Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-20 / 196. szám

1972. AUGUSZTUS 20., VASÄRNAP 3 Megkezdődtek Székesfehérvár millenniumi ünnepségei NAGYGYŰLÉS AZ EMLÉKMŰNÉL Zenés ébresztő köszöntötte szombaton reggel a székesfe­hérváriakat, jelezve. hogy megkezdődött az ősi város ne­vezetes eseménysorozata, a millenniumi ünnepség. Délben az Ifjú Gárda 3. or­szágos szemléje résztvevőinek díszfelvonulására került sor, majd délután két órakor a vá­rosi tanácsháza mögött az Arany János utcában, Géza fejedelem tavaly leltárt temp­lomának szomszédságában le­leplezték Meszlényi János szobrászművész alkotását, Géza nagyfejedelem szobrát. A városi tanácsháza fellobo­gózott nagytermében került sor a Hazafias Népfront Szé­kesfehérvári Városi Bizottsá­gának és a város tanácsának együttes ünnepi ülésére, ame­lyen részt vett Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a SZOT főtitkára is. Az ünnepi ülésen a kiala­kult hagyományokhoz híven a városi tanács díszpolgári cí­met adományozott azoknak, akik a város fejlesztéséért a legtöbbet tették. A millen­nium tiszteletére a székesfe­hérvári városi tanács végre­hajtó bizottsága millenniumi emlékplakettet alapított. A Csikszentmihályi Róbert által alkotott emlékplakettet hu­szonheten kapták meg. Az Öreghegyen, az ezüstösen csillogó ezredéves emlékmű lábánál díszegyenruhás ifjú­gárdisták álltak sorfalat, több mint tízezer ember vette kö­rül Kalló Viktor szobrász- művész és Skoda Lajos építész alkotását, a 32 méter magas, alumíniumból készült emlék­művet. Az Alba Regia szignál, a Himnusz elhangzása és a meg­nyitó után, Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a SZOT főtitká­ra mondott beszédet A nagygyűlés végeztével a város több pontján folytatód­tak az ünnepi események, majd este a vidámparkban nagyszabású tűzijátékkal fe­jeződött be Székesfehérvár ezeréves 'ünnepségének első napja. Az ünnep előestéjén (Folytatás az 1. oldalról) 700 éves, több nemzetiségű Solymár mai közösségének építő munkáját. A község nagy utat tett meg azóta, hogy 1949-ben a templom előtti té­ren összegyűlt ezer ember üd­vözölte az új szocialista al­kotmányt. Azóta Solymár ipa­ri faluvá vált, a mezőgazda­ság mellett négy jelentős üzemben dolgoznak az embe­rek. ’ Manhertz Márton tsz-elnök adta át az új kenyeret az üze­mek képviselőinek, a PEMÜ Béke szocialista brigádjának, a PEVDI VI. számú gyáregység bútorüzeme szocialista brigád­jának és a községi Vegyesipari Szövetkezet ifjúsági szocialista brigádjának. A tanácsülés után adták át rendeltetésének a tanácsháza épületével szemben a helytör­téneti kiállítás új otthonát. A régi épület a tsz tulajdona, a szövetkezet azonban szerző­désben rögzítette, hogy örök használatra átadja a községnek A házat átalakíttatta, rendbe­hozatta és elsőként a Pilisvöl­gye helytörténeti gyűjteményt tekinthetik meg benne a láto­gatók. Pilisszentivánon, a tanács­háza nagytermében munkás- mozgalmi kiállítást nyitott meg Kállai Béla, az MSZMP közsé­gi bizottságának csúcstitkára. Az ezt követő ünnepi tanács­ülésen Lengyel Sándor, az MSZMP Budai Járási Bizott­ságának titkára mondott ünne­pi beszédet, méltatta a község fejlődését, a lakosság lelkes társadalmi munkáját. Pásztor Mihály gimnáziumi igazgató, a pilisi medence munkásmozgalmi történetéről tartott előadást. Délután ba­rátságos labdarúgómérkőzés, térzene, este a művelődési ott­honban műsoros est volt. Sej, haj szép a páva... Tegnap délután négy órakor, amikor felgördült a függöny az Erkel Színház színpadán, a Pest megyei egyesített Röpülj páva körök énekeseinek elő­adásában felcsendült a dal: Saj, haj, szép a páva... Ez­után Arany István, a Pest me­gyei Tanács vb-titkára lépett a kamerák e‘íé és hivatalosan is megnyitotta a kétnapos prog­ramot. — Az első országos bemuta­tót a Pest megyei Tanács végre­hajtó bizottsága a Magyar Te­levízióval közösen rendezi — mondotta a többi között. — 1970. december 22-én hangzott el a televízióban a Pest me­gyei felhívás, amely a páva­körök megalakítását, a népda­lok megismertetését és meg­szerettetését, a népi kultúra továbbfejlesztését és ennek az országos bemutatónak a meg­rendezését tűzte ki célul. A felhívás óta mintegy 500 páva­kor alakult, több mint 15 ezer taggal. A mostani bemutatón 13 megye 69 együttese, hang­szeres szólistája és énekese lép színpadra, illetve a kamerák elé. A megnyitó után először a négy Pest megyei Röpülj páva kör mutatta be műsorát, majd színpadra léptek Fejér, Békés, Somogy, Szabolcs-Szatmár, Komárom, Nógrád és Győr- Sopron megye képviselői. Az országos bemutató ma délután 4 órai kezdettel az Erkel Szín­házban folytatódik. NEHEZ ARATAS Száznégy kaszás vágta a rendet Együtt a letkési, újszilvást legények Toman János Mikus József Tóth József Molnár János Néhány hete még muszáj-tu dósításokhoz szedegettük ösz- sze a termésbecslés jóslatait. „Viaszérés, teltek a szemek. Már csaknem bizonyos, hogy jó termés lesz”. (Jó-e? Jobb, mint a tavalyi rekord.) Arat­nak; itt is, ott is elkezdődött. (Édes istenkém, és akkor mi van? Aratnak, ezt már falun sem veszik észre, néhány gép, meg pár tucat ember dolga az egész). Határnézőben. A ma­lomban ... Azután egyszer csak beütött a baj. Megfigyelték? Ha jár a fali­óra, a kutya nem veszi észre, hogy a szerkezet szépen, pon­tosan mutatja az időt. De ha megáll! Beköszöntött a „monszun”! A gépek kiálltak a táblából, majd csak elmúlik az eső. Nem múlt el. Egyszeriben mindenki észrevette, hogy aratás van. „Rendkívüli állapot" A megyeházán nagy tana­kodás, telefonj el entések, hi­vatalos emberek érkeznek, operatív bizottság ülésezik, ki­hirdették a „rendkívüli álla­potot”. Elcsípek egy körmon­datot. „Siralmas: Rádon jöt­tem keresztül, hogy milyen gyönyörűnek ígérkezett a bú­za — pedig nem valami hí­res gabonatermő terület a vá­ci járásnak ez a darabja — ... Most meg?” — legyintés. Ha így áll a dolog, indul­junk Rádra, lássuk, hogyan kísérlik megmenteni a ter­mést! A tsz-iroda takaros épít­mény. Emeletes. Kár, hogy né­hány könyvelő, számolgató asszonykán kívül senkit nem találni benne. A Vezető­ség? Talán kimentek Pencre. A földszinti nagyteremben vékony férfi görnyed nagy árkuspapírok fölé. A félig be­hajtott ajtószámytól nem vet­tem észre. Aztán kiderül, ő is vendég, valamilyen felügye­lőségtől, valamit ellenőriz. In­duljunk hát a penci majorba, a sofőr már begyújtotta a mo­tort, amikor nagy integetve szagban a külső erők támogatta ellen- forradalmi kísérletek sorra meghiúsul­tak, s marxista elveket követő vezető­ik, miközben a tudományos szocializ­must tartják az egyetlen helyes útnak, népüket egyre közelebb viszik a gyar­mati örökség végleges felszámolásá­hoz, az imperialista rabságból való végleges szabadulás céljához. A gyarmati és félgyarmati népek éle- ■' tében könnyen kimutat­ható az alkotmányjogi elnyomás. Ez sokkal burkoltabb formában jelentke­zik a fejlődő országok életében. Mindenki tudja például, hogy a cip­rusi kérdés rendkivül bonyolult. A jú­nius 2-án Nicosiában felújított belső ciprusi görög—török tárgyalások máso­dik menetének múlt hét végén megtar­tott második ülése után a legnehezebb problémákról: a helyi önkormányzat kérdésében elfoglalt álláspontokról, a török közösség vezetői által követelt teljes autonómiáról volt szó. A felek továbbra is mérsékelt derűlátást tanú­sítanak. A tárgyalások szigorúan titko­sak, ilyen körülmények között nagy jelentősége van a megbeszélések lég­körét minősítő rövid nyilatkozatoknak is. Rauf Denktas, a török tárgyalófél legutóbbi megállapítása szerint: a ta­lálkozó nagyon szívélyes légkörben folytatódik. Az ankarai kormány al­kotmányjogi képviselője is elégedett a megbeszélésekkel. Mi teszi oly rendkívül bonyolulttá a ciprusi kérdést? Elsősorban az a kö­rülmény, hogy a ciprusi állam alkot­mányát külső erők — főként volt gyar­mattartója, Anglia — fogalmazták meg. Ez az alkotmány vétójogot bizto­sított a lakosság 18—20 százalékát ki­tevő török közösség vezetőinek, akik ily módon minden nekik nem tetsző intézkedést, törvényt meg tudtak aka­dályozni, s akik ma már teljes autonó­miát — gyakorlatilag föderatív állami felépítést — követelnek. Még az sem zavarja őket. hogy a két közösség nem egymástól elkülönülten, hahem megle­hetősen összevegyülve él és dolgozik. A ciprusi kérdés tehát fehetne nagyon------------------------ egyszerű is, ha nem le nne külföldi beavatkozás. A bonyo­dalmak és nehézségek a NATO vezér­karából és az amerikai központi hír­szerző hivatal központjaiból indulnak ki, amelyek összeesküvéseket szőnek a Ciprusi Köztársaság függetlensége el­len, hogy a ciprusi kérdésnek a NATO szája íze szerint való megoldását kény- szeríthessék ki. A hindusztáni félsziget két, angol---------- örökséget hor­kö nyvkiadó utánnyomásban is megje­lentette a programot, hogy kielégíthes­se a francia munkásosztály és a tár­sadalom legszélesebb körei részéről megnyilvánuló hatalmas érdeklődést. A francia nép nagy reménységgel te­kint a kormányprogram alkotmány- módosítást felvázoló reális törekvései iránt... Az alkotmány minden nép számára lehetőség, me lyei élni­dozó állama. India és Pakisztán e hé­ten ünnepelte negyedszázados függet­lenségét. India nagy utat tett meg, olyan alkotmányra támaszkodik, mely biztosítéka a további előrelépésnek. A „zöld forradalmat” követően, az ipari fejlődés útján tett első lépések nyo­mán, a bekövetkezett gazdasági válto­zásokkal együtt átalakult az indiai társad? lom. S miközben India alkotmányjogilag lerealizált előrehaladást ért el, Pakisz­tán — függetlenségének erősítésében, gazdasága fejlesztésében, társadalmi haladásában — lényegesen hátrább maradt. Nem tudott élni a független­ség lehetőségeivel, mert katonai dikta­túra nyomása alatt élt. Csak a legutób­bi hindusztáni háborút követően, most nyílik lehetősége az ország népének, hogy stabilizálja belpolitikai és gazda­sági helyzetét, s próbáljon megszaba­dulni az imperialista hatalmak vonzá­sától. Figyelemre méltó, hogy még a fejlett _________________ipari államokban is a fejlődés gátja a betokosodó alkot­mány. Példa erre Franciaország, hol az idei nyár „bestsellere” a francia kom­munista és szocialista párt közös kor­mányprogramja, amelynek leglényege­sebb pontjai a francia alkotmány mó­dosítását követelik. A kiadvány első kiadása — a Humanité Dimanche e heti közlése szerint — százezer pél­dányban jelent meg. és néhány nap alatt elfogyott. Az Editions Sociales ük kell — ha élni akarnak. Mi, magya­rok ezt igazán jól tudjuk. Az alkotmány azonban csak ott korlát­lan lehetőség, ahol a hatalom a nép kezében van. A katonai diktatúrák — miként Pakisztánban — visszájára for­dítják a benne rejlő élőrehajtó erőket. De másképp is vissza lehet élni az al­kotmánnyal. Törökország második leg­nagyobb politikai pártjának, az ata- türki hagyományokat leginkább köve­tő — jelenleg ellenzéki — köztársasági néppártnak új elnöke, Bülent Ecevit e héten a Cumhuriyet című ankarai lap­nak adott interjújában bírálta az al­kotmány újabb módosítására irányuló kormánytörekvéseket, amelyek azt a benyomást keltik, mintha a kormány az alkotmányos rendet hibáztatná sa­ját kudarcaiért: miközben az ország vezetői csak beszélnek a reformokról, de azokból semmit sem valósítanak meg. Szintén e heti, de ellenpélda. Carlos ________ Rafael Rodriguez, a kubai ko rmány tárca nélküli minisztere nyi­latkozott az Ekonomicseszkaja Gazeta című szovjet hetilapnak arról, milyen elképzelésekkel csatlakozott országa a KGST-hez. A miniszter szerint Kuba most fejlődésének új szakaszába lé­pett, amelyben ..elsőrendű probléma­ként került napirendre az ország rész­vétele a nemzetközi szocialista munka­megosztásban. E kubai példa is bizonyítja, hogy a fejlődés egyértelmű záloga a nép al­kotmánya — általa tárulnak fel iga­zán a lehetőségek. Alacs B. Tamás kiszalad az ellenőr, s egy in­duló túrataxira mutat. Azok is a majorba tartanak, majd mutatják az utat. Egyszerre szállunk ki a ko­csiból. Ketten vannak, a Bu­dapesti és a Pest megyei Ga- bonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat munkatársai. Bemu­tatkozás. A gazdasági udvar hátsó fertályából gépzümmö­gés hallatszik, arrafelé tar­tunk. A Északra kell menni... Mókány magyar pattan elénk. Vezetőség? Nem tudja. Ö a raktáros. Végigmér ben- "nünket a kajla fekete kalap alól, kezet nyújt: Kovács Já­nos vagyok — mondja. Az aratás? „Már a végin járunk”. A palatetős szín árnyéká­ban sárga búzavonulatok. Belemarkolok, nézem, teli van apró zöld gyommagvakkal. — Még szerencsénk van ve­le, mert ha megtisztítjuk, ép­pen eléri a 73,1 hektoliter­súlyt. Ez a kenyérgabona szabványhatára — mondja a raktáros. — Hallottam, hogy errefelé szorít leginkább a cipő ara­tás dolgában, de ha jól men­nek a dolgok, akkor a járás­ban nem lehet nagy baj. örömteli tévedés. A terményforgalmisok meg­ütközve néznek. Hát itt még tényleg istenes a helyzet, mondják, de nem is e vidé­ken volt a baj. Északra kell menni, Letkésre, Nagybör­zsönybe, ha a „gabonacsatá­ra” kiváncsi. Gyönyörű ez a vidék, mon­dom Gázer Józsefnek, aki a nagybörzsönyi termelőszövet­kezet elnöke. Akkor nézzünk ki, szól. Motorra pattan, még visszakiabál, hogy menjünk csak utána, kitűnő az út. így igaz. Legalább húszméteres szakaszon. Aztán homokdülő- re térünk és a középütt ka­nyargó giz-gaz sövény, sza- márkóró meg bogáncs majd kiviszi alólunk az alvázat. Gyönyörködjünk! Gyalogszerrel végigbukdácso­lunk a tarlón, szőlőt termő meredélyeken. A kék hegy lá­bánál, sárga szérűn öt-hat szekér rakodik, hordja be a kévéket onnan, ahol kombájn sem járt. Esővonzó hegyek — Hetven holdon kaszával arattunk — mondja az elnök, — Megmozdult az egész falu. Jöttek az iparból, az erdészet­ből. Száznégy kaszás vágta a rendet. Ehhez még annyit, hogy a gazdaságban az asszo­nyokkal együtt másfélszázan dolgozunk. Sok a nyugdíjas, őket is el kell tartani, meg­dolgoztak érte. Mondtam is minden kombájnosnak, ne rohanj pajtás, azzal nem sok­ra megyünk, ha elszórjátok a magot. Teszik is becsülettel, amint lehet. Keservesen. A búzát megtaposta a jég, a gaz fölébe mászik... Nézem a közeli táblát. Bete­ríti a domboldalt, s fut le olyan meredeken, kész isten­kísértés itt gépre ülni. — Ilyen földjeink vannak — mutat az elnök. Széttárja a karját: — Mit tehetünk? Kell a búza, pedig sosem volt va­lami fényes termésünk, örül­nénk, ha műtrágyázással sike­rülne javítani Valamit, leg­alább az országos átlagot utolérnénk. Azért csodás ez a vidék, ál­lapítom meg ismét magamban, S az elnök: — Ezek a rohadt hegyek mind ide^onzZák az esőt, Szobán már arattak jay vában, mi meg csak lestünk. Azért időben befejezzük. Amint jön be az országút, an­nak a szegélyén hagytunk egy darab búzát, azt aratjuk utol­jára. Ha majd azt is levágtuk, akik látják, tudni fogják, kész az egész megye. A letkési határban gyötrőd­nek a kombájnok. Szegény masinák, mint évmilliók előt­ti brontosauruszok, kipusztu­lás előtt. Mint a túlmérete­zett őshüllőket a hitvány új földlakók, úgy fogja le a ha­talmas vasmonstrumokat a csenevész futónövény. A fo­lyondár hivatalos neve: apró szulák madzagszára — tíz­húsz méter hosszan is szétfut­kos — rátekeredik a tengely­re, beszorul a dobba. Megkell állni, mielőtt összetörne a gép. „Mackót fogtunk” — mondják ilyenkor a kombájnosok, meg mondanak még mást is, mert sokszor egy óráig is eltart, amíg kitépdesik-ráncigálják a gép torkára akadt gyomkötöt­te kévét. Törik a verődob, tö- rekhúzó, kiugrik a csapágy ... még szerencse, hogy tavaly a kényes alkatrészekből raktá­roztak bőven. A láthatatlan búza S a gépek lovasai? Mint Cyrano testőrtársainak, nekik is kijárna a cím: gémlábú sa­sok, csodalények... — ezek a letkési legények. Meg az új­szil vasiak. A hat gép közül kettőt ők nyergeinek. Tíz napja lassan, hogy elindul­tak az Alföldről hajnaltájt, hogy estére ide, az Ipoly vi­dékére érkezzenek. Azóta itt arat Molnár János, meg a há­rom József, a Tóth, a Mikus és a Vasas. Kedvvel, barát­sággal dolgoznak. Pedig hát! — A kereset? — kérdem. — Odahaza (1200 holdat vet­tünk le huszonnégy nap alatt) a betakarított gabona súlya után kaptuk a pénzt. Itt más a szokás, normahold után fi­zetnek. Csakhogy most se súly nincs, se terület, mert mind­untalan meg kell állnunk — mondja az egyik, de mind­járt hozzáteszi: — De nincs mese, csinálni kell, azért jöt­tünk, hogy segítsünk. — Látja, ilyen legényekkel öröm dolgozni — szól a ter­melőszövetkezet elnöke, To­man János. — Húszadikára megleszünk mi is — dünnyögi. Halvány­rőt, nyílt arcú, szálfaember. Letkésen a veszteség mint­egy harminc százalékos, de kétharmadát megtériti a biz­tosító, mert hogy a jég is el­verte a gabonát, ötször. Ballagunk a falu felé. Né­zem, mekkora földet hagy­tak ugaron, dúsan tenyész rajta a haragvó, térdig érő zöld dudva. Ezt a darab föl­det nem művelik? — kérdem. Az elnök keserű fintort vág, lehajol, belemarkol a gazba. „Itt van, ni, alatta a búza, csak nem venni észre; azért ezt sem hagyjuk itt.” Apor Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents