Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-02 / 154. szám
1 eBsi cf ECtVI Kr 1972 JÚLIUS 2., VASÁRNAP SZENTENDRE FŐTERE 0SSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSS?SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS///SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS1 ’ ^ SS IMiért hagyom ki a csütörtököt?! \ “1 ■VSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSAfSS, s KISS DENES: Nyarak láza Már megint a nyár a nyárig A folytonosság láza színeivel kiabál egek fedelét rázza Villámokat vet-dobál eső csipkézte tájra Virág-tűzijátékok lobbannak rügyes ágra Milliárd apró láng lobog izzó szirom-parázs Már megint a nyár a nyár A láz a láz a láz! Végül csütörtökön, ismertem meg Cumbit, lófarokkal... ám engedjék meg, hogy ne folytassam. Elváltán élek jelenleg — ugyancsak csütörtöki naptól —, mint kopasz denevér, tetőablakos manzárdomban. Tehát mégiscsak szerencsés nap a csütörtök. De nem teszem kockára a szerencsémet! HUNYADI ISTVÁN Szánthó Imre linómetszete E. MEGAN: SZAKÁLL 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSS//Sf/SSS/Íi SIMON EMIL: Találkozások V áratlanul megjött Jani. Éppen egyedül volt otthon, s ahogy az ajtót kinyitotta, a meglepetéstől mozdulni sem tudott. A fia félretolta, behúzódott a konyhába, s rögtön lekuporodott a sámlira. Egy idő múlva utánament, s az ajtófélfának támaszkodva megállt a küszöbön. — Anya? — nézett rá Jani. — Szomszédok — Hallgattak. — Onnan jössz? — kérdezte nehezen forgó nyelvvel. Jani felkapta a fejét. — Miért nem mondja ki? A sittről jövök! — Óvatosan körülnézett, s a fia észrevette lopakodó mozdulatát. — Fél, hogy meghallják? — Hát aztán! —Minek már erről beszélni! — próbálta csendesíteni. — Igaz — hagyta rá a fiú. — De arról még szólhatnánk egy-két szót: miért is kerültem oda! — Az apja hallgatott, keményen hátravetette a fejét. A fiú hangja csattant, akár egy vaskos lakat. — Maga köpött. Odabent megtudtam! Sokat tanul az ember odabent! — Az apja kinyújtott karral, mutatóujját rezegtetve magyarázott. — Megmondtam az igazat a rendőrségen! Máskor se hazudnék! Nem volt énnekem bajom a törvénnyel hatvan évig! — Elcsuklott a hangja. — A te érdekedben is! Túl vagy rajta, mindent újrakezdhetsz! — Hagyja abba, mielőtt kifárad — mondta gúnyosan a fia. Felállt, feje a mennyezetről függő lámpa ernyőjéig magasodott. Az apja hirtelen hátrált. Életében először félt a fiától. — Csak azért jöttem, hogy összeszedjem a holmimat — mondta a fiú. Bedübörgött a szobába, az apja félénken követte. — Anyáddal nem i$ akarsz beszélni? És hová mégy? Megint belekevernek valamibe! Jani nem válaszolt. Előszedte a bőröndjét, dobálta bele a ruháit. Az apja állt fölötte, szeretett volna marasztaló szavakat mondani, szívesen magához is ölelte volna Janit, de ehhez már túlságosan idegenek voltak egymásnak. Jani sebesen, kapkodva csomagolt, s közben azért izgult, hogy legalább félóráig még ne jöjjön meg az anyja. Megvadult volna a siránkozástól. Becsattantotta a bőrönd zárját, felkapta a táskát, kifelé indult. Az apja félrehúzódott az útjából. Jani megtorpant egy pillanatra, talán mondani akart valamit, de aztán köszönés nélkül elment. Ahogy az ajtó becsukódott mögötte, az öregember úgy érezte magát, mint akit megtapostak. Dermedten ült még akkor is, amikor a felesége hazajött. Az asszony meglátta a kiforgatott szekrényt, felsikoltott. — Uram Jézus! Mi történt? — Jani megjött — mondta az ember. — Elvitte a holmiját. — És te? — visította az asszony. — Hiába volt minden szavam. — Dehát hová ment? — Nem mondta. — Istenem, milyen ember vagy te! — fogta a fejét az asszony, s kirohant az udvarra. Jani egy sarokba hajította a táskáját, elnyúlt egy karosszékben. A barátja itallal kínálta. Ügy fogták a poharakat, ahogy a filmeken látták. — Ha itt akarsz maradni, dolgoznod kell — mondta a barátja. — Nem szeretnék visszajutni — mondta Jani, de a tiltakozása erőtlenül hangzott. A másik megérezte a bizonytalanságot. — Te is tapasztaltabb lettél. Tudsz vigyázni magadra. Nem bízol senkiben. Tudod, hogy a faterod köpött? — Tudom — bólintott Jani. — Ezért is jöttem el hazulról. — Helyes — mondta a másik. Egy darabig hallgatott, majd azt mondta: — Van egy vevőm villanymotorra. Péntekén éjszaka kihozzuk a garázstelepről. — A garázsból? — Onnan. Miért csodálkoztál? — Ott őr is van. — Hát aztán? Szépen lefektetjük. De csak finoman, hogy dadogós ne legyen az ijedtségtől. Hárman megyünk, a harmadik Béla lesz. Az őr a tiéd, a többit ránk bízhatod. — Az őr? — nézett fel Jani. — Miért éppen, én? — Te tanultál bokszolni, kisapám. Te tudod, hová kell finoman helyezni, hogy a páciens fel is tudjon kelni. Értjük egymást? — Zavart a fejem, ez az igazság — mondta Jani. — Nem baj, fiú. Péntekre kitisztul a fejecskéd. Addig egy.hangot se! Amikor lefeküdt, s behunyta a szemét, zavaros képek forogtak előtte. Félálomban azt képzelte, hogy egy ember nagyságú kerékre feszítették, aztán egy göröngyös útra lökték. Felkiáltott, két karjával hadonászott, s hirtelen felébredt. Az utcáról bevilágított a lámpa, n piszkos rolóvásznon zavarossá szűrődött a fénye. Reggelig hánykolódott. Kialvatlanul pislogott, amikor a barátja rányitotta az ajtót. — Maradj itthon — mondta. — Péntekig pihenhetsz! Egész nap ténfergett a lakásban, járkált, A szomszéd asztalnál San- dica ült, a „Zsilettpenge- gyár” igazgatója. Borús ábrázattal átszólt a költőhöz. — Hát már maga is szakállt növeszt? Roszlanek felállt, és távozott az étteremből. Két napig a Kókuszdiónak még a környékét is elkerülte. — Szakállt növesztesz? — kérdezte a harmadik .napon Kakulinszky, az ügyvéd, amikor a költő betért a Kókuszba. Válasz helyett Roszlanek egy levelezőlap nagyságú kartont vett elő zsebéből, és átnyújtotta az ügyvédnek. „Azért vagyok borostás, mert néhány napig az államon levő pattanás miatt nem tudtam borotválkozni. Ezen idő alatt rájöttem arra, hogy abban az esetben, ha nem borotválkozom, időt nyerek. Az idő pedig köztudomásúan pénz” — olvasta Kakulinszky. — Jó napot kívánok! — köszönt mély baritonján a helyiségbe bekukkantó Pemzlo- vics, s nyomban felkiáltott: — Nicsak! Szakállt növeszt a mi lánglelkű poétánk! Hát tényleg szakállt növesztesz? E zen az estén kézről kézre járt a karton. De, úgy látszik, ez is idegeire ment Roszlaneknek, mert másnap frissen borotváltan jelent meg az étteremben. Asztaltársai csodálkozva bámultak rá. — Leborotváltad a szakállad? — kérdezte Zuska. — Leborotváltam — ismerte be Roszlanek. — De’ minek? — firtatta Szlovejcsik asszonyság. Roszlanek. a költő semmit sem válaszolt, felállt, s köszönés nélkül távozott. T öbbé nem látták a Kókuszdióban. Állítólag elköltözött a városból. Fordította: Kovái Iván fSSSSfSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSS/SSSfSSSffM Fogom_ a lepedőt, visszahajtom, a’ legtöbb páncser begyűri. Egyforma széles csík. ez a fontos... No nézzen ide, hogy megértse. — Maga elé húzta a papírszalvétát és részletes rajzot készített. — öt- ször-hatszor is megcsináltatták némelyikkel, s akkor se tudta. Csak lógott neki. — A magáé nem lógott? — Az enyém?... No nem, no nem. A kisfiús pir végig átütött a katonaságot letett fiatalember arcán, melyen a máz, a fölény és magabiztosság volt, de most egy folt is kerekedett, mint egy elmerült hajó után az olaj karikája A kis vidéki nő maga sem tudta, mit mondott, nem fogta fel. — És Józsi? — kérdezte a kis vidéki nő. — Józsival hogy vannak? A kis vidéki nő és a katonaságot letett fiatalember földiek voltak. Látásból ismerték egymást. Mindketten a vonatra vártak a pályaudvaron, és kiki magában unatkozott, mielőtt felfedezték egymásban az ismerőst. — Persze — emlékezett a fiatalember, ezek együtt jártak, még odahaza. És megnézte egy kicsit jobban a nőt. — A Jóska. Rendes gyerek a E zen az estén Roszlanek, a költő, borotválatlanul jelent meg törzsasztalánál a Kókuszdiónak nevezett étteremben. — Szakállt növesztesz? — kérdezte Zuska. — Azt — válaszolta Roszla- n’ek, a költő. — És miért? Minek, ha nem vagyok indiszkrét? — érdeklődött Szolovejcsik asszonyság, — Véletlenül! — Roszlanek megvonta a vállát. — Haragos lás pattanás nőtt az államon. Két napig nem borotválkoztam. Aztán > megszoktam a borostát. Z oszja, a felszolgálóriő lépett hozzájuk, sörösüvegeket és pogácsát tett" az asztalra. Ekkor vette észre a poétát. — Jé! Szákállt növeszt? — csodálkozott. — Ügy bizony — helyeselt Roszlanek. — Biztos azért, hogy szebb legyen. — Egyáltalán nem azért. Volt egy pattanás az államon, néhány napig nem borotválkozhattam. — És most borotválkozik? — Most sem. Így kényelme- I sebb. Takarékoskodom az idő- | vei. ! V— Parancsolnak még vala- I mit? — kérdezte Zoszja abban í a pillanatban, amikor Kűrinek I úr telepedett a társasághoz. |' — Egy nagyfröccsöt kérek i — mondta Kűrinek úr, majd a i költőhöz fordult: i — Mit látnak szemeim? Te i szakállt növesztesz ? — Igen — felelt Roszlanek ; —, de csak azért, mert egy : pattanás miatt napokig nem i borotválkozhattam. Ekkor rá- : jöttem arra, hogy így kényel- i mesebb az élet, és időt taka- : rítok meg. : Roszlanek idegesen húzott iegy hosszút korsójából. 'sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssrsj pokrócot. Mit a téglalap,' úgy kell neki állni. Sarkosan. Maga nem tudja, mi az, hogy sarkosan. Megnyugtatom, a legtöbb nem tudja, mert forsza van. Mindennek forsza van. csak ész kell hozzá, a legtöbb süketnek meg az nincs. Nem azért, Jucika, de az én nevemet akárhányszor kihozták a parancsba. Sorba 5 leült, összefacsarodott a gyomra. Nem tudtad biztosan, hogy vajon az anyja ismeri-e a ba- § rátja cimét. Minden pillanatban várta, hogy ^ becsenget. Lassan telt az idő. Megállt a tü- ^ kör előtt, ütő mozdulatokat próbált. Most már ^ kívánta is, hogy csináljanak valamit, mert a ^ tétlenségtől úgy érezte, mintha sűrű ködben S botorkált volna. « Este, amikor a barátja megjött, egy papírt feküdt előtte, azt nézegette. — Mi az? — kér-^ dezte a barátja. — Felírattak velem néhány^ címet, ahol jelentkezhetem munkára. — El ^ kell menned, mert szagot kapnak. Majd szom- baton. — Gondolod, hogy szombaton még elS tudok menni? — Ne hülyéskedj! — mondta^ gorombán aViásik. § A második nap mintha gyorsabban telt vol- ^ na. Sokat pihent, tornázott is, izmai vissza- ^ nyerték rugalmasságukat. Mielőtt elindultak, ^ alaposan bevacsoráztak. Erősnek érezte ma- s gát. Tizenegy óra tájban mentek el. Három S sarokkal arrébb találkoztak Bélával. Sietve ^ kezet fogtak, néhány szót váltottak. Ilyenkor ^ a legcsendesebb szó is lármának tűnt. A kerítést könnyedén átlépték. Amikor né- ^ hány percre meglapultak az árnyékban, akkor ^ gondolt először a veszélyré. Várta, hogy va- ^ lahonnan előbukkannak a rendőrök, aztán § mindennek vége. De nem történt semmi, a ^ teste remegése azonban elárulta, hogy fél. — ^ Mi van veled? — suttogta a barátja. — Sem- ^ mi! — mondta, s igyekezett közömbösséget ^ erőltetni a hangjába. A barátja előbbre ment, ^ s a kocsik mögé beszűrődő halvány fényben, ^ megnézte az óráját. Intett nekik, hogy zár- S kozzanak fel. — Negyedóra múlva kijön az őr. § Ha intek, te kilépsz! — bökte meg Janit. — ^ Tíz perc alatt végzünk! Csendben vártak. Időnként az utca felé fi- ^ gyeitek, nem hallanak-e nyugtalanító nesze- ^ két. Semmi nem mozdult. A csend, a sötétség- ^ gél keveredve, sűrű szurokként lepett be min- « dent. Ahol lámpa világított, élesen kiütközött § a tárgyak szeglete. ^ —' Mennyi van még? — motyogta rekedten^ Béla — Már nem sok. De hát az őr nem ^ vonat! — Cigarettára vágytak, de nem lehe- ^ tett rágyújtani. Kiszáradt a szájuk. ^ Aztán feltűnt az őr. Béla vette észre, fino- ^ man megbökte őket. — Ha az oszlophoz ér, ^ indulsz! — mondta a barátja. Jani meghajolt« egy kicsit, zúgott a feje. Masszírozni kezdte S a tarkóját. A közeledő embert figyelte. Elég ^ rozogának látszott. Még egyszer végiggondol- ^ ta, hogyan kell ütnie. S akkor egy lámpa alá ^ lépett az őr, Jani megdermedt. — Most! — ^ utasította a barátja.^— Nem — mondta erőt- ^ lenül. Lehuppant egy autó sárhányójára. — s Az apám! — Nem igaz! — dühöngött a barát- S ja. — Mi van?! — hajolt oda Béla. — Mon-^ dóm, hogy az apám! — Most akarod a hű fiút ^ megjátszani? — mérgelődött a barátja. — Jó, ^ akkor majd én! — Te se mégy! — állt elébe ^ Jani. — Te se! — Örült! — rázta meg a ba-^ rátja. — Azt mondom, főnök, lépjünk le. Ez« még valami őrültséget csinál! — suttogta $ ijedten Béla. A barátja is félni kezdett, sze- ^ rencsétlennek tartotta már az egészet. — Te ^ állat! — lihegte Jani arcába. Hátrahúzódott, ^ és ütött. Janit az orra tövén találta. A fiú ^ megingott, lecsúszott a földre. A másik kettő 5 futni kezdett. Beleütköztek egy fémhordóba,« s az éles hang visszhangozva vergődött a ko- « esik közötti utcákban. Az őr meghallotta, ^ megtorpant, s arrafelé fordult. — Van ott ^ valaki? — kiáltotta. Állt mozdulatlanul, ésfc figyelt. ^ Virradatkor, az utolsó járatban látta meg a ^ földön fekvő testet. Odatotyogott, rávilágított ^ a lámpával. Azt hitte, káprázik a szeme. Kö- zelebb hajolt, sokáig vizsgálta az arcát. — s Fiam! — mondta végül, s ugyanúgy nem tu- « dott megmozdulni, mint amikor hazatérése ^ után meglátta. Jani nehezen, horkolva léleg- ^ zett. Apja észrevette az ütés fekete foltját, a ^ bőrre száradt vér vékony csíkját. Hónaljánál^ fogva megemelte, vonszolni kezdte befelé. Lá- « ba remegett, teste verítékben fürdött.. Keser- s vesen elért az épületig, behúzta a fiát a szó-« bába, felemelte a vaságyra. Az elsősegély- ^ dobozból vattát, benzint vett elő, lemosta Ja- $ ni arcát. A fiú rebbenve ébredezett. Amikor ^ eszméletre tért, s az ágy rácsos végét meg- látta, fel akart ugrani. — Jani — mondta § csöndesen az apja. — Én vagyok itt. — A fiú « visszahanyatlott, meredten nézett maga elé. ^ Az apja előszedte a kopott kávéfőzőt, s meg- ^ töltötte. — Szerencséd, hogy éppen én voltam ^ szolgálatban — mondta. ^ Hallgattak, nem tudták, hogyan közelítsék $ meg egymást. A főzőbői kiszökő gőz sziszegése ^ zavarta meg a csendet. Jani is felült, nézte a $ csöpögő kávét. — Ez majd rendbehoz — !$ mondta ai apja. — Engem is mindig rendbe- ‘ hoz. — Jani bólintott, engedelmesen átvette $ a bögrét apja kezéből § jöttek az ürgék, mutassam meg, hogyan kell csinálni. — Ne mondja, maga így tud? — bájolgott a kis nő.. A felszedett szólam üresen és esetlenül Megette magát az ajkán, gyakorlatlan kacsintással tódva. Forgatta a söröspoharát, hogy „mélyértelmű” mosolya mögött ne lássék az erőfeszítés, mellyel szellemi hátrányát igyekszik leplezni. — Semmiség. Az egész harminc másodperc. — No ne mondja. r- Tudja, hogy csinálom? velem szemben, mintegy vezényszóra kapkod a gombjaihoz. „Szerencsevadászó kereskedők lehetnek, mégpedig maszekok” — állapítom meg villámgyorsan. „Fantasztikus, hogy milyen emberek vannak!” Egyik barátom vonattal járja az országot keresztül-ka- sul. Tizenhármas számozású helyre nem ül egy félvilágért, inkább dülöngél Bustyaházáig. Ugyanígy válogat a szálloda-s szobákban is. Váróterembe vo- $ nul, elhagyott felvonulási $ épületbe, magtárakba. _ Eset- 5 leg összerak két gyeptéglát^ a ^ vízparton. A hárommal és hét- ^ tel osztható, számok a kimon- ^ dott kedvencei. — Kipróbáltad, hogy a ti- ^ zenhármas szám szerencsét- S len? — tapogatóztam rosszmáj júan? 5 _ igen — felelte mély meg- § győződéssel. — Tizenhárom ^ órakor léptem le a vonatlép- J csőről. Kificamítottam a bo- $ kám! Ahelyett, hogy egy per-$ cet vártam volna. Hülye! — gondoltam lesúj- ^ tóan, de mosolyogva nyújtót-^ tam a kezem. — Vigyázz, at tizenhármas buszmegállóban § beszélgetünk. $ Mint akit vipera csípett $ meg, úgy vetette magát két $ kenguruszökéssel a túloldalra.^ Most pedig vallók töredel- ^ mesen. Nekem is van egy ici- $ pici babonácskám. Kihagyom^ a csütörtöki napot. Azaz nem $ fogok semmibe csütörtökön. $ Nem pattanok biciklire, sem $ egyéb járműre. A járda legszé- $ Lére húzódom, az engem ki- $ szemelő cserepek, vagy éppen $ leszakadni készülő erkélyek $ elől. Messze kikerülöm a has- ^ hajtó ízű, állott seritalt, nyálr J kásabb, vagy lila felvágottat, i Inkább tökmagot, ropogtatok, $ mert az megbízható. $ Mire alapítom ezt a konok, $ de célszerűnek- látszó viszoly- $ gásom a csütörtöki naptól? $ Hát, kérem. Csütörtökön születtem s ^ még ugyanaznap ejtett fejtető- $ re egyik próbaidős bába. Bal- $ lábamnál kapott el az utolsó $ pillanatban. Azóta bicegek. $ Zöld csütörtökön bukattak 5 el az érettségin. S Csütörtöki nap lopták ki 5 tárcám a farzsebemből. E napon rúgtak ki, mint lét- $ számfelettit. Csütörtökön léptem új állás- 5 ba, ahol pikkel rám az igaz-; gató, d főmérnök, az osztály-1 vezető, a takarítónő és a bü- 5 féslány. : Ominózus napomon törtem a 5 zárba a lakáskulcsot. ; Csütörtökön felejtettem ! nyitva a gázt. Teljes orvosi ; konzílium ráncigáit vissza az; életbe. ! ///////////////////////////////////////////, Az átalakított váróterem büféasztalánál kopott kis vidéki nő ült egy katonaságot éppen letett vidéki fitalember- rel, két üveg kőbányai mellett. Félig ivott poharak álltak előttük és beszélgettek. A fiatalember beszélt inkább, dicsekedett a nő előtt. A jelentéktelen kis nő figyelmesen hallgatta a süitővassai SZEBERÉNYI LEHEL: Egy vonattal később hullámosított haja alól. Figyelmesen, ne lássák, hogy nem jár ott az esze. Maga se tudta, hol jár. — ... Tudja mi az, hogy elvágólag? Fogadjunk, hogy nem tudja. Az ágyat úgy csináljuk, hogy elvágólag álljon. Benyúlunk a szalmazsákba, a szalmát a négy sarkába nyomkodjuk. Ez persze egy semmi, ahogy elmondom. De megcsinálni! Szúrja az ember ujját, hogy a vér is kiserked. De nézik ám az időt, nem érünk rá szopogatni az ujjunk. Rá a Ha valaki azt állítaná, hogy babonás vagyok,, szembeszáll- nék ezzel a rágalommal. Én és a kispolgári .előítélet! Nem, kedves barátaim, effélével ré- gesrég leszámoltam. Azazhogy mégsem egészen. A dohányzást se hagyjuk abba egyik napról a másikra. A fagylaltot igen. Főleg hidegebb hónapokban. é Az emberiség makacsabbik része babonás. Utazok a döcögő villamoson. Befordul a sarkon egy kéményseprő. A házaspár, ott
