Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-06 / 184. szám

1972. AUGUSZTUS 6., VASÁRNAP filflCYh hírlap 5 Megkezdődtek Gödön a Fészek-emléknapok Tegnap, szombaton meg­kezdődtek a gödi Fészek-em­léknapok. A / rendezvénysoro­zatot délután a gödi Fészek­ben Sándor István, a köz­ségi tanács elnöke nyitotta meg. A nap nagy részét sport- rendezvények — tenisz Fészek Kupa, kézilabda, kispályás labdarúgó-selejtezők és at­létikai Fészek Kupa selejte­zők — töltötték ki. Este a gödi Fészekben népszerű mű­sort adott a magyar néphad­sereg Vörös Csillag Érdem­renddel kitüntetett művész- együttese. Az utána követ­kező tábortűznél a nagyma­rosi szövetkezeti férfikar, a gödi munkásdalkör, és Gidó- falvi Attila polbeat-együtte- se működött közre. A gödi Fészek-emléknapok eseménysorozata ma folytató­dik. Burkolt út és strandfürdő Költségvetési üzem Dobáson A Dabasi Nagyközségi Ta­nács építőipari költségvetési üzeme negyedik éve működik. Éves terve: 24 millió forint. Az elmúlt években a terveket rendszeresen teljesítették, az idén időarányos tervük eddig ugyancsak teljesített. Alapvető tevékenységük a község állami házainak kezdése, a különböző kommunális szol­gáltatások elvégzése, így pél­dául kezelésükben van a köz­ségi strandfürdő is. Ellátnak köztisztasági feladatokat, to­vábbá a tanács felújítási, kar­bantartási és építési munkála­tait gyorsan, s aránylag olcsón kivitelezik. Emellett a tanács jelentős fejlesztési összegeiből több kilométer burkolt utat építettek. Az üzem több mint 200 dolgozót foglalkoztat, és 6,6 millió forint értékű álló­eszközzel rendelkezik. A műszaki irányítás és az adminisztráció kielégítő. A jól képzett műszaki em­berek mellett fiatal irányí­tó apparátus tevékenyke­dik. Az üzemben erős pártalap- szervezet tevékenykedik, jó a szakszervezeti bizottság és az önálló ifjúsági szervezet is. Mindnyájan hozzájárulnak ah­hoz, hogy a dolgozók elége­dettek. A szocialista brigád cím elnyeréséért az emberek több mint 50 százaléka ver­seng. Társadalmi összefogással építenek egy 140 négyzet­méteres szerelőcsarnokot. Az üzem készítette el a község új központjában a járási rend­őrkapitányság, a járásbíróság és egy kooperációs irodaház építőmesteri munkáját, s már folyamatban van a szakipari munka is. Fábián Miklós ÚJ BENZINKÚT Monor határában új kilenckutas benzin- és gázolajtöltő ál­lomást nyitott az AFOR. Augusztus 1-töl már szarvas­borjút, ünőt is puskavégre kaphat az ember. A minap beszélgettem Ba­lázs Istvánnal, Pest megye va­dászati felügyelőjével, ő mond­ta, hogy az idén példa nélkül álló eset történt: nem egy va­dásztársaság kérte, hogy az en­gedélyezett idő előtt ritkíthas­sa a túlszaporodott állományt. A Börzsönyben, a budai he­gyek vidékén adtak is enge­délyt erre, mert túl sok kárt tett a gabonában, szántóföldi terményekben a vad. Hanem az igazi vadászkedv­telést a nyárutó hozza majd. Amikor gyermekded zegernyék szökdösnek esténként át az er­dőn, hogy tejfogaikkal levelet, bogyókat harapdáljanak, s zú- zos szusszanásaik vörös arany­pírt csaljon a zöld lombra. Egyszer csak, egyik este, réz­hangú, rekedt bikák morgása, bőgése tördeli a csendet, zeng, morajlik az erdő orgonája. A szarvas nászideje van. S ami­kor az éjszakai látvány — er­dei , tisztások árny játékának — fogságából hajnalban fázósan- kábán körülpillant a nyíló fényben a vadász, végignéz a lombokon, cserjék alján, s megállapíthatja: színesedik. Az erdő egyik-másik, sok harc­ban edzett, ltőizmú bajnoka nem emeli föl már a fejét. Vastag nyakú, kormos bikák erejét leendő utódaikban lelni majd föl jó pár év múlva. Az állatorvos zsákmánya Azután ősszel érdemes ki­nézni a folyó regényes holt­ágaiba, de méginkább az apaji tavak vidékére. A csónak or­rában ülő vizsla szemsugara az égre villámlik, ahonnan hangos gágározással ék alakú kötelékben érkeznek a vadlu- dak. S nyomukban jeges szelek hátán kászálódik már a tél is valahol. Jönnek a récék, a csörgő, a tőkés, a barát, a böj­ti, 'a fütyülős, íd tudja hányfé­le, hány előnéwel megkülön­böztetett vadkacsa, meg a szár­csák — a sok vízi madár han- goskodását nádsustorgás kísé­ri. Társaim már erdőszéli cser­kelésekről beszélnek, mondják, hogy alkonyattájt, amikor megkondul a vacsoraharang a fekete vad gyomrában, minde­nütt a határba csörtet a vad­disznócsorda. Nagyon elszapo­rodtak mindenfelé. S talán, ha nincs is több belőlük, mint ko­rábban, de olyan helyeken is fölbukkannak — például Da- bas határában —, ahol régen sosem látták őket. Vadásszák is rendesen téli hajtásokon, nyári leseken, nincs rá kímé­led idő, csak malacos kocával tesznek kivételt a vadászok. Az utóbbi évek egyik legszebb agyarasát, öreg remetekant, o pilisi állatorvos lőtte tavaly. A vadvilág nem szűnik meg új és új örömet kínálni a pus­kás embernek, még ha lehull a lomb, s kopár, havas sík lesz a határ is. A porzó hóban buk­fenceznek a tapsifülesek, szí­nes, bronztollú fácánok röp­pennek a hajtők sora előtt. A vadásztanyákon pedig kedé­lyes kompániák piros nyúlpör- költhöz fehér kenyeret törnek, s a ráöblített fehér bortól szé­pen megveresednek az arcok. Akad persze munka is: szénát, kukoricát hordani az erdőre, szarvasnak, dámnak, muflon­nak. No meg a dúvadirtás. Ez Négy liter szóda Az autokíávban: 121 fok A bádogdoboz megfordul a sínen, a gép paradicsomot csurgat a konzervbe, tetőt il­leszt rá, fehér köpenyes nők figyelik a berendezést. A hosz- szú pultot tökcsíkok lepik el, asszonyok gyömöszölik a főze- léknekvalót az üvegekbe. Fér­fiak dobálják a disznófejet a tartályokba: készülnek a kon- zervek. Meleg van a nagy be­főzdében, a Nagykőrösi Kon­zervgyárban. Sokkal forróbb a levegő, mint az utcai kániku­lában volt. Izzadnak a mun­kások, különösen a desztillá­ciósrészleg dolgozói, akik a legmelegebb munkahelyen töl­tik a nyolc órát. Harminchá­rom autokláv sugározza a hő­séget ... A ventillátorok nem bírják — A Konzerv I üzemben harminchárom autokláv su­gározza a meleget — mondja Görbe Ferenc üzemvezető-he­lyettes. Itt 121 Celsius fokon tartósítják az árut. Legmele­gebb a délután, ugyanis az épület nyugati fekvésű, ide tűz a nap, ilyenkor bent 35— 40 fokot mérnek. Közvetlen a kádak mellett még nagyobb a hőség. Műszakonként nyolc férfi dolgozik itt. — A légcirkulációt ventillá­torokkal biztosítjuk, szám sze­rint tizenkettővel, de sajnos, ezek nem a legkitűnőbbek, a nagy párában hamar tönkre­mennek, általában háromha- vonként fel kell újítani a gé­peket. Aztán az ablakokon, aj­tókon át is jön huzat, persze, vigyázunk, nehogy „szélvihar­ban” érezzék magukat a dol­gozók. A párás hőség elviselé­sét úgy is segítjük, hogy a munkások korlátlan mennyi­ségben szódavizet ihatnak. A sárgabarack, őszibarack ládák­ban áll, ezekkel is olthatják szomjukat. A munkások elvi­selik a hőséget, mert elég jó fizetést kapnak, a desztillá­ciósrészlegben 13 forint az át­lagórabér. Két-három kilóval kevesebb Tóth László konzervipari szakmunkás tíz éve dolgozik a nagykőrösi gyárban, koráb­ban az állami gazdáságban volt tanuló. Az üzemben vég­zett iskolát, itt tanulta meg a konzervek kezelését. Munkája a következő: kosarakban húz­zák be az árut, kis daruval beemelik a kádba, nyolc nagy szárnyas anyával az autokláv- ra erősítik a tetőt, s száz fok fölött sterilizálják a konzer- vet. Tóth László tudja, mi a teendője, minden árunak is­meri a „képletét”, vagyis azt, hogy milyen hőfokon, mennyi már inkább passzió. A párke­reső róka befut a csalisípra. S nem utolsó szórakozás a ha­lastavak partján vidrára lesni, vadmacskára pufogtatni, a Börzsöny, a Pilis vagy Buda­keszi ősfás rengetegében „ki­ülni”, míg a borz koma kis­okos fejét kidugja a kotorék­ból. Bagoly a T-fán S hogy enyhül az idő, egy- egy öreg vadász kiviszi uhuját valamely liget szélébe, felülte­ti az éji nagy ragadozó mada­rat a T-fára, maga elrejtőzik, s kis idő után csak győzze rit­kítani a pamacsfülűre támadó szarkák, varjak, héják, kányák bagolygyűlölő seregét. Amint fordul az időjárás, megújulnak vizek, füvek, fák, kékre vált az ég, pisszegve megérkeznek a halk röptű sza­lonkák. S mire a bumfordi szarvasborjak felfedezik az er­dei világot, itt a május, hama­rosan nyár lesz megint... ★ Párás, csípős a hajnal, fel- érezni a víz szagát, de lám, jól elhallgattunk-beszélget- tünk. A kalendárium, íme, hellyel-közzel kikerekedett, mint a nap az ég alján. A va­dászújév napja. Lentebb, dél­nek kétszer is csattant már a puska. „Lassan jönnek a töb­biek is” — mondja megint a vadőr. Hat óra. Vadölő cimbo­rám csontjait ropogtatja. Tü­relmetlen. Már jó ideje áll az ajtóban, támasztja a gerendát. Végre visszafordul: na, tény­leg jönnek már — mondja —, kapd a puskád, indulhatunk a ladikért. Apor Zoltán ideig kell tartósítani. A tech­nológiai előírást bé kell tarta­niuk, ellenkező esetben a kon- zervfedél kidomborodik, vagy a lé lesz kevesebb a dobozban, illetve tároláskor jelentkezik a hiba. De ez ritkán fordul elő. Tóth László fizikai munkát is végez, a kádak lezárása nehéz. Ilyen hőségben a szakmunkás sokat izzad, de azt mondja, hogy ezt is meg lehet szokni, megfigyelte, hogy ő már keve­sebbet verítékezik, mint a mostanában belépők. Sajnos, nem nagyon lehet védekezni a meleg ellen, naponta négy-öt liter szódavizet iszik meg. A munkások nyáron általában le­fogynak, Tóth László úgy gon-, dolja, hogy két-három kilóval kevesebb, mint télen volt. A hőség nem viseli meg, talán csak a borsószezonban a szá­raz meleg miatt nincs étvá­gya. Télen kevesebb, nyáron több a fizetése, most megke­resi a 2600—2700 forintot ...- „A spenótot nem szeretem” Nyolc éve dolgozik az auto­klávokkal Bagó Dénes szak­munkás. Itt többet kell dol­gozni mint korábban az állami gazdaság kertészetében, de a pénz is több. — Mire kell figyelnie egy szakmunkásnak ? — Sok mindenre: a nyomás­ra, a hőmérsékletre, az időre. — Kínozza-e a hőség? — Nem. Nem szoktam fogy­ni, nincs miből. Velem még baleset nem történt, de egy­szer egy munkatársunk rosz- szul járt, a kád gyengén volt lezárva, a tető felszakadt, a gőz, a forró víz leforrázta a mellét. — Miért csak férfiak dol­goznak a sterilizálóban? — A nők nem bírják ezt a munkát, ezt a hőséget. — Hogyan táplálkozik a me­legben? — Mindenesetre a spenótot nem szeretem, inkább a hús­ételt. De nyaranta nem sza- lonnázom ... Az izzadság marja a bőrömet, ezt csak ak­kor érzem, ha frissen borot­válkoztam. Több panaszra számítottak Megkérdeztem dr. Bognár Ferenc üzemorvost: milyen hatással van a hőség a dolgo­zókra? — A szívbetegeket, az aszt­másokat viselte meg legin­kább a nagy meleg, három­négy dolgozót írtunk ki táp­pénzre, a magas vérnyomású betegek közül is néhányat, de baleset nem történt. Sokkal több panaszra számítottunk.----Megfelelő életmóddal le­het alkalmazkodni a párás hő­séghez, hiszen ezeken a mun­kahelyeken télen sincs kelle­mes idő. De ez nem olyan je­lentős hőártalom, hogy tartós elváltozásokat okozna. Ha va­laki panasszal jön a rendelő­be, tanácsot is kap, s ameny- nyiben nehezen tűri a mele­get, akkor az áthelyezésre is mód van. — Mit tanácsolnék a meleg munkahelyek dolgozóinak? A nehéz napok után este, otthon már ne munkálkodjanak, mert teljesen kifárasztják a szervezetet. A pihenő-, az ét­kezési időt jól használják ki. Több főzeléket egyenek, ez lenne a jó, de a pörköltet még az üzemi konyha étlapjáról sem lehet eltüntetni. Ne igya­nak a szükségesnél több folya­dékot, a meleg munkahelye­ken a napi két-három liter szódavizet nem lehet soknak mondani ... Az , üzemvezető-helyettes megkérdezte: „Észrevette, hogy milyen karcsúak az itt dolgozók?” így igaz. Sőt azt is észrevettem, hogy a kérdezés közben hátgerincemen megin­dult az első izzadtságcsepp, s rövid idő alatt kis patakocs­kává változott. Az újságíró noteszlapját verítékcseppek áztatták, ma is tanú a meleg munkahelyre, a szétfutó, el- mázolódó tinta. Fóti Péter Áttetszőbb porcelán Az 1832-ben alapított Holló­házi Porcelángyárban befejez­ték a termelő üzemek rekonst­rukcióját. A több évig tartó munka során a fazsindelyes, elavult műhelyrészeket napfé­nyes betoncsarnokkal cserél­ték ki. Az új kemencékben, az egyenletes, magas hőfokon az eddiginél áttetszőbb, fénye­sebb felületű porcelánféléket égetnek. Az új termékek közül az étkészletek gyártását már megkezdték. A hatszemélyes, finom porcelán étkészlet mo­dern formában, relifes szélek­kel, kék és arany díszítéssel készül. Ezenkívül új formájú mokka és teaskészleteket, va­lamint a vendéglátóipar ré­szére magyaros motívumok­kal díszített tányérokat is for­galomba hoznak. A második lépés unkásokkal, közöttük kommunistákkal be­szélgetve jegyeztem fel a Papíripari Vállalat szent­endrei papírgyárában: sű­rűn így érezzük — mond­ták —, hogy az első lépést követően a másodikra már nehezebben mozdul a láb. Mit értenek ezen? Azt, hogy akár kisebb, akár na­gyobb ügyekben a tények megállapításáig legtöbbször eljutunk, de az intézkedé­sek, a cselekedetek már késnek. Példákat soroltak, üzemen belülről és kívülről. Azt, hogy vannak olyan munkák, amelyeket maguk is elvégezhetnének, de eze­ket kénytelenek — nagyobb pénzért — külső közremű­ködőknek átadni, mert a jogszabályok így rendelkez­nek; kinek jó ez? Mi a rá­ció abban — hangzott a kö­vetkező vélemény —, hogy három év tanulás után a fiatal szakmunkás elmegy segédmunkásnak, mert úgy többet kereshet? S á har­madik: csoda-e, ha a jó munkás megretten, amikor előléptetnék, hiszen többet keres, kevesebb a gondja, mint a csoportvezetőnek, a műszakvezetőnek. Miért vállalná tehát? Soroltak példákat az üzem falain túlról is. így a többi között azt, hogy bár sokat hallanak, olvasnak az árak ellenőrzésének fon­tosságáról, politikai jelen­tőségéről, a gyakorlatban ezt nem tapasztalják. Elég megállapítani az áremelke­dést — szögezték mellem­nek a kérdést. S fölhozó- dott, ahogy ilyenkor lenni szokott, életünk seregnyi más dolga is, egyebek mel­lett a városi, Felszabadulás téri lakótelep építésénél levő anomáliák, a járásban különösen érezhetővé vált, s a rendeletekkel csak nagysokára megállított te­lekspekuláció; kifogyhatat­lannak tűnt példatáruk. rF ürelmetlenek ezek az emberek vagy türel- metlenkedők? Ügy hiszem — s el is mondtam ne­kik —, hogy hasonlóan köz­gondolkozásunkhoz, mind­kettő meglelhető szavaik­ban. Mert élesen elválasz­tandó egymástól a megfon­toltság és a tehetetlenke­dés, az időt igénylő elemzés és a bürokrácia, az útkere­sés és a tétovaság. Ahogy az egyik csoportra, úgy a másikra is valóban sok a példa. Ám mivel a gyakor­lati megítélésben sűrűn ke­verednek, úgy tűnhet, csak tehetetlenkedésről, bürok­ráciáról, tétovaságról van szó. Minden gondunkat, ba­junkat hamarosan orvosolni lehetne, ha... Ilyen ha egész egyszerűen nincsen. Gondjaink, bajaink egy ré­sze természetes kísérője fejlődésünknek, útkeresé­sünknek, azok orvossága nem intézkedések, rende­letek serege, hanem maga a változó élet. Ezt kimon­dani nem túl népszerű do­log, de a tények valódisá­gát nem a közkedveltség foka határozza meg. Ha most persze valaki azt gondolja, hogy e sorok író­ja tagadja a lehetséges má­sodik lépés késlekedő meg­tételét, az téved. Csupán el­töpreng azon az összefüg­gésen, hogy vajon nem azért tűnik tehetetlenke-! désnek az is, ami távol esik attól, mert sok a tehetet­lenkedés? Valahol itt rej­lik a magyarázata annak, hogy egészséges türelmet­lenség és indokolatlan tü­relmetlenkedés oly’ sűrűn édestestvérek köznapjaink­ban. Az emberek szinte megszokták, hogy az aka­dályok, a nehézségek mö­gött szőrszálhasogatást, vas- kalaposságot, dilettantiz­must véljenek fölfedezni, s legtöbbször meghökkenten veszik tudomásul, ha vala­miről azt hallják, hogy ere­dője objektív okokban, kö­rülményekben található, s nincs gyors, nemhogy azon­nali megoldás. TVTagy hiba úgy hadakoz- ni, hogy a kard éle nem ott ejt sebet, ahol kell, hanem ahová a fegyvert fo­gó kéz éppen sújt. E hada­kozásnak mégis népes sere­ge lelhető fel, mert nem­csak a szentendrei papír­gyárban, hanem a legtöbb helyen így gondolkoznak becsületes, tisztességes em­berek, akik igyekezettel lát­ják el dolgukat, fontosnak tartják munkájukat. Ennek a seregnek a megléte a tu­datformálás gyengéire vet fényt, nevezetesen arra, hogy többet beszélünk a közgondolkozás értő befo­lyásolásáról, mint amennyi valójában történik annak érdekében. A gazdasági fo­lyamatok — szükséges-e bi­zonygatni — egyben poli­tikai hatásokat is kiválta­nak, ám e kettősség alig tükröződik azok tevékeny­ségében, akik dolga a ma­gyarázó szó megadása, az indítékok felsorakoztatása, érvek és ellenérvek csatá­jának szervezése. Legtöbb­ször vagy gazdasági vagy politikai kérdésekről esik szó, s ez hiba. Igazuk van beszélgető társaimnak abban, hogy a tények megállapításáig ma már legtöbbször eljutunk. S valót mondanak akkor is, amikor a második lépést, az intézkedést, a cselekedetet sürgetik, ám tegyük hozzá, azokban az esetekben, ami­kor ez valóban intézkedé­sek, Cselekedetek kérdése. A népgazdaság irányítását, szerkezetét ugyanis súlyos hiba lenne rögtönzések­kel, megfontolatlan intéz­kedésekkel próbára tenni; a sietségből nagy károk szár­maznának. Ahogy a válla­latok, települések gondja sem különíthető el az álta­lános körülményektől, s ezért valóban vannak ob­jektív nehézségeik. Ha meghúztuk a határvonalat — s meg kell ezt tenni —, akkor rögtön könnyebb lesz tetten érni a tehetetlenke­dést, a tétovázást, a bürok­ratizmust. Akkor a második lépés sürgetése sem kelt fe­lemás érzéseket és gondo­latokat, hanem az lesz, ami­nek a megfogalmazók szán­ják: felszólítás a cselekvés­re. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents