Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-25 / 200. szám

1972. AUGUSZTUS 25.. PÉNTEK PEST MEGYEI kfCírlap Kormányhatározat után Egy tehénre tízezer forint jövedelem Szarvasmarha-tenyésztési számítások Kőröstetétlcnen A köröstetétleni Vörös Csil­lag Tsz legalább is a megyei gazdaságok első negyedéhez tartozik tejtermelés dolgában. S hogy mégis, miért e gazda­ság eredményeivel ismerke­dünk — mint a továbbiakból majd bízvást kiderül —, erre egyszerű a válasz. Az 1968- ban alapított tehenészet fejési átlaga 2200 liter volt. — Az idén elérjük a négy­ezer litert a 176 tehén átlagá­ban — mondja a főállatte­nyésztő. — Valamennyi szarvasmarhatartó gazdaság türelmetlenül, de mégis biza­kodva várta a jövedelmezősé­get erősítő rendelkezést. S mint mindenütt, mi is igen so­kat számolunk mostanság. A szót a szövetkezet párttit­kára veszi át. Ez ideig, 1949 óta ő töltötte be a főkönyvelői tisztet is, de a gazdaság erősö­dése, a termelés differenciáló­dása megkívánja a munka- megosztást, így e pozíciót át­adta. — Kíséreljünk meg szá­mot vetni mindennel — mond­ja. — Az új, szakosított szarvasmarhatelep építési költsége 13 millió forint körül volt. Ebből 70 százalék az ár­támogatás, a többit saját erő­ből fedeztük. Ennek ugye amortizálódni kell valamikor. Egy kis számvetés Nézzük a termelési ráfordí­tást, illetve a bevételt! — Egy liter tej előállítására (az idei adatokat mondom) 2,57 forintot fordítottunk, ha pedig a munkabért is hozzá­számolom, akkor 3,76 forintot. — Ezek szerint a tejtermelés ráfizetéses volt. — Nehéz kérdés ez — veszi vissza a szót a főállattenyész­tő. — A tej nem ad teljes ké­pet. Számítsuk csak hozzá az alomértéket — a trágya nélkü­lözhetetlen a talajszerkezet ja­vításához —, a szaporulatot — a borjanként járó 2650 forintos dotációt is —, továbbá a le­ellett előhasi üszőnként kapott 5150 forintot... S ezenkívül mi egy liter tejért nem a fo­gyasztói árat, azaz a 3,60-at kapjuk, hanem 4,50 forintot. Ha mindehhez az amortizá­ciót is hozzászámoljuk, akkor a gazdaság 30 százalékos részesedése a beruházásban körülbelül tíz esztendő alatt térül meg. Az új árak termé­szetesen kedvezően befolyásol­ják mind a termelési kedvet, mind pedig a fejlesztést. Amit először észrevesz az ember az állományt szemlélve: nem válogatott, kitenyésztett díszpéldányok, kiállításra való tehénsztárok sorakoznak a be­tonvályú előtt. Küllemre mit- sem mutatnak az állatok; az egyik vékonycsontú, ez inkább a tejelő típus, a másik akkora, mint egy bivaly, emitt egy kajlaszarvú öreg tehén, mel­lette horpadt oldalú friss fe­jős. Közönséges mágyartarka- marha ez mind. De olyan ho­zamot produkálnak, annyi te­jet ad egy-egy állat, hogy az értő emberek is csak nézik, hogyan, honnan ad ennyi tejet ez a kis parasztmarha? A kiegyenlítődés Tavaly nyüszítve úszták meg a szanálást, mondja a főállat­tenyésztő, Kozák Béla. Mégis foglalkoztak a tehenészettel, holott köztudomásúan nem tartozott a jövedelmező ágaza­tok közé. örülhetett az a tsz, amelyik nem fizetett rá, s ha szerény nyereséget is hozott, akkor igazán elégedettek le­hettek. Miért? Miért foglalkoz­tak hát a marhával? Koráb­ban is volt tehenészetük, akadt a gazdaságban hozzáér­tő ember, így hát foglalkoztak vele. Kezdetben veszteséges volt a tehenészet, de ha a szarvasmarhatartás egészét vizsgáljuk, akkor nem fizettek rá erre az állatra. A borjúne­velés, a bikahizlalás valahogy mindig kiegyenlítette a költ­ségeket. A termelőszövetkezetnek semmiféle melléküzemági te­vékenysége nincs. Igyekezni kellett hát a veszteséges tehe­nészetet valamiképpen elfo­gadható, legalábbis öneltartó üzemággá tenni. Hogyan sike­rült? Egyszerű gazdasági számí­tás az egész. Ha a tehenek alig adnak több tejet, mint évenként 2000 litert, akkor ráfizetéses dolog ez. Ha vi­szont emelkedik a tejterme­lés, csökken a ráfizetés. Az elmúlt évben már-már ki­egyenlítődött a ráfordítás és a bevétel értéke. S az idén? Mi a tehenészet fejlesztésé­nek, az eredmények ilyen kedvező alakulásának a nyit­ja? A kédésre így válaszol a főállattenyésztő: Nem különleges állatok — A titok nyitja a takar­mányozásban, a tartástechno­lógia szigorú megtartásában keresendő. — A fajtakérdésnek nem tulajdonít jelentőséget? — Nem. Mint tapasztalhat­ta, nincsenek különleges álla­taink. Természetesen — mi­után állományunk teljes egé­szében saját tenyésztésű —fi­gyelemmel kísérjük a borjak fejlődését, és szükség szerint selejtezünk. A tenyésztés megtervezéséről, tervszerű sze­lekcióról azonban nem beszél­hetünk. Minek foglalkoznánk ezzel, amikor tapasztalatunk szerint a magyartarka kiváló genetikai értéke önmagában biztosíték arra, hogy állomá­nyunktól, kellő tartás mellett, jó eredményt várhassunk el. Csupán á meddő vagy a gyen­ge teljesítményű állatokat se­lejtezzük. — Ez is szelekció. — Igen, de a teljesítmény alapján történő kiválasztás. A legfontosabb, mint említet­tem, a technológia, a munka- fegyelem következetes meg­tartása és megtartatása­— S a takarmányozás? — Természétesen ez is. A legelőn elfogyasztott táplálé­kon felül cukorgyári répasze­let, melasz, a gépi szedésű ré­pa zöld koronája, lucernaszé­na, továbbá abraktakarmány adja állataink kosztját. Ko­rábban tehéntápot is etettünk, de rájöttünk,’hogy a saját ke­verésű abrak olcsóbb, fehérje­értéke pedig eléri a gyári tá­pokét. Ezzel is a jövedelmező­séget javítjuk. Az ágazat gazdaságosságát fokozza, hogy a takarmányt is saját maguk termelik. Új tejüzem Visszatérve az új rendelke­zésekre, idézzük a főállatte­nyésztőt : „Az igazság az, hogy az idén már nem lehet ráfi­zetéses a tehenészetünk. Részben az új rendelkezések segítségével sikerül majd jö­vedelmezővé tenni az ágaza­tot, részben a hozamok növe­lésével. 4000 literes átlagho­zamnál már nem fenyeget bennünket a ráfizetés veszé­lye. Ha mindent összeszámo­lunk, kiadásaink is növeked­nek, hiszen emelkedik a jö­vedelemadó, a földadó, az SZTK-járulék. Ez mind visz- szahat a jövedelmezőségre. Számoljunk! Egy tehét által megteremtett tejérték éven­ként 26 600 forint, ha a bor­jakért járó 800 forintot és a 2600 forint állami támogatást is hozzászámítjuk. A kiadás viszont tizenöt és fél ezer fo­rint. Ezek szerint évenként több mint tízezer forint jöve­delmet hoz egy-egy tehén; azaz kétévenként egy újabb tehén­nel tudjuk gyarapítani az ál­lományt ebből az összegből.” Az idei jövedelemforrások között szerepel a tejüzem is. Ezt a ceglédi Magyar—Szov­jet Barátság Tsz-szel közös vállalkozásban hozták létre. Az önálló üzem — bejegyzett cég — igazgatója, Doór Zoltán körülkalauzol birodalmában- Az üzem a héten már teljes kapacitással dolgozik, értve ezen a tejpalackozást. A tar­tálykocsik hat begyűjtőhely­ről szállítják ide a tejet, amit egyelőre csak palackoznak, rö­videsen azonban kakaót, saj­tot, túrót, habtejszínt készíte­nek belőle. Az üzem létesíté­sének teljes összege — bele­számítva a már meglevő be­rendezések értékét — négy­millió forintjába került a két tsz-nek. S a kalkuláció sze­rint még két esztendő sem kell ahhoz, hogy megtérüljön a beruházás. Szinte hihetetlen, de majd elválik, helyesen okoskodott-e az új direktor. Apor Zoltán Dr. Dimény Imre köszöneté az aratóknak Dr. Dimény Imre mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter az aratás befejezése alkalmából köszönő levelet intézett a betakarításban részt vett dolgozókhoz. „A gabonabetakarítás —ír­ja levelében egyebek között a miniszter — mindig nagy erő­próbája volt a mezőgazdaság­nak. Ebben az évben a mun­kát az ország jelentős részén nagymértékben nehezítette a rendkívüli csapadékos időjá­rás. Mégis úrrá tudtunk lenni a nehéz helyzeten, elsősorban azért, mert az állami gazdasá­gok és termelőszövetkezetek — a jobb műszaki, anyagi el­látást jól kihasználva — szer­vezetten készültek fel a mun­kára, és a gabonabetakarítás­ban részt vevők a nehéz körül­mények között is nagy lelkese­déssel, felelősségérzettel és fe­gyelmezetten, sokszor éjt nap­pallá téve dolgoztak. Az idei gabonabetakarítás során a társadalmi összefogás újabb, nagyszerű példája va­lósult meg” — állapítja meg a miniszter. Ünnepség a Hanságban Az ifjúsági építőtáborok megalakulásának 15. évfordu­lója alkalmából csütörtökön a Hangságban, az Enesén léte­sített Sziklai Sándor-táborban együtt ünnepeltek az egykori táboralapítók és a mai építő­fiatalok. A jubileumi ünnepségen részt vett Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, Dégen Imre ál­lamtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke, dr. Horváth István, a KISZ Központi Bi­zottságának első titkára. Dégen Imre elmondotta, hogy az első hansági kapa­vágás óta több mint félmillió egyetemista, főiskolás és kö­zépiskolás dolgozott a tábo­rokban, a népgazdaság szá­mos fontos területén. Pullai Árpád meleg hangon, szeretettel köszöntötte a jubi­leumot ünneplő fiatalokat. A jubileumi megemlékezés ünnepi műsorral zárult. Rádióiidvözlet Csehszlovákiá ba OTTOKÁR RYTIR NAGYKŐRÖSÖN Csütörtökön a városi párt- bizottság székházában kedves vendéget fogadtak a nagykő­rösiek. Ottokár Rytir hadse­regtábornok, a csehszlovák S VÁZ ARM elnöke látogatott a városba Kiss Lajos vezérőr­nagynak, a Magyar Honvédel­mi Szövetség országos főtitká­rának kíséretében. A vendégeket a párt- és a társadalmi szervek nevében Takács Jenő, a városi pártbi­zottság titkára köszöntötte. Is­mertette a város fejlődésének az utóbbi 10 évben elért ered­ményeit, majd az MHSZ vá­rosi vezetői beszéltek a szer­vezetükhöz tartozó klubok munkájáról. A kölcsönös ismerkedés után meglátogatták a rádiósklubot, ahol a nagykőrösiek öt nem­zetközi állomással létesítettek kapcsolatot, és Ottokár Rytir Nagykőrösről üdvözölte a szlo- vákai Nőve Zámsky-i és az észak-csehországi nakodi rá­diósokat. Zsigri László, a klub veze­tője, ajándékot adott a vendé­geknek, valamint a csehszlová­kiai melnyiki rádiósklubnak, amellyel most veszi fel az ál­landó munkakapcsolatot a nagykőrösi rádiósklub. Egy ultraközéphullámú rádió­irányító készüléket küldtek a hadseregtábornokkal. Ezután megtekintették Pest megye legjobb lőterét, amelyet egymillió forintos költséggel társadalmi munkában építet­tek a nagykőrösiek. A Cifrakert melletti autó- repülőmodell pályát is meg­nézték, ahol bemutatót tartot­tak a vendégek tiszteletére. T. P. 50D0LL0 Befejeződött a postások VI. országos konferenciája Tegnap befejeződött Gödöl­lőn a postások VI. országos konferenciája. Két napon át öt szekcióban tanácskoztak a szakemberek a postások mun­kájának sok-sok területéről. A közérdekű témák sorában sok szó esett a kézbesítőszol­gálatról is. Általában egyre többen veszik igénybe a posta szolgáltatásait, például a pénz- forgalom évente 8—10 száza­lékkal emelkedik. A díjszabás emelése után az expressz és ajánlott le­velek száma 20—25 száza­lékkal csökkent, a levél­Lackháza a jövőbe néz (1.) Szőnyegbe csomózott múlt Kiskunlacháza hétszázéves. Hét évszázados fennállását szeptember 16—30 között ün­nepli. Kibővített, közös, s nyilvá­nos pártbizottsági és tanács­üléssel kezdődnek, nagygyű­léssel folytatódnak az ünnep­ségek, amelyeknek során a já­rási agrárszakemberek Erdei Ferenc klubja több programot is szervez a községben; kiállí­tás nyílik a település történe­téből; a Kisdunamanti ÁFÉSZ bemutatja termékeit; a labda­rúgó-mérkőzéseken a csapa­tok a Hétszázéves Kiskunlac­háza Kupáért küzdenek. Vesszőszátonnyá mosott Tündérsziget Ezeken az ünnepségeken, amelyeken egy alföldi, Duna menti nagyközség a jövőre is tervezve, készülődve, hét év­százados megmaradásának, vi­rágzásának, jelen eredményei­nek örül, felidézik a hétszáz év történetét. Múltjukat, amely nem is ment soha feledésbe itt, ahol az ÁFÉSZ szövőrész­legének szocialista asszony­brigádja olyan értékes szőnye­get csomózott, ajándékba, az 1839-ben városi rangra emelt Lacháza címerével — fehér mezőben a folyó kék szalagja —, hogy becsült értékét leírni sem merem; ahol családjuk történetére hivatkoztak a gaz­dák, akiknek házában meg­fordultam; ahol egy óvónőnek gondja van rá, hogy az új óvo­dában elhelyezze annak a né­hai tanító úrnak s feleségé­nek arcképét, kik saját há­zukat adományozták óvodá­nak évtizedekkel ezelőtt (a most már roskadozó, kiszol­gált épületet hamarosan le­bontják) ; ahol tanácselnökük is szívesen időz a múltban, hi­szen a településnek, ha nem is szülöttje, de 1949-től — meg­szakítással bár — tanácselnö­ke; ahol a Kiskun Termelőszö­vetkezet első évtizedét meg­örökítő, ki is nyomtatott dol­gozatban passzusokat szentel­tek a község régmúlt történe­tének; ahol az öregek az itte­ni Tündérszigeten, ma Vesz- szőszátonyon gyakran mulató Kun László királyról mesél­nek, ki kellő szigorral a ku­nok megzabolázásához úgy rendelkezett, hogy elődeik „el­hagyják sátraikat és nemez házaikat és falvakban lakja­nak a keresztények módjára a földhöz erősített házakba Valóban meglepő, milyen ragaszkodással emlékezik múltjára e község. Meglepő csakugyan? Nem ez a termé­szetes? Kun szabadság Az ide költözött kunoknak, kik óriási, százötvenezer hold- nyi földterületüket, kiváló szervezőkészséggel, őrszállá­sok alapításával, betelepítésé­vel fogták egybe; akik kapi­tány s hadnagyok vezetésével maguk kormányozták életüket, sok kiváltságuk között a leg­nagyobb: a szabadságuk! Kiváltságaikat megvédték mindig, a törökkel, nemes vár­megyével, de a király akaratá­val szemben is, ki 1702-ben el­adta a kun területeket, Lack- házát is a német lovagrend­nek. A mostoha viszonyok, a rideg környezet, az örökké áradó folyó kitartó kemény­ségre nevelte a pásztort, a földművest, a szaporodó, céhet is alapító mestereket. E szívós fegyelemnek, nehéz életük­nek köszönhették, hogy végig meg is tartották legfőbb ki­váltságukat: szabadságukat. Az életformaváltás próbatétele Mi mindent hozott, s mit elsősorban a felszabadulás a kiskunlacháziaknak 1944-ben ? Kiűzve a német fasisztákat, aztán elűzve az úri rendet, hozta a politikai egyenlősé­get, a földosztással a nagyobb vagyoni egyenlőséget, a poli­tizálás és művelődés új, tág lehetőségeit, s a lehetőséget az újfajta, korszerű termelésre, hogy ne a természeti környe­zet s kezdetleges körülmények szabjanak azontúl szigorú fel­téteteket ..: Hozta ezenkívül az életformaváltás nehéz pró­batételét. Az emberek Kiskunlacházán is megérezték a lehetőségeket: hatalmas kedvvel fogtak mun­kához. A községben megala­kult a Petőfi Termelőszövet­kezet — ma a környék egyik élenjáró mezőgazdasági nagy­üzeme. De az egyéni földeken és gazdaságokban is a terme­lés 1948-ban már megközelí­tette a háború előtti szintet. S. mester és inasai A kezdeti lendület azonban hamarosan elakadt. Az akkori politika azokat kedvetlenítet­te vagy sújtotta éppen, akik­nek munkájára, még fejletten iparral, oly nagy szükség lett volna: a lacháziak számottevő rétegét alkotó középparaszt­ságot, s a kisiparosságot. (Kis­kunlacházán a harmincas években több száz kisiparost számláltak: a takácsok még az ötvenes években is szőttek ... A gazdák jelentős hányada kuláklistára került.) A munka megrekedt. A nagy hírű S. mester is, autó­szerelő, ki egy mai osztályt ki­tevő inassal dolgozott mindig (e, ma már jónevű szakember­ről még számon tartják: S. ta­nítványai), szélnek eresztette tanulóit, segédeit... A községben tizenkét esz­tendőre volt szükség ahhoz, hogy a termelés, a munka len­dülete túlhaladja a háború előtti színvonalat A legkönnyebb volna az az­után csakugyan megindult fej­lődést számokkal és fejezete­ket dagasztó felsorolással ér­zékeltetni. De Kiskunlacháza előrehaladása ennél jobb áb­rázolásra kínálkozik. Egy se­reg olyan vállalkozás és ma­radandó, jövőbe mutató ered­mény megragadására, amely­ben a helyi emberi szorgalom, lelemény, kezdeményezés és tehetség kiválót alkotott, amelyben a minőség jegyei tündökölnek. forgalom lényegében azon­ban nem változott. Sokat könnyített a postások munkáján a lépcsőházi levél­szekrények felszerelése, amely az országban 50 millió forint­ba került. Sajnos, még ma sem jellemző a postára a gyorsa­ság. Előírásuk szerint ugyanis a reggel érkezett expressz- küldeményt négy órán belül, a napközben érkezettet két órán belül kell kézbesíteni, de eze­ket a határidőket még nem tudják betartani, mivel mun­kaerőgondokkal küzdenek.' Egyes igazgatóságoknál króni­kussá vált a munkaerőhiány, ezért került sor a külterü­leti kézbesítés új rendsze­rének kidolgozására és kí­sérletére Cegléden. A la­kosság az új kézbesítési rendszert elfogadta. A VI. országos postáskomfe- rencián bemutatták a posta legkorszerűbb adattovábbító berendezését, amely egy köz­ponti számítógépből és egy fogadó, tévéképemyős állo­másból áll. Az érdeklődő telexbillen­tyűk leütésével kérdezhet a komputertől, amely vá­laszát a képernyőre sugá­rozza. A bemutatott adatbankba tíz programot rögzítettek, a gép kérésre rövid tájékoztatót ad Budapest műemlékeiről, vagy részletes táblázatba foglalja a megelőző olimpiák eseményeit, eredményeit. F. P. Padányi Anna (Folytatjuk) November 7. Leningrádban Eddig nem tapasztalt érdek­lődés nyilvánult meg a Haza­fias Népfront Pest megyei bi­zottsága által meghirdetett no­vember 7-i szovjetunióbeli társasutazás iránt, s ezért a barátságvonat 310 helye kevés­nek bizonyult. A népfront most újabb utat szervez, Le- ningrád végcéllal. A hatnapos társasutazás részvevői megte­kintik a november 7-i lenin- grádi ünnepséget is. Vagonexport Az 1968. évi magyar—iráni gazdasági-műszaki megálla­podás szerint összesen mint­egy ötvenmillió dollár érték­ben szállítunk gépeket, komplett gyárberendezéseket Iránba, ahonnan csereként ha­sonló értékű nyersanyagot, továbbfeldolgozásra alkalmas alapanyagokat kapunk. Ehhez az államközi gazdasági szer­ződéshez kapcsolódik az a nagyszabású iráni megrende­lés is, amelyet egy nemrégi­ben lezajlott nemzetközi ver­senytárgyalás után, kedvező ajánlatai alapján a győri Ma­gyar Vagon- és Gépgyár ka­pott meg. ötszáz, úgynevezett „pőre” vasúti tehervagon gyártására és szállítására. J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents