Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-10 / 214. szám

1072. SZEPTEMBER 10., VASÄRNAP rtayß 5 Kertészek országos tanácskozása I A VII. országos virágkarne- ivál zárórendezvényeként négynapos kertészeti szakmai tanácskozás és kiállítás kez­dődött szombaton Debrecen­ben. A szakmai rendezvényen tizenhat Hajdú-Bihar megyei mezőgazdasági nagyüzem és hatvanhárom hazai kertészet mutatja be alma-, körte-, szil­va-, őszibarack- és szőlőfajtáit. KGST-államok divatbemutatója A Divattervező Vállalat mintatermében divatbemutatóval egybekötött kiállítás nyílt a KGST-államok népművészeti ihle­tésű öltözékeiről. A képen: népi motívumok felhasználásával készült estélyi ruhák. Béralap, termelési érték... „Ismertetjük a vállalat eredményeit” Még közérthetőbben kellene — nem mindenki közgazdász! A töltőgép csövéből ládába hullanak a paradicsomkonzer- vek. Haraszti Sándor segéd­munkás figyel, ha megtelik a láda, arrébb teszi és üres re­keszt tol a géphez. — Mi az, hogy termelési ér­ték? — Nem tudom kifejezni. — És a nettó árbevétel? — Az árunak a bevétele. — Összes béralap? — Az ember fizetésének az összes béralapja. Bizony nehezen érthető A nagykőrösi gyár konzerv I. üzemében augusztus 17-én százhúsz dolgozó vett részt a termelési tanácskozáson. Az üzem vezetője, Magyar Amb­rus első napirendként a vál­lalat féléves eredményeiről beszélt, összehasonlította a tavalyi termelési értéket az ideivel, kimutatta a nettó ár­bevétel százalékos különbsé­gét, elemezte a teljes béralap felhasználását. Ezután az üze­mi munkáról szólt, egyszerűbb fogalmakat használt: túlléptük a munkabérkeretet, sikerült anyagot megtakarítani, gyak­ran baj volt a minőséggel, a selejt nem csökkent, pazarol­ták a hullámpapírt. Több mint mäht diplomát; szeretném megérni a vasdiplomát is. Hét szakképzett ápolónő dol­gozik az otthonban. Fiatalok és csinosak. Rajongással sze­retik őket. Az otthon évente egymillió forinttal rendelke­zik, ebből kell ellátni az öre­geket. Naponta 12 forint jut kosztra egy-egy lakónak. Ezt az összeget húsz éve állapítot­ták meg. Azóta sokat változ­tak az árak. Mégsincs panasz az ellátásra, hiszen a nővérek arra is vállalkoznak, hogy munkaidő utón a sajátjukból sütnek süteményt a hatvan öregnek. Az élete a tenger volt Ha lenne unokája, sokat me­sélne neki. Milyenek voltak a hajók, a tengerek, mert ez volt az élete. Ha az unoka már nagyobb lenne, elmonda­ná azt is, miként eshetett meg Cattaróban, hogy megtizedel­ték a legénységet, mert egy alacsony termetű olasz, aki a San Georgon szolgált, vörös zászlót akart az árbocra húzni. Jener, Sándor szálegyenesen ül a fekete bőrfotelban, keze alig rezdül, pedig 89 esztendős. Az életét meséli... Egyedül, de nem magányosan 210 ezer forinttal túllépték a kereteket, ezért üzemük plusz nyereségrészesedésre nem jo­gosult. Indokolt is az üzemve­zető: a készétel gyártásánál nincs lehetőség a megtakarí­tásra, mivel ez a fogyasztók megkárosításával járna, ösz- szegezés: „Szeretném kérni valamennyi dolgozónkat, mű­szakiakat, vezetőket egyaránt, hogy a három kiemelt témá­ban — minőség, selejt és lét­számgazdálkodás — mindenki a legjobb tudása, tehetsége, lelkiismerete szerint tevé­kenykedjen”. A szakszervezeti bizottság tagjai ellenőrzik, hogy meg­tartják-e a termelési tanács­kozásokat, s az aktivák segítik a szervezést. Tarjányi Aladár, a Nagykőrösi Konzervgyár szakszervezeti bizottságának titkárhelyettese e munkáról így beszél: — A műszaki tanácskozáso­kat az igazgató vezeti, ezeken az értekezleteken jelen van­nak a gazdasági és társadalmi vezetők. Itt ismertetik a vál­lalat eredményeit, az üzemve­zetők feljegyzik a számokat. Még megbeszélik a termelési tanácskozások napirendjét Is. — Az üzemvezető az igaz­gatótól hallott számokat mond­ja el a termelési tanácskozá­son. Az üzemekben sok a se­géd- és betanított munkás, nem nagyon értik a közgaz­dasági fogalmakat. Azt kérde­zik: hogyan állunk a nyere­séggel? — a két százalék nem sokat mond nekik. Nem is kö­vetelmény, hogy vállalati kon­cepcióban gondolkozzanak. Bele sem szólnak a döntések­be, arról beszélhetnek, hogy két tonna konzervet tudnak-e gyártani, vagy sem. Világos beszed — megérthető A Konzerv I. üzem terme­lési tanácskozásán a gazdasá­gi elemzést vita követi. A hozzászólásokból idézek: Détári Endréné, szakmun­kás: „Ha valaki fegyelmezet­lenséget követ el, akkor őt először figyelmeztetni kell és nem rögtön súlyos fegyelmi büntetést adni.” Nyikos Antal, szakmunkás: „Óriási a hőség és nem meg­felelő a szellőztetés a sterili­zálóban, képtelenség 45—50 fokos melegben koncentráltan dolgozni.” Babós Dezsöné, segédmun­kás — Faragó Ambrus cso­portvezető: „Nem megfelelő a szódavízellátás.” — Mit értenek meg a dol­gozók a gazdasági elemzések­ből? — kérdeztem Antal Lász­ló főmérnöktől. — Szerintem a termelési tanácskozásokon világosan, magyarul elemzik a témákat, ezt a jegyzőkönyvekből is ki­olvashatjuk. Én hiszem, hogy a dolgozók értik a termelési érték fogalmát. Többet gyár­tottunk, jobban termeltünk, több lesz a pénz — ez igazán érthető. De a munkások még azt a közgazdasági fogalmat is ismerik, hogy bértömegmérés: többet kell csinálni, mint ta­valy, hogy vastagabb legyen a boríték. Ha ebből és ebből a cikkből ennyit és ennyit gyár­tunk, akkor jön a várt pénz. A formális közgazdasági fo­galmakat igyekszünk elkerül­ni. Az üzemben kiírják a táb­lára, hogy mennyien vannak, fejenként mennyi konzervet csináltak. Ezek a meggyőző számok. — ön mire emlékszik a ter­melési tanácskozáson hallot­takból? — kérdeztem egy szakmunkást. — Ha nem hajtunk, nem lesz nyereségünk. A Konzerv I. üzem terme­lési tanácskozásán sokan kér­tek szót. Részletek a további felszólalásokból: Détári Endréné, szakmun­kás: „Hogyan történik az át­lagkereset kiszámítása? Bün­tetés esetén 2400 forintos havi átlagkeresetet mutatott ki. a bérosztály, amikor az OTP- hez kértem, akkor pedig 1900-at.” Lugosi Ferencné, szakmun­kás: „Sok probléma van a kondenzedényekkel, jó lenne, ha még egy lakatos felelne a gépek műszaki állapotáért.” Babos Dezsöné, szakmun­kás: „Magas a norma.” Lovas Ilona: „A tökgyártás­nál is magas a norma.” Csak az egyszerű fogalmakat — ön hogyan magyarázza el a termelési eredményeket a dolgozóknak? — kérdeztem Magyar Ambrus üzemvezetőt. — Elmondom, hogy mennyi az árbevétel. Növekedett-e a létszám, vagy csökkent. Volt-e bértúllépés, vagy nem. Ezeket értik az emberek. Nőtt a ter­melékenység, 8—10 százalékkal többet termeltünk. Felolvasom a számadatokat. Tételesen nem magyarázom meg azo­kat. Esetleg arról beszélünk, hogy miből adódott az ered­mény, vagy a hiba. Például: nem volt jó borsótermés. Ez hiányzik a tervünkből. Meg­próbáljuk behozni az elmara­dást. Fóti Péter Elvezetik a talajvizet Pilis nagyközségben évtize­des gondot jelentenek az eső­zések, az olvadás: ilyenkor a magasabb területekről lezúdu­ló víz alámossa az épületeket. Az utóbbi években néhány öreg ház össze is omlott emiatt. 