Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-13 / 163. szám

MEGYE! t^fWíip 1972. JÜLIUS 13.. CSÜTÖRTÖK ÚJ ÉS MEGÚJULT ISKOLÁK, ÓVODÁK Ha összefognak az emberek, intézmények, vállalatok Hatalmas erő rejlik az összefogásban. Megoldhatatlannak látszó, súlyos gon­dok rendeződnek el, ha emberek, gyá­rak, Intézmények, tsz-ek, ktsz-ek ösz- szefognak. Azért, hogy jobb körülmé­nyek között tanuljanak a diákok. Azért, hogy legyen helyük az óvodás korú gyermekeknek. Ezek a jogos igények — ha kielégíté­süket az állam vállalná — súlyosan, erőn felül terhelnék a költségvetést. Összefogással azonban könnyebb minden: az erők és eszközök ésszerű csoportosítása, a tenniakarás anyagi erővé váltása épületeket, berendezést, szemléltető eszközöket teremt. Tizennyolc szerződés Vácott Akciót hívtak életre Vácott. Célja az oktató-nevelő munka tárgyi feltételeinek javítása, az üzemek és az iskolák kap­csolatának elmélyítése. Az ak­ció neve: Egy iskola — egy üzem. Mozgalom indult Vácott. Célja, hogy az üzemi dolgozó­kat közelebb vigye az iskolá­hoz, hogy könnyebbé tegye a pedagógusok munkáját, meg­könnyítse a diákok tanulását — azaz, hogy hatékonyabbá tegye az oktatást, a nevelést. A mozgalom neve: Üzemek az iskolákért. Az akció, a mozgalom érde­kelt közelebbről bennünket, mikor fő szervezőivel, életre keltőivel beszélgettünk. BALASSI ISTVÁN, az MSZMP Vác Városi Bizottsá­gának művelődésügyi osztály­vezetője: Az ifjúságpoütikaá határozat leszögezi, hogy a ne­velés az egész társadalom ügye. A mozgalom, az akció legfontosabb célja, hogy a vá­ros üzemednek, gyárainak, vállalatainak dolgozóit bekap­csoljuk az oktató-nevelő mun­kába, megismertessük velük újra a már elfeledett iskolapa­dokat és ennek a társadalom­nak az iskolarendszerét, okta­tói módszereit. Egyre nagyobb gondot jelent a szakmunkás­hiány. Nemcsak a 6zülők az iskolát, de a tanulók az üze­met is megismerhetik e moz­galom keretében. S észrevétle­nül kialakul az érzelmi-értel­mi kapcsolat a megismert pá­lyával. s választáskor arra a szakmára jelentkezik a diák, amely a legközelebb áll hozzá. MOLNÄR ISTVÁN, az MSZMP Vác Városi Bizottsá­gának ipari osztályvezetője: Ez a mozgalom annyiban más, mint az eddigiek, hogy nem végtelen sok üzemmel épít ki kapcsolatot egy iskola, hanem csak eggyel, és minél szerve­zettebb, minél élőbb és hasz­nosabb együttműködést próbál teremteni. DR. MONORI BALÄZS, Vác város tanácsának vb-titkára: Vácott összesen 18 általános iskola, illetve középfokú tan­intézet működik. Több mint hatezer fiatal tanul ezekben. Ha az üzemi óvodákon kívül a tanácsi óvodákat is beszámít­juk, még nagyobb a létszám. A tanácsi felügyelet alatt álló óvodák is részesei az akciónak, hiszen az oktató-nevelő mun­ka tulajdonképpen ezekben kezdődik. A tanács egy eszten­dőben mindössze ötmillió fo­rintot fordíthat e létesítmé­nyek fejlesztésére. Gondot okoz tehát a rendszeres kar­bantartás, a nyári nagytaka­rítás, a meszelés. És nem ki­sebb probléma a szemléltető eszközök hiánya. Számításaink szerint az eszközellátottság a város iskoláiban 76 százalékos, minden ötödik-hatodik gye­rekre jut egy szemléltető esz­köz. Az ideális oktatáshoz minden második tanulóra kéne jutnia. KISS LÁSZLÓ, a FORTE párttitkára: A mi gyárunk már évek óta patronálja a Gábor József utcai iskolát. És ők is támogatnak minket. Rengete­get segítettek az esti tagozatos általános iskola megszervezé­sében. Eddig összesen 110-en végezték el gyárunkból a nyolc osztályt. Az első évben nehe­zen ment a szervezés, sokan s„égyellték, titkolták hiányos iskolai végzettségüket. Ma már önként jelentkeznék, a 72/73-as tanévre is betelt a létszám. Megszerették a dolgo­zók az iskolát, a Gábor József utcai általános iskola tanárait, akik lelkiismeretesen, fáradt­ságot nem kímélve, foglalkoz­tak velük. A diákok is gyak­ran tesznek szívességet ne­künk: minden ünnepen ők ad­ják a műsort, színessé téve a megemlékezést dallal, tánccal, verssel. És mit ad a FORTE? A szülői munkaközösségben gyárunkból tíz dolgozó segíti az iskolai munkát. És ez a szü­lői munkaközösség nem for­málisan működik! A kapcsolat szoros: bármikor rendezzen is az iskola kirándulásokat, szín­ház-, múzeumlátogatást, min­dig kap szülői felügyeletet. Nyomdai részlegünkben min­den meghívót, nyomtatványt elkészítünk az iskolának, tele­víziót kaptak tőlünk, s minden évzárón 800 forint értékű könyvjutalmat osztunk szét a legjobbaknak. Olyan esemény még nem történt az iskolában, amelyről fénykép ne készült volna — ez természetes, akár­csak az, hogy a dekorációt, a faliújságot nálunk készítik. A fizika—kémia órákra rengeteg kiselejtezett felszerelést ad­tunk a szertáraknak, s egyre gyakrabban itt rendezik meg SZÖVETKEZETI JAVÍTÓSZOLGÁLAT BÁRMILYEN TÍPUSÚ SZEMÉLY- ÉS TEHERGÉPKOCSI kis- és nagyjavítását, szerviz (Ceglédi út 21.) HÁZTARTÁSI KISGÉP ÉS VILLANYMOTOR (Szolnoki u. 1.) MOTORKERÉKPÁR ÉS KERÉKPÁR (Ceglédi út 6.) HÍRADÁSTECHNIKAI ESZKÖZ (Kecskeméti út 5.). garanciélis és egyéb javítását vállalja a Nagykőrösi Gépjavító és Faipari Ktsz ezeket az órákat, a helyszínen bemutatva a tanultakat. Az akció meghirdetése azonban nálunk is fejlődést hoz — szo­rosabbá válik a kapcsolat, konkrétabbá a segítség. SZŰCS LAJOS, a Duna- menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat sze­mélyzeti osztályvezetője: Pe­dagógus voltam valamikor, tudom, mit jelent az oktatás­ban egy jól felszerelt szertár. És azt is tudom, mennyivel kellemesebb jól karbantartott iskolában tanítani; mint egy elhanyagoltban. Hat éve, hogy kialakítottuk a kapcsolatot az Árpád úti iskolával — ezzel a mozgalommal még szorosabbá válik együttműködésünk. Szer­ződést kötünk az iskola veze­tőségével: rendben tartjuk az épületet, igyekszünk szemlél­tető eszközökkel ellátni őket, s gyakran jöhetnek vállala­tunkhoz üzemlátogatásra, pél­dául mikor az áramlás fiziká­ját tanulják. Molnár István: A megyei felhívás elsősorban az általá­nos iskolákra és az óvodákra vonatkozott, de mi az akció­ba a középiskolákat, a kollé­giumokat is bekapcsoltuk. Rixer Ferenc, a Sütőipari Vállalat párttitkára: Nekünk eddig nem volt iskolánk, a felhívás azonban nálunk is megértésre talált. A mezőgaz­dasági technikum kollégiumá­nak vezetőit kerestük föl, s velük kötöttünk szerződést. (Az iskolát a PENOMAH váci gyá­ra, a másik kollégiumot a tej­ipariak támogatják.) Száz óra szakipari munkát vállaltunk, hogy még otthonosabbá tegyük a fiatalok lakhelyét: megja­vítjuk a tetőszerkezeteket, el­végezzük a villanyszerelési munkákat, kifestjük a terme­ket. Szocialista brigádjaink minden segítséget megadnak a kollégiumnak. A tanulók ün­nepélyeinken adnak műsort, s mivel a sütőipar szakmunkás- ellátottsága ismert gond, a pe­dagógusok rés-t vesznek a se­gédmunkások átképzésében. Társadalmi munkaakciót is szerveznek a gyerekek —par­kosítják a kenyérgyár környé­két, és ott lesznek a tahitót- falui építkezésünknél is. Így, azt hiszem, közelebb kerül a szülő az iskolához, a pedagó­gusokhoz, a gyerekek p>edig az üzemekhez, a gyárak minden­napos életéhez. És jobban vi­gyáznak majd arra a falra, melyet esetleg édesapjuk me­SZBlt NAGY SÁNDOR, a KISZ Vác városi titkára: Az ifjúsági szövetségben ennek az együtt­működésnek már hagyományai vannak, hiszen a 60-as évek óta a KISZ—úttörő kapcsola- tok keretében az üzemek, gyá­rak fiataljai segítik, támogat­ják az általános iskolák úttö­rőcsapatait. Ettől a mozgalom­tól azt várjuk, hogy bizonyos mértékben felfrissíti a kapcso- latot és több lesz az üzemi ifi­vezetőnk ... A kommunista műszakok bérének nagy ré­szét bizottságunk az iskolák­nak adja — összesen csaknem százezer forintot. A 18 vállalat már megkötöt­te szerződését a 18 tanintéz­ménnyel. Szerződéseikben rögzítették: mit segít az üzem, a gyár és miben segíthet az is­kola. Mert az ifjúság nevelése, ahogy az ifjúságpolitikai hatá­rozat is kimondja, össztársa­dalmi feladat. Tamás Ervin Gábor Viktor felvétele Érden is, Ligeten is Szentmártonban féláron Ha fél évvel ezelőtt valaki azt kérdezi Faludi Imrétől, a tápiószentmártoni nagyközsé­gi tanács elnökétől, mi a há­rom kívánsága, bizonyára ezt a választ kapja: óvoda, óvo­da, óvoda! Mesebeli tündér ugyan az­óta sem járt Szentmártonban, az ő varázshatalmát azonban pótolja a közösség ereje: a helyi szervek összefogásával már épül a 75 személyes nap­közi otthonos óvoda a nagy­községben. A különböző gaz­dálkodó egységek együttmű­ködési megállapodásban kö­telezték magukat a tanács, il­letve az építkezés anyagi tá­mogatására. A Kossuth Termelőszövet­kezet vállalta, hogy társadal­mi munkában elvégzi a tető­szerelést, és két év alatt ösz- szesen 100 ezer forintot utal át — egyenlő részletekben — az építkezés költségeire. A Rákóczi Tsz ugyanennyi pénz­zel és a sóder-, homokszállí­táshoz szükséges ingyen fu­varral járul hozzá a beruhá­záshoz. Viszonzásul mindkét közös gazdaság évente 5—5 férőhelyet kap az új óvodá­ban, amelynek betöltésével a tsz-vezetőségek rendelkez­nek. A Takarékszövetkezet 60 ezer forintos hozzájárulása ellenében három férőhelyet kap évente. Az ÁFÉSZ díjta­lanul szállította az építkezés színhelyére a nála vásárolt építőanyagokat. Besegítettek a KISZ-esek is: őki végezték el társadalmi munkában a ta- lajegyengetést, a tereprende­zést. Az épülő óvoda érdekessé­ge, hogy Hunnia könnyűszer­kezetes panelekből készül, méghozzá szokatlanul olcsón: 1,2 millió forintból, ami egy hagyományos módgn épülő, 75 személyes óvoda költségeinek éppen a felét teszi ki! A központi fűtéses, hideg­meleg folyóvízzel ellátott gyermekintézmény kivitele­zési munkáit idén márciusban kezdték, s az építők azt ígé­rik, hogy a tervezett határ­időnél előbb, már 1973 végén átadják rendeltetésének. Ny. É. Szeptemberben két óvodát adnak át Erden. A kettőben százhatvan gyerek számára lesz hely. Ha nem is véglege­sen, de valamit javít majd a nagyon égető gondokon a két új épület. A terméskővel kirakott falú óvoda az Erkel utcában van, 100 gyermek talál benne ké­nyelmes helyet és külön ebéd­lőt Csaknem kétmilliós költ­séggel az érdi tanácsi költség- vetési üzem építette. A ház körül már csak a tereprende­zés van hátra, s a kerítésépí­tés. A Vasipari Szövetkezet, a Gépjavító Állomás és mások az épület berendezéséhez nyújtanak jelentős segítséget Az emeletes, 60 személyes érdligeti óvoda (a képen) a Kutyavári úton készül. A fa­lak már állnak, most a belső szakipari munkát végzi rajta ugyancsak a tanácsi üzem. Egymillió 400 ezer forintot fordítanak rá oly módon, hogy a gyárak helyenként 30 ezer forinttal járulnak a költségek­hez. Ahányszor 30 ezer forin­tot adnak, dolgozóik annyi gyermekének biztosítanak ott helyet. A Diósdi Csapágygyár például 30 gyereket fog az érdligeti óvodában elhelyez­ni. K. M. Két szentendrei terem Társadalmi összefogással bővítik Szentendrén á Bajcsy- Zsilinszky utcai óvodát. Kevés a hely, 30—40 százalékkal több kellene. Ezért fogott ösz- sze a tanács és a Hazafias Népfront, hogy társadalmi munkával terémtsék elő a bő­vítéshez szükséges egymillió 200 ezer forintot. Négyszáz­ötvenezer forinttal rendelke­zett ugyanis csak a tanács, a többit a társadalmi munka helyettesíti. Összefogtak a különböző, a városban levő vállalatok, a Papíripari Vál­lalat szentendrei gyáregysége, a városi ipari szövetkezet, a Kéziszerszámgyár, a Dunaka­nyar Regionális Vízmű szent­endrei szakaszmérnöksége és a Városgazdálkodási Vállalat. A legnagyobb segítséget a vá­ros kisiparosai vállalták: ti­zenöt kisiparos vállalta, hogy a szakipari munkákat ingyen elvégzi. Ez a nagy társadalmi összefogás eredményezi majd azt, hogy az óvodát két te­remmel bővíthetik, amely így ötven gyerekkel többet fogad­hat be. B. Gy. Monoron: száz gyereknek Bevallom, némi kétellyel hallgattam tavaly ilyentájt a monari párt- és tanácsi ve­zetők terveztetéseit. Elhatá­rozták, hogy teljesen társa­dalmi összefogásból létrehoz­nak mintegy 3 millió forint értékű, 100 személyes óvodát a Rákóczi-telepen. Nem ab­ban kételkedtem, hogy a vál­lalatok, a termelőszövetkeze­tek, a monoriak segítenek-e? Csupán a 3 millió előteremté­se volt kétséges. Monoron nincsenek olyan nagyüzemek, amelyek a meüényzsebükböl ki tudnák húzni a százezreket, a sok kicsi sokra megy elvét pedig megvalósítani szinte emberfeletti szervező munkát kíván a helyi pártibizottság, a tanács vezetőitől. Kételyeimet táplálta az a tudat is, hogy Monoron ilyen mérvű társadalmi összefogás­ra még nem volt példa — a megyében se igen. Egyálta­lán nem tűnt istenkísértésnek a kérdés, hogy egyáltalán van-e ilyen? Csak egy példa: a megyei tanács és a népfront által meghirdetett községfej­lesztési és szépítési verseny­ben évek óta járási viszony­latban igencsak az utolsó he­lyek egyikét foglalták el, s azért sem kellett jóideje dics­himnuszokat zengeni, hogy szépek, virágosak a manori utcák. Az már más kérdés, hogy ha valahol passzív a lakosság, azért őt lehet-e hibáztatni, vagy éppen a vezetőit? Egy bizonyos, Monor veze­tőd — felmérve a nehézsége­ket és a várható segítséget — hozzáfogtak a nagy feladat­hoz, a szervezéshez. Minde­nekelőtt megnyertek tervük­höz a lakosságot, a felettes szerveket, s ez nem volt ne­héz, hiszen ha felépül is ez az óvoda, még akkor is csak a felvételt igénylő gyermekek egy részét tudják elhelyezni. S aztán elindultak szervezni, a szó tiszta értelmében. Munka­időben és után sorra felke­resték az üzemeket, a szövet­kezeteket, az iskolákat, a hi­vatalokat, minden olyan szer­vet, intézményt, amelynek a segítségére — akár egy ka­pavágás erejéig is — számí­tani lehetett. A párttagok, a tanácstagok, a népfrontaktí­vák a lakóházakhoz kopog­tattak be, elsősorban termé­szetesen a Rákóczi-telepen. A segítőkész ígéret mindenütt elhangzott. Monoron az ígéretek valóra válnak. Az egész ügynek — azt hi­szem — döntő lökést adtak az őszi, páratlanul sikeres kom­munista szombatok. Munká­sok, gyermekes és gyermekte­len szülők százai mentek ki dolgozni az Üj Élet Termelő- szövetkezet földjeire, s a munkájukért kapott pénzből cement, faanyag, tégla lett az óvodához. Az óvodáért dol­goztak az általános iskolások százai, és téglát kértek fizet­ségért munkájukért a monori gimnazisták a mended tégla­gyártól. S most fel kellene sorolni minden üzemet, gazdaságot, intézményt, a MEZÖGÉP-től az Építőipari Szövetkezetig, i áld segített, aki segít. Ki ajtó­hoz, ablakhoz ad faanyagot, ki ajtót, ablakot csinál, ki kutat fúr, ki kerítést készít, ki a központi fűtést biztosítja mindenestől, ki szakmunkát ad, ki segédmunkát A — szintén társadalmi munkában elkészített — terv szerint az óvoda pontosan 3 millió 120 ezer forintot fog ér­ni, ennyibe kerül. Ehhez a ta­nács fejlesztési alapjából 300 ezer forintot ad, a többi a társadalmi összefogás, vagy ha úgy tetszik: a társadalmi összeadás eredménye. S ebbe sokmdnden belefér. A közelmúltban a monori tanácselnök irodájában jár­tam. A keze! — mutattam és kérdőn néztem rá. Nem pa­naszként, nem is dicsekvés­ként, pusztán magyarázatként mondta: a községi tanács fér­fi dolgozói reggel 6-tól 9-ig kinn dolgoztak a Rákóczi- telepen. A 13,5 méter hosszú, 4 méter széles melléképület alapárkát ásták ki, hogy a főépület építésével együtt ha­ladhasson a melléképület épí­tése is. Az óvoda alapjai kü­lönben készen vannak, s a vé­géhez közeledik a falazás is. A tető felrakása a következő feladat. Aztán még hozzátette: dél­után a járási hivatal dolgozói mennek ki, betonozni. A 100 személyes óvoda pe­dig — ha az eredeti tervhez képest némi késéssel is — még az idén a gyerekek ren­delkezésére áll. Dercgán Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents