Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-13 / 163. szám

1972. JŰLIUS 13., CSÜTÖRTÖK nsr «c evei 3 Tömegpropagandáiik a párt politikájának megvalósítását szolgálja Beszélgetés a párloktatás tapasztalatairól Befejeződött az 1971—72-es évi politikai oktatás. Ennek tapasztalatairól, a pártszervezetek oktatási és tömegpropagan­da munkájának eredményeiről és tanulságairól beszélgettünk Göndics Zoltánnal, az MSZMP Pest megyei Bizottsága propa­ganda- és művelődésügyi osztályvezetőjével. — Először hadd utaljak ar­ra, hogy tavaly ősszel a me­gyei pártbizottság elfogadta a politikai oktatás, a tömegpro­paganda fejlesztésének me­gyei középtávú irányelveit. Ennek alapján készítették el a járási, városi és nagyüze­mi pártbizottságok négyéves oktatási tervüket. E tervek a párt X. kongresszusa és a megyei küldöttértekezlet hatá­rozataira alapozódnak, fi­gyelembe veszik a sajátos helyi körülményeket, az igé­nyeket és lehetőségeket. A középtávú tervezés célja az volt, hogy a politikai ok­tatás tervszerűbbé, a párt- szervezetek kollektív ügyévé váljék, jobban segítse a po­litikai munkát. • A tapasztalatok sze­rint mi valósult meg a most lezárult oktatási év­ben az irányelvek célki­tűzéseiből? í — A megyei párt-végrehaj­tóbizottság értékelte az el­múlt oktatási évet és meg­állapította, hogy propaganda- munkánk tovább fejlődött, sikeres évet zártunk. A párt­oktatás tematikailag bővült, formáiban kiszélesedett, job­ban kapcsolódik a politikai munkához. Azokra a kérdé­sekre ad választ, elvi magya­rázatot, amelyek a pártszer­vezeteket foglalkoztatják, amelyekkel az emberek a gyakorlatban szinte naponta találkoznak. — Az oktatásban tehát erő­södött a politizáló jelleg, de akad még péda az elvontság­ra, a szűk prakticizmusra is. Nem mindenütt sikerült még úgy tárgyalni a politikai fel­adatokat, hogy szoros ösz- szefüggés-ükben mutassák be az elveket és a végrehajtás tapasztalatait. Helyenként ne­hézséget okoz az általános cél­kitűzések átültetése a sajá­tos körülményekre, a helyi politikai feladatok megfogal­mazása. Ez arra is mutat, hogy a döntések előtti szé­les körű felmérő munka, az önálló elemzés, a következte­tések levonása, s ennek alap­ján a konkrét feladatok meg­határozása alapszervezeteink­nek még gyenge oldala. • A tömegpropaganda hatását számokkal mérni lehetetlen. Arra mégis al­kalmasak a számadatok, hogy megmutassák; mek­kora és milyen rétegekhez jut el közvetlenül a párt tanítása? Hallhatnánk eze­ket az adatokat? — A pártoktatás különböző formáin összesen 37 486 fő tanult, csaknem 3000-rel több, mint az előző évben. A politi­kai oktatásban — beleértve a párt- és tömegszervezeti ok­tatást is —, a megye párttag­ságának 87,7 százaléka vett részt hallgatóként vagy pro­pagandistaként. Ez 7,2 szá­zalékkal haladta meg a ta­valyit. A pártoktatásban részt vevők 36,6 százaléka pártonkívüli volt; a fizikai dolgozók aránya 39,4 száza­lékot, ezen belül az ipari munkásoké 23,6, a mezőgaz­dasági dolgozóké 15,8 száza­lékot tett ki. Emelkedett az oktatásban részt vevő nők számaránya is, meghaladta a 35 százalékot. • Hogy értékelik a pro­pagandisták tevékenységét? — A propagandista kulcs­ember a pártoktatási rend­szerünkben. Csaknem kétez­ren vannak, akik a pártmun­kának e nehéz, de megtisztelő területén eredményesen mű­ködnek. Közülük sokan már több mint egy évtizede. Ez­úton is szeretném tolmácsolni a megyei párt-végrehajtóbi­zottság elismerését és köszö­netét minden propagandistá­nak. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy az okta­tási színvonal további eme­lése érdekében elengedhetet­len, hogy az általános és po­litikai képzettségüket, mód­szertani és pedagógiai felké­szültségüket továbbfejleszzék; ehhez is több ^segítséget kí­vánunk adni. • Milyen főbb elvi kér­dések szerepeltek a pártok­tatásban, milyen kérdések körül alakult ki a legtöbb vita? — Tömegpropagandánk to­vább erősítette a hallgatók marxista világnézetét, elősegí­tette gondolkodásuk, magatar­tásuk szocialista formálását. Azt is leszögezhetjük, hogy a hallgatók a párt politikájával alapvetően egyetértenek. Am észre kell vennünk, hogy he­lyenként egyes kérdéseket ösz- szefüggéseikből kiszakítva, le­szűkítve értelmeznek, a jelen­ségek részelemeinek alakulá­sából ítélik meg pártunk egész politikáját; másutt azt mond­ják, hogy az országos politikai döntések jók, helyesek, de he­lyi megvalósításuk torzulást szenved. — A félreértelmezés jeleivel találkozhatunk a társadalom­politikai kérdések tanulmá­nyozásánál is. Ilyen például — helyenként — a munkásosztály vezető szerepének hibás értel­mezése. Van olyan nézet, amely szerint a vezető szerep egyenlő a vezető beosztással. Ha végigvisszük ezt a gondo­latot, mit látunk? E nézet sze­rint a tudományos életben vagy az egészségügyben nem érvényesül a munkásosztály vezető szerepe, mert gyakran még eredeti foglalkozásukat tekintve sem munkások töltik be a vezető beosztásokat?! Nyilvánvaló, hogy ez a gondol­kodás: hibás. A propagandis­ták feladata éppen az, hogy minden felmerült nézetet vé- giggondoltassanak, elemezze­nek a hallgatókkal. (Folytatás az 1. oldalról.) köziről tájékoztatta a vendé­get. Délután került sor a tsz munkahelyeinek, műhelyeinek meglátogatására. A tehenészet­ben találkozott Valentyina Ko­marova — a Komarov szocia­lista brigáddal. A brigádtag Horváth József főállattenyész­tő és Szekeres István brigád­vezető beszámoltak eredmé­nyeikről. Négyezerötszáz lite­res fejési átlaguk mintegy a duplája az országos átlagnak; társadalmi munkában a szarvasmarhatelepen utakat építettek, a napközihez játszó­— Az elmúlt oktatási évben | újabb lépést tettünk előre a I szocialista demokrácia lénye­gének és összefüggéseinek meg­értetésében, annak érdekében, hogy a demokratizmust a tar­talmi és ne a formai jelensé­gekből ítéljék meg. A dolgozók többsége megfelelően él a de­mokrácia lehetőségeivel, a de­mokratikus jogok érvényesíté­sének igénye kötelességtudat­tal és felelősségérzettel párosul bennük. Vannak viszont, akik egyoldalúan csak a jogaikat is­merik és hangoztatják. — Hosszan sorolhatnánk a tapasztalatokat, de csupán egyet szeretnék még kiemelni: a tömegpropaganda szerepét a párt gazdaságpolitikájának megismertetésében, a helyes közgazdasági szemlélet alakí­tásában. A legnagyobb fejlő­dést talán e téren, a gazdaság és a politika összefüggéseinek felismerésében értük el. A hallgatók többsége ismeri a főbb gazdaságpolitikai célokat s azokkal egyetért. Ám az egyes részfeladatok és célok összefüggéseinek megértetése még nehézséget okoz. Sok fél­reértés adódik például az élet­színvonal-politika komplex ér­telmezésében, érvényesülési módjának megítélésében. Itt az a leggyakoribb hiba, hogy némelyek az életszínvonalat kizárólag az árak és bérek vi­szonyára szűkítik, s a termelés alakulásától függetlenül ítélik meg. Megfeledkeznek a terme- lés-elosztás-fogyasztás egysé­géről, holott elosztani csak azt lehet, amit megtermelünk. Mégpedig: aki többet termel, jobban dolgozik, az többet is kell, hogy kapjon, — A felsorolt téves nézetek, félreértések, a helytelen követ­keztetésekhez vezető egysze­rűsítések — egyben a tömeg­propaganda, a pártoktatás to­vábbi feladatait is jelölik. Ar­ra figyelmeztetnek, hogy még alaposabban, színvonalasabban és közérthetőbben oktassunk — mondotta befejezésül Gön- diós Zoltán. Nyíri Éva teret; közösen építik fel egy­más családi házát; ötödször nyerték el a szocialista brigád címet. Tagjaik között házas­párokat és sok fiatalt talá­lunk. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság szegedi szakasz­mérnöksége kétévi munkával befejezte a bocsa—bugaci fő­csatorna rekonstrukcióját. Ezenkívül a Szappanos-tónál, az ideiglenes szivattyútelep helyén, másodpercenként 1000 Dr. Bartha Tibor kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Bartha Ti­bornak, a tiszántúli református egyházkerület püspökének, a magyarországi református egy­ház zsinata lelkészi elnökének a magyar állam és a reformá­tus egyház között kialakult jó viszony munkálása, valamint a nemzetközi békemozgalomban kifejtett eredményes tevékeny­sége elismeréséül 60. születés­napja alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendje első fokozata kitüntetést ado­mányozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt a kitüntetés át­adásánál Cseterki Lajos, az El­nöki Tanács titkára, Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és dr. Zsebők Zoltán, a magyar- országi református egyház zsi­nata világi elnöke. ★ A kitüntetés alkalmából Miklós Imre államtitkár foga­dást adott dr. Bartha Tibor tiszteletére. A fogadáson meg­jelentek a magyarországi re­formátus egyház püspökei, a Hazafias Népfront és az Orszá­gos Béketanács vezető képvi­selői. A fogadáson Miklós Imre és Szentistványi Gyuláné, a népfront országos tanácsának titkára köszöntötte Bartha püs­pököt. KITÜNTETÉSEK Dr. Szinetár Ernő kiváló or­vost, a Fővárosi Pszichoterá­piás Módszertani Központ tu­dományos igazgatóját 70. szü­letésnapja alkalmából az El­nöki Tanács a Munka Érdem­rend arany fokozatával tüntet­te ki. ★ A Minisztertanács Szendrö Ferencet, az Irodalmi Színpad igazgatóját nyugállományba vonulása alkalmából a szocia­lista kultúra terén szerzett ér­demei elismeréséül a Magyar Népköztársaság érdemes mű­vésze címmel tüntette ki. A kitüntetést Ilku Pál mű­velődésügyi miniszter adta át. Az átadásnál jelen volt Aczél György, az MSZMP KB titká­ra, dr. Molnár Ferenc, a KB osztályvezető-helyettese és dr. Simó Jenő művelődésügyi mi­niszterhelyettes. Valentyina Komarova meg­ismerkedett, elbeszélgetett a kollektíva tagjaival, így Sprin- ginceisz Józseffel, feleségével és három fiukkal, akik vala­mennyien a brigád tagjai. Ér­deklődött életük felől, s ő is beszélt magáról, családjáról. Elmondta, hogy Moszkvában él, a Novosztyi hírügynöksé­gen dolgozik, újságíró. Fia már 21, lánya 13 éves. Elmondta, hogy férje emlékét az egész világon őrzik: a Szovjetunió­ban tudományos kutatást vég­ző hajó viseli nevét; nemrég egy kijevi motorosversenyt is férjéről neveztek el; Magyar- országon, Bulgáriában, az NDK-ban brigádok vették fel a Komarov nevet; Franciaor­szágban utcát neveztek el ró­la. Az ismerkedés este folyta­tódott, a brigád fogadáson lát­ta vendégül Valentyina Koma- rovat A szovjet űrhajós özvegye magyarországi tartózkodása alatt ellátogat az Egyesült Iz­zóba, a Magyar Posztógyárba, a Budapesti Csokoládégyárba és a Salgótarjáni Kohászati Üzemekbe, a Komarov nevét viselő brigádokhoz. P. A, liter víz átemelésére képes új telepet építettek. A korszerű­sítés célja a Duna—Tisza kö­zének e részén a szántófölde­ket a belvizes időszakokban mentesíteni az elöntésektől. A főcsatornán három áteresz és egy kis közúti híd is épült. KEDVES VENDÉG A PETŐFI TSZ-BEN Komarova a Komarov brigádnál A szovjet űrhajós özvegye a szövetkezet kárpitosműhe- lyében a Zrínyi Ilona brigád tagjait is felkereste. Gábor Viktor felvételei Rendbehozták a főcsatornát Az árvíz emlékműve A z emlékmű, amelyet kedden avattak Fehérgyarmaton, vízhullámokat jelképez, s az abból kiemelkedő há­rom egymásra helyezett téglalap domborművei a men­tés, a védekezés és az újjáépítés hősi munkáját szim­bolizálják. A szobor egy két esztendővel ezelőtti eseménynek állít maradandó, évszázadokra szánt emléket. Egy harcnak, amelyet napjainkban vívtunk, de amely — ezt már ma is megállapíthatjuk — azonnal történelemmé vált. A megáradt Szamos, a Tisza emberéleteket és emberöltők munkáját fenye­gette. S a nagy küzdelemből győztesen került ki az ember. Az ország, amely — akár csak történelme folyamán annyiszor — ezúttal is összefogott, hogy a veszélyeztetettek segítségé­re siessen. Nem ez volt az első ütközet, amelyet a folyók ellen vívtunk. Őseink, akik a Kárpát-medencét választották ha­zánkul, nem utolsósorban azért kedvelték meg ezt a terüle­tet, mert a bővizű folyók vonzották őket. Ezek á vizek, ame­lyeket szeretünk és kedvelünk, azonban egyben veszedelmet is jelentenek. Országunk a Kárpát-medence legmélyebben fekvő területe, folyóink a környező országokból is legnagyobb­részt hozzánk szállítják a hóolvadásből, egyéb csapadékból származó vizet. Az ország egynegyede az árvizek szintjénél mélyebben fekszik: árvédelmi gátakkal óvott falvakban, váro­sokban él az ország népének csaknem fele. A töltések által mentesített területen több mint 350 ezer lakóház, 3000 kilo­méternyi vasútvonal, összesen 4500 kilométer hosszúságú köz­út található, s az árvíztől mentesített terület népgazdasági vagyona 300 milliárd forintnyira becsülhető. Az 1970-es ár­vízi hadjárat költségeit mintegy 600 millió forintra becsül­ték, de ez a hatalmas összeg sem tette ki annak a kárnak a tíz százalékát sem, amelybe egyetlen gátszakadás kerülhe­tett volna. A nagy vizek mindig is nagy embereket teremtettek, akik a vész, a veszedelem napjaiban helytálltak a gátakon, men­tették embertársaikat, nem riadtak meg a veszedelemtől. Az árvízi hősök azonban, megfelelő eszközök hiányában, nem állhatták ellen a vizeknek, csak a következményeket enyhít­hették. Szívós és nehéz munka után a felszabadult, szocializ­must építő nép juthatott el odáig, hogy az elemi csapások is kevésbé fenyegetik, mint elesettségében tették. A nagy árvízi csata idején hosszú heteken, hónapokon keresztül az egész ország szeme a gátakon volt, ahol bátor, áldozatkész, fárad­hatatlan férfiak — vízügyiek és katonák, munkásőrök és a polgári védelem erői — küzdöttek a Tiszán és mellékfolyóin lezúduló árhullámokkal. Tudjuk, hogy a hatalmas méretű, hosszan tartó árvízi hadjárat eredményesen végződött. Sike­rült megvédeni az emberek életét és javait olyan óriási ár­víz ellen, amelyhez hasonló harminc-negyven, de még tíz esztendővel ezelőtt sem lett volna védhető. E mlékezzünk: a csata 1970 május 14-re virradó éjszaka kezdődött, az országhatáron túl bekövetkezett gátsza­kadásokból tört rá az árvíz Szamosköz lakóira. Egy­szerre talpon termett az egész vízügyi szervezet. Azon­nal az elöntött területekre indultak a helikopterek, kétéltűek, lánctalpas úszó járművek. Harmincezer embert mentettek meg és szállítottak biztonságos helyre. Fehérgyarmat, Tunyog- matolcs közelében átszakadtak a gátak, de a Tisza egész hosz- szában, a Krasznán, a Körös-völgy összes folyóin és a Maros mentén sikerült a gátak között tartani az áradást. A veszély­be jutott településeket — köztük olyan nagy városokat, mint Szegedet, Makót, Hódmezővásárhelyt — megmentették az árvíz pusztításától. Volt, amikor 43 ezer ember dolgozott a gátakon, ötmillió-hatszázezer homokzsákot töltöttek meg, és 56 ezer tonna terméskövet építettek be a gátakba. Egy és ne­gyed millió négyzetméter műanyag fóliát használtak fel az átázott gátak szivárgásának megakadályozására. A Tiszán negyven helyen fenyegetett közvetlen gátszakadás veszélye, de gyors intézkedésekkel, az erők átcsoportosításával minde­nütt sikerült elhárítani a katasztrófát. Szörnyű, de az eredményes erőfeszítések nyomán mégis gyönyörű napok voltak ezek. S felejthetetlen emlék maradt a gyűlés, amely a szegedi Széchenyi téren zajlott le annak idején, amikor győztesen megvívták a harcot a természet vad erőivel. Ott gyűltek össze megmentők és megmentettek, ahol Vásárhelyi Pálnak, a Tisza-szabályozás nagy alkotójának szobra áll, oldalán a kubikossal, a Tisza-szabályozást megva­lósító alföldi szegényparasztok és agrárproletárok sokezer­nyi seregének megszemélyesítőjével. F ehérgyarmaton egy új emlékmű hirdeti a jelennek és az utókornak annak emlékét, amit 1970-ben tettek a kubikosok utódai, leszármazottai. Büszkék lehetünk er­re a nemzeti helytállásra éppúgy, mint a Tisza- és a Duna-völgy árvízvédelmi rendszerére, amely népünk világ- viszonylatban is számottevő alkotása. S az ünnepélyes em­lékműavatás után a munka tovább folyik. Az alkotó ember küzd azért, hogy megelőzze a természeti csapásokat, a fo­lyókat, a vizeket is igájába, szolgálatába hajtsa. Pintér István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents