Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-20 / 196. szám
1972, AUGUSZTUS 20., VASÁRNAP PEST HEGYEI T alálkozásuk olyan véletlenül történt, amilyen a szerencsés lottó járás. Mégsem lehetett csodálkozni ezen. Kiszámíthatatlan az emberi élet útja, állomásait gyakorta rajtunk kívüli erők jelölik ki — legfeljebb a szabad akarat segítségével választhatunk olykor a lehetőségek között —, s ha lerajzolnánk, magunk is elcsodálkoznánk fura kacskaringóin, pedig hajlamosak vagyunk arra, hogy nyílegyenesnek higyjük. Miszter George Sabó, azaz hogy Szabó Gyurka se gondolta, nem is egy hónapja, hanem egy hete, hogy a bécsi küldetése három nappal tovább tart, mint a dolga, az osztrák cég négyezer .schillinggel hálálja üzletszerzői jóindulatát, s az útiszámlába még egy hazai kirándulás is belefér. Ha már így történt, elhatározta, megszellőzteti a Hamburgban bérelt friss típusú Fordot, meglátogatja Rákosligeten lakó öregjeit, meggy ámolít ja őket néhány tetszetős nyugati olcsósággal, és good by Hungary, várhatsz megint tizennégy esztendeig. Persze, az nem volt benne az útitervbe, hogy a mama esen,géni fog a beteg húga, meg a nagyszülők sírja után, a fathemak eszébe jut a templomzugi kert, amit visszaadott a tanács, el lehetne adni, s ha már itthon a gyerek evvel a ^ nagy kocsival, miért ne híres- ^ kednének vele otthon, Kőrös- ^ marton is egy kicsikét. Nem ^ árt azt finoman a falu értésére 5 adni, most már lehet is, hogy: § Elvettétek a földemet, háza- § mat. tanyámat, most mégis sa- $ ját villában lakom Rákoslige- ^ ten, a nyugdíjam ezerkettő, ^ nem háromhatvan, öregségi az ^ asszony százasával együtt, ^ mintha itthon maradok, s a fi- ^ am, akit kiajánlottatok az egye- § temről, akkora kocsin jár, S mint a tanácsháza. Több volt § ebben a honvágy, amit leple- ^ zett, mint a gyűlölet — az ta- ^ Ián nem is volt benne —, pa- ^ rancsnak sem hangzott, pedig ^ valamikor Szabó Gyuri bácsi ^ ugyan szeretett parancsolni, ^inkább kérelemszámba ment: ^ Hazaszaladhatnál velünk, fi- ^ am! De a bagó rágta hangszá- ^ lak olyan mélyen orgonálták, ^ hogy a bérelt Ford útnak eredt S tőle, Mr. Sabó, azazhogy Szabó § Gyurka hazaérkezésének más- ^ napján az alföldi szülőfalu fe|lé’ Ha George Sabó nem gon- 5 dolta ezt, az otthoni Szabó S Gyurka, a Rákóczi M. T. Sz. 5 gépkocsivezetője — ragad- ^ ványnevén Béres Szabó —, se | gondolta, hogy miután csütör- ^ tök-pénteken egész nap szállí- ^ tóttá a nedves répaszeletet ^ Szolnokról, szombaton reggel Sí majd ezt mondja néki az el■sssssss/ss/ssssssss/ss/s/s/ssssssss/ssssssss/^ hogy hazataláljon. 1952. no- § vember 15.” Janka lehunyta szemét. $ Életre keltek az iskolai emlé- $ kék, megteltek vágyakozással, ^ a titkok feltárultak, és magya- ^ rázatot kaptak. Azt gondolta: s akkor még copfom volt, és a § legjobban annak örültem, ha í nem szóltak hozzám, és egy ^ pillanatra visszatért az a régi ^ december: a hosszú, zárda- ^ szerű folyosó mélyéből az ^ igazgatónő jött elő, megállt ^ mellette, mintha magába mé- ^ lyedve eltűnődött volna, majd ^ azt mondta egyszerűen, mint- ^ ha csak egy kis apróságra fi- 4 gyelmeztetett volna: Ne menj haza a téli szünetre, a szüleid í majd bejönnek hozzád ... ; Janka összehajtogatta a le- ^ veleket, és azt kérdezte ma- ^ gától: Érzek-e most valami ^ haragot, fájdalmat, kifosztott- ^ Ságot vagy bosszúvágyat?...^ Az apja mély fájdalmát érez- ^ te tompán a mellében, amit azon az őszön érezhetett, ami- i kor ezeket a leveleket meg- írták. S akkor azt mondta ^ magának: de hiszen én dől- ^ go^ni jöttem ide, és leélni az ^ életemet... & Óvatosan kinyitotta akony-| haajtót, vigyázva, hogy az § anyját föl ne ébressze, gyufát ^ keresett, majd a három leve- $ let egymásután elégette. Mi- ^ előtt a takaró alá bújt, még ^ megfordult a fejében, hogy ^ mit fog majd mondani reggel ^ a nagybácsinak, de akkor már ^ éjjel két óra is elmúlt, és sze- ^ me végre leragadt az álmos- § Ságtól. í László Lilla (Gödöllő) rézkarca TÍMÁR MÁTÉ: OKÉ AZ EGÉSZ... nők: Állj be a garázsba, öcsém, és hétfő reggelig ne is lássalak! Nem gondolta, de szót fogadott. Hazament a Gazda Szabóéktói vett portára épített háromszobás új házába, meg- fürdött és lefeküdtt aludni. Tudta, hogy nem zavarhatja senki. Felesége a postán dolgozik, a kisebb gyerek az óvodában, a nagyobb az iskolában, a szülei pedig a lenti kisházban, ahová már jövetben beszólt: — Délig nem vagyok itthon! — Nem is háborgatták. A harangszóra is idegeinek láthatatlan vekkere ébresztette fel. Ebédelt, és hogy múlassa az időt, bejárta a portát: le- tépdeste a hónaljhajtásokat a lugasról, kiseperte a hízók betonos kifutóját, a starkingfák- ról lenyírt néhány szövőlepkefészket, és azon vette magát észre, hogy unatkozik. Pedig a belsőség szép valósága ott tükröződött a szemén: Egy szót sem szólhatsz a sorsod ellen Béres Szabó Gyurka! Házad, kerted, két családod, Trabantod van. Az asszonnyal megkeresed a négyet, a háztáji a ráadás. Gondoltad volna ezt, amikor Gazda Szabóéknál szolgáltatok? Az apád volt a béres, te meg a kondásgyerek. Ugye, nem gondoltad? Nem, bizony, nem. Inkább azt, hogy hosszú lesz hétfőig, s hogy megvész egy pohár sörért. Beleült a Trabantba: — Ha keresnek, a nagyvendéglőben vagyok, és gyerünk! Útközben — talán a kanászságról —, Gazda Szabó Gyurka jutott eszébe. Ugyan, mit csinálhat most Gyurka? Éppen befordult a falu túlsó végén honvágyas szüleivel, meg a Hamburgban bérelt Forddal, hogy pár órára a véletlenek útjába álljon. Mert az már nem volt véletlen, hogy éppen Béres Szabóéknál tülkölt, a háziak, meg a vendégek körülörvendezték egymást, Béres Szabóné törülte alájuk a széket, Béres Szabó megko- tyogtatta a borlopót, és Mr. George Sabo, azazhogy Szabó Gyurka ezt kérdezte elsőnek: — Hát Gyurka? S megtudván, beszállt a lágyan rugózó Ford- ba, végiggurult a megkisebbedett falun, odafarolt a Trabant mellé, és már bemenet illesztette a száját: — How do you do, Mr. Szabó? Csakhogy azonnal eltévedt az arcok között... Utoljára katonaruhában látta Gyurkát, ennek is tizenötödik éve, azelőtt se sűrűn, mióta felnőttek, egyetemre járt, bányában dolgozott, s ahogy ő változott, nyilván változott a cimbora is. Szőke pincérfiú lépett hozzá, és meghajolt: — Tetszik parancsolni? — Szabó Györgyöt keresem. — Olyan sok van, kedves vendég, a másik nevét is! — Ügy emlékszem, hogy Béres Szabónak hívták. — Béres Szabó? A pincérfiú tizenhét éves volt, értelmét sem vette a szónak. Segélykérőn körülnézett, míg egy silószagú, öreg, igen, igen, olyan, mint Csősz Lakatos Jani bácsi, mankót nem adott a hóna alá: — Azokat most Sofőr Szá- bóéknak hívják! — Sofőr Szabó Gyurka bácsi ott ül a cimbalom mellett — mondta erre a kamasz pincér, és odakísérte. De mire odaért Gazda Szabó Gyurka lehervadt szájáról a how do you do, s ennyi lett belőle: — Jónapot, Gyurka. Szervusz. A vendéglő is más lett, modern, tiszta, az emberek is mások, ismeretlenek, s Gyurka is más. Nyírott bajszos, vállas valaki, testére szabott angol szövet ruhában, svájci órával a karján, de szappantagadó olajfoltokkal a kezefe- jén. És a szeme is idegenül vibrált kevéskét, míg az értelmére mérte, és fogadta a köszönését. — Jónapot, Gyurka, szerbusz. Hazajöttél? — Hazahoztam a fathert... szóval az öregeket. — Hogy jutott maga ezekhez? — kérdezte elsápadva. — Ne törődj vele! Megfizettem annak, aki megszerezte nekem. Az a fontos, hogy a kezedben van, és most elégtételt vehetsz magadnak. Te most olyan helyet kaptál, ahonnan módod van mindenkinek mindent visszafizetni. Janka nem szólt. Furcsa szédülést érzett, mintha nagy mélység fölött lebegett volna. — Olvasd csak végig mindet — biztatta a nagybátyja. — Majd elolvasom. — Nem sejtik, hogy ezek a levelek megmaradtak. Mindmáig hallgattam róluk, mint a sír. Csöndben ültek a selyemborítású régi csillár fátyolos fénye alatt. Jankának is, meg a nagybátyjának is külön csöndje volt, amely körülvette és hallgatásra intette őket. A férfi később felállt, az asztalhoz tolta a széket, amelyen ült. — Reggel majd átjövök — mondta —, és megmondod, mi lesz a dolgom. Én mindenre élethű pontossággal emlékszem. Janka késő éjszaka olvasta el a leveleket Anyja már mélyen aludt a konyhában. AZ dSŐ levél. „Bejelentjük, hogy Gál András s.-i lakosnak a lánya, Gál Janka, ott jár önöknél tanítóképzőbe, és ott kollégiumban is van. Annak idején még nem tudtuk azt, hogy Gál András, vagyis az apja kulák. Folyó évben megállapítást nyert, hogy a község legnagyobb kulákja, amit csak most sikerült fölfedni. Nem szeretnénk, hogy a lánya tanító legyen, és a jövő ifjúságát, pártunk tartalékát ő tanítsa. Ezért javasoljuk és kérjük az elbocsátását. Apja S. község hivatalos kuláklistáján szerepel, ami jóvá is van hagyva. A szíves válaszukat várjuk ... 1952. október 17.” A második levél: >)Gál Jan_ ka I. osztályos tanulónkkal kapcsolatban olyan átiratot küldtek a megyei oktatási osztályra, amely szerint tanulónk édesapja a falu legnagyobb kulákja, és ennek alapján kérik az iskolából és a kollégiumból való eltávolítását. Az oktatási osztály végrehajtás végett kiadta nekem az iratot. Én beszéltem a kislánnyal is, majd behívattam az édesanyját azzal a szándékkal, hogy a lányát vigye haza. Édesanyja azonban nálam elmondta, hogy sem a felszabadulás előtt, sem azóta vagyonnal nem rendelkeztek. A felszabadulás előtt, mint molnársegéd dolgozott a férje, majd a fel- szabadulás után a gabonafelvásárláshoz került. Később betelepült hozzájuk egy idős házaspár, akiknek volt nyolc hold juttatott földjük, ennek egy részét művelték Gglék két éven át. Azóta már ezt se művelik, és a házaspár is elköltözött tőlük. Gálné tehát tiltakozik az ellen, hogy őket kutaknak minősítsék. Az oktatási osztállyal megbeszélve, most igazoló iratokat kértünk be. Tekintettel, hogy súlyos politikai kérdésről van szó, ami igen gyors intézkedést kívánna, felkértem, szíveskedjenek még egyszer kivizsgálni, hogy Gál András valóban kulák-e, mikor és milyen szerv nyilvánította annak, minek alapján? Még vagyok győződve, hogy nagyon tisztán látják ennek a fontos politikai jelentőségét, és az ügy gyorsaságára való tekintettel, a kivizsgálást gyorsan megejtik, és expresszlevélben válaszolnak. Ennek hiányában nem tudjuk mi sem az intézkedéseinket foganatosítani. 1952. november 11.” A harmadik levél: A 3/1952. szám alatt november 11-én kelt levelüket megkaptuk, amelyben ismételten írást kérnek tőlünk, „esetleges módosítást”, hogy Gál Janka iskolán és kollégiumban maradhasson. Közöljük, hogy a határozatot nem változtatjuk meg, amit egyszer megírtunk, azt azért írtuk meg, mert a valóságot fedi, ezen alkudozás nincs. Kérjük, hogy ne hallgassák a kulák siránkozásait, inkább lépjenek fel keményen ellene. Kulákká az arra illetékes szervek minősítették, a község kuláklistáján szerepel. Nincs mit vizsgálni, kulák. Kérjük, ne kételkedjenek a levelünkben, hanem azt igenis szíveskedjenek végrehajtani. Mi az eljárással egy politikai kérdést oldottunk meg. azért vált szükségessé az ő hazahozása. Az elvtórsak nyugodjanak meg, mi a helyünkön vagyunk, az ügyet ismerjük; és kérjük, minden további alkudozások nélkül a leányt hazaküldeni. Elég nagy ahhoz. A fürdő termálmedencéje mellett, a zuhanyozóban történt. Ketten állták két vízcsap előtt. Mindketten langyos vizet akartak ereszteni, de sehogy sem sikerült nekik. Kísérletezés közben beszélgettek. Az egyik éppen ezt mondta: — Ma olvastam, hogy Japánban elkészült a világ legkisebb rádiókészüléke. Mindössze 120 gramm. Töltőtollba építették be. Minden rádióállomás fogható vele ... Hogy a fene egye meg, csak lángforró viz ömlik ebből a csapból! Az enyém meg jéghideg. Próbáljuk meg a meleg csapot balra, a hideget meg jobbra fordítani. Maga csinálja fordítva ... Ami azt a töltőtollat illeti, nem olyan nagy dolog. Ellenben a szívbillentyű-ka- pocsrakó gép, az igen! Veszélytelen lett a szívműtét, mert a behatolás helyét gép zárja el! Hogy az a menny- dörgősl... Most meg az enyém lett égetően forró. Majdnem leforráztam magam. A z se fordulhat elő nem- sokára! A fürdő vizét a jövőben gammasugarakkal telítik. Azt remekül lehet majd szabályozni gondolkodogép- pel... Hű, a mindenit, ez a víz i fagypont körül van! Most; megpróbálom mind a kettőt j balra fordítani... Mintha még \ hidegebb lenne. Abszurdum,! hogy nem tudják ezt a csapot \ megjavítani! Hopp, azt hi-; szem, megtaláltam az orvossá-\ gát. Kifelé kell húzni. Maga\ i: próbálja meg. Ami pedig aj gyógyítógépeket illeti, az a\ szívkapcsoló gép semmi ah-\ hoz, amit Samov professzori végez. Ö már varrógéppel i egyesíti a beleket... Na, ezt j jól megcsináltam! A csap aj kezemben maradt. Szólok aj fürdőmesternek! — Mondja kérem, nem le- \ hetne ezt a két csapot ían-j gyosra heállítani? — Sajnos, nem. Már több- í szőr is meg akarták csinálni, \ de az a sróf, ami a javításhoz $ kellene, nem kapható. Tessék \ talán odamenni az utolsó két \ csaphoz. Azok adnak langyos \ vizet. — De hiszen azok előtt ti- \ zen is várakoznak! IW em tart sokáig. És ezen-j "*■ " kívül ott a bejáratnál is \ vannak zuhanyozók. — Onnan jöttünk. Ott isj rosszak a csapok. Mégis a két \ utolsónál kell sorbaállnunk.; Na, menjünk... Persze a jö- \ Szerelem I | PALÁSTI LÁSZLÓ: | ZUHANY vőben majd nem kell odamenni. Mozgó gumiszőnyegek viszik a fürdővendégeket mindenhová. A csaphoz, a medencébe, a dögönyözőhöz. Természetesen nem gyúró fogja az embert masszírozni, hanem gép. A ven&ég gombnyomásra beállítja majd, hogy milyen erővel dolgozzon a gépmasz- szőr. A fürdő dolgozója a fejét csóválta, mire a jövőbe látó vendég kioktatta: — Hiába csodálkozik, bizony így lesz A fürdőmestert és a kabinost is gép fogja helyettesíteni. A fürdőalkalmazott vállat- vont, és a két férfi az utolsó előtti csaphoz cuppogott. Beálltak a sorba, vártak, és amikor végre a langyos víz alá jutottak, arról kezdtek beszélni, hogy meghódítottuk a holdat, sőt már a Vénusz napos oldaláról is közvetlenül kapunk híreket. A másik is fellelkesedett: — Csodálatos ez a mai technika!... Na, mit történt? Ott sem folyik a víz!? | TASNÁDI V. ÉVA: | És szólt | a táskarádió... I | Jegenyefa nézett az égre, § örült, mert nem volt szenvedélye. ^ És szólt a táskarádió, kis fémdobozka, harsogó ^ zajjal, ^ sárga sörök, meredek asztal, ^ fehér ruhámon arany cseppek, ostobán mondtam, hogy | szeretlek. ^ És szólt a táskarádió... ^ Elvarázsolt kutyák ugattak, | loboncos szőrük égnek állt, ^ és elhittem egy óra hosszat, & hogy elkerülöm a halált. ^ És szólt a táskarádió... $ — Trili-trala, szép butaságok, J; | és azóta, ha arra járok, ^ I borzongva gondolom, de jó, ^ ; hogy akkor, ott e délutánon | : úgy szólt a táskarádió. & — Ülj le. Mit kérhetek? Sört? — Viszkit szoktam, de talán ... — Brandy jó lesz? Mert én a sörnél maradok. Ittak, és nézegették egymást, keresvén a mostaniban a régit, a cimborát, és udvarias kérdésekkel várták, hátha elővillan az esztendők mögül. — Remélem, milliomos lettél? — kérdezte a sofőr. — Mert én csak motorkocsis ... — Milliomos? Egy frászt! Agent vagyok a National Companynál... — Az mi? — Ügynök... — hirtelen kijavította —, képviselő... — és, hogy ne kérdezhessen a másik, úgy folytatta, mint valami leckét — Kasszagépekben utazom, bejártam már a fél világot... New Yorkban házam van, feleségem... olasz, Ludynak hívjak, két fiam, Jim and Joe, egyszóval oké az egész... És te? — Nekem is van egy házam a tietek helyén, két fiam, Gyuri meg Jancsi, feleségem Csősz Lakatos Margó, azt már mondtam, hogy sofőr vagyok — s huncut mosollyal —, egyszóval nekem is oké az egész. Az amerikás harangozott a pohárral: — Hát akkor oké, szervusz! — Szerbusz! Iszunk még egyet? — Azt majd én... Kérte, itták, a sofőrhöz többen odaköszöntek, elment mellettük a körzeti rendőr is, és az ujjával tréfásan megfenyegette a sörért, de az a régi cimboraság sehogyan sem jött vissza, csak integetett a múltból, mint egy távoli fejfa, amire ez van írva: Miért? Pedig, ha bármelyiküket kérdik, szavával hiteli, hogy rendes ember a másik. — Először, nem mondom, nehéz volt — öklözött a fagyos csendbe George —, osztrák láger, kikötőmunka Hamburgban. Sokszor a zsákokon aludtam. De aztán kikerültem, és all right lett, hát most oké! Itthon tudod, mi volt? Az öreg börtönben, én a bányában ... Én nem voltam te, én kulák voltam... Mit mondjak neki? — találgatta Béres Szabó. — Azt nem mondom, mert nem is érzem, hogy amikor te gimnáziumba jártál, én meg a trágyát tapostam, én sem voltam te... — Eljössz hozzánk? — kérdezte, csak azért, hogy szóljon. — Apámék ott vannak..! Hangolt a cigány, lassan esteledett, és az éttermet, mint valami leeresztett függöny, úgy fátyolozta a füst. — Te, Gyurka — kérdezte George jó idő múlva —, volt a fatheréknál a padláson néhány birkakolomp, meg tehéncsengő, nem találta tőle meg? — Dehogynem.. — Nekem adnád? — Szívesen. De minek; nyujorkban nincsen csordajá- rás! — A gyerekeknek... hazulról. Sokszor eszembe jut. Olyan szépen szólt, amikor legeltettünk a tarlón. — Elviheted az egészet. — Thank you ... majd küldök érte valamit. — Szóra sem érdemes — mondta Sofőr Szabó, és elfeledte, hogy a fia állandóan Lee-farmernadrágért nyúzza. Felálltak és fizettek. — Hazaviszlek — mondta George a hamburgi Ford mellett, de Gyurka nevetve a Trabantjára mutatott. — Nekem is van, igaz, hogy csak mutatja! A koraestben úgy fénylettek a lámpák, mint a búcsújáró szentjánosbogarak. Magasan az oszlopokon sok-sok, lenn a földön kétszer kettő egymás után. Az első kettő mögött Szabó Gyurka mosolygott: Megint murizik majd al asszony, s a másik kettő mögött Mr. Georg? Sabo éppen cigarettára gyújtott. Tulajdonképpen oké az egész — gondolta, csak azt nem tudta, mi az a parányi, motoszkáló fájdalom a szíve alatt.
