Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-13 / 190. szám

8 ffcil mse* £jCú4ap 1978. AUGUSZTUS IS., VASÄRNAF Székelykapu »\\VV\V\'^N^\\\VWNNNCSVCÄ\ÄVMNC^\«\\\\\\^\\VCv\VvV^^ Fazekas Ferenc linómetszete % , kert hátsó részében, a ri- ^ A bizlibokrok mögött vete- ményes rejtőzött. Anyám í paprikát és paradicsomot 2 nevelt az ágyásokban. Gyak- ^ ran bízta rám a locsolásukat. % Apám a hosszú ágyások végé- ^ hez öt talicska homokot hor- ^ dott. Még a tavaly nyáron. Itt ^ raktuk össze a bontásból vett ^ téglákat is. Ezek mögött búj- ^ tam el, a homokkupac lett a j birodalmam. ^ Nyáron éppen odasütött a ^ nap. A fejem alá nagyobb hal- ^ mot kapartam össze, majd el- 2 nyúltam az átforrósodott ho- ^ mokágyon. A cingár lábam ^ már elérte az ágyások nedves ^ végét. Heteken át hevertem itt. ^ Apám általában éjszakás ^ műszakot vállalt, hogy minél í többet keressen. Egy újabb ? szobával szerettük volna meg- ^ toldani a házunkat. Anyám ^ két műszakban dolgozott, a kö- ^ zeli lenfonóban. Amikor dél- ^ előttösnek osztották be, senki í nem ügyelt rám otthon. Ezek 2 voltak a legcsodálatosabb na- ^ pok. ^ Ilyenkor korán keltem, pedig ^ nagyön szerettem aludni. Vé- ^ kony lábaimra gyorsan felhúz- ^ tam a halásznadrágot. Ugyan- 2 is lány létemre mindig fiúsán ^ öltözködtem. Anyám a kony- ^ hában hagyta az elkészített 2 reggelit. Világos tejes kávét, 2 vajas és mézes kenyeret. Ha- J mar bevágtam, közben bekuk- ^ kantottam a kisszobába, ahol ^ apám szuszogott. Mire én ki- ^ lene óra felé felkeltem, ő már 2 régen aludt, csak dél körül 2 riadt fel. Szabad voltam. y % A konyhában ócska, faragott lábú sezlon állt. Alatta jókora j bőrönd feküdt. A barna bőrön- ^ döt kihúztam, majd felnyitot- ^ tam. Apám két esztergályos ^ szakkönyve mellett sárga fede- ^ lű, kis méretű könyvek sora- ^ koztak benne. Ez volt a könyv- ^ tárunk. Anyám két évvel ez- * 2 előtt szokott rá a könywásár- p lásra, pedig ő ritkán olvasott, ää de amikor felvette a fizetését, VARGA CSABA: Homokágy hazafelé mindig bement a könyvesboltba, és találomra kiválasztott egy háromforintos, olcsó könyvet. Két tenyerem majdnem be­fedte a könyvek borítóját. A sárga címlapon embléma hir­dette, hogy Olcsó Könyvtár. A bőröndből egyszerre két köny­vet vettem ki, hogyha az egyi­ket megúnom, a másik kéznél legyen. A regények cselekmé­nyét, szereplőit gyorsan elfe­lejtettem, csak az olvasás han­gulata élt bennem tovább. A hatodik osztály befejezése után, egy meleg júniusban ol­vastam a legtöbbet. Reggeltől estig feküdtem a homokban. A világ kincséért sem bújtam elő rejtekhelyemről. Gyoráan feke­tére sültem, és anyám varrta bugyim kifakult. Akkor már a jonathán almafák is megerő­södtek, de a lombjaik árnyé­ka még nem ért el hozzám. Ha megúntam az olvasást, ha­nyatt feküdtem, és felbámul­tam az égboltra. Sokszor a szemem is becsuktam és to­vábbálmodtam a könyvek tör­ténetét. Csodálatos kalandokat talál­tam ki. Erdész lettem, erdő­ket irtottam, beteg állatokat ápoltam. Királynő voltam, aki­nek a hős háborúban meghalt a férje, és ő irányítja az or­szágot. Egyszer elképzeltem, hogy lovon ülök, prérin vágta­tok, az ellenséget űzöm. Ak­kor mondtam anyámnak, hogy vegyen nekem nadrágot, mert én fiú akarok lenni. Aki lova­gol. Apámmal viszont nemegy­szer igazi háborúba kevered­tem. Nem nézte jószemmel, hogy ilyen sokat olvasok, és emiatt anyámnak keveset segí­tek. Apám délben különben is morcosán, éhesen ébredt fel. Anyám pedig csak két óra után ért haza, de az előző este főzött ebédet másodpercek alatt megmelegítette. A másfél szobás házunk udvarán, a sza­bad ég alatt ebédeltünk. Anyám mindig kék térítőt tett a tányérok alá. S kerek, fehér tálban hozta a gőzölgő levest. Én még olvastam. Apám elkiáltotta magát. — Kész az ebéd! Csak néhány pillanattal ké­sőbb válaszoltam. — Még biztosan forró a le­ves ... .\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\í S hevertem tovább. Apám nemsokára újra üzent a tég­lahegye:} túlról. Már ingerül­ten, parancsolva. — Gyere már! Anyám kérlelve hozzátette: — Kislányom ... Nem mozdultam. Mindaddig, amíg nem hallottam, hogy apám kirúgja maga alól ászé két, és értem indul. Erre fel­pattantam, és eléje léptem a téglarakás mögül. Hogy ha ragját lecsillapítsam, elsőként szólítottam meg. — Pont olyan emberekről ol­vastam, mint te ... Erre elmosolyodott. Egyszer aztán váratlanul rá­csapott a fenekemre. Fel ja j- dultam. Fájt az ütés. — Hányszor akarsz még be­csapni! — kiáltotta nekem. Hangosan sírtam. Már azért is, hogy ezzel bizonyítsam, nem akartam becsapni. De már nem hitte el. Szótlanul ette a levest. Befejeztem a bőgést, de még mindig nem nézett rám. A második fogás alatt sem. Aztán ebéd után megsértődve szaladtam a téglák mögé. A homokágyra vetettem ma­gam. Keservesen felsírtam. Boldogságom szertefoszlott. — Én nem ilyen emberekről olvastam... — szipogtam. Apám ekkor sem jött oda hozzám. Napokon át kerültük egymás tekintetét. Ez minden­nél jobban fájt. — Bocsánatot kérek, a hölgyet ide fellett irányítanunk, önhöz, a sezlon- ra. Konferenciát tartanak a városban, nines egyetlen üres szobánk. — Bocsánatot kérek, be kell hoz­nunk egy pótágyat a hölgy számára. Konferencia van a városban, ez kivé­teles helyzet. Egyikük, szemüveges, jótanár arcú, eldönthetetlen, hogy csúnya, vagy a maga nemében éppen szép nő, a má­sik kettőhöz fordult: — Nem tehetünk erről a zsúfoltság­■XXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^XXXXX> í LÁSZLÓ ANNA: Szép szóval énnálam... I !XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXX\XXXXX' ról, mind a hárman különszobára szá­mítottunk. Kérem: legyünk meg békes­ségben holnap reggelig. — Természetesen! — készségeske- dett másikuk, kenyérarcú, puha testű, nagydarab asszony, ma éjszakára a szállodaszoba eredeti, első birtokosa. — Én is csak a békét, nyugalmat kívá­nom. Mari vagyok. Az okosnő habozott. Primitívnek ta­lálta az ilyen bemutatkozást, vezeték­név nélkül. De még a saját vezetékne­vével sem akarta rendreutasítani Ma­rit. Kissé kelletlen hangon válaszolta: — Zsófia vagyok. — Én meg Lilla! — kurjantott a ná­luk fiatalabb, hosszúnadrágos hálótárs. Mondogatták, hogy fáradtak, lefek­szenek, de olvasnak, korán van. Csak Mari ágya mellett volt lámpa, öt nem fogta magához a könyve, tétován la­pozgatott. A másik kettő meg nem lá­tott jól a mogorva csillár túlságosan takarékos fényében. Lilla ajánlotta, hogy beszélgessenek. Sötétben meghit­! .xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx dig csukja az ajtót, rádiózik, tévézik, porszívózik, kávét darái, húst klopfol, vizet ereszt a kádba, lehúzza a WC-t. A toalettet ki kellett lesni, hogy mikor szabadul fel, a fürdőszoba meg percre volt beosztva. Ezért szültem én csak egy gyereket. Pedig szívem szerint fél tucatot is szültem volna, annyira imá­dom az apraját, de a nagyobbakat is, igazán. Hiába, nem bolondíthattam meg a többieket. a gyereksírással, nyüzsgéssel, most meg már késő, ma­radt az egyszem lányom, a Zsuz.só. — Azután végre kaptunk külön la­kást, kétszobásat, modem házban. A beköltözésünk napja akkora népünne­pély volt, énnekem! Gondoltam: a ma­gunkéban leszünk, a magunk csendjé­ben, mert az igen fontos. A gyárban, ahol dolgozom, álló nap ég a pokol, a forróságra értem meg a tikkasztó zaj­ra. Gondoltam, első nap nem tudok még főzni, de összevásároltam a leg­drágább hidegkosztot, csemegéket, hogy gyönyörű esténk legyen. — Még mielőtt asztalhoz ültünk vol­na, úgy hét óra körül, felbőgött a szomszédból egy istentelen elektromos gitár, vagy mi, nem szakmám ez énne­kem. Dübörgött, vonyított, fejembe hasított, korbácsolt. Mindjárt az első negyedórában kikészültem. Akkor vet­tem csak észre: milyen vékonyak itt a falak, mindjárt elkeseredtem. Az uram csitít: majd abbahagyja, nem számít, együnk már inkább, azt mondja. De­hogy hagyta abba, nekem meg a sok drága ételiből egy pár falat ment le a torkomon, az is nyögvenyelősen. Már akkor majdnem sírtam. Az uram ra­gyogva figyelmeztet: hallgassam csak, a szomszédban idősebb hangok szid­nak egy fiút, csendre intik, biztosan a szülei, vége lesz a zenebonának. Na­hát, addig tartott szünetet, míg visz- szafeleselt a szüleinek. Azok kiabáltak is vele, ez az egyetlenegy igaz, hogy kiabáltak is vele. De nem használt semmit. — Ahogy múlt az idő, én egyre dü­hösebb lettem. Átkopogtam a falon. Az uram újra csitít: a legrosszabb eset­ben is tíz óráig tart, ki lehet bírni. Ne kellemetlenkedjem én a szomszédnak a kopogásommal. Képzelhetik, erre végképp elöntött a düh. Áldott jó em­ber az Imre, de az nagy foltja neki, hogy senkivel se szegül szembe. Egy gyárban dolgozunk, tudom, a brigádjá­ban is odavágták hozzá egyszer, hogy ha kell: álljon ki, az istenfáját! — No, az én kopogásom persze bele­veszett a bömbölésbe. Döngetni kezd­tem a falat, ököllel. Annyi lett az ered­ménye, hogy igen megfájdult a kezem. Akkor szólal meg a Zsuzsó: minek cir- kuszozok, az a fiú egész klasszul ját­szik, érti a mesterségét, egyáltalán nem rémes. Legszívesebben széttéptem vol­na ezt ,az egyszem lányomat. — Értsenek meg engem, nemcsak az, hogy űzött voltam attól a gyalázatos hangorkántól. De a sorsomat is gyá­szoltam. Nem elég, hogy zajos gyárban dolgozom, hogy tizenhét évig otthon is a mások örökös lármáját hallgattam, most meg talán évekig ez jut minden legalább jól kibeszélgettük: magunkat. Nem igaz? — De igaz. Kitűnően. Dél-j utánra újból záport jelzett a j meteorológia ... Bejön a ka- : pu alá? Találkozunk? — Magával? Örömmel! \ Viszlát, a délutáni zápornál. tebb lesz, azt hihetik, hogy régi isme­rősök, barátnők akár. Eloltották. — Kezdje hát el valaki! — agitált Lilla —, mesélje, ami éppen az eszé­ben jár, amennyiben nem titkos... . Mari öblösen sóhajtott: — Nekem aztán semmi egyéb nincs a fejemben, mint a holnapi tárgyalás! Kezdjem? — majd a biztatásra: — De hol is kezdjem?... Arrafelé, hogy mi sehogyan sem tudtunk lakást szerez­ni. Tizenhét évig. Tizenhét évig tlp- ródtunk az ócska társbérletben. Kilen­cen laktunk ott, képzeljék azt el! Vala­ki mindig nyitja az ajtót, valaki min­CSANÁDY JÁNOS: Virággal — Grúziába Milyen virággal menjünk Grúziába? Batumi zöld babérja mellé szemünknek melyik virág kedvesebb? Legyen talán a szőlő levele? Ez nem virág. Legyen jegenye? Cseresznyeág? Szilvavirág? Ez sem virág, az sem virág, ahogy a babér is fényes, örökzöld. Mégis tudok egyet, ősszel nyílik, s nem is a virág, hanem a szép gyümölcs, vad hegyek, dombok oldalában szelíd, piros, hivogatóan ég; tüskés galagonya bokra, piros gyümölcs-zuhatag, gyerekkéz- felsebző galagonya, csemeték lehelgetik dérmart levelét. nál. Ennél a nyelvnél, öre­gem, ami felülről jön lefelé, az az eső... — Kórózsné kiesett a har­madikról. Ö is eső? — Persze. Azaz, hogy leeső. Mert az eső, az az eső. Vilá­gos? Állati klassz ám a ma­gyar nyelv. Van ez az izéje, ez , a „le”, nteg „fel”... — Igekötője? — Az az, az van neki. Ige- \ kötője. És, ha köti az igéhez, \ mint ebet a karóhoz, rögtön j más lesz az árnyaltsága a \ szónak. Mint ennek a Kórózs- : nénak az esetében is. Más az : ugyanis a magyar nyelvben, \ ha Kórózsné esik, vagy na az j eső esik... Világos? — Persze, hogy világos. Va- : jón meddig esik? — Ha bugyborékol a víz, j akkor sokáig. Bugyborékol? — Nem bugyborékol. — Akkor nem esik sokáig. A nagyapám csak kinézett a tornácról, bele a kacsák vizes lábasába. Bugyborékol. — So­káig esik az eső, hagy essen — mondta. Ha bugyborékolt, per­sze. Ha nem bugyborékolt, egy szót sem szólt. — Na, el is állt. Mehetünk. — Elállt? Nagyszerű. Kicsit huzatos volt ez a kapualj, de ifrciWCCCCCCCXCSSCÄSVOSXWCOCCCCSSSCCSSS — Mindjárt esni fog! — Sebaj. Kell az eső. A nagyapám is mindig azt mond­ta, hogy első az eső. — Tényleg kell. — De mennyire kell. Kép­zeld el, ha nem esne. — Mi lenne? — Szárazság. Szomjhalál. Kipusztulna minden. Ezért kell az eső. Az öregekben le­het bízni. A tudományra ugyan fittyet hánytak, de amit tud­nak, azt tudják. Azt mondta a nagyapám, ugye, hogy első az eső ... Hát nem igaz? — De. Igaza volt. Ezek sze­rint. Már esik is. — Tényleg. Már esik. Ér­dekes, hogy mindig lefelé esik, Ezért is nevezték el esőnek. Esik az eső. Így rögtön tudod, hogy nem emelkedik. Ellenke­ző esetben lehet, hogy az esőt emelkedőnek neveznék? — Mikor? — Hát, ha alulról felfelé es­ne, azazhogy emelkedne az eső, azazhogy az emelkedő ... Mit gondolsz? — Lehet. Annyi mindent hall az ember, hogy ez is le­het. — Na, ugye! Milyen bölcs a magyar nyelv. Nincs is böl- csebb nyelv talán a magyar­| GYURKÓ GÉZA: j Viszlát a délutáni zápornál FAZEKAS LAJOS: Üti mozaik * Utaztam városokba, országokon át, álltam pályaudvarok hűs csarnokában; amíg más vidáman ölelte rokonát, a régen-távozót szerelemmel vártam. Jártam a tiszta Alpokban, ahol ' a felhők a hegyeket ölelik, s ahol a kis faluk odahúzódnak a hegyekhez, föl a fenyvesekig. Merengtem reklámok fényzuhatagában, míg dörgött mögöttem Milánó vas-szíve; Nápolyban szép Dél szegényeivel háltam, s néztem a szédítő terek fényeibe. Délen azúr tengerben fürödtem, számhoz csapta sós karaját a hab. S távol, mint egy szörny, csatahajó tűnt föl, messze-szigetnél hatalmasabb. ff ff y y \ RUDNAI GÁBOR: | | A szél | y y ff Bízd magad te is a szélre! ff fff Felleget \ tereget 'f a drótkötélre, | avart , f kavar, f ff levelet, port visz, | ff minden fa felfordított f/f partvis, ff ff^ füvet fésül, tornyoz tupírt, ff ff ökörnyál-cérnán egy papirt: ^ ^ sárkányt cibál, liheg, lohol, ff ff mindenhol ott van s nincs ff sehol, ^ ff volt-nincs, elment, | tovább, tovább, ff darazsat dug egy szamár ff | fülébe, | ^ vár egy iát, ff f, és vége, ff ff csend, — ff Iecsüggeszti szirmát a nap, ff ff és felszakad ff a dinnye '/. A y ff ínye, ff, hullnak a fekete fogak. ff I | ZELK ZOLTÁN: f Szüntelen ff ff f Mióta az istent eltemették í ff Koporsóba gyűrték az apámat ff ff Nem szűnik a gyermekkor ff 'f szívemben ff ff Nem szűnik az árnyak ff rémuralma. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents