Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-25 / 200. szám
Mirim» 1972. AUGUSZTUS 25., PÉNTEK f[<*]KUSZ Újabb halháború? E HÉTEN több mint 50 halászhajó fut ki az angol kikötőkből, hogy a halásaszeren- csén kívül az izlandi hatóságok türelmét is próbára tegyék. A különleges felszereléssel ellátott hajóik parancsnokai szigorú utasításokat kaptak: ne adják meg magukat, és lehetőleg kerüljék el az izlandi ágyúnaszádokat. A helyzet szakértői szerint nem lehetetlen, hogy újabb „tőkehal háború” fenyeget. A MÜLT HÉTEN a hágai nemzetközi bíróság felszólította Izlandot, hogy további intézkedésig tartsa függőben területi vizeinek kiterjesztésére vonatkozó határozatát. Az izlandi kormány azonban közölte, hogy gazdasági okok miatt kitart döntése mellett és területi vizeinek határait szeptember elsejétől 50 tengeri mérföldre terjeszti ki. NAGY-BRITANNIA és az izlandi kormány között hasonló okok miatt az ötvenes évek végén egyszer már golyóváltásig élesedett a vita. 3z volt az első „tőkehal háború” korszaka. Az angol halászhajók évi 170 ezer tonna zsákmánnyal térnek vissza ebből a vitatott térségből. HA TEHÁT az angol ha- Dászhajók szeptember 1. után megsértik a kijelölt határvonalat, nemcsak az .izlandi ágyúnaszádok beavatkozásának teszik ki magukat, hanem annak is, hogy sem javítás, sem a legénység esetleges sürgős orvosi kezelése miatt nem használhatják az izlandi kikötőket, és a kemény fagyok idején nem kereshetnek menedéket az izlandi fjordokban. A MOST kifutó halászhajókat — amennyire lehetséges volt — ellátták az önellátáshoz szükséges felszerelésekkel. A királyi haditengerészet hajóit egyelőre .igyekeznek távoltartaná a konfliktustól. Az angol kormány, bár nem akar lemondani a gazdag zsákmányról, fél szemét kénytelen a keflaviki NÁTO- támaszponton tartani és további tárgyalásokat javasol az izlandiaknak ... E HALHÄBORÜ veszélyével kapcsolatban mi az igazság? „A világóceán biológiai tartalékainak kiaknázása 'érdekében ésszerűen kell társítani a tengerparti államok érdekeit, az expedíciós halászatot folytató országok érdekeivel. A halászat nemzetközi szabályozására van szükség, és nem egyoldalú tiltó intézkedéseikre” — hangoztatta a világóceánban levő élő tartalékok ésszerű kiaknázásának elveiről szóló deklarációjában Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió, amelyet a nemzetközi tengerjogi konferenciát előkészítő ENSZ- bizottság szombaton zárult ülésszaka elé terjesztettek megvitatásra, A NYÍLTTENGERI HALÁSZAT rendszerének azon az elven kell alapulnia, hogy minden államnak azonos jogai vannak a halászat területén. Ebbe* a tevékenységben pedig szigorúan tiszteletben kell tartani azokat a tudományosan megalapozott intézkedéseket, amelyek arra hivatottak, hogy maximálisan szilárd szinten tartsák a tengerek élővilág-tartalékát. A VILÁGÓCEÁNBAN levő élelmiszertartalékok növelésének egyik perspektivikus útja, ha minden érdekelt állam egyesíti erőfeszítéseit a halgazdasági kutatásokban, és a tengerek élővilágának újratermelésében. UGYANAKKOR egyes tengerparti államok nagy széleségben (12 tengeri mérföldön úl) állapítják meg halászati övezetüket. Pedig a nyílt tenger biológiailag kölcsönösen összefüggő térségei jelentős részének felosztása az államok között, nagy szélességű külön övezetek megállapítása, tizárólagos jogok meghirdetése az állandóan vándorló halrajokra — lehetetlenné teszi az annyira fontos nemzetközi együttműködést. A B. T. Magyar idő szerint csütörtökön hajnalban Nixon elnök beszédével befejeződött a republikánus párt háromnapos elnökjelölő konvenciója, amelynek óramű pontosságú, olajozott menetét csupán egy-két apróság zavarta meg. A keddi napirendről szétküldött sajtótájékoztatók közé véletlenül bekeverték a konvenció rendezőségének belső használatára készült forgatókönyv keddre vonatkozó egyik lapját, s ennek birtokában a CBS tudósítója már hét órával az elnökjelölő szavazás megkezdése előtt tájékoztathatta a nagy érdemű tv-kö- zönséget, hogy Miami-Beach-i idő szerint pontban este 10 óra 30 perckor Gerald Ford, a konvenció elnöke csendet kért, és a következő bejelentést tette: „Valamennyi küldött szavazatát feljegyezték a szavazatszedők. Közölték velem, hogy 1348 szavazatot kapott Richard Nixon ...” Az évtized politikai tv-Iát- ványossága, amely az USA első „színtiszta elektronikus elnökjelöltjét” produkálta, a valóságban csupán egyetlen szavazattal tért el a forgató- könyvtől. Miután Paul McCloskey kijelentette, hogy amíg bombák hullanak Vietnamra, addig nem szavaz Ni- xonra. A másik „szépséghiba”: Miközben a Miami-Beach-i kongresszusi teremben szerdán este a republikánus párt elnökjelölő konvenciójának utolsó ülésére készülődtek, az utcákat mintegy ezer, háború Nixon és Agnew a pártkonvenció résztvevőit üdvözli. ellen tüntető fiatal szállta meg. A tüntetők a nap folyamán azt tervezték, hogy estére ülősztrájkot tartanak a konvenció színhelye körül, a rendőrség azonban 50 autóbusszal eltorlaszolta az épülethez vezető utcákat. A fiatalok akkor távolabbi utcákkal próbálkoztak, kővel dobálták meg a küldöttek érkező gépkocsijait, és több helyen összecsaptak a rendőrséggel. Több tucat tüntetőt a hatóságok letartóztattak. A konvenció idején 200 rendőr tartózkodott a városban, és a nemzeti gárda 5500 tagja állt készenlétben az esetleges beavatkozásra. A rendőrség brutálisan szállt szembe a Nixon ellen tüntetőkkel. Párizs: a 156. ülés Ostromgyűrű Th&ag Binh körül Párizsban csütörtökön megtartották a Vietnammal foglalkozó négyes értekezlet 156. ülését. Az ülésen az amerikai küldött — William Porter távollétében Heyward Isham, az amerikai küldöttség helyettes vezetője — és Pham Dang | Lam, a saigoni küldöttség vezetője megismételte az amerikai feltételekhez kötött tűzszünetre vonatkozó javaslatot. Nguyen Minh Vy, mint képteleneket, visszautasította az amerikai tűzszüneti feltételeket. Nguyen Thi Binh, a DIFK küldöttségének vezetője, az ülésen elmondott beszédében hangsúlyozta, hogy mindaddig nem lehet szó komoly tárgyalásokról, amíg az amerikai kormány makacsul ragaszkodik a Thieu-rezsimhez. A rossz légköri viszonyoknak és a vasárnap óta tartó esőzéseknek köszönhető négynapos rövid szünet után az amerikai légierő csütörtök hajnalban ismét bombázta Hanoit. A dél-vietnami felszabadító erők csütörtökön majdnem teljesen körülzárták a Da Nangtól 45 kilométernyire délre elterülő Thang Binh járási székhelyet, amelyet már csak a kikötővároshoz vezető 1-es út köt össze az ország többi részével. A szabadságharcosok tüzérsége szerdán 50 lövedéket zúdított a város katonai célpontjaira. Hosszú idő óta először • • Összecsapás Cipruson Hosszú idő óta először tört ki zavargás csütörtökön Cipruson, amikoris két görög fiatalokból álló csoportot a nemzeti gárda egységeinek kellett szétválasztanak. Az összecsapásra az adott okot, hogy egy Makariosz elnök híveiből álló csoport meg akarta akadályozni a ke*.ismerten Makariosz-ellenes Jen- nadiosz püspök részvételét a Paphos melletti kiképzőtáborban megtartott újoncavató ünnepségen. Igaz ugyan, hogy Jennadiosz nem jelent meg az újoncavató szertartáson, de maga helyett elküldte Mallou- risz Arkimandritát, akit a tüntető fiataloknak sikerült is távozásra kényszeríteniök. Az elnök hívei és ellenfelei közti összecsapásnak három sebesült áldozata van. A ímceville-i megállapodásul A Kongói Népi Köztársaság és a Zaire Köztársaság megállapodott a kapcsolatok normalizálásáról és a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztéséről. A megállapodás akkor jött létre,, amikor Marian Ngouabi, a Kongói Népi .Köztársaság elnöké és Sese-Seko Mobutu, a Zaire Köztársaság elnöké Franceville-ben részt vett Gabon függetlensége kikiáltása 12. évfordulójának ünnepségein. Az utóbbi időben feszült volt a viszony a két ország között. A franceville-i tárgyalá- sok~ eredményeképpen elhatározták, hogy nagyköveti szinten felújítják a diplomáciai kapcsolatokat, gazdasági, politikai és kulturális téren fejlesztik a kölcsönösen előnyös együttműködést és i felújítják a Kongó folyón a j rendszeres közlekedést Brazzaville és Kinshasa (a Zaire Köztársaság fővárosa) között. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a létrejött megállapodásnak — mondotta Ngouabi elnök hazaérkezésekor Braz- zaville-ben. Mint hangsúlyozta, létrejöttek a kedvező feltételei annak, hogy kiszélesítsék az együttműködést a két közép-afrikai ország között. Afrika kifosztása A Közös Piacnak és a vele társult afrikai országoknak az „együttműködése” Afrika kollektív neoko- lnnialista kifosztásának nevezhető — állapítja meg a Le Soleil című szenegáli napilap, elemezve a társult afrikai országok helyzetét. Rámutat, hogy a közös piaci tagállamok az afrikai országoknak nyújtott „segély” minden egyes dollárjára 2,5—3 dollárnyi profitot kapnak. Legjobb példa erre a közös piaci tagországok és Szenegál közölt folyó kereskedelem. A nyugat-európai országokból importált élelmiszerek és iparcikkek ára 1971-ben ötször gyorsabban növekedett, mint Szenegál legfőbb hagyományos exportcikkének, a földimogyorónak és a belőle készült termékeknek az ára. A Le Soleil a továbbiakban rámutat: a nyugati propagandának az a hírverése, hogy a Közös Piacot és az afrikai államokat „baráti kapcsolatok” fűzik össze, csupán a neoko- lonialista fosztogatás kendőzését szolgálja. Mint a lap megállapítja, nemrég a hírügynökségek közölték, hogy a közös piaci országoknak szándékukban áll „felesleges” vajkészleteik megsemmisítése. Mindezt egy olyan időszakban teszik, amikor Afrika súlyos élelmiszerhiánnyal küzd. „Igen furcsa — állapítja meg végezetül a szenegáli lap —, hogy a közös piaci tagországok nem ajánlják fel feleslegeiket az afrikai országoknak. Minden bizonnyal azért nem, mert a vajtól ugyanazt a profitot remélik a monopóliumok, amelyet a gyarmatosítóknak és a fajüldözőknek szállított fegyverek biztosítanak Nyugat-Európa számára”. Kína politikai „pálfordulásainak” és ideológiai következetes következetlenségeinek periférikus zugára vetít fényt a tudósítás. / álunk mindenki abban / %/ hisz, amiben akar, de I a nyilváno. istentiszteleteket nem engedélyezzük. Ezt mondotta 1970- ben egy katonai idegenvezető annak a két brazíliai katolikus misszionáriusnak, akik — pap létükre — a kulturális forradalom után első ízben léptek Mao Kínájának földjére. Ma azonban láthatólag megszűnt a vallási szertartások celebrálása és azokon való részvételre vonatkozó tilalom. Lassan újból megnyitják a kínai templomokat. Ennek az új magatartásnak az első jelét 1971 novemberében láthattuk, amikor Vitto- rino Colombo kereszténydemokrata képviselő, az Olasz- —Kínai Baráti Társaság elnöke Pekingbe látogatott. Colombo részt vehetett egy misén, az elsőn, amelyet öt és fél év eltelte után Kínában celebráltak, a főváros központjában levő Szűz Mária templomban. A misét a régi liturgia szerint (vagyis latin nyelven és háttal a híveknek) Vang Csi-ting főtisztelendő celebrálta, aki magát pekingi püspöknek nevezi. A több mint 300 évvel ezelőtt épült Szűz Mária templom ma minden nap nyitva áll, és Vang Csi-ting továbbra is misézik. A miséken főként aták és külföldi üzlet- ,-rek vesznek részt, azonban nem hiányoznak a kisebb kínai csoportok sem. Vang szerint a kínai katolikusok száma jelenleg kétmillióra tehető. Az 1949-ben közzétett statisztikai adatok (ebben az évben kiáltották ki a köztársaságot, amely azután szisztematikusan visszaszorította a vallás gyakorlását és oktatását) viszont 4 millió kaMise Pekingben tolikusról beszélnek, szemben a 200 millic konfuciánussal, 150 millió buddhistával, 30 millió taoístával, 48 millió mohamedánnal, 1 millió protestánssal és 1 300 000 lámaistával (ez utóbbiak majdnem valameny- nyien tibetiek). A kínai katolikusoknak a kommunista pártot támogató, 1951-ben alapított hazafias egyesületük van. 1962-től kezdve a hívek 42 püspököt választottak, akik közül — Vangot is beleértve — egyetlen egyet sem ismert el a Vatikán (a pápai évkönyv 1972-es kiadása a pekingi püspöki széket betöltetlennek nyilvánította). Vangot (akiről a Vatikánban mindössze ennyit mondanak: „hallottunk róla”) láthatóan nem aggasztja a dolog. „Püspök vagyok — jelentette ki — ugyanúgy, mint a pápa, aki Róma püspöke. Alapjában véve mindketten az evangélimot prédikáljuk.” A kulturális forradalom viharának elütése után a katolikusokhoz hasonlóan a kinai protestánsok és mohamedánok is újból tartanak istentiszteletet. 1971. novemberében a főváros mohamedánjai — o Tong Si mecsetében — ünnepélyesen megtartották a Ramadan szertartásait, amelyeken számos afroázsiai ország diplomatái is részt vettek. Ami a protestánsokat illeti, templomuk egy Peking központjában álló régi épület első emeletén található. Az istentiszteletet — egy diakónus segédletével — Kan tiszteletes tartja, zongorán egy kínai asszony játszik. Vajon oly sok év után miért döntött úgy Peking, hogy megengedi a vallásgyakorlást? Federicio Alessandrini, o Vatikán sajtófőnöke szerint a jelenség a kínai politika valamennyi szintjén az utóbbi hónapokban tapasztalható általános átállásnak köszönhető. „Talán azért nyitnak meg néhány kínai templomot, mert sok külföldi látogató szeretne misére járni” — mondja Alessandrini. Kétségkívül ez is egy ok. A hivatalosnak tűnő magyarázat azonban, hogy Kínában felnőtt egy új generáció, amely teljesen közömbös a vallási problémák iránt. A templomok és mecsetek így „taktikai értékké” váltak Peking vezetőinek szemében ... S ezzel nem felejtkeznek el élni. ÉRDEMES MEGNÉZNI! Szállítás közben megsérült importált bútorok kis hibával (heverő, kárpitozott ülőgarnitúra, szekrény, szék, teljes szobaberendezés, sokféle szólóbútor) KAPHATÓK a SZÓ VÁRU telepén Budapest XIII., Dózsa György út 120. A kiárusítás augusztus végén megszűnik. Nyitva: munkanapokon 9-től 17 óráig. ! Miami ISeaeli-i „szépségliilbaS*4*