1970-ben elkezdték építeni, jövőre befejezik a község ta- talajvíz-elvezető csatorna- rendszerét. Állami támogatás­sal, megyei segítséggel épül meg — mintegy hárommillió forintért — a felszíni csator­na, amelyet a Gerje-Perje patakba kötnek. Üzeinek az iskolákért a monori járásban Az Egy üzem — egy iskola akció keretében a .nonori já­rásban is megvan valamennyi iskolának a patronáló üzeme vagy termelőszövetkezete. Az üzemek eddig elsősorban az iskolák nyári tatarozását se­gítették, a szocialista szerző­désekben meghatározott mó­don. A monori Üj Élet Ter­melőszövetkezet például 20 ezer forintot adott a Munkás­őr úti általános iskolának ta­tarozásra, a nyáregyházi Bé­ke Termelőszövetkezet pedig a helyi iskolának 10 ezer fo­rintot. Szerviz — szerződéssel A maglódi Micsurin Ter­melőszövetkezet meglevő mű­helycsarnoka mellé építette fel a lakossági autójavító szervizt. Nem lesz gondjuk a szakemberekre, hiszen már évekkel ezelőtt fölkészültek erre. Két év alatt 12 frissen végzett szakmunkástanuló ke­rül ide — a megkötött szer­ződések értelmében. Rajtunk is múlik Ha nálunk arról esik szó, hogy a gyógykezelésért nem kell egy fillért sem fi­zetni, sokan kétkedve csó­válj áik fejüket. Nos, le­gyünk őszinték, valóban akadnak olyan orvosok, akik elvárják a külön jut­tatásokat, sőt, olyanokról is hallani, olykor-olykor, akik ezt nyíltan megkövetelik betegeiktől. Az új egészségügyi tör­vény őszintén feltárta eze­ket a jelenségeket, s a tör­vényadta lehetőségek kere­tei között igyekszik orvos­lást is találni azzal, hogy társadalmunk általános normáinak, a szocialista egészségügy és az orvosi hi­vatás követelményeinek megfelelően szabályozza az orvosok magatartását, cse­lekvésük következményeit, fegyelmi felelősségüket, a fegyelmi eljárások módját, ha vétenek. Mindez érthető is, hiszen a csak pénzért, praktizálok az egész orvos- társadalomra, a sok tízezer egészségügyi dolgozóra is rossz fényt vetnek s emiatt azokat is igazságtalan vád éri, akik tisztességesen és. esküjükhöz híven végzik munkájukat Az egészségügy vezetői tehát mindent megtesznek és megtettek az elmúlt fél év, a törvény megjelenése óta, hogy az orvosi ellátá­sért most már necsak a pa­ragrafusokban, a gyakorlat­ban se járjon pénz, az oda­csúsztatott borítékok ré­vén senki ne juthasson jog­talan előnyökhöz. Csakhogy az éremnek két oldala van, s a másikat — minket, ál­lampolgárokat — nem kö­telez sem törvény, sem ren­delkezés. holott nem elha­nyagolható a mi szerepünk sem a szocialista egészség­ügy megteremtésében. Nemcsak az ősrégi szabály miatt, miszerint kettőn áll a vásár, hanem azért is, mert sok tekintetben raj­tunk talán még több is mú­lik, mint az orvosokon. Mert szó, ami szó, mi is ludasok vagyunk abban, hogy mind szélesebb kör­ben terjed a nézet, s ennek megfelelően a gyakorlat is, hogy a rendelőintézetekben, a kórházakban, illik vala­mit adni az ápolásért, s üres kézzel nem mehet el az orvos akkor sem, ha la­kásunkra jön ki. Az egyedi esetekből így tevődik össze apránként a már-már er­kölcsi normává terebélye­sedett szokás, amelyet ha tetszik, ha nem, illik betar­tani. Persze „a mindent csak fizetség ellenében” szemlé­let visszaszorításáért az orvosoknak, egészségügyi dolgozóknak és mindenek­előtt a vezetőknek is fára- dozniok kell hiszen ez a záloga annak, hogy az egészségügyi törvény mon­datai hétköznapi gyakorlat­tá váljanak. A hivatás tisztasága, a törvényt tisz­telő és betartó orvosok vé­delmében azonban mi, ál­lampolgárok is sokat tehe­tünk. Kezdhetjük például azzal, hogy jó légkört te­remtünk, amely nemcsak a törvény szellemének, ha­nem saját érdekeinknek is megfelel: amikor elsősor­ban gyógyító és gyógyított áll egymással szemben, s nem a borítékot csúsztató beteg, s a kezét nyújtó or­vos. Változtatni, a helytelen nézetekkel leszámolni, per­sze lehetetlen egyik napról a másikra — tisztában vol­tak ezzel a törvényhozók, s tudjuk magunk is. De vilá­gosan kell látnunk azt is, hogy az egészségügyi tör­vény értünk született. Pa­ragrafusai lehetőséget te­remtenek, hogy orvos és be­teg kapcsolatában mindin­kább a szocialista erkölcsi norma váljék uralkodóvá. A kormány, az egészség- ügyi szervek megtették a magukét, de sok minden rajtunk áll vagy bukik, hi­szen az ingyenes gyógyke­zelés állampolgári ügy is. Ny. L. Látogatóra várva Emlékek és realitás a gyömrói szociális otthonban Arcukra ezer oarazaat szántott az eiet; Kezűre, a munkától elgörbült ujjak reszketve pihennek a karosszéken. Az emlékezés gyakran könnyet csal a szemükbe. Ha idegen lép be a kapun, kíváncsian néz­nek rá. Mint a gyerekek, úgy várják a látogatókat: ro­kont, ismerőst, régi barátot, örömet szerezni nekik nagyon könnyű, már azért is hálásak, ha valaki végig­hallgatja az életüket. — Huszonegy éves korom­ban hívtak be katonának Pu- lába, a tengerészekhez. Az­tán Brioni szigetére kerültem. A tengerészeknél mindig a suszterájba raktak, ez volt az eredeti szakmám. 1921-ben szakítottam a tengerrel, a ha­jókkal. Megint suszter lettem, 1934-ben Pesten vízvezeték­szerelő. Aztán Vecsés követ­kezett, ahol megállapodtam. Repültek az évek, a kis cipész­műhely házat, vagyonkát ho­zott. Ami ezután következett, az jól ismert sorsképlete az öre­geknek. Jenei Sándort magá­hoz vette a bátyja lánya. Négy esztendeig lakott nála, a vé­gén már kiköltöztették a mo­sókonyhába. Most újra parkettás szobá­ban lakik. A szekrényben ten­gerészegyenruha lóg. Ez a legnagyobb büszkesége. — Mindig kutattam a ten­gerész veteránok után, míg egyszer azt olvastam az újság­ban, hogy Budapesten, a Belgrád rakparton megnyílt a tengerész hadiveteránok klub­ja. Rohantam és beiratkoztam. Ott kaptunk ötvenen egyenru­hát. Nekünk adták, viselhet­jük. Minden csütörtökön me­gyek a klubba. Saját pénzem­ből utazom, ennyit megenged­hetek magamnak. A nyugdí­jam 800 forint, ennek a felét kell befizetnem, a többi meg­marad zsebpénznek. Utoljára augusztus 20-án a tisztavatáson viselte a kék tengerészegyenruhát. Vigyázz- ban állt ő is, szemben a fia­talokkal, a széles tengerész- egyensapka eltakarta ősz ha­ját. Akkor nem volt 8Ö esz­tendős. Ötven év a katedrán Gyömrő egyik legmoder­nebb épületét, a szociális ott­hont alig egy éve adták át: hét millió forintba került. Vi­lágos, tágas, négyágyas szo­bák, kényelem. Hatvan idős ember otthona. A napirend: hat órakor ébresztő, aztán reggeli, a társalgóban újság- olvasás. Minden érdekli az öregeket, a külpolitikától a sportig. Aki bírjá és szükségét érzi, segíthet a konyhán, a kertben. Aztán beszélgetnek. Múlt időben. Előjönnek a bol­dog évek, a fiatalság... Pon­tosan 12 órakor ebéd. Ez is eseménynek számít. Délután csendes pihenő, a „szobapa­rancsnokok” vigyáznak a rend­re, a csendre. Vacsora után legtöbben a televíziót nézik. Gyakran csodálkoznak, meny­nyit változott a világ. Tót. Gusztáváét, a 83 éves Nelli nénit, mindenki csak ta­nító néninek hívja az otthon­ban. ötven esztendeig tanítot­ta betűvetésre a zsámbéki és a monori gyerekeket. Legidő­sebb tanítványa már közel jár a hatvanhoz. Nelli néniről azt beszélik, hogy nem egy­szer cipőt vett a gyerekeknek kis fizetéséből, mert a kemény teleket nem lehet rossz láb­belivel átvészelni. Sokszor uzsonna nélkül maradt, a sze­gények között osztotta szét a sajátját, ö csak arról beszél, hogy nincs szebb dolog, mint a gyerekekkel foglalkozni, és mennyire szerette a tanítvá­nyait. Most neki is szeretet- ben van része, pedig egyetlen rokona sem él. Az ápolónők, a nővérkék aranyosak, kedve­sek, ha elmennek mellette, megsimogatják, mindig van kedves szavuk hozzá. — Nemrégen volt egy tea­délután, kaptunk aprósüte­ményt, amit a nővérek sütöt­tek munkaidő után a konyhán. A műsort is ők kezdték. Kó­rust alakítottak és énekeltek nekünk. Mi is előrukkoltunk azzal, amit tudunk. Volt, aki énekelt; volt. aki szavalt. Én a János vitézből idéztem. Utána sokan behívtak a szo­bába, és kértek, hogy mond­jam el még egyszer. A teadél­után után szerenádot is kap­tam. Egvetlen vágyam van .. nemrégen megkaptam a gyé­Vesztergombi néni az otthon legidősebb lakója, 92 éves. Kilenc gyermeknek adott éle­tet. Vesztergombi néni megle­pően friss, jókedélyű. — Nagyon híres lány vol­tam én Szekszárdon. Amikor férjhez mentem, még az anyó­som is büszkélkedett velem, milyen takaros menye van. Lánykoromban a szekszárdi selyemgyárban dolgoztam és áyan jó dolens voltam, hogy mgem küldtek Sárvárra okta­tónak. 1914-ben mentem férj- réz és 25-ben özvegy lettem. Nem is mentem többször férj- fez, pedig sokan kértek. Azt mondtam magamban: olyan szép embert úgysem találok, mint amilyen az én drága pá­rom volt, meg aztán többet írek én öt férfinél is. Egyedül reveltem a gyermekeimet, mind tanult ember lett. Tej- :sarnokban dolgoztam, letet­tem a sajt- és vajmesteri vizsgát. Hét határban híres volt az én készítményem. A pesti fiam építészmérnök, ha­marosan nyugdíjba megy. Kéthetente látogatnak, csak most késnek egy kicsit — mondja már könnyezve, csak nem történt valami bajuk? De lehet, hogy csak költöznek, azt írták a múltkor, hogy új lakást vesznek. Mint a gyerekek, úgy vár­ják a látogatókat, rokont, is­merőst, régi barátot. A vecsési Fehérnemű Ktsz egyik szocia­lista brigádja egyszer-kétszer felkereste őket. Aztán — nem tudni miért — elmaradtak. Pedig örömet szerezni az öre­geknek nagvon könnyű. Hálá­sak, ha valaki végighallgatja az életüket. Árokszállási Éva— Fehér Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents