Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-02 / 154. szám
1973 JULIUS 3.. VASÁRNAP I ' I § BORBÉLY TIBOR: & Dózsáról aratáskor í Csak szétfutott, ; nem elveszett a had. Utódot nemzett: ‘ Megmaradt. Kombájn-világban is, hol dől a rend, a kezűkben villanó kasza: megmentett életet , jelent. Vers már nem a végtelen égről, a rétről, a tájról, a fákról. Már csak a fűről, már csak egy szálról, így: a világról. • • Összes ! ' versemre Ennyi az, amennyit megtehettem. | Fél lépés — a halál ellen. Ajánlás ! kétsoros versemre i az mondja: i szemtelen, kaki egyetlen sort is, j leírni képtelen. Több példányban Külföldre készülök. De mert már nagyon régen nem voltam határainkon túl, újra meg kell tanulnom az ezzel kapcsolatos eljárásokat, felkészüléseket. Nem is vagyok azonban teljesen egészséges, és a körzeti orvos, aki megvizsgált, különböző szakorvosokhoz írt ki cédulákat. A Kiadó képviselője is éppen most "válaszolt évekkel ezelőtt beadott „szinopszisom”-rá (vagyis arra a szövegre, amelyben röviden összefoglaltam egy ifjúkorom óta dédelgetett tervemet), és megkért: dolgozzak ki legalább egy fejezetet. Gondosan, ugyanakkor azonban gyorsan is. mert hamar meg akarják kötni a szerződést. Még több egyéb mellett válik egy régi barátom, azaz válik, de mégsem, illetve nem válik, de valójában mégis. Mindenesetre nagy szüksége van (állítólag) bölcs tanácsaimra. A helyzet tehát azt követeli, hogy belül kissé laza, kívül mégis egybeszabott személyiségem helyett több — testemet, telkemet, vagy legalábbis feladataimat hordozó valaki szaladgáljon, intézkedjen. Az egyik Valaki csupán a barátomat kisérgetné, és — amennyire csak erejéből telne — igyekezne megakadályozni őt abA TŰZLÓ TANCA Általában azonban magunkra vagyunk hagyatva, es ha hiszünk is — joggal! — az emberiség szellemében, az emberiség nagy szellemei nem szoktak közvetlenül segíteni, így hát külön meg kell szülni egy — nem is tudom már, hányadik — Valakit, aki nagy. erőfeszítésekkel kiképezi magát egy olyan, akár csak miniszellemmé, akinek gondolatai vannak, elképzelései, ötletei, aki nemcsak szokott, hanem tud is diktálni. Ehhez azonban idő kell. Megint egyszer kell tehát' Valaki, aki egyezteti a rohanó időt, s még egy másik is, aki őt az időtlenség gondolatával vigasztalja. Kell egy olyan pofa, aki orvosokhoz rohan, meg egy olyan, aki a vízumokat intézi. És mert Valaki 1., Valaki 11., Valaki III. — és így tovább — megteremtése igénybe veszi minden jelen-, múlt- és jövőbeli képességemet, kell valaki, aki engem helyettesítve utazik, sőt, aki gyógyul is helyettem. Egy olyat is ki kell találnom — előbb vagy utóbb —, aki majd bezsebeli a honoráriumot a megírandó, megjelenő, és nyilván elkapkodandó regényemért. Aki dolgozik, működik, lélegzik, aki él. Helyettem, és —úgy látom — legalább L-ig, vagyis ötvenig terjedő számú Valaki-társak helyett. A már nem is számtani, hanem mértani arányban növekvő Valaki-légió, ha úgy tetszik -galeri nevében. Ezt az alakot ugyan még nem formáltam meg, de majd biztosan megszületik ő is. Ez a kroki-féle viszont már a világon van. Ha tetszik az olvasóknak ez az én (lelki) gyerekem, szívesen vállalom az apaságot. Am, ha nem, akkor majd átruházom Valaki LUI-ra, esetleg LTV-re. A római számokból kitelik. ANTAL GÁBOR ban, hogy hol leboruljon szép neje lábai elé, hol meg pofozással fenyegesse a hölgyet. Ha meggondolom azonban: e feladatra — amelyet fontosnak ítélek, hiszen a barátomról van szó, márpedig nekem csak értékes barátaim vannak — két Valakire is szükségem van Itt. Az egyiknek az asszonyt kell — lehetőleg reggeltől estig — kondicionálnia. Hogy értse meg így, hogy értse meg úgy, és segítsep megteremteni a feltételeket a döntésig. Mindegy, hogy mi a döntés, csak döntés legyen... De mert egy valóban okos (az alkatokat, a körülményeket, sőt, az előtörténetet is figyelembe vevő) döntéshez idő kell, nem volna helytelen kimetszeni magamból egy harmadik Valakit is. Egy olyant tudniillik, aki eltartja a másik kettőt, amíg azok barátom és neje érdekében ügyködnek. A próbafejezet elkészüléséhez viszont egy írással foglalkozó Valakit kellene létrehozni. Egy olyat, aki ott ül az otthoni íróasztalnál, vagy a kávéházban, és papírokra rögzíti azt, amit a tehetsége diktál neki. Én azonban a tehetség képviseletére 'nem vállal- kozhatom, mert már fogalmam sincs róla, hogy mit is akartam mondani azzal a „szinop- szis”-sal, hogy mit is dédelget- 'f tem ifjú korom óta? ... Éppen ff ezért egy belőlem kanyarítan- f) dó Valaki helyett inkább Tolsztojt kellene megidézni súgónak (lehetőleg I,ev-et, de ff jöhet Alekszej is), esetleg ff Hemingwayt, vagy — mondjuk í — Bemard Malamudot. Azzal f is megelégednék azonban, ha fy említett szerzők csak énjük ff negyedét, vagy nyolcadát — ff de akár legmeddőbb napjaik ff tajtékját — kölcsönöznék ne- ff kém. illetve annak, aki az f időhiányban szenvedő többi ff Valaki helyett nekiül tele- ff szántani a papírost. ^SSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSS/S/JV/SSSSS/SS/SSSSS/SSSSS^ I \ i | Pest megyei alkotások | UTÓHANG -| 1 B TOLDALAGI PÁL: A boldogság pillanata Érzem a teret, az időt, s a legnagyobb boldogság ez, amit elérhetek: a helyén van a ház, a lombos fa, a körút és a hid. Levált rólam a múlt, csak a jelen van jelen szépen, ünnepélyesen; olyjn felemelő, olyan csodás, ahogy a lámpafény megkoronáz, most már a sárkányt is megölhetem, , ez a dicsőség, ez a győzelem pillanata, mely nem tér soha vissza; egy másik perc az embert megvakítja, lemezteleníti és félreállhat, de most, de most itt van a nagy vadászat ideje, s aki élni mer vele, annak fülébe eljut a zene, a mámorító hang, hívás kalandra: erőmet most semmi meg nem haladja. •ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss. ’Jóska ___Maguk még mindi g?... Hogyismondjam... A fiatalember kérdőn felmosolygott a nőre, csak olyan felületesen, nem mintha várná a választ. A nő a poharat forgatta, s együgyű, elkalandozó mosoly ragyogott a szemén. — Ugyan, a Józsi! Egy ismerős ... — És semmi több? — Miért? Baj? • — Dehogyis. Egy kicsit csodálkoztam is volna magán. — Miért? Azt mondja, hogy rendes gyerek. — Rendes, rendes, csak nem éppen egy fej. —, Miért? Maga egy fej? — A nő belenyalt a sörébe és kikacsintott a pohár mögül. — Én? r- vigyorgott a fiatalember. — Hát mit mondjak ... De miért nem iszunk? Felemelték a poharakat. A nő csak forgatta, de a fiatalember kiatta. A nő ujján olcsó gyűrűk voltak, hamis kővel. A fiatalember a pohara fölött nézte. — Maga nem iszik — mondta. — Dehogyisnem — felelt a nő és egy kényszerűt kortyolt. — Egyszer meg kellett, hogy ruházzam, mert szemtelen volt. — Kiről beszél? — kérdezte a kis nő. — A Jóskáról beszélünk, nem? — Ja, persze — szólt a nő ábrándos szórakozottan. — Lepedőt húztam a fejére, moccanni sem tudott. — Ejnye, ejnye, maga ilyen is tud lenni? — mosolygott szemrehányóan a kis nő. — Nem szép magától. A fiatalember kicsit zavarba jött. — Na ja. Én egy jámbor tag vagyok, de ha valaki megharagít ... — És megharagította? — csodálkozott a nő készségesen. Csak félig-meddig járt ott az esze. — Meg — felelt a fiatalember valamely régi sértettség maradékával. — Maga egy verekedős, rossz ember — gügyögött a nő, csak azért, hogy mondjon valamit. A forgó pohár mögül rebbengette a szemét. Szemre- hányósdit játszott. — Egy szegény fiút bántani. Maga talán jobb? — Én? — szólt a fiatalember. a pir az arcán megint foltot vetett, fölénye megint megbicsaklott l'!ssé, ahogy ott féloldalasán hátradőlve ült a székén. — Maga jobban tudja. Ahogy lenézett pohara elé, kicsit felpillantott a nőre. Szép fehér bőre volt. A nő is fel- pillantot, és forgatta a poharát. Az olcsó gyűrű az ujján csillogott. A szemében tolvaj, félszeg érdeklődés csillogott. — Honnan tudnám — mondta. Majd a fiatalember megtörje a hallgatást. • — Miért nem iszik? — Nem iszom. » — De miért? — Köszönöm, nem kérek már... Lekéssük a vonatot — És aztán. No, igyon velem. — Jaj de erőszakos. — No, igyon. — Mondom, hogy nem iszom — felelte a nő elbizonytalanodva, majd tréfás-együgyűn hunyorított: — Én csak egy egész üveggel iszom, vagy semmivel. — No igyon akkor, igyon egy üveggel. A nő riadtan nevetgélt, kicsit butácskán. — Csak vicceltem. Arra jött egy vasutas. — Mondja kérem, mikor indul a szolnoki? — kérdezte a fiatalember. A vasutas az órájára riézett. — Néhány perc múlva. — És mikor indul az utána következő? — Két óra múlva. — Köszönöm — mondta a fiatalember. A nő nem nézett^ a vasutasra. Forgatta a poharat. A poharat nézte, s amö- gül néha a fiatalembert. — S mit szól a felesége, hogy egy vonattal később megy? — kérdezte, amikor a vasutas elment. Gyűrűjének, visszfénye az asztal műanyaglapján táncolt, ahogy a forgó pohár visszaverte. A fiatalember arcán felgyűlt az olaj folt, a pohara után nyúlt, s ivott — A feleségem? ... Egy kicsit elhamarkodtuk mi ezt a házasságot Túl fiatalok voltunk. Nem szabad ilyen fiatalon ... — Kis piros vigyor lebbent a száján, mint. egy henye legyintés, amely erősen kétessé teszi a szó,hitelét A kis nő azon bárt megköny- nyebbült. A fejét is elfordította, hogy ebben ne zavarja semmi. — Van ilyen — mondta, gyűrűs ujja a'poháron pihent, s ez a mozdulatlanság erőlte- tettnek tűnt. — Van — mondta a fiatalember, pillantását a faluja- béli nőre emelte. s állhatatosan rajta tartotta. A nő ujja pedig csak akkor mozdult meg a poháron, amikor elment a vonat. úcsúzik a krónikás — megköszöni az olvasónak, hogy elkísérte útján a Pest megyei alkotások bemutatásában. Az emberileg benépesült tér képzőművészi gondozásának voltunk tanúi e helyen hétről hétre. Életünk sokrétű valóságának új törvényeit vizsgálhattuk a képi rögzítésekben. Köztereink szobrászi minősítése lendületesen alakul a tematikai sokrétűségnek megfelelően az emlékműeszmék általános és helyi követelményeinek figyelem- bevételével. Érthető, hogy szobrászaink különös gonddal örökítik meg a női test szépségét, a megyei elosztás azonban kissé aránytalan: az elhelyezett aktok száma Vácott túlzott mértékű. Másféle értelemben is érezhető bizonyos egyenetlenség, hiszen Dömsöd, Da- bas és Tápióság viszonylag kevesebb köztéri alkotással rendelkezik. , Ritka jelenség a képzőművészeti műfajok együttes felvonulása, mely impozánssá teszi a Gödöllői Agrártudományi Egyetem és a Csepel Autógyár művelődési házának természeti elemekben is gazdag kör-, nyezetét. Viszonylag árnyal* a régi és új képzőművészeti műfajok alkalmazása, találkozunk sgraffitó- val, mozaikkal, kerámiával, de legtöbb a kőszobor. Különböző ötleteket, elgondolásokat figyelhetünk meg. Vác abbart jeleskedik, hogy igen jól választja meg a városkép szobrászi fokozásait. Nagykörös méltó környezetet biztosít az új műveknek. Cegléd nem éri el ezt az intenzitást, de Somogyi József Dózsa emlékművével pótolja a mennyiségből adódó hiányt. A további lehetőségeket vizsgálva arra a megállapításra jutunk, hogy a város-centrikusságot megtartva, a térszépítést a falvakban is indítványozni kell az ott élő festők, szobrászok bevonásával. A reneszánsz gyakorlat szerint Sienában Duccio dolgozott, Piero della Franceset az arezzói melléknevet kapta korszakos jelentőségű freskójáért, ugyanígy kapjon művészi képességéhez méltó feladatot a dunabqpdányi Hock Ferenc, Kristóf János, a biator- bágyi Chemez Árpád, Szentendrén Csíkszentmihályi Róbert, Asszonyi Tamás, Jávor Piroska, Ligeti Erika, Deim Pál, Balogh László, Vácott Cs. Nagy András, Hídvéghy Valéria, Mizser Pál, Zebegényben Dániel Kornél, Nagymaroson Baska József, adjon megrendelést nagyszabású alkotásra Gyömrő ifj. Pál Mihálynak és Szabó Editnek, Albertirsa Miklosovits Lászlónak, Gyál Fegyó Bélának, Szigetszeűfmiklós Kcfcsis Lászlónak. Ez a tapintatos figyelem és támogatás egyszerre gondozná az ízlés- és tudatfejlődést, ápolná a lokál- patrióta hagyományokat, s hozzájárulna a megyénkben élő művészek egyéni fejlődéséhez, végső soron a megvalósult esztétikai értékrenddel kezdeményezhetné a városiasodást, mely nemcsak emeletes házakban, hanem a gondolati etők koncentrációjában is megnyilvánul A Pest megyei alkotások legnagyobb része e jelképes realizmus követhető jelzésrendszerén alapul, az átlagszínvonal korrekt, kísérletező tendenciákkal viszonylag ritkábban találkozunk. Ilyen értelemben kiemelkedő a monori felszabadulási emlékmű és Somogyi József Cegléden az elmúlt vasárnap felállított Dózsa-szobra. Az újabb társadalmi-esztétikai igények a történelmi múltból és a természeti adottságokból kiinduló és a folyamatot továbbteremtő képzőművészeti alkotások megszületését szorgalmazza. Számtalan ma még üres tér vár szobrászati-festői-iparművészeti benépesítésre. A ráckevei gótika-barokk európai minősége és a Bauhaus szellemében fogant gimnázium épülete olyan környezetet és áthidalásokat kíván, mely bronzkapuval, intim terekkel és a myvészettörténetileg sűrű helyre századunk új arculatát kifejező új gobelinokkal, kerámiával, rézlemezdomborításokkal gazdagítja az ifjúság lelkületét. Ugyanilyen igény jelentkezik Nagykátán, Abonyban, Dabason, Pomázon, Alsónéme- din, ezért indokolt az elért eredmények és további lehetőségek alapján megtervezni a helyi haladó hagyományokat képzőművészettel kifejező új művek körét a művészek meghívásával és az anyagi eszközök biztosításával. Nincs megállás. Most avatták a tavaly elhunyt Pál Mihály Dózsa-szobrát Gyömrőn, Dönti Károly Bolyai János portréját Öcsán, Aszód és Dömsöd Petőfi-szobrot vár Kovács Ferenc plasztikai közreműködésével, hamarosan a váci zeneiskola belső homlokzatára kerül ifj. Pál Mihály és Csíkszentmihályi Róbert domborítása, nemsokára felállítják Sziget- szentmiklóson Lisztes István József Attiláról készült bronzszobrát. Nincs megállás. Alexa Ferenc Bajcsy- Zsilinszky Endre és Erdei Ferenc portréját tervezi, Szentesi Hiesz Géza Gandhiról faragott kisplasztikája a dunaharaszti gimnázium tulajdona, s a helyi erők mindenütt a hagyományok és anyagi lehetőségek felmérésével vállalkoznak a tér képzőművészettel megvalósított emberi minősítésére, mely végső soron az általános társadalmi közérzet és közboldogság építését jelenti. Megyénk százarcű táj. Verőcére, Visegrádra, Kisoroszira, Csobánkára, Tatárszentgyörgyre, Kiskunlac- házára, Tóalmásra, Ceglédre, Vácra, Ráckevére osztódik. Rajtunk áll, hogy a természeti adottságokat művészetté integráljuk, rajtunk áll, hogy az alkotó erők összefogásával egyetemes műalkotássá alakítsuk a közvetlen és tágabb- teret, lakóhelyünket és Pest megyét, ahogy ez a szépségteremtő varázslat .sikerült a reneszánsz mestereknek Itáliában. Sokrétű gondoskodással segítsük elő, hogy Michelangelo utódai a mi hazánkban, a mi megyénkben, a mi utcánkban dolgozzanak mindannyiunk örömére. Losonci Miklós 'SSSSSSSSSSSSSSSS""fSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSS 'f/SSSSSSSSSSSSSSSSS'" ■ Ta vaszy Noémi rajza
