Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-13 / 163. szám
1972. JÜLIUS 13.. CSÜTÖRTÖK “^iVírtD A Pilisből is Európa-liget FOKOZATOSSÁG ÉS TUDATOSSÁG A modem zenepedagógia egyik megalapozója Kovács Sándor-emléknap Szentendrén Pest. Buda és Óbuda egyesítése közelgő századik évfordulójának megünnepléséből a j Fővárosi Kertészeti Vállalat Budapest arculatának csinosításával, szépítésével vállal részt. A munkálatok tervszerű lebonyolítására centenáriumi bizottságot hoztak létre. A kertészek és a tervező mérnökök már hozzáláttak a virágosítási program megvalósításához. Rendbehozzák a parkokat, s újjávarázsolják a Vár környékét. Gülbaba türbéje szintén új arculatot kap. Az európai polgármesterek szeptemberben sorrakerülő budapesti találkozójának alkalmából a Hunfalvy úton Európa- ligetet építenek. A jubileum tiszteletére a Margitszigeten centenáriumi emlékművet avatnak. Helyét a szökőkútnál jelölték ki, amelyet csaknem félmillió forint költséggel alakítanak ki. A Kertészeti Vállalat dolgozói rendbehozzák az épülő metróállomások környékét, így a Vérmezőt, a Margit- híd budai hídfőjének és a Déli pályaudvarnak a környezetét. A virágosítási program kiemelkedő eseménye lesz a centenáriumi park ünnepélyes átadása a Népligetben. Itt az ország megyéi külön-külön, mintegy ezer négyzetméternyi alapterületen úgynevezett tájjellegű — a megyét jellemző alkotásokból — kis városrészeket alakítanak ki. A Kertészeti Vállalat az idén és a következő esztendőkben mintegy nyolcezer parkfát, 20 ezer utcai sorfát és 35 ezer cserjét ültet a főútvonalak mentén. A munkálatokba a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság budapesti erdészete is bekapcsolódik. Borsod megyében két éve kezdődött meg a népi műemlékek számbavétele. Dr. Janó Ákos, a sárospataki múzeum igazgatója és munkatársai a felmérés alapján védetté nyilvánították többek között a filkeházai boronafalú szabad- kémónyes, a múlt századiban épített csordásházat, a bódva- rákói egykori kendertörő malmot, valamint a Hernád mellékfolyóin a fűrészmalmokat. Kovács Sándor nevét talán még a gyakorló muzsikusok közül sem mindenki, a nagy- közönség pedig egyáltalán nem ismeri. A nagy zenepedagógus kutatásának eredményei, zenepedagógiai rendszere a mai zeneoktatás szerves része, a folyamat elindítójának nevéről azonban gyakran elfeledkeznek. E felismerés nyomán kezdeményezte a szentendrei zeneiskola és a helyi tanács az egész napos Kovács Sándor- ünnepséget azzal a céllal, hogy a nagy pedagógus életművét megismertessék a zeneszerető közönséggel. Marosvölgyi Lajos, a városi tanács elnökhelyettese megnyitó beszédében elmondta, hogy az emléknap új színfolt ugyan a Szentendrei Nyár programjában, de igen jól illeszkedik a gazdag zenei hagyományokat a jelenben is gondosan ápoló város kulturális életébe. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára, Laczó Zoltán, értékes, tartalmas előadásban ismertette Kovács Sándor zenepedagógiájának lényegét. A felmérést folytatva most a dél-borsodi rész, többek között a bükkcdjai falvak, a matyó települések, valamint a Cserehát és az Özd környéki palócközségek népi építészeti emlékeit gyűjtik össze. Ezekből válogatják ki azokat a jellegzetes létesítményeket, amelyeket a diósgyőri vár mellett létesítendő szabadtéri múzeumban állítanak majd léL A fiatalon elhunyt Kovács Sándor tanári és elméleti munkássága mindössze néhány évet — 1910—18 — ölel fel. Tanulmányaira, úttörő jelentőségű gondolataira külföldön is felfigyeltek; a Szovjetunióban Tyeplov és Vigotszkij munkáiban is találkoztunk nevével. Zenepedagógiai rendszerében a pszichológiai kutatások legfrissebb eredményeit használja fel, s a gyakorló