Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-10 / 214. szám

\ PEST »Ili. 'díírlap 1972. SZEPTEMBER 10., VASÁRNAP I 1971. június 1-én lépett hatályba a 20/1971. számú — építésfelügyeletről szóló — kormányrende­let. Végrehajtása során a tanácsoknak fo­kozottabb figyelmet kell fordítaniuk az építési enge­délyekre, illetve az építkezések ellenőrzésére. Rendkívül időszerű ez, tapasztalataink szerint ugyanis Pest me­gyében elszaporodtak az engedély nélküli építkezések. Különösen sok az így, „feketén” épített hétvégi ház és nyaraló a Dunakanyarban. Mosonyi Ferenc, a váci járási hivatal műszaki osztályának vezetője például hir­telenjében nem is tudná megmondani, hány engedély nélkül felépített hétvégi ház áll a járás területén, de az bizonyos, hogy nem kevés. „A Duna bal partja lassan összefüggő település lesz Budapesttől Szobig.” A szentendrei szigeten levő Pócsmcgyer és Szigetmo­nostor műszaki előadója a két községben, illetve a hoz­zájuk tartozó Horány és Surány üdülőhelyeken pontosan 270 engedély nélkül felépített hétvégi házat számlált össze. Gyurgyik Gyulának, a szentendrei járási hivatal műszaki osztályvezetőjének véleménye szerint a járásban mintegy 4—500, Pákay Jolánnak, a Pest megyei Tanács építési-, közlekedési- és vízügyi osztálya előadójának véleménye szerint a Dunakanyarban csaknem ezer engedély nélkül felépített hétvégi ház lehet. Hallottunk olyan véleményt is, amely szerint ez a szám a másfélczret is meghaladja. Majd lesz valahogy ENGEDÉLY NÉLKÜLI ÉPÍTKEZŐK A DUNAKANYARBAN I Bontani, vagy... Hétvégi házak - a szántóföldeken Visegrád felé — a 11-es fő- közlekedési úton — suhanna! az autók. Gyönyörű a Dunaka­nyar, arculatát változtatja aj ember. Egymásután épülnek i hétvégi házak és könnyed vo­nalaikkal, üde színeikkel még szebbé, még vidámabbá vará­zsolják a tájat. De hajoljunk közelebb a szépasszony arcá­hoz, és előtűnnek a szeplők. Mint a gombák Nem ritka látvány a Duna mindkét partján a szép, kor­szerű épület szomszédságában a lázas fantáziára valló cso­dapalota; összetákolt kis fa­ház a határban, a szántóföldön és mellette a kacsalábon forgó kastély. Ügy tűnik, mintha — csak néhány példát mondunk — Budakalász, Dunabogdány, Tahitótfalu, Kisoroszi, Nagy­maros, Verőce külterületein, egyes részein — szó szerint —, gomba módra nőnének ki a földből a hétvégi házak, mint­ha hiányozna a rendet tartó, rendet teremtő kéz. A hely­zet már-már tarthatatlan. In­dokolnunk sem szabadna, hogy miért. Erről beszélgettünk Üj­falusi Ferenccel, a Pest me­gyei Tanács ÉKV-osztályának vezetőjével. — Indokolnunk sem szabad­na, valóban, hiszen az a leg­természetesebb, hogy a rendet szolgáló törvényeket, előírá­sokat, szabályokat kivétel nél­kül mindenkinek be kell tar­tania! Márpedig a Dunaka­nyarban sem szabad semmi­lyen épületet felépíteni, vagy felállítani a tanácsok engedé­lye, tudta és hozzájárulása nélkül — mondja az osztály- vezető. — Minden más indok •— bár, önmagában is megfele­lő súllyal bír —, csak messze ezután következik. Az enge­dély nélküli építkezések ront­hatják és veszélyeztethetik — az esetek jelentős részében ez így is van! — a Dunakanyar összképét, az összkép harmó­niáját. Akadályozzák vagy esetenként meghiúsítják a községek rendezési tervének megvalósítását. Az engedély nélkül építkezők a törvényt, az előírásokat sértik meg, amelyek végeredményben a többi állampolgár, a közösség érdekét szolgálják. — Egyik-másik község, üdü­lőhely határában hovatovább, külön összefüggő települést al­kotnak az ily módon felépített hétvégi házak. És kis idő múl­va tulajdonosaik beadványok­kal ostromolják a tanácsot; utat, vizet, villanyt kérnek. Erős Gábor műszaki elő­adót Pócsmegyeren, a tanács­házán keresem. A másik köz­ségben, Szigetmonostoron van — mondják. A két község, s a hozzájuk tartozó Horány, illetve Surány hatalmas területen fekszik, ha valamennyire is meg akarja ismerni Erős Gábor a terüle­tét, be kell járnia. Ha úgy adódik gyalog, kerékpáron ... „Megpróbálkozom én is...“ Négyjegyű számmal fejezhe­tő ki a Dunakanyarban enge­dély nélkül felépült hétvégi házak száma. Hogy juthat­tunk el idáig?! Nyilvánvalóan úgy, hogy egy valaki felépí­tette hétvégi házát, engedély nélkül és — büntetlenül. Vagy, ha volt is retorzió, az oly csekély mértékű lehetett, hogy a másik gondolta: megpróbál­kozom én is a dologgal. Az elsőt követte a második, az első tízet követte újabb tíz, az első százat újabb száz. Az első kapavágásnál, az első kocsi sóder odaszállítása- kor senki sem szólt, hogy állj!? Most már csak regisztrálni tudjuk a tényt, de miért nem lehetett ezt megelőzni? — kérdeztük a tanácsok műszaki szakembereitől. — A tanácsok átszervezése előtt a járási tanácsokra, mint elsőfokú építési hatóságokra, rendkívül nagy teher hárult — mondja Gyurgyik Gyula. — Tizenhárom község tartozott például a szentendrei járás műszaki osztályához, egysze­rűen nem győztük a munkát. Most a járási hivatal műszaki osztályához hét község tarto­zik, a feladatokkal könnyeb­ben birkózunk. A többi hat község megkapta az elsőfokú építési hatósági jogkört, a köz­ségi tanácsok saját területüket könnyebben áttekinthetik. — Gond azonban a közsé­gekben is van — mondja Pá- kay Jolán. — Nem állunk va­lami fényesen műszaki elő­adók dolgában. Visegrádon például hónapok óta nincs szakember, Pomázon, hol van, hol nincs, s a szigetre is csak nemrég jött. — Abban, hogy az engedély nélküli építkezések terén idáig jutottunk, közrejátszott az is, hogy eddig a tanácsok szak- igazgatási szervei sem foglal­koztak a kérdéssel súlyának megfelelően. Az kellett volna, s az kellene most is, hogy a tanácsok dolgozói éberen fi­gyeljék községük bel- és kül­területét, s már akkor intéz­kedjenek, amikor az építkezés első nyomait meglátják. A ha­tóságoknak a megelőzésre kel­lene a lehető legnagyobb súlyt fektetniük. Igenám, megelőzés. A mű­szaki előadók kapásból mond­ják az ellenpéldát. Kijön va­sárnap Budapestről egy teher­autó, lerak két — állami vál­lalat által árusított — kész fa­házat, s az engedély nélküli építkezők száma máris gyara­podott. — Hogy tudjuk ezt mi meg­akadályozni? — kérdik a ta­Hogyan juthattunk idáig? tési engedélyt is adtak. 1T Meglehetősen bonyolult dolog ez. — Bizonyos — érthetetlen — ellentmondás van a pénzbün­tetésnél is. Amennyiben a köz­ségi tanács az elsőfokú építési hatóság, legfeljebb 200 forint­ra büntetheti meg az enge­dély nélküli építkezőt, ameny- nyiben a járási hivatal az el­sőfokú építési hatóság, legfelr jebb ezer forintra. A szent­endrei járásban megtörtént, hogy a hátvégiház-tulajdonos kifizette a 200 forint bünte­tést, s jelezvén megelégedett­ségét, megjelent utána egy üveg konyakkal... — Az engedély nélküli épít­kezés szabálysértés. A sza­bálysértési hatóság a rendel­kezések értelmében már szi­gorúbb lehet, 5 ezer forintra is büntethet. Még így is meg­éri az engedély nélküli épít­kezőknek, hiszen, ha a szabá­lyos utat betartja, akkor is ekörül az összeg körül mozog­tak volna a költségei. Mégis, a szentendrei járásban a ta­nácsok az utóbbi lehetőséggel élnek, feljelentik szabálysér­tésért a tulajdonost. tek ellene. És panaszfokon egyikük indokait kényte­lenek voltak méltányolni. Egy építmény fennmaradhat te­hát, a másik négyet pedig bontássá le a tanács? Most áll mind az öt. — Bizonyos ellentmondást szül a 18/1968. MÉM—ÉVM számú együttes rendelet is. Eszerint az állam által osz­tott külterületi 200—400 négy­szögöl nagyságú telken maxi­mum 30 négyzetméter alapte­rületű hétvégi ház és szer- számkamra építése engedé­lyezhető. Egyéb külterületen szerszámkamra engedéllyel csak akkor építhető, ha a te­rület meghaladja az 550 négy­szögölet, s az szőlő vagy gyü­mölcsös. „Miért más az én hétvégi házam, mint a szom­szédomé?!” — mondják so­kan. De csak látszólag joggal! Azt már mellékes körülmény­nek tekintik, hogy az állam által parcellázott külterület rendezett terület, míg az övék esetleg nadrágszíjpar- cella. Mégis, a két egymástól nem is olyan távol álló hétvégi ház közül az egyiket le kell bontani, s a másikra még épí­nácsoknál. A kereskedelem ugyanis legtöbbször nem vilá­gosítja fel a vásárlót, hogy a faház leállításához is enge­dély kell! A megelőzés egyik módja a retorzió, a büntetés is. Az építési törvény lehetővé teszi, hogy az építési hatóságok pénzbüntetést szabjanak ki, s ha ez eredménytelen, bontási határozatot hozzanak. — Az elmúlt évekből talán egy példát tudnék mondani, amikor a tanács végrehajtatta a bontási határozatot — mond­ja Pákay Jolán. — A taná­csoknak ugyanis egészen egy­szerűen nincs pénzük arra, hogy a bontás költségeit a tu­lajdonosnak előlegezzék. Kétszáz és ezer — Néhány ellentmondás is nehezíti a hatóságok dolgát. Kisorosziban öt épület sora­kozik egymás mellett. Építési engedélyt rájuk egyik tulaj­donos sem kért. A különböző fokú építési hatóságok egymás után hagyták helyben a meg­hozott lebontási határozatokat, de mind az öten panasszal él­türelmetlen, s „majd csak lesz valahogy” jelszóval építkezni kezd. Mások sajnálják a ter­vezésért kifizetendő pénzt. Is­mét mások eleve tudják, hogy a maguk megálmodta csoda­palotát a hatóság semmikép­pen nem engedné felépíteni. Egy másik ok: a barkácsolás. Nagyon sok laikus azt hiszi magáról, hogy építési szakem­ber. Egy újabb ok: az építési engedélyen fel kell tüntetni a felelős kivitelezőt, s ez me­gint csak pénzbe kerül,.. Az­tán vannak, akik egyszerűen nem vesznek tudomást törvé­nyekről, a rendelkezésekről. — A legnagyobb gondot a külterületen engedély nélkül építkezők okozzák, ők vannak legtöbben. Nem kell nagyító­val keresni őket sem Duna- bogdányban, sem Szigetmo­nostoron, sem Tahiban, s fel lehetne sorolni a Dunakanyar számos települését. Különösen az utóbbi néhány évben nőtt meg a számuk. — A rendelkezések szerint a nagyüzemileg nem művelhe­tő területtel tulajdonosa sza­badon rendelkezik. Él is ezzel a lehetőséggel. Nem ritka, hogy a 800 vagy 1000 négyszögöl ki­öregedett gyümölcsösét, tönk­rement szőlőjét eladja — 200 négyszögölenként! Joga van hozzá, minden további nélkül megteheti. Vevő pedig bőven akad rá. A dunakanyari telek­ről, hétvégi házról álmodozó, városi, többnyire fővárosi em­ber, a belterületi, üdülőtelepi 80—100 ezer forintos telket nem képes megvenni, de a külterületit 10—15 ezer forin­tért igen. ' Kérésük emberileg, az egyén ^ szempontjából teljesen érthe­- tő, csakhát... Kommunális té- z ren így aztán soha nem fog- a juk utolérni önmagunkat —- mondja Üjfalusi Ferenc. Miért nem kérnek? í Az egész témakör egyik sar­kalatos kérdése: miért nem kérnek az építkezők enge­délyt? — Számos oka lehet — 1 mondja Üjfalusi Ferenc. —Az engedélyezési eljárást 1968- 1 ban egyszerűsítették, mégis sokan a mostani feltétlenül ' szükséges utánajárást is tor- ' túrának tartják. Az építtető- 5 nek például mindenekelőtt igazolnia kell a telek tulaj- c donjogát, s számos, főleg bel- ’ területi telek jogviszonya ren­dezetlen. A tulajdonos jól tud- ’ ja, ha engedélyt kérne, már itt *• megakadna az ügy, ő azonban Pócsmegyer, tanácsháza, szabálysértési tárgyalás. S. L., az egyik budapesti tervezőintézet villanyszerelő­je, Surányban felépített enge­dély nélkül egy 30 négyzet- méter alapterületű faházat. S. L. nemrég nősült, 25 éves, megnyerő külsejű fiatalember, Budapesten rendezetlen lakás- körülmények között lakik fe­leségével. A faház építésekor arra is gondolt, hogy a hétvé­geket kinn töltik Surányban, legalább a hétvégeken legyen saját lakásuk. Belterületi a telek, tavaly ősszel vette — az OTP-n keresztül — a ta­nácstól. „Én nem tudtam...“ — Az OTP-nél egy árva szót sem mondtak, hogy mit szabad és mit nem a telekre építeni. Én úgy tudtam, hogy 12 négyzetméter alapterületű épületet minden engedély nél­kül felépíthetek. Igaz, na­gyobbra sikerült, de olcsón jutottam az anyaghoz, és be­építettem, míg engedte ... Leg­alább annyit mondtak volna az OTP-nél, hogy menjek be a tanácshoz érdeklődni... Tu­dom, hogy a törvény nem tu­dása a felelősség alól nem mentesít, de mégis bosszant az ügy. Eredetileg egy téglaépü­letet terveztünk a telekre, ha sor kerül rá, biztosan fogom tudni, mit kell tennem ... Szabálysértéséért ezer fo­rintra büntetik. Az ő esetében — méltányolva körülményeit, anyagi helyzetét — nem enyhe büntetés ez. S hogy engedély nélkül áll a hétvégi háza, ezért nemcsak ő a felelős ... Egyúttal megkapja — utólag — az épületre a fennmaradási engedélyt. Miként a többi ki- lencszázkilencvenkilenc is. Az nyilvánvaló, hogy a fel­épült hétvégi házakat most már — egy határozott tollvo­nás nyomán — nem lehet le­bontatni ! Mérhetetlen kára származna ebből az egyénnek és a népgazdaságnak. Az is nyilvánvaló azonban, hogy a határozott álljt ki kell monda­ni, mert, ha csupán annyi tör­ténik, mint eddig, két év múl­va nem ezer, hanem kétezer engedély nélküli hétvégi ház rületi magánparcellák is, ahol se út, se víz, se villany. A ta­nácsoknak feltétlenül keres­niük kell az újabb telekpar­cellázások lehetőségeit, ezzel is mintegy alternatívát adni a nem mellé. Az engedély. nélküli építke­zések nem kérdőjelezhetik meg azoknak a rendelkezések­nek a helyességét, amelyek szerint a nagyüzemileg nem művelhető területtel tulajdo­nosa szabadon rendelkezik. Idézzük Gyurgyik Gyula véle­ményét: „A helyi embereknek nemigen kell már a föld, je­lentős részük gyárba, üzembe jár, ledolgozza a napi nyolc órát, és él, mint más, mint a városi ember. Sok gyümölcsös, szőlő elhanyagolt. S akkor jön az új tulajdonos, és ásót, ka­pát fog... Nézzen körül a Duna jobb partján, a hegyol­dalak önmagukért beszélnek. Feléledt, megművelt kisker­teket lát. Haszon ez az egyén­nek és haszon ez az ország­nak.” Igenám, de a kiskerttulajdo­nos szeretné valahová elhe­lyezni a szerszámokat, meg szombat este is szeretne alud­ni valahol... Ugyanakkor he­lyes a rendelkezés, amely pél­dául egy 6—8 méter széles és 130 méter hosszú telekre nem enged épületet felhúzni. Két igazság, két jogos igény áll itt egymással szemben. Valami­képpen megoldást kellene ta­lálni erre a problémára. Hal­lottunk olyan tűnődést-javas- latot, amely szerint valami­lyen kiskertszövetkezet vagy -társulás, megoldás lehetne. Az egész Dunakanyart Buda­pesttől Visegrádig, Budapest­től Szobig a tanácsok területi­leg nem rendezhetik, Dárius kincse sem lenne elég az év­századokon át kialakult hely­zet rendezésére. Egy-egy száz­ötven, kétszáztagú kollektíva azonban megerőltetőbb anyagi befektetés nélkül is rendet csi­nálhatna a „maga portáján”. Akár egy-egy üzem, gazdaság kollektívája, az üzem, a gaz­daság segítségével. Az egyénnek és a közösség­nek egyaránt megfelelő vég­eredmény születne. Deregán Gábor sorakozik a Dunakanyarban! Most még időben vagyunk, igaz, a huszonnegyedik órá­ban! Tennivalója számos szerv­nek akad, a kész faházakat minden „használati utasítás” nélkül éladó kereskedelemtől kezdve az ÓTP-n át egészen a tanácsokig. A legtöbb tenniva­ló a tanácsokra és a járási hi­vatalokra vár, és a legfonto­sabb tennivalójuk a — meg­előzés! A megelőzésnek megvannak a törvényszabta módjai: a büntetés és a bontás. A bün­tetés eszközével a szentendrei járásban egyre inkább kezde­nek élni, s ennek — az első tapasztalatok szerint — máris van bizonyos visszatartó ere­je! Ami a bontási határoza­tok végrehajtását illeti,' két­ségtelen, nem gond nélküli, és főleg népszerűtlen feladat. Nem szabad azonban a huma­nitást az álhumanitással ösz- szekeverni. Verőcén például a vízmű külső védősávjába épí­tettek néhányan hétvégi házat. Kérdés, hogy a hatóság akkor humánusabb, ha elnézi ezt, vagy akkor, ha lebontatja azo­kat, megelőzve ezáltal a víz általuk történő esetleges el- szennyezését, megvédve ezál­tal több ezer ember egészsé­gét?! Határozott kézzel rendet kell teremteni az építkezések dzsungelében, s ha ehhez a je­lenlegi eszközök nem elégsé­gesek, ki kell egészíteni azo­kat! I De! (Mindemellett azonban egy­valamiről nem szabad megfe­ledkezni. A keresetek, az élet- színvonal alakulásával pár­huzamosan egyre inkább nő azoknak a száma, akik sze­retnének maguknak egy kis telket — akár a Dunakanyar­ban, s miért ne! Egy csöppnyi hétvégi házat, ahol szabad idejükben, a hétvégeken ker­tészkedhetnek, pihenhetnek. A tanácsok igyekeznek az igényt kielégíteni, lehetősé­geikhez képest rendezett tel­ket parcelláznak, és azokat elérhető áron értékesítik. Az igénylők száma azonban a tel­kek számának többszöröse. Ezért találnak vevőre a külte-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents