Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-12 / 162. szám
““kJCMod 1912. JŰLIUS 12., SZERDA BUDAPEST Szovjet újságíró-delegáció látogatásai A MUOSZ meghívására szovjet kulturális újságíró-delegáció látogatott hazánkba Pjotr Sztyepanovics Darijen- kónak, a Szovjetszkaja Kultúra főszerkesztőjének vezetésével. Kilencnapos itt-tartóz- kodásuk alatt tanulmányozták a magyar kulturális élet kérdéseit, látogatást tettek a Nép- szabadság szerkesztőségében és találkoztak az Élet és Irodalom munkatársaival. Fogadta őket Ilku Pál művelődésügyi miniszter, dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke és Katona Imre, az MSZMP budapesti bizottságának titkára. A szovjet újságírók kedden elutaztak Budapestről. — Kiállítás. Július 17-én nyílik meg a váci Képtárban Hajdú László festőművész és a Pannónia Fotoklub kiállítása. — Kiállítás nyílik pénteken a váci Vak Bottyán Múzeumban, a múzeum barokk festményeiből. Ebek harmincadján a ssámbéki rom? Hazánk egyik legszebb és legértékesebb műemléke a zsámbéki Árpád-kori templomrom. Az 1200-as évek építészetének romjaiban is monumentális emléke. Értékében és szépségében a lébényi és a jáki templomhoz hasonló. A 79 méter hosszú és 47 méter széles templom késő román stílusban épült, belső kőfaragásai pedig a gótika szépségeit őzik. A kövek hétszáz év viharáival dacoltak, amennyire tudtak. 1889-ben Möller István irányításával az eredeti stílusnak megfelelően restaurálták, az általa elvégzett munkát ma is az Európában első, korszerű helyreállítási módszerként tartják számon. Ez — ha lehet — a rom értékét még inkább növeli. Utoljára 1959-ben költött államunk jelentős összeget karbantartására. A zsámbéki templomrom még ma is páratlanul jó állapotban van, ám néhány jel arra utal, hogy elhanyagolják, bogy jelenleg nincs gazdája, kezelője. A kerítését szétette a rozsda, a földön hever, az lép a rom területére, aki akar. Éretlen gyerekek az évszázados kövekkel görgetőznek. Esténként kétes elemek randalíroznak a műemlék területén, felverik a csendet Ezenkívül az őrizetlen rom életveszélyes. A csigalépcsőkről, a tornyokból könnyen lezuhanhatnak a gyerekek a mélybe, egy esetleges balesetért ki lesz a felelős? 1971 novemberéig a zsámHangversenyek a Pest megyei Tanács díszudvarán Ifjúsági zenei tábor Pécsett Pécs ötödször adott szállást idén nyáron az évente megrendezésre kerülő háromhetes nemzetközi ifjúsági zenei tábornak. A Pécsi Műszaki Főiskola hatalmas épülettömbje reggeltől késő estig hangszerjátéktól, énekszótól hangos; húsz ország csaknem kétszáz fiatalja vesz részt az idei táborozáson. Többségük gyakorló muzsikus; főiskolai vagy szakiskolai hallgató, de fiatal pedagógust és amatőr muzsikust is találunk soraikban. A dús programban kamarazene-óráik, nagyzenekari játék, kóruséneklés, a Kodály-mód- szertan hallgatása, esti hangversenyek szerepelnek, s ezek közül mindenki tetszése szerint választ. A tanároknak mégsem jut sok idejük a pihenésre, a lelkes, zeneszerető fiatalok gondoskodnak számukra állandó elfoglaltságról. A kamaraegyüttesek közül sokan együtt érkeztek ide, de nagy részük a helyszínen ver- búválódik; a tábor igazi arcát ezek a sok nemzetiségű együttesek adják meg. A legváltozatosabb képet a szimfonikus nagyzenekar mutatja; dirigensük, Sándor János — a Győri Filharmonikusok vezető karnagya — a próbákon a művek betanításához szükséges instrukciókat több nyelven adja, sőt, időnként a pantomim határát súroló tréfás-hangulatos „műelemzésekkel” közvetíti ifjú muzsikusainak az eljátszandó zene lényegét. Háromhetes munkája nyomán a záróhangversenyen az