Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-27 / 175. szám

1972. JÜLItJS 27., CSÜTÖRTÖK 3 rt-si Htot ““*’4 Nagy részvéttel temették el Csatorday Károlyt Szerdán a Farkasréti teme­tőben nagy részvéttel bú­csúztatták el Csatorday Ká­roly külügyminiszter-helyet­test, a vitorlázó sportrepülő­versenyen tragikus körülmé­nyek között elhunyt kiváló diplomatát. Virágokkal, ko­szorúkkal övezett ravatalát gyászolók sokasága állta kö­rül. A gyászszertartáson a hozzátartozókon kívül részt vettek és a koporsó mellett díszőrséget álltak a Külügy­minisztérium vezetői, az MSZMP Központi Bizottsá­ga külügyi osztályának, a mi­nisztérium pártbizottságának és szakszervezeti bizottságá­nak képviselői; a gyászolók soraiban ott volt a Buda­pesten akkreditált diplomá­ciai képviseletek több veze­tője. A Külügyminisztérium ve­zetői, pártbizottsága és szak- szervezeti bizottsága nevében Nagy János külügyminiszter­helyettes búcsúzott az el­hunyttól. A Magyar Honvédelmi Szö­vetség, a Magyar Repülő Szö­vetség és az MHSZ Sport­repülő és Ejtőernyős Klubja nevében Szabó Antal, a MALÉV osztályvezetője mon­dott búcsúszavakat. A sírt elborították a kegye­let és a gyász virágai. Magyar siker a brnói nemzetközi találmányi kiáliításon Szép magyar sikerrel zárult az f.INVEX ’72” néven meg­rendezett brnói nemzetközi találmányi kiállítás, amelyen a szocialista országok vállalatai mellett több nyugati cég is részt vett. A kiállításon 160 vállalat több mint 600 műszaki új­donságát vonultatták fel. Magyarországot 8 vállalat kép­viselte, összesen 70 találmányt állítottak ki. A magyar talál­mányok több külföldi partner érdeklődését felkeltették, s a licencia-találmányokat értéke­sítő vállalat már a kiállításon több céggel tárgyalásokat kezdett ezek eladásáról. Az Egyesült Államok egy vál­lalata például a „Timalox” elektrokerámia megvásárlásá­ról tárgyal, egy s,véd cég az „Univerz” elnevezésű mar­hatápra, valamint tufaszerke­zetű anyagok habosítására ki­dolgozott eljárás megvételére jelentette be igényét. Az „Evi- passit" korróziómentesítő és a Vladár-féle építőelemek talál­mánya az NDK építőipari szakembereinek érdeklődését keltette fel. A következőkben több más Brnóban kiállított magyar találmány külföldi ér­tékesítéséről is tárgyalások kezdődnek. Nem hálátlanok a KISZ-esek „Támogatnánk, csak kérniük kellene" Magyarországon jelenleg mintegy 320 ezer fiatal dolgozik a mezőgazdaságban. Évente 15 ezren tanul­nak a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari szakmunkás- képző intézetekben. A végzett fiatal szakmunkások száma meghaladja az ötvenezret, és megközelítőleg százezerre tehető a betanított fiatalok száma. v. i • , ,jR «■ ^ C f i ! — KlSZ-szervezetünkről, sajnos, semmi jót nem mond­hatok. Talán majd a néhány Hogy viszonozzák? Az elmúlt időszakban többször foglalkoztunk a mezőgazdaságban dolgozó fia­talok problémáival. Elmond­tuk, hogy az MSZMP Központi Bizottságának ifjú­ságpolitikai határozata milyen változásokat hozott életükben, a párt- és gazdasági vezetők hogyan támogatják az ifjúsági szervezetek működését. Vizs­gálataink során pozitív tapasz­talatokat szereztünk: beszá­moltunk arról is, hogy az ál­lami gazdaságok és txz-ek pártvezetőségei milyen