Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-20 / 196. szám

4 "“'kKUIop 1972. AUGUSZTUS 20., VASÁRNAP Portré - fénykép helyett „A Magyar Népköztársaság a művelődéshez való jogot a köz­művelődés kiterjesztésével és általánossá té­telével, az ingyenes és kötelező általános isko­lával, közép- és felsőfokú oktatással, a felnőtt­dolgozók továbbképzésével és az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg.” (A Magyar Népköztársaság alkotmányából). Vannak emberek, akikkel gyakran és a legkülönbözőbb helyeken találkozhatunk. Ezek közé tartozik Borsiczky Istvánná is. Tanítónő Dabas harmadik kerületének általá­nos iskolájában. A községi könyvtár vezetője. És ő a helyi művelődési otthon igazgatója is. Hogyan lehetséges ez? Mi az indítóoka? Tanyáról — tanyákra — Falusi pedagógus vagyok. Azt hiszem, ez sok mindent megmagyaráz... — mondja. — Amikor 1940-ben Szegeden megkaptam a tanítónői diplomát, nem kínáltak mellé ál­lást is a város valamelyik iskolájában. Még falun sem. Csak helyettesítési lehetőséget a makói tanyavilágban. A tanítót, aki addig egymaga dirigálta a hat osztály diákjait, behívták katonának. Rám, a városi tanítókisasszonyra ma­radtak ezek a gyerekek. Azt sem tudtam, hogyan kezdjek hozzá az oktatásukhoz. S alig hogy megismertem őket, egyik meghívás követte a másikat. Tollfosztó, kukorica­fosztó kalákákba hívtak. Először azt hittem, csak barát­ságból, vendégszeretetből, de már a második alkalommal mondták: 'a tanító úr verseket, meséket szokott mondani a fosztóban, ők pedig énekeltek hozzá, az iskolás gyere­kek pedig jeleneteket adtak elő. Így csöppentem a nép­művelésbe a tanyasi emberek természetes igénye nyomán harminckét esztendeje. Csináltam egy évig, akkor haza­jött a tanító, én pedig továbbálltam egy iskolával. Kon­doroson a betegszabadságon levő tanítónőt helyettesítet­tem. Aztán a mai Balástya következett, majd a horgosi tanyavilág — mindez négy esztendő alatt. Közben magam is szerepeltem, táncoltam, énekeltem a kórusban, mikor mire nyílott lehetőség. Az első siker után... 59. § (2) Csak a felszabadulást követően sikerült megállapodnia Földeákon. Talán nem is jött volna el onnan sohasem, ha a férjét, aid a MÁV-nál dolgozott, nem helyezik át Bu­dapestre. —r Földeákhoz fűződik az első igazi sikerélményem — emlékezik szemérmes-szerényen. — Az 1952—53-as tan­évben osztályom megyei első lett a tanulmányi verseny­ben. Jutalmul három hétig a csillebérci úttörőtáborban üdült az egész osztály, velem együtt Ott meg a kulturális versenyben szereztünk első helyezést. Akkor szólított fel a tábor vezetője, hogy vállaljam el a következő nyáron a tábor kultúrvezetői tisztjét. Az egy nyárból három lett. Közben Földeákról Gyónra költöztünk. Itt először csak tánccsoportot szervezett a földműves­szövetkezet felkérésére. Amikor elment a községből a könyvtáros, havi százforintos tiszteletdíjért rábízták azt is. Majd pedig 1957-ben havi négyszáz forintért vállalta a művelődési otthon vezetését. Hogyan győzte mindezt a tanítás mellett? Mosolyogva mondja: — Közben felneveltem két gyereket is. Mindkettőt be­csületben. A fiam megnősült, a lányom férjhez ment, dol­goznak mind a ketten. A művelődési otthon fenntartója két esztendeje már nem a tanács, hanem az ÁFÉSZ. — Azóta olyan dolgokra is jut pénz, amire azelőtt csak csurrant-cseppent. Otthonos a berendezés, egyre korsze­rűbb a felszerelés. Van egy általános és egy ifjúsági klu­bunk, énekkarunk, irodalmi színpadunk, citerazenekarunk és tánccsoportunk. A tizenhat tagú tánccsoport aratta eddig a legtöbb si­kert, nemcsak a faluban, az ország legkülönbözőbb tá­jain is. — Szerepeltek már Csehszlovákiában, szeptemberre Sza­badkára szól a meghívásuk, aztán pedig újra Csehszlová­kia következik. A nap 24 órából áll A művelődési otthon — hétfő kivételével — mindennap nyitva áll az érdeklődők előtt. A napokban Grosits, Bu- zánszki és Mátrai volt a klub vendége. Előtte az Állami Déryné Színház vendégszerepeit. A Gyóni Géza-emlékün- nepségeken az irodalmi színpad adott műsort. Szeptember 26-ára pedig azt a jugoszláv népi együttest várják, akik majd a vendéglátóik lesznek szeptember közepén. — Azt kérdezte az előbb, hogyan telik mindenre időm? Felnőttek a gyerekeim. A fiam Pesten él, a lányom a fér­jével még velünk. Most éppen házat építünk. És a nap huszonnégy órából áll... Nem tőle tudom, hanem a járási vezetőktől, hogy a fel­soroltak mellett szakszervezeti titkár az iskolában, gyak­ran részt vesz bemutató tanításokon, tagja a továbbkép­zési kabinetnek. Nem véletlenül kapta meg két nappal ezelőtt a Szocia­lista Kultúráért Emlékérmet. Prukner Pál Rendelőben 57. § (2) Az élethez, a testi épség és az egész­ség védelméhez való jo­got a Magyar Népköz- társaság a munkavéde­lem, az egészségügyi in­tézmények és az orvosi ellátás megszervezésé­vel, az emberi környezet védelmével valósítja meg. (A Magyar Népköztársaság alkotmányából.) Asszonyok a kicsivel és a gépnél Nagyító alatt a gyermekgondozási segély A Pest megyei Statiszti­kai Hivatal adatai szerint a megyében 1969 decemberé­ben 8282-en voltak gyer­mekgondozási segélyen, 1970 decemberében 6690-en vették igénybe a kedvez­ményt, tavaly, év végén pe­dig 7267-en kaptak havi hatszáz, illetve 500 forintot. Egy nőket foglalkoztató munkahelyen, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat buda­kalászi gyárában néztük meg: változatlanul népsze­rű-e a gyermekgondozási 62. § (2) „A nó'k egyenjogúságát szolgálják: mun­kalehetőségeiknek és munkafeltételeiknek megfelelő módon való biztosítása; terhes­ség és szülés esetére fizetett szabadság, az anyaság és a gyermek fokozott törvényes védelme, továbbá az anya- és gyermekvédelmi intézmények rendszere.” (A Magyar Népköztársaság alkotmányából). segély, jelent-e munkaerő­gondot, ha az asszonyok három évre otthon marad­nak, milyen segítséget kap az anya, ha visszatér a gyárba? Minden gyermek helyet kap — Mi a helyzet a lenfo­nóban? — kérdeztem Pot- horszky Lászlóné szb-tit- kárt. — Nincs ilyen gondunk — mondja. — Tavaly 750 ezer forintért bővítettük a gyár óvodáját, mert mun­kába álltak azok a kisma­mák, akik elsőként vették igénybe a segélyt három évre. Mi minden itt dolgo­zó anya gyermekét elhe­lyezzük. — Hányán vannak gyer­mekgondozási segélyen? — Jelenleg százötvenhe- ten. Júliusban öten jöttek vissza és hatan szültek. Salamon Józsefné SZTK- ügyintéző érdekes adatok­kal szolgál. Júliusban 18 olyan édesanya volt a gyárban, aki 1200 forint gyermekgondozási segélyt kapott, sőt olyan is van, Tátrától az Al-Dunáig Gyerekek — Családok — Magánosok 56.8(1) „A Magyar Népköztársaság biz­tosítja állampolgárai számára a,, pihenéshez való jogot, és ezt a jo­got a munkaidő törvényes megállapításával, fizetéses szabadság biztosításával, az üdülés megszervezésének segítésével valósítja meg. (A Magyar Népköztársaság alkotmányából.) Két szakszervezet me­gyei bizottságánál érdek­lődtünk: hány üdülőj egyet osztottak szét az idén a szakmához tartozó vállala­tok, üzemek között. A Helyiipari és Város- gazdasági Dolgozók Szak- szervezete Pest megyei bi­zottsága májustól 231 SZOT-beutalót juttatott a tanácsi vállalatoknak, ösz- szesen 33 külföldi beutaló­val rendelkezhetett a me­gyei bizottság. A helyiipari dolgozók eljuthattak a Szovjetunióba, az Al-Du­nára, Ausztriába, a Magas- Tátrába és Lengyelország­ba. együtt évi szabadságukat. Emellett 157 gyermeket is nyaralni küldtek. Kiosztot­tak ezenkívül 50 egyszemé­lyes beutalót a Balaton mellé, 49-et pedig gyógy­fürdőhelyre. aki 1800-at, mert három év alatt három gyermeket szült. „A 600 forint nagy dolog” Bolváry Gézáné tech­nikus régi dolgozó. Azok közé tartozik, akik csak a szülési szabadságot vették igénybe. — Miért? — Kétéves házasok va­gyunk, nemrégiben minő­ségi cserével kaptunk la­kást Újpalotán, most ren­dezzük be. — A kicsi bölcsődében van? — A Vöröskereszt se­gítségével tudtam csak el­helyezni a lakáshoz közel. Itt a gyárban segítettek volna, de nem akartam na­ponta keresztül utazni a városon a gyerekkel. Lázár Istvánná szövő ja­nuárban szakította meg a gyermekgondozási segélyt: kislánya 14 hónapos. — Mennyit keres havon­ta? — Átlagosan 2000 forin­tot. Állandóan délelőttös vagyok, s mindig azon a gépen dolgozom, ahol ép­pen nincs szövő. Építke­zünk, kellett a pénz, ezért nem maradtam otthon. Pe­dig, a -gyermeknek sokat számít, ha az anya nevel­heti. A hatszáz forint — nem mondom — óriási do­log, de mégiscsak kevés olyan fiataloknak, akik most kezdik az életet. Jó, hogy bevezették Szabó Ferencné szövő három év múltán jött visz- sza. Faggatom, milyen ta­pasztalatai voltak? — Nem panaszkodhatom. Nagyon szeretek szőni, mindig is szerettem és igen rövid idő alatt belejöttem a régi formámba. Igaz ugyan, amióta ismét dolgozom, sokat hiányoztam, mégis megtalálom a .számításo­mat. Szülés előtt 1650 fo­rint volt a havi átlagom, most pedig fél hónapra is megkeresem az 1400 forin­tot. A lenfonóban a gyermek- gondozási segély bevezeté­se munkaerőgondot jelen­tett. Ám budakalászon a ter­meléskiesést mégis pótol­ják: nagy teljesítményű automata gépeket vásárol­tak, amelyek három mű­szakban dolgoznak. — A gyermekes anyákat is három műszakba osztják be? — Általában igényt tar­tanak az asszonyok a há­rom műszakra, mert ez ha­vonta 4—500 forint pluszt jelent — mondja az szb- titkár. — S nekünk is jól jön, mert segít a még min­dig meglevő munkaerő­gondunkon. — Hangsúlyoznom kell — kapcsolódik- beszélgeté­sünkbe Borzák István igaz­gató —, hogy nem a gyer­mekgondozási segély az oka munkaerőhiányunk­nak. A munkaügyi osztály statisztikája szerint má­jusban huszonnyolcán lép­tek be, de negyvenegyen kérték ki a munkakönyvü­ket. A három évró otthon maradó anyák kétségtele­nül növelik gondjainkat, mégis azt mondom, hogy a gyermekgondozási segély bevezetése hasznos volt. S bár van olyan tapasztala­tunk, hogy a segély össze­ge ma nem ösztönöz any- nyira, mint öt évvel ezelőtt, az intézkedés társadalom- politikai jelentősége felbe­csülhetetlen. Soós Ibolya Közművelődés társadalmi alapokon. •• „A Magyar Népköztársaság szervezi és támo­gatja a társadalom fejlődését előmozdító tudo­mányos munkát, segíti a haladást szolgáló mű­vészetet, biztosítja az állampolgárok képzettségének és műveltségének állandó növelését.” (A Magyar Népköztársaság alkotmányából). 18. § Az eredményes munka elismerése volt a helyiipar­ban 65 gyermeküdülőjegy szétosztása is. Ezt teljes egészében a vállalati szak- szervezeti bizottságok té­rítették, tehát ingyenes volt. A legnagyobb megyei he­lyiipari vállalat, a PEVDI, egymillió 800 ezer forintért vásárolt Balatonszabadi- ban egy korszerű üdülőt, hogy a SZOT-tól kapott 51 beutaló mellett valóban al­kalmat adjon minél több dolgozónak a pihenésre. Ezenkívül Hévízen és a Ba­laton mellett másutt még szobákat bérelnek. A Mezőgazdasági-Erdé­szeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete Pest me- megyei Bizottságának idei kedvező tapasztalata: több beutalót kapták házaspá­roknak, mint a> korábbi években. Ötvenhárom férj és feleség tölthette együtt szabadságát a Balaton mel­lett, ugyanennyien üdülhet­tek Hajdúszoboszlón, Hé­vízen, Gyulán, 49 házaspár pedig a magaslati üdülő­helyeken. A megyei bi­zottság idén 35 olyan üdü­lőjeggyel is rendelkezhe­tett, amellyel a családok egy, két, illetve három gyermekkel tölthették A SZOCIALISTA KUL­TÚRA és ezen belül a köz- művelődés, olyan összetett problémakör, hogy az egé­szet csak a részek felől le­het megközelíteni. Ilyen fontos részkérdés a köz- művelődésben az állami közművelődési intézmé­nyek (művelődési közpon­tok, művelődési házak, könyvtárak, együttesek stb.) társadalmi támogatá­sa. Ezek a zömében spontán kezdeményezések, tulaj­donképpen a X. kongresz- szus által ihletettek. A kez­deményezők nem. valami­féle kizárólagos kényszer- helyzetben cselekedtek, amikor a helyi társadalmi erőket e célra igénybe vet­ték. Az a felismerés vezet­te őket, hogy a társadalmi fejlődés a tudományos­technikai forradalom, és a szabad idő növekedésével új oldalról kell megközelíteni a közművelődés kérdéseit, mind tartalmi, mind formai oldalról. Tulajdonképpen arról van itt szó, hogy a szocialista társadalom fej­lődése során, a kulturális forradalmi folyamat, olyan szakaszához érkeztünk el, amely több vonatkozásban megkérdőjelezi a közműve­lődés hagyományos for­máit. Természetesen anél­kül, hogy a folyamat előző szakaszainak eredményeit negligálná, vagy annak to­vábbra is felhasználható elemeit elvetné. Mivel azonban zömében alulról jövő társadalmi jellegű kezdeményezésekkel állunk szemben, a formák még meglehetősen kialakulat­lanok, a szerveződés stá­diumában vannak, változa­tosak és nem is mindig egyértelműek. A JÓSZÁNDÉK ÉS A CSELEKVÖKÉSZSÉG a kezdeményezők részéről vi­szont nyilvánvaló. Még ak­kor is így van ez, ha van­nak akik esetenként félre­értik, vagy ma még meg sem értik. Hangsúlyozni kell azonban azt, hogy eze­ket a közművelődési társu­lásokat, mint hasznos és se­gítő elemeket kell felfogni, amelyek a közművelődés a kultúra társadalmasításá­nak irányában hatnak, Nem átmeneti jellegűek, A MAR MEGALAKULT ÉS ALAKULÓBAN LEVŐ közművelődési társulások nagyon hathatós segítséget adnak, vagy adhatnak köz­művelődésügyünk ügyének. Oldhatják és enyhíthetik azokat a köztudott gondo­kat, amelyekkel közműve­lődésünk jelenleg küszkö­dik. Többek között azt is, hogy közművelődési in­tézményeink jelentős része ma már nem felel meg a korszerű igényeknek. Hangsúlyozom, nagyon mellette vagyok a közmű­velődést támogató társulá­sos formáknak. A mi párt- bizottságunk is sokat tett ezért. A napi gondok eny­hültek is ott, ahol ilyeneket létrehoztak. Tovább kell haladni ezen az úton, de azt is meg kell mondani, hogy a társulások ma még a jelen anyagi természetű gondjait segítik megoldani.

Next

/
Thumbnails
Contents