együttes minden évben olyan nagyszerű hangulatú, sodró, lendületes produkcióval örvendezteti meg Pécs zeneértő közönségét, amelyről sok „felnőtt-zenekar is példát vehetne. Az énekkar munkájának középpontjában idén a Kodály- évforduló áll; a mester kisebb kórusművei mellett előadásra kerül majd a teljes Missa Brevis. A tábor eredményességét, összetartó erejét példázzák azok a külföldi fiatalok, akik évről évre visszatérnek ide, sőt, olyan is akad, aki az itt szerzett tapasztalatok nyomán Magyarországon kívánja folytatni zenei tanulmányait. Kamarazenehangversenyek A Pest megyei Tanács díszudvarán az elmúlt héten a közönség sok magas színvonalú hangversenynek lehetett részese. Mindenekelőtt a múlt szezonban 25 éves jubileumát ünneplő Tátrai Vonósnégyes koncertjét említhetjük. Ihletett, szép tolmácsolásban hallottuk tőlük a Haydn- és Schubert- darabokat, valamint Lajos Attila közreműködésével Mozart kamaramuzsikájának egyik gyöngyszemét, a D-dúr fuvolanégyest. A következő esten két másik élvonalbeli kvartettünk szerepelt, a Bartók és a Kodály Vonósnégyes. Mendelssohn Esz- dúr oktettje előadásukban kivételes élmény volt. A koncerten három fiatal szólista működött közre: Lux Erika a Kodály Vonósnégyes tagjaival Mendelssohn e-moll zongora- négyesét szólaltatta meg, Szőke falvy Nagy Katalin és Németh Zsuzsa pedig duetteket énekelt. A Magyar Kamarazenekar koncertjén külföldi vendégművészt s egy ritka érdekességű hangszert is hallottunk. Elz- bieta Stefanska-Lukowicz Bach d-moll versenyművét szólaltatta meg csembalón. Esterházy Miklós herceg kedvelt hangszerének, a gordonkához hasonló hathúros bary- tonnak feltámasztó ja, Liebner János, Farkas Ferenc verseny- művét játszotta. Új Beethoven-album Beethoven első kvartettciklusa, a fiatalkori Op. 18. után most középső alkotóperiódusának darabjait jelentette meg a Hanglemezgyártó Vállalat, szintén a Bartók Vonósnégyes tolmácsolásában. A második album az Op. 59-es, „Razu- movszkij”-kvartettek ajánlása az osztrák udvarhoz akkreditált orosz császári követnek szól, akinek kamarazeneestjein Beethoven gyakori vendég volt. E vonósnégyesek az utolsó ciklusdarabok; Beethoven munkásságában és a zenetörténetben is ezentúl csak egyes darabokkal találkozunk. (korda) KeDvEnC L E —------------------------M E E M 0 ÜLI US Vágja ki, írja rá a legkedvesebb vokális, hangszeres és köny- nyűzenei szám címét, úgy küldje be szerkesztőségünkbe (Pest megyei Hírlap, Bp. vni., Somogyi B. u. 6.) július 31-ig. A borítékra ne feledje el felírni: „Kedvenc lemezem”. Szavazóink között minden hónapban egy nagy- és 12 kislemezt sorsolunk ki, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat ajándékát. béki romot a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal kezelte. ö folyósította a havi 500 forint bért a rom őrének, aki felügyelt, rendet tartott és csekély belépődíjért körbevezette a látogatókat. November óta nincs bér, nincs őr. Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal — Megszüntettük a bér fizetését és bejelentettük, hogy nem kezeljük tovább a romtemplomot — mondja Pásztor Lászlóné dr., az idegen- forgalmi hivatal vezetője. — Lényegében a kerítés miatt jutottunk erre az elhatározásra. 1968-ban egyszer már megcsináltattuk 160 ezer forintért, ma mintegy 250 ezerbe kerülne. Egyszerűen nincs erre a célra pénzünk, mi költségvetési szerv vagyunk. A romnak különben sem mi vagyunk a kezelői, semmi erre vonatkozó hivatalos írás nincs a birtokunkban. Van viszont olyan hivatalos papírunk, amely szerint „birtokosa és kezelője az Országos Műemléki Felügyelőség”. Évekkel ezelőtt valahogy ránktestálódott a kezelése, és mi minden alap nélkül, szokásból fizettük az őrt. Amikor átvettem a hivatal vezetését, ez már így volt. A helyreállítás jelentős összegbe kerül, ha adna rá pénzt az Országos Műemléki Felügyelőség, mi hajlandók vagyunk jogilag is tisztázni a helyzetet, és újra beállítjuk az őrt. Mondanom sem kell, hogy nem üzleti szempontok vezetnének minket, hiszen a belépődíjak az őr fizetését sem fedezik. Országos Műemléki Felügyelőség — A zsámbéki rommal a huzavona nem novemberben kezdődött — mondja dr. Bar- cza Géza, az Országos Műemléki Felügyelőség osztályvezetője —, hanem jóval előbb. Az idegenforgalmi hivatal levelet írt nekünk, amelyben lemondott a kezelői jogról. Az Országos Műemléki Felügyelőség egyetlen műemléknek sem birtokosa, kezelője, jogelődünk alapítólevelében lehet, de a mi alapító- levelünkben erről szó sincs. Mi nem vagyunk kezelőszerv, kezelői jogkörrel nem rendelkezünk. Pénzünk sincs ilyen célra, mi költségvetési szerv vagyunk. A „gazdátlan” romok első helyreállításához kapunk pénzt az államtól, hangsúlyozom: az első helyreállításához! A további felelősség és kötelesség a kezelőé. Tudomásom szerint a zsámbéki rom kezelői jogával a Pest megyei Tanács igazgatási osztálya foglalkozik. Mi minden olyan megoldást, ami a rom megőrzését, bemutatását lehetővé teszi, helyeselünk. A huzavonát mi is hosszúnak tartjuk. A megyei tanácson — A kezelői jog kérdésével a Budai Járási Hivatal igazgatási osztálya foglalkozik — mondja Kajzer László, a megyei tanács igazgatási osztályának főelőadója. — Rajtunk keresztül kapták meg a Művelődésügyi Minisztérium állásfoglalását, amely szerint a romtemplom kezelője a zsámbéki nagyközségi tanács. A járási hivatalban — A 9/1969. számú kormányrendelet szerint: ha állami tulajdonban lévő ingatlannak nincs kezelője, és a kezelésre jogosultak nem tudnak megegyezni, akkor a járási hivatal igazgatási osztálya jelöli ki a kezelőt — mondja dr. Kőhalmi Péterné, a Budai Járási Hivatal igazgatási osztályának előadója. — A minisztérium állásfoglalása és az 1/1967. ÉM. számú rendelet 14. szakasza értelmében meghoztuk a határozatot, amely szerint a templomrom kezeléséről, az azzal kapcsolatos feladatok ellátásáról a zsámbéki nagyközségi tanács végrehajtó bizottságá- r,iak kell gondoskodnia. A helyi tanácsnál Csaknem egyévi huzavona után eddig jutott el az .ügy. A kérdéseinkre fent közölt válaszok elfogadhatóak, az eljárás menete szabályos, jogszerű. A rom állapota, helyzete, viszont napjainkban: lásd cikkünk elején. Röviden: tarthatatlan! — A tanács egyévi fejlesztési kerete 600 ezer forint — mondja Szűcs László, a Zsámbéki Nagyközségi Közös Tanács elnöke —, ennyi pénz áll rendelkezésünkre Zsámbék és Tök község fejlesztésére. Csupán a templomrom kerítésének megcsináltatása elvinné az évi fejlesztési pénznek majd a felét. Képtelenek vagyunk a kerítést megcsináltatni. Gondot okoz az őr fizetése is. Segítség nélkül nem tudunk a jelenlegi állapotokon változtatni. Javaslat a megoldásra Bezárult volna a kör, megfeneklett volna az ügy? Az országos, sőt, európai értékű műemlék ebek harmincadjára kerül? Ez nem történhet meg! Véleményünk szerint a templomrom őrzéséről mindenképpen a helyi tanácsnak kell gondoskodnia, havi 500 forint, az őr bére nem okozhat megoldhatatlan gondot a tanácsnak. Érthetően gond azonban a kerítés megcsináltatása. A jelek szerint a több hónapos huzavona során senkinek nem jutott eszébe azt mondani: adjuk össze a pénzt, hiszen ami az egy kezelőnek jelentős összeg, három-négy felé osztva egyikünket sem vág a földhöz. Még akkor sem, ha költségvetési szerv vagyunk. Az egy „főre” eső rész annál inkább nem lett volna jelentős, mert — mint értesültünk róla — a zsámbéki termelő- szövetkezet is mutatott érdeklődést az ügy iránt. Ennek a valóban a közösség, a kultúra érdekében történő összefogásnak még jelenleg is megvan a lehetősége. Egy másik lehetőség —■ a Pest megyei Tanács segítsége. Tudomásunk szerint a megyei tanácsnak évente áll bizonyos összeg a rendelkezésére, ilyen célokra. Feltehetően az idei keret már kimerült, segítségé csak a jövő évben lehet remélni. Ehhez azonban a lépéseket a községi tanácsnak már most meg kell tennie. Helyrehozhatatlan kár még nem történt Addig kell cselekedni, amíg nem késő. Deregán Gábor A Ki mit tud? után csak tapasztalataink és érzéseink alapján mondhatjuk: a tv-nézők több milliós tábora hétről hétre tanult, gazdagodott, fejlődött a produkciókat közvetlenül követő értékelések nyomán. A döntőn már nem kellett jósnak lennünk ahhoz, hogy a zsűrit is megelőzve megmondjuk, melyik szavaló, énekes, zenész jobb a másiknál. Felmérhetetlen értékű az az ízlésnevelés, az 'a népművelő munka, amit egészében, akarva-akaratla- nul a Ki mit tud? elért. Ez az eredmény már menet közben megmutatkozott. Bevallom, az elődöntők során féltem, nem hibázott-e a tévé, 'amikor következetesen a műsorok elejére tette a fajsúlyosabb műfajokat, s a könnyűeket a végére. Attól féltünk, hogy a nézők jelentős része majd csak a műsor közepén kapcsolja be a készüléket, mondván, kit érdekel a néptánc, a komoly zene, az ének, 'a szavalat. Nem kevés tapasztalatunk bizonyítja, fölösleges volt ez a félelem. Ügy hisszük, soha nem volt még ilyen ^népes tábora a komoly művészetnek, mint az idei Ki mit tud?-on. A művészetnek, a műfajnak, s nem a művésznek, hiszen például egy néptánccsoport túlságosan személytelen ahhoz, hogy „személyes varázsával”, csak ezzel vonzzon magának híveket. K ülön öröm, hogy a magasabb szintre eljutott Pest megyei versenyzők — a budaörsi Berki Béla, a gyömrői Hegyi Füstös László, a monori József Attila Gimnázium irodalmi színpada — az erősebb mezőnyben vívták ki a sikert. Az ő produkcióikat menet közben is figyelemmel kísértük, miként általában 'a Ki mit tud? versenyeit. Szereplésükkel a Pest megyei Hírlap is foglalkozott — s most, hogy a döntő is lezajlott, érdemes volt ismét az egészre visz- szatérni. D.G. A Ki nait tud? szeptemberi meghirdetésekor az első hetekben Pest megye egyes községeiben, városaiban úgy tűnt, a fiatalok részéről mérsékeltebb érdeklődés nyilvánul meg iránta, mint korábban. Aztán, ahogy közeledett november 15., a jelentkezés végső határideje, úgy nőtt a jelentkezők száma is. A szervezők is csak becsült adatot tudnak mondani: az idei — sorrendben ötödik — Ki mit tud?-on országosan több tízezer fiatal lépett dobogóra, s több mint ezer került közülük kamera elé. A televíziónézők az elődöntők során 124 produkcióban gyönyörködhettek. Gyönyörködhettek, gyönyörködhettünk, s ez nem túlzás. S igaz ez még akkor is, ha egyik-másik produkció talán elmaradt várakozásunktól, az igen magasra emelt szinttől. Amelyet egyébként éppen maguk a versenyző fiatalok emeltek olyan magasra. Jókedvvel gyönyörködhettünk, mert hiszen nem lehetett, és nem lehet nem 'arra gondolni, hogy milyen „hátország” lehet ott, ahol több tízezer fiatal négyévente meg tudja ismételni ezt a „produkciót”. Mert meg tudja ismételni! Az első tévéközvetítéseknél egy pillanatra talán felötlött a gondolat, nem gyengébb-e ez a Ki mit tud? az előzőknél, de már a későbbiek során, amikor egy-egy általunk igen jónak tartott produkció kiesett, és joggal, mert volt nála jobb, bizonyossá vált, nem gyengébb! Jó, nagyon jó volt az átlagszínvonal is. A zsűri viszont nem csupán ismételt, a zsűri felülmúlta régi önmagát. Egynémely döntésével vitára ingerelt minket, a nézőket, s nemcsak vitára ingerelt, hanem vitatkozott is velünk. Részletesen és mégis tömören Indokolt, őszintén elmondta a véleményét, és az esetek túlnyomó többségében meggyőzött igazáról. Egzakt mérőeszközök híján Pest megye művészeivel Nyári tárlat Sopronban A XV. soproni ünnepi hetek képzőművészeti eseménye a „Művésztelep ’72” kiállítása volt, ahol a korszerű eszményeket valló útkereső festők és szobrászok találkoztak. Többen Pest megyéből érkeztek. A tárlat indító elemét a két szentendrei mester, Bar- csay Jenő és Kmetty János művei képviselték, akik nagy részt vállaltak a mai közép- nemzedék karakterének kialakításában. A tizenöt kiállító művész közül jelentős festményekkel szerepelt a dunabogdányi Hock Ferenc, a nagymarosi művésztelepen dolgozó Baska József és a szentendrei műHelyreállítják a Szentgyörgyhegyet Mezőgazdasági szakemberek, turisták, kutatók, szőlőtermelők véleménye megegyezik abban, hogy a Balaton-felvidék egyik szép vulkanikus hegyén, a Szentgyörgyhegyen mielőbbi kultúrtechnikai és talajvédelmi rekonstrukcióra van szükség. A Tapolcai medence közepén elhelyezkedő Szent- györgyhegy több évszázados termesztési múltjával történelmi borvidékeink közé tartozik. A vulkanikus eredetű szőlőhegy nagysága a közvetlenül hozzá tartozó mezőgazdasági területekkel együtt 2500 ka- tasztrális holdra tehető, ebből több mint 1500 katasztrális hold a szőlőterület. A hegy korábban kiépített, átfogó talajvédelmi rendszere azonban idők folyamán megsemmisült. Egy-egy zápor már-már ijesztő mennyiségű termőföldréteget sodor le a hegyoldalról. A lerohanó víz elárasztja a hegylábat. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium az elmúlt napokban megbízást adott a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Termelésfejlesztési Intézetének a szent- györgyhegyi rekonstrukciós tervek elkészítésére. Társtervezőként a Balatonfüredi Ültetvénytervező Vállalat is részt vesz a munkában. A két intézmény munkatársai már hozzá is láttak a tervezéshez. hely új festője, Bartl József, aki eddig a Szigethalomtól Soroksárig terjedő vízparttól ihletődött. Üj műveket mutatott be Gerzson Pál, Csik István, Kántor Lajos — akik legutóbb Ráckeve vizuális felderítését végezték. A Csepel Autógyár mozaikjának készítője, Blaski János ezúttal is zenei témát dolgoz fel a kép felületén; Eigel István, Tassy Klára, Szabó István, Miskei László biztos léptekkel haladnak a festői önmegvalósulás útján. E rokon szemléletű festményekhez szövetséges plasztikai formák társultak: Segesdy György és Kovács Ferenc szobrai, akik szintén a felderítés kockázatával vállalják a mai magyar képzőművészet sokrétű szolgálatát. L. M. Tündérrózsa és lótusz A szegedi tudományegyetem botanikus kertjének nyári látogatói minden évben megcsodálják a Dél-Ázsiából származó indiai lótusz páratlanul szép virágait. A tudományos nevén Melumbo Nucifera hazánkban egyedül Szegeden honosodott meg, máshol sokszori próbálkozás ellenére sem sikerült megtelepíteni, még üvegházi körülmények között sem. A Hévízen és egyéb hazai meleg vizű tavakban található tündérrózsák — a közhiedelemmel ellentétben — item lótuszok. Az indiai lótusz virága jóval nagyobb a tündérrózsánál, átmérője huszonöt centiméter. A dísznövényt 40 évvel ezelőtt szaporították el a szegedi füvészkertben, s azóta a nyári hónapokban százszámra nyílnák pompás virágai.
