvenkétezer pulykát. A BOV közvetítésével értékesí­tik a baromfit, arriely külföl­dön is kapós. Jó példa erre, hogy az olasz kereskedők az idén húszezret élve szállítot­tak el a gazdaságból. A - te­nyésztési tapasztalatok szerint, a takarmányfelhasználás ked­vezően alakult, s az elhullási százalék sem volt az átlagos­nál magasabb. T. T. Kékszilva, baby-ládákban A MÉK az idén is jelentős exporttevékenységet bonyolít le. A kajszibarack után, sok görögdinnyét adott el külföld­re. Exportra a ceglédi Vörös Csillag, a törteli Aranykalász és az albertirsai Dimitrov Tsz szállította a legtöbbet. A dinnyét a kékszilva kö­vette, a kelet- és a nyugatné­met piacokra. Az NSZK-ban szívesen fogadták a vásárlók a 6 kilós „b.aby” ládákban szállított szilvát. A MÉK most a paradicsom- paprikát exportálja; e zöld­ségféléből az idén sokat ter­meltek a termelőszövetkeze­tek. A szép paradicsompapri­káért 5,50—6,50 forintos árat kap az átadó. A legnagyobb export a téli almából lesz, amelynek szüre­telését több helyen megkezd­ték. A ceglédi Vörös Csillag Tsz-ben már szedik a golden- almát. Sok téli almát várnak Csemőből is, ahonnan a múlt évben is több mint 60 vagon­nal exportáltak. A dánszent- miklósi Micsurin Termelőszö­vetkezet gyümölcsöséből az al­mát közvetlenül a Szovjet­unióba szállítják. Sokan váltanak ki munkakönyvét A múlt évben 976 új mun­kakönyvét adott ki a ceglédi városi tanács munkaügyi cso­portja. Személy szerint 788 férfit és 268 nőt közvetítettek ki, különböző munkahelyek­re. A munkakönyvét kérők száma az idén sem csökkent. Miért nem járnak színházba a ceglédiek? Igényesen összeáll!folt bérleti műsor SOK MAGYAR VÁROS­NAK nincs ónálló színhaza. Ceglédnek sincs. A színháztar ián helyesre más városok tár­sulatai látogatnak el, jobbára a legközeiebbiek tartanak évadonként több-kevesebb előadást. Így lehetővé válik, hogy a színházzal nem ren­delkező városok művelődési otthonai, kultúrházai a fővá­rosi és vidéki színházak ze­nei és prózai darabjainak gazdag repertoárjából állít­hassák össze egy-egy évad műsorát. Gyakorlatban, per­sze, leszűkül a kör, hiszen nem kifizetődő az ország egy távoli városának színházát meghívni, különösen, ha nem tudnak előadására telt házat biztosítani: maradnak tehát a szomszéd városok színházai, s természetesen csökken a mű­sorválaszték is. Cegléden az 1971/72-es szín­házi évadban tíz előadást tar­tottak. Ötször a kecskeméti Katona József Színház, és ugyancsak öt alkalommal a szolnoki Szigligeti Színház társulata látogatott el a Kos­suth Művelődési Központba. A nem túl igényesen összeál­lított műsorra összesen 303 bérletet váltottak: a város la­kosságának kevesebb, mint egy százaléka volt tehát bér­lettulajdonos. A legtöbben, szám szerint 593-an, a Maya című nagyoperettet tekintet­ték meg, 1971. december 11-én, a szolnoki Szigligeti Színház előadásában. Még ez a nézőszám is igen alacsony. A művelődési ház színházter­mében 699 ember fér el. Ezek a számok korántsem az elő­adások színvonalát jelzik, an­Nagyapó evőeszközei A ceglédi nyug­díjas vasutas nagyapót jól is­merik már né­hány városi bolt­ban, ahol evőesz­közöket árusíta­nak. A nevetős szemű, gondos bácsi mostanság többször is meg­jelent, evőeszköz­készletet vásárol­ni. Szépet, formá­sat, tizenkét sze­mélyeset. Mikor az elsőt vitte, még nem tűnt fel a boltosoknak, de tnost, hogy rövid idő alatt már a harmadikat vásá­rolta, és a negye­dik vételét is rej­télyesen, huncut- kodva kilátásba helyezte, már csak megkérdez­ték, mire jó ez a rengeteg villa, ka­nál? — Ja, kérem, megnőnek az uno­kák — tárta szét karját nagyapó. — Nősülnek, férj­hez mennek. Tő­lem ezt kapják, ajándékba, emlék­be. A vásárló nagy­apó a vasüzletben dolgozókkal igen elégedett. Mint mondta, rég nem találkozott ilyen kedves, szolgálat- kész, segítő embe­rekkel. Legutóbbi' vásárláskor el is kérte a panasz­könyvet. Abba ír­ta köszönő sorait, elégedettségének kifejezést adva. Legalább egy üres lapon legyen írás, dicsérő írás, ab­ban a sokoldalú füzetben. nál inkább az érdeklődés hiányát, mivel egy-egy darab sikere vagy kudarca az elő­adás során dől el, nem pedig előtte. Sportnyelven szólva a színházban nincs soha előre lefutott előadás. MÉGIS, MIÉRT NEM jár­nak a ceglédiek színházba? Mivel ilyen témájú szocioló­giai felmérést még nem ké­szítettek a városban, a tapasz­talatok birtokában csak talál­gatni lehet az érdektelenség okait. Vannak, akik a vi­szonylag rövid idő alatt elér­hető fővárosba,utaznak, autó­val, vagy vonattal. Nem ké­nyelmes megoldás de a fővá­rosi színház nyújtotta élmény nekik megéri a fáradságot. Mások pedig éppen Szolnokra vagy Kecskemétre járnak színházba, ahol tulajdonkép­pen ugyanazokat a darabo­kat láthatják, amelyeket ezek a színházak Cegléden is be­mutatnak. A más városok színházaiba járók száma bi­zonyára nem kevés, még ak­kor sem, ha évadonként csak egy-két előadást néznek meg. Cegléden maradnak tehát a bérletesek, s csatlakoznak hozzájuk az alkalmi színház- látogatók, sajnos, szintén ke­vesen. Azt hiszem, nem kell külön kitérnünk a színházművészet szépségeinek és varázsának méltatására. A KÖZÖNY, A KÉNYE­LEM mégis érthetetlenül sok embert otthon tart. Kétségte­len, hogy a művelődési ház színházterme sem a nézőknek, sem a színészeknek nem tud ideális környezetet nyújtani. Igaz az is, hogy a tájelőadá­sok művészi színvonala sem mindig éri el a megkívánt színvonalat; Ezek kétségtele­nül visszatérő tényezők. Még­is nehéz megérteni, miért csak olyan kevés embert ér­dekel Cegléden a színház, miért nem váltanak többen bérletet? Az antik Görögor­szágban fizettek a nézőknek, hogy a sokszor napokig tartó előadásokat végignézzék. Va­jon, ha a ceglédieknek fizet­nének, megtelne-e a művelő­dési ház színházterme? HASZNOS LENNE egy-egy évad műsorának összeállítá­sakor kikérni a leendő nézők véleményét, hiszen részükre veszik meg az előadásokat. Ebben, az 1972/73-as szín­házi évadban, igényes, jól összeállított műsorral várja a Kossuth Művelődési Központ a színházba járókat: Calde­ron, Miller, Shaw drámáival és a könnyű múzsa nagymes­tereinek, Lehár Ferencnek, Kálmán Imrének operettjei­vel. Kellemes szórakozást ígér tehát a program, de ahhoz, hogy ne csak lehető­ség maradjon, hanem valóban nemes művészi élménnyé, hasznos szórakozássá váljon, színházba kell járnia minél több ceglédinek. Khim Antal . A BOXY! KROX1KA Lehetőséget adnak minden fiatalnak Az ifjúság helyzete a nagyközségben Abonyban szinte nincs olyan munkahelyi, vagy más vezetőség, amelyben az utóbbi időben több helyet, nagyobb figyelmet ne kaptak volna a fiatalok. Mert nemcsak he­lyük, hanem szavuk is van: javasolhatnak, határozhatnak és a végrehajtás feladatára is megbízást kaphatnak. A ta­valyi választások alkalmával például tizenegy fiatal ke­rült a nagyközségi tanácsba, akiknek véleményére, ész­revételére mindig számíta­nak. S a fiatalok egyre többet tesznek azért, hogy segít­senek a nehezebb felada­tok megoldásában. Eddig nyolcán kapták meg a kitüntető Abonyiak — Abo- nyért emlékplakettet. A nagyközségben nagy súlyt helyeznek a fiatalok lakás­gondjainak megoldására, il­letve javítására. Állami és magántelkek felparcellázásá­val, értékesítésével elégítik ki a telekigényeket. Vagy öt utcában, belterületen, nem engedi meg a tanács, hogy az üres házhelyekre föld­szintes épületek kerüljenek: csak emeletes házak, fiata­lok KISZ-lakásai kaphatnak helyet. Abonyban az elmúlt négy év során nyolc KISZ- lakóház épült fel, tizenhat építése pedig folyamatban van. A családi otthont te­remtő fiatal házasok száma meghaladja a féiszázat. Az ifjúsági • lakónegyed közmű­vesítését sikerrel megoldot­ták. A tanács elkészítette a szennyvízcsatorna építési ter­vét is. Mihelyt meglesz a kellő anyagi fedezet, ezt a tervet is megvalósítják. A nagyközségbe települt ipari üzemekben meg­szaporodott a fiatalok munkalehetősége. Ez is segített abban, hogy szociális helyzetük és élet- körülményeik javulása ked­vezőbb képet mutat. Azok­nak a gyermekeknek, akik nehéz körülmények közt él­nek, a nagyközségi tanács • / - I Játszma játszma után Az abonyi, művelődési házbeli ifjúsági klubban a fiatalok kedvelt időtöltése a sakkozás. Gyakorlásként sokszor a nagy­mesterek egy-egy játszmáját is végigvezetik. Gyuráki Ferenc felvétele 4 ezer forintot biz­évente tosít. A hasznos időtöltésre egy­re több lehetőséget terem­tenek. Abonyban öt ifjúsági klub működik: három a ter­melőszövetkezetekben, egy a konzervgyári előkészítő tele­pen és egy a művelődési házban. Ez utóbbi a telepü­lés fiatalságának jelentős ré­szét összefogja. Bár a mű­velődési ház megérett már az alapos felújításra, korsze­rűsítésre, a vezetőség olyan feltételeket biztosított a fia­taloknak, hogy valameny- nyien jól érezzék magukat. A múlt évben 50 ezer fo­rintot kaptak például a klub berendezésére. Az ismeretek bővítésében, az általános műveltség meg­szerzésében sokat segít a ze­neiskola is. Eredményeket várnak az újból megalakult Rozmaring-együttestől. A két évente megrendezésre kerülő abonyi kulturális napokon, a 20 ezer kötetes községi könyvtárban, az író—olvasó találkozókon, a már jobb mű­sorpolitikával dolgozó film­színházban egyre több fia­tal találja meg a számára hasznos és kellemes időtöl­tés módját. Sokan vesznek részt a falumúzeum mun­kájában, nemcsak látogató­ként, hanem gyűjtőként is. A sport, a testedzés lehe­tősége 1957 óta megfelelő a nagyközségben. Sporttelep, uszoda, kézi- és röplabdapá­lya áll a sportbarátok ren­delkezésére. A vidéki sport­versenyekre a tanács rend­szeresen gépkocsit biztosít. Abonyban nemcsak szeretik, hanem tisztelik is a sportot, és sokat tesznek azért, hogy minél több neves sportoló, hozzáértő sportbarát kerül­jön ki a fiatal “generáció so­raiból. Gy. F. Még gondosabban neveÜk jószágaikat Állandó állatorvosi ellenőrzés A termelőszövetkezetekben a hús és tej termelésének nö­velése, az állattenyésztés fej­lesztése igen fontos feladat. Az abonyi tsz-ekben, a leg­utóbbi, hivatalos felmérés sze­rint, a szarvasmarha-tenyész­tésben elért eredmények ta­valy jobbak voltak a közepes­nél. Ezen az eredményen igye­keznek tovább javítani, figye­lembe véve a Minisztertanács júliusi határozatát. _ Legnagyobb szarvasmarha­állománya a Ságvári Endre Tsz-nek van. A közös gazda­ságban ebben az évben két, százférőhelyes szarvasmarha­istálló rekonstrukcióját feje­zik be. Területüket így még jobban kihasználhatják majd, és megfelelőbb környezetben, gyorsabban nevelődnek jószá­gaik, a kellő gondoskodás eredményeként. Külön gond­juk van a tbc-mentes állo­mány megerősítésére és meg­tartására. Jószágaikat szigorú állatorvosi ellenőrzésnek vetik alá, szinte a „bocióvodától” az értékesítésig. NÓTAEST TÖRTELEN. Szeptember 18-án, hétfőn, este fél nyolc órai kezdettel nóta­estet tartanak a törteli Déryné Művelődési Házban. Az est vendégművészei: Kovács Apollónia, Jákó Vera, Mozsár Imre, Pataki Béla, Gránáth Zsuzsa és Szolnoki Jenő. Az énekeseket az abonyi ÁFÉSZ népi zenekara kíséri. A kör­nyező községekből is szívesen látják az esten a nótakedve­lőket. ELERTE CÉLJÁT Öt év képekben — A kép a meggyőzés és a felvilágosítás fontos eszköze. Julius Fucik e mondását vall­va magáénak, munkálkodik Gyuráki Ferenc, lapunk tudó­sítója. Az alkotmánynapi ün­nepségek során Abony öt éve képekben címmel kiállítást rendeztek fotóiból, melyeket az utóbbi évek .gorán készített, s riporteri munkássága anya­gaiból válogatott ki. Nem egy képe már, a múltat idéző ri­portfotó helyett, az eseménye­ket dokumentáló, helytörté­neti anyag lett. A kiállítás, s így a képek al­kotója is, elérte célját: bemu­tatta a nagyközség új arcula­tát. D. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents