Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-20 / 196. szám

s PE SI UtC kMím'IoP 1972. AUGUSZTUS 20.. VASÁRNAP **SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS£SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ HUNYADI ISTVÁN Békeérem Nyári lakom története WMM777777777777777777777777777777777777777777777777777777777777777777777777777Í s AGATHE HELL: 1 Olcsó pihenés I Í/////////////////////Z™ Kezdettől fogva fájsz nekem Mindig bomlik valami köztünk Az is amit meg sem kötöttünk Sziszifuszi e küzdelem Mert szélszaggatta hegyeken Mert sziklákon mohaként nőttünk Csoda a mi halovány-zöldünk Csupa elvérzett győzelem Visszafordul a hátamon A mindennapos fájdalom Hogy kettőnket újra teremtsen És folyton kezdhetem elölről S az idő engem meg nem őröl Hisz két foga közé szorultam ERDÉLYI JQZSEEi^s* • " •.-> Jb Kenyér és vers Ha jó a kenyér, annak is jó, ki nem látott búzaszemet, pipacsot és búzavirágot, de fogyasztani jót szeret, jó tésztából, amit mindegy hogy ember vagy acélkar dagaszt, gyékény, szalmakosárba mint rég, vagy kenyértepsibe szakaszt, csak jó legyen. Olyan a vers is: szép, jó, igaz,.avagy nem az, — bárminek jó, kenyérnek nem jó, magasra magzik bár a gaz... a keskeny, cementezett járdán a falu felé. A szembejövők félreálltak a járda szélére, és vizsgálódva néztek végig raj­tuk. Az öregasszony meglökte Janka karját, a pillantása azt mondta: „Vedd el már tőle azt a bőröndöt!...” — Hagyja csak! — hárítot­ta el a tanácselnök. — Maga olyan messziről jött, hogy egyelőre vendégnek számít itt. TIIIERY ÁRPÁD: A megérkezés napja ^ 'SSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SS* leszek, futott át riadtan ben­ne valami, és gyorsan meg­ölelte a száraz öregasszonyt, akinek boldogságában lassan eleredtek a könnyei. A tanácselnök alacsony, harminc év körüli ember volt, barátságosan mosolygott. Ni- kotinos fogai előtűntek, keze a mezei csokorral bizonytala­nul emelkedett és süllyedt, látszott rajta, hogy zavarban van, pedig jóindulattal segí­teni szeretett volna az érke­zésben. Janka és az öregasszony ügyetlenül álltak a kii'5—>*nál, mintha zavarta volna őket a tanácselnök jelenléte. Az el­nök ekkor megfogta Janka bőröndjét, és elindult előttük Janka elmosolyodott. — Hat évig a Balaton köze­lében tanítottam. — A Balaton, az előkelő hely — mondta az elnök. — öt kilométerre voltunk a Balatontól, a víznek még _ a szagát sem éreztük. — És a hat év alatt csak egyszer volt itthon, amikor meghalt az apja — szólt köz­be az öregasszony. — Ismertem az apját — né­zett az elnök Jankára. — Ak­kor még a járásnál dolgoz­tam. Derék, igazságszerető em­ber volt. A tanácselnök a kapunál el­köszönt. Az alacsony téglake­rítés fölött Janka után pillan­CSANÁDY JÁNOS: j így — kell! Csak a munka, ha a munka­lendület szervezi, sorba- ; rakja, : amit a kéz, — s az ész megragad a két tíz ujja, csak a munka építheti fel újra és mindig újra, amit a bomló i természet úgy hord utunkba, : I hogy benne lélek roppan, j láb tapad, ! ha megfog az iszap! — Munkára fel!—'ígykell: « Fel! : így szól az újulás örök vezényszava, ; a munka így emel fel, de csak akkor, ha benne, s általa > örömet lel a szomjú ész, i s a jó munkára mindig éhes, < tiszta kéz! így készülj hát, te Fényes, j Alkotni sose kényes: munkára fel! SZÜTS LÁSZLÓ: Petrarca könyvébe — Csináljunk szép vakációt az idén — mondta férjem a, vacsora után, és egy halom színes prospektust rakott elém. — Drágám! —kezdtem óva­tosan — kijövünk anyagilag? Tudod... az új kocsi is, meg... — Épp ezért fogunk takaré­koskodni — szakított félbe. Már mindent pontosan átgon­doltam. Viszünk egy sátrat, és megs,porolunk egy csomó szállodai kiadást. — Én nem rajongok a sá­torozásiért, és a hozzávalók is egy csomó pénzbe kerülnek. — Csodálkozni fogsz! Egy kétszemélyes sátor felszere­léssel két hétre nem is drá­ga! — De ki veri fel? Még sose csináltunk ilyet! — Akkor épp ideje, hogy elkezdjük! Nem vagyunk még olyan öregek! Az egész vi­lág táborozik! A gazdagok is! i Aztán elkezdődtek az előké­születek. Gumimatrac, alvó­zsák, asztal, székek, benzinfő- ző, kempinggarnitúra, tányé­rok, evőeszközök. Férjem mindennap valami hasznos ta­náccsal jött haza, amit elő­ző sátorozóktól kapott. Kel­lett még egy ruhazsák, ter­mosz, zseblámpa, úgy, hogy az összes spórolt pénz rá­ment. Végre összegyűlt min­den. Férjem egy óriási cso­maggal hátravonult a kertbe, s megpróbálta felverni a sát­rat. i — Segítsek? i — Dehogyis! Ez férfimunka. Meglátod, egy negyed óra múlva kész vagyok! Eszembe jutott, mikor a kocsikerekeket cserélte, de nem szóltam semmit. í Fél óra múlva kikukucskál- | tam az ablakon, csak a sá- ; torlapokat láttam, s néhány 5 erősebb kifejezés jutott a fü- ; lemig. Egy óra múlva a sá- ; tor két oldala a levegőben ; volt, a többi a férjemen. ! Gyorsan felhívtam egy „sá- ! torbarátot”, hogy sétáljon j „véletlenül” erre. ; Már késő este volt, mikor ! a sátor állt. További két órát ; a berendezésével töltöttünk ! el. Egész héten gyakoroltuk ! a felállítását és lebontását, 5 ennek eredményeként az időt j felére tudtuk csökkenteni, az j izomláztól azonban már i aludni sem tudtunk, i ! Aztán egy esős nap után, | mikor a sátorban térdig állt 5 a víz és a fekvőhelyek is át- 5 áztak— elegem lett a dolog- j ból. Férjem hang nélkül ment S másnap az irodába. Délben J jött két férfi, leszerelték a $ sátrat és eltűntek. 5 ^ Én főztem egy kávét és, 5 írtam a barátnőmnek, í 5 Egy csendes kis falusi szál-, ^ lodában, Steinmarkban töl-i S főttünk el egy hetet, kipihen-, | tűk magunkat és megettük, ^ az összes konzervet. t $ Fordította: Steiner Katalin i tott, és azt gondolta: Holnap meg kell mondani neki az igazságot, hogy amikor a já­rásnál jelezték, hogy Barna Miklós helyére a megye egy nőt akar küldeni, egy csöp­pet se lelkesedtem, hiába vi­gasztaltak, hogy kitüntetéssel' végezte az iskoláit, idevaló a faluba, ha jól bánunk vele, végleg megtelepszik nálunk, és nem lesz gondunk az isko­laigazgatóra. De hát, mégis­jánál, elérzékenyülve nézte a kőkereszt közepén fakuló, ová­lis fényképet, amely még fia­talnak ábrázolta az apját. Gye­rekkorából emlékezett így rá: csontos arcára, . lefelé ívelő keskeny bajuszára, szelíd né­zésű szemére, vékony mosolyá­ra, ahogy megállt az ajtóban, megemelve kissé a tükrös mé­zeskalácsokat, amelyekről — ha vásár volt — sohasem fe­ledkezett el. Később megkereste Barna Miklós iskolaigazgató sírját is, rátett néhány szál virágot. Vacsora után megérkezett a nagybátyja. Ünnepélyes volt, kiemelte keskeny arcát, vékony orrát, amely valósággal bele­metszett a levegőbe. Megcsó­kolta Jankát. Janka azt gon­dolta, amíg egy pillanatra megcsapta a férfi száraz, erdei szaga: Istenem, legalább az erdőről beszélne, de most va­lami prédikáció következik. Nagybátyja az asztalhoz ült — Láttam, első utad a te­metőbe vezetett — mondta. Janka nem szólt, nem mo- solyodott el, nem bólintott. A nagybátyja egy újságpa­pírban, laposra hajtogatott cso­magot tett ki maga été az asz­talra. Egy ideig rajtafelejtette súlyos kezét, majd áttolta Jan­ka elé, az asztal másik oldalá­ra. — Mi ez? — kérdezte a lány meglepetten. — Egy eredeti és két máso­lat. Évtizedek óta őrizgetem őket. Janka egy kis aggodalom­mal bontogatta a leveleket, majd mindbe beleolvasott. csak , nő, ezt holnap meg kell mondani!... Az öregasszony leült a kony­hában, sámlira támasztott, fe­kete harisnyás lábait nyom­kodta. Csöndben figyelte a lá­nyát, aki a bőröndből kirako­dott az ágyra. — Itt férjhez is mehetsz majd — mondta. — Nem akarok férjhez menni. — Nem? — csodálkozott el az öregasszony, és nem szólt többet. Arcán megnyúltak a ráncok. Janka szappant, törülközőt keresett, majd hátravonult a kamrába, és mosakodni kez­dett. Ebéd után kiment a teme­tőbe. Sokáig ácsorgott apja sír­Az utolsó kocsiban ült. A belső kanyarokban látta a mo­torkocsit, amely a vasúti pá­lya rozoga állapota miatt ezen a szakaszon lezárt ajtókkal, üresen közlekedett. Kibámult az ablakon, tudomást se véve a közbeeső állomások felszál­ló helyi utasairól. Ügy érezte: napok óta, egyetlen óra pihe­nés nélkül úton van. S.-hez közeledve időnként fel-félis- mert valamit a zöld hangula­tú tájból: egy öreg hársfát, egy tört szélű agyagszakadé­kot, egy jellegzetes présházat, egy közbeeső állomás mögött a kőbánya lófogatú csillesze­relvényét ... Ilyenkor izga­tottság fogta el, mintha az el­ső állomáshelyére készült vol­na, és jódszínű haját rendez­getve azt gondolta: jobb lett volna este megérkezni. A me­gyei tanács osztályvezetőjének biztató, öreg arca jelent meg előtte. Azt mondta: biztosan örül a döntésünknek, maga most a megyében a legfiata­labb iskolaigazgató, de ne fe­lejtse el, hogy sok munka vár ott magára, és az embernek ritkán van olyan szerencséje, hogy próféta lesz a saját ha­zájában ... Ö csak állt, bólin­tani is elfelejtett. Kis részle­tek tolakodtak elő az emlékei­ből, körülvették, aránytalanul megnőttek. Ó, igen, még csak huszonnyolc éves vagyok, és ráadásul egyedülálló nő, gon­dolta, s bár napok óta tudott az igazgatói kinevezésről, csaknem szédelegve ment ki az osztályvezető szobájából. S. következett. Janka fel­állt, a fülkeajtó üvegtükrében végigpillantott sovány, fekete ruhás alakján. A sötét, kissé régiesen szabott ruha kiemel­te sápadt, szeplős színtelensé- gét. Messze volt még attól, hogy vénlánynak nevezzék, arca azonban már keménye- dett. Ki állomás elett anyja és a községi tanácselnök várta. Anyjára pillantott: én is ilyen tokszalagszakadás. Kétszer es-S tem le a létráról. — Kerítened kellett volna—! hangoztatta barátom, a fővi-j gyázó — kétszeres szögesdrót- S tál. | — Mit jelent ez anyagilag? | — Tizenkettőezer betonosz- $ lopokkal. Fából még drágább. 5 Reménytelenül intettem; gipszkötéses karommal: 5 — Akkor várnom kell. Éjszakáim se voltak ese-1 ménytelenek. Népes szúcsalád $ költözött a tartógerendák kö-^ zé, szívósan percegett és szösz-1 mötölt, ki vékonyan, ki vasta- $ gon. Akkora zenebonát csap- $ tak, azt hittem, itt a végítélet. $ Még nem hallottam ennyire $ lármás rovarokat. 5 s Cickányok és mezei pockok^ lakmároztak napközben a ^ deszkákon. Rágcsáltak rajt ke-b veset, aztán bűntudat nélkül^ odébb álltak. 5 S — Kend be a házat csónak- ^ lakkal. így lesz tartós a kalyi- ^ ba. A cickány se kedveli a sza- 5 gát! — tanácsolta a tapasztalt' fővigyázó. ; Kilószám kentem a csónak- í lakkot a bordákra. Egy ragacs 5 volt a lábszáram és a képem, 5 mintha akkor bújtam volna ki 5 a festékdobozból. $ Legpimaszabbak mégis a ve- $ rebek voltak. Befészkeltek a 5 tetőhasadékba, éppen a veran- 5 da fölé. Napszámba dolgozhat-; tam rájuk, egy takarító válla-J lat is megirigyelhette volna. $ — A ménkű csapna ebbe a J vityilóba! Te aztán praktikus 5 tanácsot adtál! — támadtam $ barátomra, a fővigyázóra. — Add el, így, ahogy van —$ vígasztalt. — Jó pénzt kapsz $ érte. Majd én kezembe veszem i a dolgot. H űlt helyét találtam a! bungalómnak, mire ismét ^ lerándultam. — Egy maszek vette köl-$ csőn a házikót. Guruló fagy- $ laltszalonnak használja, furi- $ kázik veié a parton — fagyó-! gott barátom, a fővigyázó. —; Csak láttad volna azt a gyors 5 intézkedést. Négy marcona 5 fogdmeg-legény kapta marok- $ ra mind a négy sarkát. Alvá-J zat csúsztattak alá, kerekek- 5 kel. § — Legalább hosszú lejáratú 5 ez az kölcsönzés? — aggályos- $ kodtam. — Nyáron viszik a fagylalt- $ idénnyel. A szezon végén hoz- $ zák vissza. Megnyugodtam. Ezentúl ^ messze elkerülöm a Törpeszu- $ pert. 0 aratom, a nyugdíjas fővi­gyázó tanácsolta, hogy építsek bungalót fából, a Balaton-parton. Először is ol­csó, sógora az ács, fölhúzza fil­lérekért. Másodszor kicsi az adója, mivel a kivető hatóság szerszámkamrának nézi. Har­madszor praktikusan szűk, ro­konság ide nem kívánkozik. Kettőnek ki kell menni, hogy a harmadik beférjen. — Mese kis palotád lesz — csillogtatta meg a lehetőséget —, éppen csak nem lesz kol­bászból a kerítése, és nem di­csekszel mézeskalács ablakok­kal. Valódi cukordoboz gazdá­ja leszel, leteszem rá a főes­küt. Messze földről sereglenek ide, hogy megbámulják. — Nem túl meleg az nyá­ron? — hárítottam el erőtle­nül. — Egy nyavalyát! Fölsze­relsz két ventillátort. Ügy ér­zed magad benne, mint egy jégkunyhóban. Nemcsak a szerzés ősi ösztö­ne dolgozott bennem, de a hiú­ság is. Senkinek sincs ilyen eredeti favillája Tocsogó-fel­sőn. Nevet is adtam már kis­ded hajlékomnak: „TÖRPE­SZUPER”. A sógor egyik ebédszünetben összeütötte a bungalót. A címfestő, aki koporsóké­szítő is volt egyben, egy hétig elpiszmogott a fölirat betűivel. Amikor mindez elkészült, ki­álltam a teleksarokra, hogy megfigyeljem a hatást. A z arra járók diszkréten heherésztek, vihogtak, vagy legyintettek. Volt, aki szánakozva mustrált végig, miféle cserebogár lehetek, hogy pont ide építek faházat, a lu­xusnyaralók közé ... Egy kis­fiú magyarázta a lánykának, miközben kiköpte a rágógumit: — Deszkabódé. Az első em­berpár lakott ilyenben. A sortnadrágos akadémikus­külsejű úr, kis kecskeszakállal, azonmód tüzet fogott: — Odanézz! Balatonfejlesz- tés a huszadik században! Ilyen otromba csúfságot nem pipáltál! — Életfogytiglanra ítélném, aki építette! — siszegte a má­sik, aki egyik felső ítélőszék szavazóbírája lehetett. Egyelőre elég volt nekem ennyi. Visszabotorkáltam a házba, egészen fölkavart ekko­ra emberi korlátoltság. Fogal­muk sincs a romantikáról. Ezután kezdődött faháztulaj­donosi kálváriám. ' s Hétvégi kirándulók szalon- í nát sütöttek a verandán. A $ lécajtót leszaggatták, s a szél- $ védő korlát úgy fityegett, kife- $ lé a gyomvilágba, mint valami $ odvas zápfog. A műanyagtetőn $ mosogatórongy szárítkozott. $ Két kövér könnycsepp gördült $ lefelé az államig. G yorsan kijavítottam a hi-$ bákat. Restaurálással töl- S töttem a szabadságot. $ Eredmény: makacsul gyógyuló $ 'tp'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS X $ $ I KÁRPÁTI KAMILL: $ I ! I Fekete rózsa \ X X X X 5 Hogy a Mézes utcában nem % & leltelek, % $ a Süllő utcába nem 5 hívtalak. $ ^ A ló közepén hangraforgó ^ úszott, ^ ^ a nád-folyosón egy kemény ^ kalap. § 5 $ s s S S hogy a hangraforgó rólad i ^ énekelt, i hallgattuk én és a kemény $ kalap. ^ ^ és egyre jobban tájt, hogy $ nem leltelek, $ ^ s a Süllő utcába- nem hívtalak. $ $ $ I Szoknyáját föltürt hajnal $ jött a vizen. ^ I Bámulták buborékszemíí $ i; halak. J $ Esetlen, fekete rózsaként $ úszott, $ $ nyomában úszott a kemény $ kalap. $ 'sssssssssssssssssssssssssssssss/ssssssssss*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents