Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-12 / 162. szám

1972. JÚLIUS 12., SZERDA 3 Nem hibakeresés Tizenkét tanácsi vállalat: 1 milliárd 182 millió forint DUNABOGDÁNY, SZÓD, PILIS Aratók között három falu határában Interjú Török Zoltánnal, a megyei tanács ipari osztályának vezetőjével Megszűnt esemény lenni a legnehezebb nyári munka A Pest megyei Tanács fel­ügyelete alá 12 iparvállalat tartozik, s ez a tizenkét vál- llalat 1972-ben 1 milliárd 182 millió forint értékben termel. Az első negyedévben, 1971 hasonló időszakához viszo­nyítva 12 százalékkal jobb eredményt értek el a tanácsi vállalatok. Szembetűnő lema­radás csak a ceglédi Cipőipa­ri Vállalatnál volt, ahol az új technológia bevezetése ko­moly mennyiségi és minőségi problémákat okozott. Török Zoltánnal, a Pest megyei Ta­nács ipari osztályvezetőjével a tanácsi vállalatok helyzeté­ről készítettünk interjút. • A megye tanácsi vállala­tainak több mint 1 milliárdos termelési értéke azt bizonyit­i ja, a tizenkét gyár komoly gaz­dasági erőt képvisel. Hogyan érvényesül a tanácsi irányítás ezeknél a vállalatoknál, mi az ipari osztály feladata? — Az ipari osztályhoz nem­csak a tanácsi vállalatok tar­toznak: foglalkozunk ipartele­pítéssel, iparfejlesztéssel, a szolgáltatások mennyiségi és minőségi javításával, s az 58 ipari szövetkezet is felügyele­tünk alá tartozik. Az új gaz­dasági mechanizmus önállóvá tette ezeket az üzemeket, a közvetlen kapcsolatot a veze­tő állásúak kinevezése, s a rendszeres gazdasági ellenőr­zések jelentik. Anyagi függés nincs a vállalatok és a tanács között, s ez jelzi azt is, hogy semmilyen megkülönböztetés­ben nem részesülnek a mi­nisztériumi vállalatokkal szemben. Az utóbbi időben felülvizsgáltuk a kollektív szerződéseket, javaslatokat tettünk vállalatok átszervezé­sére és az ágazati miniszté­riumokkal egyetértésben te­vékenységi köröket is változ­tattunk. • Kérnék erre néhány pél­dát... — Tavaly Nagykőrösön szétválasztottuk a pipagyárat és a fafeldolgozót. A pipagyár a városgazdálkodási szervek­hez tartozik, a fafeldolgozó részt pedig idén június else­jével átvette a Pest megyei Szolgáltató- és Csomagoló (Vállalat. Miért volt erre szükség? A fafeldolgozó ré­gebben bútorokat gyártott, el­avult technológiával, öreg gé­peken. Az alápanyagbeszer- zés — az ÉRDÉRT monopol­helyzetéből fakadóan — meg­felelő mennyiségben és mi­nőségben nem volt biztosítha­tó. Az „eredmény”: 3 milliós veszteség. Mióta az átszerve­zés megtörtént, a pipagyár jól működik, s a fafeldolgozóban is megszűnt a veszteséges ter­melés. Űj termékekkel léptek piacra, revideálták az eddigi bérmunka-szerződéseket, új alapanyag-beszerzési helye­ket kutattak fel, s számos üzemszervezési, munkaszer­vezési intézkedést hajtottak végre. Tervük: a kisebb me­gyei községekben úgynevezett mini-szolgáltatóházakat épí­tenek — fából. Tavaly szep­tembertől a solymári Faipari Vállalat a Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalathoz tartozik. Indok: a fejlesztési alap hiánya miatt a vállalat képtelen vo’t saját erőből korszerűsíteni. A PEVDI-nél erre lehetőség nyílik; válto­zatlanul hagyva a faipari pro­filt, a negyedik ötéves tervben egy teljesen új profil megho­nosítását tervezik. A legutób­bi átszervezés: június 30-tól a Pest megyei Építőanyagipari Vállalat beolvad a Pest me­gyei Szolgáltató és Csomagoló .Vállalatba. • Beszéltünk az elavult technológiáról, a korszerűtlen gépekről. A fejlesztések, a be­ruházások hogyan alakulnak a tanácsi vállalatoknál? — Hasznos lenne, ha a ta­nácsi fejlesztési alapból bizo- hyos összeg rendelkezésünkre állna egy-egy beruházás tá­mogatására, egy-egy vállalat megsegítésére. Ezt a pénzt pályázat formájában lehetne hasznosítani. S mivel a ne­gyedik ötéves tervben erra nincs fedezet, nem lehetünk kezesek a banknál, és ez néha akadályozza a megyei gazda­ságpolitikai célok maradékta­lan végrehajtását is. Egyéb­ként ebben a tervidőszakban vállalataink 150 millió forin­tot költenek fejlesztésre. Ter­mészetesen a piaci helyzet és az elképzelések ennél jóval merészebbek. Az óvatosabb beruházási politika azonban hatásosnak bizonyult, hiszen évente körülbelül 15 százalé­kos termelékenységnövelést a vállalatok saját erőből meg­oldhatnak. • Nem csak a kitűnő üze­meknél bizonyul hathatósnak ez a politika? Hiszen a PEVDI és a PEMU „ereje” jóval na­gyobb, mint bármely más me­gyei vállalaté. — A PEMÜ és a PEVDI fejlődik a legdinamikusabban, az ötéves terv végére 1970-es termelési értéküket megdup­lázzák. A fejlődést, a növeke­dést döntő részben azonban munka- és üzemszervezéssel oldják, meg, s nem új munka­hely létesítésével. A munka- és üzemszervezésre, a haté­konyabb termelésre pedig mindegyik üzem képes. • Milyen fontosabb beruhá­zásokra kerül sor a negyedik ötéves tervben a megyei válla­latoknál? — Veresegyházon a gödöl­lői GÖFÉM saját erőből új üzemet hoz létre. Ahol keve­sebb a fejlesztési alap, ott a megszüntetésre ítélt termelő­szövetkezeti kiegészítő üze­Egy évvel ezelőtt, 1971. jú­lius 1-én léptek hatályba az új lakásügyi jogszabályok a lakásépítés fejlesztéséről, a lakáselosztás és a lakbérek új rendszeréről. mek megszerzésére töreked­nek a tanácsi vállalatok. A Maglódi Vasipari Vállalat Gyomron, a Monori Kefe­gyár pedig helyben vett át kiegészítő üzemágat a tsz-től. A Pest megyei Nyomda 10 millió forintos beruházással biztosítja fejlődését. A Pest megyei Szolgáltató- és Cso­magoló Vállalat szolgáltatási tevékenységét megháromszo­rozza. A városokban korszerű mosószalonokat avat, míg Vá­cott felújítja öreg mosodáját, Nagykőrösön újat épít 1974- ben és 1975-ben Cegléden és Nagykőrösön gépkocsijavító szervizt ad át. • Visszatérve a tanácsi fel­ügyeletre, mit Jelent ez a min­dennapos gyakorlatban? — Gazdasági ellenőrzése­ket. Ezek az ellenőrzések azonban nem hibakereső vizs­gálatok. Egy-két év gazdasági eredményeinek elemzése so­rán felszínre kerülnek a hiá­nyosságok, a hibák, s ezek tu­datában készítünk javaslatot kiküszöbölésük mikéntjére. Ezenkívül természetesen a vezetőképzést sem hanyagol­juk el, az idén 13 előadásból álló továbbképzést szervezünk a tanácsi vállalatok vezetői­nek. Téma: a munka- és üzemszervezés. Tervezünk egyéb tanfolyamokat is, és kooperációs kapcsolatokat építünk ki az ügyviteli feldol­gozó vállalatokkal. Tamás Ervin alapján Európa államai közül Magyarország a középme­zőnyben helyezkedik el. S. B. Lustán érik itt még az árpa is. Meghúzódnak a gabona táb­lái a hegyek, dombok zugai­ban, védett lejtőin, völgyein, a dunai szél borzolja-hűsíti a kalászfejeket. Nem csoda hát, hogy a dunabogdányi TJttörö Tsz kombájnja csak a napok­ban rugaszkodott neki az őszi árpának. A másik gép mosto­hább sorú: kikölcsönözték a pomázi Árpád Szakszövetke­zetnek, önköltségi áron. Meg­tehetik, a 330 hold gabonát bekapja a két gép; ember is éppen csak annyi foglalkozik az aratással, ahánynak a két arató-cséplő masina, a tíz traktor, meg a négy tehergép­kocsi nyergében hely jutott. — Jó termésre számítunk, tavaly 15 mázsa volt holdanként a búza hozama, az idén húsz is meglehet — mondja Kiss Kor­nél, a főagronómus, aki na­ponta bejárja a határt. Nem­igen lesz fennakadás a mun­kában, vélekedik, hiszen sa­ját javítóműhelye van a tsz- nek. S aztán már erről folyik a szó, a saját javítóműhelyről, a beruházások hatékonyságá­ról, a rugójavítás, forgácso­lás és kesztyűkészítés jöve­delmezőségéről, építőipari gon­dokról, s arról, hogy mindez hogyan segíti a mezőgazdasá­got. Gép, műtrágya és haszon Ide már csak messziről in­tegetnek a Dunakanyar he­gyei. Szódon már alföldies a vidék, gyengébb, homokos ta­laj jut a gabona alá is. Ezért azután errefelé korábban meg­élénkül a határ. Megélénkül? Jókora túlzás lenne ezt állíta­ni. Az Egyesülés Tsz elnökével járjuk a tarlót. — Árpa volt itt? — Hol van az már! Búza, Libelulla — mondja Lévák József. Zömök takarmányfajta ez, sűrűn nő, hamar megtelik vele a kombájn gyomra. Elérünk a tábláig, ahol aratnak. A négy gép közül most ereszkedik a domboldalról az utolsó. A kombájnosok látnivalóan a késlekedő szállítmányozók ro­konságával foglalkoznak gon­dolatban, hiszen, ha állnak, nincs teljesítmény. Végre be­fut egy Csepel. Néhány szót váltunk csak, amíg ürítik a masinák bendőjét. — Hogyan telik a nap? — Hajnalban, míg fölszárad a harmat, átzsírozzuk a gé­pet, azután ereszdd neki... es­tig. — A kereset? — Jó. 400—450 forint na­ponta. Vízi István NDK-gyártmá- nyú, kék gépe fordul vissza legelőször; felperdül a motol­la, fogy a tábla. Besorakozik lassan a három SZK4 kom­bájn is. — Az ebéd milyen volt? — kérdezi még az elnök. — Pazar — szól vissza az egyik kombájnos. Az elnök még megjegyzi er­re, hogy csak addig lesz ez így, amíg a tarlón nem látja az ebéd árát. Aminek is az értelme: a 35 forintos ven­déglői menü csak úgy dukál a kombájnosnak, ha nem té- kozolja el az árát, nem szórja el a szemet. Ütban visszafelé, a gazdál­kodásról beszélgetünk. „Szé­dületes, hogy a gépesítés, mű­trágyázás mit tesz — mondja az elnök. — 1970-ben 2480 fo­rintba került egy hold gabo­na megmunkálása, s így egy mázsa búza önköltsége 535 forintot tett ki. 1971-ben egy holdra már 3364 forintot for­dítottunk (volt pénzünk már műtrágyára), viszont egy má­zsa búza előállítása csupán 254 forintunkba van. Rop­pant sajnálom a szanált tsz- eket, ahol nem tudják megte­remteni a fejlesztéshez szük­séges alapot.” Ők megteremtik. A 60 mil­liós bruttó bevételből 46 mil­lió forintot a melléküzemág ad. Amit a mezőgazdaságban megtermelnek, abból kereke­Magyarország a középmezőnyben Egyéves a lakásellátás rendszerének reformja Terem az emeleten Esküvő — emlékplakettel Az egyéves tapasztalatok szerint a közvélemény egyetérté­sével találkozott, hogy a lakáselosztásban az igény- jogosultak kijelölése, a társadalmi és a munkál­tató szervek bevonásával történik. Igazságosnak tartják, hogy az igények elbírálásánál minde­nekelőtt a lakásigénylők szo­ciális, anyagi, és jövedelmi helyzetét veszik figyelembe, s megértették azt is, hogy a társadalmi igazságosság köve­telménye volt a bérlakás­juttatás ingyenességének megszüntetése. A tanácsok a Múlt év második felében ki­utalt 7058 újonnan épült vagy megüresedett lakásnál száirií- tottak fel lakásépítési hozzá­járulást, vagy lakás-használat­bavételi díjat. Ugyanakkor különféle kedvezmények alapján csaknem 3000 tanácsi lakás kiutalásánál fizetési kö­telezettséget nem írtak elő. Ebben az időszakban majd­nem 6000 új bérlő kapott szo­ciálpolitikai kedvezményt. Az új rendelkezések lehe­tővé tették a lakásépítés vállalati támogatásának kiszélesítését. A munkáltatók tavaly csak­nem 600 millió forinttal tá­mogatták 1156 családi ház és 236 társasházi lakás fölépíté­sét, 1358 OTP szervezésű tár­sasházi lakás megvásárlását, 119 tanácsi bérlakás és 59 ta­nácsi értékesítésű lakás bér­lő-, illetve vevőkijelölési jo­gának megváltását, s a szol­gálati lakásokkal, valamint egyéb, lakásépítéssel összefüg­gő munkálatokat. A lakásellátottság országos mutatói tovább javultak. A múlt év végén az ezer személyre jutó lakások száma 314 volt, öttel több, mint az előző év végén. E lakásellátottsági mutató A biatorbágyi tanácsháza széles ablaksora éppen a vas­útállomásra tekint. A tanács­elnök szobájában beszélget­tünk, amikor befutott egy délutáni munkásvonat A szí­nes tömeget néztük, ahogy áramlott kifelé. Fiatal pár állt meg a kerítés mellett A fiú hevesen magyarázott, a lány hol bólogatott, hol erő­sen tiltakozott. Aztán megint egymásba karoltak. — Amint látom, nekik is készíthetem nemsokára a pla­kettet — törölte homlokát a nagy melegben a tanácselnök. Valószínűleg nagyon értelmet­lenül néztem rá, mert elne­vette magát. Aztán megtudtam, miről van szó. A nagyközségi ta­nács dicséretes módon új ha­gyományt kezd kialakítani. Mindenki, aki az impozáns ta­nácsházán tartja társadalmi esküvőjét, a névadót, vagy más családi ünnepségét, aján­dékba a képen is látható, fára erősített, vörösréz plakettet kapja emlékül. Nem titok, hogy még né­hány éve is, különösen falun, nem számított „igazinak”, ha a házasulandók nem mentek el a templomba. Nemcsak az egyházi áldásért, hanem, mert szép környezetben csak ott mutathatták meg, milyen lát­ványos, gazdag esküvőt ren­deznek. Ha más formában, de gyakran ez volt az egyik in­dítóoka a keresztelési szertar­tásoknak is. Éppen fél éve, hogy Biator- bágyon az új tanácsháza meg­épült. Emeletén reprezentatív, százhúsz személyes esketési termet rendeztek be. Bányai József tanácselnök kíséreté­ben rögtön fel is mentem megtekinteni. Nemcsak a bu­dai járásban, hanem azon túl is egyike a legszebbeknek, amit eddig láttam. Faburkola­tos, intarziás a fala, a pad­lót piros szőnyeg borítja, pi­ros és sárga fotelek sorakoz­nak, prizmás üvegcsillárok vi­lágítanak. Földig érő függö­nyök, s a lakosság által aján­dékozott hatalmas örökzöld növények díszítik. Ez a kör­nyezet valóban emeli az ün­nepélyességet, valóban emlé­kezetesebbé teszi a család nagy napját. Amióta itt rendezik a csa­ládi ünnepségeket, megkétsze­reződött a jelentkezők száma. Már tizenkilenc társadalmi esküvőt és öt névadót tartot­tak. Ök lettek az elsők, akik megkapták az emlékplakettet. A tanácselnök reméli, rövide­sen újabb sorozatot kell ren­delniük, hogy mindenkinek jusson. K. M. dik végül a tagok jövedelme, a melléküzemág teljes nyere­ségét pedig a mezőgazdaság fejlesztésére fordítják. Ötven vagonra való már a malomban Tehergépkocsik, pótkocsis vontatók sorakoznak a malom udvarán, jó magasan búzával megrakva. A mázsáló házban mérik, felírják a szállítmá­nyokat, lassan fogy a sor. Az egymást követő járművek ol­dalára kétféle táblát erősítet­tek. Az egyiken Űj Élet Mg Tsz, Pilis, a másikon pedig Hunyadi Mg Tsz, Pilis a föl­irat. A pilisi malomba tehát a helybeli gazdaságok hordják be legelébb a terményt. A Hunyadi főagronómusa, Szentpéteri István, elégedet­len a búza fajsúlyával, pa­naszkodik is, jobb termésre számítottak. Elég volt azon­ban néhány napos forróság június végén ahhoz, hogy re­ményeik szertefoszoljanak. a szemek túl korán beértek, ösz- szeaszalódtak. A másik gazdaság főagronó­musa, Virág István inkább amiatt aggodalmaskodik, hogy miként győzik majd az ara­tást. Három kombájnjuk mel­lé egy újat is vásároltak, de a masinát csak a napokban szál­lítja az AGROKER. S időköz­ben borsót, lencsét is kell aratniuk, hiszen a gazdaság fő profilja a vetőmagtermesz­tés. A pilisi malom üzemvezető­je, Spanyol János, keskeny fa­lépcsőn mászik fölfelé. Furcsa konstrukció egy ilyen malom. Udvarán áll a garat, az afféle medence, amelyben lassú ör­vényléssel eltűnik a búza; a földszinten az őrlőgépek, első emeletén a gépsziták, a legte­tején a zsákolok. S az egész házat keresztül-kasul kifénye­sedett fából készített csövek hálózzák be. A malom szíve egy kis kamrában dübörög: jókora villam'motor, forgó ré­szén futószőnyeg-széles szíj surrog, ez tartja mozgásban az egész gépezetet. Korábban gőzgépet fűtöttek itt, a ké­mény még ma is áll, csúcsán boglyas fészket rakott a gólya, most onnan számlálja, hánya­dik szállítmány érkezik. A két hatalmas betonraktárban las­san átrendeződnek a gabona­domb vonulatai, ötven vagon búzát átvettek, még nyolcszáz vagonra számítanak. A kocsi­sorban föltűnik néhány bényei és csévharaszti „felségjelű” jármű is, jó száraz búzát hoz­nak. Szimbólum lett Lassan végigsétálok a lapo­san elnyúló alföldi község fő­utcáján. Találomra megszólí­tok néhány szemközt jövőt, idős nénit, kerékpáros asz- szonykát, gyereket, kérdem, történt-e mostanában valami esemény a faluban? Furcsán néznek, az egyik valami po­fozkodásról, a másik meg ké­szülő esküvőről vél tudni. De olyan dolog, ami igazán ese­mény „így falun”, nem történt — mondják. Aratás van. Néhány gép meg pár tucat ember dolga. Szimbólum. Apor Zoltán KITÜNTETÉS Donhoffer Szilárd akadé­mikusnak, a Pécsi Orvostudo­mányi Egyetem Kórélettani Intézete igazgatójának 70. szü­letésnapja alkalmából az El­nöki Tanács a Munka Ér­demrend arany fokozata ki­tüntetést adományozta. A ki­tüntetést Erdey-Grúz Tibor, az Akadémia elnöke kedden adta át az ünnepeltnek az MTA tudósklubjában. ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents