Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-02 / 180. szám

HN «fern 'zfCirlm* 1972. AUGUSZTUS 2.. SZERDA FÓKUSZ Az USA történetében először... George McGovern, a demokra­ta párt elnökjelöltje és Tho­mas Eagleton a visszalépést bejelentő sajtótájékoztatón. GEORGE MCGOVERN és Thomas Eagleton, az amerikai demokrata párt alig két hete megválasztott elnök-, illetve alelnökjelöltje magyar idő szerint kedden hajnalban rendkívüli közös sajtóértekez­leten jelentette be a közös döntést: Eagleton szenátor kedden hivatalosan, írásban közli a demokraita párt orszá­gos végrehajtó bizottságának elnökével, hogy visszavonja jelölti nevezését MCGOVERN bevezető nyi­latkozatában nyomatékosan hangsúlyozta, a közös döntés­re vezető másíél órás eszme­cseréjük a kölcsönös megértés szellemében zajlott le, s mind­kettőjüket az a kívánság vezé­relte, hogy megerősítve a de­mokrata párt egységét, a sze­mélyi kérdésekről végre a „nagy nemzeti problémákra” irányítsák a közvélemény fi­gyelmét. Ismételten aláhúzta, hogy döntésük indítéka nem Eagleton egészségi állapota. Szerinte a missouri szenátor múltbeli ideggyógyászati keze­lése lezárt ügy, és kezelőorvo­sai is megerősítették, hogy egészségi állapota kitűnő. Mint mondotta, a maga részéről azért jutott erbe a „szivtepoen fájdalmas” döntésire, mert az aleinökj elölt kórtörténetének feltárása óta minden figyelem erre irányul, hattérbe szorítva az elnökválasztási küzdelem olyan égető kérdéseit is, mint a vietnami háború és a gaz­dasági helyzet. EAGLETON nyilatkozatában a maga részéről kifejtette, azt remélte, hogy az „Eagleton-ügy hamar kifutja magat”, s az­után a közfigyelem ismét az igazi problémákra irányul. Vé­gül azért jutott erre „a nem könnyű döntésre”, mert nem óhajtja „még inkább megosz­tani az amúgy is megosztott demokrata pártot”. Hangoz­tatta hogy „személyes érzelmei másodlagosak a demokrata párti egység helyreállításának szükségességéhez képest”. Visszalép az alelnökjelöltség- től, de nem vonul vissza a vá­lasztási küzdelemből, hanem, mint Ígérte — minden ener­giájával azért fog országszerte korteskedni, hogy George McGovern legyen az USA kö­vetkező elnöke. A SAJTÓÉRTEKEZLET so­rán McGovern „nagy jövőt” jósolt Eagletonnak, az utóbbi pedig választási győzelmet McGovemnek, s mindketten változatlanul és szilárd baráti érzelmeikről biztosították egy­mást. A DEMOKRATA PART el­nökjelölő konvenciója által megválasztott alelnökjelölt visszalépése — ami ezúttal, először fordult elő az USA tör­ténetében — új helyzetet te­remt az elnökválasztási küzde­lemben. A fő figyelem egyelő­re azonban topábbra is sze­mélyi kérdésekre összpontosul, most már elsősorban arra, hogy ki lesz McGovern új vá­lasztottja az aleinökj elöltségre. McGovern a közös sajtóérte­kezleten nem adott választ er­re a kérdésre. Mint mondotta, „gondos megfontolás” után fogja javaslatát a demokrata párt országos végrehajtó bi­zottságának rövidesen össze­hívandó rendkívüli értekezlete elé terjeszteni. Közlemény a szovjet-amerikai kereskedelmi közös bizottság első ülésszakáról PETER PETERSON SAJTÓÉRTEKEZLETÉ Moszkvában kedden véget ért a szovjet—amerikai keres­kedelmi közös bizottság első ülésszaka. A hivatalos közlemény sze­rint a tárgyalások hatékony, konstruktív jellegűek, és elő­mozdították a megvitatott kér­désekkel kapcsolatos álláspon­tok kölcsönös tisztázását és egymáshoz való közelítését. Az ülésszak július 20-án kez­dődött, és Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi mi­niszter elnöklete alatt folyt le. Az amerikai delegációt Peter Peterson, az Egyesült Államok kereskedelemügyi minisztere vezette. Hétfőn Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára a Krímben fo­gadta Petersont. A két küldöttség megvitatta a szovjet—amerikai kereske­delmi megállapodás megköté­sével kapcsolatos kérdéseket, beleértve a legnagyobb ked­vezménynyújtás rendszerét, valamint a kereskedelmi tevé­kenység lehetőségeinek biztosí­tását. A felek véleményt cse­réltek az ipartervezésben való szovjet—amerikai részvételről és a kölcsönös hitelnyújtásról, továbbá a kölcsönbérleti szer­ződésekkel kapcsolatos szám­lák rendezéséről, a tengeri szállításokról és még néhány más kérdésről. A közös bizott­ság felállításáról a szovjet ve­zetők és Nixon elnök — mint ismeretes — az elnök májusi moszkvai látogatása idején ál­lapodtak meg. A bizottság második üléssza­kát még az idén Washington­ban tartják. ★ Peter Peterson amerikai ke­reskedelemügyi miniszter ked­den Moszkvában az amerikai nagykövetségen sajtóértekez­leten tájékoztatta a külföldi és a szovjet újságírókat a szovjet fővárosban folytatott tárgya­lásairól. Az amerikai miniszter min­denekelőtt kijelentette, hogy — véleménye szerint — a Szovjetunió számos amerikai cég szempontjából rendkívül jó vásárlópartner. Elmondotta továbbá, hogy Leonyid Brezs- nyevvel, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárával mintegy három órán keresztül a kereskedelmi és gazdasági kérdések széles köréről tár­gyalt. Leonyid Brezsnyev — mondotta Peterson — hangsú­lyozta, hogy a szovjet, veze­tők, Nixon elnökhöz hason­lóan, ragaszkodnak a csúcstár­gyalásokon elért megállapo­dáshoz. Az amerikai miniszter ez­után összegezte a szovjet— amerikai kereskedelmi közös­bizottság első ülésszaka mun­kájának eredményeit. Bejelen­tette, hogy a bizottság munká­Peter Peterson (szemüvegben) amerikai kereskedelmi mi­niszter Patolicscv szovjet kül­kereskedelmi miniszter társa­ságában felkereste a moszkvai Lenin-mauzóleumot. jának szervezeti kérdésedről kedden jegyzőkönyvet írtaik alá Moszkvában. Megismételte azt a Moszkvába érkezésekor tett kijelentését, hogy a szov­jet—amerikai kereskedelmi egyezményt, véleménye szerint, az év végére kidolgozzák. A bizottság mostani üléssza­kán a kereskedélxni és gazda­sági kapcsolatok bonyolult és egymással összefüggő kérdései­nek megvizsgálásához készí­tették elő a talajt. Minél szi­lárdabb ez a talaj, annál ke-l vesebb lesz a probléma a jö-l vőben — jelentette ki az ame­rikai kereskedelmi miniszter. Elmondotta, hogy a megvizs­gálandó problémák között mindössze egy-kettő bonyolult. Ezek megoldása érdekében le­hetséges, hogy szükség lesz magasabb kormányszintű be­avatkozásra, Peterson kijelen­tette, hogy számos területen haladás tapasztania tó. Közele­dett a felek álláspontja a köl­csönbérleti ügyek kérdésében; mindkét kormány megérti e kérdés fontosságát és nehézsé­gét a másik fél szempontjából. Peterson részletesen foglalko­zott azokkal a — mint mon­dotta — nehézségekkel, ame­lyek a legnagyobb kedvezmény elvének az amerikai—szovjet kereskedelemben való érvé­nyesítését érintő megbeszélé­sék sarán merültek fel. Annak a véleményének adott kifeje­zést, hogy az Egyesült Álla­moknak ugyanolyan feltételek mellett kell hitelt nyújtania a Szovjetunió számára, mint amilyen feltételek mellett ad kölcsönt más országoknak. Kérdésekre válaszolva Pe­terson elmondotta: több variá­ció is van arra, hogy szovjet— amerikai közös vállalkozás jöj­jön létre, ásványi nyersanya­gok, főképp földgáz kiaknázá­sára, valamint késztermékek gyártására. Konkrét tervekről azonban nem szólt. Végezetül bejelentette, hogy később, de még ebben az év­ben, Washingtonban kerül sor a szovjet—amerikai bizottság násodiic ülésszakára. 25 kilométerre Saigontól (Folytatás az 1. oldalról) ra a Saigontól mindössze 25 kilométerrel északkeletre fek­vő Blen Hoa-i amerikai légi- támaszpont ellen. Rakétákkal és 122 milliméteres aknavetők­kel tűz alá vették a nagy ka­tonai bázist. A felszabadító erők körülbe­lül egy órán át tartották tűz alatt a támaszpontot. A Saigon i amerikai katonai parancsnokság közlése szerint hétfőre és keddre virradóra is­mét bevetették a légierő B— 52-es típusú óriásbombázóit, ezúttal a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság Donig Hói kikötővárosa ellen. A B—52-esek több helyütt bombáztak dél-vietnami terü­leteket is. Továbbra is igen heves harcok folynak Quang Tri városában, ahol a saigoni bábreasim húszezer katonáját vetették be, hogy megpróbál­ják ismét birtokukba keríteni a híres citadellát. Egy dél­vietniami katonai szóvivő a támadás előkészületeiről a kö­vetkezőket mondta: „Addig ágyúzzuk Quang Trit, amíg egy élő lelket találunk: azután bevesszük a várost”. VARSÓI „TŰZPRÓBA’’ rr „Tűzpróba” címmel írt belső vezércikket a varsói felkelés 28. évfordulója alkalmából a Trybuna Ludu. Amikor 1944. augusztus 1-én Varsó házain megjelentek a nemzeti lobogók és eldördül­tek az első lövések, öröm töl­tött el mindenkit, hogy har­colhat a fasiszta ellenség ellen. Sokak kezében azonban nem volt fegyver és sokan nem gondoltak arra, hogy kik és Leonyid Brezsnyev megbeszélései (Folytatás az 1. oldalról) cialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkárával, aki rövid üdülésre érkezett a Krímbe. Brezsnyev és Hone- cker kicserélték nézeteiket a Szovjetunió Kommunista Párt­ja és a Német Szocialista Egy­ségpárt, a Szovjetunió és az NDK népei kapcsolatainak to­vábbfejlesztéséről és elmélyí­téséről, valamint más, kölcsö­nös érdeklődésre számot tartó kérdésekről. A találkozó baráti, szívélyes hangulatban ment végbe. Kedden baráti eszmecserén találkozott a Krím félszigeten Erich Honecker, az NSZEP KB első titkára és Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára. A talál­kozóról közös közleményt ad­tak ki. A felek a két testvér­párt tevékenységéről és az előttük álló feladatokról tájé­koztatták egymást. Az NDK és Csehszlovákia pártvezetőinek találkozóját a kölcsönös meg­értés és valamennyi kérdésben a közös álláspont jellemezte. Az AFP hírmagyarázója sze­rint Kadhafi ezredes azért tett javaslatot Egyiptom és Líbia uniójára, hogy saját belpoliti­kai helyzetét erősítse. Egyip­tomnak nehéz a válasz, mert Szadat kész ugyan segíteni a Líbiai elnöknek, de nem kíván túlságosan messzire menni az egység útján. így értékelik a legújabb fejleményeket kairói arab körökben. A szunnyadó ellenzék, amellyel Kadhafi ezredes hó­napok óta szembe találja ma­gát, nem bírálja a líbiai poli­tika fő vonalait: az arab szo­cializmust, a barátságot Egyip­tommal és az antikommuniz- must. Mindazonáltal — mond­ják Kairóban — a forradalmi parancsnokság tanácsának Dzsallud őrnagy körül csopor­tosuló tagjai azt szeretnék, ha a líbiai politika több realitást és kevesebb érzelmi ösztönzést mutatna fel; ha kevesebb vol­na benne a rögtönzés és több hely jutna a „technokraták­nak”. Kadhafi ezredes négy ízben fenyegetőzött lemondással. Minden alkalommal kompro­misszum jött létre. Ámde, ha megismétlődne a dolog, eset­leg már lehetetlen volna a kompromisszum. A líbiai el­Tobruk és Benghazi A kairói AI Ahram keddi számában a líbiai Tobrukból Je­lenti, hogy Moammer Kadhafi líbiai elnök és Anvar Szadat egyiptomi államfő hétfőn délután megtartották első tanácsko­zásukat. A találkozón — a lap értesülése szerint — a közös akciók fokozásáról, a legutóbbi közel-keleti fejleményekről, valamint a közel-keletd válsággal kapcsolatos nemzetközi ál­lásfoglalásokról volt szó. A két államfő kedden délelőtt Benghaziban folytatta ta­nácskozásait. A tárgyalások központi témája ezúttal minden valószínűség szerint a Kadhafi által javasolt egyiptomi—líbiai unió. A keddi megbeszélésen mindkét fél küldöttséggel kép­viseltette magát. A MENA közel-keleti hírügynökség úgy tud­ja, hogy a második tárgyalási napra magas rangú személyisé­gekből álló egyiptomi delegáció érkezett Líbiába. A küldött­ség tagjai között van: Azaz Szidki miniszterelnök, Hafez Isz- mail, Szadat elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, Murád Gha- leb külügyminiszter, Gamal El Oteifi, a parlament törvény­hozó bizottságának elnöke és Mohamed Oszmán, az Arab Szocialista Unió szervezésügyi főtitkára. A líbiai rádió kedd reggeli híradásában beszámol arról, hogy hétfőn, az egyiptomi elnök Líbiába érkezésekor, több­ezer főnyi tömeg vonult fel Benghazi utcáin, éltetve a két or­szág barátságát, a két ország egyesítésének gondolatát. nők ezért az év eleje óta az­zal igyekszik erősíteni a hely­zetét, hogy szorosabbra fűzi kapcsolatait Egyiptommal — azzal az országgal, amely nem takarékoskodik a közbenjárás­sal, hogy hatalmon tartsa őt. Egyiptomi tanácsadók igaz­gatják a líbiai államéletet, ők biztosítják a gazdasági élet fo­lyamatosságát. A hadsereget és a rendőrséget egyiptomiak képezik ki. Az egyiptomi terü­leten állomásozó líbiai egysé­gek készen állnak a beavatko­zásra, ha országukban problé­mák adódnának. Röviden: Lí­bia nem életképes Egyiptom nélkül. Másfelől viszont Egyip­tom nélkülözhetetlennek tartja a jó kapcsolatait Líbiával. így kemény valutában jut jövedel­mekhez (a tanácsadók fizeté­sei, állami segélyek — titko­sak és publikáltak). Líbia emellett nyílt kikötő a nyugati kapitalizmus felé, s területe háború esetén felhasználható Egyiptom számára. Mindazonáltal az egyiptomi jelenlét nem túlságosan nép­szerű Líbiában. Kadhafi min­den tekintélyére szükség van, hogy elfogadtassa. Ugyanak­kor, ha Egyiptomban örülnek is annak, hogy élvezhetik a Líbia által nyújtott előnyöket, nem nagyon beszélnek a két ország teljes egyesüléséről. Ügy vélik, hogy Egyiptomnak magának is eléggé nehezek a problémái, semmint, hogy a líbiai elem bekapcsolásával to­vább bonyolítanák őket. Nem szabad elfeledni, hogy Szadat első problémái éppen Líbiával függtek össze: 1971 tavaszán az Ali Szabri vezette ASZÚ KB elutasította Líbia, Szíria és Egyiptom unióját. Az egyiptomi közvélemény bizal­matlansága tovább él. Szadat- nak ezért nehéz a dolga Tob- rukban és Bengháziban. Két­ségkívül megmondja Kadhafi­nak, hogy Egyiptom támogatá­sa éppolyan vitathatatlan, mint valaha, ugyanakkor nem tartja helyesnek, ha túlságosan messzire mennének az egység útján... milyen célokkal szervezték a felkelést. Varsó népe egy em­berként vett részt a harcban, nem tudva, hogy az esemé­nyek hátterében a londoni tá­bor politikai manőverei húzód­nak meg, amelynek az volt a célja, hogy kezükbe ragadja a hatalmat és hátráltassa a fel­szabadult Lengyelország forra­dalmi átalakulását. Míg a fő­város lakosságának szemében a felkelés a náci Németország elleni harcot jelentette, a szer­vezők kezében ütőkártya volt csupán, amelyet a baloldali erőkkel szemben . játszottak volna ki. Bár sokan élnek még az ak­kori esemíliyek részvevői kö­zül, a fiatalok számára 1944. augusztus 1. már történelem, egy új korszak kezdete, egy olyan békés korszaké, amely­ben nincs szükség a régi „tűz- próbára”. A fiatal nemzedék­nek ma a szocialista építés frontján kell megvívnia har­cát — fejeződik be a cikk. IRALARC... A katolikus barikádok lerom­bolása, mint várható volt, nem hozott nyugalmat- Észak-Iror- szágban. Képünkön egy pro­testáns szélsőséges alakulat álarcos, géppisztolyos tagja Belfastban. A GENFI LESZERELÉSI ÉRTEKEZLET kedden néhány perces ülés után feloszlott, miután az elnök hiába várta felszólalók jelentkezését. Az ülést csütörtökre elnapolták. Bajna-pan A moszkvai Izvesztyija „Rajna-parti levelek” cím­mel közli Lev Tolkunov cikksorozatát, amely ismer­teti a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok fejlődését a két ország között megkötött szerződés ratifikálása előtt és az azóta eltelt időszak­ban. Tolkuúov, miután rámu­tat, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztár­saság a világ igen fejlett iparral rendelkező országai közé tartozik, hangsúlyoz­za: mindkét ország és egész Európa számára több előnyt biztosít, ha együttesen ak­názzák ki azokat az óriási lehetőségeket, amelyek a Szovjetunió és az NSZK ipari-gazdasági potenciáljá­ban és nemzeti kultúrájá­ban rejlenek. Közvetlenül a szerződés aláírása után érzékelhetően megélénkültek a két ország gazdasági kapcsolatai. Alá­írták a hosszú lejáratú egyezményt. Megállapodtak abban, hogy kiszélesítik az együttműködést, amely ki­terjed egyebek között ipari komplexumok létesítésére, szabadalmak, licencek és műszaki dokumentációk ki­cserélésére. Az együttműkö­dést lényegesen elősegíti majd a tudományos-műsza­ki és gazdasági együttmű­ködési bizottság, amely arra hivatott, hogy rendszeresen tanulmányozza az együtt­működés távlatait, és kidől­fi levelek gozza a megfelelő indítvá­nyokat. Kirajzolódnak az együttműködés magasabb formájának lehetőségei: a termelési kooperáció, az NSZK-ban működő cégek részvétele a Szovjetunióban levő hasznos ásványi kin­csek kitermelésében és az ezzel kapcsolatos új ipari komplexumok megteremté­sében, a tapasztalatok és az ismeretek kicserélése a koz­mikus kutatások, az elekt­ronikus számítástechnika stb: területén. Mint Tolkunov írja, a szovjet—nyugatnémet szer­ződés aláírásának közvetlen eredménye volt az a meg­állapodás is, amelynek alapján L eningrádban és Hamburgban főkonzulátust nyitnak, továbbá közvetlen légi összeköttetést teremte­nek a Szovjetunió és az NSZK között, és sikeres megoldást nyert a kölcsö­nös kapcsolatoknak néhány más, gyakorlati kérdése is. „Kétségtelen, hogy a rati­fikálás után, a szerződés megvalósítása során el lehet jutni majd a szovjet—nyu­gatnémet kapcsolatok fejlő­désének minőségileg új, lé­nyegesen gyümölcsözőbb szakaszába a legkülönbö­zőbb területeken. Nemcsak a Szovjetunió és az NSZK érdekeinek, hanem az euró­pai béke megszilárdítása ér­dekeinek is ez füel majd meg” — állapítja meg az Izvesztyija hírmagyarázója.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents