Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-06 / 184. szám

6 1972. AUGUSZTUS 6., VASARNAP P eöl meauei L arango iáó oh 33. ABONY I. látszik. Inkább nézem az abonyi kettőt, Mint Mailandban azt a harminckettőt. Nagyaboayban csak két torony Győré Pál 1966-ban J00 helyi De Mailandban harminclfeMö“’ földrajzi elnevezésnek csak­nem 1200 változatát dolgozta fel — s mentetté meg a jelen, a jövő számára. Az ember szin­te csemegézi a szájra illő, teli- Kodály Zoltán: Háry Jáno- be találó kifejezéseket: az első ' y világháború után osztott va­gyonváltságföldeknek prolifőd volt a neve, míg az uradalmi birtokokat zsírosfődnek, java- fődnek • nevezték. Muszáj-erdő dűlő olvasom, és megtudom, hogy ezen a tájon a homok megkötésére erdőt kellett, Zoltán: Háry Jáno­sából híresedett el a nagyabo- nyi két toronyról szóló nóta, aminek a Pest megyei Abony viszonylatában csak az a bibi­je, hogy dallama a Csallóköz­ből való. Már pedig Csallóköz­nek is van Abony, sőt Nagy- Abony községe, a csehszlová­kiai Veliki Blahovo. Viszont — amint azt a mi Abonyunk helytörténeti kutatói szemé­lyes szemrevételezéssel és el­lenőrzéssel megállapítottak — a csallóközi Abonyban soha két torony nem állott, mindig csak egy, s így az odavalósi dallam az idevalósi két tor­nyot énekli meg. Azt a helyi hagyományt azonban, hogy a Garay János teremtette ős-Há- ry János: Az obsitos kiszolgált abonyi öregbaka volt, még ak­kor sem hiszem el, ha maga a Márton Ferenc néven Abony­ban született, jeles múlt száza­di író: Abonyi Lajos is segített a hiedelem meggyökerezteté­sében. Beszélik ugyanis, hogy egy gyűlésen rámutatott egy helybéli vén obsitosra, mond­ván: „Ez fogta el a nagy Na­póleont!” Még az is kétséges, hogy a szekszárdi születésű Garay szülővárosának vala­melyik nagyot füllentő obsito­sáról mintázta alakját, hiszen az obsitos előképei — amelyek mint világjáró mesefigurák, számos nép irodalmában fel­bukkannak —, nálunk is meg­jelentek már a XVIII. század vége felé. Békéljünkmeg azzal, hogy a Kodály Zoltán—Harsá­nyt Zsolt—Paulini Béla dal­művében „karrierje” csúcsára jutott Háry János-história csak a két torony szívhez szóló nó­tájával meg talán a darabot in­dító kocsmai ivó színhelyével kötődik a hagyományaira, em­lékeire olyan kényes Pest me­gyei Abonyhoz. A „kéflyCS jelző e helyütt nemcsak pontatlan, hanem szegényes is. Az abonyiak ku­tatják, gyűjtik, óvják, feldol­gozzák, s lehetőségeik szerint a jelen számára hasznosítják hagyományaikat. Abony nagy­község helytörténeti kutató- csoportjának tagjai: Balogh Sándor református lelkész, Győré Pál vb-titkár, dr. Ké­széi Gyula, a Falumúzeum Téglatárának létrehozója, ge­nealógus, két tanár: Fehér Já- nosné és dr. Czuczor László, if j. Temesközi István előadó, s a nyomaikba lépő fiatalok olyan munkát végeztek az el­múlt évek során, amelyhez ha­sonlót eddig nem láttam a me­gyében, és nem tudom, talál­hatok-e az országban, bárhol is. Hallatlanul érdekes, a maga nemében alighanem egyedül-, álló az Abonyi Parasztkróni­kák két kötete, amelyeknek anyagát 1966—71 közt Balogh Sándor hozta napvilágra, saj­nos, a gépelés-xeroxozás tech­nikájával egyelőre szűk kör­nek. A parasztkrónikák gerin­ce öreg Cseri János, 1877-ben született abonyi gazdálkodó­mészárosmester gazdaság- és