konk­rét ifjúságpolitikai intézkedési tervet készítettek és ezekből mi valósult meg. Ezúttal, a nyár kellős köze­pén, arra voltunk kíváncsiak, hogy a fiatalok mit nyújtanak cserébe a gondoskodásért, a velük való törődésért. Hogyan segítik például a tsz-ek mun­káját, a nyári betakarítást? Nem hallatnak magukról Üllőn a Kossuth Tsz-ben Molnár Károlyné pártvezető­ségi tag beszélt a tsz KISZ- szervezetéről: — Az utóbbi időben minden pártvezetőségi ülésen részt vettem, de ifjúsági szerveze­tünk alig-alig került szóba. Találkozni kellett volna a ne­vükkel, akcióikkal, de erre a vezetőségválasztás óta nem került sor. Nem hallatnak ma­gukról, s ebből arra következ­tetek: nem is tesznek semmit. Igaz, hogy nagyon kevés KISZ-tagunk van: lehetnek vagy tízen. Ezt részben az in­dokolja, hogy kevés fiatal dol­gozik a szövetkezetben. A húsz éven aluliak száma mindössze húsz. A harmincon aluliak ? Biztosan többen van­nak, de erről nincs kimutatá­sunk. Szerintem a tsz vezetői minden támogatást megadná­nak a KISZ-szervezetnek, csak jönniük, kérniük kellene. — Hogyan is áll a helyzet a fiatalokkal, a KISZ-esekkel itt, a Kossuth Tsz-ben — kérdez­tük az elnöktől, ifj. Győri Jó­zseftől. , j_ héttel ezelőtt végrehajtott tit­kárcsere változást hoz a KISZ-életben. Timnyén maga az Űj Élet Termelőszövetkezet vezetősége is fiatal. Két éve sincs, hogy — a szanálás után — Tökről ide kerültek. Szatmári László, a tsz mezőgazdásza maga is KISZ-tag. Megkapják és megadják — Tinnye kis község: egyet­len gazdasági bázisa a terme­lőszövetkezet. Ez természete­sen azzal jár, hogy ránk vár minden olyan feladat — pél­dául az ifjúsági szervezet tá­mogatása —, amely másutt megoszlik a helyi gazdasági egységek között. A tsz-nek nincs külön KISZ-szervezete, közösen dolgozunk a községi ifjúsági szervezettel. Támogat­juk őket erkölcsileg, anyagilag, már ahogy erőnkből futja, és nem lehet azt mondani, hogy hálátlanok a KISZ-esek. Nem­rég például egy balatoni ki­rándulás költségeit előlegezte a téesz a KISZ-eseknek és ezért segítettek a meggy sze­désében. — Ha már az ifjúsági szer­vezetről, fiatalokról beszélek, meg kell említenem, hogy a községi sportkör támogatását ugyancsak a termelőszövetke­zet vállalta magára. Mi bizto­sítjuk a sportolók felszerelését, rendszeres szállításukat a sporteseményekre és büszkék vagyunk, ha idegenben sikere­ket érnek el. Á. É. A fegyelem — társadalmi ügy A MONORI JÁRÁSBAN is sok szó esik mostanában he­lyes, új törekvésekről: önálló­ságról, öntevékenységről, egyé­ni és társadalmi kezdeménye­zésről, széles körű demokrá­ciáról. A közvélemény öröm­mel és várakozással fogad minden olyan próbálkozást, ami segítheti továbbfejlődé­sünket. Arról azonban már ke­vesebb szó esik, hogy mind­ezek megteremtéséhez néhány régi követelményre is figyel­nünk kell, mert ha régiek is, alapjául szolgálnak minden újnak. Ilyen régi, de nélkü­lözhetetlen követelmény a fegyelem. Sajnos, ma még elég sok az olyan közösség, amely elnézi a lazaságot, melyben legfel-' jebb csak egy-egy rendőri üggyé nőtt vétség számít fe­gyelemsértésnek. Azt hiszem, ilyen helyen nem lehetséges nyugodt munka. A fegyelme­zett, becsületes emberek elke­serednek, mert a fegyelmet szükséges rossznak tartó lazí­tok semmibe veszik a társa­dalmi együttélés elemi szabá­lyait. ' AZ OKOK sokaságából elég néhányat kiemelni. Az egyik s talán a fő ok a szemléletben keresendő. Mindenekelőtt egyik-másik vezető szemléle­tén kell változtani, mert van­nak, akik a fegyelmet ma is adminisztratív módszerekkel akarják megteremteni. A fe­gyelem betartására törvény kötelez, mondják egyes vezető elvtársak. Vannak paragrafu­saink, melyek előírják, mit le­het és mit nem, s vannak ál­lamhatalmi szervek, melyek tetten érik azt, aki megsérti a paragrafusokat. Szerintem ez a szemlélet sosem teremt olyan fegyelmet, mint amit a társa­dalmunk akar. Olyan légkör megteremtésé­re törekszünk, melyben min­denki számára szégyen a fe­gyelem megsértése, betartása pedig szokássá válik. Ahogy például szokássá vált az Ope­raházban rendes öltözékben megjelenni, idővel ugyanilyen szokássá kell válnia a fegyel­mezett magatartásnak is. A járási hivatal egyik dol­gozója azon a címen, hogy reg­gelenként néha korábban jön be munkahelyére, megengedte magának, hogy munkaidő alatt egy-két órára „eltűnjön”, s különböző szórakozóhelyeken töltse az időt. Amikor fegyel- mileg felelősségre vontuk, így válaszolt: 10 évi munka után ezt érdemiem ... VAN MAS OK IS, amely gá­tolja a fegyelem kialakulását. Némelyek sokat megengednek maguknak a demokrácia és a szocialista humanizmus ürü­gyén. Még mindig gyakori a munkahelyről való elkésés. Az egyik nagyközségünk titkára esténként ki-kimaradozott, s „természetesnek” vette, hogy másnap délfelé sétált be mun­kahelyére. Nem szorul bő­vebb magyarázatra, hogy az olyan vezető, aki önmagával szemben nem igényes a fegye­lem betartásában, beosztottjá­tól sem követelhet. Egy másik munkahelyen a gépírónő asztalán hangosan szólt a rádió munka közben. Azzal sem ő, sem közvetlen fő­nöke nem sokat törődött, hogy aláírás előtt vissza kellett ad­ni az anyagot újragépelésre, mert tele volt hibával ... Van, aki várakoztatja a rá várókat azzal a „jelszóval”, hogy ő is ember, joga van ezt vagy azt tenni. Az ilyen fegyelemsértők vas­kalaposnak, maradinak tart­ják azokat, akik igyekeznek a rendet, a fegyelmet betartani. Felelősségre vonásuk esetén emberséget, megértést követel­nek, mert azt betéve tudják, hogy a mi társadalmunk első­sorban nevel, és nem megto­rol ... MINDENNAPI ÉLETÜNK­BEN gyakran kényszerülünk apró, ártalmatlan engedékeny­ségre. Az ilyen dolgok jórészt elkerülhetetlenek. Aki elhatá­rozná és meg akarná valósíta­ni, hogy soha, semmilyen en­gedményt nem tesz — akkor sem, ha indokoltnak látja —, elszakadna az élettől, nevetsé­gessé válna. Meg kell tehát találni azt a pontot, ahol az engedékenység valóban huma­nitásnak számít, mert nevel, s amelyen túl az engedékenység antihumánus, mert az egyént és a közösséget megkárosítja. Az ember munkája közben óhatatlanul kerülhet olyan helyzetbe, amikor indokolt le­het iránta némi engedékeny­ség és elnézés, de o jószándékú elnézés sem jelenthet teljes felmentést. Aki hibázik, azt fi­gyelmeztetni kell, esetleg meg­róni vagy büntetni; felelőssége arányában. Ez közérdek, és közérdek az is, hogy a felelős- ségrevonás, a büntetés igazsá­gos legyen. Mint ahogy helye­sen és igazságosan felelősségre vonták a monori körzeti or- I vost, aki bár ügyeletes volt, mégis kikapcsolta telefonját, hogy ne „kellemetlenkedje­nek” neki. A monori járásban is ta­pasztaltuk, az emberek nem egyformán reagálnak bizonyos gesztusokra. Az egyik ha hibát, mulasztást, szabálytalanságot követ el, s azt látja, hogy csu­pán megrótták érte — egyéb­ként továbbra is szépen, em­berségesen bánnak vele —, ahelyett, hogy magába szállna és hálás lenne a jó szándékért, még vérszemet kap. Azt gon­dolja, másodszor, harmadszor 50 E VE Salgótarjáni bányászsztrájk A nagyon öreg tarjáni bányászok talán még emlékeznek annak a júliusvégi időnek néhány napjára... ötven esztendeje történt, hogy a salgótarjáni szénmedencében leálltak a szenet vivő csillék, július 27-én felszínre öttek a bányászok, beszüntették a munkát. Amit kértek, tulajdonképpen még követelés­nek is alig volt nevezhető: az állandó, meg nem fizetett túlmunka, a tizenkét órás mű­szakok helyett — a nyolcórás napi munka­időt, azt, amit akkoriban, éppen a munkás- osztály és a szakszervezetek nyomására az ország szinte valamennyi bányaüzemében már megadtak a tőkések. 1922. A Horthy-Magyarországon a fehér­terror régen vérbe fojtotta a Tanácsköztár­saságot. A bányászok legöntudatosabbjai em­lékeznek — de dolgoznak, hangtalanul, mert sok a gyerek és kell a kenyér. Kell a bá­nyászkolónián a kis szoba-konyha, ahol meg­húzódhat az asszony, a gyermekekkel, amíg ura a fekete aranyat fejti a mélyben. Csak a nyolc óra ... Az meglenne... A korhoz mért követelés volt, jele annak, hogy a munkásosztály sanyargatása, ha helyi viszonylatokban is, de még ebben a csendőr­szuronyokkal „nyugtatott” időszakban is, ki­váltott kisebb ellenállásokat, csendes munka- beszüntetéseket. Valóban csendben és rop­pant fegyelmezetten történt a bányászok munkabeszüntetése. Az akkori Népszava később a következőket írta ezekről az eseményekről: „A munkások nyugodtan, békésen viselkedtek... Ennek el­lenére letartóztattak több bizalmi férfit, kö­rülbelül ötvenet s a balassagyarmati ügyész­ség fogházába szállították őket... A mun­kások ezután sem álltak munkába. így egy lépéssel tovább mentek az erőszakosságban, megindították a kilakoltátásokat...” Csendőrök rontottak be a kis bányász­házakba. Arra sem engedtek időt, hogy a családok felöltözzenek, a férfiakat megver­ték, az aszonyokat a falhoz lökték. Egy öreg, 60 éves bányászt, aki több mint 35 éve dol­gozott a bányában, véresre vertek. Családok tucatjai kényszerültek elhagyni szegényes otthonukat, mentek az erdőbe — oda ipar­kodtak a férfiak is, akik elhatározták, hogy nem állnak munkába, amíg követeléseiket nem teljesíti a bánya veztősége. Kormánypárti lapok akkortájt szemforga- tóan arról cikkeztek, „napi 400 vagon szén elveszítését jelenti az országnak a tarjáni bányászok munkamegtagadása”. A szakszer­vezet viszont a soronkövetkező parlamenti ülésre interpellációt jelentett be az atrocitá­sok miatt. Aztán, hónapok múltával elcsen­desedett minden Tarján környékén is. Ke­serves nélkülözések árán harcolták ki azt a bizonyos, nyolcórás munkaidőt. ötven esztendeje történt. A tarjáni szén­medencében ma 55 éves korában nyugdíjba vonul a vájár. Nem szoba-konyhában lakik, hanem összkomfortos lakásban, kirándulni jár szabad idejében, hegyi levegőt szív. S a vájártanulók közül sem mindegyik tudja, mi is történt ott, félszázaddal ezelőtt... V. M. is legfeljebb csak ilyen követ­kezménye lesz a dolognak, s tovább folytathatja machiná­cióit ... Az ilyen emberekkel szemben nincs helye további elnézésnek. Ilyen eset volt a közelmúltban egyik nagyköz­ségünkben, ahol a vb-titkárt az illetékes testület elmozdí­totta helyéről. Ezt kívánta a köz érdeke és az illető saját érdeke is. SOK TAPASZTALAT BI­ZONYÍTJA azt is, hogy a sza­bálytalanságokért, hibákért gyakran a környezet is felelős. Vagyis a vezetők, a munkatár­sak, a beosztottak, akik sok esetben tétlenül szemlélik és elnézik a szabálytalanságokat, a fegyelemsértéseket, amelyek­ből valakinek, vagy valakik­nek kára származik. Egyik nagyközségünkben a tanács vezetői csak akkor figyeltek fel a tanács egyik korrupttá vált dolgozójára, amikor már az utcán beszéltek róla az emberek, ilyenféleképp: „... ha pénzt adsz neki, gyor­san megkapod az építési enge­délyt, ha nem, hónapokig vár­hatsz.” Az illetőt elbocsátották ugyan, — de a tanács és az egyébként jól dolgozó appará­tus hírnevén is csorba esett, Ugyanigy történt egy másik községben, ahol a járlatleve- lek kiadásánál volt visszaélés, Kinek-kinek becsülete, lelki- ismerete, önmaga, a közösség ügye iránti felelősségérzete — másik oldalról az ellenőrzés, a következetes és erélyes fellé­pés — akadályozhatja meg az olyan esetek előfordulását, amely emberekre, embercso­portokra hátrányos következ­ményekkel járhat. Szerencsére a dolgozók nagy többsége be­csülettel, fegyelmezetten helyt­áll munkahelyén, sőt nem rit­kán követeli a fegyelmezetlen- kedők felelősségre vonását. De ez még, sajnos, nem általános. A különféle munkahelyele, kollektívák helyes szemlélete, nevelő munkája nélkül a tár­sadalmi együttélés szocialista normái nem válhatnak szokás­sá, természetes belső tudajdon- sággá. Márpedig ez a cél, hi­szen a fegyelem csak ott hat igazán, ahol írott törvényből belső törvénnyé válik, ahol nem a kényszer, hanem a be­látás ad neki hatalmat., Mert az ember nemcsak önmagáért, hanem társaiért is felelős. A társadalom, pedig minden tag­jáért felel, a fegyelmezetlene­kért is. A fegyelem társadalmi ügy, mindannyiunk közös ügye, mert jelenléte közös ér­dek. Dr. Bencsik Mihály, a Monori Járási Hivatal elnöke Megalakult Pest és három társmegye tsz építőipari egyesülése Szerdán Eudapesten tartotta alakulóülését a Termelőszövet­kezetek Építőipari Egyesülése, amelyben Komárom, Vas, Pest és Somogy megye közös gaz­daságainak építőipari vál­lalatai és társulásai vesz­nek részt. Az új termelőszövetkezeti építőipari egyesüléshez 15—20 ezer termelőszövetkezeti építő­ipari dolgozó tartozik majd. A szövetkezeti építőipari vállala­tok legfontosabb feladatuknak azt tartják, hogy meggyorsítsák a szarvas- marhaistálló-építési prog­ramok kivitelezését. Már az első időben százmillió forint értékű szarvasmarha­istálló építésére van megren­delésük. Hőkezelés. A Magyar Gördülöcsapágy Müvek diósdi gyárában 800 fok feletti hőmérsékleten kezelik a golyós csapágy-alkat részeket, műszakonként 3500 pár kerül a kemencébe. Urbán Tamás felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents