Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-06 / 157. szám
4 1972. JÜLIUS 6.. CSÜTÖRTÖK KÖNYVESPOLC Világirodalmi kitekintés A legutóbbi hetek könyvtermésében szélesre táruló ablakon nyílt világirodalmi kitekintés, különösen hangsúlyosan a kortárs irodalomra. Az Európa Könyvkiadónál megjelent művek között olvashatjuk a lengyel Jácek Bochenski A száműzött Ovidius (Naso poéta) című regényét Kerényi Grácia fordításában. A szerző a máig megoldatlan rejtélyt kutatja: miért is száműzte Augustus császár az addig oly közkedvelt költőt. S eközben kitűnő megjelenítő erővel tárul elénk az időszámításunk kezdete körüli korszak Rómája és Ovidius egyénisége. Fiatal albán íróval is megismerkedhetünk: Ismail Kadaré A halott hadsereg tábornoka című regénye (Schütz István fordítása) húsz évvel a második világháború után játszódik ugyan, de a harcos múlt éled fel benne, olasz katonák és albán partizánok emléke támad fel, miközben ironikus fényt vet azokra, akik napjainkban sem tanultak a múltból, a háború, a fasizmus rettenetéből. Ízléses, kedves kötet az Emlékvirágzás, amely amerikai szerelmes versek kis antológiáját nyújtja át: Walt Whitmantól napjaink költőnemzedékéig, Gary Sinderig vagy Leroi Jonesig. Két évszázad vall a lapokon, koroknak és egyéniségeknek megfelelő legkülönfélébb stílusirányzatokban, a műfaj legnevesebb magyar művelőinek — Illyés Gyulának, Vas Istvánnak, De- vecseri Gábornak, Weöres Sándornak és másaknak — tolmácsolásában. Négy mai, különösen figyelemre méltó világirodalmi alkotást részletesebben is megismertetünk olvasóinkkal az Európa új kiadványaiból. HETI FILMJEGYZET Halál Velencében Dirk Bogarde (Aschenbach) és Bjom Andersen (Tadzio) a Halál Velencében egyik jelenetében. AZ ERŐD ÉS FOGLYA Két értelmetlen, néppusztító háború között játszódik le Selimovic Az erőd foglya című regénye. A cím romantikus meseszövést, kalandos szökéseket, titkos szerelmekkel színesített történetet sejtet. Pedig másról és többről van szó. A jugoszláv író a XVIII. századbeli Boszniába viszi el az olvasót. Zsarnoki hatalmú effendik, szerdárok, bégek és nyomorultul szegény tanítók, papucskészítők, borbélyok, árusok közé. Terjedelmes műve minden lapján a kiszolgáltatottak lelki el- nyomorodását és a hatalommal visszaélők félelmetes eltorzulását mutatja meg. Azt, hogy az önkény gyakorlása kegyetlenné, az ettől való rettegés pedig megalkuvóvá, rejtőzködővé és alázatossá teszi az embereket. Így válik testének „erődjében” fogollyá az ember, ahonnan nem tud, nem mer kitörni, hogy találkozzék a többi „erőd” foglyával. Selimovic elemző, boncolgató, gondolkodó író. Sokat tud az emberről, megaláztatásának, megalkuvásának szomorú tüneteiről. Sokféle érdekes típust vonultat fel és ábrázol biztos vonásokkal, erőteljesen, mégis finoman: sok okos megállapítás, konklúzió közepette, s néhol költőien, s itt-ott felvillantva a remény fényét. Csuka Zoltán nagyszerű fordítása tolmácsolja a magyar olvasóknak az érdekes, figyelemre méltó regényt. A jó kötésterv és borítólap Szi- ráki Endre munkája. Allatemberrém A három szóból összetett cím nemcsak mint nyelvtani furcsaság ijeszti meg az embert. Hátborzongatóan ijesztő a jelentése is. Tadeusz Konwicki könyve azonban — s ez a harmadik meglepetés: nem rémregény, és nem detektív történet. A lengyel író regényének hőse egy kis kamaszfiú, aki nagyon unatkozik, mert úgy véli: már mindent tud, ami megtanulható. Egy napon aztán becsönget az ajtón egy hatalmas, Sebastian nevű kutya, aki emberi hangon beszél, emberi értelemmel gondolkodik, s átviszi Piotrt egy másik világba, egy másik dimenzióba. Itt, az „aranyló udvarházban” találkozik Ewuanával, a rabságban tartott lánnyal, s Troippal, a rabtartóval. A puskával lövöldöző, kegyetlen fiúban saját hasonmását fedezi fel. S ahányszor Se- bastiannal átrándul a furcsa álomvilágba, mindannyiszor másik énjével kél bírókra. Végül legyőzi, de hiába. A megmentett Ewuana Sebastian- nal együtt örökre eltűnik Piotr elől. És az Állatember- rém? Piotr nyomatékkai ugyan, de ritkán ejt szót róla. Ó a mindenki lelkében- idegzetében jelt adó, lappangó, de egészen soha el nem múló szorongás és félelem a végső emberi kiszolgáltatottságtól, a tudott, de ismeretlen és elkerülhetetlen emberi végtől. Furcsa könyv — a Babits „Gólyakalifá”-jára emlékeztető — Allatemberrém. Mindaz, amire a nem túl szerencsés cím utal, hiányzik belőle. Ezzel szemben nemcsak a hős különös kalandjai álomszernek, hanem valóságos élményei is. Nemcsak az a talaj bizonytalan és ködös, ahová a beszélő kutya elvezeti a hőst, hanem az életének, otthonának színtere is. Felnőtteknek íródott a könyv? Vagy a Piotrral egykorúak- nak? Eldöntetlen. Ez is, az is elképzelhető. Biztos csak az, hogy Konwicki tehetséges író. S benyomásnak egy regény elolvasása után ez sem kevés. Engel Tevan István stílusos rajzai díszítik a Sebők Éva jó fordításában megjelent kötetet AZ ÜLDÖZŐ Latin-amerikai kisregényeket olvashatunk a Világ- irodalom Remekei- sorozat e kötetében. A Benyhe János válogatósában közölt művek szerzői — argentin, kubai, brazil, mexikói, kolumbiai és perui írók —, ha más és más aspektusból, különböző indulattal, megjelenítő erővel, s mesterségbeli felkészültséggel is — valamennyien egy trópusi világrész földrengésszerű, gyors ütemű változásainak, a közelmúlt és a ma társadalmi forrongásának átélői, vallomástevői, ábrázolói. Joao Guimaraes Rosa drámai lendülettel beszéli el egy zsarnoki brazil kisbirtokos sorsát, akinek duhaj és kegyetlen életmódját megtörik a nála is vadabb és elvetemül- tebb társai: aki szörnyű megaláztatása és veresége után hosszú évekig a vallás kábulatában s mély alázatában tengődik, majd értelmének és büszkeségének hirtelen fellángolásában s egy igaz ügy védelmében hal meg. Jorge Amado a bahiai néger nép életének egy derűs epizódját meséli el a „Keresztelő vagy Ogun keresztlakomája” című népi hangvételű, folklorisztikus elemekkel színezett nagy elbeszélésében. Julio Cortázár egy zseniális színész, egy szaxofonos féktelen életét, művészetének vívódásait tárja fel a kötet címadó írásában, az Üldöző-ben. A többiek is, mint Juan Rulfo, Mario Vargas Llosa, Alejo Carpentier és Lino No- vás Calvo, lélekelemző, vagy kalandos, misztikus vagy szorongásos írásaikban az egyéni, újszerű írói módszerek úttörőiként lépnek fel. A kötet legkiemelkedőbb alkotása Gabriel Garcia Már- quez kolumbiai író (eddig a „Száz év magány” című nagy regénye jelent meg magyarul) „Az ezredes úrnak nincs, aki írjon” című műve lenyűgöző írásművészettel mutatja be egy, a „cifra nyomorúság” mélységeiben vergődő embervár reménytelen küzdelmét a lélektelen bürokrácia, az emberi kapzsiság s a puszta életüket fenyegető éhség ellen. A kötet fordítói — Lengyel Péter, Scholz László. Kesztyűs Erzsébet, s különösen Benyhe János és Hargitai György — elismerésre méltó munkát végeztek, s hasznos kiegészítőül életrajzi jegyzeteket is kanunk a nálunk még kevésbé ismert szerzőkről. FAKÖ LÓ FAKÓ LOVASA Természetes, hogy a világsi- Kerű regény, A bolondok hajója írónőjének, Katherine Anne Porternek most kiadott újabb .könyvét a legigényesebb olvasó is nagy érdeklődéssel veszi a kezébe. A kisregényeket és elbeszéléseket tartalmazó kötet nemcsak I hogy csalódást nem okoz, de a vártnál is többet ad. A nyolcvanadik életévéhez közeledő amerikai írónő az írások legtöbbjében elmélyülten ábrázolja hőseit, konfliktusai érdekesek és drámaiak. Mindjárt az első novella, a „Maria Concepcion” megrázó erővel állítja elénk ennek a szerelmi történetnek a hősnőjét, a vetélytársnőt meggyilkoló fiatal indián asszonyt, aki betölti az évszázados törvényt, s aki elé védőpajzsként állnak a falusiak, s tulajdon férje is, a vallató csendőrökkel szemben, mert valamennyinket köti a hagyomány törvénye. Ugyanilyen dráma feszül a haldokló öregasszony látomásaiban is, aki utolsó órájában lánykorának feltámadó, nagy szégyenével viaskodik. A repedt tükör bonyolult, életteli, s egyben álmaiban és álmodozásaiban elmerült, babonás hősnőjét is egy meghökkentő élmény köti véglegesen öreg férjéhez. Az írónő drámai ereje a címadó és a „Hacienda” című kisregényekben emelkedik csúcspontra. A „Fakó ló fakó lovasa” mai értelemben modem írás. Az első világháború idején élő fiatal hősei az érthetetlen pusztulás, az el nem érhető öregkor hangulatában csapódnak egymáshoz, a fiatal tiszt szabadságának néhány napja alatt. De ezt az időt is elrabolja tőlük a háború ijesztő járuléka, a járvány. Amíg a lány döbbenetes vízióival küzd a kórházi ágyon, a fakó ló fakó lovasa, a hálál elragadja a fiút a soha el nem érhető messzeségbe. Kár, hogy ilyen sokáig kellett vámunk arra, hogy Anne Porter mély, drámai, s egy alig ismert világot, tájat, népet erőteljes vonásokkal ábrázoló, érett művészetét a kötetbe gyűjtött kis remekeken keresztül megismerjük. Kitűnő fordítói gárda (Róna Ilona, Bor- bás Mária, Lászlóffy Kata, Szőllőssy Klára, Zachár Zsófia) és grafikus (Uray Erika) munkája emeli a kötet értékét. Barát Endre CORVINA Vayer Lajos: A rajzművészet mesterei. XIV—XVIII. század. A Szépművészeti Múzeum régi külföldi rajzgyűjteményének legszebb lapjai. EURÓPA Bradford: Lángoló hajnali ég. Regény. Eposzok. Szemelvények a világirodalom nagy eposzaiból. Gorkij: Az Artamanovok. Regény. GONDOLAT Adrieu, Effel: Képes francia történelem. A népfronttól napjainkig. Bromley: Az emberi öregedés pszichológiája. KOSSUTH Ardanatszkij: Megtorlás. Történelmi regény. Derkovits Gyula: Dózsa. Fametszetsorozat. Havas Gábor: Beruházás és hitelezés Kádár János: Híven a forradalomért. (— — beszéde a párt megalakulásának 50. és hazánk felszabadulásának 25. évfordulóján.) Lavallée: A marxista prognosztikáért. Nemeskürty István: Krónika Dózsa György tetteiről. Híradás a Mohács előtti időkről. KÖZGAZDASÄGI Műszaki fejlődés és világgazdaság. Tanulmányok. Nógy msgye vezetőinek tanácskozása az állami oktatás helyzetéről Négy megye — Heves, Nógrád, Pest és Komárom — tanácsi vezetőinek négynapos tanácskozása kezdődött szerdán Esztergomban. A megyei tanácsok képviselői, a járási és városi tanácsok művelődésügyi osztály- vezetői vitatják meg az állami oktatás helyzetét és fejlesztésének feladatait. Előadások hangzanak el az ifjúságpolitika időszerű kérdéseiről, a tanácsi irányítás új rendszeréről és az oktatási intézmények szakszervezeti életéről. A tanácskozás résztvevőinek bemutatják a jövőre ezredik évfordulóját ünneplő Esztergom műemléki, művészettörténeti kincseit. Hangjátékpályázat A Magyar Rádió dramaturgiája ez év tavaszán pályázatot hirdetett rövid hangjáték írására. A beérkezett több mint 30 pályamű elbírálásában a dramaturgia munkatársain kívül neves rádiókritikusok vettek részt. Az első díjat Kamarás István nyerte, a két második díjjal Kopányi Györgyöt és Szántó Erikát tüntették ki, a három harmadik díj nyertese: Jókai Anna, Rákosy Gergely és Vámos Miklós. Hazaérkezett az Opera társulata Az Állami Operaház társulata nagy sikerű vendégszereplése után hazaérkezett Bulgáriából. Szereplésük megfelelt a felfokozott várakozásnak, fellépéseiket a közönség lelkes ünneplése, és elismerő sajtókritikák övezték. A szakírók Hacsaturján Spartacus című balettjének előadásából — amelyet Seregi László koreográfiájában adtak elő — különösen a Flaviát táncoló Kun Zsuzsát és a Spartacust alakító Róna Viktort emelték ki. EMLÉKPARK Endrődi Sándor költő egykori alsőörsi lakóházának helyén emlékparkot hoztak létre. A szép környezetű parkba helyezik át a költőnek a Balaton alsóörsi partján álló szobrát is. MAGVETŐ Székely János: Kísértés. Regény. MAGYAR HELIKON Homérosz: Iliász. MEDICINA Irányi Jenő: Küzdelem a reuma ellen. MÓRA Csíky Antal: Zebra. MŰSZAKI Bodonyi Ferenc: Kémiai összefoglaló. Lohberg—Lutz: Hogyan gondolkodik az elektronikus számítógép? PANORAMA Papp Antal: Magyarországi útikönyv. SZÉPIRODALMI Eötvös József: A falu jegyzője. Greene: Titkos megbízatás. Regény. Jókai Mór: Az aranyember. Buda és Pest egyesítésének 100., és Székesfehérvár alapításának 1000. évfordulója alkalmából a Magyar Építőművészek Szövetsége és a Magyar Fotóművészek Szövetsége építészeti fénykép-pályázatot hirdetett. A pályázóknak olyan képsorozatot kell beküldeniük, amelyek Budapest 100 éves és Székesfehérvár 1000 éves fejlődését, városképének változásait mutatják be. A pályázó legfeljebb hat pályaművet adhat be, tetszése szeSzomorú, pasztellszínű ködökbe burkolódzó hajnalon komor, öreg, fekete hajó úszik Velence felé.. Fedélzetén, orráig húzott kabátgallérja mögül, puha velúrkalapja karimája alól, szorongó tekintettel nézi a hajnali tengert, a közeledő partot egy férfi. Drótkeretes pápaszeme mögött ide-oda jár a szeme, szemügyre veszi útitársait, s megakad a pillantása egy riasztóan kifestett, magát fiatalnak álcázó, nyűtt és kiélt öreg emberen. Ekkor megszólal a zene, baljós, sejtelmes, tragédiát idéző-sejtető muzsika. Az öreg, fekete hajó, vastag füst- felhőket bodorítva, úgy úszik Velence felé, mintha a Pár- kák hajója lenne, magával cipelve a Végzetet is. így, ilyen azonnal légkört teremtő képsorokkal indul Luchino Visconti filmje, a Thomas Mann novellájából készített Halál Velencében. S ez a szuggesztív légkörteremtés végig uralkodik a filmen. Ha nem látóik volna alig néhány hónapja Huszárik Zoltán Szindbád-íilmjében az atmoszféra-alkotásnak legalább ilyen megragadó példáit, akkor Viscontit úgy üdvözölhetnénk, mint áki nem annyira a szavakkal, mint inkább a helyszínek, a berendezések, a ruhák, a világítás, a színek és a mozgások meg a hangeffék- tusok és zenék segítségével idézi egy írói alkotás világát — s ezt felfedezésszámba is vennénk. De a Szindbád után ez a módszer és technika számunkra majdhogynem ismétlésnek hat, s ez egy kicsit zavaró. Persze, egy film értékeit nem az határozza meg, ha- sonlit-e valami más filmalkotásra. A Halál Velencében is úgy ismerős megvalósítása eszközeiben, hogy — akárcsak Krúdy világa — Thomas Manné is nagyon nehezen vihető ^ át egy eredendően más művészet közegébe. Visconti- nak meg kellett küzdenie azzal a nehézséggel is, hogy ezt a novellát mindenki ismeri, s mindenkinek vannak bizonyos képzetei főhőseiről, még azok fizikai milyenségéről is. Ám a rendező van annyira önálló művész, hogy mást kívánt filmre vinni, mint a Mann-no- vella egyszerű illusztrációját. És ebben a másban kell igazán felfedezni a film értékeit és vitatható pontjait egyaránt. Thomas Mann írásának hőse, Gustav von Aschenbach, író. Megfáradt, önmagával is meghasonlott, egy felkavarodott és talmi értékek után futó világban a tiszta szépséget, a makulátlan esztétikumot kereső művész, aki eddig azt hitte: a józan ész, az alkotó értelem a legfontosabb és az egyetlen az életben és a művészetben. Betegen, ösz- szetörten érkezik Velencébe, és ott döbben rá, hogy egész élete és művészete holt, merev, élettelen és mesterkélt volt, mert a spontán és szinte öntudatlan szépség az ér- I rinti arányban Budapest és Székesfehérvár fejlődéséről, fekete-fehér vagy színes kivitelben egyaránt. A képeket legkésőbb november 24-ig kell elküldeni a Magyar Építőművészek Szövetségének. A legjobb alkotások díjazására ösz- szesen 20 ezer forintot irányoztak elő. A bíráló bizottság ez év decemberében teszi közzé a pályázat eredményét. zékekből is megteremhet, sőt, ez az igazán elsöprő, felemelő és megtisztító. Aschenbach számára ezt a felismerést egy angyali szépségű fiúval, Tad- zióval való találkozása hozza meg, akibe — mintegy saját racionalizmusa és elvont esz- tétizálása cáfolatául, sőt, megcsúfolásaként — beleszeret. Nem a ferde hajlamú vágy lényegében banális szenvedélye vonzza Tadzió- hoz, hanem az a csoda, amelyet egy önmagában tökéletes műalkotásnak tekinthető ifjú ember magából sugároz. Aschenbach abba hal bele, hogy csak megpillanthatta ezt a csodát, ezt a természetes és lenyűgöző költeményt, de részese, birtokosa nem lehetett — nem Tadzio szerelmének alantassá fajuló beteljesedését sóvárogja, hanem mindannak megélését, amit ez a fiú jelent és jelképez. Visconti viszont, ézésem. szerint túllépve a hűség kötelező határain is, Mann hőséből (legalábbis a film második felében) csaknem nevetséges bohócot formál, akit nem a mesterkéletlen, s számára már elérhetetlen szépség utáni vágy, hanem az ennél sokkal szimplább és méltatlanabb, felébredő homo- szekszualitás sodor az angyali szépségű Tadzio felé. Ehhez az átformáláshoz képest már jelentéktelen, hogy az író Aschen bachból zeneszerző lesz — bár ki tudja, talán éppen emiatt billen fel a film hűsége az eredeti novellához. Köztudott, hogy Mann a kiváló (és állítólag a nőkkel szemben érzéketlen) zeneszerzőről, Gustav Mahlerről mintázta hősét. De éppen mert többet akart elmondani, mint Mahler személyes tragédiáját, változtatta meg a művészetet, melyet hőse képvisel. Itt általában a művészet kérdéseiről van szó, s hiába applikálja bele Visconti a filmbe Mahler (egyébként lenyűgöző hatású) zenéjét, meg néhány eszmefuttatást a zeneesztétikáról, ettől az ő hőse — bár valószínűleg sokkal jobban hasonlít Mahlerra, mint Mann figurája — igazabb nem lesz, mint a novella Aschenbachja. Visconti, akiről nagyon jól tudjuk, milyen kitűnő és értő rendezője az irodalmi alkotásoknak (elég a Párduc filmváltozatára gondolnunk), ezúttal kevésbé tudta megragadni a választott író világát, mint Lampedusa esetében tette. Azért-e, mert az egy olasz író műve volt, ez még egy eredendően német szellemiség produktuma, s mint ilyen, távolabb áll tőle? Lehet. A Visconti-féle Halál Velencében így igen érdekes, megkapó légkörű alkotás lett. kiváló színészi alakítással (Aschenbach: Dirk Boqarde) a főszereoben — de Thomas Mann máig érvényes mondanivalójának maradéktalan felidézésével adós maradt. A ZEPPELIN Egy sereg sztár — Elke Sommer, Michael York, Marius Goring, Rupert Davies — sem elegendő hozzá, hogy ebből az első világháborús, érzelmes kém- és kalandtörténetből igazán élvezhető filmet kreáljon. A naiv sztori fordulatai előre ismertek, jelentős részük pedig a lehetetlen és a hihetetlen házasságból született. Takács István A HÉT KÖNYVEI Fotopályázat