művelődéstörténeti, gazdálko­dástechnikai adalékokban, népnyelvi fordulatokban és folklór elemekben bővelkedő, vaskos feljegyzéstömege, ame­lyet 89 éves korában bekövet­kezett haláláig szinte folya­matosan vetett papírra. A Cse­ri-krónikát, más, korábbi fel­jegyzések egészítik ki, amelyek a népi építészetről, a gyerme­kek és a felnőttek régi játé­kairól, szórakozásairól adnak megkapó információkat. A nem kevésbé fontos mezőgazdasági, állategészségügyi, vízgazdál­kodási és egyéb szakterülete­ket felölelő helytörténeti ta­nulmányok sorából a magam érdeklődésének önkényességé­vel emelem ki az abonyi histó- riás monográfiákat. Abony földrajzi nevei címen például elálmélkodtam Győré Pál: Hu­szonötödik Esztendő című, öt hatalmas kötetet kitevő gyűj­teményén, amely Abony ese­ményeit mutatja be a felsza­badulást követő negyedszáza­dos fordulón, 1969-ben. Jegyző­könyvek, röplapok, okiratmá­solatok, fényképek, újságkivá­gások, meghívók, a legváltoza­tosabb nyomtatványok töme­ge, hallatlan gondossággal ősz- szegy űjtött és megszerkesztett anyag dokumentálja a nagy­község életének minden moz­zanatát, szuggesztíven, életsze­rűen. És itt van a kezemben egy sajátos igénnyel készülő „NAGYABONYBAN CSA K KÉT TORONY LATSZIK...” „muszáj volt” telepíteni. A Harkányi-pusztán felállított harangocskát: a csengellöt kö­zönségesen vészharangnak, cse- lédharangnak hívták — ezzel csengetted ébresztőt nyáron hajnali három órakor a sum­masoknak. A MAV-állomásnál emelkedő óriás platánt: az öreg fát állítólag 1847-ben, a vasút megnyitásakor ültették; a hajdani aoonyi postamester: Ruttkäy József portájához tar­tozó kút vize a Kossuth-vályú- ba csorog — itt itatta a hagyo­mány szerint lovát abonyi lá­togatásai alkalmával a posta­mester hitvesének, Lujza asz- szonynak fivére: Kossuth La­jos. Az abonyi földreform törté­nete és az idetelepült cigány­ság históriája már elkészült, munkában van a helyi irodal­márok működésének összefog­lalása, a község területén ta­lált jegyes téglák vallomása, a az abonyi színjátszás leírása (1894-ben nyílt meg a rövid életű Nyári Színház Abonyban) és több más monográfia. SZOrgOS hangyamunkának mondanám az abonyi helytör­ténészek tevékenységét, ha nem lenne annyira tudatos. De igen tudatos, egyszerre fogózik a múltba és a jelenbe. A Pest —Nógrád megyei Levéltárban sorozat: Ez történt Abonyban 1972. január, február, már­cius, április havi négy füzete. Mi minden történik havonta egy 16 000 lakosú nagyközség­ben? Mi mindent lehet felje­gyezni az emberek, a közösség életéről, a nehézségekről, a küzdelmekről, az eredmények­ről, a fejlődés meg-megakadó és rség-méggyorsuló iramá­ról . .? Müvén alapot adhat már ez is a jövő történészei­nek, kultúrtörténészeinek, gazdaságtörténészeinek, s mi­lyen példázata lehetne hazánk jövendőjének, ha sokfelé, sok ilyen pontos, fontos, példás adatrögzítés történne...? Az öreg Cseri parasztkróni­kájának egy másolata elkerült a londoni British Museumba. Itthon — more patrio, mint az ántivilágban — a Magyar Nemzeti Múzeum segítségével néhány másolata forog. Kiadó­ja nincsen. A többi tanul­mány gépiratban „lappang”. Az író Abonyi Lajos atyjának: Márton Lajosnak életírásába — Anno 1824—1848 — az egykori kisnemesi gazdálkodás ritka, éles tükrébe kevés szem pil­lanthatott. Az önismeretre, honismeretre törekvő abonyi kultúrmunka .némi bölcs segít­séggel országos példa lehetne. Békés István Tartályhajó a Dunán A képünkön lát­ható úszó üzem­anyagtöltő állo­mást Verőce—Kis­maros térségében kapta lencsevégre a fotóriporter. A hatalmas méretű tartályhajó fedél­zetén, a parancs­nok mellett, mind­össze négy főnyi leg.'liység dolgo­zik, kezeli a be­rendezéseket — hiszen munkájuk nagy részét - átvál­lalta az automati­ka. A hajó tartá­lyaiba összesen 150 tonna gázolaj fér, ezzel az üzem­anyaggal a vízen úszó munkagépe­ket, az elevátoro­kat, vontatókat, kotrókat táplálják. A vízi óriás egyébként 50 mé­ter hosszú, kilenc méter széles — „testvérével” járja a Dunát. A két különleges jármű­vet a Folyamsza­bályozó és Kavics­kotró Vállalat ta­valy vásárolta a Szovjetunióból, Lilla — sorozatban ? Elkészült az Ikladi ípari Műszergyár legújabb termé­ke, az SZK—40 típusú asz­tali szellőző továbbfejlesztett változata. Fantázianeve: Lilla. Az új asztali szellőző sok­kal korszerűbb az SZK—40- esnél. Hogy sorozatgyártásra kerül-e, az a piackutatás ered­ményétől függ. Tenni akaró fiataloknak Pályázati felhívás A KISZ Pest megyei Bizottsága és a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa az iparban, az építő­iparban, a kereskedelemben és a közlekedésben dolgozó fiatal mű­szakiak számára szakdolgozat-pá­lyázatot hirdet. A pályázat célja: bevonni a fia­tal szakembereket a szocialista munkaverseny kiszélesítésébe, a munka- és üzemszervezés korsze­rűsítésébe, lehetőséget adni a pá­lyakezdők felkészültségének, ten- niakarásának bizonyítására. A pályázaton részt vehet min­den 35 éven aluli mérnök, tech­nikus, és közgazdász, akinek dol­gozata vállalati értékeléssel, név­vel, szakképzettséggel, lakáscím­mel, munkahelyeimmel ellátva 1973. február 28-ig beérkezik a KISZ Pest megyei Bizottságához, vagy a Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsához. Pályadíjak: mérnök, technikus, közgazdász kategóriánként 3000, 2000, illetve 1000 forint; valameny- nyi díjjal emlékplakett is jár. A felhívást a pályázatot kiíró szervek a megye száz nagyvállala­tának küldték meg. Gycrmckrajz-kiállítás Érdekes gyermekrajz-kiállí- tás nyílt a Május 1. mozi előcsarnokában, Budapesten. A kiállítás anyaga — akva- rellek, ceruza- és krétarajzok, természeti képek ábrázolásai — a művészjelöltek munkái­ból ad válogatást. Tanulságos történet Alkalmi ismerősei el — alkalmankint ismerőseitől lopott — „Meglátogatott engem a jóisten”! Kégi szólásmondás. S. Mária ismerősei viszont így siránkozhatnak — „Meglátoga­tott engem a Mária”! // Besvájfolta” a ruhákat S. Mária ismerőseípek köre tág, de szüntelenül gyarapitjá is. A huszonkét esztendős nő számára megélhetési forrás az ismerkedés. Bárhol, bármikor, bárkivel megismerkedik, nem­re, korra való tekintet nélkül, és ami figyelemre méltó: rend­szerint hihetetlen rokonszenvet kelt. Vajon mitől? Lássuk a személyleírását. Az egyik rendőrségi körözésen ez áll: „ ... fogai hiánytalanok, mo­solygós, s valószínűleg a sér­tettől elvitt tojáshéjszín kosztü­möt viseli”. Ez utóbbi persze, nem mindig hiteles. Attól függ, kitől milyen színű és fazonú ruhadarabot emel el S. Mária. Egy rokonától például jó cso­mó ruhaneműt vitt magával, azzal, hogy majd „besvájfolja”. Ügy látszik, túl sokat varrt be egyikből-másikból, olyannyira, hogy nyomuk veszett. De ezek csupán a gyengébb periódusok eredményei. S a személyleírás sem mindig ennyire tágyilagos. Annak az asszonynak a szom­Különleges, Ma­gyarországon még nem látott autóscso­port szerepelt július­ban hazánkban Bu­dapesten — a nézők a tv-ben is láthatták — és számos vidéki városban. Gilles Leg- ris francia társulata egyedülálló produk­cióval szórakoztatta a közönséget, amely csöppet sem rögtön­zések láncolata, nem adott pillanatnyi helyzetek véletlen megoldása, hanem hosszantartó munká­val — a szó szoros értelmében — „ha- lálpontosan” begya­korolt tudatos mu­tatványok eredmé­nye. Az Auto-rodeo szinte a művészettel határos különleges mesterség a javából. Ezt a foglalkozást francia szóval „Cas- cadeur”-nek nevezik, ami megközelített magyar fordításban mesterséges zuha­nót jelent. A cascadeur hiva­tást, mint Gilles Leg- ris elmondotta, a Autó-rodeo show film és a televízió alakította ki. Ö maga 20—25 éve szenteli életét ennek a nem mindennapi lélekje­lenlétet és bátorsá­got kívánó mester­ségnek, és több mint száz filmben szere­pelt eddig. A nézők bizonyára jól emlé­keznek a Fantomas- sorozat lélegzetelál­lító kalandjaira, ahol Jean Maraist Gilles Legris helyettesítet­te a legizgalmasabb jeleneteknél. De sze­repelt a Vasálarcos­ban és A világ leg­hosszabb napja című szuperprodukciókban is. Olyan színészeket helyettesített, mint Jean Gabin, Jean Paul Belmondo, sőt Mylene Demongeot is. Bármennyire is begyakorolt egy-egy jelenetük — nyilat­kozta —, minden al­kalommal adódik egy-egy pillanat, amit előre nem lehet megtervezni. És ez az a pillanat, amiért nagyon sokan félnek ettől a szakmától, il­letve ez az a pilla- nat, amiért nagyon sokan rajonganak érte. A szenvedélyen és bátorságon kívül autószeretet és edzés szükségeltetik min­den auto-rodeós szá­mára. Semmi külön­leges trükkjük nincs, minden mutatvá­nyukat autóval elle­het végezni. Két-há- rom hónapig hasz­nálnak egy-egy szé­riakocsit, amelyen csak a legminimáli­sabb biztonsági vál­toztatásokat végzik el. A szakma kiala­kulásáról Gilles Leg­ris elmondotta, hogy ő maga akkor döb­bent rá a lehetőség­re, amikor Francia- országban „ amerikai autóversenyt” ren­deztek, melynek az volt a különlegessé­ge, hogy minden fur- fangot, minden csa­lást megengedett a résztvevők számára. Ebben aztán kiél­hették fantáziáju­kat. A célbaérkezők száma sem volt túl­ságosan nagy, az in­duló -több tucat ko­csiból csupán néhá- nyan futottak be. In­nen támadt az az öt­lete, hogy merész autósmutatványokkal szórakoztatja közön­ségét. De Gilles Legris- ék ugyanakkor rend­szeresen dolgoznak a nagy autógyárak­nak is A legúiabb kocsitípusok ellen- állóképességét ter­mészetesen éDDen a legveszélyesebb ese­tekben — összeütkö­zés. kisyulladás, fel­fordulás — kell a gyakorlatban kipró­bálni és ilyenkor em- b“r kell a volán mö­gé — mégpedig nem akármüyen... szédasszonya, akitől S. Mária érdemlegesebb zsákmánnyal lépett“' meg, ' ezt mofidta tanú- vallomásában; — „Azt állítot­ta, hogy egy honvéd őrnagy lá­nya; különben bőbeszédű, kul­turáltan fejezi ki magát, de túl sokat vakaródzík, mintha ide­gesítené valami.. A tanú jó megfigyelő: S. Máriának mindig van oka az idegeskedésre. Csak vacsora után távozott R. A. ócsai férfivel tavaly is­merkedett meg. Nem derült ki, hol, de tény, hogy ezután meg-meglátogatta az idősebb embert, néhány napot nála töl­tött, s amikor újsütetű ismerő­sétől egy alkalommal Pestre vonatozott, ott kötött újabb is­meretséget, a szintén ócsai N. Józsefnéval. összebarátkozni röpke néhány mondat műve volt (ez alkalommal ilyesmit szőtt a szövegébe: — „Bizal­mas beosztásban dolgozom a mi­nisztériumban ...”) N. József - nénak úgy látszik, imponált a „magasállású nő”, nyomban meghívta, és S. Mária a múlt év augusztusában élt is a meg­hívással. Reggeli, ebéd, s a lány ezután is ottmaradt a vendéglátó háznál. Jött a szomszédasszony, kölcsönt kért; kapott is N. Józsefnétól ezerötszáz forintot. A pénztár­cát a háziasszony, a megma­radt 2700 forintnyi készpénz­zel, három aranylánccal, két aranyórával és aranyfüggelék­kel együtt visszabugyolálta a kiskendőjébe, és S. Mária szemeláttára az éjjeliszekrény alá dugta, majd — mint aki vagyonkája védelmében meg­tette, amit tehetett -—. kifor­dult a konyhára, hogy a köz­ben ismét megéhezett S. Má­riának vacsorát főzzön. A ház ura eközben borért ment a sarki italmérésbe, nehogy szó érje a ház elejét... S. Mária kihúzta a bugyrot az éjjeliszekrény alól, táskájá­ba tette, de most nem siette el a dolgot: megvacsorázott, ivott rá, majd illendően elbúcsúzott. Már csak a pénzt köithette el Ahhoz képest, hogy már mi­lyen tekintélyes rutinra tett szert, meglepő gyorsan bukott le. A pénzt még volt ideje el­költeni (meddig tart az ilyes­mi?!), a 2865 forint értékű ék­szert azonban megtalálták a másik alkalmi ismerős, R. A házában (aki azt vallotta, hogy sejtelme sem volt az ékszer bűnös eredetéről). „Már ponto­san nem tudom, hol ismerked­tem meg S. Máriával — állí­totta —, mondtam, hogy ház­tartásomban szükségem van egy helyes kisasszonyra, ha jó­nak látja, ő meg azt felelte, hogy kialakulhat.. Kialakult. Ha nem is úgy, ahogy a ki tudja, hányadik al­kalmi ismerős remélte: kis hí­ján orgazdaság gyanújába ke­veredett. De amint S. Mária egyik vallomásából kitűnik, a férfiak egy része nem túlzot­tan elővigyázatos az alkalmi ismeretségek tekintetében. — Hogy név szerint kikkel tartottam kapcsolatot, azt nem tudom megmondani, mert ál­talában 3—4 napig voltam egynél-egynél. Takarítottam, főztem... Kapásból öt nevet (pontos lakáscímmel) azért mégis fel­sorolt, egyiküknél hozzátette, hogy komoly szándékkal kö­zeledett hozzá, a másikról kö­zölte, hogy börtönben szült gyermekének ő az apja, bár csak futólag találkoztak egy­mással. Ismét a börtönnel ismerkedik Egyszóval: az S. Máriával rhegkötött ismeretség semmi­képpen nem mentes valamifé­le rizikótól, ezzel azonban is­merősei általában nem szá­moltak. Előzőleg elítélték már sikkasztásért, lopásért, közve­szélyes munkakerülésért. Leg­utóbbi cselekménye pedig — minthogy öt éven belül vissza­esőként marasztalták el szán­dékos bűntettben — szigorított büntetésvégrehajtási helyen letöltendő, egy év és négyhavi szabadságvesztésre, és a köz­ügyektől való két évi eltiltás­ra ítélte a dabasi járásbíró« ság. S, hogy mi ebből a tanul1 ság? Bizalmas barátságok feltétel nélküli megkötésére válasz- szunk alkalmasabb helyszínt, mint amilyen a vasúti fülke ... Pereli Gabriella /

Next

/
Thumbnails
Contents