Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-27 / 175. szám
2 “^ííirfiip 1972. JULIUS 27., CSÜTÖRTÖK FÓKUSZ Olasz „csücs“ HÉTFŐN Rómában megalakult a három olasz szakszervezeti szövetséget egyesítő csúcsszövetség, s ezzel az olasz szakszervezeti mozgalom szervezeti egyesítését célzó erőfeszítések fontos állomáshoz érkeztek. HOSSZÚ, majdnem két és fél éVes harc után jutottak el eddig a napig az olasz szak- szervezetek. Az 1969-es hatalmas sztrájkmozgalom érlelte meg a pártállások szerint megosztott szakszervezetek közötti egység gondolatát. A kialakult akcióegység megteremtette hozzá az alapvető feltételeket, hosszú és nehéz politikai harc kellett azonban még megvalósításához. A LEGNAGYOBB szakszervezeti szövetség, a kommunista vezetés alatt álló CGIL, felismerve a szakszervezeti egység politikai jelentőségéi;, élére állt ennek a harcnak és következetesen törekedett az egység megvalósítására. 1971. novemberében Firenzében a három szövetséges főtanácsa együttes ülésen egyéves határidőt tűzött ki a szervezeti egyesülésre. A közbejött jobboldali fordulat azonban meggátolta ezt: a szociáldemokrata—republikánus vezetésű UIL áprilisban felmondta a korábban vállalt kötelezettségét és a kereszténydemokrata CISL jelentős része támogatta ebben, így a tervezett egyesülés meghiúsult. A szervezeti egyesülés helyett kompromisszum árán létrejött azonban a megegyezés a három szövetség között a jelenleg megvalósult szövetségi egyesülési formáról. A CSÜCSSZÖVETSEGBEN mindhárom szakszervezet megőrzi önállóságát és szervezeti formáját. A csúcsszövetség „a szakszervezetek szervezeti egyesülésének igényével biztosítja és állandósítja közöttük az akcióegységet”. Az olasz szakszervezeteket egyesítő csúcsszövetség, nyomban megalakulása után, működésbe lépett. A SZAKSZERVEZETI csúcs- szövetség megalakulását a szakszervezeti mozgalmon belül és kívül is, egyesek kétkedő megjegyzésekkel fogadták, hiszen ebben a hangsúly a szervezeti egyesülés helyett az akcióegység biztosítására helyeződött át. A jövő fogja csak eldönteni, hogy a csúcsszövetség a teljes szervezeti egyesüléshez vezető átmeneti forma, állomás lesz csupán — ahogyan a CGIL vezetői hangoztatják és akarják — vagy pedig ellenkezőleg, a teljes egy- sógtörekvések lefékezésének eszköze. Mindenesetre a jelenlegi szakaszban pozitív, mivel biztosítja a szervezett fórumot az egységtörekvések folytatásához (a szakszervezeti tagság zöme ma már, pártállástól függetlenül, az egység mellett foglal állást), másrészt biztosítja az egységes szakszervezeti fellépést az őszi munka- szerződési tárgyalásokra, amelyek az Andreotti-kormány számára a legfőbb erőpróbát jelentik majd. Ugyanis most már a munkaszerződések megújításakor a munkáltatóknak és a kormánynak egyetlen tárgyalópartnere lesz a csúcsszövetség. Ahogyan Luciano Lama, a CGIL főtitkára rámutatott: „A szakszervezeti követeléseket ezentúl a csúcsszövetség fogalmazza meg, a dolgozókkal a csúcsszövetség áll kapcsolatban, a szerződéseket a csúcsszövetség írja alá, a kormánynak a gazdaságpolitikai és társadalmi reformintézkedéseknél a csúcsszövetséggel kell tárgyalnia.” EZZEL új gyakorlat veszi kezdetét az olasz szakszervezeti mozgalomban, s ennek hatalmas jelentősége van a jelenlegi helyzetben, amikor a politikai vezetésben bekövetkezett fordulat elsősorban a dolgozók kiharcolt vívmányainak visszavételére irányul. A szakszervezetek fő célkitűzése a küszöbön álló összecsapásokban az, hogy a gazdasági fellendülés ne a dolgozók foko- tottabb kizsákmányolása, hanem strukturális változások, társadalmi-gazdasági reform- intézkedések útján, azokkal párosulva valósuljon meg. A. B. T. Arafat Moszkvában A Szovjetunióban tartózkodó Palesztinái delegáció vezetője, Jasszer Arafat, koszorút helyezett el a Lenjn-mauzóleumnál. Képünk a koszorúzásról készült. Közel-Kelet Befejezte munkcját az ASZÚ országos tanácskozása Golda Meir parlamenti beszéde Golda Meir izraeli miniszterelnök szerda délelőtt beszédet mondott a parlamentben. Ezúttal — mint a Reuter megjegyzi — szokatlanul békülé- keny hangnemben adta elő Izrael jól ismert követeléseit. Közvetlen tárgyalásokat ajánlott Egyiptomnak — amit az tudvalevőleg elutasít —, mégpedig olyanformán, hogy azonnal hajlandó találkozni Szadat elnökkel. Kijelentette, hogy a közvetlen tárgyalások „nem viselik magukon a megadás vagy a megalázás bélyegét, amint azt egyes arab szóvivők mondják, hanem a szuverenitás, a nemzeti büszkeség és a nemzetközi felelősségérzet legmagasabb rendű megnyilvánulásai”. Meir sem a békéről, sem a határokról nem mondott semmi újat. Megismételte, amit korábban is elmondott jó néhányszor: Izrael „még nem rajzolta meg a végső térképet, nincs szándékában örökössé tenni a tűzszüneti vonalakat, befagyasztani a jelenlegi helyzetet”. Azt is elmondotta újból, hogy Izrael „nem támaszt előfeltételeket” a tárgyalásokkal szemben. A tárgyalóasztal mellett minden kérdést tisztázni lehet. Az izraeli miniszterelnök nem ment el szó nélkül az Egyiptomban működő szovjet katonai tanácsadók küldetésének befejezése mellett. Ügy találta, hogy ez „jelentős esemény Egyiptom életében, amely pozitív irányzatú fejleményekhez vezethet”. „Ha valóban itt a változások órája, ne mulasszuk el” — kiáltott fel színpadiasán Golda Meir. Végezetül — ami nyugati források szerint bizonyos mértékben új elem — Meir Izrael készségét nyilvánította ki egy részleges rendezés iránt, amely a Szuezi-csatorna újrameg- nyitásához vezethet. (Erre mint ismeretes, Anvar Szadat elnök tett javaslatot. ★ Az Arab Szocialista Unió országos kongresszusa szerdán határozatokat fogadott el. Jóváhagyólag tudomásul vette a politikai vezetés döntéseit, amelyek — a határozat szövege szerint — „megerősítették Egyiptom cselekvési szabadságát és szuverenitását”. Ugyanakkor elítélt minden olyan kísérletet, hogy ezekből a döntésekből „bárki is a nemzet érdekeire nézve ártalmas módon próbáljon hasznot húzni”. A kongresszus a nemzeti egységet nem pusztán parancsoló szükségnek tekinti; úgy találta, hogy a jelen szakaszban élet-halál kérdése Egyiptom számára. Minden olyan próbálkozás, amely a nemzeti egység aláásására irányul, az ország jövőjét fenyegeti. A kongresszus a harci előkészületek „változó körülményeit” tekintetbe véve odaadást és építő erőfeszítéseket vár mindenkitől gazdasági, politikai és társadalmi téren egyaránt. Egyiptom csak így válhat képessé, hogy teljesítse a harc követelményeit, bármilyen nagyok is legyenek azok. Egyiptomnak ebben a harcban elsősorban önmagára kell számítania — mondja a határozat. A kongresszus megállapította, hogy a dolgozó erők (munkásság, parasztság, értelmiség, nemzeti tőke) szövetsége alkalmas formula a nemzeti egység fönntartására, megerősítésére. Szadat elnök rövid záróbeszédével szerdán befejezte munkáját az Arab Szocialista Unió hétfőn kezdődött országos tanácskozása. A kongresszus munkáját értékelve az egyiptomi elnök hangoztatta: „Az önök által tanúsított elszántság egyaránt világos barátunk és ellenségünk számára. Barátaink megértik szándékainkat és tudják, hogy ragaszkodunk barátságukhoz.” Golda Meir izraeli miniszterelnök-asszony szerdán délelőtt elhangzott beszédére reagálva Szadat azon meggyőződésének adott hangot, hogy a jelenlegi konfliktusban az idő Egyiptomnak dolgozik, s rámutatott, hogy az egyiptomi nép küzdelme nemcsak az egyiptomi, hanem más népek függetlenségi harcát is szolgálja. A jelenlegi helyzet két fő feladatának jelölte meg a nemzeti egység és az arab nacionalizmus erősítését, s javasolta, hogy az Arab Szocialista Unió tegyen gyakorlati intézkedéseket e célkitűzések megvalósítása érdekében. Rafael Paasio kormányát annak idején nem fogadta bizalmatlanul a finn közvélemény, de ennek a szociáldemokrata kisebbségnek „tizenkilencre kell húznia” a gazdaságpolitikai játékban ahhoz, hogy „kivághassa a huszonegyet”. Így összegezte egy finn kolléga 1972 júliusában azt a beszélgetést, amelyet Helsinkiben folytattunk késő estétől kora éjszakáig. Hűsítő italok, alkoholmentes sör mellett, kérdést kérdésre halmozva s „talonba téve” a válaszok, a várható válaszok aduit. És Rafael Paasio kormánya másfél száz napi ténykedés után „letette a tizenkilencet”, nem mert újabb lapot húzni. Lemondásuk közölt oka a Közös Piaccal kötendő szabadkereskedelmi társulási megállapodástól való félelem. Ennyi a hivatalos indoklás. A kávéházakban, szerkesztőségekben, hivatalokban és bankokban azonban többet vélnek tudni azokról a gondokról, amelyek Finnország gazdasági életében lassan-las- san megkövesednek, s amelyek immár kormányokat kényszerítenek meghátrálásra. Mert ott van például a japán tőke! A tőke minden sajátosságával. Élni akar, gyarapodni, s a finnek pillanatnyilag nem tudják, hogy honnan és mivel kell holnap vagy holnapután fizetniük. Időjárási expedíció nz Atlanti-óceánon Befejezéshez közeledik annak a tropikus kísérletnek a második szakasza, amelyet egy szovjet hajóraj végez az Atlanti-óceán keleti térségében. Jevgenyij Tolsztyikov, a globális légköri folyamatokat kutató nemzetközi program szovjet bizottságának elnöke közölte a moszkvai Pravda tudósítójával, hogy a kísérlet első szakaszát sikeresen végezték el.'A hajók a 13-as szélességi körtől rajtoltak dél felé, mindegyik a maga délkörén haladva, folyamatosan vizsgálta a légkört és az óceánt. Most végéhez ér a második szakasz. Ennek programjához tartozott a rádiószondák felbocsátása is, az áramlatoknak, a tengervíz sótartalmának és színének vizsgálata. Hajókról, valamint bójákra szerelt automatikus állomásokról végezték a vizsgálatokat. A hajókkal egy repülő amerikai laboratórium is együttműködik: a két ország tudósai együttes megfigyeléseket végeztek. A kísérlet harmadik szakasza kiterjedtebb működési területet ölel fel. Erre augusztusban kerül sor. Ebben a szakaszban repülőgépeket is felhasználnak a kutatómunkában. Ezután a hajók a saját délkörükön megindulnak visz- szafelé. Mint Tolsztyikov elmondotta, az Atlanti-óceán trópusi övezetét meteorológiai szempontból alig-alig vizsgálták, holott ennek az övezetnek óriási befolyása van az uralkodó időjárási viszonyokra, az északi félteke légkörére. „Reméljük, hogy az expedíció munkája lényegesen hozzájárul majd az időjárási távprognózisok módszertanának tökéletesedéséhez”. A szovjet hajóraj kutatómunkája sajátos főpróba az 1974-re tervezett nemzetközi trópusi kísérletekhez. A müncheni kalózok Pozsonyból és Berlinből nézve Tiranai hangvétel A földrajzi távolság és a társadalmi rend különbözősége nem akadályozza, hogy a müncheni Szabad Európa rádióállomás és a tiranai rádió „közös nyelven” sugározzák adásaikat. Teszik ezt annak ellenére, hogy Tirana a kommunizmus letéteményesének, a Szabad Európa pedig a „szabad világ” hívének vallja magát — írja a pozsonyi Pravda a két rádióállomás tevékenységéről. Mint ahogyan közel áll egymáshoz Kína és az Egyesült Államok, nagyon közel került egymáshoz európai rádióállomásaik uszító hangvétele is. Adásaik olyannyira hasonlatosak, hogy néha úgy tűnik: propagandaanyagokat cserélnek, és átveszik egymástól érveiket is, s csupán az „antirevizio- nista” szóhasználatot kell lefordítani a „szabad világ” nyelvére — írja a lap. Nem is lehet ez másképp. Ha a cél a Szovjetunió, Csehszlovákia és más szocialista országok elleni uszítás, akkor közös platformon találkozik az imperialista érdekeket képviselő müncheni CIA-rádió, valamint a kommunista mozgalom cs impcrialistaellcnes küzdelem szakadásainak képviselője, Peking albániai fiókvállalata” — írja befejezés sül a pozsonyi Pravda. NSZK-hangvétel Az NDK népszerű politikai tv-magazinja, a „Fekete csatorna” ezen a héten a Münchenben működő három kalózadó, a Szabad Európa, a Szabadság és az Amerika Hangja tevékenységét vette bonckés alá. A nyugatnémet és az amerikai televízióban elhangzott nyilatkozatok szembesítésével leleplezte a propagandaadók körül a nyugati politikai és pénzügyi világban folyó üzelmeket. Gyakran feltűnt a képernyőn Fulbrightnak, az amerikai szenátus külügyi bizottsága vezetőjének arca. A szenátor, mint ismeretes, a Szabad Európát és társait „hidegháborús maradványnak” és „elavult rekvizi- tumnak” nevezte, ám egy másik, a nyugati sajtóban nemrég napvilágot látott nyilatkozatából már az derült ki. hogy nem a rádió- állomások működtetése, hanem amerikai részről való pénzügyi támogatása ellen emel szót. — Ha az NSZK átvállalja a fenntartási költségeket, az ügy elintézést nyert — jelentette ki Fulbright. Shakespeare, az USIA igazgatója a három adó közti minőséget igyekezett elemezni, mondván, hogy az Amerika Hangja a „hivatalos amerikai álláspontot” képviseli, míg a másik két kalózadó „elsősorban regionális érdeklődésre számot tartó” híreket sugároz. A rendkívül szellemesen csoportosított filmrészletek tanúsága szerint a két szövetséges, az Egyesült Államok és az NSZK gyakran homlokegyenest ellenkező nézeteket vall a rádióadók feladatairól és működési feltételeiről, de — mint az NDK tv-magazinjának vezető riportere rámutat — az adók uszító tevékenysége ettől még tény marad. HAZAÁRULÓ? Az amerikai reakció nyomására az Egyesült Államok igazságügyi minisztériuma megkezdte Jane Fonda, az indokínai agresszió mielőbbi befejezéséért harcoló ismert filmszínésznő társadalmi tevékenységének kivizsgálását. Mint már közölték, Fletcher Thompson, a képviselőház republikánus tagja nemrég „hazaárulással” vádolta Jane Fonda-t és bíróság elé állítását követelte, mert a színésznő felhívással fordult az amerikai pilótákhoz: tagadják meg Vietnam bombázását. Egy sajtóértekezleten Thompson kijelentette: bár hivatalosan még nem emeltek vádat Fonda ellen, az igazságügyi minisztérium már „elkezdte a vizsgálatot”. Kártyajáték - kérdőjelekkel Finnország a Közös Piaccal kötendő szabad kereskedelmi szerződés ellensúlyozására — hivatalos tárgyalásokat kíván folytatni a KGST-vel együttműködési szerződés megkötéséről — jelentették be (miként közöltük) hétfőn Helsinkiben. Kekkonen elnök már ki is nevezte a finn tárgyaló küldöttség tagjait: élére Jussi Linnamo, a leköszönő kisebbségi szociáldemokrata kormány külkereskedelmi minisztere került; tagjai a szakszervezetek és az exporttevékenységet folytató fontosabb iparvállalatok képviselői. Linnamo szerint a tárgyalások Finnország és a KGST között augusztus végén kezdődnek. Hirek szerint a finn kormány azért mondott le, mert nem óhajtotta egyedül vállalni a Közös Piaccal kötendő szabad kereskedelmi megállapodás felelősségét és így Finnország képviselője — noha pénteken parafálta ezt a megállapodást — szombaton a brüsszeli aláíráson már nem jelent meg. A KGST-vel folytatandó „ellensúlyozó” tárgyalásokat a baloldali pártok javasolták. Kekkonen elnök kedden — mint arról már hírt adtunk —, megbízta Johanres Virolainent, a centrumpárt elnökét, hogy folytasson puhatolózó tárgyalásokat a parlamenti pártok képviselőivel, új, többségi koalfeiós kormány megalakításának lehetőségeiről, a centrumpárti politikus reméli, hogy néhány nap múlva érdemben számolhat be az elnöknek a megbeszélések eredményéről. A Közös Piaccal kötött szabad kereskedelmi szerződést az új kormány fogja aláírni. Pillanatnyilag és látszólag jó, hogy az autószalonok és lassan már az autópályák is tele vannak Toyotákkal, hogy 'a Sanyo-magnetofonok és -rádiók viszonylag hozzáférhető áron és nagy tömegben megtalálhatók a piacon, Helsinkitől Roveniemiig, s az északi sarkkörön túl is. Jó, hogy olcsó és jó minőségű japán kerékpárok között válogathatnak, hogy japán pulóverek és kilométerszámlálók, japán játékok és műanyagféleségek, magnószalagok és lehetne sorolni tovább, mi minden kapható még — és már —, ami Japánból származik, és jó, hogy a japán bankok megkönnyítik, meggyorsítják a pénzpiac forgalmát. v De miből, mikor, mivel fognak fizetni? Kérdések, kérdések. Válasz nélküli kérdések. S a válaszokat csak találgatások révén fogalmazzák még meg. Hiszen azt tudják, hogy a gazdaságpolitikai stratégiát nem, vagy csak kismértékben építhetik a finn papíriparra, s a faipar sem érdemel meg olyan nagy tétet, amivel Japán, a japán tőke leült a helsinki gazdaságpolitikai asztalhoz „játszani”. És azt is tudják — aggódva mondják is —, hogy csak eladói piacnak túlságosan kis ország az „északi hölgy” Japán számára. Ám van egy terület, ahol a tőkeerős partnernek még „tizenkilencre is érdemes húzni” s ez — mégha finn vitapartnereim képtelenségnek is tartják! — a hajóipar. Japán ma már világelső a hajógyártásban. Mind bruttó-regiszterton- nában kifejezve az éves termelést, mind a hajók választékában, felszereltségében, specializáltságában. Ám Japánnak ez ideig nem sikerült az egyébként nagy munka- és anyag- igényes hajógyártását „áthonosítania” a hazai partok mentéről egyik kontinens partjaira sem. Eddig. De mi lesz, ha egyszer Finnországnak fizetnie kell? Ha a beáramoltatott tőkét és annak kamatait meg kell kezdeni törleszteniük? Lehet, hogy újabb „lehetőségekkel” egyenlítik ki a számlát? Például a hajóipar zsilipjeit lesznek kénytelenek felhúzni a japán tőke előtt? Lehet. Finn barátaim még a lehetőségét is tagadják. De egyben ők is biztosak: Paasio kormánya nemcsak a Közös Piactól rettent meg, amikor július 18-án benyújtotta a lemondást. Kátay Antal