pedagógusok számára is hangsúlyozza a pszichológiai ismeretek fontosságát. Főbb pedagógiai eszméi: a zenei emlékezet fontossága; a hangszerjáték szellemi részének tudatossá, testi részének automatikussá tétele; a tanítás auditív alapra helyezése (zenei benyomások elsődlegessége, a kottakép beidegzésének másodlagos szerepe); a fokozatosság és a tudatosság elve; a zene általános embertformáló jelentősége. Ezek a gondolatok ma zenepedagógiánk sokat hangoztatott ismert tételei, az ő korában azonban forradalmi gondolatok voltak, ezért üdvözölték Kovács Sándort világszerte a modern zenepedagógia egyik megalapozójaként. Legfőbb területe a zongoratanítás volt, erről Veszprémi Lili előadása számolt be. Akik zongoratanulással komolyabban foglalkoztak, azoik számára nem ismeretlen Kovács Sándor Hogyan gyakoroljunk? című írása. Az emléknap rendezőinek jóvoltából kiállításon láthattuk több elméleti munkáját is. A legfontosabbak: Hogyan kellene a gyerekeket a zenébe bevezetni, Hátrahagyott zenei írásai (Molnár Antal ösz- szeállításában), Az indirekt tanításról, Zeneesztétikai problémák stb. Szintén a kiállításon láthattuk saját zongoradarabjainak és barokk átiratainak kottáit. Az ünnepség méltó befejező aktusa volt a váci Musica Humana kamarazenekar hangversenye Erdélyi Sándor vezetésével. Előadásukban Bach h-moll szvitjét és Mozart c- mo.ll Adagio és fuga című vonószenekari darabját hallottuk. Varsányi László zongora- művész, Scharlati, Schubert, Chopin és Bartók művei mellett Kovács Sándor egyik darabját, a Toccatát játszotta. A hangverseny műsorán szívesen hallottunk volna Kovács Sándor többi darabjaiból is. Korda Agues Bronzkori lelet A Tolna megyei Tamási nagyközség határában egy korabronzkori település maradványait tárták fel a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum régészei. Az úgynevezett csikólegelőn a felszíni jelekből népvándorláskori falura számítottak, de próbaásatásokon kitűnt, hogy annak kultúrréte- gét gyümölcsöstelepítéskor a mélyszántás szétdúlta. Alatta azonban három és fél ezer év előttire becsült házak, szemétgödrök nyomai, jó állapotban levő kerámiák, köztük ép edények kerültek napvilágra. A panaszok és bejelentések nyomán Védetté nyilvánították a boronafalú csordásházat Kétszer több a szuper Ünnepi ügyeletet tart 240 benzinkút Felkészülten fogadta az országutak csúcsforgalmát az ÁFOR. Felújították, megfiatalították a benzinkutakat és 40 új töltőállomást is üzembe helyeztek. az új balatonvilágosi töltőállomás, amely az ország legkorszerűbb állomása. NYUGDÍJASOK MTI Foto — Benkő Imre felvétele Jucíka naplójából vonzódom a költőkhöz. Egy olasz milliárdoshoz megyek feleségül. Igaz, verset írni egyáltalán nem tud, de nagyon szeretem a Líráját”. NOVEMBER 1. El vagyak keseredve. Kálmán egy új kalapot vett nekem. Bizonyára csak „esetnek” tart, hogy így áldoz rám. És azt mondta, azért vette ezt az új kalapot, mert specie! ebben a kalapban még nem csókolt meg. NOVEMBER 10. Kálmán harmadikén, hato- dikán, nyolcadikén és ma is vett nekem egy-egy új kalapot. NOVEMBER 18. Kálmán megkérte a kezemet. Az eljegyzés is megvolt tegnap. Kiderült, hogy Kálmán női kalapkészítő, kisiparos. Már el is adta az összes kalapomat, és az árán megvette a jegygyűrűt. DECEMBER 1. Levél jött Zsákétól: „Édes, Jucikám, itt vagyok Francia- országban, Lyon városában, így az országban már 430 helyen merik a benzint. A 40 új töltőállomást a nagy forgalmú főútvonalak mellett és az idegenforgalmi centrumokban állították fel. Ugyanezeken a helyeken növelték a szuperbenzinkutak számát is. A szakemberek számításai szerint a téli és tavaszi hónapokhoz viszonyítva 60 százalékkal nagyobb lesz a nyári benzinforgalom, sőt meghaladja a tavalyi fogyasztást is előreláthatólag 25 százalékkal. A mennyiségi növekedés mellett a kiszolgálás színvonala is javult. Kétszázhúsz töltőállomáson már fölszerelték a légkompresszort, és árusítják a különböző autóápoló szereket is. Gondoltak az éjszakai utazókra, s negyvennel bővítették az éjjel-nappal üzemelő benzinkutak számát. Több állomást találnak nyitva az utazók ünnepnapokon, ilyenkor 240 helyen lehet benzint vásárolni az országban. Az ÁFOR idei büszkesége SZEPTEMBER 7. Zsóka barátnőm júliusban írt Bécsből, hogy megismerkedett egy házasságközvetítővel. Én mindjárt tollat ragadtam, és csodálkozva megkérdeztem, „Csak nem akarsz házasságközvetítő útján, férjhez menni?” Erre ma megérkezett a válasz: „Drága, Jucikám. Én a házasságközvetítőhöz megyek feleségül, mert igaz ugyan, hogy egy kicsit öregecske, de így remélhetem, hogy később, ha elmúlnak a mézeshetek, jól férjhez ad majd”. SZEPTEMBER 28. Ma a legolcsóbb kalapomat vettem fel, s Kálmán mégis azt mondta, hogy nagyon tetszik neki. Ügy látszik, Kálmánnak komoly szándékai vannak velem. OKTÓBER 20. Zsokétól levelet kaptam Olaszországból: „Jucikám, otthagytam a házasságközvetítőt, s átdisszidáltam Olaszba. Jól ismerhetsz, mindig művészlé- lek voltam, s ma is nagyon mert kirúgott az a szemtelen olasz. Kiderült, hogy _ költő, verset is tud írni, és ő is nagyon szereti a Lírát. Gyönyörű ez a Franciaország, csak nem győzöm kalappal, itt pedig most kalap a divat. Küldj, Jucikéin egy kalapot!” DECEMBER 20. Feladtam Zsokénak karácsonyi ajándékul azt az ócska kalapot, amit Kálmán annyira szeretett rajtam. Kissé kopott, a szalagok is lógnak rajta, de hátha újdivatú kalapnak nézik ott nyugaton, és Zsokénak sikere lesz vele. JANUÁR 2. Zsóka lévelet írt: „Gratulálok, Jucikám az eljegyzésedhez, sok boldogságot kívánok az életben neked és Kálmánnak. Kálmán nagyon remek férjed lesz, ezt hidd el nekem. A kalapot megkaptam, nagyon jókor jött. Mert tudod, van nekem vagy nyolc finom kalapom, mindet Kálmán adta nekem ajándékba réges régen, de nem veszem fel egyiket sem. A te régi kalapod a legcsábítóbb, igazán nagyon szépen megélek belőle”. Dénes Géza HETI FILMJEGYZET Átutazóban Moszkvában Hodzsom Ovezgelenov, az Átutazóban Moszkvában öreg tiirkmén pásztora szerepé ben. llja Gurin, ennek a magyarra szinkronizált szovjet filmnek a rendezője, négy történetet fűz és fon egybe művében. A történetekben csak a helyszín közös: Moszkva. Mert különben eléggé önállósult filmnovellák, s helyenként nem is válik a film javára, hogy szereplőiket valami úton-módon összehozza. Ez a novellisztikus módszer egyáltalán nem ismeretlen; egy időben számos olasz filmben láttuk, vagy ezzel a lazább szerkesztésmóddal, vagy úgy, hogy egy-egy színész sokarcúságára építve, őt szerepeltették különböző történetekben, melyeket a főszereplő személye kapcsolt egybe (Vittorio Gassmann filmjei például). Gurin, bár az első variációt alkalmazza, annyiban mégis elkerüli a sablonokat, hogy az egyes történetek mélyebbek, mint általában megszoktuk, s gondolati töltésük is van, nem csupán érdekes epizódok. Tulajdonképpen azt is mondhatnám persze, hogy a film igazi főszereplője maga Moszkva. Hiszen végül is ez az ezer arcú, kedves város a keret, Itt történik a film hőseivel a sok derűs, fanyar, vagy éppen harsány história. És azt is mondhatnám, hogy a film nem más, mint variánsok füzére a találkozás témájára. Hogyan? Ügy, hogy valamennyi főszereplője vagy találkozni akar egy másik személlyel, vagy véletlenül öszszetalálkozik, vagy nem úgy találkozik, ahogy kellene, vagy egyáltalán nem is sikerül találkoznia. Vologya, a szabadságos kistengerész, miközben barátja verseinek keres megjelenési lehetőséget, összetalálkozik Lénával, a kis szedőlánnyal, s ettől mindjárt megédesedik az a néhány óra, amit Moszkvában tölt. Sztye- pan egy régi, futólag megismert lányt hív fel, akivel találkozik, de kiderül, hogy a lány már asszony, és éppen kisbabát vár, amelynek jövetelébe Sztyepan úgy csöppen bele, hogy mindenki azt hiszi: ő a boldog férj és atya. Nyikolaj, a teherautó-sofőr, valamikori lánypajtását keresi, akivel együtt nevelkedett egy gyermekotthonban a háború után, s akit meg is talál, de aki már nem emlékszik rá, nem ismeri meg. Egy öreg türkmén pásztor pedig az unokaöccsét akarja meglátogatni, aki katona Moszkvában; nem találja, de bolyongása közepette a Vörös térre téved, és ott, az őrök közt megpillantja a fiút — ám beszélni nem tud vele. A novellák közül az első és az utolsó a legsikerültebb, legélettelibb. Az öreg türkmén története különösen élvezetes, főként egy ragyogó színész, Hodzsom Ovezgelenov kitűnő játéka jóvoltából. Az operatőr, Jevgenyij Davidov, szépen fotózott színes moszkvai képeivel és hangulatos portréival tűnik ki. Csak rá kell nézni! Hetedrangú, szedett-vedett dali társulat turnézik valahol a szép Itáliában, a megkopott hangú és a sikerből kikopott énekes sztár vezetésével. Istenhátamögötti falvak „színiéletét” lendítik fel csiricsáré, helyenként ordenáré, de főleg csöpögősen giccses előadásaikkal. S mit tesz isten, az egyik porfészekben előbukkan egy lány, akire csak rá kell nézni, és máris látszik, mennyire tehetséges, mennyire a színpadra termett. Hozzácsapódik a társulathoz, beleszeret a megkopott hangú és a sikerből kikopott főnökbe, aki észre sem veszi, de azért leveszi a lábáról, majd ő szeret bele a mezők eme gyönyörű, ám iszonyatosan liba liliomába. Ekkor meg az dobja a giccsőr énekest. Lészen bonyodalom, sírás-rívás, féltékenység, miegymás, lila fények és rózsaszín alsóneműk kíséretében. A végén persze hepiend következik, a mezők gyönyörű, ámde iszonyatosan liba lilioma, meg a megkopott hangú és a sikerből kikopott énekes egymásé lesznek (nem először — ez már korábban megtörtént, természetesen egy zivatar alkalmából, amely elmosta a közöttük amúgy sem volt gátakat és gátlásokat). A filmet a nálunk egyéb vígjátékaiból is jól ismert hármas, Fiastri, Steno és Salce írta, és az ugyancsak több filmjéből ismert Luciano Salce rendezte. Tegyük hozzá: sok ötlettel és igen sok humorral, bár néha a tempó bágyadtabban baktat, mint az egy fergeteges vígjátékhoz illenék. Ami a film legjobb vonása, az nem más, mint a hasonló dali társulatok életét és „művészetét” kigúnyoló szatirikus hangvétele. Salce azzal talál célba, hogy halálos komolyan veszi az álér- zelmeket, a giccset, a nyúlós szentimentalizmust és az igénytelenség, tehetetlenség és az ízlésrombolás tobzódását. Kitűnő segítőtársakat is kap ehhez, a naiv leányzót játszó, gyönyörűszép és eszményi alakú Maria Grazia Buccella személyében (aki elbűvölő külsejéhez még színészi tehetséget is kapott a sorstól), meg a giccsőr énekest játszó Carlo Giuffretől. Sőt, maga Salce is játszik, méghozzá nagyon jól: ő alakítja a rivális társulat nagyképű, ostoba, közönséges és tehetségtelen, ámde impotens igazgatóját. Ha nekem puskám lenne A megszámlálhatatlanadik háborús gyermektörténet, ezúttal csehszlovák változatban. A történet egy eldugott puska körül kering, amelyet az egyes szám első személyben mesélő kisfiú, Valdo őriz, míg egyszer előveszi és bátor tetteket hajt' végre vele. A film nagy hibája, hogy a hasonló művek csaknem valamennyi alapváltozatából elhelyez a cselekményben egy- egy szálat, s ettől az egész alkotás túlzsúfolttá és mesterkéltté válik. Takács István
