Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-14 / 164. szám

1972. JÜLIUS 14., PÉNTEK TÍZ hét után ismét VIETNAM-ÉRTEKEZLET PÁRIZSBAN Az amerikaiak nem módosították korábbi álláspontjukat Ünnep Mezopotámia földjén FÓKUSZ Tizenhárom nap FOCK JENŐ, a Miniszterta­nács elnöke június 30-án uta­zott el Budapestről, hogy lá­togatást tegyen a testvéri Mon­góliában, majd ezt követően Moszkvában mint a magyar delegáció vezetője részt vegyen a KGST 26. ülésszakán. 13 na­pig volt távol, július 12-én ér­kezett haza. MOSZKVÁBÓL történt el­utazása előtt, szerdán fogadta Fock Jenő a szovjet fővárosba akkreditált magyar újságíró­kat, és válaszolt kérdéseikre, míg tegnap a Minisztertanács ülésén számolt be mongóliai látogatásáról. Elmondotta, hogy J. Cedenballal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bi­zottsága első titkárával, a Mongol Népköztársaság Mi­nisztertanácsa elnökével átte­kintették a magyar—mongol kapcsolatok eddigi alakulását és továbbfejlesztésének lehető­ségeit. Véleményt cseréltek az időszerű nemzetközi kérdések­ről. A tárgyalásokon mindkét fél azonos álláspontot foglalt el valamennyi megvitatott kér­désben. A MINISZTERTANÁCS megelégedéssel állapította meg, hogy a Magyar Népköztársa­ság és Mongol Népköztársaság között az 1965-ben aláírt ba­rátsági és együttműködési szer­ződés szellemében a két nép az egész szocialista közösség érdekeinek megfelelően ered­ményesen fejlődik és erősödik a testvéri együttműködés. A KORMÁNY a Miniszter- tanács elnökének látogatását és tárgyalásait eredményesnek és hasznosnak ítélte, melyek jelentősen hozzájárultak a két baráti szocialista ország test­véri együttműködésének elmé­lyítéséhez. A Minisztertanács felhívta az illetékes miniszte­reket, hogy a magyar—mongol együttműködés fejlesztésére a további intézkedéseket tegyék meg. A KGST 26. ÜLÉSSZAKÁ­VAL kapcsolatban moszkvai sajtóértekezletén Fock Jenő elmondotta, hogy eredményes volt a komplex program vég­rehajtásának első éve. Meg­felelt a várakozásainknak. Mindenekelőtt azt tartotta eredménynek, hogy egyre in­kább kibontakoznak a KGST- országok közötti termelési együttműködés körvonalai. Különösen fontosnak tartotta a mindannyiunk számára oly égető nyersanyagprofalémák megoldására irányuló erőfe­szítéseket. Ebben kiemelkedő helyet foglalt el az az egyez­mény — mondotta —, amely a Szovjetunió területén léte­sítendő cellulózegyár építésé­ben való együttműködésről szól. Hasonló termelési együttműködési egyezmények kidolgozása, optimális nagy­ságú, gazdaságosan termelő üzemek közös erőfeszítéssel történő létrehozása az integ­rációs alapokmánynak megfe­lelően folyamatban van. Mi­niszterelnökünk meggyőződé­se szerint ezekről a következő két-három évben már ugyan­olyan részletesen szólhatunk, mint a hatalmas méretű cel­lulózgyárról. A MAGYAR MINISZTER- .ELNÖK 13 napos útja szá- ’munkra, Pest megyeiek szá­mára külön örömet jelentett, hisz’ Mongóliába tartva egy napot töltött testvérmegyénk­ben, Omszkban, s megismer­kedhetett a fejlődő nyugat­szibériai megye székhelyével, b annak vezetőivel. A. B. T. AZIZ SZIDKI egyiptomi mi- hiszterelnök csütörtökön hiva­talos baráti látogatásra Moszk­vába érkezett. A szovjet és egyiptomi zászlókkal feldíszí­tett vnukovói repülőtéren Alekszej Koszigin miniszterel­nök és más hivatalos személyi­ségek fogadták az egyiptomi delegációt. AZ OLASZ KÉPVISELŐ­HÁZ után csütörtökön a sze­nátus is bizalmat szavazott — bár alig néhány szavazatos kü­lönbséggel — az Andreotti­kormánynak, amely így most már alkotmányosan gyakorol­ja hivatalát. A szavazás ered­ménye 163:155 volt. A SZOVJETUNIÓBAN csü­törtökön föld körüli pályára juttatták a V"02 jel­zésű mesterséges holdat. A Vietnamról folyó párizsi konferencia tízhetes megszakí­tás után csütörtökön ismét folytatta munkáját. Bár az amerikai tárgyalófél a világ­közvélemény nyomására ismét visszatért a tárgyalóasztalhoz, nem módosította korábbi ál­láspontját. Porter nagykövet, az amerikai küldöttség vezető­je felszólalásában ismét Nixon május 8-án tett javaslatának elfogadását sürgette, amely az amerikai hadifoglyok szaba­don bocsátása után általános fegyverszünetet indítványoz, majd az amerikai csapatoknak az ezt követő négy hónapon belül való kivonását helyezte kilátásba. Ez a javaslat — mint vietnami részről ismétel­ten rámutattak — továbbra is megoldatlanul hagyná a dön­tő politikai problémát, mert nem irányozza elő a Thieu- klikknek nyújtott amerikai tá­mogatás megszüntetését. E hét végén Ciprus elnöke mosolyog az olvasókra a leg­nagyobb példányszámú ma­gyar hetilap címlapjáról. Az 1 millió példányban megje­lenő Rádió és Televízió új­ság első oldalán Makariosz érsek látható az őt, a tele­vízió múlt vasárnapi A HÉT című műsorában meginter­júvoló Sugár András ripor­ter oldalán. Természetesen nemcsak az igen sokak ál­tal nézett, s méltán rend­kívül népszerű A HÉT című televíziós műsor miatt került nálunk az érdeklődés fóku­szába Makariosz és Ciprus, Hanem azért került a téma A HÉT műsorába, mert Othelló szigete a világpoli­tika érdeklődésének egyik gyújtópontjában álL A Ciprussal kapcsolatos események ezen a héten is folytatódtak. Szerda reggel hírül adták vi­lágszerte Makariosz nyilat­kozatát: az elnök bírálta Jo­seph Lunsot, a NATO hol­land főtitkárát, amiért — mint mondotta — „felelőtlen megjegyzésekkel beavatko­zott Ciprus belügyeibe”. Ma­kariosz nem erős tényező a keleti mediterrán térségben, jelentős ellenzéke van — ezt nyilatkozta ugyanis Luns a BBC-nek. Ez egyfelől nem felel meg a tényeknek: Makarioszt ed­dig minden alkalommal óriási többséggel választották meg. Hogy van ellenzéke, ha nem is olyan jelentős, mint Luns Nguyen Thi Binh asszony, a DIFK külügyminisztere a kon­ferencián elhangzott felszóla­lásában rámutatott, hogy az amerikai kormány a párizsi konferencia félbeszakításával egyidejűleg a háború rendkí­vül súlyos eszkalációját kezd­te meg, s Dél-Vietnamban pél­dátlan mértékben fokozta a falvakat és városokat elpusz­tító bombatámadásokat és a polgári lakosság mészárlását, de az Egyesült Államok a leg- barbárabb katonai intézkedé­sekkel sem volt képes megvál­toztatni a saigoni rendszer számára kritikus helyzetet a dél-vietnami frontokon. A DIFK álláspontja tovább­ra is az, hogy véglegesen ren­dezni kell a dél-vietnami kér­dést, vagyis egyidejűleg kell megoldani a katonai és a poli­tikai problémát. A DIFK és a VDK hétpontos javaslata erre irányul. állítja, az igaz, ám az igazi ellenfelek nem magán Ciprus szigetén találhatók. Ott a la­kosság többsége elégedett Ma­kariosz függetlenségi poli­tikájával. Szigeten kívüli té­nyezők a félfasiszta görög rezsim az előtérben —, s az USA, mint a NATO fő ereje a háttérben. Egyfelől az ez­redesek görög nacionaliz­musa, amely bekebelezné Cip­rust, másfelől az USA kato­nai érdekei, amelyek emiatt egybevágnak Athén elképze­léseivel, hiszen Washington okkal gondolja: egy Görög­országhoz tartozó Ciprus sokkal hasznosabb játékszer lenne a NATO kezében, mint a jelenlegi, független Ciprus. Minthogy azonban Ma­kariosz nyilvános nyi­latkozatban utasította visz- sza Luns BBC-nyilatkoza- tát, az ügy kellemetlen­né vált az USA számára. Csütörtökön az Egyesült Ál­lamok nicosiai szívivője már elhatárolta magát Luns kije­lentéseitől, mondván, hogy azok sem az USA, sem a NATO ciprusi politikáját, nem tükrözik. Hasonlókép­pen nyilatkozott a ciprusi angol főmegbízott szóvivője is. Azaz: eleget tettek a dip­lomáciai követelményeknek, miközben mindenki jól tud­ja: Luns szavai pontosan az USA és a NATO ciprusi po­litikáját tükrözik. Csak ép­pen nem illik beszélni róla,, s ha mégis szóba kerül, a cá­folat kötelező. Xuan Thuy, a VDK küldött­ségének vezetője felszólalásá­ban élesen elítélte a háború újabb eszkalációját és a VDK ellen intézett amerikai bomba­támadásokat, amelyek során sok ezer polgári személy vesz­tette életét, vagy sebesült meg, s kórházak, iskolák, gyárak, templomok, pagodák dőltek romba. A világ azt várja, hogy az amerikai küldöttség új szel­lemben térjen vissza a párizsi konferencia tárgyalóasztalá­hoz, és-komolyan tárgyaljon — folytatta Xuan Thuy. Nixon elnök azonban to­vábbra is elferdíti az igazsá­got, s azt akarja elhitetni, hogy kommunista kormányt akar­nak rákényszeríteni Dél-Viet­namra. De hogyan lehetne kommunistának nevezni azt a kormányt, amelyben részt ven­nének a jelenlegi saigoni kor­mányzat képviselői is, akik nyilvánvalóan nem kommunis­ták, továbbá a DIFK-ben tö­mörült hazafiak képviselői, vé­gül pedig olyan személyiségek, akik nem tartoznak sem a sai­goni kormányzathoz, sem a DIFK-hez? Nixon elnök, ami­kor ragaszkodik ehhez a téves állításához, voltaképpen azt az amerikai szándékot akarja el­titkolni, hogy olyan kormányt erőszakoljanak Dél-Vietnam népére, amely valamilyen for­mában az Egyesült Államok gyámkodása alatt állna. Xuan Thuy végül hangsú­lyozta, a VDK küldöttsége jó­akarattal és komoly tárgyalási szándékkal tér vissza a tár­gyalóasztalhoz. A csütörtöki ülésen a kon­ferencia résztvevői megálla­podtak abban, hogy a Viet- nam-konferencia következő ülését a jövő hét csütörtökjén tartják. Xuan Thuy az ülésen tartott második felszólalásában rámu­tatott: Az 'amerikai fél továbbra is csak a kérdés katonai oldalát helyezi előtérbe, a VDK és a DIFK álláspontja szerint azon­ban előbb a kérdés politikai megoldására van szükség, mert a létrejövő fegyverszünet csak így lehet tartós, és csakis így lehet végleg véget vetni a há­borúnak. A VDK szóvivője az ülést követő sajtóértekezleten ezzel kapcsolatban rámutatott: a vietnami kérdés politikai meg­oldásának is két összetevője van: az első az, hogy az Egye­sült Államok, amely létrehoz­ta a saigoni bábrendszert, be­szüntesse a Thieu-klikknek nyújtott támogatását. A kérdés második összetevője a politi­kai probléma végleges rende­zése. Ez viszont kizárólag a dél-vietnamiakra tartozik. Az ősi Mezopotámia föld­jén, amely egykoron a civi­lizáció egyik böcsője volt. ezekben a napokban ünne­pelnek. A modern utód, Irak történelmének fordu­lópontjait köszöntik. 1958. július 14-én hazafias kato­natisztek megdöntötték Fej- szal király uralmát. Az ira­ki monarchia eltűnt a sül­lyesztőben és helyén az ira­ki köztársaság emelkedett. Az 1958. júliusi fordulat­tal lrak megszűnt a közel- keleti imperialista érdekek hű kiszolgálója lenni. Az 1958 és 1968 között el­telt évtizedben azonban a kormányváltások, a puccsok sorozata, a kurd nemzeti­ség ellen kisebb megszakí­tásokkal viselt polgárhábo­rú, a haladó erőkkel szem­beni meg-megújuló terror megakadályozta, hogy Irak valóban elindulhasson a fejlődés útján. Ebben nem kis szerepet játszottak az imperializmus közel-keleti őrszemei, a nemzetközi olajmonopóliumok, amelyek féltve őrizték e szegény or­szág egyetlen kincséből, az olajból származó, évtizede­ken át zavartalanul bezse­belt búsás hasznukat. E bi­zonytalan korszaknak ve­tett véget egy újabb júliusi fordulat. 1968. július 17-én került hatalomra az Arab Újjászületés (Baath) Szo­cialista Pártja, amely min­den eddiginél többet ígért az iraki népnek, minden eddiginél haladóbb célokat tűzött az ország elé: véget vetni a trstvérgyilkos kurd háborúnak, megteremteni a gazdasági fejlődés alapját jelentő nemzeti olajipart, végrehajtani a radikális földreformot, kikovácsolni valamennyi haladó, nemzeti erő egységfrontját. E belső törekvések logikus követ­kezménye volt az antiimpe- rialista külpolitika meghir­detése, a Szovjetunióval és más szocialista országokkal való kapcsolatok kiépítése. Egy programnak az érté­két az jelenti, mennyit va­lósítottak meg belőle. Irak­nak nem kell szégyenkez­nie. Az 1970 márciusi egyezménnyel pontot tettek a kurd háborúra, s így az ország erejét más célok megvalósítására fordíthat­ták. A tavaly novemberben meghirdetett Nemzeti Charta elvetette a fejlődés kapitalista útját és olyan koalíciós kormány megala­kítását szorgalmazta, amelyben a Baath párt képviselőin kívül helyet kapnak a Kurd Demokrata Párt és a Kommunista Párt képviselői is. Irak dűlőre vitte az ország gazdasági haladás szempontjából dön­tő fontosságú olajvitát. Áp­rilis elején indították meg a termelést a nemzeti olaj- társaság szovjet és magyar segítséggel feltárt olajme­zőjén, júniusban pedig álla­mosították a nagy nemzet­közi társaságot, az Iraq Petroleum Company-t. Az iraki fellépés alapját az a Szovjetunióval áprilisban megkötött 15 évre szóló ba­rátsági és együttműködési szerződés adta meg, amely egyben megszilárdította és magasabb szintre emelte a két ország együttműködé­sét. Ezekben a napokban tehát joggal ünnepelnek a Tigris és az Eufrátesz or­szágában. A modern Irak, történetében most először rátalált a fejlődésnek arra az útjára, amely sok vihar­ban edzett népének egy jobb jövő lehetőségét kínál­ja. ~ Z. I. Ellsberg és Russo Los Angelesben folyik a bírósági eljárás Daniel EUsberg és Anthony Russo amerikai tudósok ellen, akik vették maguknak a bátor­ságot, és állást foglaltak az Egyesült Államok délkelet-ázsiai agressziójával szemben. A Pentagon agytrösztje, a Rand Corpora­tion két volt munkatársának az a „bűne”, hogy az amerikaiak vietnami kalandjának hátteré­ről szóló bizonyos dokumentumokat az ameri­kai sajtó rendelkezésére bócsátottak. Az első titkos dokumentumokat a New York Times 1971. június 13-án közölte. Az Egyesült Államok kormánya bírói úton hala­déktalanul megtiltotta az újságnak a Penta­gon-dokumentumok további publikálását, de az okmányok továbbra is megjelentek a Wa­shington Post, a Boston Globe, a Los Angeles Times és más befolyásos amerikai lapok ha­sábjain. Az amerikai sajtó szerint a dokumentumok közzététele leleplezte, hogy az Egyesült Álla­mok kormánya becsapja az amerikai népet és a kongresszust minden olyan vonatkozásban, amely a vietnami amerikai beavatkozással összefügg. A ,,főbűnösnek" Daniel Ellsberg profesz- szort tüntetik fel, aki tavaly június 28-án ön­ként feladta magát a szövetségi hatóságoknak, és elmondta, hogy köze van a dokumentumok nyilvánosságra hozatalához. A tudós újság­íróknak így nyilatkozott az okmányok közzé­tételéről: „Nem tudtam tovább hallgatni, mi­vel megértettem, ha elken zöm az igazságot az amerikai nép előtt, akkor bűnrészese le­szek az amerikai kormány vietnami vétkei­nek:’ Megkezdődött a bírósági eljárás előkészíté­se. Anthony Russo, aki a hatóságok elgondolá­sa szerint a vád tanúja lehetett volna, nem volt hajlandó Ellsberg ellen vallani. Ekkor a hatóságok Russót börtönbe vetették, a bíróság megsértésével vádolták, majd hamarosan „ösz- szeesküvőnek” nyilvánították. Ellsberget és R.ussót azzal vádolják, hogy összeesküvést szőttek az állam ellen, törvény­telenül szerezték meg és továbbították a nem­zetbiztonsággal kapcsolatos okmányokat. A tudósok minden vádat visszautasítot­tak. Ügyvédeik hangsúlyozták, hogy a ható­ságok kizárólag azért üldözik Ellsberget és Russót, mert felemelték szavukat az amerikai kormány vietnami politikája ellen. A védelem a bírósági eljárást alkotmányellenesnek ne­vezte, és követelte az összes vádpont elejtését. Ezeket a követeléseket azonban a Los Ange- les-i szövetségi bíróság elutasította. A bírósági eljárás során tett ez az első lépés ékesszólóan bizonyítja, hogy mire ké­szül az amerikai igazságszolgáltatás. A bíróság olyan határozatot is hozott, amely megtiltja a vádlottak ügyvédeinek, hogy részt vegyenek az esküdtek kiválasztási eljárásában. Ezt a sze­repet teljesen Byrne bíró sajátította ki. A bíró az esküdtjelölteket kérdezve mindenekelőtt azt próbálja kideríteni, hogy milyenek a politikai nézeteik, és ki akarja zárni az esküdtszékből azokat a személyeket, akik nem értenek egyet az amerikai kormány hivatalos indokínai po­litikájával. Byrne szerint enélkül nem lehet „igazságos” bírósági eljárást folytatni Ellsberg és Russo ellen. Feltételezések szerint az esküdtszék kivá­lasztása mintegy két hetet vesz igénybe. , George McGovern dél-dakotai széna tor a demokra­ta párton belül megnyerte a csatát: novemberben ő indul­hat harcba Nixon elnökkel az USA elnöki székéért. A demokrata győztes Szeretnénk önt is vendégül látni a szentendrei „Ünnepi Játékok” idején, a TEÁTRUM ÉTTEREMBEN Szentendre, Somogyi-Bacsó part. Nyitva: 11-től 23 óráig. Asztalfoglalás az üzletvezetőnél, telefon: 93-08. Parkolási lehetőség! Kellemes szórakozást kíván: a Vihar Othelló szigete körül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents